Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-15 / 56. szám
Az árvíz gátat szakít (Visszaemlékezés az 1954. évi dunai árvízre) Az a rohanó vlzáradat, amely mármár a töltések partjainak a szintjét nyaldossa, olyan mint egy verhetetlen hadsereg, mely ahol áttör elsöpri a védőket, s pusztulást, szétzúzott romokat, megbontott életeket és elmúlást hagy maga után. Most a természetnek ez a pusztító eleme, az árvíz fenyegetése üzen hadat az embernek. Az ember felveszi a harcot és megpróbálja a kétségbeesett küzdelmet a fenyegető rohanással zúgó rettenetes víztömegek ellen és próbára indul az emberi erő, hogy már a medrébe nem férő víztömegeknek korlátot támasszon. Az ember rádöbbent, hogyha a gátakat és az ezekre épített korlátokat a hömpölygő áradat hatalmas ereje átszakítja, akkor a pusztulás írtózata fog végigsöpörni a dunamelletti falvak végnélküli rónaságán és magával fogja sodorni az emberi otthonok békességét. Az emberekben felriad az elpusztult otthon, a i letarolt, mocsárrá változott termőföldek fájdalmas képe, az élet nincstelensége, a szegénység Írtózata. A dunapartl töltéseken most ember ember mellett, polgári lakosság a katonasággal karöltve mérhetetlen végzetvárással és bosszuló daccal éjjelt is nappallá téve dolgozik és küzd a legrettenetesebben pusztító áradat, az árvíz ellen. A falu tanácsának elnöke, Mezey Ferenc a katonai segélycsapatok parancsnokával lassú léptekkel haladnak az emberek között az árvíztől veszélyeztetett gáton. Munkát jönnek irányítani és a csüggedő emberek leikébe erőt önteni. — Ferenc bátyám, a víz állandóan emelkedik — szól a panaszkiáltás. Amerre megy a kétségbeesett konoksággal dolgozó és munkával harcoló emberek mellett, mindenhol látja a szemekben a riadalmat. Elhalnak bíztató szavai, melyekkel erőt akar adni a munka lendületének. Az emberek pedig várják a vigasztaló, bátorító szót. — Nehéz helyzetben vagyunk — mondja a köréje gyülekezőknek, — de hiszünk abban, hogy meg tudjuk gátolni az árvíz pusztítását. Tömjétek be a kimosott részeket, nehogy gátat szakítson és reánktörjön a rettenetes vízlavina. Emberek legyetek erősek. Hatalmas teherautók végeláthatatlan sora gerendáknak és homokzsákoknak nagy mennyiségét hordja a töltések alá, ahol a fenékvíz nagy nyomással tör fel a földből és a víz áradata már tengert szélesít a láthatár minden irányában. Ott állnak a dübörögve rohanó víz mellett és látják, hogy a féktelen áradat hogyan sodorja magával a felsőbb dunamelletti vidékről az emberi otthonok szétzúzott maradványait. A víz sodra magával hurcolja a békés lakóház letépett fedelét, melyen ijedt szárnyasállatok remegve húzódnak meg. így hozza a víz hömpölygése a vízbefulladt állatok tetemeit és mint az örvény mélyéből tűnnek fel szétroncsolt és összetört berendezések. Letarolt hatalmas szálfák gyors rohanással zúdulnak el a folyó tajtékzó habjain. Vad káromkodás dől némelyek szájából. Aztán emberhullákat hoz az ár. A parton dolgozók leveszik kalapjukat és némán néznek az árvízbe belefulladt emberi élet után. Aztán fátyolos szemmel összenéznek. lyög alá a szennyes víz. Kövekkel és homokzsákokkal együtt gyufaszálanként visz el mindent a dühös áradat és a bezúduló víz szélesen terül el a láthatár hatalmas rónaságán. Most kezdődik meg a mentés emberfeletti munkája. Az egyszerű nép meghozza a legnagyobb áldozatot is, hogy megmenthesse családját, otthona biztonságát. Ha a beáradó vlzáradat emberi ezüstös holdfény meneti zabolázza meg az emberi akarat a pusztítani Induló áradatot. De Ä éjszakában tovább zúg a megáradt vízszörnyeteg harsogó fenyegetése. Aztán egy véletlen esemény siet a segítségükre. A magyarországi oldalon a rohanó viz rettenetes ereje több száz méter szélességben elsöpri a gátat. — Áttört a gát a szomszéd partokon — kiabálják bele az emberek a reggeli szürkületbe. Az emberek egy pillanatra fellélegeznek. De a másik percben az előbbi félelmük újra beléjük remeg, mert megérzik a túlsó- Mi lehet ottan? — csúszik ki az egyik száján.