Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-21 / 93. szám

Emberek... ? Emberek? Olyanok mint én és a többiek, az ismerőseim, a bará­taim, a rokonaim? Ezt a kérdést teszi fel magának minden jó érzésű ember, amikor a banszkábisztricai tárgyalás tudó­sításait olvassa. Az olyan jelzők, mint a „barbár“, „állatias" és a „vérszomjas“ nagyrészt már el­koptak a fasizmus cselekedeteinek jellemzésében. Másrészt, ha vala­hol gyöngének bizonyul a nyelv kifejezőképessége, éppen az em­bertelen fogalmának megformálá­sában a leggyöngébb. Gyilkoltak felnőtteket, asszo­nyokat, aggokat és gyermekeket. Embereket kínoztak halálra és ra­boltak ki. Nem harcban, ember ember ellen, fegyver fegyver ellen folytatott harcban, hanem gyáván, alattomosan gyilkoltak partizáno­kat, hazafiakat. Partizán álruhában és hamis partizán igazolványokkal felszerelve. De idézzünk a vád­iratból: „Az egyik legaljasabb és leg­­bestiálisabb támadást 1045. január 21-én követték el Kl'ak és Ostry Grún községek ellen, ahol össze­sen 146 személyt gyilkoltak le, köztük 38 gyermeket. E bestiális gyilkosságokról Pavlina Adámková, Zubek, Debnár, Truska tanúk és mások tesznek vallomást, akiknek sikerült megmenekülni.“ Legalább 300 embert mészárol­tak le és 600-at juttattak a hitle­rista haláltáborokba. Nagyon ke­vesen érték meg ezek közül a fel­­szabadulást. Tizennégyen állnak a Beszterce­bányai Kerületi Bíróság előtt az Edelweiss-csoport 220 tagja közül. Zelina plébános a különítmény „lelkiatyja“, a felbujtó, aki papi hivatása tekintélyével valláserköl­­csileg igazolta rémtetteiket, ter­mészetes halállal menekült meg a felelősségrevonás elől. Nem felel­het tetteiért parancsnokuk, La­­dislav Niznansky, ez a fasiszta dú­­vad, mert jelenleg a Szabad Euró­pa hangján ígérgeti népének a „szabadságot". Azt a szabadságot, melyet már egyszer géppisztolyá­val osztogatott Klakon, Ostry Grúnban, Pohradie környékén, Vefky Bök, Myto, Prochot, Valas­­ská Béla községekben és az ártat­lanok tömegsírjait rejtő kuneradi és Martinské Holy-i erdőkben. Felmerül azonban egy kínzó kérdés. Miért csak most? Miért csak tizennyolc év után? Nem könnyű ezt megérteni. Vissza kell lapoznunk a közelmúlt történetébe. 1945-től 1947-ig az Igazságügyi Minisztériumban a nemzeti szocialista Stránsky és Drtina uralkodtak. Az Igazságügyi Megbízotti Hivatalban a Demok­rata Párt áldemokratái basáskod­­tak. Ezek az alibi-hazafiak egyes­­séget kötöttek ludák barátaikkal. A ludákok szállították nekik a szavazatokat, ők pedig mentették és oltalmazták a ludák háborús bűnösöket. Ahol kommunisták vol­tak az igazságügyi szervekben, ott sokszáz fasisztát ítéltek el, de ahol többségben voltak a Demokrata Párt félfasiszta exponensei, ott a gyilkosok nyugodtan sétáltak az utcán abban a meggyőződésben, hogy cinkosaik bűneik bizonyíté­kait megsemmisítették. így vall erről Stulz vádlott: Mikor a felszabadulás után ki­hallgattak, elkezdtem vallani az Edelweiss-csoport tevékenységé­ről. Erre durván félbeszakítottak azzal, hogy ne sértsem meg a volt parancsnokot és annak tiszti be­csületét. Azután aláírás végett elémtettek egy előre elkészített jegyzőkönyvet, melyben az Edel­weiss-csoport tevékenysége egy szóval sem volt megemlítve. A Februári Győzelem után sú­lyos akadályok álltak a nyomozás előtt. A legtöbb bizonyítékot a „demokraták“ megsemmisítették. Csak később, a