Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-18 / 92. szám
Palócföldön Háromnapos barangolás élménye kavarog bennem, háromnapos rohanás az utakon a letisztuló mezők mellett. A találkozásokat próbálom felidézni magamban a hatalmas cukorrépahalmok mellett álló emberek pillanatnyi csodálkozásait, szenvedélyes és megindítóén őszinte vitáikat, a mosolyt, mikor a fényképezőgép lencséje Tájuk irányult, suta, de mindig emberi mozdulataik tisztaságát, s a beszédük izét, amely hasonlít a Rima-parti füzek zenéjéhez, s az őszi rétek illatához. Nagyon szeretem a Duna-tájat, s mégis, ha kiszakadok innen, akármerre járok, sehol'sem találom azt a melegséget, azt a közvetlen, nyugtató érzést, amit itt a nógrádi, a gömöri lankákon. Van valami ősi hasonlóság a kettő között, valami kölcsönös szépség, vadság és szelídség, amelyben összeölelkezik , a búzatermő róna a novemberi napfényben tündöklő erdőborította dombok varázsával; az egyik természetes folytatása a másiknak, a lucseneci járás legdélibb csücskétől a kólán kicsi szövetkezettől Rimavszká ’ Szobotáig, s azon túl, Safarikovo felé, végig, mindenhol. Kolári. Az út tovább nem. vezet, fehér-piros sorompó áll előttünk, azon túl a határ; a sorompón túl a háborúban felrobbantott híd roncsai, benőve mohával, fűvel, amely már száraz, sárga és halkan zizeg a szélben. Az ártéri réten tehéncsorda legel a szétszórtan álldogáló lombtalan füzek között. A kolári szövetkezeté. A szövetkezet elnökét Cseri Gábornak hívják. Barna bársonyruhát hord, arca színe is barna, akár a föld. Tömött, fekete bajuszába itt-ott fehér szálak vegyülnek. Nem nagyon illik az íróasztal mellé. Lassan beszél, mint általában az idősebb emberek. Nem siet és nem is várat sokat. — Mint mondjak? Maholnap hatvan éves leszek, de még ilyen szárazságra nem emlékszem. Tavasz óta, egy csepp nem sok, de annyi se esett, nem számítva a tegnapi éjszakát. — Látom vetnek. — Már elvetettünk mindent, az istállók mellett csak próbára vetünk búzát, hogy melyik lesz jobb, a korábbi vetésű-e, vagy ez. Egy udvaron keresztülvágunk a „telep“ felé. Az elnök hirtelen megáll. — Itt is van pár növendékborjúnk — mondja, s benyit az istállóba. A jászlak mögött álló kisborjúk riadtan néznek ránk. Szép gömbölyűk és fényes a szőrük. Kicsit elidőzünk náluk. — Az a fontos, hogy legyen jó szálastakarmány. Az kell a marhának, meg legelő ... Már az új istállóban járunk. Az istálló üres, mindenhol rend és tisztaság. Az állások mögött a trágyakihordó végtelen-lánca húzódik. — Ez se vált be — mondja. — Valahogy elhibázták a tervezését. — Utána hallgat egy sort, gondolkozik. — Az a mérgem, hogy terveznek csak és minket meg se kérdeznek. Mint a múltkor is... Hirtelen elhallgat, de most csak egy pillanatra, s már folytatja is. — Pedig megkérdezhetnének néha, úgy talán jobban sikerülne. Játékos mosoly villan elő szája szögletében. Vajon mi jutott eszébe az öreg palócnak? — Nem mondtam még? Persze, hogy nem. Tehénistállót akartunk építeni. A mérnök hozta a tervet, szétbontotta és magyarázta, mi hol lesz. Minden nagyon szép volt, csak !lr!nH/-.nii'í lntAl f nlorJl/Q'7.Qt* m Q CT M ÓV. dem tőle, hol a borjak helye. Erre szörnyen meglepődött, s azt válaszolta: „De kérem, ez tehőnistálló.