Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-16 / 100. szám

A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁG! DOLGOZÓK LAPJA I iratislava, 1962. december 16. Ára 40 fillér XII. évfolyam, 100. szám. Ä szocializmus új sikereiért Befejeződtek Csehszlovákia Kom­munista Pártjának kongresszusi ta­nácskozásai, melyeket a múlt hét folyamán dolgozó népünk feszült fi­gyelemmel kísért és a külföldi köz­vélemény érdeklődését is nagy mér­tékben felkeltették. A kongresszus megtárgyalta a Köz­ponti Bizottságnak Novotny elvtárs által előadott beszámolóját a párt tevékenységéről, valamint társadal­munk további fejlődésének fő irány­vonalairól. Ezt követőleg a beszámoló és a vita alapján a kongresszus nagy jelentőségű határozatot fogadott el. A beszámoló irányvonalként szol­gál a párt számára, a határozat pe­dig kitűzi az alapvető feladatokat a párt, az állami szervek és egész közéletünk számára ebben a törté­nelmi időszakban, a szocialista társa­dalmi viszonyok sokoldalú fejleszté­sének és a szocializmus győzelme ftiegszilárdításának időszakában. A kongresszus értékelte a XI. kong­resszus óta elért sikereket nemzet­­gazdaságunk fejlesztésében, népünk életszínvonalának emelésében a kul­túra és a népnevelés területén, vala­mint szocialista demokráciánk fej­lesztésében. A kongresszus egész munkáját át­hatotta pártunknak hazánk további fejlődéséért érzett mély felelőssége. Éppen ezért voltak olyan marxi- Ifenini szelleműek a küldöttek felszó­lalásai is. A kongresszus bírálólag foglalt állást azoknak a problémák­nak az elemzésében, -melyek az utóbbi Időben gazdaságunkban felgyülemlet­tek és zavarták annak harmonikus fejlődését. Egyben szilárd határozott­ság nyilvánult meg a problémák meg­oldásában és abban az irányban, hogy eltávolitsunk mindent, ami fékezi és Ihssítja építő munkánkat. Amint a gazdaságunkat sokoldalúan elemző beszámolóban Novotny elv­társ rámutatott, a nehézségek és a hiányosságok okai - némely külső kedvezőtlen hatás mellett — a nem­zetgazdaság részarányos fejlődésének megzavarásában rejlenek, valamint abban, hogy nem értékeltük kellő mértékben a mezőgazdaság fontos­ságát egész nemzetgazdaságunk fej­lődése szempontjából, nem érvénye­sítettük következetesen a demokra­tikus centralizmus elvét és gyengült fi központi irányítás. A nehézségek okainak elemzése és a további lehetőségek értékelése alap­ján a kongresszus ráterelte a párt és egész népünk figyelmét a tizenegy fő feladatra, amelyeknek teljesítése biztosítja a szocializmus fejlődését hazánkban. Ez a tizenegy fő feladat a párt minimális programját képezi a leg­közelebbi időszakra. Megvalósításuk az átmeneti nehézségek áthidalásá­hoz, gazdaságunk fejlődéséhez, népünk anyagi és kulturális szükségleteinek teljes kielégítéséhez, s egységünk el­mélyítéséhez vezet. Egyben kialakul­nak a kommunizmusba történő át­menet előfeltételei is. Nem véletlen, hogy ezeknek a fel­adatoknak a legnagyobb része köz­vetlenül a nemzetgazdaságot érinti. Ezzel a kongresszus tanácskozásai tükrözték, hogy a párt tevékenységé­nek súlypontja törvényszerűen a gaz­dasági kérdésekre terelődött. Az igazgatási elemek a háttérbe szorul­nak és elfoglalja helyét a gazdasági tevékenység. A párt ma alapvető feladatának te­kinti kiegyenlíteni az ipar és a me­zőgazdaság termelő erőinek színvo­nalai