Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-25 / 94. szám
• * így olcsóbb és gazdaságosabb " Lám, milyen is ez a szocializmus! Száműzte az örökös létbizonytalansá,, got, a holnaptólfélést. Kiegyenesítette a hétrétgörbedt derekakat. Eltüntette a sokszor késhegyig menő testvér-háborúskodást kirobbantó mezsgyéket. Mentesít az inszakájtó, fárasztó munkától, éppen a gépeken ke" resztül. De ugyanakkor számtalan lehetőséget nyújt ahhoz is, hogy az ■ .emberek tehetsége kibontakozzék. Megtanít arra, hogyan lehet kisebb ,, erőfeszítéssel, könnyebben dolgozni, kevesebb költséggel és munkaráfordítással többet termelni. Teljesítette vállalását • Kelecsényi elvtárs válaszol Trousil elvtársnak • Kötelezettségvállalását magasan túlszárnyalta • Több mint 11 liter átlaghozam klfejésére vállalkozott télre Is Manapság mind gyakoribb jelenség, hogy a dolgozók a mezőgazdáságban is figyelemre méltó újításokat visznek véghez, ésszerűbb, gazdaságosabb termelési eljárásokon törik a fejüket. Az ilyen újítók közé tartozik Walter Ján és Xakác3 Lajos is. A Velkéulani Állami Gazdaság dolgozója mindkettő. Jól kifundálták, miként lehetne a kimustrált gabonakombájnokat új életre kelteni, 8 kukorica betakarítási költségét leszorítani, úgy, hogy a munkatermelékenység emellett még emelkedjék. Átszerelték a kombájnokat r A cséplőhenger percenkénti fordulatszámát kb. 1150-ról 600-ra csökkentették, a gépszijat kicserélték. A cséplődobot annyira kinyitották, hogy a henger és a dob közötti távolság mintegy 2,5 centiméter legyen. Hogy a cséplőhenger lemezei közé kukoricacső ne kerülhessen, bádoggal töltötték ki. A rostát a legnagyobb távolságra állították be. A törmeléket a rázó után szerelt futószalag a kombájn mögé kapcsolt pótkocsiba juttatta. Már a múlt évben SZ-4-es gabonakombájnokkal 48 hektárról ilyenképpen takarították be a kukoricát, teljes érésben. A kombájnmorzsolta kukoricát traktoros pótkocsikkal hordták a határból egyenesen a silővemekbe. Miután a silóvermek megteltek, mintavételre került sor, hogy a Atszerelt gabonakombájn kukoricát morzsol a lencsehelyi magtár előtt minőséget elemzés utján megállapíthassák. A silóvermeket hermetikusan befedték. Az így tartósított morzsolt kukorica hőmérsékletét minden nap veremhőmérőkkel ellenőrizték. Veremnyitáskor ismét minőségi elemzést végeztek. Kísérletezésük várakozáson felül, jól sikerült. A 119 napon át elvermelt, új módon tartósított szemes-kukorica minősége nem csökkent. A múlt éyi tapasztalatokat felhasználva ez az állami gazdaság idén már 300 hektárról takarítja be és tartósítja ilymódon a kukoricatermést. Ezt a gazdaság brigádvezetőjétől, Sebők Frigyes elvtárstól tudtuk meg a minap, amikor kintjártunk a gazdasághoz tartozó lencsehelyi üzemegységben. Az említett 300 hektárból 100 hektárnyit a Sebő-brigád takarít be morzsoltam 20 hektár termését csőtörővei — ezt vetőmagnak szánják —, s 22 ha pedig hibrid-kukorica. Elmondta a brigádvezető, hogy a mostoha időjárás ellenére morzsoltan számítva 30 — 32 mázsa átlagos hektárhozam elérésére számítanak. A kombájn-morzsolta kukorica vermelési módszerénél maradva, meg kell még mondani, hogy az effajta eljárás mutatkozik a legalkalmasabbnak mezőgazdasági üzemeink részére. Ugyanis, a morzsolt, de 25 — 30 százaléknyi nedvtartalmú kukorica szárítása nemcsak hosszadalmas, hanem költséges is. ömlik frissen morzsolt kukorica a silóverembe Kelecsényi elvtárs, a Galantai Állami Gazdaság dolgozója, a múltban nem dolgozott a mezőgazdaságban, hanem mint munkás kereste meg