Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-12 / 99. szám

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1962. december 12. Ära 30 fillér XII. évfolyam, 99. szám. Békés életünk és boldogságunk záloga TARSADALOMFORMÁLO HATÁROZAT Egész társadalmunk fő feladata: A mezőgazdasági termelés fejlesztése. - A közszükségleti ipar biztosítja a széles válasz­tékot és a jó minőségű árut. - Gazdaságosabban kihasználni a nyersanyagokat. - Meg kell szilárdítani a kormány, a mi­nisztériumok és a vállalati vezetőségek irányító munkáját Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa szombaton, december 8-án le­zárta a tanácskozásait. Ezen a napon fogadta el a kongresszus egyhangúlag „Szocialista tár­sadalmunk további fejlődésének fő irányvona­lairól“ szóló határozatait. A kongresszus tanácskozásaiban és határoza­tában egyértelműen és világosan fejezte ki a párt és Csehszlovákia egész népének állásfog­lalását mind a világpolitika, mind pedig hazánk belső helyzetének kérdéseiben, valamint az ideológiai kérdések megítélésében és a párt­építés további feladataiban. A kongresszus leszögezte, hogy hazánk a szocialista világrendszer fontos része és ennek megfelelően minden erejével támogatja a Szov­jetunió békepolitikáját. A párt és a nép teljes egységben szilárdan áll a Szovjetunió oldalán abban a harcban, melyet a nemzetközi munkás­­mozgalom egységéért, az egyetemes és teljes leszerelésért, a tartós békéért, a szocializmus új győzelmeiért folytat. A „Szocialista társadalmunk további fejlődé­sének fő irányairól" szóló határozat szocialista építésünk eddigi tapasztalataiból kiindulva tűzi ki további fejlődésünk irányvonalát 1970-ig. A határozat bevezetésében megállapítja, hogy hazánkban a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott. Társadalmunkat ma a mun­kások és a parasztok testvéri osztályai alkot­ják a dolgozó értelmiséggel együtt. Erősödött szocialista köztársaságunk anyagi­műszaki bázisa is. Az ipari termelés 1958— 1962-ig 44 százalékkal emelkedett. Szlovákia ipari termelése ugyanezen idő alatt 59 száza­lékkal nőtt. Megteremtettük a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemi termelés biztos alapját is. Emelkedett népünk életszínvonala. A szemé­lyes fogyasztás ugyanezen időszakban egyötö­dével nőtt és a dolgozók 350 ezer új lakást kaptak. Fontos intézkedések történtek a több­­gyermekes családok érdekében és tovább emel­kedett népünk műveltsége és kultúrája. A határozat szocialista társadalmunk tovább­fejlesztése érdekében a következő fő irány­vonalakat tűzi ki a párt munkájában: Sikerekben termékeny 19 esztendő telt el azóta, hogy Moszkvában meg­kötötték Csehszlovákia és a Szovjet­unió közötti barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és a háború utáni együtt­­múködésröl szóló szerződést. Ez az idő nem sok egy nép történelmében, de elegendő ahhoz, hogy társadal­munk életében olyan változásokat hozzon, amelyre nincs példa egyetlen eddigi társadalmi rendszerben sem. A 19 esztendővel ezelőtt megkötött szerződés alapja lett az egész cseh­szlovák nép mozgósításának a fasiz­mus elleni harcban, amely hazánk népeinek létét fenyegette. A fasiz­mus fölött aratott győzelem után ez a szerződés szabta meg a köztársaság külpolitikájának irányát, és nagy fegyverré vált a dolgozó tömegek kezében a hatalomért vívott harcban. A Szovjetunió önzetlen segítségére támaszkodva verte vissza a dolgozó nép a reakció minden kísérletét, mely a kapitalizmus visszaállítására irányult, és vitte győzelemre 1948 februárját a dolgozók hatalmának megszilárdulását. A