közötti különbségeket és foko­zatosan elérni a fogyasztás és a ter­melés közti összhangot. Az iparban a párt figyelmét elsősorban a nehéz és a vegyi ipar felé fordítja, mely kell, hogy anyagi alapjává váljék a mezőgazdaság fejlődésének is. Első­rangú szempontnak kell tekinteni a nyersanyagok leggazdaságosabb ki­használásának elvét. Mind a beszámoló, mind pedig a felszólalások egész sora hangsúlyozta, hogy a tudomány és a technika fel­­használása a termelőerők és a minő­ségi termelés fejlődésének döntő té­nyezője. Éppen azért, mivel a gazdasági fel­adatokat nem hatásköri és öncélú Szempontokból nézzü«, hanem igyek­szünk a nép szükségleteinek céljából növelni a társadalmi értékeket, a párt az adott helyzetben az egész társa­dalom fő feladatául jelöli meg a me­zőgazdasági termelés fejlesztését. Természetesen ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az ipart mellékes­nek tekintjük. Arról van szó, hogy a mezőgazdaság bármilyen leértékelé­sét elutasítjuk és tudatosítjuk azt, hogy a mezőgazdasági termelés lénye­ges emelése nélkül nem biztosíthat­juk a nemzetgazdaság részarányos növekedését és az életszínvonal emelkedését. A mezőgazdasági ter­melés lényeges emelésétől függ a távlati feladatok valóra váltása, a mezőgazdaságnak az ipar színvonalára történő emelése, valamint a falu és a város közt még fennálló különbsé­gek kiegyenlítése. Most, amikor a szocialista szektor falvainkon már döntő túlsúlyba került, kialakultak az előfeltételek arra, hogy a mező­gazdaságnak is a termelőeszközök, a leghaladóbb technika és technológia ésszerű kihasználása alapján kell fejlődnie. Termelését helyesen, a helyi adottságok tudományos elem­zése alapján kell széthelyezni, hogy elérhessük a célszerű szakosítást és összpontosítást. A mezőgazdaság fej­lődésének útja a növénytermesztés intenzitásának növelése a talaj teljes mértékű kihasználásának alapján. A kongresszus fontos intézkedése­ket fogadott el az egységes vezetés tökéletesítése és egyben a szocialista demokrácia elmélyítése céljából. El­fogadta a Központi Bizottság mező­­gazdasági bizottságának megalakítá­sára irányuló javaslatot, mely a me­zőgazdaság rugalmas irányításának központja lesz. Ugyanakkor jóváhagy­ta a járási mezőgazdasági termelési bizottságok megalakítására vonatkozó indítványt is. Jóváhagyta továbbá a népi ellenőrző bizottságok, mint vá­lasztott szervek, megalakítását, me­lyeknek törődniük kell azzal, hogy az irányító szerv ne önakaratúan és szubjektív módon irányítson, de ve­gye figyelembe a dolgozók szükség­leteit és a társadalom érdekeit. A kongresszus azzal, hogy kihangsú­lyozta a szakszervezetek és a dolgo­zók részvételét a gazdasági vezetők kinevezésében, a technikai-ökonómiai bizottságok munkájában és a terme­lési értekezleteken, kiemelte az irá­nyítás demokratikus módszereinek jelentőségét. A feladatok nagysága és bonyolult­sága szükségessé teszi a műveltség és az eszmei nevelés megjavítását és elmélyítését. Ennek bármilyen alábe­cslése azt a veszélyt idézné elő, hogy a feladatok élettelen körlevelek­ké válnak. A megvalósítást az embe­rek, műveltségük, szakmai fejlettsé­gük és politikai öntudatuk dönti el. Meg kell győznünk minden párttagot, minden dolgozót a feladatok fontos­ságáról és jelentőségéről. El kell szakadnunk a sablonoktól és kerülni kell