Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-25 / 94. szám

AKIK MÁR TELJESÍTETTÉK AZ ÉVI TEJTERMELÉSI TERVET A períni szövetkeze­­tesek júniusban a kong­resszus tiszteletére 20 ezer liter tej terven felüli kitermelésére vál­lalkoztak. Versenyre hívták a járás minden szövetkezetét. Fokozato­san túlteljesítették a napi eladási tervet. Na­ponta háromszor fejnek, a legelőre járó tehene­ket még etették is. A tej növekedése kedve­zően alakúit. Fehér Fri­gyes, a szövetkezet zoo­­technikusa az egyik ér­tékelésen az eredmé­nyek alapján már ke­­veselte a 20 000 literes vállalást. Szeptember végén a fejők 50 000 literre emelték vállalá­sukat. 300 tehéntől 2000 liter tejet is fejtek na­ponta. Még bekötés után sem csökkent a napi eladás 1600 liter alá. A tejtermeléshez jő minőségű takarmányuk van. Az 1200 mázsa évelő takarmányt mind mesterségesen szárí­tották. A fejőnők cso­portja élükön Baran Annával, Tarnóczi Jo­lánnal és Soltész Anná­val már arról tárgyal­tak, hogy a járási párt­konferencia napjára az évi tervet hiánytalanul teljesítik. Igyekezetük nem volt hiábavaló. Tarnóczy Jolán Soltész Anna Eackovics elvtárs, a szövetkezet elnöke a járási pártkonferentián örömmel jelentette, hogy a períni szövet­kezet évi tejtermelési tervét már teljesítette. A szövetkezet már 370 ezer liter tejet adott el. A napi, tehenenként! tejeladás még most is 4,1* liter. Amikor a járásban a szövetkezeti parasztok Trousil elvtárs és kol­lektívája felhívását tár­gyalták, a períni fejő­nők a parasztbecsület jegyében kijelentették, hogy még 50 000 liter tejet adnak az évi ter­ven felül a közellátás­nak. Az eredmények még szebbek is lehetnének, ha a helyi nemzeti bi­zottság többet foglalko­zott volna a háztáji te­henek kérdésével. A ta­gok 110 db tehenet tar­tanak, de eddig még csak 7701 liter tejet adtak el. Példát vehet­nének az abaszéplaki szövetkezetesektől, akik háztáji tehenenként 450 liter tejet adtak el. Ha Perínben is hasonlóan cselekednének, a válla­lást 100 000 literre is kikerekíthetnék. Iván Sándor (Kosice) Már 22 millió korona értékű vállalást teljesítettek A kelet-szlovákjai kerületben értékelték a kongresz­­szusi vállalások teljesítését. Az ellenőrzés megmutatta a verseny eredményeié és hiányosságait is. A vállalások főleg a termelési ter­vek túlteljesítésére irányultak. Ennek eredményeként a visníklatovi szövet­kezet már október 11-én teljesítette évi tejtermelési tervét, a buzicai szö­vetkezet pedig október 17-én. A vál­lalások ellenőrzése után 46 szövet­kezet kezdte el a tejtermelés dekád­­tervének rendszeres teljesítését. A kelet-szlovákiai kerületben a kongresszus tiszteletére 68 599 000 korona értékű kötelezettséget vállal­tak a földművesek és eddig már 22 millió 119 ezer korona értéket telje­sítettek. Ebbe nincs beleszámítva a növénytermelési vállalások értéke. Az állami gazdaságok a 14 milliós vál­lalásból már 12 385 000 koronát tel­jesítettek. Az ellenőrzéskor a kohanovcei és pihnéi szövetkezet konkrét intézke­déseket tett a termelés fokozására. A kohanovcei szövetkezet például megkezdte a takarmányízesítést. A humennéi járásban 21 szövetke­zet határozta el, hogy éjjel is szán­tanak. A trebisovi járásban a szö­vetkezetek és állami gazdaságok az őszi munkák gyors befejezését tűzték ki célul. A kisztai szövetkezetesek a kongresszus tiszteletére újabb válla­lást tettek, ami szerint 27 000 liter tejet adnak terven felül, a zbehonyo­­viak pedig 15 000 litert. A mihalovcei járásban 29 szövetkezet vállalta, hogy 637 mázsa húst ad terven felül. A • vállalást október elsején már 20 szö­vetkezet teljesítette, 17 szövetkezet pedig 160 000 tojást adott terven fe­lül. Példás