kenyerét. Amikor a tehenekhez került, bizony nagyon kaüett igyekeznie, hogy jő péld ával járjon elől a többiek előtt, s magasabb tejhozamőt érjen el. Tapasztalatait készségesen- megosztja munkatársaival feleségével és vejével, akik ugyancsak vele dolgoznak. A család tagjai az egyre jobb eredmények eléréséért szállnak síkra. De a legkiválóbb eredményeket mégis Kelecsényi papa mutatja föl. Az évi terv szerint 24 722 liter tejet kell kifejnie. Pártunk XII. kongreszszusának tiszteletére ezt 30 0Q0 literre egészítette ki; és mi a valóság? Október végéig több mint 35 000 liter tejet fejt ki a rábízott tehenektől, s ugyanabban a hónapban 11,2 liter átlaghozamot ért el szorgalmas munkájával. Az istállóban nem véletlen a 20 literes tehén, de a többiek jók. Kelecsényi elvtárs azon töri a fejét, hogyan lehetne megtartani ezt a magas tejhozamot télre is. Pár nappal ezelőtt meglátogatta őt a gazdaság igazgatója, Varga elvtárs. Hosszasan elbeszélgettek arról, hogy a 11 literes tejátiagot télery is megtartják. A takarmány összetétele jó, egy-egy tehénre 30 kg répafej és takarmányrépa, valamint elegendő takarmányszalma és abrak, 2,3 kg lucernaszéna jut. A rendkívül jő tehenek ebből még többet kapnak. Azonban az igazgató elvtárs ígéretet tett arra, hogy darabonként egy kilogrammal emelik a lucernaadagot. Kelecsényi elvtárs viszont vállalta, hogy télen is megtartja a mostani fejési átlagot. így válaszol Trousil elvtárs felhívására. K. F. (Galanta) Lássuk a különbséget Míg a kéziszedés éa a legprimitívebb szárítás esetében egy hektár kukorica betakarítására a munkaidőszükséglet több mint 121 órát tesz ki, addig az átszerelt SZK-3 gabonakombájnnal, silóveremben való tartósítást alkalmazva csupán 8 óra 39 perc elegendő. Az előbbi közvetlen költsége 537,63 korona (egy mázsára átszámítva 10,75 korona), addig az utóbbié mindössze csak 120,61 korona (1 q-ra 2,41 korona). Tehát, ez azt jelenti, hogyha idei 210 ezer hektár kukorica termésének negyedrészét a leghaladóbb módszer segítségével takarítanánk be, országos méretben nem kevesebb, mint 7 millió koronát megtakaríthatnánk. (NKI) Méhészetet minden gazdaságba! A nemzetközi méhészhét alkalmával november 20-án a Szenyec melléki Králová községben sajtókonferenciát rendeztek a csehszlovák méhészek. Anton Kendera a Csehszlovák Méhészeti Szövetség szlovákiai bizottságának titkára ezen a sajtókonferencián beszámolt a méhészet fejlődésének távlatairól Szlovákiában. A méhészetek Szlovákiában évenként átlagban 2000 tonna nagy tápanyagtartalmú és gyógyító hatású mézet adnak nemzetgazdaságunknak. A kitermelt méz értékét magasan túlszárnyalják a méhek növénybeporzó tevékenységéből származó eredmények, amelyek a lucernamag, a napraforgómag, a bükköny és más termény hektárhozamának és minőségének növekedésében tükröződnek vissza. Az utolsó 13 év alatt Szlovákiában 126 000-ről több mint 290 000-re növekedett a méhcsaládok száma. A legközelebbi években főként a földmúvesszövetkezetekben, állami gazdaságokban és erdőgazdaságokban kell tovább fejleszteni a méhészetet, mivel ezek jelenleg csak a méhcsaládok 25 %-át képviselik. A rovarkedvelő növények és gyümölcsfák 180 000 hektáros területének évenkénti beporzása megkívánja, hogy a szocialista szektor méhcsaládjainak számát 1970-ig az eddigi 62 000-ről legalább 150 000- re növeljük. Tovább kell lépni Sötét van, s az utcán sár. A sző-, vetkezet irodájában még ég a villany, őszülő halántékú ember ül az Íróasztal mögött. Gondolkodik. Megy, megy Prágába a kongreszszusra. Mivel