megmenekült ál­dozatok véletlen találkozása révén a gyilkosokkal és néhány megke­rült okmány segítségével sikerült leleplezni a borzalmas gyilkossá­gok elkövetőit. így kerültek a bí­róság elé az elmúlt években a kremniékai és nemeckái tömeg­gyilkosságok elkövetői és most az Edelweiss-banditák. Bűnükre nincs mentség. Még az sem, hogy egy barbár népellenes rendszer, a gyilkos fasizmus esz­közei voltak, még az sem, hogy egy vérgőzös világnézet bódula­tában éltek. Az áldozatok és az életben maradottak számonkérnek és figyelmeztetnek. SOHA TÖBBÉ FASIZMUST! P. E. 2y/ratmé Földműves 1962. november 21. Megkezdődött az MSZMP Vi kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa kedden nyílt meg Budapesten. A kongresszuson részt­vevő több mint 600 küldött értékeli a magyar nép építési sikereit és egy­úttal megtárgyalja az ország további fejlődésének kérdéseit. A két kong­resszus közötti időszakban, azaz 1959 óta a magyar nép befejezte a szo­cializmus alapjának lerakását és most egy új történelmi korszakba lép, a Két választás eredményeiről Az elmúlt vasárnap parlamenti vá­lasztásokat tartottak Ausztriában és Franciaországban. Előzetes eredmények alapján az osztrák parlament tagjainak vasár­napi választása során az egyes pár­tok a következő mandátumokat kap­ták; zárójelben közöljük a múlt vá­lasztás eredményeit: Osztrák Nép­párt 81 (76), Osztrák Szocialista Párt 76 (78), Osztrák Szabadságpárt 8 (8). Az Osztrák Kommunista Párt több mint 135 000 szavazatot kapott, az igazságtalan választási rendszer kö­vetkeztében nem jutott úgynevezett alapmandátumhoz, nem lesz képvise­lője a parlamentben. • • * A Francia Kommunista Párt a va­sárnapi parlamenti választásokon újabb sikereket ért el. Már az első menetben megválasztottak 9 kom­munista képviselőt, míg 1958-ban az első menetben csupán egy képviselő jutott mandátumhoz. A kommunista párt ezúttal 3,992 431 szavazatot (21,78 %-ot), míg 1958-ban 3,870184 szavazatot (18,92 %-ot kapott. Azokban a választási körzetekben, ahol egyetlen jelölt sem jutott az 50 %-ot meghaladó szavazat többség­hez, november 25-én rendezik a má­sodik menetet amikor a megválasz­táshoz elegendő az egyszerű szava­zattöbbség. szocializmus építésének befejező Idő­szakába. Az MSZMP VIII. kongresszusán résztvesznek a baráti szocialista ál­lamok, valamint számos semleges és kapitalista állam kommunista és mun­káspártjainak képviselői is. Kugler elvt. kitüntetése Antonín Novotny, köztársasá­gunk elnöke Kugler Gyula elv­társnak, Szlovákia Kommunista Pártja dunajszkásztredai Járási Bizottsága titkárának, az „Építés­ben szerzett érdemekért“ kitün­tetést- adományozta 50. születés­napja alkalmából. A kitüntetést Karol Bacílek elv­társ, az SZLKP KB első titkára nyújtotta át Kugler elvtársnak. Ülésezik az SZKP KB (Befejezés az 1. oldalról.) levelet és ajánlatot kap, hogy mi­képpen harcoljon ez ellen a káros jelenség ellen. Van olyan javaslat például, hogy a lakások elosztása és a szabadság idejének megszabásánál figyelembe kellene venni a munka­­viszony állandóságát egyes munka­helyeken, hogy ezáltal anyagi és er­kölcsi feltételeket vennénk figyelem­be az egyes dolgozóknál. A káderek állandósulásának meg­szilárdítására nagy jelentőséggel bír a lakások, a bölcsődék és a napközi otthonok, a kulturális és szociális intézmények, valamint az egészség­­ügyi szolgálat megszilárdítása. (Hruscsov elvtárs beszédének a szovjet mezőgazdaság eddigi ered­ményeivel és további feladataival foglalkozó részét lapunk legköze­lebbi számában részletesebben is­mertetjük olvasóinkkal.) „Bizonyos idő óta nem folytathatok bizalmas beszélge­tést Rhöndorfban sem (Adenauer kancellár székhe­lye), mert valaki állandóan belép a vonalba...