Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-21 / 93. szám
Emberek... ? Emberek? Olyanok mint én és a többiek, az ismerőseim, a barátaim, a rokonaim? Ezt a kérdést teszi fel magának minden jó érzésű ember, amikor a banszkábisztricai tárgyalás tudósításait olvassa. Az olyan jelzők, mint a „barbár“, „állatias" és a „vérszomjas“ nagyrészt már elkoptak a fasizmus cselekedeteinek jellemzésében. Másrészt, ha valahol gyöngének bizonyul a nyelv kifejezőképessége, éppen az embertelen fogalmának megformálásában a leggyöngébb. Gyilkoltak felnőtteket, asszonyokat, aggokat és gyermekeket. Embereket kínoztak halálra és raboltak ki. Nem harcban, ember ember ellen, fegyver fegyver ellen folytatott harcban, hanem gyáván, alattomosan gyilkoltak partizánokat, hazafiakat. Partizán álruhában és hamis partizán igazolványokkal felszerelve. De idézzünk a vádiratból: „Az egyik legaljasabb és legbestiálisabb támadást 1045. január 21-én követték el Kl'ak és Ostry Grún községek ellen, ahol összesen 146 személyt gyilkoltak le, köztük 38 gyermeket. E bestiális gyilkosságokról Pavlina Adámková, Zubek, Debnár, Truska tanúk és mások tesznek vallomást, akiknek sikerült megmenekülni.“ Legalább 300 embert mészároltak le és 600-at juttattak a hitlerista haláltáborokba. Nagyon kevesen érték meg ezek közül a felszabadulást. Tizennégyen állnak a Besztercebányai Kerületi Bíróság előtt az Edelweiss-csoport 220 tagja közül. Zelina plébános a különítmény „lelkiatyja“, a felbujtó, aki papi hivatása tekintélyével valláserkölcsileg igazolta rémtetteiket, természetes halállal menekült meg a felelősségrevonás elől. Nem felelhet tetteiért parancsnokuk, Ladislav Niznansky, ez a fasiszta dúvad, mert jelenleg a Szabad Európa hangján ígérgeti népének a „szabadságot". Azt a szabadságot, melyet már egyszer géppisztolyával osztogatott Klakon, Ostry Grúnban, Pohradie környékén, Vefky Bök, Myto, Prochot, Valasská Béla községekben és az ártatlanok tömegsírjait rejtő kuneradi és Martinské Holy-i erdőkben. Felmerül azonban egy kínzó kérdés. Miért csak most? Miért csak tizennyolc év után? Nem könnyű ezt megérteni. Vissza kell lapoznunk a közelmúlt történetébe. 1945-től 1947-ig az Igazságügyi Minisztériumban a nemzeti szocialista Stránsky és Drtina uralkodtak. Az Igazságügyi Megbízotti Hivatalban a Demokrata Párt áldemokratái basáskodtak. Ezek az alibi-hazafiak egyességet kötöttek ludák barátaikkal. A ludákok szállították nekik a szavazatokat, ők pedig mentették és oltalmazták a ludák háborús bűnösöket. Ahol kommunisták voltak az igazságügyi szervekben, ott sokszáz fasisztát ítéltek el, de ahol többségben voltak a Demokrata Párt félfasiszta exponensei, ott a gyilkosok nyugodtan sétáltak az utcán abban a meggyőződésben, hogy cinkosaik bűneik bizonyítékait megsemmisítették. így vall erről Stulz vádlott: Mikor a felszabadulás után kihallgattak, elkezdtem vallani az Edelweiss-csoport tevékenységéről. Erre durván félbeszakítottak azzal, hogy ne sértsem meg a volt parancsnokot és annak tiszti becsületét. Azután aláírás végett elémtettek egy előre elkészített jegyzőkönyvet, melyben az Edelweiss-csoport tevékenysége egy szóval sem volt megemlítve. A Februári Győzelem után súlyos akadályok álltak a nyomozás előtt. A legtöbb bizonyítékot a „demokraták“ megsemmisítették. Csak