is érdemelte ki azt a kitüntetést, mivel szolgált rá a bizalomra? Hisz tulajdonképpen semmi különöset nem tett. Semmi különöset, csak dolgozott, mint a többi ember. Csak dolgozott... Ennyi az egész. Se elvenni, se hozzátenni nem tud semmit. Egyszerű ember, mint a többiek: a köbölkúti szövetkezet elnöke. Azelőtt Kismuzslán és utóbb Csúzon dolgozott, mindkét helyen az ottani állami gazdaság részlegvezetőjeként. Aztán jött az idei év, megválasztották elnöknek... Megállás nem volt, semmi pihenés, semmi fellélegzés ... Változás, új hely; az állami gazdaság helyett most szövetkezet, ahol a munkafegyelem lazább, sokkal több a gond, s a gondok is más természetűek. A legnagyobb probléma, amelybe beleütközött: 250 hektár hasznavehetetlen, mocsaras terület lecsapolása, termővététele, mert ezt a földterületet is beszámítják, pedig nem terem, s a többin kell megtermelni azt is, amit ennek kellene adnia. Olyan föld ez, ami megvan és mégsincs meg. A papíron szerepel, — a valóságban azonban vajmi kevés hasznot ad; legalábbis ezidáig nem adott. Ezen kell változtatni, ezt kell termővé tenni. Főleg az állattenyésztés színvonalának emelése, a takarmányalap megteremtése szempontjából. Kell egy fő levezetőcsatorna (már lassan elkészül) s akkor a káros víz lecsorog majd s a traktorok felszántják, termővé teszik a talajt. Tizenhárom éves a szövetkezet. Tizenhárom év óta ezidén van elegendő abraktakarmány; s ha még az a 250 hektár is terem majd ... Miskó József gondolkodik és tervezget. Hogy mi válik valóra mindebből, előre nehéz lenne megmondani. Ám a feltevések, a körülmények kedvezően körvonalazódnak. A komplex gépesítés a legjobb úton halad. Ennek továbbfejlesztése szervezési kérdés csupán, amit az eddigi eredmények A bortermelők tettekkel válaszolnak Gazdaságunkban, a Vinyicskai Szőlészeti Tangazdaságban eddig is minden munka a XII. pártkongresszusra való felkészülés jegyében folyt. Ehhez a lendülethez még az élenjáró dolgozók felhívása is nagyban hozzájárult. Először csak egymás között beszéltek róla az emberek, majd gyűlésen is megvitattuk és elhatároztuk, hogy még jobban meggyorsítjuk a munka menetét, s különösen annak minőségére fordítunk nagy gondot. A határozatot tettek követték, alig tíz nap leforgása alatt befedtük a 36 hektáros szőlőterületünk felét. Rövidesen végzünk az összes fedési munkákkal és már csak a trágyázás marad hátra. Ez sem okoz nagy gondot, mert nem kell mélyíteni a bakhátközötti barázdákat, amelyeket a fedőekék vontak, hogy beleférjen a 400 — 500 q istállótrágya hektáronként. Mi ugyanis 250-300 mázsa trágyát nem tartunk elégségesnek egy hektárra. A munka meggyorsításának és megjavításának következménye máris megmutatkozott. Mi már nyugodtan nézhetjük a kiadós esőket, mert a munka nagyobb részén túlvagyunk; de bánkódhatnak azok a gazdaságok, amelyek az esőre vártak. Az eső itt van, sőt annyi van belőle, hogy már fékezi a munkát. Mi erre is számítottunk. Először az új telepítésű és puhább talajú szőlőket fedtük be. Itt ugyanis a venyigék is nagyobbak, amelyek akadályozzák a munkát fedés közben, ha vizesek. A szőlőhegyek tetején levő idősebb kerteket hagytuk utoljára, amelyek sok esőt elbírnak anélkül, hogy talajuk ragadóssá válna. Sáros földdel nem is szabad fedni, mert a rügyek kipállanak. A fedésnek kettős célja van. Egyrészt takarással védjük a tőkefejeket fagyveszélyes helyeken, valamint a jövő évi csapokhoz szükséges vesszőket, illetve azok rügyeit védjük a fagytól, ólmosesőtől; másrészt a talaj mély megművelésével