kezdeményezés született a Královszkíhlmeci Állami Gazdaság dolgozói részéről is, akik már no­vember 6-án teljesítették az évi ser­téshúseladás tervét és vállalták, hogy még 300 mázsa hússal többet ter­melnek. A kosieei járásban 909 má­zsa marhahús helyett már 2557 má­zsát adtak. A visnítvarozseci szövet­kezet a húseladás tervét 40 mázsá­val, a tejeladásét pedig 13 451 literrel teljesítette túl. A bardejovi járásban a ciglai szövetkezet a kötelezettség­vállalásból már 43 mázsa húst, 9000 liter tejet adott be. A trebisovi já­rásban a szlanskáhhtai szövetkezet 124 mázsa húst adott terven felül, a tejeladás tervét pedig 282 száza­lékra teljesíti. A Turnyai Állami Gaz­daság már teljesítette évi tojásela­dási tervét és 40 352 db tojást adott terven felül. Nem mondhatjuk el minden szö­vetkezetről, hogy ilyen példásan tel­jesíti kötelezettségvállalását. A tre­bisovi járásban például 63 szövetke­zet 9736 mázsa hús termelését vál­lalta terven felül, de csak 5 teljesíti vállalását. A traktorállomások is kiveszik ré­szüket a kongresszusi versenyből. 90 kollektíva és 1128 egyén 5165 705 ko­rona értékű vállalást tett, de már 8 768 358 koronát teljesítettek. A XII. kongresszus brigádja címért versenyez 25 kollektíva. Köztük a kehneci, sztretávkai szövetkezet, va­lamint a szomotori és královszkí­hlmeci állami gazdaság. Kiválóan -teljesíti kötelezettségét Július Stanko traktoroscsoportja, amely a bacskovi szövetkezetben vál­lalta 126 hektár kukorica művelését. Vállalásukat túlteljesítették és hek­táronként 40 mázsa szemeskukoricát és 400 mázsa silókukoricát termeltek. Jól megy a verseny a malíhoresi, za­­tíni és a haburai szövetkezetben is. "A kongresszus előtt a szövetkezeti parasztság nagy lelkesedéssel igyek­szik, hogy minden vállalása telje­süljön. Bohus Nemcek (Kosice) Falvainkon manapság sokat vi­táznak a mezőgazdasági ter­melés belterjességének, valamint hatékonyságának emelésére vonat­kozó kérdésekről. Miről is van itt tulajdonképpen szó? Egyszerűen arról, hogy egyre magasabbak az igények, s ennek megfelelően mind több közszükségleti cikkre van szükség és elegendő nyersanyag­gal kell ellátnunk a könnyűipart az egy termékegységre fordított legkisebb emberi munka felhasz­nálása mellett. Jobb üzemszerve­zéssel emelnünk kell a termelést, gépesítés, vegyszeres gyomirtás és más hasznos módszereknek az eddiginél nagyobb arányú alkal­mazásával. Csak így érhetjük el azt a fontos célkitűzést, amellyel a pártdokumentum vezetőhelyen foglalkozik, csak így valósíthatjuk meg 1970-ig a mezőgazdasági tér>­­melésnek ipari színvonalra történő emelését. Mi a helyzet a lucsenyeci járás mezőgazdasági üzemeiben az 1962- es év harmadik negyedévi felada­tainak teljesítése terén és milyen tervekkel készülnek az 1963-as évre. A termelés belterjességének és hatékonyságának vizsgálata folytán erre világos választ ka­punk. Szélesebb teret a nitratációnak Ott kell kezdenünk, hogy a járás területén az 1962-es évben 6800 hek­táron alkalmazták a megosztott táp­anyagellátást, s egyáltalán nem vé­letlen, hogy az üzemekben, ahol föl­ismerték ezen módszer előnyeit és hasznosságát, gabonafélékből terven felül 2—7 mázsával több szemtermést takarítottak be hektáronként. Ezek közé sorolható a mikusovcei EFSZ, ahol a tervezett 25 mázsával szem­ben 31,2, a malézlievcei, ahol a ter­vezett 25 helyett 32,2, a busincei, Hogyan előzzük meg a malacok magzatkori elhalását ^Az állattenyésztésben a termelési szint emelése szoros, legtöbbször közvetlen kapcsolatban áll a szapora­­ság fokozásának lehetőségével. A vizs­gálatok több olyan meddőségi okot derítettek fel, amelyeknek jelentősé­gét eddig nem; vagy nem kellő mér­tékben