Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-18 / 92. szám

A nemzetközi politikai élet továbbra is élénk. Több esemény hívja fel egyaránt magára a figyelmet. Az USA Kuba-ellenes blokádjának megszüntetéséről, helyesebben a Karibi-tenger térségében fennálló fe­szültség felszámolásáról kétoldalú szovjet-amerikai megbeszélések foly­nak. Közben Mikojan elvtárs kubai látogatása is azt szolgálja, hogy a világnak ebben a részében minél előbb szűnjék meg a válság, a kubai nép pedig érezze azt, hogy nincs egyedül abban a nagy küzdelemben, amelyet kivívott szabadságának biztosításáért folytat az állandóan Nacsarkodó amerikai imperializmussal szemben. Külön figyelmet érdemel a Spiegel-ügy következtében előállott nyu­gat-német belpolitikai helyzet, valamint Adenauer újabb, ezúttal tize­dik washingtoni látogatása is. De szükséges megemlíteni még a jemeni f eseményeket, amelyek állandóan f nyét. Mikojan: Szívvel és lélekkel Kuba mellett vagyunk A több hét óta tartó kubai válság megoldásának barométere váltakozó irányú. Ennek lényege abban rejlik, hogy a Hruscsov —Kennedy levélvál­tást Washingtonban alig tekintik többnek, mint a diplomáciai kapcso­latok szokásos üzenetváltásának. Más szóval: bár Kennedy elnök olyan ígéretet tett a szovjet kormányfőnek, hogy erőfeszítéseket tesz a kubai ügy rendezésére és biztosítékot nyújt ar­ra vonatkozólag, hogy az USA és szövetségesei nem támadják meg a forradalmi Kubát, .mégis olyan erős egyes reakciós amerikai körök Kuba­­ellenes agitációja, Jiogy a Fehér Ház ígéretei nem látszanak kellő bizto­sítéknak Kuba sérthetetlenségére. Kennedy elnök e napokban legfőbb tanácsadóit rendelte maga köré, akikkel a kubai problémát tárgyalta meg. Köztük volt Stevenson amerikai ENSZ-delegátus is« aki az említett tanácskozás előtt és azóta is már több alkalommal hosszabb megbeszé­lést. folytatott Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettessel a kubai válság megoldására vonatkozólag. A, keddi három és félórás megbeszé­lés után a szovjet diplomata kijelen­tette, hogy az eszmecserét igen hasz­nosnak tartja. Miközben diplomáciai síkon elég kedvezőnek tűnik a kubai ügy ren­dezésének folyamata, a valóságban nyugati részről egyre nagyobb aka­dályokat gördítenek a megegyezés elé. Fascell szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja annyira ment, hogy kijelentette: Ken­nedy elnököt nem kötelezi ígérete, mert Hruscsovval váltott üzenetét nem tekinthetjük kötelezőnek. Hogy mennyire így gondolják ezt a Fehér Házban is, bizonyítja ezt az a tény, hogy az amerikai kormány újabb követeléseket támaszt, ame­lyekről Hruscsov —Kennedy levélvál­tásban szó sem volt. Legújabban azt követelik, hogy azokat a nehéz bom­bázó gépeket is vonják ki Kubából, amelyeket a kubai kormány a Szov­jetuniótól vásárolt védelmi célokra. Ehhez még hozzátesszük, hogy a Pentagon nyíltan bejelentette: az amerikai felderítő gépek továbbra is légi őrjáratot teljesítenek Kuba fe­lett. Tehát, amíg Kennedyék enyhébb húrokat pengetnek a világ közvéle­ménye előtt, ’lényegében nem adták fel szándékaikat a forradalmi Kuba foglalkoztatják a világ közvélemé­megtámadására. Ezzel kapcsolatban a Rudé Právo havannai tudósítója meg­jegyzi, hogy a kubai nép ébersége egy pillanatra sem csökkent, szocia­lista hazájának rohamos építése közepette egyik kezében a fegyvert tartja, hogy egy esetleges támadást időben és kellő erővel visszaverjen. Szükséges még megemlítenünk Mi­kojan elvtárs kubai látogatását is. A szovjet miniszterelnök helyettes többek között ellátogatott a havannai egyetemre is, ahol mintegy 7000 főnyi hailgatőság előtt nagyhatású beszé­det mondott: „Biztosíthatom önöket és az egész kubai népet — mondot­ta —, hogy a szovjet nép szívvel és lélekkel a tántoríthatatlan kubai nép oldalán áll.