Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-28 / 95. szám
Javaslat az egyetemesen gépesített mnnkacsoportok jutalmazására Ha elemezni akarjuk az egyetemesen gépesített munkacsoportok jelentőségét, rájövünk, hogy a csoportokat ugyan megalakították az év elején a dunajszkásztredai járás valamennyi szövetkezetében, azonban az illetékes szervek vajmi keveset foglalkoztak a csoportok jutalmazásával. A munkaszervezés régi formája elavult és most, amikor a gépek döntő szerepet játszanak a mezőgazdasági termelésben, szükségessé vált az új munkaszervezési forma, melyet egyedül az egyetemesen gépesített munkacsoportok megalakítása tett lehetővé. Az új munkaszervezési forma a fejlődés törvényei szerint szinte önmagától jött létre, de ennek bevezetésével egyidőben, sőt még ezidáig sem született meg az új jutalmazási forma. A csoportok megalakítása nagyban befolyásolja a növénytermesztés jövedelmezőségének, valamint a gépek kihasználásának fokozását, viszont az ezzel összefüggő új munkajutalmazási formát nem valósítottuk meg. Ha jól működő gépesített csoportokat akarunk létrehozni, szükséges, hogy ezt a hiányosságot minél gyorsabban eltávolítsuk. Az új jutalmazási forma lehetne többféle. Sok szövetkezetben a szilárd jutalmazás alapelvei szerint járnak el, ami nem minden esetben állja meg teljesen a helyét. Számos szövetkezetben a prémiumrendszer alapján végzik a jutalmazást, ami nem eléggé gazdaságos forma, mert a prémiumrendszer csak a terv teljesítésére, vagy a feladatok elvégzésére és túlteljesítésére vonatkozik, ezzel szemben nem foglalkozik olyan körülmény megoldásával, amikor a tervet nem teljesítik. Tehát ez a jutalmazási forma egyoldalú, mert a csoport tagjai, még ha nem is végzik el feladatukat, nem veszíthetnek semmit, de a szövetkezet ráfizet erre a jutalmazási formára. A legigazságosabb munkajutalmazási forma az lenne, ha ezt teljes egészében és konkrétan a termelt mennyiséghez kötnénk minden termény elszámolásakor. Az igaz, hogy ettől a jutalmazási formától a szövetkezeti tagok nagy része, és köztük a traktorosok idegenkednek, akinek azonban szívügye a termelés fokozása, az jelenleg ebben a módszerben találja meg a legigazságosabb jutalmazási formát. Ha részletesebben akarjuk elemezni ezt a témát, akkor rájövünk, hogy e jutalmazási formától nem szabad tartózkodnunk, mivel a hektárhozamok fokozása a legtöbb esetben nem annyira az időjárás viszontagságaitól függ, mint a termelőktől. Mindezt a tények hosszú sorával lehetne indokolni. Ha az itt említett tényezőkkel egyetértünk, akkor a csoport számára olyan jutalmazási formát dolgozhatunk ki, amely minden szemszögből nézve megfelel a követelményeknek. Helyes, ha a jutalmazás mindig a termelt termény mennyisége és minősége (kereskedelmi osztálya) alapján történik. így például a takarmányok begyűjtésekor nem szabad szem előtt téveszteni a takarmány tervezett minőségét sem, amely alatt a herefélék hideg- vagy meleglevegős szá'ritásakor elért tápértékét és fejérjetartalmat értjük. A többi növény, mint például a cukorrépa esetén, amelyet főként ipari célokra termelünk, a munkajutalmazás kimondottan a termelt menynyiségből induljon ki. Ez esetben, s ha a szövetkezetben még nem vezették be a szilárd jutalmazást, csak előleget fizetnek a munkaegységek szerint, akkor számitsuk ki, hogy például 1 ha cukorrépa vagy egyéb termény termelésére hány munkaegységet tervezett be a szövetkezet. Figyelembe vesszük továbbá a tervezett hektárhozamot és egy átszámítást eszközlünk, mégpedig a következő formában: Pl. a szövetkezet betervezett egy hektár cukorrépa termelésére tegyük fel 95 munkaegységet és 350 mázsás hektárhozamot. Összeadjuk a munkaegység előlegének, a természetbeninek és a fél hektár háztájinak az egy munkaegységre eső értékét és