később, a megmenekült áldozatok véletlen találkozása révén a gyilkosokkal és néhány megkerült okmány segítségével sikerült leleplezni a borzalmas gyilkosságok elkövetőit. így kerültek a bíróság elé az elmúlt években a kremniékai és nemeckái tömeggyilkosságok elkövetői és most az Edelweiss-banditák. Bűnükre nincs mentség. Még az sem, hogy egy barbár népellenes rendszer, a gyilkos fasizmus eszközei voltak, még az sem, hogy egy vérgőzös világnézet bódulatában éltek. Az áldozatok és az életben maradottak számonkérnek és figyelmeztetnek. SOHA TÖBBÉ FASIZMUST! P. E. 2y/ratmé Földműves 1962. november 21. Megkezdődött az MSZMP Vi kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa kedden nyílt meg Budapesten. A kongresszuson résztvevő több mint 600 küldött értékeli a magyar nép építési sikereit és egyúttal megtárgyalja az ország további fejlődésének kérdéseit. A két kongresszus közötti időszakban, azaz 1959 óta a magyar nép befejezte a szocializmus alapjának lerakását és most egy új történelmi korszakba lép, a Két választás eredményeiről Az elmúlt vasárnap parlamenti választásokat tartottak Ausztriában és Franciaországban. Előzetes eredmények alapján az osztrák parlament tagjainak vasárnapi választása során az egyes pártok a következő mandátumokat kapták; zárójelben közöljük a múlt választás eredményeit: Osztrák Néppárt 81 (76), Osztrák Szocialista Párt 76 (78), Osztrák Szabadságpárt 8 (8). Az Osztrák Kommunista Párt több mint 135 000 szavazatot kapott, az igazságtalan választási rendszer következtében nem jutott úgynevezett alapmandátumhoz, nem lesz képviselője a parlamentben. • • * A Francia Kommunista Párt a vasárnapi parlamenti választásokon újabb sikereket ért el. Már az első menetben megválasztottak 9 kommunista képviselőt, míg 1958-ban az első menetben csupán egy képviselő jutott mandátumhoz. A kommunista párt ezúttal 3,992 431 szavazatot (21,78 %-ot), míg 1958-ban 3,870184 szavazatot (18,92 %-ot kapott. Azokban a választási körzetekben, ahol egyetlen jelölt sem jutott az 50 %-ot meghaladó szavazat többséghez, november 25-én rendezik a második menetet amikor a megválasztáshoz elegendő az egyszerű szavazattöbbség. szocializmus építésének befejező Időszakába. Az MSZMP VIII. kongresszusán résztvesznek a baráti szocialista államok, valamint számos semleges és kapitalista állam kommunista és munkáspártjainak képviselői is. Kugler elvt. kitüntetése Antonín Novotny, köztársaságunk elnöke Kugler Gyula elvtársnak, Szlovákia Kommunista Pártja dunajszkásztredai Járási Bizottsága titkárának, az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést- adományozta 50. születésnapja alkalmából. A kitüntetést Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára nyújtotta át Kugler elvtársnak. Ülésezik az SZKP KB (Befejezés az 1. oldalról.) levelet és ajánlatot kap, hogy miképpen harcoljon ez ellen a káros jelenség ellen. Van olyan javaslat például, hogy a lakások elosztása és a szabadság idejének megszabásánál figyelembe kellene venni a munkaviszony állandóságát egyes munkahelyeken, hogy ezáltal anyagi és erkölcsi feltételeket vennénk figyelembe az egyes dolgozóknál. A káderek állandósulásának megszilárdítására nagy jelentőséggel bír a lakások, a bölcsődék és a napközi otthonok, a kulturális és szociális intézmények, valamint az egészségügyi szolgálat megszilárdítása. (Hruscsov elvtárs beszédének a szovjet mezőgazdaság eddigi eredményeivel és további feladataival foglalkozó részét lapunk legközelebbi számában részletesebben ismertetjük olvasóinkkal.) „Bizonyos idő óta nem folytathatok bizalmas beszélgetést Rhöndorfban sem (Adenauer kancellár székhelye), mert valaki állandóan belép a vonalba...