“ A Spiegel-ügy visszavágott Az elmúlt vasárnap tartományi vá­lasztások voltak a nyugat-németor­szági Hessenben. Ennek a választás­nak a különös fontosságát az adta, hogy a bonni közélet nagy erkölcs­botránya, a Spiegel-ügy vetette rá árnyékát. Természetes, hogy ez visz­­szatükrözödött az eredményben is. Az Adenauer-féle kereszténydemok­rata párt érzékeny vereséget szen­vedett. Csaknem százezer szavazatot veszített el. A nyugat-német sajtó­kommentátorok egyöntetűen úgv íté­lik meg a CDU vereségét, mint a Spiegel-ügy okozta felháborodás kö­vetkezményét. Adenauer a Fehér Házban Miközben teljes mértékben zajlik a Spiegel-ügy következtében zavarossá vált nyugat-német közélet, az agg kancellár csapot-papot hagyva újból az óceán túlsó oldalára repült, hogy a változatlanul merev bonni politika újabb biztosítékokat csikarjon ki a „gyerek elnöktől“, ahogy Kennedyt egy időben becézte a nyugati sajtó. A 86 éves kancellár elutazása előtt nem is titkolta szándékát és a Bonnban tartózkodó amerikai újság­írók előtt beismerte, hogy jelenlegi amerikai utazásának két fő célja van. Először is végre biztosítani akarja az ato.m-fegyver birtoklását a Bun­deswehr számára, vagyis hogy a NATO keretén belül Nyugat-Német - országnak is beleszólása legyen a tömegpusztító fegyverek használatá­ba. (Itt említjük meg, hogy a Ken­nedy által elmozdított Norstad tá­bornok, a NATO volt főparancsnoka lázasan támogatta ezt a nyugat­német követelést.) A kancellár ezen­kívül újból el akarja téríteni a Fehér Ház főnökét a Szovjetunióval való tárgyalásoktól. Bonnban ugyanis attól tartanak, hogy már a kubai válság során is és a helyzet végleges kon­szolidálása után esetleg szélesebb körű tárgyalások kezdődnek a Szov­jetunió és az USA képviselői között. Mondanunk sem kell, hogy különös^} a német-kérdés és Nyugat-Berlin ügyének tárgyaló asztal mellett való rendezésének lehetősége miatt idege­sek a bonni vezetők. Adenauer kancellár amerikai láto­gatására is ráborítja árnyékát a Spie­­gel-botrány. Egyes washingtoni lapok emlékeztetik olvasóikat a nyugat­német demokrácia e szégyenteljes akciójára. Jemenben még folynak a harcok Bár a jemeni forradalom teljes méretben győzedelmeskedett, a meg­bukott királypárti erők nem adják fel a reményt és tovább mesterked­nek a monarchia visszaállításán. A kairói rádió jelentése szerint a je­meni kormány kérte az Arab Liga Tanácsának sürgős összehívását a Jemeni Köztársaság ellen elkövetett szaud-arábiai és jordániai sorozatos összeesküvések megvitatására. A ki­rálypárti erők viszont az EAK-ot vádolják, hogy beleavatkozik Jemen belügyeibe. Miközben diplomáciai síkon erőfe­szítések folynak a jemeni helyzet rendezésére, a köztársasági erők si­keresen visszaverték az imámot tá­mogató monarchista csapatokat, ame­lyek Szaada és Marib térségében intéztek támadást. Legutóbb olyan hírek terjedtek el Jemenben, hogy a megbukott kor­mány tagjai Szaud-Arábia és Jordá­nia résztvételével monarchista unió megteremtésén