Szovjetunió ön­zetlen segítsége hiúsította meg 1947- ben azokat a mesterkedéseket, melyek kihasználva a közellátásban mutatko­zó hiányokat, el akartak bennünket szakítani a Szovjetuniótól, és ránk akarták kényszeríteni a Marshall­­tervet. Ezekben az időkben a Szov­jetunió segítsége 600 ezer tonna bú­za formájában konkrétan azt jelen­tette, hogy 1947 — 48 telén minden másik nap szovjet búzából sült ke­nyér került dolgozóink asztalára. Erre az önzetlen baráti segítségre támasz­kodva építette dolgozó népünk sike­resen a szocializmus alapjait a to­vábbi években is. Nagy volt az az út, amelyet meg­tettünk, felépítettük a szocializmus anyagi és technikai alapját, győze­lemre vittük a szocialista termelési viszonyokat a nemzetgazdaság min­den ágában és ma minden nehézsé­get leküzdve sikeresen építjük a fej­lett szocialista társadalmat, melyben lényegében megteremtjük a kommu­nizmusba való átmenet anyagi és er­kölcsi alapjait. Hatalmas ütemben növekedett a szocializmus építése során hazánk ipari termelése, amely például 1959-ben csak Szlovákiában majdnem kilencszer volt magasabb, mint az 1930-as évben. Lényegesen emelkedett a dolgozók kultúrája és műveltsége. Csak az 1960-as évben például több tantermet építettünk, mint a burzsoá köztársaság 12 éve alatt. Ma 2 millió 800 ezer gyermek ingyenesen kapja az iskolai könyve­ket és a tanításhoz szükséges segéd­eszközöket, ami egyedülálló az egész világon a maga nemében. Ezeknek a gazdasági eredményeknek és pár­tunk tömegpolilikai munkájának kö­vetkeztében tovább erősödött népünk öntudata, erkölcsi és politikai egy­sége. Bizonyítékai ennek a szocialista munkabrigádok ezrei és az a hatal­mas mozgalom, melyet a XH. párt­­kongresszus brigádja címének elnye­réséért folytattak az üzemek dolgo­zói. Az elért eredmények mérlegelésé­nél azonban sohasem szabad elfelej­tenünk, hogy ezek népünk áldozatos munkáján kívül főleg annak köszön­hetők, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szerves részét képezi a szocialista világrendszernek, és hogy gazdasági terveink megvalósításában támaszkodunk a szocialista világ­­rendszer, de főleg a Szovjetunió ön­zetlen támogatására. A Szovjetunió segítsége azonban ma már minőségi­leg magasabb szinten valósul meg, amely a szocialista országok kölcsö­nös gazdasági tanácsának működésé­ben jut kifejezésre. Ennek a gazda­sági tanácsnak megalakítása megte­remtette előfeltételét a szocialista államok gazdasági fejlődére koordi­nációjának és főleg az invesztíciós eszközök célszerű felhasználásának az egész szocialista tábor érdekében. Természetes, a közös gazdasági ta­nács létezéséből eredő kötelezettsé­geket főleg a Szovjetunió viseli. A Szovjetunió következetesen valósítja meg a más szocialista államok gaz­dasági támogatását, még akkor is, ha ezzel sokszor saját gazdasági fej­lődését lassítja. Ebből a szempontból elég, ha tudatosítunk egyet, — azt, hogy a Szovjetunió a szocialista tá­bor országainak 7,8 milliárd rubel értékű igen kedvezményes hitelt nyújtott. És egy egész sor szocialista állam e nélkül a kölcsön nélkül nem tudná fedezni beruházásait, nem be­szélve arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió a tudományos és techni­kai kiadások területén nyújt a szo­cialista államoknak. Ebből kiindulva természetes, hogy számunkra is a legnagyobb jelentő­séggel bír a Szovjetunió segítsége, amely elsősorban abban rejlik, hogy nagy mértékben fedezi a csehszlovák ipar nyersanyagszükségletét, főleg a vasércet és a nyersolajat illetően. A csiernai átrakodó állomás, valamint a dunai kikötők dolgozói naponta