Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-12 / 99. szám

A kukorica-vetőmag termesztése köztársaságunkban (2) A beltenyésztéses hibridek előállítá­sában nagy segítséget nyújtanak a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia kutató­iintézetei. A Piestyani, s utóda a Tmavai Növénytermesztési Kutatóintézet szorosan együttműködik a nemesítő állomásokkal a bel- és külíöldi beltenyésztett kukori­catörzsek értékelésében és felhasználásá­ban, s elsősorban a kombinálóképesség megállapításában. A Lednicei Genetikai Laboratórium a nemesítők számára ki­dolgozta a kukoricaíiszöggel szembeni ellenállóképességre irányuló beltenyész­­téses hibridek nemesítésének módszerta­nát (dr. G. Voídová). A kukoricanemesítés fő feladata jelen­leg olyan korai silókukorica-hibridek nemesítése, amelyek az engedélyezett KAZ fajtahibridnél is termőképesebbek lennének, s vele egyidöben vagy még ko­rábban érnének be. A feladat komolysá­ga és bonyolultsága miatt a nemesítő állomások következetes kollektív munká­val közelednek a megoldáshoz. A SZEMES- ÉS A SILÖKUKORICA FAJTÁI Mind a szemeskukorica, mind a siló­kukorica vetésterületének legnagyobb részét hazai fajták vetőmagjával vetjük be. A külföldi vetőmagot, mégpedig el­sősorban a Magyar Népköztársaságból származó kései fajták és hibridek vető­magját a zöldtakarmányozásra és siló­zásra szánt kukorica termesztésére hasz­náljuk a melegebb éghajlatú körzetek­ben Üzemi összehasonlító kísérletek számára kisebb mennyiségben amerikai vetőmagot, mégpedig főleg a korai bel­­tenyésztéses hibridek vetőmagját hozzuk be. Legelterjedtebb kukoricafajtánk a KAZ fajtahibrid (Kocsovi korai X Cseh fehér lőfogú). Ez a korai hibrid gyors kez­deti fejlődéssel, dús levélzettel, közép­magas növéssel tűnik ki, s főleg siló­zásra alkalmas a magasabb, hűvösebb fekvésű vidékeken. Hozzávetőlegesen egyformán korai fajta a Kocsovi korai, amely a keményszemü kukoricafajták közé tartozik és a silókukoricatermő körzetek északi szélein termesztik. A VHZ fajtahibrid (Valticei X Hodoníni sárga lőfogú) magasnövésű, dús levél­­zetü, középkései hibrid, amely silókuko­ricának alkalmas az átmeneti övezetben és Dél-Morvaország kukoricatermő kör­zetében. Az anyai fajta ebben a kombi­nációban is keményszemű. A legelter­jedtebb beltenyésztéses hibrid a Ledni­cei középkései hibrid, amely a szemes­­kukorica-típusba tartozik: magas növésű és gyengén bokrosodik. A nagy termő­­képességű beltenyésztéses hibridek kö­zül a csejcsi és topolníky-i nemesítésü, de főleg a csejcsi korai hibrid nyer szé­lesebb körű termesztést, mégpedig sze­meskukoricaként a melegebb répatermő körzetekben és az átmeneti övezetben: hűvösebb fekvésekben silókukoricának alkalmas. Termesztésében kezdték fel­használni a hímmeddőséget. A további hibrid a csejcsi középkorai, amely ko­rábban érik mint a Lednicei középkései, s a szemtermése ugyanakkora. Dús le­­vélzete, magas növése és rövid tenyész­­ideje miatt silókukoricának alkalmas a répatermesztő körzetekben. Nagy cső­termést nyújt, ezért megfelelő összete­vője a féligszemes szilázsnak. Termelése hasonlóképpen a hímmeddőség felhasz­nálásával történik. 1962. december 12. Cerny Jirí mérnök, a Prágai Mezőgazdasági Főiskola növénynemesítési és kertészeti tanszékének tanára Köztársaságunk legmelegebb vidékein silókukoricának a Topolníky-i 1276 faj­tájú beltenyésztéses hibrid ajánlatos, amely kései, magas növésű hibrid, dús levélzettel rendelkezik, s alapvetően termőképesebb, mint a kukoricatermő körzeteinkben eddig termesztett silóku­koricák. Az időszakonként elárasztott területeken helyi jelentőségű a Lednicei korai beltenyésztéses hibrid, amelyet szemeskukoricának termesztünk. Ideig­lenesen a KC —3-as amerikai hibridet is termesztjük, mégpedig szemeskukori­caként; vetőmagját behozatal útján nyerjük. Körülbelül 100 hektáron ter­meljünk vetőmagot a behozott fajta­­keresztezéses hibridekből. A beltenyésztéses hibridek nagy ter­mőképességéről az állami fajtakísérleti állomások utóbbi években nyert adatai tanúskodnak. így például 1958-ban — amely esztendőben igen kedvezőtlenül száraz és hideg volt az időjárás — a csejcsi korai beltenyésztéses hibrid Brnőban egy hektárról 86,4 mázsa szem­termést adott, a cukorrépatermesztő kör­zetben a termésátlaga pedig hektáron­ként 73,1 mázsa volt, s így itt elsőként helyezkedett el. A kukoricatermesztő körzetben a Topolníky-i 1276 beltenyész­téses hibrid adta a legnagyobb, hektá­ronként 75,3 mázsás szemtermést . Hogy mennyire növekedett a termés­hozam a termőképesebb beltenyésztéses hibridek országos