elősegítjük a talajban levő tápanyagok feltárolását és a csapadék elraktározását. Egyúttal nagyon sok gyomot is kiírtunk vele. Nálunk, a Tokajhegyalja vonulatához tartozó csehszlovák borvidéken, nem is szoktak a szőlők elfagyni. Ezért mi, tulajdonképpen nem is fedjük be a tőkefejeket, csak mélymúvelést végzünk. A szőlő a bőséges tápanyagot és a jő munkát nagyon meghálálja. Ennek köszönhető, hogy a múlt évi borunkat mind első osztályban vette át a felvásárló üzem. A hektárhozamok emelésében is nagyon szép eredményeket értünk el, annak ellenére, hogy szőlőterületünk túlnyomó része felújításra vár. Az 1960. évi szőlőterméshez mérten 30%-kaI növekedett a múlt évi termés, az idei pedig több mint kétszerese volt. Az egész szőlő felújítását 1970-ig terveztük, de célunk a termelés fokozása is. Nagy feladat előtt állunk, mert csak 4 hektár az új telepítésű szőlőnk, a többi 50 — 80 éves. Dolgozóink számára legnagyobb ösztönzés ez a mozgalom, amely hazánk kiváló dolgozóinak felhívására indult. Arra kell törekednünk, hogy a gazdaság dolgozói soha sem feledkezzenek meg a parasztbecsületről. Jelenleg iskolánkban 36 hallgató tanulja a szőlészeti szakmát és gazdaságunknak 64 állandó dolgozója van. Együtt ritkán dolgoznak, mégis igen nagy hatással vannak egymásra. A diákok érdeklődése a politikai és szakmai tudás iránt, valamint szorgalmuk buzdítja az idősebb dolgozókat, Ök viszont gyakorlati tudásukkal egészítik ki a fiatalok iskolában szerzett ismereteit. Ezért talált nagy visszhangra tangazdaságunkban hazánk kiváló dolgozóinak felhívása. Kosely Gyula, a Vinyicskei Tangazdaság fővincellére után nem lesz, nehéz megoldani. Nagyszerű" eredménnyel dolgoztak az aratásban is; a gabonatermés 95 %-át kétmenetes módon takarították be. Idősebb ember érkezése szakítja meg gondolatai fonalát. — Kellene 250 méter stukaturnád, Misko elvtárs — mondja. — Csak 250 méter? — Annyi mostanra elég. — Rendben van, holnap jöhetnek. Amaz bólint és elköszönt, ö is készülődik. Nem, még nem haza. Még túl korán van ahhoz. Kilép a nyirkos estébe, gumicsizmája cuppan a sárban. Még egy-két óra hátra van a mai napból. Tanulni kell. A pártiskolázásról sem lehet lemaradni. Megy, s talán már arra gondol, hogy mi lesz Prágában, a párt XII. kongresszusán, s hogy milyen új feladatokat kell teljesíteni a mezőgazdaságban; mert tovább kell lépni...-gs-Először az újtelepítésü szőlőket fedtük be. (Csurllla J. felvétele) A legszebb kitüntetés Magabiztos mozgású legény MOLNÁR Feri, a szövetkezet traktorosa. A hajnácskaiak „Cuki“-nak hívják. Hogy miért, senki se tudja. Tizennyolc éves. Már négy éve járja traktorával a határt. Először kisegítőként dolgozott... Feri tevékeny tagja a CSISZ helyi szervezetének. A legnagyobb kitüntetés akkor érte, amikor jó munkája révén a párt tagjelöltjeinek sorába került. MOLNÁR GYULA (Hajnácska) • A rimavszkászobotai járásban már 199 csoport versenyez a szocialista munkabrigád büszke címért. Az említett mennyiségből már 23 kollektíva számára odaítélték ezt a címet. A CSKP XII. kongresszusának brigádja címért 22 munkacsoport, 3 üzemrészleg, 1 építkezési részleg és 2 üzem versenyez. Kovác Stevo (Rimavszkászobota) • A kelet-szlovákiai kerületben november 19-ig Kiss Béla, a csecsejovcei EFSZ traktorosa lánctalpasával 646 hektárt szántott fel, így a kerület legjobb traktorosa lett. A példás dolgozók közé sorolható még Pavol Subák, a mihalovcei járásból, aki 530 és Gnap József, a plehoticei EFSZ-ből, aki 486 hektáron végezte el a szántást. Bohuü Nemcek (Kosice)