ta­núi annak, hogy milyen óriási ez a segítség részünkre. Erre a baráti se­gítségre alapozzuk például a Kelet- Szlovákiai Vasművek építését, amely főleg szovjet vasércet fog feldolgoz­ni. Ha tudatosítjuk, hogy ennek a vasműnek évi kapacitása nagyobb lesz mint a múlt köztársaság egész évi acéltermelése, akkor fel tudjuk mérni ennek a segítségnek nagyság gát és jelentőségét. A szovjet nyers­olaj szállítása a barátsági olajvezeték megépítése újabb bizonyítéka a Szov­jetunió önzetlen segítségének. Nem lehet ennek a segítségnek értékét koronában kifejezni, hisz a barátság kőolajvezetéknek megépítése azt je­lenti, hogy a csehszlovák vegyészeti ipar korlátlan fejlődésnek indulhat, és vegyiparunk korlátlan mennyiség­gel láthat hozzá a különböző mű­anyagok gyártásához, mely ismét hozzájárul majd népünk életszínvo­nalának további növekedéséhez. Nem kisebb segítséget kapunk a Szovjet­uniótól a tudomány és technika te­rületén. Felépítettük a Szovjetunió segítségével az első csehszlovák atommáglyát, melynek segítségével fedezzük az egészségügy területén, különösen a szükséges rádióaktív izo­tópok előállítását. így lehetne sorolni a végtelenségig nemzetgazdaságunk minden szakaszán (de a többi szo­cialista országokban is), azokat a konkrét tényeket, melyek bizonyítják, hogy a „Világ proletárjai egyesülje­tek“ jelszónak ma még nagyobb je­lentősége van, mint valaha, mert ma már nemcsak az egymástól elszige­telt különböző nemzetiségek prole­tárjainak vágyát fejezi ki, de kifejezi a szocialista tábor állandóan növekvő és szilárduló gazdasági-politikai és erkölcsi egységét a kommunizmusért folytatott harcban. Ennek az egység­nek és minden nép lelkes alkotó éle­tének záloga a Szovjetunió. Ezért gondol Szovjetunióra szeretettel ha­zánk minden becsületes dolgozója, amikor naponta békés alkotó munká­ját elkezdi, hisz mindenki tudja, hogy a szovjet nép az, amelyik Berlinnél a Karibi-tenger térségében, Laoszban tekintélyének latbavetésével és hatá­rozott kiállásával megvédte a békét neked, nekem és gyermekeink szá­mára. Természetesen a Szovjetunió is nagyra értékeli Csehszlovákia népei­nek barátságát, nagyra értékeli fej­lett iparunkat, melynek termékei nagy megbecsülést szereztek a Szovjet­unió népei között. A csehszlovák ipa­ri termékeknek állandó piacuk van a Szovjetunióban, mely egy fejlett ipari ország szempontjából óriási je­lentőséggel bír. Ezekből kiindulva gondol ma Csehszlovákia népe a Szovjetunió és Csehszlovákia között megkötött szerződés 19. évfordulóján határtalan szeretettel a szovjet nép­re, akik nemcsak elhozták nekünk a szabadságot, de önzetlen segítségük­kel döntően hozzájárullak hazánk gazdasági és kulturális felvirágozta­tásához. Először: A termelés, a tudomány és a tech­nika elért színvonala alapján tovább fejlesztjük népgazdaságunkat. Jelen­leg az alapvető feladatot abban kell látnunk, hogy kiegyenlítsük a fenn­álló aránytalanságokat az ipar és a mezőgazdaság termelőerőinek meg­lévő színvonala között, és fokozatosan kiegyenlítsük a termelés és a fo­gyasztás színvonalát. A népgazdaság és a társadalmi javak fejlődésének megfelelően, a munka szerinti díjazás szocialista elvének és a termelésben való anyagi érdekeltség elvének kö­vetkezetes érvényesítésével tovább emeljük a dolgozók életszínvonalát. Másodszor: A népgazdaság fejlesztésének leg­fontosabb láncszeme a mezőgazdaság mellett továbbra is az ipar, illetve a nehéz gépipar marad, amely a terme­lőeszközök termelésének alapja. Te­kintettel a legújabb, haladó gépi be­rendezések előállításának szükségére, harcolni kell a kohóipar