Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-02 / 96. szám
A kolhoz könyvtára (A Szabad Földműves számára írta: V. G o r d í n) Gribanovo falu sok lakosát megkérdeztem, de tulajdonképpen senki sem tudta pontosan megmondani, ki kezdte... kijiek az érdeme a szép könyvtár. Egyesek az 1960. évnek azt a nyári napját emlegették, amikor megérkezett ide Moszkvából Tamara Motyléva, Ismert irodalmi szakértő. Hozott magával körülbelül 150 könyvet, ezeket a kolhoz fiatalságának ajándékozta. Ez lett az isztrinszki járásban az első népi könyvtár alapja. Mások viszont Hromov nevét emlegették. Azt a Hromov Vaszilijt, aki mint fiatal kommunista önként vállalta, hogy az egyik moszkvai tudományos kutatóintézet csendjét felváltja a földművelés nem könnyű munkájával. Már az első naptól kezdve, amint megjelent az „Október 13-ik éve“ kolhozban, sokkal előbb minthogy kinevezték gribanovi brigádvezetőnek és megválasztották a komszomol titkárának, Vaszilij lelkesedéssel kezdte meggyőzni fiatal barátait: „Milyen élet ez kultúra nélkül? Magunknak kell megteremtenünk, saját kezünkkel!“ Természetesen, abban az időben senkinek eszébe sem jutott, hogy a falu közepén álló ütött-kopott egyemeletes épület, amely pár éve mint raktár szolgált, egyszeriben átváltozhat a gribanovi kolhoztagok kedvelt művelődési otthonává. És bizony így történt! Az épület, Igazat mondva, kívülről ma sem a legbiztatóbb, de ha bementek a „Gribanovi Népi Könyvtár“ táblája mellett, ez a bejáratnál függ; menjetek fel az első emeletre, kellemesen lepődtök majd meg: tiszta és kellemes környezet fogad benneteket. Tágas, világos terem, a falak mentén könyvespolcok és a világirodalom klasszikusainak az arcképei, az ablakokra szép függönyöket és virágokat helyeztek el. Itt helyben rögtön megtaláljuk az asztalokon a nyilvántartási jegyzékeket, amelyek megkönnyítik ennek a gazdag és viszonylag jól berendezett könyvtárnak a használatát. Most több mint 6000 kötete van, ezeknek egy részét a kolhoztagok ajándékozták a saját könyvtárukból. Egy külön asztalon album fekszik ezzel a felirattal: „Ismerd meg és szeresd a festészetet!“ Ebben az albumban megtaláljuk a kiváló képek száz meg száz reprodukcióját, melyek szerzői: Goya, Repin, Levitan, Rubens és Szurikov. Az albumot összeállította és „védelmezi“ két gribanovi komszomoltag: Galina Ohanyko és Galina Kolcova, akik ezt büszkén „a mi Tretyjakov-galériánknak" nevezik. Esténként bármikor is mennél a könyvtárba, mindig telve találod emberekkel. Nemcsak azért jönnek ide, hogy könyvet cseréljenek, de azért is, mert a kivilágított könyvtár ide vonzza azokat is, akiknek csak 1 — 2 óra szabadidejük van. A munkaidő letelte után a fiatalság, de időnként az öregek is felkeresik. És nincs nap, hogy ne találnának valami érdekeset. A fiatal legények és leányok megszerették a jó zenét, érdeklődéssel hallgatják Csajkovszkij, Beethoven, Prokofiev, Chacsaturjan műveit, Több moszkvai író, amint hírét vette ennek a kezdeményezésnek, érdeklődni kezdett a gribanovi népi könyvtárról, amely közös akarat alapján létesült. Több mint 3000 könyvet juttattak el részére, melyek közül sok müvet maga a szerző forró szavakkal ajándékoz a könyvtárnak: Konstantin Szimonov, Szergej Antonov, Vlagyimir Nyemcov, Szergej Mihalkov. Néhány író személyesen látogatta meg Gribanovot. A párt új programjáról, a szovjet tudomány és technika vívmányairól és a gyermeknevelés problémájáról több író érdekes előadást tartott a kolhoz tagjainak, mint pl. Daniel Danin, Nyikolaj Vigilianszkij, Maria Volodjaeva és mások. Minden ami szép a gribanovoi könyvtárban, a közös munka eredménye. Vaszilij Hromov és hű társai: a falu fiatal kolhoztagjai maguk helyezték le és festették be a padlót, festették ki a termeket és vezették be a villanyt. Hogy miképpen szereztek pénzt az épületanyagra? A fiatalság három vasárnapot dolgozott az új istállóudvar építésén és az öszszeget, amelyet a kolhoz vezetőségétől kaptak, átadták a könyvtárjavítási alapra. A faluban kevés ’ ember maradt ki a vállalkozásból. A nyugdíjas Andrej Juskob belefogott az ajtók és az ablakkeretek készítésébe. A kolhoz ácsai: Novikov és Zaharov elkészítették a könyvtár részére a könyvespolcokat. A fiatal gribanovoi aktivisták: Galja Szoiovjeva és Ljuba Szedova a könyvtár megnyitásának első napjától kezdve fizetés nélkül végezték a könyvtárosi teendőket. így alapították meg Gribanovoban, a falu összefogásával, közös erejével a könyvtárat, melynek ma már körülbelül 200 állandó olvasója van. Legutóbbi moszkvai sétánk óta, két hét telt el. Két hét!... Egy világmáros életében ez száz és sziáz eseményt jelent. S az ezertornyú város most talán még büszkébben még szebben ragyog mint máskor. A karcsú, mesébe illő tornyok szikrázó csillagai, Moszkva őrszemei, Kuba felé tekintenek, s mintha a fátyolos esti szürkületijen ezt mondanák: „Veled maradtunk Kuba, megvédtürtk hős sziget, testvérünk vagy." Ha kedves olvasóink az „Ukrajna" szálló (1. kép) kérgére tekintenek, bizonyára ceruzájuk hegyével megszámlálják az emeleteket. Önkéntelenül is ezt teszi az ember — számlálja az ablakokat a földszinttől fel egészen a hihetetlenül karcsú toronyig. Ukrajna szálló — ha este kitekintesz az ablakon, megcsillan a Moszkva folyó vize, ezernyi fényt tükröz viszsza, millió káprázat bujkál hullámai között... ★ ★ ★ Moszkva szíve — a Kreml (2. kép), a világtörténelem legnagyobb eseményeinek a színhelye. Itt élt, itt dolgozott Lenin. A Kremlre tekintenek világszerte a békét óhajtó milliárdok, az anyák, a gyermekek, a szerelmesek, az öregek. Immár majdnem egy fél évszázada a Kreml jelenti számunkra .az életet, a boldogságot, a békét. Moszkva a béke városa!... • Minden élni akar Csörgős-sapkájú bohócok ugrálnak a parton, Árva levél lóg az ágon, nem akar lehullni, hajók úsznak a tengeren, zászlójuk lobog, potrohúk pondró, vagy lárva alakú, s benne rakéták emésztetlenül várnak a repülésre. Én meg itt járok a Duna-parton, aki rám néz nem tudja mit gondolok most; azt a levelet nézem az ágon jól bírja még, a szél rázza, a korlátnak dűlök, s várok, várok. » A szél dühödt legyezője suhog, tépné, ragadná a pusztulásba, letiporná a rothadó avarba a levelet, de a levél, ez a csöpp, sárga levél nem enged. Csak a tiltakozás adhat reményt az életre! BERTRAND RUSSEL Értem. Talán a kilencven éves agg valahol Wales északi erdőit járta, s észrevette, hogy egy levél, lehet, hogy épp ilyen; mint ez itt, * ályen sárga, s pici levél tiltakozik, mert élni,akar. Itt állok a Duna-parton a korlátnak dűlve, akárhányon elmennek mellettem, sötétszínű kabátban komoly férfiak, lobogó hajú lányok, s egymást karoló szerelmesek. Cigarettázok. A parázs apró melegét érzem a súlyos homályban. Gál Sándor hosszú hónapokra elszigetelték híveinek százezreitől. A burzsoáziát szolgáló „igazságszolgáltatás“ a mezőgazdasági munkások, földnélküliek, béresek, munkanélküliek ezreit fosztotta meg nagyszerű, lelkes vezetőjétől és irányítójától. Nem foszthatta meg őket azonban a jobb jövőbe vetett reményüktől és céljaiktól, amelyet Major olyan lángoló szavakkal ecsetelt előttük. A csendőrök puskatüze nem semmisíthette meg, a bíróság elé sem hurcolhatták és tömlöcbe sem vethették azt. Ezért korlátlanul, szabadon élt ez a hit és meggyőződés az emberek szívében. Galánta, Szered, Samorín, Sal'a, Sahi, Trencsín, Mikulás, Bardejov munkástömegei, Szlovákia, az egész köztársaság haladó gondolkozású dolgozói, sőt a határon túl élők ezrei már az első napoktól, a kosúti véres naptól, Major letartóztatásától kezdve felemelték tiltakozó szavukat a csendőrterror, a hivatalok rosszindulata, a földhözragadt proletariátus üldöztetése ellen és a kommunista párt funkcionáriusainak, a CSKP meghurcolása ellen. Sztrájkok és tüntetések hullámai söpörték végig az egész köztársaságot, hiába lépett közbe mindenütt a fegyveres karhatalom. Közvetlenül a kosúti események és Major letartóztatása után a nagyobb ipari városokban ezer meg ezer röppédula borította az utcákat, tüntetésekre és sztrájkmozgalomra buzdítva' a munkásokat Major kiszabadítása és a gyilkos csendőrök elítélése érdekében. Tiltakozzunk! Tüntessünk! Beszüntetni a munkát! Összüzemi gyűlést!... voltak a leggyakrabban hangoztatott felhívások a gyárüzemekben. Szabadságot .Majornak! Bíróság elé a kosúti gyilkosokkal!... a tüntető felvonulások leggyakoribb jelszavai Szlovákia községeiben és városaiban. Ezek a felvonulások Nyitrán, Trnaván, Levicén, Vráblen, Sahiban, Trnovecen, Hrncsiarovceban, Szelicében és sok más községben a kommunista párthoz és a Szovjetunióhoz fűződő szolidaritás jegyében és a Major képviselővel szemben megnyilvánuló igazságtalanságok elleni erőteljes tiltakozásokban zajlottak le. * * * Az egész bírósági eljárás alatt a tiltakozó táviratok és levelek tömegei árasztották el a bíróságot és az államügyészséget. Tiltakozásukat nyilvánították sürgönyeikben a galántai, szeredi, salai, milanoveci, dobsinai, stúrovoi, kravani mezőgazdasági munkások, leveleikkel pedig Bratislava, Trencsín, Zvolen, Trnava, Rozsnava, Presov és számos más község és város építőmunkásai. Több száz sürgönyt kapott Major Csehországból is: „A prágai kerület össz-szakszervezeti konferenciája forradalmi üdvözlettel köszönti Benned a harcoló mezőgazdasági munkások vezetőjét és Szlovákia elnyomott népének tántoríthatatlan védelmezőjét.“ „Fogadd forradalmi üdvözletünket. Szabadlábra helyezésedet követeli a konferencián résztvevő kétezer cserkész és kerékpáros.“ „A vörös sportolók konferenciájának küldöttei köszöntik Szlovákia dolgozó népének bátor vezetőjét!“ A bíróságra vagy az államügyészségre küldik tiltakozásukat Praha- Vysocany forradalmi munkásai, Nagy- Prága felekezetnélküli proletárjai, a Baloldali Front tagjai Prágából, Bohumin, Tábor, Jablonec, Brno iparvidékeinek dolgozói, stb. Tiltakozó manifesztgmot írnak alá a köztársaság haladó értelmiségének vezéralakjai: Zdenek Nejedly, Marie Majerová, S. K. Neumann, Ivan Olbracht, Vladislav Vancura, F. X. Salda, Julius Fucik, Peter Jilerhnicky, Fräno Král’ és még sokan. És jöttek a sürgönyök külföldről is: „Borcevi za proletarsku sprawu slemo bratesskyj pryvit — Proíetarske literaturne objednanie“ Horus Lwow, üdvözlő táviratok Bécs, Néi metország, Svájc, Franciaország haladó szellemű szervezeteitől és személyiségeitől ... Üdvözlő táviratok, tiltakozások, határozatok, manifesztumok, levelfek — százával, ezrével__ Ezrével! És ez az egy közölük örökké Major emlékezetébe vésődött. Csehszlovákia haladó szellemű tanítói küldték neki: „Mi tanítók jól tudjuk, mennyire szenved már évtizedek óta a szlovákiai proletariátus. Keserűséggel a szívünkben gondolunk a Tátra bércei alatt sínylődő nép szomorú sorsára, elnyomatásukra, az alacsony bérekre és a munkanélküliekre. A nyomorúságos lakásokra, a butító klerikalizmussal átitatott iskolákra, a pöffeszkedő hatóságokra, a kopár hegyoldalokon húzódó terméketlen földdarabkákra és az urasági nagybirtokokra lent a gazdag síkságon. Ma ott ülsz a kispolgári demokrácia börtönében. Emberségesebb létért vezetted harcba Szlovákia kizsákmányolt mezőgazdasági munkásságát, mert száműzni akartad az éhséget a munkáslakásokból. Az osztályöntudatos tanítók ezért őszinte hálájukat fejezik ki neked a maguk és az iskolák proletár fiatalsága nevében. Mint tanító, fogadd a tanítók, mint harcos a harcosok forró üdvözletét. Hisszük, hogy a börtön sem tör meg Téged és újra teljesíted a nagy feladatot, amelyet a dolgozókért vállaltál magadra." VÉGE. öúdturáhs hírek/ • Max Frisch „Andorra" és Dürrenmatt „Fizikusok“ című drámája a német nyelvű színpadok két legnépszerűbb darabja. Max Frisch művét legközelebb Tokióban is bemutatják. • A magyarországi Petőfi Irodalmi Múzeum rövidesen útnak indítja Franciaországba a József Attila életéről és munkájáról szóló kiállítás anyagát, amelyet a tervek szerint több dél-franciaországi városban is bemutatnak. Szovjet szakkönyvek kiállítása V! A nyitrai Központi Mezőgazda* sági Könyvtár szintén méltókép- I pen kiveszi részét a Csehszlovákfl Szovjet Barátság Hónapja rendez- I vényeiből. A könyvtár dolgozói kij állítást rendeztek, amelyen a szoví jet mezőgazdasági szakkönyvek * kerültek bemutatásra. Mekkora az ■ érdeklődés a kiállítás iránt, azt j talán legjobban a vendégkönyv I igazolhatja Hogy mennyire nagy■ szerű és sokrétű a szovjet mezőjj gazdasági szakirodalom, s hasznáig lata mennyire hatékonyan segít- j ■ heti szakembereinket, arról meg- ; J győz bennünket a kiállítás, bár B helyszűke miatt a könyvtár dolgo■ zói nem törekedhettek teljességre. 5 A könyveken kívül kiállították a I különböző szakfolyóiratokat is. ■ Bebizonyosodott, hogy a jövőben 5 is szükséges lesz hasonló kiállí- H tásokat rendezni. Rengeteget ta® nulhatunk a szovjet szakirodalom- I bői, a szovjet tapasztalatokból. ■ M. L. a Szovjetunióból • Az Egyesült Arab Köztársaságbeli asszuáni duzzasztógát számára a trópusi éghajlati viszonyoknak megfelelő, különleges hidrogenerátort készítenek a leningrádi Elektroszila-gyárban. • 1200 000 hektár újföldet nver a szovjet mezőgazdaság az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságban, ahol a karsíni sztyeppvidék az öntözőberendezések befejezése után Közép-Azsia egyik legdúsabb termőföldjének ígérkezik. • A Szovjetunió-beli Gagra város kórházában vakbélgyulladás folytán műtétnek vetettek alá egy beteget, akinél — egy helyett — két féregnyúlványt talált és távolított el a sebész. Az anatómiai „rendbontó" csakhamar egészségesen hagyta el a kórházat. • A Molodaja Gvardija Kiadóvállalatnak, a még Makszim Gorkij által alapított „Dicső emberek élete“ című kiadványában megjelent most Kari Marx új életrajza, amelyet Galina Szerebrjakova állított össze szépirodalmi formában. • Boleszlav Dzerzsinszkijnek, a 72 éves nyugdíjasnak, a kijevi arzenál egykori munkásának egyetlen vesszőparipája a távgyaloglás. Miután négy „kirándulást“ tett a Szovjetunió különböző vidékeire és összesen több mint 5000 kilométert gyalogolt, újabb gyalogúira indult most 67 éves, „ifjabb" társával. Pihenőhelyein beszámolókat és előadásokat szokott tartan* útiélményeiről. Végül pedig már előkészítette egy későbbi útjának 'tervét Közép-Ázeiába — szintén gyalog. • Mint minden nemzetnél, úgy az orosz nyelvben is olyan szavakat használnak, amelyeknek eredetét a nép zöme nem ismerj. Itt van például a rubel és kopek szavak származása. Az 1535-ben egységes pénznemként bevezetett „rubel" az orosz rubity szóból származik, ami megfelel a magyar lemetszeni igének, mert eredetileg csakugyan ezüstöntvényböl hasították le ezt az ércpénzt. — Rettenetes Iván 1553- ban új ezüstpénz vereségét rendelte el, amely a lovon ülő, kezében kópiát tartó nagyherceget ábrázolta. A kopja miatt eleinte kopejnije gyenginek, kopja-pénznek, később pedig csak kopejkának, magyarul kopeknek nevezték az új váltópénzt. • A közép-ázsiai Fergán-völgyben mesterséges tengert létesítenek, amelynek űrtartalmát 57 millió köbméter vízre tervezik. Ennek segítségével 50 ezer hektárnyi földet szándékoznak termővé tenni és kolhozültetvényeket telepíteni, amelyek gyapottermését évi 15 ezer tonnára becsülik. • Nem kevesebb, mint 455 326 000 könyv jelent meg a Molodaja Gvardija kiadásában annak 40 éves fennállása alatt. A Molodaja Gvardija a Szovjetunió legnagyobb szépirodalmi kiadóvállalata. Nemcsak a legjobb szovjet írók művei látnak napvilágot kiadásában, hanem az alapítása óta eltelt négy évtizedes időszakban számos fiatal, tehetséges írót fedezett fel. • Üjabb hajót helyeztek üzembe, amely harminc, teherrel megrakott négytengelyes vasúti kocsit és 300 utast, tehát egy egész vonatszerelvényt „úsztat“ át Bakuból Krasznovcrdszkba a Káápi-tó vizén. • Oroszország utolsó uralkodója, II. Miklós, „isten kegyelméből és minden oroszok egyeduralkodója" nem kevesebb mint 12 címet viselt hivatalosan (Moszkva cárja, Litvánia nagyhercege stb.). Az 1897-ben megejtett népszámlálás alkalmával így töltötte ki az egyes rovatokat: foglalkozása: minden oroszok uralkodója; főfoglalkozása: az Orosz Birodalom ura; mellékfoglalkozása: földbirtokos. Több mint 1 millió négyzetkilométer orosz földterület képezte birtokát. Amikor uralkolóházának 300 éves fennállása örömére udvari díszebédet rendezett, levest is főzetett, amelyből ingvenadagot mértek ki harangzúgás és rezesbanda kíséretében a szegényeknek, de csupán az éhező nincsteleneknek. 100 millió földtúró és 50 millió napszámos dolgozott birtokain. „Bér“ fejében munkásai penészes kenyeret és néha rothadt lóhúst kaptak. Akinek e*- nem tetszett, azt Szibériába száműzték, aki zúgolódott, „karperecét“ kapott: életfogytiglan hozzáláncolták a taligához. A cár kedvenc szavaira: „fgy volt ez és így marad végesteien időkig!; azután 1917-ben rácáfolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. SrlniftuL riiMMf 7 1962. december 2. imoszani illái