fáradoznak. Ezzel kapcsolatban a jemeni forradalmi kormány nyilatkozatot adott ki és megbélyegezte az angol kormányt, amely nagy mértékben támogatja a Jemen ellen szervezkedő reakciós erőket. Kairóban közölték, hogy az Egye­sült Arab Köztársaság egymilliárd arab líra kamatmentes kölcsönt nyújt Jemennek. — tg — A mexikói parasztok nehéz sorsát bizonyítja az a tény is, hogy 60 napos éhségsztrájk-menetet indítottak a fővárosba. Felvételünkön a köztársaság fővárosának Forradalmi terén a sztrájkoló parasztok „Éhség", „Szegény­ség", „Halál" feliratú transzparensei olvashatók. Foto: CTK - Zentralbild Az ENSZ munkájáról Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének politikai bizottsága folytatja az általános és teljes le­szerelésről szóló vitát. Kedden fel­szólalt Jlri Hájek, csehszlovák kül­dött is. Beszédében hangsúlyozta, hogy az idegen területen elhelyezett katonai támaszpontok felszámolása fontos lépést jelentene a termo­nukleáris háború veszélyének elhárí­tására. A csehszlovák küldött részletesen foglalkozott a közép-európai atom­fegyvermentes övezet megteremtésé­nek szükségességével és hangoz­tatta, hogy mindaddig nem lesz tar­tós béke, amíg az imperialista ha­talmak nem hagynak fel katonai készülődéseikkel a világ különböző táján. A politikai bizottság folytatja a 13-hatälmi leszerelési bizottság jelen­tésének megvitatását. Mint ismere­tes, a 18-hatalmi leszerelési ENSZ- bizottság a jövő hét elején felújítja tárgyalásait a közgyűlés további irányelvei alapján. • A szovjet mezőgazdaság nagy sikerei. Hruscsov elvtárs a Szovjet­unió minisztertanácsának elnöke az SZKP KB elnökségének tett jelenté­sében hangsúlyozza, hogy az idén 3450 millió púd szemtermést vásá­rolnak fel a Szovjetunióban. A fel­vásárlás és a hektárhozamok elérik az 1958-as színvonalat, amely eddig a legmagasabb volt. A jelentés hang­súlyozza továbbá, hogy rendkívül fontos szerepet töltött be az a ha­tározat, amelynek értelmében átszer­vezték a szovjet mezőgazdaság irá­nyítását. • Befejeződött a Bolgár Kommu­nista Párt kongresszusa. Todor Zsiv­­kov, a Központi Bizottság első tit­kára zárószavában hangsúlyozta, hogy a kongresszus kifejezte az egész párt akaratát, hogy küzdeni fog a nem­zetközi kommunista- és munkás­­mozgalom harci testvériségének és egységének megszilárdításáért. Meg­állapította, hogy a 8. kongresszus egyöntetűen jóváhagyta a .párt fő belpolitikai irányvonalát, a fejlett szocialista társadalom építését és a kommunizmusba való fokozatos át­menetet az elkövetkező két évtized­ben. • Algériában megalakult az első állami gazdaság. Az algériai kormány földművelésügyi minisztere közölte, hogy Algéria kabil területén az euró­paiak által elhagyott birtokon meg­alakították az első állami gazdaságot, amelynek 417 hektárnyi szántóterü­letét 25 algériai család műveli. • Csőmbe ismét provokál. Kongó­ból érkezett jelentések szerint Csőmbe repülőgépei ismét bombázták a Manón és Albertville között fekvő észak-katangai falvakat. A támadás­nak 5 halálos és 6 sebesült áldozata van. Nyílt titok, hogy a Spiegel című hamburgi hetilap ellen indított hadjárat értelmi szerzője Strauss hadügyminiszter, akinek különösen a FlBAG-iígy­­ben vállalt gyalázatos szerepét teregette ki az említett' lap a nyugatnémet közvélemény előtt. Veszélyes beavatkozás A gyarmati rendszer felbomlásának "i“bnbSégei Korunk történelmének egyik