bevezetése után, arról az 1. táblázat adatai tanúskodnak. A ho­doníni járásban például 1959-ben a ki­zárólag hibrid vetőmag használatának tudható be, hogy hektáronként átlag 38 mázsa szemtermést takarítottak be. A Nemesítő és Vetőmagtermesztő Vállala­tok Társulása által 1960-ban megvalósí­tott adatgyűjtés szerint Dél-Szlovákiá­­ban a szemeskukorica termésátlaga 265 EFSZ-ben 35 mázsa volt hektáronként, ami ismét a hibrid vetőmag használatá­nak köszönhető. Hasonló eredményeket értek el a silókukorica termesztésében is. A KUKORICA VETŐMAGTERMESZTÉSE A szabad megporzás útján és a bel­tenyésztett törzsektől nyert elit vető­mag termesztésével a nemesítő és vetőmagtermesztő vállalatok nemesítő állomásai foglalkoznak, amelyek mag­termesztő szolgálatuk (vetőmagtermesztő agronómusaik) és megfelelő berendezé­seik (meleglevegős szárítók stb.) segít­ségével szervezik meg a fajtakereszte­zések vetőmagjának termesztését és elő­készítését. Az erre a célra szükséges megfelelő területeket az állami gazda­ságok és EFSZ-ek földjein választották ki. A szabad megporzással nyert fajták elit vetőmagját, a fajtahibridek és a bel­tenyésztéses hibridek vetőmagját a ne­mesítő és vetőmagtermesztő vállalatok agronómiái szolgálatuk útján biztosítják az egyes járásokban működő vetőmag­­termesztő gazdaságokban, továbbá szer­ződéses termeltetéssel (az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban). Az alacso­nyabb szaporítási fokozatok, vagyis az egyszeres és kétszeres fajtahibridek, valamint a szabadmegporzásos fajták utolsó szaporítási fokozatú vetőmagját a felvásárló üzemek veszik át és készítik elő (tisztítják, osztályozzák, csávázzák és szállítják). A kukorica vetőmagtermesztése Dél- és Kelet-Szlovákia, továbbá Dél-Morva­ország éghajlati szempontból legkedve­zőbb kukoricatermő körzeteiben össz­pontosul. Az évi átlagos csapadék itt kb. 600 mm. a júliusi középhőmérséklet Dél-Morvaország területén 19 C°, Dél- és Kelet-Szlovákiában magasabb, még­pedig meghaladja a 20 C fokot is. Beltenyésztéses hibridek előállítására kizárólag mind az anyai, mind az apai fajtakeresztezésnek csak az Fo vetőmag­ját használják; a fajtahibrideket tehát nem szaporítják tovább. A szokásos ter­mesztésre hasonlóképpen Fo fokozatú hibrid vetőmagot használnak, úgyhogy a beltenyésztéses hibrideket sem szaporít­ják. A fajtahibridek vetőmagjának elő­állításához szülői alakokat, s az első vagy a második szaporítás elit vetőmag­ját használják. A beltenyésztéses hibridek és fajta­hibridek vetőmagtermesztését, valamint a szabad megporzásból nyert fajták szaporítását a nemesítő és vetőmagter­mesztő vállalatok agronómiái szolgálatai ellenőrzik. A nemesítő és vetőmagter­mesztő vállalatok agronómusai módsze­resen irányítják a vetőmagtermesztő gazdaságokat, szerződéseket kötnek a nemesítőkkel, ellenőrzik és irányítják a hibrid vetőmagtermesztést. Megszervezik a törzsek szelekcióját és az anyai alakok kasztrálását, utasítást adnak a termés betakarításának megkezdésére és a ve­tőmag további feldolgozására. A beltenyésztéses hibridek és fajta­hibridek vetőmagtermesztésének és a vetőmag előkészítésének célszerű meg­szervezése megköveteli az egész ter­melési folyamat egybehangolását, még­pedig a D és H fokozatú hibrid vető­mag termesztésétől kezdve egészen az előkészítéséig a felvásárló üzemekben. Ennek a kérdésnek a megoldása mär folyamatban van, s a jövőre nézve fel­tehető, hogy az alacsony fokozatú hibrid vetőmag szaporítását a felvásárló válla­latok agronőmiai szolgálata biztosítja majd, amely egyidejűleg a vetőmag fel­dolgozásáról, előkészítéséről és szállítá­sáról is gondoskodik. 1960-ban Dél-Szlovákia szemeskuko­rica vetésterületének nagyobb részét (kb. 135 000 hektárt) már beltenyészté­ses hibridekkel vetették be. 1961-ben a fajtahibridekből 1358 mázsa vetőmagot temeltek, beleértve 30 mázsa hímmeddő alakot is, továbbá a beltenyésztéses hib­ridekből 34 200 mázsa, és a fajtahibri­dekből 101 000 mázsa vetőmagot. Az ala­csonyabb szaporítási fokozatok szabad megporzásából nyert fajtákból 72 200 mázsa vetőmagot kellett megtermelni. Mindez azt jelenti, hogy a szemes- és silókukorica vetésére kijelölt terület nagy részét a jövőben termőképes hib­rid vetőmaggal vethetjük majd be. 2. táblázat — A hibrid kukoricavetőmag részarányának növekedése 1959-ben (a köztermesztésben lévő vetésterület összetétele) Köztermesz- TerüIet A haszno_ Év Fajta te!be!\ 'ev0 összesen I sítás (ha)21 (ha) iránya 1959 I 1. Fajtahibridek 52 884 200 000 szilázs I 2. Beltenyésztéses I hibridek 91214 180 000 szem

Next

/
Thumbnails
Contents