nagyobb in­tenzitásáért, ennek az iparágnak a munkáját jó minőségű, haladó jellegű anyagok gyártására kell irányítani. Az egész népgazdaság fejlődésében teljes mértékben és minél szélesebb alapon biztosítsuk a vegyipar fejlő­dését. A vegyipar nem csupán a többi iparág anyagi bázisa legyen, hanem egyben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a lakosság életszín­vonala további emelkedésének alapja is. A termelés növekedésének meg­felelően biztosítsuk a tüzelő anyag és energetikai bázist és a szállításo­kat. Harmadszor: Egész társadalmunk fő feladatának ma a mezőgazdasági termelés fej­lesztését kell tekinteni, amelynek lényeges növelése nélkül nem bizto­sítható sem a népgazdaság arányos fejlődése, sem a lakosság életszínvo­nalának emelése. E feladat teljesítése egyben feltétele annak is, hogy fo­kozatosan kiegyenlítsük a város és a falu közti lényeges különbséget, még közelebb hozzuk a munkásosztályhoz a szövetkezeti parasztságot. Ezért feladatul tűztük ki, hogy a mező­­gazdaságot 1970-ig az ipar színvona­lára emeljük, ettől függ, hogy meg­teremtsük a kommunista társadalom­ba való átmenet anyagi és műszaki bázisát. Negyedszer: Az elért életszínvonalnak és felté­telezett emelésének megfelelően biz­tosítsuk a közszükségleti ipar ará­nyos fejlődését úgy, hogy a piacon elegendő mennyiségű, kívánt válasz­tékú, kiváló minőségű áru legyen. A közszükségleti ipar fejlesztését elsősorban a meglévő üzemek műsza­ki felújításával, új, a technika leg­fejlettebb színvonalának megfelelő gyártási berendezések üzembehelye­zésével, valamint a termelés célszerű megszervezésével biztosítsuk. Ötödször: Hazai szükségleteinkhez és a kül­kereskedelem lehetőségeihez mérten használjuk ki saját nyersanyag- és egyéb anyagforrásainkat. A népgaz­daság valamennyi ágában a fejlesz­tés egyik alapvető követelményének tekintsük, hogy minél gazdaságosab­ban használjuk ki mind a hazai mind a behozott nyersanyagokat. Folytas­suk tovább a rendszeres földtani ku­tatást, új nyersanyagforrások feltárá­sát. Hatodszor: A népgazdaság valamennyi ágában a termelőerők továbbfejlesztésének, a termelés megjavításának döntő té­nyezője a tudomány és a technika fejlesztése és teljes kihasználása. Csakis ezáltal biztosíthatjuk a tár­sadalmi munkatermelékenység lénye­ges és állandó növekedését. A tudo­mány és a technika fejlesztése ér­dekében megfelelő intézkedéseket kell tenni a tervezésben és célszerű, központilag irányított szervezéssel is biztosítani kell a tudomány és a technika kérdéseinek komplex meg­oldását. A tudomány és a technika komplex felhasználása mellett törekedjünk a termelés szakosítására és összpon­tosítására, vezessük be a tudományos munkaszervezést A beruházási építkezések, a tudo­mány és a technika, az anyagi és műszaki ellátás, a tervezés és a konstrukció területén vezessük be következetesen a központi irányítást. Szüntessük meg a beruházási épít­kezések eddigi központilag irányított és decentralizált beruházásokra való tagoltságát. A beruházások területén juttassuk érvényre az egész társa­dalom érdekeit, mindenekelőtt biz­tosítsuk azoknak a termelő létesít­ményeknek mielőbbi felépítését, ame­lyektől az egész ország fejlődése függ. Hetedszer: Népgazdaságunk további fejleszté­sében következetesen érvényesítsük a nemzetközi szocialista munkamegosz­tás elveit, amelyeket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tö­mörült országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1962 júniusi moszkvai értekezletén hagy­tak jóvá. Nyolcadszor: Szilárdítsuk meg a kormány, a mi­nisztériumok, minden