Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-16 / 100. szám
Mind a szocialista tábor, mind pádig a kapitalista országok részéről élénk diplomáciai tevékenységnek lehetünk tanúi. Kronológiai sorrendben és az esemény fontosságát is tekintve a hétfőn Moszkvában megnyílt Legfelső Szovjet ülését kell első helyen említeni. Az ülés szerdai napján Hruscsov miniszterelnök nagy jelentőségű beszédben számolt be a szovjet külpolitika jelenlegi irányvonaláról és a jövő feladatairól. A Brunei-szigetén lejátszódó események egy, a századunkra leginkább jellemző folyamatnak, a gyarmati világrendszer felbomlásának jelentős láncszemét képezik. Párizsban megnyílt az agresszív NATO évi közgyűlése. Ezek között a főbb események között azonban nem szorulnak háttérbe a genfi tárgyalások eredményei, a kínai-indiai határviszony rendezése és az egyéb nemzetközi események sem. mindössze 84 ezernyi lakosságú sziget fellázadt az angol gyarmatosítók ellen. Az angol védnökség alatt álló és rendkívlil értékes természeti kincsekkel rendelkező szigeten évente több mint 5 millió tonna nyersolajat termeltek ki. Ennek haszna természetesen az angolok zsebébe került. Ezenkívül földgáz é« kaucsuk lelőhelyekben igen gazdag terület. A bennszülötteknek csupán a nagymenynyiségben termő rizs marad meg, Az angol neokolonlallzmus „óvatos eljárásairól“ gyakran szoktak beszélni, vagyis arról, hogy látszólagos nemzeti függetlenség megadásával több afro-ázsiai országban sikerült megtartania gazdasági befolyását. Ezúttal azonban ezt máshogyan látjuk, amikor a sziget lakossága fegyvert fogott a gyarmatosítók ellen és hősies harcával tudtára adta a világnak: elege van az idegen elnyomásból, a szabad nemzetek sorába akar lépni, az angol kormány nagyszámú katonai egységet szállított a felkelés vérbefojtására. Ez persze, távolról sem jelenti azt, hogy a nemzeti felszabadulás utáni vágy erős árja végül is nem söpri el századunk szégyenfoltjának, az imperialisták világuralmának ezt a fellegvárát. A békés építés költségvetése A Szovjetunió Legfelső Tanácsa idei második ülésszakának napirendjén az 1963. évi szovjet népgazdaság-fejlesztési terv megvitatása és jóváhagyása, a jövő évi költségvetés megvitatása, valamint a tavalyi költségvetés kiértékelése szerepel. A nemzeti és szövetségi szovjet együttes ülésén Demsic miniszterelnökhelyettes a hétéves terv első négy évének eredményeiről hangsúlyozta, hogy az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére mély forradalmi változások történtek az ipar, az építészet és a mezőgazdaság irányításában és veretesében. A jövő évi tervfeladatokkal kapcsolatban a szónok kiemelte, hogy különös figyelmet kell fordítani a termelés szerkezetének tökéletesítésére. Főleg a vegyi ipar, a rádióelektronika, a villamos energia termelés emelését és a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának további megerősítését jelölte meg fő feladatul. Az előadó többek között kijelentette, hogy a szovjet iparra 1963-ban nagyobb feladatok várnak, mint amiket a hétéves terv eredetileg tartalmazott. Az ipari termelés 8 %-kal, a fogyasztási cikkek termelése 6,3 Vokal növekedik majd. Mezőgazdasági téren is nagy fejlődést helyeznek kilátásba. A hústermelés mintegy 10 %-kal emelkedik majd, a gabonatermelés ugyancsak magasabb lesz az ideinél. Az össznemzeti jövedelem 1963-ban 7 %-kal, a lakosság pénzbeli jövedelme pedig majdnem 6 %kai növekedik. Jelentősen emelkedik a tudományos kutató munkára és az egészségügyi hálózat korszerűsítésére fordított összeg is. A honvédelemre az összes kiadások mintegy 16 %-át fordítják — hasonló arányban mint tavaly —, hogy a Szovjetunió megfelelő fokon tartsa fegyveres erőinek színvonalát. „Felforrt a brunei nyersolaj“ Az elmúlt napokban az újságok első oldalon írtak és az éter hullámain is az első hírek között szerepeltek az indonéziai szigetcsoport északi csücskében elterülő Brunei-szultánságból érkezett jelentések, amelyek arról számoltak be, hogy ez a mintegy 6000 négyzetkilométernyi és A Szovjetunió a Kubai Köztársaságnak gazdasági segélyt nyújt, és technikai együttműködés alapján számos ipari vállalat építését is elősegíti; és támogatja a mezőgazdaság fejlődését is. Alekszandr Koloszov, a „Novosztyi“ című lap levelező-tagja megkérte Vaszilij Szergejevet, a Szovjetunió Minisztertanácsa állami külkereskedelmi bizottságának elnökhelyettesét, hogy világítsa meg, mi módon valósul meg a Szovjetunió részéről Kuba támogatása a nemzetgazdaság megszilárdításéban és továbbfejlesztésében. Mindenki számára ismert az a helyzet, amikor létrejöttek a gazdasági kapcsolatok a Szovjetunió és Kuba között. Amikor az imperialisták megkezdték gazdasági agressziójukat a szabadság szigete ellen és megpróbálták kapitulációra kényszeríteni a kubai népet, a Szovjetunió és más szocialista országok ekkor testvéri segítőkezet nyújtottak Kuba hősi népének. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett, hogy biztosítsa az életfontosságú áruk szállítását a kubai nemzetgazdaság száméra. 1960 februárjában A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első helyettese és Fidél Castro, a Kubai Köztársaság miniszterelnöke Havannában aláírták egy egyezményt a Szovjetunió részéről nyújtandó 100 millió dollárra szóló hitelről. E hitel széleskörű lehetőségeket nyújt a gazdasági és technikai együttműködést illetően a Kubai Köztársaság számára és az ország Konszolidálódik a kínai—indiai határviszony Azok számára, akik kárörömmel szemlélték a két legnagyobb ázsiai hatalom, a Kínai Népköztársaság és India közt az utóbbi időben felmerült határ-kérdés bonyolódását, keserű pirulát jelent a helyzet legutóbbi fejleménye. Mielőtt ezt közelebbről megvilágítanánk, szükséges megjegyeznünk, hogy a két ország között a történelem folyamán hivatalosan még sohasem jelölték ki a határvonalat. Kína és India határvitája tulajdonképpen az egykori angol megszállás okozta helyzetben gyökerezik. A brit gyarmatbirodalom vezetői annak idején önkényesen jelölték ki az ún. MacMahon-vonalat és ezt a két ország közti határvonal rangjára igyekeztek emelni. Ez azt eredményezte, hogy bizonyos határmenti területeket mindkét fél a magáénak vallja. Amint már a fentiekben jeleztük, a két ország közt lényegében megoldódott a határmenti vita. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma ugyanis emlékiratot juttatott el az indiai kormányhoz, melyben három pontban foglalt javaslatot tesz a határkérdés rendezésére. Először is az Indiai fél hozzájárulását kéri a tűzszünethez, majd azt javasolja, hogy a két ország csapatai az 1939. november 7-i tényleges ellenőrzési vonaltól mintegy 20 kilométerre helyezkedjenek el, végül pedig tárgyalásokat javasol a probléma végleges rendezésére. Az egész világ haladó közvéleménye örömmel értesült a népi Kína kormányának e békés szándékú lépégéről. Nehru miniszterelnök személyesen Ismertette törvényhozó testülettel a kínai emlékirat tartalmát. Hozzáfűzött megjegyzéseiben derűlátóan Szólt a kínai —indiai határviszony lehetőségéről, Egyre rozogábbak a NATO pillérei Ezt a megállapításunkat maga Rusk amerikai külügyminiszter kínálta tollhegyre, amikor a Párizsban csütörtökön megnyílt NATO-tanács évi közgyűlésére érkezve az orlyi repülőtér márványtermében rövid nyilatkozatot tett a sajtó képviselői előtt. Az már teljesen mindegy, hogy a bonni kormányválság során felmerült nyugatnémet politikai ellentétekre, a degauleista nagyhatalmi erőfeszítések állandó