Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-21 / 93. szám
VI. ÉVFOLYAM • 34. SZÄM. ASZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A baromfiállomány teleltetése A tojás és baromfihús iránt nagy mértékben megnövekedett igényeket mezőgazdasági üzemeink csak részben tudják kielégíteni. Ezért állandóan keresni kell a lehetőségeket, hogyan teljesíthetjük a baromfi-tenyészetünkre váró feladatokat. Sok baromfitenyészetben nem teremtik meg az előfeltételeket a kívánt jó eredmények eléréséhez. Közülük csupán néhányat sorolok fel, mégpedig azokat, amelyek okvetlen szükségesek a jó eredmények felmutatásához. 1. Egészséges, helyesen felnevelt, a tenyésztési célnak legjobban megfelelő tyúkfajta. 2. Helyes ólazás, (ne legyen túlzsúfoltság, hanem levegős, száraz, huzatmentes, világos, tiszta ól. A zárt, nagy tojóházakban még a szükséges pára és meleg biztosítása is kívánatos). 3. Az „A“, „B“ és „C“ törzstenyészet tyúkjai számára szükséges mozgás, zöldeleség és napfényes kifutók biztosítása. 4. Helyes arányban összeállított, jó minőségű takarmányadag és friss víz. 5. Szakszerű, lelkiismeretes gondozás, jó szervezés stb. A sok szükséges feltétel közül most a helyes őszi és téli takarmányozást és itatást vesszük közelebbről szemügyre. Tojótyúkjaink már szeptemberben a tojóházakba kerültek. Fontos, hogy ezek jó erőnlétűek legyenek. Ügy az idei jércéknek, mind az egyéves tojóknak teljesértékű, fehérjedús takarmány-keveréket biztosítsunk. A később vedlő tojóink takarmány-keverékében emeljük a zsírtartalmú takarmányok arányát. Ezzel is segítjük és siettetjük a tollasodást. Vedlésben levő tyúkjaink részére is szükséges a fejérjékben gazdag keverék, ami elősegíti a toll képződését. Tyúkjaink őszi és téli takarmányának, változatosnak és jó minőségűnek kell lennie. Reggeli és esti etetésre nagyon jól bevált az egyenlő arányban kevert kukorica, árpa és búzaocsu. Reggel kevesebb (2 dkg), este több (3 — 4 dkg) szemes eleséget etessünk. A reggeli és esti eleséget szórjuk az alom tiszta részébe, hogy tyúkjaink annak felszedésével mozgást végezzenek. Természetesen, a nagyon poros, piszkos. kezeletlen mélyalom esetén ezt nem tehetjük meg. Ilyenkor az etetővályukba szórjuk a szemes takarmányt. A készen kapott fehérjedús takarmánykeveréket az önetetöből szárazon etessük. Az önetetők legyenek egész nap nyitva, hogy tyúkjaink bármikor tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthassanak. Az önetetőket helyezzük az alomtól kissé magasabbra, hogy a drága takarmányt tyúkjaink ne tudják kikaparni és bepiszkítani. Amennyiben nem tudnánk beszerezni fehérjedús takarmányt, úgy a keveréket házilag magunk készítsük el, ha ez módunkban áll. Jól bevált a következő keverék: 30 % kukoricadara, 20 % árpadara, 10 % szója, vagy borsódara, 15 % búzakorpa, 15 % húsliszt, 5 •/. sörélesztő, 4 % takarmánymész és 0,5 V» konyhasó. Természetesen ha van lucernalisztünk, úgy azt is keverjük bele. Kisebb baromfitelepeken, ahol főtt krumplit vagy vágóhídról hozott főtt vért etetnek, ott a déli eleséget ezekkel keverik vagy fölözött tejjel nedvesítik. Ez is kitűnő takarmány, de a nagyüzemi baromfi-tenyészetekben, ahol egy gondozó 3000 — 5000 tyúkot gondoz, nincs rá mód. hogy nedves eleséget is etessenek. Számos kísérlet bizonyította, hogy a termelés eredményeire nincs befolyással a „nedvesített“ takarmány. Viszont bebizonyított tény, hogy az állott és a melegben hamar megromlott nedves takarmánykeveréktől tyúkjaink bélgyulladást kaphatnak, ami különösen növendék állományunkban komoly károkat, sőt elhullást is okozhat. A zöldtakarmányok etetéséről sem feledkezzünk meg. Tyúkjaink szívesen fogyasztják a takarmánykáposztát, a jó minőségű silótakarmányt, a csírázott zabot és az A-vitamint bőven tartalmazó sárgarépát. Ezek etetésére nagyon jól bevált a felfüggesztett, nagyrésű drótkosár. A kosarat naponta egyszer megtöltjük zöldtakarmánnyal és a dróthálón keresztül tyúkjaink tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthatnak belőle. Természetesen a folyami kavicsos homokról (melyet takarmánymésszel keverünk) sem feledkezhetünk meg, mert ezzel az emésztést segítjük elő. Rendkívül fontos tyúkjaink ivóvízzel történd ellátása is. Az itatásra felhasznált víz ne legyen túl hideg vagy mi“ leg, piszkos, esetleg fertőzött. Megfigyelések igazolják, hogy legjobb a 10 — 12 C° hőmérsékletű ivóvíz, amely a szervezetnek megfelelő és tyúkjaink a hideg napokon is szívesen isszák. A túl hideg vagy túl meleg vízből tyúkjaink nem fogyasztják el a szükséges 160 — 200 grammot, és így nem fedezik a napi vízszükségletüket. Természetesen az ivóvizet 10 — 12 C°-on tartani elég nagy gond. Ahol házi vízvezetékkel rendelkeznek, ott a kút felpumpált vizét melegebb helyen tartályban tárolhatjuk, és így elérhetjük a kívánt hőfokot télen is. Sokkal nagyobb gondot és munkát igényel a baromfi téli helyes itatása ott, ahol itatóedényekből történik a vízellátás. Itt a nagyobb hideg beálltával naponta négyszer-ötször ki kell cserélni a lehűlt vizet. A friss kútvizet langyos vízzel keverjük, hogy tyúkjaink állandóan megkapják az általuk legszívesebben fogyasztott hőfokú folyadékot. Sokan azt gondolják, hogy fölösleges sokat bajlódni az ivóvízzel és hanyag módon télen is reggeltől estig otthagyják állni tyúkjaink előtt a hideg és nemegyszer a már befagyott vizet is. Azután csodálkoznak, hogy az ilyen hanyag kezelés mellett a rájuk bízott 500 — 600 darab tyúktól csak napi 25 — 35 darab tojást szednek össze. Péterfalvl László (Nyitra) Ötletes baromfietető-vályú Az Olomouci Baromfi Gyorshizlalda üzemeiben is sikerrel alkalmazzák a bádogból készült etetövályúkat, amelyeknek drótrácsozata megakadályozza, hogy a baromfi a földre kaparja az eleséget. — ku— * r ^ TARTALOM Állattenyésztés Péterfalvi László: A baromfiállomány teleltetése . . 169 GÉPESÍTÉS P r e p i a k Endre mérnök: A téli gépjavítás megszervezése ...............................................170 ÜZEMSZERVEZÉS Haeberle Lajos mérnök: A jövedelmezőség értékelése EFSZ-einkben...............................171 T ALA JERÖFOKOZÄS Sobotka Oldrich mérnök: Műtrágyagazdálkodás 1963-ban 172 V_____________________J