az általánosítást, mely elvá­lasztja az ideológiai tevékenységet a szervezési munkától. Ebben a szel­lemben szólalt fel sok kongresszusi küldött, köztük a szocialista munka hősei, akik aláírták az élenjáró dol­gozóknak „A munkás és parasztbe­csületért“ című felhívását. Most min­den dolgozó becsületéről van szó. Mindenkinek tudatosítania kell nö­vekvő felelősségét a társadalmi fel­adatok teljesítéséért. Társadalomépítésünk irányvonala az összes osztály és társadalmi különb­ségek megszüntetése, a munkások, parasztok és az értelmiség egységé­nek elmélyítése, a nemzeti egység megszilárdítása. Ennek a folyamatnak az alapja a társadalmi vagyon növe­kedése, szocialista gazdálkodásunk fejlesztése, és a párt marxista-leni­nista szellemű nevelő munkája. A kizsákmányolás megszüntetésével az emberek egymás közti viszonya új alapot nyert, mely megteremti az egyénnek — mint fejlett, öntudatos lénynek — fejlődési előfeltételeit. A XII. kongresszus jelentős határ­kőként vonul be hazánk történetébe. A kitűzött feladatok teljesítése a kommunizmusba történő átmenet kü­szöbére vezeti dolgozó népünket. (A Rudé Právo vezércikke nyomán) A hófödte hegyek nér,naságát ütemes kovácsolás, éles si­­vítás szakítja meg. Az erdőkben favá­gók dolgoznak, bal­tával, fűrésszel vágják a kiterme­lésre érett szál­fákat. Felbúg a traktor s a csikor­gó havon a kivá­gott fatörzsek „le­szánkáznak" a ra­kodóhelyre, a völgy­be. (Foto: Kruzinsky) MAJOR ISTVÁN elvtárs 75 éves Major István, a kiváló kommu­nista dolgozó, az SZLKP KB tagja csütörtökön, december 13-án töl­tötte be 75. életévét. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága megbízásából, amely ezen a napon Bratislavában ülést tartott, a jubilánsnak jókí­­vánatait fejezte ki az SZLKP KB küldöttsége. A küldöttséget Karol Bacílek, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára vezette. A CSKP KB és az SZLKP KB üdvözlő leveleiben — amelyeket emléktárgyak kíséretében Bacílek elvtárs adott át a jubilánsnak -, nagyra becsüli Major István elv­társ hűségét és odaadását a CSKP iránt, áldozatkészségét a burzsoá­zia ellen a dolgozók jogaiért és a fasizmus ellen vívott harcban. Nagyra értékeli hazánk szocia­lista építése során a párt- és állami funkciókban végzett mun­káját. Hí pék Kitüntetett vállalatok A napokban sok munkahelyen őszinte öröm csillog a dolgozók sze­mében. Hogyisne! Hiszen csak a kelet-szlovákiai kerületben kilenc üzem nyerte el a „CSKP XII. kongresszusának üzeme“ büszke címet. E legjobbak a következők: SZTRETÁVKAI EFSZ. A szövetkezet tagjai június 15-én jelentkez­tek a versenybe és már szeptember 1-re telje­sítették az évi tejel­adási tervet. Csupán októberben 14 322 liter tejet adtak el a szocia­lista kötelezettségvál­lalás keretén belül. A tojáseladás tervét jú­lius 1-én teljesítették, és 20 000 tojást adtak el terven felül. Különö­sen nagy eredményeket ért el a szövetkezet két 26 tagú csoportja, amely már régebben elnyerte a „Szocialista Munka­brigád“ címet. SZOMOTORI ÁLLAMI GAZDASÁG. Az állami gazdaság dolgozói feb­ruár harmadikén keltek versenyre a „CSKP XII. kongresszusának üze­me“ címért. Eredmé­nyes munkájukért ez év harmadik negyedé­ben elnyerték a járás „Vörös zászlaját“. A szocialista munkaver­senyben az állami gaz­daság tagjai száz szá­zalékban résztvettek. SZTRÁZSSKÉI