Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-02 / 96. szám
vetésében. Ez nemcsak a propagandára és agitációra, hanem a művészi alkotásra is vonatkozik. A művészi alkotás eddig inkább a hiányosságokat bírálta, elleste a negatív j^enségeket, de kevesebb figyelmet szentelt a mintaüzemeknek, szövetkezeteknek, kollektíváknak, az önfeláldozó lelkes építők hősiességének. Hisz falvaink átalakulásakor, a mesgyék felszántásakor nemcsak rossz agitátorok, rossz módszerek voltak, hanem voltak nekünk is' Nagulnovjaink és Davidovjaink, öntudatos, türelmes és önfeláldozó szervezőink és agitátoraink, akik gyakorlati tettekkel szilárdították a munkás-paraszt szövetséget. Nemzedékünk nagy szerepet játszott a világ átalakításában. A tudomány és technika óriási fejlődésénék vagyunk szemtanúi, és aktív kortársai. Olyan korban élünk, amelyben a szovjet nép a Téli palota ostromától eltelt 45 év alatt meghódította a világűrt és gigantikus feladatot teljesít a kommunizmus építésével. Ez óriási felelősséget ró nemzedékünkre, pártunkra, mert elő kell készítenünk az embert,ezekre a nagy feladatokra. Ügy fog tépni a kommunizmusba, ahogyan előkészítjük. A társadalmunk további fejlesztésével kapcsolatos komoly feladatok teljesítése, pártunk vezető szerepének elmélyítése s a dolgozók egyre nagyobb részvétele a gazdaság irányításában megköveteli, hogy az eddiginél lényegesen jobb legyen a párton belüli nevelőmunka s általában a dolgozók nevetése. Ez idén bizonyos mértékben hozzá akartunk már fogni a szocialista falu építkezési problémáinak megoldásához. A távlati terv szerint járásunk 97 községe közül 36 településszerű, vagy központi község lesz. Ez azonban fokozatosan bizonyos beavatkozásokat igényel a lakásépítésbe s a kulturális és szociális intézmények építésébe. Ez alapjában nemcsak a földművesekre, hanem a falun élő' munkásokra is vonatkozik. Az egyéni és helyi érdek legkifejezettebben akkor nyilvánul meg, amikor sor kerül a tervek gyakorlati életbe léptetésére. Ez viszont megmutatja, hová s mire kell irányítanunk propaganda-A bohunyicei fiatalokról Napjainkban különböző összejöveteleken, de mindenütt, utcán, vonaton, szövetkezeti irodákban stb. egyre többet hallunk arról, hogy a mezőgazdaságban kevés a fiatal dolgozók száma, a jelenlegi tagság hamarosan kiöregszik s vajon ki fog dolgozni a közös földeken? Vannak akik ezért a fiatalságot okolják, mások a tanítókban, szülőkben, illetve a nevelésben látják a hi bát. Hallani nem egyszer olyan hangokat is, hogy a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni, könnyen akarnak élni, első gondjuk élni, első gondjuk a szórakozás s ezért nem felel meg számukra a falu, a földművelés. Mind e megjegyzésekben valóban rejlik némi igazság, ám korántsem vonatkoztathatjuk ezeket az összes fiatalra s végképp nem bocsátkozhatunk széleskörű általánosításba. Igaz azonban az, hogy nagyon sok községben nem törődtek ezzel a kérdéssel s így aztán természetesen becsúsztak a hibák. A CSISZ, a HNB és végül az EFSZ vezetőinek valóban többet kellene törődniük a fiatalság nevelésével és a sokat emlegetett, immár lassan közhelyként ható szórakozási lehetőségekkel is. A fiatalok, ha megértőén bánunk velük bármikor hajlandóak segítő kezet nyújtani és a szövetkezettől sem vonakodnak. Valaki azt mondhatja: nagyon könynyű mindezt megállapítani ám nehezebb példát felhozni rá. Nos, a levicei járás Bohunyice községében a fiatalok ma már ott tartanak, hogy lassan a szövetkezet kormányát is átveszik. Pedig ebben a k-sfcségben volt olyan időszak is, amikor nem létezett CSISZ szervezet. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott amikor a község kommunistái kezdeményezésére nagyobb súlyt fektettek a fiatalok nevelésére. Ekkor több fiatalt küldtek él iskolába s jónéhányat felelős funkcióba is állítottak. A bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban nem törődtek vasárnappalünnepnappal, hanem dolgoztak serényen. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Bohunyicében az aratási és cséplési munkák 60 %-át a fiatalok végezték el. Hozzá kell tennünk mindehhez azt is, hogy a szövetkezet vezetősége jutalomként három napos tátrai kirándulásra küldte el a lelkes fiatalokat, a járási CSISZ vezetőség pedig elismerő oklevelet nyújtott át nekik. Bohunyicében tehát még a kellő időben észrevették, hogy fiatal munkaerők, utánpótlás nélkül bizony nem megy s a falu vezetői dícséretreméltóan jó érzékkel léptek közbe. Végül mondjuk el azt is, hogy a szövetkezet vezetőinek a sorában nagyon jól bevált a fiatal Drahos Erzsébet, mint zootechnikus s a mindössze tizennyolc éves Lubos Angusban aki a szövetkezet takarmányfelelőse, is nagyon bízik a tagság. A traktorosok és gépjavítók úgyszólván mind fiatalok, nem csoda tehát, ha a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért versenyeznek. Különböző szakiskolán 8 fiatal tanul, akik majd oklevéllel térnek vissza a szövetkezetbe. Kosicében, az Állatorvosi Főiskolán egy, a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán kettő, a bernolákovói gépjavító iskolán három, míg a levicei Mezőgazdasági Technikumon két fiatal tanul. A bohunyicei példa bizonyíték tehát arra, hogy a fiatalságot igenis meg lehet nyerni a mezőgazdaság számára, ám törődni kell velük, bízni kell bennük. TÖTH KÁROLY (Levice) munkánkat. E példa megemlítésével arra akartam rámutatni, hogy ma már nem elegendő, ha csak általában beszélünk a problémákról, hanem nevelő tevékenységünket összhangba kell hoznunk a járás, az EFSZ, az üzem szükségleteivel. A párthatározatok gyakorlati életbe léptetése folyamán le kell küzdenünk azokat a csökevényeket s azt az önámítást, amely még kísért dolgozóink, gondolatvilágában. Tekintettel az így értelmezett szükségletekre, szerfölött helyes pártunk Központi Bizottságának a párton belüli nevetés új rendszeréről hozott határozata. Teljes mértékben tudatosítjuk az e határozat alapján ránk háruló felelősséget. LIBUSA MINÄCOVÄ, írónő: Az írók ábrázolják a mai ember életét Az új ember fürkészése vagy kutatása, úgy ahogyan ez a prózairodalomban és főként a prózairodalomban visszatükröződik, nem intézhető el csak úgy, hogy az író többször megfordul a munkahelyeken, különféle emberek között. A mai ember fürkészése vagy kutatása hosszú folyamat, mely feltételezi, hogy az író már eléggé ismeri az embereket, hogy velük együtt nagy utat tett meg saját fejlődésében, hogy velük együtt saját bőrén tapasztalta a fogyatékosságokat, amelyek néha nagyon fájnak. Az emberek átalakulása azonban tovább tart, állandóan előre halad. A versenymozgalom keletkezése és kialakulása a múltban, az újítómozgalom születése és fejlődése, Gaganova követőinek feltűnése, a szocialista brigádok mozgalma és legújabban a munkához való szocialista viszonyért, a munkás- és parasztbecsületért indult mozgalom — ez szocialista emberünk fejlődésének története. Annak az írónak, aki tud benne olvasni, ez új neveket, új hősöket, új, szocialista emberi tulajdonságokat, új győzelmeket jelent az elmaradottságökon és az