fokozódására, vagy az Aeheson volt amerikai külügyminiszter kijelentései miatt felingerült angol politikai hangulatra gondolt-e a washingtoni diplomata. Tény az, hogy a NATO párizsi ülésén résztvevő mintegy 50 „atlanti“ miniszter aktatáskájából sok minden előkerülhet, s valószínűleg ezekre célzott baljóslatúan Rusk államtitkár. Vajon miről is kellene beszélni a NATO berkeiben mostanában? Minden bizonnyal a Karibi-tenger térségében támadt feszültségből szűrhetnénk le a megfelelő következtetést, hogy mennyire felelőtlen egye« nyugati körök játéka a tűzzel és hogy menynyire fontos volt a határozott, békés szándékú szovjet közbelépés. Ezt diktálja legalábbis a józan ész. Ezt kellene Párizsban most tudomásul venniük. Ennek ellenére - a hírek szerint -, minden- bizonnyal az athéni befejezetlen ügy, vagyis az ez évi májusi NATO-ülés folytatása lesz. A görög fővárosban ugyanis, ahol még Strauss is jelen volt, olyannyira erős volt a franciák által támogatott bonni követelödzés az atomfegyverek birtoklásának megszerzésére, hogy az USA és Anglia javaslatára a végleges döntést későbbi időpontra halasztották. Azóta már Norstad tábornokot menesztették a NATO éléről, akiről mindenki tudta, hogy Adenauerék leghűbb támogatója volt. Jól lehet, Párizsban a Nyugat egységének szükségessége, katonai erejének fokozása és „a kommunista veszély elleni közös harc“ jelszavai hangzanak el, a NATO boszorkánykonyhájában újból felszínre kerülnek e támadó jellegű katonai szövetségben résztvevő államok közti súlyos politikai és gazdasági ellentétek. (-tg-) Szilárdan a békés együttélés útján Nyikita Szergejevlcs Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke felszólalt a Legfelső Tanács szerdal ülésén és beszámolt a jelenlegi nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról. Beszédének első részében foglalkozott a szovjet kormány és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő eredményével, a békeszerető erők harcával, amely jelenleg abban ért el győzelmet, hogy sikerült elhárítani az USA által kirobbantott kubai válságot. Hruscsov elvtárs kiemelte, hogy világszerte a legnagyobb örömmel fogadták a józan ész politikájának e nagy győzelmét. Elmondotta, hogy az SZKP és a szovjet kormány a világ minden tájáról rengeteg levelet, táviratot kapott, amelyekben politikusok, államférfiak, tudósok, egyszerű emberek őszinte jó szándékukat és hálájukat fejezik ki a háború szélére sodort helyzet rendezésében elfogUlt békés szovjet állásponttal kapcsolatban. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a kubai válság rendezése bizonyos körök elégedetlenségét váltotta ki. Ezek az elemek a feszültség fenntartásának hívei, a hideg háborús politika bajnokai. Hozzáfűzte: az igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy az amerikai vezető körökben vannak olyan emberek is, akik józanabbul értékelik a helyzetet és mivel tekintettel vannak a fennálló viszonyokra tudják, hogy háború esetén az Egyesült Államok nem nyerne és nem érné el célját. A szovjet miniszterelnök külön foglalkozott az Albán Munkapárt vezetőjének politikájával, akik azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy engedményeket tett az imperialistáknak. Hruscsov elvtárs határozottan elítélte ezeket a dogmatikus nézeteket és újból leszögezte, hogy a kompromiszazumos észszerű megoldás az egész világ előtt bebizonyította a szovjet diplomácia rugalmasságát és békés szándékát, Hruscsov elvtárs foglalkozott a Szovjetunió és Jugoszlávia közti viszonnyal is. Elmondotta többek között, hogy egyes körök nyugtalanul szemlélik a szovjet nép és a jugoszláv nép közti viszony jó irányú fejlődését. Kz albán vezetők pl. Tito elnök szovjetunióbeli látogatását is az SZKP és a szovjet kormány rágalmazására használták fel. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a két ország közti viszony megromlásának idejét már egyszer elítéltük, annak szerzőit megbíráltuk és jelenlegi legfőbb feladatunknak tartjuk, hogy a két ország közti jó viszonyt, amelyet a fasizmus elleni közös harcban edzett meg, visszaállítsuk. Mindkét nép kommunista társadalom felépítésén dolgozik, s bizonyos ideológiai nézeteltérések nem akadályozhatják. meg a jó együttműködést. Foglalkozott továbbá több más fontos nemzetközi kérdésekkel is. Külön kiemelte, a német kérdést és a nyugat-berlini probléma rendezését, öszszehasonlította a Karibi-tenger térségében felmerült viszály rendezését a nyugat-berlini helyzettel és azt mondotta, hogy a kubai ügy rendezése jó példa lehet a többi nemzetközi kérdés békés úton való rendezésére is. Egyes nyugati tábornokok fenyegetőzésével kapcsolatban Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy a szovjet hadsereg ütőképessége sokkal nagyobb, mint ahogy azt egyesek gondolják. A nagyjelentőségű beszéd végén Hruscsov elvtárs leszögezte, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok szilárdan haladnak a szocializmus és a kommunizmus útján, változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mellett élés politikáját vallják és kitartóan harcolnak minden vitás nemzetközi kérdés tárgyalások útján való rendezéséért. A testvéri barátság gyümölcsei 2>/r»Umé Földműves 1962. december 16. számára nagyfontosságú ipari vállalatok felépítését és újjáépítését teszi lehetővé. Továbbá aláírtak egy egyezményt, amely szerint a Szovjetunió arra is kötelezte magát, hogy közreműködik káderek kiképzésében a Kubai Köztársaság nemzetgazdasága számára. A szovjet és kubai szakemberek közös munkájának nagyon sok szép eredménye van. Ilyen például Kuba hatalmas tőzegkészlet lelőhelyeinek feltárása is. Ma a szakemberek azon dolgoznak, hogyan lehet legelőnyösebben felhasználni ezt a fűtőanyagot az energetikában, vegyi iparban és a mezőgazdaságban. A tőzegkészletek feltárása teljesen biztosítja a 200 ezer KW kapacitású villanytelepek munkáját. Széleskörű tervezési munkálatok folynak jelenleg Kuba némely kohászati üzemének korszerűsítése céljából is. A szovjet vállalatok berendezést gyártanak számukra. A kohászati üzemek újjáépítése lehetővé teszi az eddigi acélgyártás háromszorosára emelését. Folynak az előkészítő munkálatok egy új vállalat építésére, amely teljes kohászati ciklussal fog rendelkezni. A szovjet és kubai mérnökök együttműködése és mindkét ország munkásainak törekvése azt eredményezte, hogy az utolsó időben lényegesen növekedett a hengerelt gyártmányok termelése Kuba működésben levő kohászati üzemeiben, Ha összehasonlítjuk a tavalyi eredményt az 1960-as évvel, látjuk, hogy a tavalyi gyártás meghaladta az 1960-as év eredményének kétszeresét. Sikeresen halad két villanytelep építése is — Mariellben és Santiagoban, Ezek az erőművek szovjet terv és szervezés szerint szovjet technikai segítséggel épülnek. Az építkezéseken nagyszámú gépezet van működésben és kb. ezer munkás dolgozik ott. A marielli telepen már a földmunka 70 %-a megvan, jelenleg a főépület gázkazánjainak alapjait rakják le. Az itt létesített beton-üzem biztosítja mindkét telep számára a szétszedhető vasbeton szerkezeteket. A szovjet szakemberek technikai tervet készítettek elő évente 2 millió tonna kőolaj kapacitású olajfinomító üzem építésére. Ezt az üzemet Santiagoban fogják felépíteni. Kuba nyersolajfeldolgozó iparának termelése e gyár üzembehelyezése után lényegesen emelkedik. Az utolsó szerelő munkálatok folynak Kuba egyik új üzemében, amelyben reszelőket gyártanak majd. Egy műszak munkájának eredménye 750 000 db reszelő