“ K. Adenauer „A levél-, posta és teleíontitok érinthetetlen." Az NSZK alkot­mányának 10. cikkelye. Egyre több nő ül traktorra, hogy főleg az idei munkáknál segítse­nek. A Párkányi Állami Gazdaság női traktorosai. Foto: Bállá A dolgozó nők téli iskolázása Egységes földműves szövetkeze­teinkben a tagok több mint fele nő. Egyes szövetkezetekben az arány még nagyobb. Például a kelet-szlovákiai kerületben 64,3 % a nő. Ezzel szem­ben keveset törődünk a földműves asszonyok szakmai fejlődésével. Az asszonyok a munkából kiveszik részü­ket, de a termelési problémákhoz rit­kán szólhatnak hozzá és a vezetésben csak néhányan vesznek részt. Még a legjobb szövetkezetekben is csak né­hány asszony akad a vezetőségben. Például a gépesítés bizonyos fokig kiszorítja az asszonyokat a munkából, de csak akkor, ha elmaradnak a fej­lődésben. A gépesítéssel párhuzamo­san a nőknek is sokkal többet kell tanulniuk, traktorra kell ülniük és érteniük kell minden mezőgazdasági géphez. Hogy az asszonyok elsajátíthassák a technikai minimumot, az idén is megindul a téli iskolázás. Az első téma a tejtermelés fokozása és az állattenyésztésben levő fogyatékossá­gok eltávolítása a meglévő takar­mányalappal. Az Iskolázás ideje alatt átviszik a gyakorlatba Moszkalenko és Trousil módszereit. A témakör befejezésének végén az asszonyok el­sajátítják a gépesítés alapvető fogal­mait, és erről oklevelet is kapnak. Természetesen az iskolázás csak ak­kor lesz hasznos, ha az asszonyok tényleg átviszik a gyakorlatba a ta­nultakat. A rajcsani fejőnők pártunk XII. kongresszusának tiszteletére az élesztősített takarmányozással 5,7 li­terről 7,2 literre emelik a tejhozamot, naponta tehenenként. Elérik, hogy naponta egy tehéntől 5,82 liter tejet adnak a közellátásnak. A második téma pártunk XII. kong­resszusa határozatainak- teljesítésére mozgósítja az asszonyokat. A mun­kához való szocialista viszonyt tár­gyalja. Gazdag tartalmat ígér az idei téli iskolázás. Nőbizottságainkon a sor, hogy mindenütt kihasználják az al­kalmat a tanulásra. -h — Méltányoljuk a hulladékbegyűjtést A Zberné suroviny (nyersanyag­­begyűjtő) Presovon sajtóértekezletet tartott a kerület újságíróival. Rész­letesen tájékoztatták az újságírókat a hulladékok begyűjtésének népgaz­dasági jelentőségéről. Tudomást sze­reztünk arról, hogy e fontos feladat teljesítésében a kelet-szlovákiai ke­rület lényegesen lemarad. Ennek a fő oka a hulladékbegyűjtés lebecsü­lése. Vegyük csak például a csontok begyűjtését. Egyeseknek olyan hely­telen nézetük van, hogy ők bizony 15 fillérért nem gyűjtenek csontot, inkább a szemétbe dobják azt. Nem ébrednek tudatára annak, hogy ipa­runk a csontokból mennyi minőségi szappant, enyvet és másj hasznos ter­méket gyárthat. Több polgár és a nemzeti bizottsá­gok helyi felelős tényezője hasonló véleménnyel van a nyersanyagbegyűj­tés más fajtáival szemben is. Sok­szor hangoztatjuk a tartalékok feltá­rását az iparban vagy a mezőgazda­ságban, de gyakran nem gondolunk azokra a tartalékokra, melyekből