legfon­tosabb jelensége kétségkívül az im­perializmus ' gyarmati rendszerének felbomlása, amely feltartóztathatatla­nul halad előre a teljes felbomlás felé. A már eddig szabaddá vált ázsiai és afrikai országok: India, Irak, Gha­na. az Egyesült Arab Köztársaság, Guinea és a többi volt gyarmati or­szág példája nyomán erőteljesen és céltudatosan folyik a ' gyarmati nem­zeti felszabadító mozgalom a még gyarmati sorban levő országokban. A gyarmati felszabadító mozgalom egyik legfontosabb állomása Algéria füg­getlenségének kivívása volt. Az al­gériai nép többéves elkeseredett fegy­veres és politikai harcának következ­tében megszületett a független Algé­riai Köztársaság. A francia imperialis­ták, akik Vietnam elvesztését azzal magyarázták, hogy a több ezer kilo­méteres távolság gátolta őket a csa­patmozdulatok végrehajtásában, ma nem tudják megmagyarázni azt a tényt, hogy miért kellett elveszteniük Algériát, bár ez csak 900 kilométerre fekszik a francia partoktól. Az algé­riai nép harca ismét bebizonyította, hogy ahöl a dolgozó nép egységesen fog össze a gyarmati rendszer ellen, ott előbb-utóbb a gyarmatosítók meg­hátrálni kényszerülnek. Algéria ma szabad és független. Ben Bella mi­niszterelnök szavai szerint az Algé­riai Köztársaság következetesen a po­•*. y/ratmé J Földműves 1962. november 18. zitív semlegesség útjára, lép és el­szántan fog harcolni a gyarmatosítás minden formája ellen. Az algériai kormány végrehajtja a földreformot és megteremti azo-kat a demokratikus jogokat, amelyek szükségesek az Al­gériai Köztársaság népeinek fejlődé­séhez. A nemzeti felszabadító mozgalom másik jelentős állomása az arab fél­sziget déli csücskében fekvő jemeni forradalom volt, amely tekintettel az arab félsziget gazdasági és stratégiai jelentőségére, az imperialisták szem­pontjából egyenesen végzetessé vál­hat. A jemeni nép és hadserege Szá­lai ezredes vezetésével szinte 24 óra alatt megsemmisítette a középkori királyi rendszert, és felszámolta a XIII. századra emlékeztető viszonyo­kat. Jemen és az egész arab félszi­get, Szaud-Arábia és Jordánia még az utóbbi időben is a legsötétebb rab­szolga-rendszer országai voltak és most Jemen utat mutatott az arab fél­szigetnek. Felszámolta a rabszolga­kereskedelmet, megsemmisítette a ki. rályi család és a törzsek kiváltságos .jogait. Rövid idő alatt átlépett a XIII. század viszonyaiból a- XX. századba. Az angol-amerikai imperialisták ter­mészetesen nyugtalankodnak a jeme­ni események miatt. Jellemző erre az is, hogy az amerikai és az angol kor­mány mindeddig nem ismerte el a Jemeni Köztársaságot. Ellenkezőleg, az angol-amerikai imperialisták meg­kísérelik felhasználni a jemeni forra­dalom eltiprására Szaud-Arábia és Jordánia katonai erőit. Az arab fél­sziget tömegei, sőt még az uralkodó osztályok egyes tagjai is elismerték, hogy az arab szabadságért folytatott harcban nem lehet együtt menetelni az imperializmussal, hanem arra az útra kell lépni, amelyre Algéria és az Egyesült Arab Köztársaság népei lép­tek. Ezt a felismerést bizonyítja az a tény is, hogy Száud-Arábia volt mi­niszterelnöke és a hadsereg több tisztje, valamint a jordániai hadsereg egyik tábornoka menedékjogot kért az Egyesült Arab Köztársaságtól. Ki­fejtették azt az álláspontjukat, hogy innen akarják vezetni az arab fészi­­get felszabadító harcát. Jemen ma a sötét arab félsziget egyik fénylő pontja, ahol az