Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-05 / 97. szám
A kukorica-vetőmag termesztése köztársaságunkban (1) A kukorica hazánkban nem ú| termény, mert Dél-Szlovákia és Dél-Morvaország meleg éghajlatú termőtájaim már 150 évvel ezelőtt termesztették. Elsősorban a kései, nagy és keményszemű magyar kukoricafejtákat vetették, a korai keményszemü fajtákat pedig csak a múlt század végén vezették be főként Észak - Morvaország és Észak-Csehország répatermő vidékein. Az első világháború után rátértek a belföldi tájfajták és néhány külföldi kuj|oricafajta szapa rí fására. A kis terméshozamokat adó keményszemű kukoricafajtákat a termékenyebb lófogú fajták fokozatosan kiszorították. 1945 után a nemesítő állomások új nemesítési módszereket kezdtek alkalmazni, amelyek főleg a heterózis hatás kihasználásán alapultak. Vizsgálták a legkülönbözőbb összetételű fajtahibrideket, s ennek alapján engedélyezték a legtermelékenyebb fajták termesztését. Ezek közül a KAZ fejtahibrid mind ez ideig a répatermő és burgonyatermő tájak legtermőképesebb korai silókukoricája. 1946-ban az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) útján sikerült nemesítési kiindulási anyagként amerikai beltenyésztéses kukoricatörzseket beszereznünk, s így mind köztársaságunkban, mind más országokban is ennek alapján indult meg a beltenyésztéses kukorioahibridek nemesítése. (Ennek lényege, hogy az idegen megtermékenyüléshez alkalmazkodott kukoricát, több generáción keresztül mesterségesen saját virágporával porozzuk be.) Aránylag rövid időn belül felülvizsgáltuk és feljavítottuk ezt az anyagot, s most már ennek alapján végezzük két korai beltenyésztéses, két középkései beltenyésztéses és egy kései beltenyésztéses hibrid vetőmagjának szaporítását. E hibrid kukoricavetömag használatának bevezetésével a széleskörű mezőgazdasági gyakorlatban 1959—1960-ban alapvetően növekedett a szemeskukorice hektárhozama. Míg azelőtt nálunk a kukoricát főleg magnyerésre (1. táblázat) és csak részben zöldterméséért termesztettük, az utóbbi időben erősen elterjedt a silókukorica termesztése is, mégpediga hűvösebb és magasabb fekvésű vidékeken is, ahol a szemeskukorica nem érik be. Ezekben a körzetekben a silókukorica részaránya az egész szántóterületből elérte a 7—12 %-ot, ami — tekintettel a cukorrépa és a burgonya nagyfokú elterjedésére — ma e termény lehető legkiterjedtebb termesztését jelenti. A hibrid kukoricavetőmag használata és a tejesviaszérésben betakarított silókukorica vetésterületének kibővítése lehetővé teszi a takarmánya lap növelését s az állattenyésztés tervszerű fejlesztésének nélkülözhetetlen előfeltételévé válik. 1. táblázat — A szemeskukorica vetésterületének és terméshozama növelésének áttekintése az 1920—1960 években A kukorica vetéste- Év rülete Szemter(ha) més (q/ha) 1920 102 201 17,— 1938 121649 22.9 1955 160 Oqp 24,— 1959 180 000 28,— 1960 195 000 30,4 180 >i(fjír,K&4fxSiUj 1962. december 5. CERNY {Ifit mérnök, a Prágai Mezőgazdasági Főiskola növénynemesítési és kertészeti tanszékének tanára A silókukorica vetésterületének növekedéséről legjobb képet nyerünk, lia összehasonlítjuk a háború előtti állapotot a mai valósággal. Így pl. 1938-ban 18 700 hektáron termesztettünk silókukoricát, nem számítva bele a zöldtakarmámyozásra termesztett kukorica vetésterületét; 1945-ig ez a terület csak igen keveset bővült, mégpedig 19 700 hektárra. De már 1955-ben 69 000 hektáron, 1959-ben 216 086 hektáron, 1960-ban pedig 300 288 Írek táron termesztettünk silókukoricát. A KUKORICA NEMESÍTÉSE. A kukorica nemesítésével elsősorban, a nemesítő és vetőmagtermesztő vállalatok nemesitő állomásai, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatóintézetei foglalkoznak; a nemesítő állomások közül a Csejcsl Nemesítő Állomás (Morvaország) és a Topolnyíki Nemesítő Állomás (Dél-Szlovákia) szakosított kukoricanemesítésre. A Topolnyíki (Nyárasdi) Nemesítő Állomás — amely kukorioatermesztő vidékünk közepén fekszik . — nemesítő munkája Fojtík mérnök vezetésével főként a középkései és kései szemes- és silókukorica beltenyésztéses hibridek előállítására irányul. Ezzel szemben a Csejcsl Nemesítő Állomás, amely a kukorica termő körzet szélén működik, dr. Kopeck? vezetése alatt korai szemeskukorica beltenyésztéses hibridek és a magasabb, hűvösebb fekvésű vidékek számára alkalmas korai silókukorica-hibridek előállítását vállalta. A Csejcsi Nemesítő Állomás 1958-ban megkezdte az üszöggel szemben ellenálló hibridek nemesítéséhez szükséges beltenyésztett törzsek előállítását; itt a csemegekukorica-voná[hibridek előállításán is dolgoznak, s az első csemegekukorica-beltenyésztéses hibridet már állami fajtaikísérletbe is állították. A legelterjedtebb beltenyésztéses