gazdag készlettel rendelkezünk é's amelyek nagy hozzájárulást jelente­nek kohászatunk és más ipari üze­meink részére. Nézzünk csak körül gazdasági udvarainkon! Mennyi ott a fölösleges lim-lom, amelyeknek már régen a nyersanyagbegyüjtőnél lenne a helye. <A szövetkezeti tagok­nál, volt egyénileg gazdálkodó föld­műveseknél még most is találhatunk régi, hasznavehetetlen ekéket s egyéb rozsdás mezőgazdasági felszerelése­ket. Ne nézzünk itt a begyűjtésből eredő pénzbevételre, hanem hazafias érzésekből kiindulva önzetlenül se­gítsünk népgazdaságunknak, melyből végeredményben mindnyájunknak lesz haszna. Járuljunk hozzá tehát mindnyájan, hogy a 100 000 tonna vashulladékot kitevő, pártunk XII. kongresszusa tiszteletére adott országos kötele­zettségvállalás teljesítve legyen. For­dítsunk nagy figyelmet a hulladék­anyagok többi fajtáira is, mint pl. a papír, liba- és kacsatoll, különféle vadak bőrei stb. Hörcsögfogással is értékes nyersanyagot adunk a Zberné suroviny vállalatnak és egyben se­gítséget nyújtunk ezzel mezőgazda­ságunknak is, mert megszabadítjuk azt a gabonaneműek veszedelmes kár­tevőjétől. A hörcsögök egy év alatt kb. 1000 hektár termését pusztítják el. Járásunk feladata a IV. negyedév­ben 765 tonna hulladékvasat begyűj­teni. Ez nem csekély feladat, de tel­jesíthető. Ha alaposan megvizsgáljuk a gazdasági udvarokat, a háztartást, bizonyára mindenütt találhatunk sok fölösleges lim-lomot. Az iskolák igaz­gatóságai úgy mint a múltban, most is szervezzék meg az ifjúságot a be­gyűjtésre. A nemzeti bizottságok mellett alakítsunk begyűjtési albi­zottságokat, hogy ezzel a hulladék­begyűjtés szervezése megjavuljon. Andreas Sándor (Kosice) Ala Mornasse-i vérvád Történetünk főszerep­lőjének neve: Dr. Kurt Leibbrand. Rangja: egye­temi tanár. Lakhelye: Stuttgart, Nyugat-Német­­ország. Külseje: kifogás­talan. Modora: megnye­rő. Vagyoni állapota: anyagilag független. Fog­lalkozása: közlekedésügyi szakértő, tervező és kor­szerűsítő. Elvitathatatlan érdemei: számos nyugat­németországi városon kí­vül újjászervezte és kor­szerűsítette Ankara, Zü­rich, Athén és Róma el­avult, közlekedési rend­szerét. Különös ismerte­tőjele: ajkán az állandó mosoly. Ennyi kiválóság mellett talán nem jogos és indokolt Dr. Leib­­brand ajkán a mosoly? Határozottan az lehetne, hacsak... Ha a tanár úrnak nem volna előélete, amit bűn­ügyi nyelven „priusz"­­nak neveznek a gonosz­tevőknél. Igaz ugyan, hogy a jeles forgalmi szakértő — legalább is eddig — nem büntetett, de annál inkább bünte­tendő életőéletű. Nem azért, mert Hitler had­seregében főhadnagyi rangban szolgált, hanem mert minden kényszerítő ok és felsőbb parancs nélkül, előre megfontolt szándékkal védtelen, mit sem sejtő hadifoglyokat orvul és bestiális ke­gyetlenséggel legyilkolta­­tott. 1944. augusztusában dr. Leibbrand főhadnagy ve­zényelte a Wehrmacht vasutas-ezredének hato­dik századát, amely a franciaországi RhŐne völ­gyében előnyomuló an­gol-amerikai haderő elől Avignon térségéből töb­bed magával visszaözön­­lött Lion felé. Leibbrand egységéhez 36 lefegyver­­zett olasz katona is tar­tozott, akiket Olaszország fegyverletétele után mint úgynevezett „önkéntes segédszolgálatosokat“ osztottak be német ka­tonai alakulatokhoz. Az éhhalált kivéve más vá­lasztásuk úgysem maradt a szerencsétleneknek. 