ismertük. Ilyen a magzati kor rendellenességeiből származó meddő­ség is. Míg a felnőtt és az újszülött állatok betegségeiről bőséges isme­reteink vannak, ennek az időszaknak pathológiájg meglehetősen ismeret­len. Egybehangzó megállapítások sze­rint a megérett petesejteknek csak bizonyos százalékából születik ivadék. A szarvasmarhákban mintegy 20 szá­zalékosra, a lovakban 11 % körülire, juhokban 48 %-osra becsülhető a magzatkori rendellenességből szárma­zó szaporulatveszteség. A sertések­ben a termelt petesejtek és a világra jött malacok száma közötti különb­ség 30 — 40 °/o körülire tehető. A sertésben a szaporaság fokozá­sának ma különös jelentősége van. Nemcsak a kocatartás és a hizlalás költségtényezőinek előnyösebb alaku­lása miatt (amit főleg az tesz szük­ségessé, hogy a piac keresete a so­vány hús felé fordul, ezt a kevesebb súlyú sertés levágásával érhetjük el — az így előállított árukiesést viszont nagyobb számú sertés hízóba állítá­sával lehet ellensúlyozni), hanem az abszolút malacszám nézőpontjából is. A malacszaporulat fokozása tenyész­tési módszerekkel a szaporaság kis­mértékű örökölhetősége miatt hosz­­szadalmas és csak szerény ered­ménnyel kecsegtet. Sokkal nagyobb lehetőségeket kínál a sertésben nagy mértékben előforduló intrauterinális veszteségek csökkentésében rejlő előnyök kihasználása. A vizsgálatokból azt a következte­tést szűrhetjük le,' hogy a sertések magzatkori elhalásában a következő tényezők játsszák a főszerepet: 1. A genetikai természetű okok. Beigazolódott, hogy ha a kocák az ívarzási tünetek jelentkezése után (amikor már a koca a kant felveszi) 36 órán túl kerülnek fedeztetésre, vagy termékenyítésre, a petesejtek termékenyülésre kész magjai (pro­­nucleusok) maguktól is osztódni kez­denek és így a megtermékenyülésre alkalmatlanokká válnak. Minél több idő telik el a jelzett 36 órán túl, an­nál nagyobb az ilyen „degeneráló­dott“ petesejtek száma. 2. A fehérjeellátás hiánya. Ha a fehérjeigényes fajtákban a fehérje­szintet a termékenyülés előtti időben lecsökkentjük, a petesejtkori veszte­ségek mintegy 7 — 8 %-kal növeked­nek. Ha a termékenyülés után tesz­­szük ezt, a már kifejlődött embriók­nak mintegy 9 °/o-a hal el. Ugyanaz nem vonatkozik a kevésbé fehérje­igényes mangalicára; ha a mangalica kocák takarmányában emeljük a ta­karmányszintet (akár a fogamzás előtt, akár után), a méhen belüli veszteség nagysága nem csökken. Természetesen nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy Olykor más okok is szerepet játszhatnak. Ezek közül figyelmet érdemel a fertőző ok miatti magzatelhalás: a brucelló­zis és a leptospirosis. Ezek azonban olyan jellegzetes járványtani körül­mények között zajlanak le, amelyek mindenki előtt feltűnőek és emiatt teljesen állategészségügyi, állatorvosi feladatot jelentenek. Vizsgálataink azt igazolják, hogy az A-vitamin hiánya, a vemhességet szabályozó (sárgatest) hormon hiánya tény észkörülmények között nem jön számításba. A vem­­hesség A-vitamin igényeit a szoká­sos sertés-takarmányozás fedezi, ugyanígy a sárgatest hormonszintje sem esik le annyira, hogy zavarokat okozzon. Ezzel szemben azt tapasz­taltuk, hogy a genetikai ok szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyapis a csírasejtek zavara, és a fehérjeellátás hiánya miatti szaporu­latveszteség értéke valamivel kisebb, mint a gyakorlatban előforduló átla­gos magzatelvesztés. A hiányzó részt (5-10 %), a genetikai adottságokban levő különbségek magyarázzák. A magzatelhalás miatti veszteséget lényegileg a helyes tenyésztési mód­szerek fokozottabb betartásával tud­juk csökkenteni. Ha ezeket betartjuk, ezt a meddőségi okot gyakorlatilag kikapcsolhatjuk. Mit kell tennünk ennek érdekében? 