ÁLLA­MI GAZDASÁG. A cí­mért már június 19-től versenyben álltak. Az állami gazdaság többek között október 20-ig teljesítette a tejeladás évi tervét, 613 000 li­tert. Tojást pedig no­vemberben terven felül adtak a közellátás szá­mára, ami 66 732 koro­nát tesz ki. Meg kell említenünk, hogy a Sztrázsszkéi Állami Gazdaság a hús, tej és más termékek eladásá­val állami mértékben megközelíti az 1965. év tervének színvonalát. REVÜCAI ÉPÍTÉSZE­TI ERDŐGAZDASÁG. Ez az építészeti vállalat gondoskodik egész Ke­­let-Szlovákia és a Tát­rai Nemzeti Park épít­kezési beruházásáról. Az első három negyed­év leforgása alatt 523 ezer koronát adott ki az építkezésekre, és ennek ellenére 60 000 koronával csökkentette saját kiadásait. Ebben a gazdaságban is je­lentős eredményeket értek el a Szocialista munkabrigádok. SZABINOVI ERDŐ­GAZDASÁG. A nehe­zebb munkaszakaszok gépesítését 15,9 %-kal emelte. Ezek szerint ebben az évben e téren már elérték a 70,4 szá­zalékot. Az említett üzemeken kívül a kelet-szlovákiai kerületben ezek a vál­lalatok nyerték el a „CSKP XII. kongresz­­szusának üzeme“ cí­met: kehnyeci EFSZ, Tátrai Nemzeti Park — a tatranszkálomnicai és a Szpisszkánováveszi Vízgazdasági Vállalat. Bohus Nemcek (Kosice) A galantai „Agrostroj" dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére kötelezettségvállalást tettek, hogy az év végéig 2 millió korona értékű gépet adnak át a mezőgazdaságnak. Az eddigi feladatokat teljes mérték­ben és lelkiismeretesen oldották meg. CTK — • — A jablonyeci járás szombaton, de­cember 8-án hazánkban elsőnek tel­jesítette tejeladási tervét. A szövet­kezetek dolgozói jelenleg azon igye­keznek, hogy a tej termelése és mi­nősége a téli hónapok folyamán se csökkenjen. — tk — A Iiptovszkíondreji szövetkezet tagjai, akik már szeptemberben tel­jesítették ezidei tejeladási tervüket, kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig még 60 000 liter tejet ter­melnek a közellátás számára. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére el­határozták, hogy még 65 mázsa húst adnak él terven felül. — tk-Nyitrán konferencia folyt a szovje folyóiratok hasznosításáról a mező­­gazdaságban. Az értekezleten részt­­vett I. A. Sulgin elvtárs, a Szovjet­unió, bratislavai meghatalmazott nagv­­követe. Egész sor példában mutattak rá arra, hogy miben segítenek a szovjet mezőgazdasági folyóiratok népgazdaságunk fejlesztésében. A si­keres értekezletet december 8_-án zárták le. CTK t7' ihalt a malétrakani szövetke­­zet udvara. Ki is járná ily cudar időben a sáros gazdasági ud­vart, amikor békésen, pipázva várhat­ja a vasárnapi ebédet. Két ember azonban most sem él­vezheti a családi fészek melegét. Az egyikük a gazdasági udvar őre, a má­sik az egész gazdaságé. Spisák József bácsi az őr, egyhá­zamban 24 órát vigyáz a közös jó­szágára. Fazekas Bélának, az elnöknek nincs meghatározott munkaideje. Vagy talán mégis...? Nyáron látástól va­kolásig, télen sokszor az éjfélbe nyúló órákig. Vasárnap szabadja len­ne, dehát mindig akad valaki, aki az elnököt keresi. Két ember van a tanyán. Egyik a nyolcadik X határán, a másik az élet derekán. Józsi bácsi a szegény ember napszámos életét élte. A szegénység természetesen vele járt a gyermek­­áldással. Nyolc gyerek éhes szájába kellett a betévö falatot megkeresnie. Nem volt könnyű, mert