lesz. E gyár üzembehelyezése az ország mezőgazdaságának minden szükségletét kielégíti. A reszelőket a mezőgazdaságban a cukornád szedésére használt speciális „kések“ köszörülésére készítik; az iparban is fontos szerepet töltenek majd be. Az amerikai monopóliumok arra törekszenek, hogy.Kuba ipari vállalati munkáját minél jobban megnehezítsék és elszigeteljék, ezért beszüntették a pótalkatrészek szállítását. Azonban Kuba kormányának intézkedései azt eredményezték, hogy Kuba gyilkosainak gazdasági diverziós cselekménye kudarcot vallott. A Szovjetunió közreműködésével Santa Clara városban épül már egy modern berendezésű üzem, amely pótalkatrészeket fog gyártani a nemzetgazdaságban használt legfontosabb gépekhez. Egyidejűleg az üzem építésével készül annak berendezése és folyik munkáskádereinek képzése is. A Szovjetunió segít Kubának a hazai káderek kiképzésében is. A Szovjetunió vállalataiban és szakiskoláiban készülnek fel a Kubai Köztársaság számára a szakemberek és képzett munkások a nemzetgazdaság különböző ágaiba. A kubai fiúk és lányok százai már be is fejezték termelés-technikai tanulmányaikat a Szovjetunióban és most a tanultakat gyakorlatilag alkalmazzák hazájukban. Sikeréről már ismert akció az ezer kubai mechanikus kiképzése a Szovjetunióban a mezőgazdaság számára, akik jelenleg már otthon dolgoznak. Ez évben a Szovjetunió tanulmány céljából 2 ezer kubait fogad be. Nagyrészt már a Szovjetunióba érkeztek. Ez év júliusában a Szovjetunió elindított Kuba felé egy kisebb halászhajó-csapatot. Rövid időn belül a szovjet halászok a kubaiakkal többezer tonna halat ejtettek zsákmányul, ami az ország élelmiszeriparának forrását lényegesen növelte. Ez a próbálkozás alapul szolgált a kubai halászok számára a halászás technikájának elsajátításában. Nem fér kétség ahhoz, — mondotta végül V. Szergejev — hogy az amerikai imperialisták szemeláttára és cselszövéseik ellenére a hős kubai nép saját forradalmi kormánya vezetése alatt sikeresen megoldja független nemzetgazdaságának fejlesztését. • A nyugat-németországi „Spiegelügy" viharának hullámai még az Egyesült Államokban is felkorbácsolták a kedélyeket. Ollenhauer az NSZK szociáldemokrata pártvezére beszélte, hogy párizsi útjáról hazatérve a repülőgépen egy ismert nyugat-német iparbáró panaszkodott neki amerikai üzleti útja kudarcáról. Egyetlen üzletet sem volt képes nyélbeütni, mivel az amerikai üzlettársai szüntelenül Strauss volt hadügyminiszter fasiszta színezetű túlkapásait és a Spiegel ügyet vetették szemére. A nyugatnémet nagyiparos utazása Amerikába teljesen hiábavaló volt. • A holland királynő férje, Bernhard herceg új titkárnőt keres. A pályázóknak igényes feltételeket kell teljesíteniük. A hercegnek különösen a következő követelménye okoz majd gondokat: A titkárnő kötelessége, hogy kenyéradója számára hivatalos beszédeket is kidolgozzon. • Ahogy hivatalosan is közölték, a két egykori francia gyarmat, Gabon és a Kongo-köztársaság (Brazzaville) között szeptember óta fennálló feszültséget végre elsimították. A nézeteltérések a két afrikai ország egymás ellen vívott labdarúgó-mérkőzésén kezdődtek, amelyen a két csapat hívei közt parázs verekedés zajlott le és a hangulat olyan komollyá vált, hogy csaknem a diplomáciai kapcsolatok megszakítására került sor. A békéltetési akcióban néhány afrikai államfő is részt vett. • Angol lapok nemrégiben beszámoltak arról, hogy az egykori udvari fényképész, jelenleg Margaréta királyi hercegnő férje, lord Snowdon már 8 gépkocsit használ. Ölordsága nagyon felháborodott ezen a „pletykán“ s ezért sajtókonferenciát hívott öszsze, amelyen kijelentette, hogy a hír nem felel meg a valóságnak: „Hiszen én csak hat, legfeljebb hét kocsit használok...“