“ K. Adenauer „A levél-, posta és teleíontitok érinthetetlen." Az NSZK alkotmányának 10. cikkelye. Egyre több nő ül traktorra, hogy főleg az idei munkáknál segítsenek. A Párkányi Állami Gazdaság női traktorosai. Foto: Bállá A dolgozó nők téli iskolázása Egységes földműves szövetkezeteinkben a tagok több mint fele nő. Egyes szövetkezetekben az arány még nagyobb. Például a kelet-szlovákiai kerületben 64,3 % a nő. Ezzel szemben keveset törődünk a földműves asszonyok szakmai fejlődésével. Az asszonyok a munkából kiveszik részüket, de a termelési problémákhoz ritkán szólhatnak hozzá és a vezetésben csak néhányan vesznek részt. Még a legjobb szövetkezetekben is csak néhány asszony akad a vezetőségben. Például a gépesítés bizonyos fokig kiszorítja az asszonyokat a munkából, de csak akkor, ha elmaradnak a fejlődésben. A gépesítéssel párhuzamosan a nőknek is sokkal többet kell tanulniuk, traktorra kell ülniük és érteniük kell minden mezőgazdasági géphez. Hogy az asszonyok elsajátíthassák a technikai minimumot, az idén is megindul a téli iskolázás. Az első téma a tejtermelés fokozása és az állattenyésztésben levő fogyatékosságok eltávolítása a meglévő takarmányalappal. Az Iskolázás ideje alatt átviszik a gyakorlatba Moszkalenko és Trousil módszereit. A témakör befejezésének végén az asszonyok elsajátítják a gépesítés alapvető fogalmait, és erről oklevelet is kapnak. Természetesen az iskolázás csak akkor lesz hasznos, ha az asszonyok tényleg átviszik a gyakorlatba a tanultakat. A rajcsani fejőnők pártunk XII. kongresszusának tiszteletére az élesztősített takarmányozással 5,7 literről 7,2 literre emelik a tejhozamot, naponta tehenenként. Elérik, hogy naponta egy tehéntől 5,82 liter tejet adnak a közellátásnak. A második téma pártunk XII. kongresszusa határozatainak- teljesítésére mozgósítja az asszonyokat. A munkához való szocialista viszonyt tárgyalja. Gazdag tartalmat ígér az idei téli iskolázás. Nőbizottságainkon a sor, hogy mindenütt kihasználják az alkalmat a tanulásra. -h — Méltányoljuk a hulladékbegyűjtést A Zberné suroviny (nyersanyagbegyűjtő) Presovon sajtóértekezletet tartott a kerület újságíróival. Részletesen tájékoztatták az újságírókat a hulladékok begyűjtésének népgazdasági jelentőségéről. Tudomást szereztünk arról, hogy e fontos feladat teljesítésében a kelet-szlovákiai kerület lényegesen lemarad. Ennek a fő oka a hulladékbegyűjtés lebecsülése. Vegyük csak például a csontok begyűjtését. Egyeseknek olyan helytelen nézetük van, hogy ők bizony 15 fillérért nem gyűjtenek csontot, inkább a szemétbe dobják azt. Nem ébrednek tudatára annak, hogy iparunk a csontokból mennyi minőségi szappant, enyvet és másj hasznos terméket gyárthat. Több polgár és a nemzeti bizottságok helyi felelős tényezője hasonló véleménnyel van a nyersanyagbegyűjtés más fajtáival szemben is. Sokszor hangoztatjuk a tartalékok feltárását az iparban vagy