egész nép akaratára és támogatására tá­maszkodva sikeresen vert vissza az imperialisták minden törekvéseit a jemeni forradalom eltiptására és si­keresen fejlesztik tovább a forrada­lom vívmányait. Minden jel arra vall, hogy nincs messze az idő, amikor a világnak ebben a részében is fel­ragyog a szabadság napja és letűnik a királyi despoták és az imperializ­mus kiszolgálóinak korszaka, A gyarmati felszabadító mozgalom erőteljesen megindult a közép-afrikai angol gyarmatokon is. Veszélyben fo­rog az angol gyarmati uralom utolsó afrikai támaszpontja is, amelynek az angol imperialisták rendkívüli jelen­tőséget tulajdonítanak. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak az angol imperialisták Közép-Afriikának, azt bi­­bonyítja az a tény is, hogy ez év elején megalakították a „Central Afri­ka Office“ nevű közép-afrikai kiren­deltséget, amelynek az a feladata, hogy fenntartsa az angol gyarmati uralmat a Közép-Afrikai Föderáció­ban. A legutóbbi események azonban azt igazolják, hogy a' gyarmati fel­szabadító mozgalom a közép-afrikai országokban is döntő szakaszba érke­zett, amit különösen Nyasszaföld és Észaik-Rodézia országainak eseményei bizonyítanak. A gyarmati felszabadító mozgalom ugyanakkor magával ra­gadta az afrikai brit gyarmati uralom bástyáját, Dél-Rodéziát is s ennek következtében válságba került az egész közép-afrikai angol gyarmati rendszer. A felsorolt tények arra kényszerí­tették az angol imperialistákat, hogy terrorakciókat kezdjenek az Afrikai Népi Unió Pártja ellen, amely a kö­zép-afrikai gyarmati országok felsza­badító mozgalmának az élén áll. Le­tartóztatták a párt 200 funkcionáriu­sát, ami azonban ahhoz vezetett, hogy a párt fokozta tevékenységét és máj? hathatósabban szervezi a felszabadító mozgalmat. Tehát a .párt a passzivi­tásból egyre inkább az aktív forra­dalmi harc talajára megy át. A közép-afrikai népek felszabadító harcával párhuzamosan folyik az an­golai nép szabadságharca is, a por­tugál gyarmatosítókkal szemben, akik az indiai gyarmatok elveszítése után még kétségbeesettebben harcolnak angolai gyarmataik megtartásáért. De nem segítenek sem a rakéta-lövedé­kek, sem a pusztító bombák, amelyek­kel naponta perzselik fel a védtelen angolai falvakat, hiába gyilkolnak le asszonyokat és gyermekeket. Az an­golai nép tudja, hogy miért harcol és éppen ezért itt is megvannak számlálva a portugál gyarmatosítók napjai. Angola népe a többi afrikai népek és a szocialista világrendszer támogatásával ' győzelemre viszi sza­badságharcát. Ebben az évben fordulat állt be a Csendes-óceán térségében is. Indoné­zia népe engedmény nélkül megol­dotta a Nyugat-Irián kérdését, amely a „Bunker-terv“ alapján néhány éven belül Indonézia szerves részét fog­ja képezni. Nyugat-Irián elvesztése nagy csapás a holland gyarmatosítók­ra. Mindezek a történelmi tények azt igazolják, hogy a világimperializir(us hiába igyekszik körömszakadtan vé­deni gyarmati uralmát, hiába igyek­szik Afrikában, és Latin-Amerikában katonai beavatkozásokkal elnyomni a népi felszabadító mozgalmakat. A né­peket már nem lehet becsapni. Kuba. Ghana, Guinea, Jemen, Algéria és a többi szabaddá vált országok példa­képül szolgálnak a még rabságban elő népek szabadságuk kivívásáért folytatott harcban és ez sokkal erő­sebb fényező, mint az amerikai dol­lárok és a zsoldos fegyverek. Varga János

Next

/
Thumbnails
Contents