beszorozzuk az egy hektárra tervezett munkaegységek számával. Ha a szövetkezetben 20 korona a munkaegység értéke, ebből 12 korona az előleg, a természetbeni értéke hivatalos áron számítva pedig 2,50; a háztáji földből származó jövedelem középarányú értéke egy munkaegységre 3,50, akkor a szövetkezet egy munkaegységre 18 koronát számíthat, tehát 95X18 = 1710 korona, vagyis a tervezett hektáronkénti munkaegység mennyisége szorozva a munkaegység értékével, adja pénzben az egy hektárra eső munkaköltséget. A továbbiakban megállapítjuk termény szerint a hivatalos eladási árat, és azt a tervezett hektárhozam mennyiségével beszorozzuk. Az imént említett példa szerint a cukorrépa hivatalos ára 19 korona, a tervezett hektárhozam pedig 350 mázsa, akkor 350X19 = 6650 korona a nyersbevétel 1 ha cukorrépából a tervezett hektárhozam figyelembevételével. Ebből vajon mennyit fizet a szövetkezet az új munkajutalmazási formák alapján a csoport tagjainak. Az egy hektárra tervezett munkaegység értékét 1710 koronát osztjuk a tervezett hektárhozammal és megkapjuk az egy mázsára eső munkajutalmat, amely ebben az esetben 1710:350 = 4,90 korona. Az előlegfizetés tehát a munkával elért munkaegységek száma szerint történik. Az elszámolást, melyet a termény betakarítása után végezhetünk el, a következő módon eszközöljük: Ha a csoport nem érte el a tervezett mennyiséget, a betakarított métermázsák számát beszorozzuk 4,90 koronával, és a számítás végösszege a konkrét munkadíj. Ha a csoport túllépte a tervezett hektárhozamot, tehát a tervezett mennyiség helyett többet takarított be, akkor a terven felül betakarított termény mázsájáért a 4,90 koronán felül még 25 %-os prémiumot ad az üzem, amely mázsánként az alapdíjjal együtt 6,12 koronát tesz ki. Ebben az esetben a csoport tagjai nemcsak a prémiumot kapják meg a terv túlteljesítésekor, hanem az 1 mázsára eső munkadljat is. Ha a csoportvezető egész év folyamán ügyesen irányítja a munkákat, úgy a nyilvántartás terményenként nagyon szépen megmutatja, hogy teljesítették a rájuk bízott feladatot a csoport tagjai. Természetesen a hiányt egy mínusz rovatban, a többletet pedig egy plusz rovatban mutatjuk ki. Röviden vázolunk egy példát, amely világosabban mutatja az új munkajutalmazási forma lényegét, az egyetemesen gépesített munkacsoport esetében. Például az egyik szövetkezetben 2 csoport működik. Mindkét csoport egyforma gépi berendezéssel, azonos növények termesztését végzi. Mindkét csoportnak rendelkezésére áll 8000 munkaegység és feladata X métermázsa termény betakarítása különféle növényféleségekből. Az 1-es számú csoport, a betervezett 8000 munkaegységre járó 144,000 koronát ugyan kimerítette, de a tervezett termények értékében 10 000 koronával lemaradt. Ezzel szemben a 2. számú csoport szintén 8000 munkaegységre járó 144 000 koronát merített ki, de az általa betakarított termékek értéke 15 000 koronával nagyobb a tervezettnél. Míg az első csoport a termelés alapján 10 000 koronával adósa a szövetkezetnek, s ezt az összeget a szövetkezet a munkaegységek ki nem fizetett részéből vonja vissza, ugyanakkor a 2. számú csoport a többlet termeléséért járó összeget teljes egészében kifizeti. Ezenkívül a második csoport a prémiumalapból megkapja a 15 000 koronának 25 °/o-át, azaz 3750 koronát prémium formájában. Időszerű lenne az elmondott és javasolt munkajutalmazási módszer bevezetése az egyetemesen gépesített munkacsoportokban, mivel ezen keresztül a csoport minden egyes tagjának érdekévé válna a termelés fokozása. Kázmér Ernő, a bohelovi EFSZ agronómusa Olcsón — ügyesen — házilag Magyarországon az Agárdi Állami Gazdaság hizlaldájából csőrlővel működő trágyaszánon juttatják az anyagot az épület elé készített kocsira. A felszerelést kevés befektetéssel házilag készítették. — ku—