1944. augusztus 21-én este a La Mornasse-i er­dő szélén ütött tábort a német század. Távolabb a csapattesttől, e<)y má­sik tisztáson az olasz „önkéntes“ foglyok pi­hentek korgó gyomorral, de abban a boldog tudat­ban, hogy számukra már végétért a háború. Leib­­brand főhadnagy azon­ban, a német Nemzeti Szocialista Párt lelkes tagja, másképpen gon­dolkozott: mielőtt Né­metország „beadja a kul­csot“, pusztuljon minden és mindenki, aki nem fajtiszta germán, bele­értve az „alacsonyabb rendű“ olaszokat is. Mi­közben az olasz szakács által felhajtott és részé­re ropogósra sütött csir­két rágcsálta, máson is rágódott: hogyan szaba­duljon meg az olasz „in­gyenélőktől“? A vissza­vonuló és élelmezési ne­hézségekkel küzdő német katonai kötelékek ugyan­is rádióparancsot kaptak hogy a hátországi éhín­ségre való tekintettel „rázzák le magukról“ az idegen munkaszolgálato­sokat. De amíg a hato­dik századdal párhuza­mosan visszavonuló szom­szédos parancsnoka egy­szerűen elbocsátotta és hazaküldte a hozzá be­osztott idegen munkáso­kat, addig a vérszomjas főhadnagy „másképpen“ értelmezte a parancsot. Leibbrand parancsára a katonák a fák védelme alatt körülfogták a tisz­táson heverő védtelen olaszokat, és géptegy­­vertüzet zúdítottak a mit sem sejtő foglyokra. Hu­szonhat halott és több sebesült maradt a gyalá­zatos mészárlás színhe­lyén. Csupán öt, köny­­nyebb sérülést szenve­dett olasznak sikerült elmenekülnie és később hazájába visszatérnie. Amikor a német kivég­zőosztag egyik volt al­tisztje 15 évvel később olvasta, milyen ünneplés­ben részesítik az olaszok is Leibbrand egyetemi tanárt fővárosuk közle­kedési rendszerének új­jászervezéséért, megszó­lalt lelkiismerete és fel­jelentette egykori felet­tesét. De hetekig tartott, amíg Adenauer rendőr­közegei „megállapítot­ták“ az Európa-hírű szak­­tekintély tartózkodási he­lyét. További húsz hónap telt bele, amíg elfogatási parancsot adtak ki a tö­meggyilkos ellen és még három hónap múlt el le­tartóztatásáig. A drezdai Zeit im Bild most tüzetesen beszá­molt azokról á szívettépő jelenetekről, amelyek a mosolygó „úriember“ el­len lefolytatott tárgyalá­son lejátszódtak. Megje­lentek a lekaszabolt ál­dozatok olaszországi hoz­zátartozói, az életben maradt foglyok feltépték ingüket és sebeiket mu­tatták meg a bíróság­nak. Hiába trenden! Az olasz tanúkkal ’'ellentét­ben Leibbrand tanúi, — egykori katonatársai — egyszeribe „semmire se tudtak visszaemlékezni“. És a stuttgarti körzeti bíróság büntető tanácsa „bizonyítékok híján“ és elévülés“ folytán meg­hozta szokásos felmentő ítéletét. A tanár úr te­hát tovább mosolyoghat. Egyelőre. K. E. A felhívás nyomán Vojtech Daubner elvtárs, a Szlo­vák Szakszervezeti Tanács elnöke sajtóértekezleten tájékoztatta az új­ságírókat a szocialista munkaverseny jelenlegi helyzetéről. Elmondotta, hogy pártunk XII. kongresszusa nagy kezdeményezésére serkentette dolgo­zóinkat, ami a munka még gazdasá­gosabbá tételét eredményezte. Daubner elvtárs a szocialista mun­kaverseny jelenlegi helyzetét elemez­ve rámutatott az élenjáró dolgozók felhívásának nagy jelentőségére. A dolgozók tudatában vannak annak, hogy a szocialista munkaviszonyért, a munkás- és parasztbecsületért in­dított mozgalom tökéletesíti és el­mélyíti az eddigi munkaversenyt és hozzájárul tervfeladataink még ered­ményesebb teljesítéséhez - jelen­tette ki Daubner elvtárs. \

Next

/
Thumbnails
Contents