hibridet, a középkései Lednicei hibridet a Csehszlovák Tudományos Akadémia lednicei genetikai laboratóriumában Mrázek mérnök állította elő a Topolnyíki Nemesítő Álomással együttműködve; ugyanebből a laboratóriumból származik a korai Lednicei hibrid is. A kukorica nemesítésével azonban a Csehszlovák Tudományos Akadémia egyéb kutatóintézetei is foglalkoznak. így a Piestyani Növénytermesztési Kutatóintézet többek között a pattogatnivaló kukorica-törzsek nemesítését végezte. A lednicei genetikai laboratórium egyéb feladatokon kívül a haploidoknak a beltenyésztéses hibridek nemesítésében történő felhasználásának lehetőségeit vizsgálta és az idegen virág, port (pollent) tartalmazó pollenkeverékekkel való megporozás kérdéseit is tanulmányozta. Ezt a kutatómunkát dr. Votída vezetésével végezték. Átszervezés folytán ezt a munkát átvette Pirsel Anton vezetésével a Trnaván újonnon megalakított Kukoricatermesztési Kutatóintézet. A Ruzinyeuprahi Növénytermesztési Kutatóintézet a korai silókukorica-hibridek nemesítésén dolgozik, a Pohorelicei Takarmányozási Kutatóintézet az öntözéses termesztésre alkalmas kukoricák választékát állítja össze. Számos további nemesítő állomás vesz részt a beltenyésztéses hibridek nemesítésében, így például a Lyszánadlabemi, a brunovicei, a dokszany-i állomások korai hibridek előállításán dolgoznak, a valticei állomás silózásra és öntözéses termesztésre alkalmas kukoricák előállításával foglalkozik, továbbá a szládkovicsovói, a bucsami, a radosinái és a trebisovi állomások elsősorban a szemeskukorica-típusokat nemesítik. Ezek a nemesítő állomások is fenntartják a szabod meg - porzásból származó engedélyezett és körzetesített fajtákat, s esetleg a faj tahi bridek ellenőrző vetőmagtermesztésével is foglalkoznak. Az engedélyezett és nagy termóképességű beltenyésztéses hibridek fajta fenn tor tó nemesítését a csejcsi és a topolnyíki nemesítő állomás, s kisebb mértékben a lednicei genetikai laboratórium végzi. Ez idő szerint a nemesítő állomások a belföldi nemesített szabadmegporzásos fajták és tájfajták, valamint a külföld* hibrid anyagból jónak ígérkező saját beltenyésztett törzsek előállításán dolgoznak. Ezek az értékes bel tenyésztett törzsek főképp konvergens nemesítéssé* (v isszák eresztezéses módszerrel) keletkeztek és többnyire átmenetet képviselnek a kései külföldi, valamint a korábbi törzsek között. Ezenkívül a négyszeres és többszörös hibridek ún. második ciklusos módszereit is alkalmazzák. A Csejcsi- és a Topolnyíki Nemesítő Állomás, amelyek ezekkel a módszerekkel dolgoznak, ma mér jelentékeny számú saját bel tenyésztett törzzsel rendelkeznek. A Ruzinyei Növénytermesztési Kutatóintézet 1960-ban megkezdte a belföldi bel tenyésztett törzsek hidegtűrésének vizsgálatát. Erre a nemesítő állomásokon előállított bel tenyésztett törzseket használta fel, s a vizsgálatot az ún. cold test módszerrel véggezte. Ezeknek a vizsgálatoknak a jelentősége abban van, hogy szükségesnek mutatkozott a hűvösebb tájak számára a korai silókukoricahibridek kitenyésztése. A Csejcsi Nemesítő Állomás dolgozói (dr. Kopeck?) 1957-ben texasi típusú pollensteril anyagot találtak. Ismételt v isszák eresztezéssel a Csejcsi korai és a Csejcsi középkorai hibridek anyai származéksorainak hasonló hímmeddő analógjait sikerült előállítani, majd kikeresték a pollen fertilitását (termékenységét), visszaállító törzseket is, s így 1960- tól a Csejcsi középkorai hibrid vetőmagját kasztrálás (a porzó eltávolítása) nélkül állítják elő, s a hímmeddő anyai alak vetőmagját nem keverik a termékeny hibridhez. Más hibridmeddő anyagot a Szovjetunióból szereztek. Ez idő szerint a nemesítő állomások a beltenyésztett törzsek előállításában a hímmeddőséget is tehát fel tudják használni. Hasonlóképpen a Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatóintézetei a nemesítek számára tanulmányozzák a pollensteril forrásokat és a pollenfertilitást visszaállító törzseket. A kukoricavetőmag nemesítésére szakosított Csejcsi- és Topolnyíki Nemesítő Állomás egyidejűleg a többi nemesítő állomás munkáját is irányítja. Feladata az egyes munkahelyeken kombiinálóképességre kiválogatott beltenyésztett törzsek ellenőrzése, a törzsek keresztezésével kapcsolatos munkák értékelése, az egyes munkahelyekről szállított kukoricaminták biokémiai elemzése s azok üszöggel szembeni ellenálló képességének vizsgálata. 1959-ben a Turnovi Nemesítő Állomás fiziológiai (élettani) laboratóriuma (Souőek mérnök) megkezdte a beltenyésztett kukorica törzseik és hibridek fotoszintézise erősségének vizsgálatát, valamint a silókukoricák növekedési menetének tanulmányozását. A nyert ismeretek alapján ezeket az élettani vizsgálatokat most már szélesebb körben folytatják.