előítéleteken, új tetteket, új sorokat jelent, melyek korunkat formálják, s amelyeket korunk alakít ki. E dicső történelemmel szemben, amelyet az emberek — a kommunisták és a pártonkívüliek munkájukkal és a munkához való új viszonnyal, új kölcsönös, baráti és erkölcsi kapcsolataikkal alakítanak ki, nem helytálló az ító passzív viszonya az élethez, sem a szocialista művészet és irodalom embernevelő politikai szerepének lebecsülése vagy elégtelen értékelése. Ha tekintetbe is vesszük, hogy egy nagyszabású, mondjuk korunkat ábrázoló mű megírása évekig is eltarthat, ez a tény sem tarthatja távol az írót az élettől annyira, hogy ne lássa és ne fogja fel érzékenyen mi az, ami az emberek társadalmi életét mozgatja. Jó lenne, ha a könyvkiadók munkája politikusabb és bátrabb Jenne abban az értelemben, hogy elsősorban azokat a műveket helyeznék előnybe, amelyek helyes politikai szempontból új módon ábrázolják az embert és életét, amelynek értelme a munka, a társadalom, a kommunizmus javára végzett munka. Vártuk. József Attila halálának 25. évfordulójára Fiatalok voltunk években és fiatalok akartunk lenni világnézetben is. Egy alföldi parasztvárosban éltünk Érsekújváron, ahol a paraszti életmód és gondolkodás rányomta bélyegét mindenre és mindenkire. Nem sokan voltunk olyanok, akik osztályhelyzetünk tudatában vagy csak sejtésében felvettük az egyenlőtlen küzdelmet a maradiság, a kényelmes életszemlélet ellen. Kultúregyesületet alakítottunk, hogy felmutassuk az új osztályharcos irodalmát; vitatkoztunk, szerveztünk, agitáltunk. A munka súlypontját az akkor feltűnt új előadási formára, a szavalókórusra helyeztük. Kezdetben nem is hittük volna, hogy a versmondásnak ez a kollektív formája milyen művészi és egyben agitatív lehetőségeket rejt magában. Erre csak később ébrecrtünk rá, amikor tagjaink, fiatal munkások és bolti alkalmazottak napról napra jobban megszerették a verset. Annyira, hogy már maguk kezdeményezték új versek betanulását és bemutatását, új formamegoldásokat ajánlottak, stb. így találtuk meg József Attilát. Ügy emlékszem, hogy a Dunánál című verse volt az első, aztán jöttek a többiek, A város peremén, Levegőt, Nagyon fáj, és még jőnéhány. Ezek a versek teremtették meg a kontaktust a közönséggel is. Ez nem is csoda. Sorsunk, életünk és bajaink kimondóját, félénk vágyaink tervezőjét éreztük meg benne. Ebből a rajongásig nőtt vonzalomból született meg az ötlet: találkozni vele, beszélgetni és megköszönni mindent, amit tőle kaptunk; József Attila irodaimi estet rendezni. Nem torpantunk meg az olyan nehézségek előtt, mint az országhatár, útlevél, anyagi áldozatok és hatósági engedély. Bratislavai barátaink segítségével megindult a levelezés a Szép Szó szerkesztőségével, amelyben akkor József Attila dolgozott. Először csak ígéretet kaptunk, majd konkrét időpontot is (1937 november első hetének egyik napja). Mindezt a szerkesztőségtől, de végül egy egyszerű postai lapot is a karakterisztikus József Attila írással: „Örülök a találkozásnak, addig is üdvözöllek mindnyájatokat. József Attila. (Ez a lap, sajnos, elveszett a háború viharában.) Megindult a lázas készülődés, tanácsok, tervek, tárgyalások. Éppen ez a sok akarás és a kevés hozzáértés ütötte rá bélyegét a rendezvényre. De a fiatalos lelkesedés sok mindent pótol. Szavalőink a próbákon szépen mondták a verseket, az üdvözlő szónok is jól felkészült. Sőt, — ami akkor nagyon fontos volt — minden jegyet eladtunk. Szorongások és bizonytalanságok közepette elérkezett a várt nap, amikor az öttagú fogadóbizottság és legalább ennek tízszeresét kitevő kíséret megjelent az újvári állomáson a budapesti gyorsvonat várására. A vonat befutott. A kiszállók között feltűnt régi ismerősünk Nádas József, Reményik Zsigmond, a költőtársak és á szerkesztőség több tagja. József Attila nem volt köztük. Szerkesztőtársai elmondták, hogy súlyos beteg és Balatonszárszón pihen. Csalódott* nyomott hangulatban zajlott le az irodalmi est. %lig emlékszem már a műsorra, hiszen egész este az a gyötrő kérdés foglalkoztatott: mi van és mi lesz Attilával? Sohse hittem az előérzetben, de akkor nem tudtam szabadulni a veszély érzetétől. Ismertem és sorsszerűnek hittem Csokonai, Petőfi és Ady korai elmúlását, a nagy magyar váteszek időelőtti, szinte törvényszerű pusztulását. Nem bírtam elszakadni a borzalmas sejtés hatásától. Petri Endre Október 21-én az államügyészség váratlanul „tiltakozását fejezi ki a határozat ellen és fellebbezett, mivel a) Major sikeres szökése esetén semmi akadálya sem volna, hogy egész családja is külföldre szökjön, ahol bizonyára jó gondoskodásban részesülne, b) a vádlott csak képviselői javadalmazással bír, más vagyona nincsen. Szökésével tehát csupán ezt a fizetését veszítené el, viszont az eszmeileg hozzá közelálló külországban biztosan olyan anyagi helyzetbe kerülne, mely által kárbaveszett fizetése pótolva lenne. A bíróságra és az államügyészségre érkezett sürgönyökben és levelekben kifejezett megnyilvánulások alapján világos, hogy a vádlott eszmei híveinek mérhetetlen száma az 50 000,— koronát kitevő összeget lefizetheti és-* szökésében segítséget nyújtana Majornak.“ A Felső Bíróság helyt adott az államügyész fellebbezésének és november 4-én a letétbe helyezendő összeget 200 000,— koronára emelte. Hihetetlen! Fellebbezésében Major a következőket írja. „ ... A Felső Bíróság tehát abból indul ki, hogy nem nekem, hanem jelentékeny számú eszmei barátaimnak és rokonérzelmű szervezeteknek kell majd a kauciót megszerezni... Az államügyészség azonban büntető eljárást indít azok ellen, akik barátaim és híveim közt gyűjtéssel igyekeznek a kauciót összehozni, ahogy az Nyitrán is megtörtént, ahol eljárást indítottak Jozef Sykora és társai ellen. Bratislavában két személyt időztek a rendőrségre, mivel állítólag képeslapokat árultak a kaució összegyűjtése érdekében .. Ezek az üldözések lehetetlenné teszik a Felső Bíróság által megnevezett kaució öszszegének összegyűjtését.“ A bíróság Major fellebbezését elvetette. A képviselő tehát újra fellebbezett: „ .. nem tagadom, hogy eszmei barátaim és híveim száma igen nagy, de e barátaim ezrei munkások, munkanélküliek vagy nyomorúságosán fizetett alkalmazottak és hasonló igen rossz gazdasági helyzetben tengődő szlovákiai értelmiségiek. Nem várható tehát tőlük, hogy a mai gazdasági válság idejíben ilyen hatalmas öszszeget gyűjtsenek össze Mindezen felül a Felső Bíróság határozatának indokptásait a lapok is közölték és így általánosan ismertté váltak. De a gyűjtések kaucióm érdekében e nehézségek ellenére is megkezdődtek; azonban azzal az eredménnyel, hogy a rendőrség szervei és az államügyészség a köztársaság védelmére kiadott törvény 16 §-a értelmében büntető eljárással fenyegetik, sőt vizsgálati fogsággal is sújtja a gyűjtéssel foglalkozó személyeket.“ * * * Brnoban 1931. december 16-án és 17-én ült össze a Legfelső Bíróság, hogy eljátssza a kosúti tragédia utolsó felvonását és szentesítse az igazság és a demokrácia megcsúfolását, s egyúttal utat mutasson a kommunista párt és a forradalmi munkástömegek vezetői ellen indítandó üldözések számára. A Legfelső Bíróság tanácsa, étén Dr. Nussbaum elnökkel a vádlott és védelme fellebbezését elutasítja, helyt ád ezzel szemben az államügyész tiltakozásának, az eljárás tárgyát bűncselekménynek nyilvánítja és ezért... „Major Istvánt főbüntetésként 1 évi és 4 havi börtönnel, valamint 2000,— korona pénzbírsággal 5 évi hivatalvesztéssel és választójogának 3 évi megvonásával sújtja“. Major képviselő mögött becsapódott a leopoldovi fegybáz kapuja, hogy ott szenvedje végig az egész 1932-es évet, elszigetelve a külvilágtól. A kommunista párt lelkes, forradalmi tűzzel áthatott képviselőjét, aki egész életét a dél-szlovákiai mezőgazdasági munkásság harcának, a munkanélküli és dolgozó tömegek jobb jövőjéért folytatott küzdelmének szentelte. JÓZSEF ATTILA: /(Lama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállvo Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényi Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyél jól a padlásra. Csak ment és teregetett némán, i * nem szidott, nem is nézett énrám } s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. < > Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ö •> / szürke haja lebben az égen, kékítöt old az ég vizében. < > ♦ --♦--»--•--♦--♦-----•--♦--♦--♦Kovácsolódik az új ember Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa immár befejeződött. Árr az ott elhangzott szavak jól az emlékezetünkbe vésődtek, hiszen megszabták fejlődésünk további irányvonalát, útmutatásul szolgálnak terveink megvalósításában. A különböző termelési problémák mellett nagyon sok szó esett kulturális fejlődésünkről. Ezekből a felszólalásokból szeretnénk most olvasóinknak néhányat felemlíteni. VASIL BILAK elvtárs, miniszter, az SZNT iskola- és kulturálisügyi megbízottia: Előtérbe lép a szocialista ember A* párt eszmei nevelőmunkája jelentősen kiveszi részét a népgazdaság-fejlesztésében, a tanügy és a kultúra terén, az embereknek a szocialista tulajdonhoz, munkához és egymáshoz való új viszonyának kialakításában elért eredményekből. Az SZKP és pártunk gyakorlata arra tanít, hogy a szocialista építés és a közvetlen részvétel az építésben az új. ember szocialista nevetésének és jellemformálásának . leghatékonyabb forrása. A dolgozók a végrehajtás során győződnek meg a párthatározat helyességéről és fontosságáról. Ezért a határozatok nem teljesítése minden esetben nemcsak anyagi károkat okoz, hanem törvényszerűen komoly károkat idéz elő a nép szocialista tudatának kialakításában is. Falvaink néhány év alatt valóban történelmi átalakuláson mentek keresztül, melynek fő tényezője a szövetkezetesítés, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés meghonosítása volt. Agitációnk és propagandánk hiábavaló lett volna, ha a földműves nem győződött volna meg a gyakorlatban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeiről. Egyes dolgozók megfeledkeznek a példamutatás elvéről az emberek ne-PAVEL FÖBEL elvtárs, a liptovszkímikulási járási pártbizottság' vezető titkára: Legfontossab feladatunk a nevelőmunka CSISZ élére új erő, a tehetségesnek bizonyult szervező Drahos Erzsébet került, aki egyúttal szakképzett zootechnikus s ebben a minőségben a szövetkezet alkalmazottja. A bátor kezdeményezés eredménye már az idei aratási munkák idején megmutatkozott. A fiatalok nagy lendülettel kapcsolódtak be a munkába, segítettek a nyári szünidejüket otthon töltő diákok is. Komoly segíteniakarásukat rkffMÍuíf___ 1962. december 2.