fokú nemzeti bizottságok, vállalati és üzemvezető­ségek irányító munkáját, mégpedig azáltal, hogy következetesen érvénye­sítjük a demokratikus centralizmus elveit, ami megköveteli a demokrácia minden formájának továbbfejleszté­sét, a központi vezetés elvének kö­vetkezetes betartása mellett. A ve­zetés munkájának megfelelően javít­suk meg a tervezést, valamint az állami és gazdasági szervek szervező és ellenőrző munkáját. Szüntessük meg a vezetés minden fölösleges láncszemét, a célszerűtlen adminisz­trálást, s hozzuk közelebb a veze­tést a termeléshez. Teremtsük meg az ipar szilárd szervezeti szerkezetét, a szervezet alapformája legyen álta­lában a vállalat a hozzá tartozó üze­mekkel. Ezeket a vállalatokat közvet­lenül a minisztériumok irányítsák. Dolgozzuk ki részletesebben a mező­­gazdaság vezetésének új elveit oly­képpen, hogy a vezetés minden fo­kon termelési-vállalati bázison egy felelős központban egyesüljön. A vezetés megszilárdítása érdeké­ben minden fokon fejlesszük a népi ellenőrző bizottságok munkáját. Kilencedszer: A nemzeti bizottságok munkájában biztosítsuk, hogy a dolgozók még szélesebb körben vegyenek részt a vezetés és igazgatás munkájában, főleg azáltal, hogy következetesen biztosítjuk a nemzeti bizottságok plénumainak és a szakbizottságok munkáját, megjavítjuk ellenőrző tevékenységüket, elmélyítjük a nem­zeti bizottságok képviselőinek a szak­­bizottságok tagjainak a felelősségét dolgozóinkkal szemben. A nemzeti bizottságok munkájukban törekedje­nek főleg arra, hogy fejlesszék a la­kosságnak nyújtott szolgálatokat minden, a nemzeti bizottság irányí­tása alatt álló illetékes intézmény­ben. Tizedszer: Biztosítsuk a nép műveltségének és ideológiai színvonalának növekedését a marxista-leninista világnézet szel­lemében. Javítsuk tovább a kilenc­­osztályos alapfokú iskolai oktatást, amelyben ma minden gyermek része­sül, s érjük el, hogy a gyermekek fokozatosan megszerezzék a teljes középiskolai képzettséget. A népgaz­daság szükségletei szerint biztosítsuk a munkások, művezetők, technikusok szakképzettségének gyarapítását, nö­veljük a középiskolai és főiskolai képzettségű dolgozók számát. Fejlesszük a művészet és a kultu­rális munka valamennyi ágát, a szo­cialista társadalom érdekeinek, a kommunista nevelés szükségleteinek megfelelően. Tizenegyedszer: Erősítsük tovább népünk politikai és ideológiai egységét a marxizmus­­leninizmus szellemében, szilárdítsuk a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségét, amely ennek az egységnek az alapja. Erősítsük tovább a cseheknek és a szlovákok­nak, valamint országunk többi nem­zetiségeinek egységét, segítsünk elő mindent, ami még közelebb hozza őket egymáshoz. Harcoljunk minden ellen, ami megzavarja népünk egysé­gét, küzdjünk a kispolgári ideológia csökevényei, a reformizmus, kispol­gári lelkűiét, maradiság, nyerészke­dés és individualizmus ellen. Fárad­hatatlanul leplezzük le és nyomjuk el a revizionizmust és a dogmatiz­­must. Ezek a feladatok jelentik egészben véve szocialista társadalmunk további fejlődésének alapját. Teljesítésükkel legyőzzük az átmeneti nehézségeket, fejlesztjük gazdaságunkat, teljeseb­ben elégítjük ki népünk anyagi és kulturális szükségleteit, tovább szi­lárdítjuk a nép politikai és eszmei egységét. Egyben megteremtjük a kommunizmusba való fokozatos át­menet feltételeit is. A XII. kongresszus a párt Központi Bizottságának kötelességévé teszi, hogy 1963 folyamán a kongresszusi beszámoló alapelvei szerint gondos­­(Folytatás a 2. oldalon) A szocialista mezőgazdaságért

Next

/
Thumbnails
Contents