1. Gondosan válasszuk meg a fe­deztetés időpontját. Ennek előfelté­tele, hogy jól bíráljuk el a koca ivar­zását. Az ivgrzásnak mind az anató­miai, mind az idegrendszeri tünetei sokszor nem kifejezettek, ezért az ivarzó állatok kiválasztását mindig prőbakannal végeztessük. A petesejt érése (ovulatio) kb. két óráig tart és az ivarzás kezdetétől számított 31 óra körül történik ( + 5 óra átlagos eltéréssel). Az ovulatió idejében, vagy utána már csak ke­véssel is, a fogamzás kismértékű. Ezért a pároztatásnak (vagy termé­kenyítésnek) az ivarzás első felében és sohasem 36 órán túl kell történ­nie. Gyakorlatilag ezt úgy érjük el, hogy az ivarzási tünetek jelentkezése után 10 — 24 órával fedeztetünk. Ha ebben az időpontban végezzük, álta­lában elegendő egy búgatás is. A biz­tosabb fogamzás és a nagyobb ma­lacszaporulat érdekében célszerű a pároztatást 10 — 12 óra múlva meg­ismételni. A fedeztetés! időpont megválasz­tásának jelentősége a kézből pároz­­tatás bevezetésével növekedett meg. Az ivarsejtek bizonyos jellegzetessé­geit csak a legújabb időkben ismer­tük meg. Az ebből származó szapo­rulatcsökkenés ellen ez ideig csak egyéni megfigyelések alapján, nem pedig tudatosan védekeztünk. 2. Igazítsuk a takarmányozást a szaporodási folyamatok szükségleté­hez. Pároztatás előtt bőségesebben kell takarmányozni, mint közvetlenül utána. Különösen vonatkozik ez a lezsarolt kocákra. A fedeztetés előtt nyújtott bősé­gesebb fehérjetakarmányozás több egészséges ivadékot eredményez. A fehérjeellátásra a vemhesség folya­mán is ügyeljünk, mert minél na­gyobb a fajta fehérjeigénye és minél fiatalabbak az anyaállatok (különösen ha a pároztatás előtt is szűkös fe­hérjeadagot kaptak), annál súlyosabb következményekkel jár a fehérje­­hiány. 3. Igyekezzünk genetikailag is nö­velni a kocák szaporaságát. Az atro­phiás jelenségek előfordulására be­folyással vannak a genetikai adott­ságok is. Míg a csírasejtek zavara (dystrophiája) miatti szaporulatki­esést a fedeztetési időpont jó meg­választásával lényegileg kiküszöböl­hetjük, addig a genetikai eredetű veszteséget legfeljebb csökkenteni tudjuk; ugyanis e célból ma még csak annyit tehetünk, hogy a többet fialó (feltehetően kisebb atrophiás hajlam­mal rendelkező) .kocák ivadékait vá­logatjuk ki továbbtenyésztésre. Népgazdaságunknak jelenleg egyik döntő feladata az állattenyésztési ter­melés fokozása, a sertéstenyésztésben a szaporult növelése. Ezt leginkább a sűrűbb etetéssel lehet és igyekez­nek szakembereink elérni. Az atro­phiás folyamatok jelentős ivadékki­esést okoznak. Ha ezt csak részben is meg tudjuk akadályozni, a legegy­szerűbben és a leghatásosabban fo­kozhatjuk a sertés szaporaságát. (f) Eredmények és hiányosságok ahol a tervezett 25,5 mázsa helyett 30,3 mázsás búzatermést takarítottak be hektáronként. A fönti eredmények azt igazolják, hogy a megosztott táp­anyagellátás alkalmazása hasznos, s ezért a jövőben a lehető legnagyobb területen alkalmazni kell. Ez előnyös lenne mind a termelők, mind pedig a nemzetgazdaság szempontjából. A biztató, kimagasló eredmények mellett sajnos, komoly hiányosságok is kiütköztek a mezőgazdasági üze­mek jelentős részében. Ugyanis a já­rás nem teljesítette búzából előirány­zott termelési tervét, azaz a tervezett 22,6 helyett csak 19,5 mázsás hektár­hozamot értek el. Mi ennek az oka .és hol történt a mulasztás — vető­dik föl a kérdés. Egyszerűen ott, hogy 1961 őszén a búzát a tervezett vetés­­területnek csupán 37 %-án vetették el agrotechnikai határidőre, a többit pedig megkésve juttatták a talajba. Ugyanakkor egyesek az elkövetett hibákért a felelősséget a szárazságra szerették volna hárítani, holott nem a szárazság volt a fő okozó, hanem saját maguk. így történhetett meg aztán', hogy az abelovái szövetkezet­ben búzából csak 4,2 mázsás hektár­hozamot értek el. Hasonló esetek azonban más üzemeknél is előfordul­tak. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a járásban 2112 tonnával keve­sebb gabona termett, s ez a mennyi­ség ma bizony hiányzik a takarmány­alapból. Ilyen módszer nem segíti, hanem akadályozza a hatékonyság emelkedését. Káros hatások és azok okozói Ha az egy hektárra eső piaci ter­melés és a termelési- költségek egy­máshoz való arányát vizsgáljuk, nem a legkedvezőbb képet kapjuk. Az 1962. évi terv a járás szövetkezeteiben 2964 korona értékű piaci termelés elérését tűzte ki hektáronként, azon­ban az év végéig csupán 2397 korona elérésére van kilátás. A termelési költségekre hektáronként 1165 koro­nát irányoztak elő, s a valóság azt mutatja, hogy 1144 koronát meríte­nek ki. Látszatra ez jó, de nézzünk csak a dolgok lényegére. Igaz ugyan, hogy a kedvezőtlen időjárás folytán megnehezültek a talajművelési mun­kák, de vajon mivel magyarázható az, hogy hektáronként 567 koronás piaci termelés-veszteség mellett, csu­pán 21 koronát tesz ki az ugyan­ilyen területen történő termelési költség megtakarítás. Aki keres, az talál. És mi tovább kutatunk. Idén a járás szövetkezetei­ben az 1961-es évhez viszonyítva hektáronként 4 koronával emelkedett a nyersolajszükséglet. Mi ennek az oka? - hiszen a hajtóanyag-fogyasz­tásnak lényegében csökkennie kelle­ne, Mégis, hol a hiba? A hiba ott van, hogy az üzemek egész sorában semmilyen nyilvántartást nem vezet­nek a gépek üzemeltetéséről, a trak­torosok ellenőrzés nélkül, tetszés szerint vihetik a nyersolajat, s a fo­gyasztást sem ellenőrzi senki. Tovább drágítja a termelést az is, hogy sok­helyütt elhanyagolták a gépek kar­bantartását, minek folytán terven felüli gépjavítások címén félmillió­nál jóval nagyobb összeget fizettek ki. A piaci termelés elégtelen teljesí­tésének további okát egyes mezőgaz­dasági üzemek helytelen tervezésében kell keresnünk. Az 1962-es évre nagymennyiségű aprómag eladását vették tervbe, amire nem ajánlatos alapozni a jövőben sem. Emeli a termelési költségeket pél­dául az is, hogy egyes szövetkezetek­ben nagymennyiségű munkaegységet merítettek ki terven felül anélkül, hogy ez a termelésben megmutat­kozna. Ez szinte érthetetlen, hiszen idén a gabona jelentős részét, több mint 10 000 hektárt — aratták két- és hárommenetesen. Indokolat­lan például az, hogy az obeckovi EFSZ-ben 8000, a csamovceiben 6000, a trencsiben 5000, a lucsenyeciben 4000, a velkávesziben pedig 9000 munkaegységet merítettek ki terven felül. Ez csakis a normák lazítása és a munkaegységek lelkiismeretlen nyilvántartása folytán történhetett meg. Egyesek arra törekedtek, hogy jogtalanul sok munkaegység birtokába jussanak, hogy így több gabonát kap­hassanak. Ezt az állapotot föl kell számolni azzal, hogy mindenki mun­kája után kapja a jutalmat, ne ér­demtelenül, jogtalanul. Bíztató törekvések Hasznos befektetés volt az, hogy a szövetkezetek a közelmúltban 1 643 000 korona értékű műtrágyát vásároltak terven felül. Ez arra enged következ­tetni, hogy a jobb tápanyagellátás folytán jövőre nagyobb termésered­ményt várhatunk. A belterjességre és a hatékony­ságra való törekvést látjuk abban is, hogy a növénytermesztést az adott körülményeknek megfelelően a lehető legjobban szakosítják. Ilyen törekvést látunk a vetőmagvak termesztése terén, amelyet 9 szövetkezetbe össz­pontosítottak. Hasonlóan jártak el az • Szakkérdésekre » Szakkérdéséig*« Szakkérdésekre — váBaszoliitfk Baranová Anna

Next

/
Thumbnails
Contents