a mezőgazdaságban, de gyakran nem gondolunk azokra a tartalékokra, melyekből gazdag készlettel rendelkezünk é's amelyek nagy hozzájárulást jelentenek kohászatunk és más ipari üzemeink részére. Nézzünk csak körül gazdasági udvarainkon! Mennyi ott a fölösleges lim-lom, amelyeknek már régen a nyersanyagbegyüjtőnél lenne a helye. <A szövetkezeti tagoknál, volt egyénileg gazdálkodó földműveseknél még most is találhatunk régi, hasznavehetetlen ekéket s egyéb rozsdás mezőgazdasági felszereléseket. Ne nézzünk itt a begyűjtésből eredő pénzbevételre, hanem hazafias érzésekből kiindulva önzetlenül segítsünk népgazdaságunknak, melyből végeredményben mindnyájunknak lesz haszna. Járuljunk hozzá tehát mindnyájan, hogy a 100 000 tonna vashulladékot kitevő, pártunk XII. kongresszusa tiszteletére adott országos kötelezettségvállalás teljesítve legyen. Fordítsunk nagy figyelmet a hulladékanyagok többi fajtáira is, mint pl. a papír, liba- és kacsatoll, különféle vadak bőrei stb. Hörcsögfogással is értékes nyersanyagot adunk a Zberné suroviny vállalatnak és egyben segítséget nyújtunk ezzel mezőgazdaságunknak is, mert megszabadítjuk azt a gabonaneműek veszedelmes kártevőjétől. A hörcsögök egy év alatt kb. 1000 hektár termését pusztítják el. Járásunk feladata a IV. negyedévben 765 tonna hulladékvasat begyűjteni. Ez nem csekély feladat, de teljesíthető. Ha alaposan megvizsgáljuk a gazdasági udvarokat, a háztartást, bizonyára mindenütt találhatunk sok fölösleges lim-lomot. Az iskolák igazgatóságai úgy mint a múltban, most is szervezzék meg az ifjúságot a begyűjtésre. A nemzeti bizottságok mellett alakítsunk begyűjtési albizottságokat, hogy ezzel a hulladékbegyűjtés szervezése megjavuljon. Andreas Sándor (Kosice) Ala Mornasse-i vérvád Történetünk főszereplőjének neve: Dr. Kurt Leibbrand. Rangja: egyetemi tanár. Lakhelye: Stuttgart, Nyugat-Németország. Külseje: kifogástalan. Modora: megnyerő. Vagyoni állapota: anyagilag független. Foglalkozása: közlekedésügyi szakértő, tervező és korszerűsítő. Elvitathatatlan érdemei: számos nyugatnémetországi városon kívül újjászervezte és korszerűsítette Ankara, Zürich, Athén és Róma elavult, közlekedési rendszerét. Különös ismertetőjele: ajkán az állandó mosoly. Ennyi kiválóság mellett talán nem jogos és indokolt Dr. Leibbrand ajkán a mosoly? Határozottan az lehetne, hacsak... Ha a tanár úrnak nem volna előélete, amit bűnügyi nyelven „priusz"nak neveznek a gonosztevőknél. Igaz ugyan, hogy a jeles forgalmi szakértő — legalább is eddig — nem büntetett, de annál inkább büntetendő életőéletű. Nem azért, mert Hitler hadseregében főhadnagyi rangban szolgált, hanem mert minden kényszerítő ok és felsőbb parancs nélkül, előre megfontolt szándékkal védtelen, mit sem sejtő hadifoglyokat orvul és bestiális kegyetlenséggel legyilkoltatott. 1944. augusztusában dr. Leibbrand főhadnagy vezényelte a Wehrmacht vasutas-ezredének hatodik századát, amely a franciaországi RhŐne völgyében előnyomuló angol-amerikai haderő elől Avignon térségéből többed magával visszaözönlött Lion felé. Leibbrand egységéhez 36 lefegyverzett olasz katona is tartozott, akiket Olaszország fegyverletétele után mint úgynevezett „önkéntes segédszolgálatosokat“ osztottak be német katonai alakulatokhoz. Az éhhalált kivéve más választásuk úgysem maradt a szerencsétleneknek. 1944. augusztus 21-én este a La Mornasse-i erdő szélén ütött tábort a német század. Távolabb a csapattesttől, e<)y másik tisztáson az olasz „önkéntes“ foglyok pihentek korgó gyomorral, de abban a boldog tudatban, hogy számukra már végétért a háború. Leibbrand főhadnagy azonban, a német Nemzeti Szocialista Párt lelkes tagja, másképpen gondolkozott: mielőtt Németország „beadja a kulcsot“, pusztuljon minden és mindenki, aki nem fajtiszta germán, beleértve az „alacsonyabb rendű“ olaszokat is. Miközben az olasz szakács által felhajtott és részére ropogósra sütött csirkét rágcsálta, máson is rágódott: hogyan szabaduljon meg az olasz „ingyenélőktől“? A visszavonuló és élelmezési nehézségekkel küzdő német katonai kötelékek ugyanis rádióparancsot kaptak hogy a hátországi éhínségre való tekintettel „rázzák le magukról“ az idegen munkaszolgálatosokat. De amíg a hatodik századdal párhuzamosan visszavonuló szomszédos parancsnoka egyszerűen elbocsátotta és hazaküldte a hozzá beosztott idegen munkásokat, addig a vérszomjas főhadnagy „másképpen“ értelmezte a parancsot. Leibbrand parancsára a katonák a fák védelme alatt körülfogták a tisztáson heverő védtelen olaszokat, és géptegyvertüzet zúdítottak a mit sem sejtő foglyokra. Huszonhat halott és több sebesült maradt a gyalázatos mészárlás színhelyén. Csupán öt, könynyebb sérülést szenvedett olasznak sikerült elmenekülnie és később hazájába visszatérnie. Amikor a német kivégzőosztag egyik volt altisztje 15 évvel később olvasta, milyen ünneplésben részesítik az olaszok is Leibbrand egyetemi tanárt fővárosuk közlekedési rendszerének újjászervezéséért, megszólalt lelkiismerete és feljelentette egykori felettesét. De hetekig tartott, amíg Adenauer rendőrközegei „megállapították“ az Európa-hírű szaktekintély tartózkodási helyét. További húsz hónap telt bele, amíg elfogatási parancsot adtak ki a tömeggyilkos ellen és még három hónap múlt el letartóztatásáig. A drezdai Zeit im Bild most tüzetesen beszámolt azokról á szívettépő jelenetekről, amelyek a mosolygó „úriember“ ellen lefolytatott tárgyaláson lejátszódtak. Megjelentek a lekaszabolt áldozatok olaszországi hozzátartozói, az életben maradt foglyok feltépték ingüket és sebeiket mutatták meg a bíróságnak. Hiába trenden! Az olasz tanúkkal ’'ellentétben Leibbrand tanúi, — egykori katonatársai — egyszeribe „semmire se tudtak visszaemlékezni“. És a stuttgarti körzeti bíróság büntető tanácsa „bizonyítékok híján“ és elévülés“ folytán meghozta szokásos felmentő ítéletét. A tanár úr tehát tovább mosolyoghat. Egyelőre. K. E. A felhívás nyomán Vojtech Daubner elvtárs, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a szocialista munkaverseny jelenlegi helyzetéről. Elmondotta, hogy pártunk XII. kongresszusa nagy kezdeményezésére serkentette dolgozóinkat, ami a munka még gazdaságosabbá tételét eredményezte. Daubner elvtárs a szocialista munkaverseny jelenlegi helyzetét elemezve rámutatott az élenjáró dolgozók felhívásának nagy jelentőségére. A dolgozók tudatában vannak annak, hogy a szocialista munkaviszonyért, a munkás- és parasztbecsületért indított mozgalom tökéletesíti és elmélyíti az eddigi munkaversenyt és hozzájárul tervfeladataink még eredményesebb teljesítéséhez - jelentette ki Daubner elvtárs. \