- Mondják, hogy az asszonyokat és gyerekeket kilakoltatják a faluból — szólal meg egy dereshajú, barázdált arcú parasztember. Az emberek nézése keménnyé merevedik. Mindegyikük lelkében ott riaszt az elhagyott otthonuk, házatájuk üressége. A munka folyik szakadatlanul. Csákányok vágják a sáros földet és soksok lapát emeli fel a töltések tetejére, hogy megtömjék a homokzsákok közötti réseket. Aggódó és figyelő szemmel vigyázzák, hogy hol mossa ki a gátakat az örvénylő víz, hogy ott gerendákkal és újabb földsáncokkal erősítsék a védelmet. A katonai parancsnok némán megy a falu elnöke mellett. Tekintetével a fenyegető veszély nagyságát méri fel. A polgári lakosság közé munkával elvegyült katonáknak ad utasításokat. Benne is bujkál a fenyegető tragédia döbbeneté.- A viz gátat tört! — hangzik a vészkiáltás. Az emberek kezében megmerevedik a munka. Az arcok elfehérednek. De az csak egy pillanatig tart. Aztán a hatalmas embertömeg megmozdul, hogy segítségre induljon a gátszakadáshoz. A szövetkezeti majorság szomszédságában tíz méter hosszúságban lesodorta a vízáradat a gát megerősített tetejét és megrongált gáton keresztül, mint zuhogó vízesés hömpöéleteket is követel, az ember eltompult kétségbeeséssel harcol tovább és küzd, hogy mérsékelje a pusztulást. A gáttörés alkonyatkor történt. A lehulló nap utolsó sugarai vörösre festettek be mindent, amit magábaölelt a végzetesnek induló este. Közben sűrű zápor zuhanyoz le a dolgozó emberekre. Már tompán halványan Hazánkban a Rajkó-zenekar Ä napokban a bratislavai Kultúra- és Pihenés Parkjában hatalmas sikerrel mutatkozott be a budapesti Rajkó-zenekar. A műsor keretén belül fellépett Tompa Sándor Kossuthdijas művész is, a Magyar Rádió közismert „Mihály bácsija“ s kitűnő alakításával méltán aratott viharos tapsokat, általános elismerést. A hírneves magyarországi együttes két hétig tartózkodik hazánkban. Kelet-szlovákiai kőrútján fellép Tornaiján, Kassán, Michalovcében, Királyhelmecen, Szepsiben, Humennében. Július 24-én az együttes visszatér a nyugat-szlovákiai kerületbe s hazánk egyik legjobb szövetkezetében, a csallóközi Nyárasd községben lép fel. Az együttes nyárasdi fellépését a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása is közvetíti. partokon a pusztításnak és pusztulásnak, rettenetességét. Reggeledik. Már jól látni a túlsó dunaoldalon a gátakon keresztülhömpölygő mindent elárasztó víztengert. A község alatt, a már kiöntéssel fenyegető víz apadni kezd. A töltésen belül a láthatár távolságában hideg, csendes felszínét fodrozza a reggeli szél. A partokon motoros katonapontonokat bocsátanak a Duna vizére, hogy segítségére siessenek a bajbajutott túloldaliaknak. A katonákon kívül sokan indulnak a polgári lakosságból is. Átérzik a dolgozó embertársaik szerencsétlenségét és megfeledkezve az elmúlt napokban végzett emberfeletti munkáról sietnek a testvéreik megmentésére. GÁLFFY ZOLTÁN ütutturábs híreké ■ A moszkvai ldegennyelvü Könyvkiadó idén 700 új könyvet jelentet meg 26 nyelven. Hruscsov beszédeinek kétkötetes gyűjteménye angol, spanyol, francia és német nyelven jelenik meg. Finn és vietnami nyelven kiadják Gagarin „Utazás a világűrben" című könyvét. A marxizmus — leninizmus klasszikusait az európai nyelveken kívül arabul, amhara, tamil, hindi és bengáli nyelven is közrebocsátják. ■ A francia filmélet 95 képviselője nyilatkozatot tett közzé a francia filmgyártás krónikus válságáról. 1957- től 1961-ig 411 millióról 330 millióra csökkent a mozilátogatók száma. A kormány a filmipart semmiféle támogatásban nem részesíti. A magasabb profitért folyó hajszában az alapelv: „mindegy, mii, mindegy, hogyan, csak szenzáció legyen..." A nyilatkozatot aláírták Claude- Autant Lara, Louis Daquin, René Clair, Jean-Paul Le Chanois, Vladimir Pozner, Pierre Prévert és mások. ■ Verne Gyula magyar tárgyú regényéből, a Sándor Mátyásból filmet készít Georges Lampin francia rendező Párizsban. ■ A borodinói csata 150. évfordulója alkalmából a Napoleon elleni háború eseményeit ábrázoló festményekből filmet állít össze a moszkvai népszerű-tudományos filmstúdió. ■ Bikini szigetén, az 1954-es amerikai H-bomba robbantás színhelyén olasz filmet forgatnak a sziget állatvilágáról. A rádióaktív sugárzás gyengül ugyan már Bikinin, az állatok mégis korcsok, gyakran életképtelenek, ösztöneik is megváltoztak. ■ A 143 lakosú francia Y falu neve a legrövidebb a világon. A leghosszabb - 58 betűs - névvel egy vvalesi üdülőhely dicsekedhet: Llanfaipwllgwyngyllgogerycuwipndrobwllllantysiliogogogoch. A népművészet nagy ünnepe A stráznicel várpark platánjai alatt július 13—15-én újból felcsendül a dal. Hazánk legjobb együttesei lépnek fel, hogy hirdessék a népművészet örök szépségét. A stráznicei napok alkalmával több kiváló külföldi együttes is ellátogat e szép morvaországi tájra. kívánja, elmehet veié a Járási hivatalba. A tehergépkocsi csakugyan rövidesen elindult. Ez esetben a ponyva alatt csak ketten ültek, Major képviselő és a diószegi csendőrállomáson beosztott Jozef Pavel Choutka őrmester. * * * * A törzskapitány megjelent az udvaron. A csendőrök éppen Zsabka Sándor holttestét húzták be az utcáról. Mögöttük sietve érkezett még egy csendőr. — Törzskapitány úrnak jelentem, hogy az egyik súlyosan sebesült, a tüntetők közül meghalt! Bizonyos Thurzó nevű. — Hol van? — A Falk-vendéglő udvarán fekszik. — Megérkezett már az orvos? Dr. Török, Diószegről ? — Még nem. De már útban van. — Amíg meg nem érkezik, nyújtsanak segítséget a sebesülteknek. Nincs szükségem még több halottra. Souőek néhány csendőr kíséretében elindult a vendéglő felé. Óvatosan nézelődtek jobbra, balra. A kosútiak azonban nem mutatkoztak. Csak ittott suhant el egy-egy nő vagy férfi alakja, fehér vászonnal a kezében. Minél közelebb jutottak a vendéglőhöz, annál tisztábban hallották a kétségbeesett sírást, amelybe élesen hasított bele a sebesültek fájdalmas nyögése. Az utcán velük szemben gyors léptekkel JánoSIk főhadnagy közeledett. — Jelentem törzskapitány úrnak, hogy az eseményekről tüzetesen értesítettem dr. Schurmann járási biztos urat. — Mit mondott? - kérdezte Souíek türelmetlenül. — Nem nyilatkozott. De az a benyomásom, hogy elégedett az akcióval. Csak annyit mondott, jelentést tesz Bratislavába és további instrukciókat kér. Souíeket ez megnyugtatta. Már ezért sem volt kívánatos, hogy a sebesültek közül még többen ... — Tud róla, főhadnagy úr, hogy az egyik sebesült meghalt? Jánosik mérlegelte a dolgokat: három halott — teljesen megfelelő szám ebben a gondosan előkészített akcióban. Nem sok, d.e nem is kevés. — Remélem, férfi volt az illető, nem asszony? Vagy talán csak nem... gyerek? — kérdezte akadozva, megnyugtatásra várva. — Szerencséje van ... férfi — nyugtatta meg Soucek. — Most azonban mindent kövessen el. nehogy több halott legyen. Dr. Török Diószegról minden pillanatban itt lehet. A csendőrök folytatták útjukat a közeli vendéglő felé. Amikor kinyitották az udvarba nyiló kaput, a kosútiak szomorú kifc csoportját láttak, a kezükben véres vásznakkal a halott körül. Az udvaron jelenlevő, rendre felügyelő csendőrök ugyancsak csendben álltak, szuronyos puskával lábuknál. 6ok szem meredt Thurzó Istvánra, a munkásra, akinek csendőrszurony oltotta ki az életét. „Miért"; — kérdezte a kosútiak tekintete. ; Felelet helyett a csendőrök szétzavarták őket. (Folytatjuk) A délelőtti órákban a várhegy lárom különböző helyén elhelyezett emelvényen cseh, szlovák népi együttesek szórakoztatták a közönséget. A főemelvényen fellépett a Belgiumba készülődő, kiváló bratislavai „Technik“ és a trencíni „Trencan“ népművészeti együttes is. Délután 2 órára megtelt közönséggel a hatalmas amfiteátrum. Az ünnepségek fő músorszáma Smetana: “sók című operájának a Szlovák Vemzeti Színház operaegyüttese által történő bemutatása előtt Mikulás Huba színművész felolvasta a közel >0 ezernyi résztvevő állásfoglalását, kiállását a béke, a népek barátságának nagy Ugye mellett. A levélben, »melyet az ünnepség résztvevői a eszerelési békevilágkongresszusnak küldtek, elítélték az imperialisták hánorús előkészületeit és kihangsúlyozták, hogy milyen nagy jelentősége ^an a békemozgalomnak, a háború illeni küzdelemnek. A nagyszabású kulturális esemény, > békemanllesztáció vidám népmulatíággal ért véget. —tő-A Belgiumba készülődő „Technik“ együttes tánccsoportjának fellépése A béke és a barátsáq ünnepélye Az elmúlt vasárnap dolgozóink tízezrei vettek részt a hagyományos devíni ünnepségen. A korareggeli óráktól esthajnalig zene, dal, vidámság honolt az ősi vár tövében. Ahol a Duna keblére öleli a Morava folyót, csehek, szlovákok, csallóközi, mátyusföldi magyarok szórakoztak együtt a legőszintébb, legbensőségesebb barátságban.