napszám is ritkán akadt. így a nélkülözés öt is az „új világba" sodorta, mint sok mást. Nem soká bírta idegen földön. Hazahívta a Tisza, a család. Régi igazi közmondás az, hogy a szegény embernek a szerencséje is szegény. Alig melegedett meg család­jánál, harci riadót fújtak. Mundért kellett húznia. A világégés után új­ból harc, küzdelem a nyolc gyermek felneveléséért. Ma már 24 unoka és 8 dédunoka igazolja, hogy derék em­bereket nevelt a Spisák házaspár. Az ötvenhat évből, amit egymásmelleit töltöttek, sok volt a küzdelmes. De öregségük veröfényes, gondtalan. Különleges aranylakodalma volt a két becsületben megöszült embernek. Oj házat avattak a jeles évfordulón. Az álom fél évszázad után megvaló­sult. Büszke, egyenes turtású ember még mindig Józsi bácsi. Ezer barázdával átszőtt már az arca, de a szeme, a látása, éles mint a sasé. Szemüveg még az olvasáshoz sem kell Józsi bácsinak. Ez fontos, mert egy jó őr­nek, mindent kell látnia, mindenre kell vigyáznia. Vigyáz, őrzi a közöst havi 45 munkaegységért, s főleg a jövőért, a napsugaras öregségért. Fazekas Bélának gyermekkorától szívéhez nőtt a rög. Jó gazdának is­merték a környéken. Nem véletlen, hogy a kezdet kezdetén a közös ag­­ronómusa lett. Aztán 1955-ben a szö­vetkezet élére állították. Elnökké­­választása emlékezetes marad. Abban az évben, kapták az első jelentősebb osztalékot. Megszűnt a malétrakani EFSZ „koronás szövetkezet“ lenni. Persze az nemcsak az ó érdeme volt. De hogy hét év óta, amióta elnök, a tagok előre zsebükben érzjk a munka­egység értékét, abban nagy érdeme van. Miért jó vezető Fazekas elvtárs? Ez tálán elsősorban egyenes, őszinte jel­leméből fakad. Talán éppen becsüle­tességéért, nyíltságáért szeretik, tisz­telik. Már az első látásra megnyerő a középkorú férfi. Magas, széles hom­loka, meleg barna szeme, merész egyenes orra, magyaros fekete ba­­júsza alatt mosolygó szája elárulja, hogy ebben az emberben az akarat­erő együtt él az emberséggel. Csakis az ilyen sokoldalú, határozott arcú vezető képes olyan kollektívát tömö­ríteni maga köré, aki jól tudja irá­nyítani a közel negyed ezer és köz­tük 80 fiatal szövetkezeti dolgozó sorsát. Az elnök azt vallja, hogy az nem is olyan nehéz, csak becsülni, ismerni kelt az embereket. Tudni kell bánni a szóval. Nem fukarkodni az elismeréssel, de ha a helyzet megkí­vánja, néha mennydörögni is kell. Az elnök zamatos, irigylésre méltó magyarsággal méri a szót, s talán akkor is mosolyog, amikor menny­dörög. A malétrakani gazdaságban is van probléma, gond elég. Főleg annak az elnöknek jut ki belőle sok, aki job­ban szereti a határt, mint az irodát. De hiába, az ő szíve már csak agró­­nómus szív marad. Delet harangoznak, elmentek a vendégek. Az elnök búcsúzóul mond valamit Józsi bácsinak. Aztán még egyszer végigtekint a gazdasági ud­varon, ahol minden új, korszerű, csak a sár régi. A szélvágta, esős időben már hazafelé szaporázza lépteit. Ta­lán gondolatban négy fia kérdő tekin­tetét látja. Vagy a legkedvesebbet, a nyolchónapos kis Erzsikét, aki kocsi­jában „repesve" széles mosollyal ka­paszkodik apja tömör bajuszába. Ki tudja mire gondol, amikor az egész falu gondja az övé. Felelős azért, hogy a közösség nagy családjának gazdag legyen a vasárnapi ebédje. TÓTH DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents