Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-02 / 96. szám

Gyorsabb léptekkel a mezőgazdaság fejlesztése útján ? Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán a felszólalók nagy # X figyelmet szenteltek a mezőgazdasági kérdéseknek. Az alábbiakban X « közlünk néhány érdekes felszólalást. § Oldrich DOLE2AL elvtárs, a nyugat-szlovákiai kerület küldötte: Komplex gépesítéssel fokozzuk a mező­gazdasági termelés belterjességét A mezőgazdasági munka megjavításának egyik útja a komplexbrigádok és csoportok létesítése. 1962-ben kerületünkben, az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban 497 komplexbrigád és csoport alakult, amelyeknek 8651 tagjuk van és 322 784 hektár szántóföldön gazdálkodnak. Ez a kerület azántóterületének több mint 32 %-a. Az utóbbi három év gyakorlata ' megmutatta, hogy érdemes gondot fordítani a brigádokra, megalakításuk­nál éppúgy, mint tevékenységük ki­bontakozása során. A jó brigádok, mint például a hornészalibi, ipelszké­­szokoleci, kuzmicei, sztaráturai, bo­­sácai, gyulovdvori, kvetoszlavovi és számos más gazdaságban kialakították a mezei munka iránt érzett szemé­lyes felelősséget. Az említett szövet­kezetekben a munkát úgy szervezték meg, hogy a tervekben és a gyakor­latban is a technika és a haladó technológia alkalmazása áll az első helyen. Mindenütt, ahol az emberek körében jó munkát végeztek, ahol a komplexbrigádok és a csoportok léte­sítésében a legfelelősebb dolgozók vettek részt, jó eredményeket értek el. Miért volt minderre szükség? Az utóbbi években a mezőgazdaság szá­mos nagy teljesítményű gépet kapott. A munka lényeges részét e gépek végezték, de a munkaszervezés a régi maradt. A komplexbrigádok munkája megmutatja, hogyan kell e problémát megoldani. A komplexbrigádok mun­kájáról minden járásban számos jó példát sorolhatunk fel. A nyugat­szlovákiai kerületben jó eredménye­ket érnek el a gabonabetakarítás új technológiájának érvényesítésében. Például 168 komplexbrigád 14 nap alatt elvégezte az aratást. Az egy kombájnra eső teljesítmény 1961-hez Viszonyítva a kerületben 84 hektárról 110 hektárra emelkedett. A komplex­brigádok és csapatok nagy mértékben alkalmazták a hideg levegős takar­mányszárítást .is, megjavult az öntö­zőberendezések kihasználása stb. A kerületi pártbizottság és a járási pártszervezetek azt az elvet tűzték ki, hogy a komplexbrigádok és cso­portok alakításában ne járjunk el sablonosán, formálisan, hanem az egyes gazdaságok feltételeit minde­nütt alkotó módon tiszteletben tart­va közös elveket keressünk, amelye­ket azután értékelni és általánosítani lehet. Egy év telt el a komplexbrigádok és csapatok első, bratislavai konfe­renciája óta. A gyakorlat megmutatta, hogy a komplexbrigádokban jobban kihasználják a gépeket, s jobban gon­­doskodnák a gépek karbantartásáról és javításáról is. Számos szövetkezet és állami gazdaság tapasztalata meg­erősíti, a komplexbrigádoknak kö­szönhetik, hogy az aratásban nem volt szükség brigádosokra, s kevesebb dolgozó elvégezte a munkát. De még mindig számos olyan kol­lektívánk van, amelyekben ugyan nö­vekedett a munka termelékenysége, de a hektárhozamok nem emelkedtek. Mi ennek az oka? Több okot sorol­hatnánk fel. Az első abban rejlik, hogy már maga a komplexbrigádok tervei jobban szem előtt tartják a gépek kihasználását, javítását és kar­bantartását, de a kérdéseket a terme­lés belterjességével nem kapcsolják kellően egybe. A tervben természete­sen szerepel a tervezett hektárhozam. Számos- brigádban, így az átlaghek­tárra, s nem a termelés mázsájára, és a termelés térfogatára eső költ-’ ség volt a mutató. Á másik ok ab­ban rejlik, hogy a brigádtagok eddigi érdekeltsége inkább a gépek kihasz­nálására, az agrotechnikai határidők lerövidítésére, a gépjavítás, az üzem­anyag-költség csökkentésére stb. irá­nyul, mintsem a hozamok növelésére. A komplexbrigádok további problé­mája a szervezési kapcsolatok tisz­tázása a mezőgazdasági üzemeken belül. A gyakorlat azt mutatta, hogy kerületünkben jelenleg már kevés az egy-egy brigádra javasolt 500 hektár szántóterület. Számos komplexbrigád esetében a terület nagyobb, s egy üzemben túlnyomórészt csak egy bri­gádot létesítenek. A nagyobb brigá­dok ugyanis nagyobb lehetőségeket nyújtanak a technika kihasználására, mint az 500 hektárt megművelő ki­sebb brigádok. Ennek oka az, hogy a nagy brigádokban a legnagyobb tel­jesítményű gépeket össze lehet vonni és a legfontosabb munkák végzésére csoportosan lehet bevetni. Például a trágya felrakásánál, szétszórásánál és beszántásánál előnyösebb az összes pótkocsit, trágyaszórót, rakodógépet stb. összevonni. Ez a helyzet a siló­­zásnál, az aratási munkáknál, a szalma és a kukorica behordásánál stb. A megművelt földterület és a brigád­tagok számának növelése néhány új elemet von maga után a brigádok belső szervezetében is. Hosszú ideig működő csapatok alakulnak, például a kukorica ápolására és betakarításá­ra, újabban pedig a cukorrépa veté­sére, ápolására és behordására is. Hasonlóképpen lesz ez a burgonyánál is. A komplexbrigádok egy dolgozójára eső szántóterület szüntelen növeke­dése az állami gazdaságokban is megköveteli a termelés irányításának és szervezési összetételének megvál­toztatását. A kvetoszlavovi'és a zse­­liezovcei állami gazdaságok meg­szüntették a termelési részlegeket, s a komplexbrigádokat közvetlenül a gazdaság technikusai irányítják. Ez lehetővé tette a gazdaságok dolgozói számának rohamos csökkentését és a gazdaság keretén belüli együttműkö­dést. Bár a gazdaságok feltételei nem mindenütt egyenlők, szükséges támo­gatni az irányítás közbeeső láncsze­mei kiküszöbölésének egységes irány­zatát. A régi szervezés ugyanis nem teszi lehetővé a gépek összevonását, csoportos bevetését, s ezáltal csökken a technika kihasználásának lehető­sége. Mind az állami gazdaságok, mind az EFSZ-ek tapasztalatai azt mutatják, hogy a termelést szakosí­tani kell, hogy az egyes gazdaságok­ban ne legyen 25, vagy ennél is több­fajta növény, amelyek ápolásának komplex gépesítése nem volna gaz­daságos és sokba kerülne. Itt van például a gyulodvori gazdaság, ahol csökkentették a termelt növények számát és növelték a termények ve­tésterületét. Ugyanígy jártak el a kvetoszlavovi, a zseliezovcei gazdasá­gokban és másutt. Nem szabad lebecsülnünk a terve­zés és a nyilvántartás problémáit sem. Az egyes tervekre, nyilvántar­tásra, díjazási rendszerre szükségünk van. A gyakorlat ugyanakkor megkö­veteli, hogy a brigádok tervei össz­hangban álljanak a szövetkezet egyéb tervével. Ha e téren haladást érünk el, összehasonlíthatjuk a különböző kollektívák eredményeit és gyorsab­ban általánosíthatjuk a legjobb ta­pasztalatokat. , A kollektívák munkájában döntő fontosságú a minden egyes tag szak­mai felkészültségével szemben tá­masztott igényesség gyors növekedé­se. Az az irányzat, hogy nagyobb brigádok létesüljenek és a brigádokon belül ideiglenes szakosított csapatok alakuljanak, megköveteli, hogy a traktorosok több gép kezelését és karbantartását elsajátítsák. De foko­zódnak az agrotechnikai munkával és a munkaszervezéssel szemben tá­masztott igények is. Ezzel kapcso­latban látni kell, hogy az ifjúság előtt valóban nagyszerű távlat áli. Nem a gyeplő és az ostor, hanem a legkorszerűbb technika elsajátítása jellemzi a brigádok tagjait. A növénytermesztésben a komplex­brigádok fejlődése már hagyományok­ra. és eredményekre tekint vissza. Tudatosítani kell azonban, hogy még igen keveset tettünk az állattenyész­tési munka megkönnyítésére. Az is­tállókban már most igen sok gép van, de ezeket elégtelenül használják ki. Számos berendezést már felszereltek, s azok mégsem dolgoznak. Ez érthe­tően kedvezőtlen hatást gyakorol az állattenyésztés helyzetére. Ezért az állattenyésztésben is megkezdtük a komplexbrigádok-létesítését. Ebben a nálunk látogatóban járt Manukovszkij elvtárs tapasztalataiból indulunk ki. Miről van itt sző? Elsősorban arról, hogy az állatgondozók elsajátítsák a technika felhasználását és növeljék ismereteiket. Meg akarjuk oldani a berendezések rendszeres karbantartá­sáért érzett felelősség kialakulását, az új technika alkalmazásában való anyagi érdekeltséget, s tisztázni akarjuk a takarmánykészítésért való felelősség kérdését. E téren el akar­juk érni, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési dolgozók a leg­szorosabb kapcsolatban legyenek egy­mással. A komplex gépesítés mozgalma új, fejlődésben levő mozgalom. A gya­korlat tovább tökéletesíti a munka és a termelés e formáját. Meggyőződé­sünk, hogy a megkezdett út helyes. Kerületünkben mindent megteszünk annak érdekében, hogy a komplex­gépesítés útján növeljük a mezőgaz­dasági termelés belterjességét. A tudománynak hatékonyabban kell segíteni a mezőgazdasági termelést A CSKP Központi Bi­zottsága társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló kong­resszusi dokumentumá­ban rámutatott arra, — mondotta felszólalásá­ban többek között Ko­­loman Bod'a elvfárs, — hogy a tudomány és a technika szerepének növelését termelőerőink fejlesztése során a nép­gazdaság döntő problé­mái megoldása fő útjá­nak tekintjük. Ez egy­formán vonatkozik gaz­daságunk valamennyi szakaszára, de különö­sen érvényes mezőgaz­daságunkban, ahol az a felelősségteljés feladat» áll előttünk, hogy a mezőgazdasági terme­lést 1970-ig az ipar színvonalára emeljük. Mezőgazdaságunkban kiépült a Mezőgazdasági Minisztérium által irá­nyított kutatóintézetek hálózata. Itt az elméleti kutatás eredményein vagy a külföldi, főként a szovjet tapasztalatok — saját feltételeinknek megfelelő alkalmazása — alapján végzik mun­kájukat. A tudományos eredmények további gyakorlati alkalmazása érdekében létesítették a kerületi és a körzeti állomásokat is. Ezek jó feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a kísérle­tezés eredményeit ha­marosan megvalósítsuk a mezőgazdasági ter­melésben, terjesszük a tudományos ismerete­ket a nagy hozamok és a magasabb hasznosság mestereinek tapaszta­latait, áldozatkész mun­kájuk eredményeit. A mezőgazdaság tu­dományos irányításának lehetőségeiről és hatá­sáról EFSZ-eink és ál­lami gazdaságaink szá­mos eredménye tanús­kodik. A jó vetőmagvak alkalmazása, a helyes agrotechnika, valamint a növények szakszerű ápolása révén jó ered­ményeket értünk el. Hisz a búza több mint 50 mázsás hektárhoza­ma, a szemeskukorica 80-90, sőt 100 mázsás hektárhozama, s a 360 mázsás burgonyahozam arról tanúskodik, hogy a szocialista mezőgaz­daság — területi egy­ségenként — ugyan­olyan mennyiségű me­zőgazdasági terméket képes előállítani, mint a világ legfejlettebb államai. Néhány helyen figyelemreméltó ered­ményeket értek el az állattenyésztésben is. így például köztársa­ságunkban a trebonyi nagyhizlaldában egy mázsa sertéshús terme­lése 20 perces kézi munkát igényel. Ilyen eredményeket csak a termelési folyamatok teljes gépesítésével és kemizálással lehet el­érni. A kemizálás szerepe . egyre jobban növekedni fog a műtrágya, a gaz­dasági állatok táplálé­kainak előállítása,. s a különféle vitaminok, an­tibiotikumok előállítása terén stb. A vegyi ipar segítsége nélkül a me­zőgazdaság csak egy helyben topogna, nem teljesítené feladatát. Csupán a biológiai, a műszaki és a társada­lomtudomány komplex elsajátítása teszi lehe­tővé, hogy a tudomány teljes mértékben érvé­nyesüljön szócialista mezőgazdaságunk fej­lesztésében. Hígtrágya-gazdálkodást a hegyvidéki körzetekben Rugalmasabb irányítást a mezőgazdasági termelésben Ján JANIK elvtárs, a nyugat-szlovákiai KNB elnö­ke a vitafelszólalása bevezető részében utalt arra, hogy a gabonatermesztést és felvásárlást, a komplexbrigádo­kat és munkacsoportokat, a kukorica, cukorrépa és a hüvelyesek vetésterületének bővítését, az egy hektárra eső árutermelés növelését illetően javult a termelés színvonala. Ám a legutóbbi két évben nem teljesítették a kerület mezőgazdasági üzemei az állami tervben elő­irányzott feladatok egészét. — Ezért — hangsúlyozta Janik elvtárs — a lakosság főként tejjel, hússal, tojás­sal való ellái ásóban mutatkozó fogyatékosságok bizo­nyos része kerületünk rovására írható. Ez a helyzet több okra vezethető vissza. Pártszerveink — kezdve pártunk Központi Bizottsá­gával - többször élesen bírálták az irányító munka színvonalát. Ez grra késztet bennünket, hogy elgondol­kozzunk a termelés irányításának jelenlegi rendszerén. Janik elvtárs kifogásolta, hogy a mezőgazdasági szak­emberek jelentős része nagyon szét van szórva az or­szágban. Példának említette, hogy a trnavai járásban 360 ilyen szakembere dolgozik, ami annyit jelent, hogy egy-egy mezőgazdasági üzemre 3,5 jut belőlük, s így munkájuk kevésbé hatékony. Nem sikerült teljes mér­tékben elérniük, hogy a szakemberek és a termelés szervezői közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben dol­gozzanak. A fő hangsúlyt mindenekelőtt a termelésre kell he­lyeznünk - mondotta -, s a mezőgazdasági üzemeket meg kell erősítenünk a szükséges káderekkel, hogy érvényesülhessen az önálló elszámolás és sor kerüljön a termelés szakosítására. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek rugalmasabb irányító tevékenysége megkí­vánja, hogy a járásokban komplex módon ellátott álla­mi vagy szövetkezeti vállalat létesüljön. E vállalatoknak álljanak rendelkezésükre a szükséges anyagi eszközök, legyen kellő jogkörük és anyagi érdekeltségük .a ter­melés növelésében, s az önköltségek csökkentésében. A mezőgazdasági termékek felvásárlásáról is egy válla­latnak kellene gondoskodnia. Ezeknek a járási mező­­gazdasági vállalatoknak a lehető legnagyobb mértékben kellene kereskedelmi szerződést kötniük közvetlenül a húsfeldolgozó üzemekkel, a cukorgyárakkal, a len- és kenderfeldolgoző üzemekkel, malmokkal és sütőipari üzemekkel, vagy — és ez különösen a zöldségre vonat­kozik — a' kereskedelmi szervezetekkel. Felül kellene vizsgálnunk azt is — folytatta javaslatait Janik elv­társ —, indokolt-e számos kísérleti intézet, illetve tudományos munkahely fennállása, de különösen azoké, amelyek már néhány éve nem érnek el eredményeket. E munkahelyek dolgozóit szervező munkával kellene megbízni a mezőgazdaságban, ahol érvényre juttatják a tudomány és a technika legújabb ismereteit. Ezeket az embereket megfontoltan kell elhelyezni, s meg kell határozni, hol, milyen távlati feladatok megoldásán kell dolgozniuk. Ugyanakkor meg kell állapítani, ki szer­vezze meg a már tisztázott ismeretek gyakorlati életbe­léptetését. Janik elvtárs javasolta, hogy az állami gazdaságokat kerületi szövetségek fogják össze, amelyeknek - mint termelési-gazdasági egységeknek - az állami gazdasá­gok lennének alárendelve. Felszólalása befejező részében Janik elvtárs kijelen­tette: — Ha megbíznak bennünket, szívesen vállaljuk azt a feladatot, hogy kerületünk egyes járásaiban ki­próbáljuk ez új irányítást, s így a mezőgazdasági üze­mek eddiginél tökéletesebb irányításával lehetővé te­gyük a mezőgazdasági termelés gyorsabb növelését, népünk életszínvonalának emelését, s ezzel annak a ha­tározatnak a minél jobb teljesítését is, amelyet Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa majd 1 elénk tűz. PAVEL' BARAN elvtárs, a „Novy Spis“ EFSZ küldötte a spisszkánová­­veszi járás mezőgazdasági problémái­val foglalkozott. Beszámolójában rá­mutatott a hegyvidéki és hegyaljai szövetkezetekben mutatkozó fogyaté­kosságokra és körvonalazta a tarta­lékok feltárását, amelyek által a já­rási pártbizottság és az alapszerveze­tek irányításával a termelést megszi­lárdítani igyekeznek. -... ... . ... Megemlékezett arról, hogy a lema­radozó EFSZ-ek megkülönböztetett támogatásban részesülnek, megszer­vezik a tapasztalat-cserét más járá­sok szövetkezeteivel, műszaki-gazda­sági értekezleteket rendeznek a mező­­gazdasági termelés kulcsfontosságú problémáiról. Azonkívül tanácskoznak majd a legjobb dolgozók aktívái is. Az e téren szerzett tapasztalatokat a jövő évben alkalmazni kívánják. A szpisszkánováveszi járásban minded­dig nem oldották meg azt a kérdést, hogyan gazdálkodjanak a magasabb hegyvidéken működő EFSZ-ek az aránylag meredek lejtésű földeken, ahol a rendelkezésre álló mezőgazda­­sági gépek csak rendkívül nehezen használhatók. A jelenlegi helyzetben az említett EFSZ-ek irányítása rend­kívül nehéz, hogy elérhessék a szük­séges gazdasági hatékonyságot. Kí­vánatos ezért, hogy a tudományos intézetek szakemberei közvetlenül szövetkezetekben nyújtsanak segítsé­get a magas hegyvidéki," illetve a hegyaljai szövetkezetek termelésével és gazdálkodásával összefüggő prob­lémák megoldásában. Azonkívül he­lyén való lenne, ha iparunk is meg­kezdené olyan gépek gyártását, ame­lyeket teljes mértékben használhat­nánk az említett nehéz feltételek közt is. Mindeddig nem oldottuk meg a ma­gas hegyvidéki rétek szénatermése betakarításának problémáját. Már több mint három éve tart e rétek lekaszálására alkalma^ motoros ka­szálógép fejlesztése. Sajnos, mind­eddig ilyen saját gyártmányú gépeink nincsenek és csak kevés külföldi mo­toros kaszálógéppel' rendelkezünk, és ugyanez a helyzet a hegyvidéki és hegyaljai mezőgazdaságokban szüksé­ges más’ gépek terén is. * * * Sok has.onlő problémát boncolgatott JOZEF PÜPALA elvtárs, a banszká­­bisztricai járási pártbizottság vezető titkára is, aki többek közt a követ­kezőket mondotta: Sajátos feltételeink között a hegy­vidéki rétek és legelők döntő fontos­ságú szerepet töltenek be a termelés belterjességének növelésében, és a szarvasmarhatenyésztés széleskörű fejlesztését teszik lehetővé. Tekintet­tel arra, hogy kevés földdel rendel­kezünk, elsősorban a mezőgazdasági termelés belterjessé tételével növel­hetjük a mezőgazdasági termelést. Ez a kérdés járásunkban különösen azért oly időszerű, mert mezőgazda­­sági földterületünknek több mint háromnegyed része hegyvidéki körze­tekben van. Járási pártszervezetünk több eset­ben foglalkozott a szükséges takar­mány biztosításának kérdésével. Arra a következtetésre jutottunk, hogy sokkal felelősségteljesebben és cél­tudatosabban kell kihasználnunk a hegyvidéki réteket és legelőket, nö­velve a jóminőségü »zálastakarmány termesztését. Határozottabban fog­tunk hozzá a hígtrágya gazdaságok megszervezéséhez, a trágyaleves ön­tözés bevezetéséhez. A legutóbbi három év folyamán 16 hígtrágyagazdálkodást rendeztünk be, további három van épülőfélben, úgy­hogy a régi hígtrágya-gazdálkodással együtt járásunkban jelenleg 25 he­lyen folyik ilyen gazdálkodás. Terv­bevettük, hogy 1965-iq 800 hektár öntözött területtel további 15 híg­trágyagazdálkodást létesítünk, úgy­hogy ezzel összesen, mintegy 2000 hektárnyi öntözött rét és legelő lesz járásunkban. Több követésre méltó példával te­hetnék. említést, az eredményeket azonban a podlaviceí EFSZ sikereinek ismertetésével szeretném bebizonyí­tani. Az említett szövetkezet 1957-ben csak 15 mázsa és 1958-ban csak 18 mázsa rosszminőségű szárított szénát termelt hektáronként. A szövetke­zet 1958-ban a mezőgazdasági föld 100 hektárnyi területére számítva csak 20-nál valamivel több szarvas­­marhát tartott. A hígtrágyagazdálko­dás bevezetése után az állomány az idén 100 hektárra számítva már 56 darabra gyarapodott. A szövetkezet 1961-ben hektáronként már 200 má­zsa zöldtakarmányt és 50 mázsa szá­rított szénát ért el. A múlt eredmé­nyeihez viszonyítva lényegesen na­gyobb a szövetkezet árutermelése is. Míg a szövetkezet 1958-ban 1 hek­tárra számítva csak 50 kg húst adott a közellátásnak, ezidén már 81 kg-oP szállított. A tejnek e mezőgazdasági földek hektárjaként! termelése 205 literről ez idén 280 literre emelkedett. Hasonló jó eredményeket értek el járásunk más szövetkezetei is. Ami a hígtrágyagazdálkodás beve­zetését illeti, nagyra értékelem azt a segítséget, amelyet a Szlovák Nem­zeti Tanács mezőgazdasági osztálya és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola nyújtott. Az utóbbival megegyeztünk, hogy az ottani elvtársak az év legeltetési szakaszában több csoportban főisko­lásokat küldenek a legkiválóbb híg­trágyagazdálkodásra berendezett me­zőgazdasági üzemekbe. A cél az volt, hogy a főiskolások szövetkezeteseink­­kel együttműködve megszervezzék és biztosítsák a gazdálkodás kellő üzem­vitelét és egyben helyes gazdálko­dásra tanítsák meg a szövetkezetese­­ket. Véleményünk szerint nagyobb mértékben nyújthatna ilyen konkrét segítséget mezőgazdaságunknak a többi kísérleti intézet és mezőgazda­­sági intézmény is.

Next

/
Thumbnails
Contents