“ Hát ebben igaza volt, csak arról feledkezett meg, hogy a tehenek néha ellenek Is... — Nem szerettem volna a mérnök helyébe lenni. — A, -nem olyan rettenetes az. Csakhát mondom, ha valami ilyet csinálnak, szóljanak nekünk is. Jókora köteg szalmát hoz szembe velünk az úton egy ember. Megáll, s megigazítja a kötelet a vállán; nyilván erősen nyomja. — Viszed? — kérdi tőle az elnök. — Viszem — feleli a másik, s mintegy magyarázatul még hozzáfűzi — nagytakarítást rendezett az asszony. Az ágyba kell... — Aztán jó keményre tömjed a szalmazsákot, nehogy hiba legyen ... Huncutul összenevetnek. Szép kazlak sorakoznak egymás mellett. Az elnök fénylő szemmel né-Cseri Sándor zi. Ez a büszkesége, az illatos széna meg a Galamb, a legjobb tehén, amely az elmúlt laktációs idő alatt 4400 kg tejet adott 4,4 °/b-os zsírtartalommal. Ez, s még annyi minden összegyülemlik az utazás során. Hatvanéves ember/ Egy szövetkezet élén áll; mennyi küszködés, mennyi külső és belső vita előzte meg, míg vállalta hatvan évével ezt az utat? Egy falu életét megváltoztatni — ehhez hatalmas energia és lelkesedés kell. Szembenézni a maradisággal. mindazzal, ami egy faluban évtizedek hosszú során gyökeret vert, kiszakadni belőle, újat teremteni, valamit, ami többet ád, ami felemel, s mindezt nem önmagáért, hanem egy közösségért, s azon túl az emberért. Mert mindig az ember áll az első helyen. S én is csak most értem, honnan ez a kitartás, ez a mindent-vállaló akarat. Egy rövid mondat elég volt ehhez; egyszerűen és tisztán ad választ minden kérdésre, amely azóta megfogamzott bennem. Ahogy jártuk a gazdasági nUjrjirt istállótól istállóié, hatalmas szénakazlak mellett már nem emlékszem mivel kapcsolatban, mintegy magyarázatul azt mondta: „Én a földbe születtem.“ Ez a magyarázata mindennek: a földbe született! Minden más ennek az eredménye. A nyolc literen felüli évi tejhozam, a tiszta törzkönyvezett marhaállomány, az eladási és pénzügyi tervek teljesítése mind csak következmény. „Földbe születtem“, újra értem a szavakat, érzem, és Ismételgetem magamnak, játszok vele, mint kisgyermek a váratlanul kapott szép ajándékkal. Elsuhanó tájak elevenednek bennem. Vörös és sárga színű lombjukat hullató bokrok, erdős domboldalak, pirostetős házak, fürgefolyású .patakok és frissen szántott földek. Kolári után Szklabonya következik, délután van már, s a legnagyobb palóc szülőhelyén járok. Ha élne, hogyan mesélne Kisinó Istvánról, a traktorosról, aki ötös ekével hasít barázdát a föld húsába? Vagy a szövetkezet agronómusmérnökéről, Galba Istvánról, mit jegyezne fel, aki lóháton nyargalász a határban? Állunk csak bokáig sülylyedve a friss szántásba, a ló néha felkapja a fejét, megzörgeti a zablát, remegő ágyékkal hallgatja a DT idegeket-faló dübörgését. A traktorost, Kisinó Istvánt az első pillanatban elneveztem magamban „kötényes embernek“. Ilyet se látni máshol, csak itt a palócok földjén; talán a Csallóközben megmosolyognák a traktorost, aki kötényt köt maga elé, s úgy ül a kormányskerékhez. De ez szokás, s aki itt él, annak természetes. Alig váltunk pár szót. A kukorica alá szántanak. Múlik az idő, fogy a felszántatlan föld, mindenki siet, mindig csak tovább, tovább. S az agronőmus is, mint Cseri Gábor Kolárin, ha most így összehasonlítom, valami azt súgja: ő is a „földbe született“, nemcsak az hogy lóháton nyargalószik, de a tekintete, a mozdulata, s a beszéde is azt igazolja. Csak Galba mérnök már másképp fogalmazná ezt, de a lényeg mindkét esetben ugyanaz marad. Ml van nttg há'ra? 0pat»vsT.<á-:iO- vávesz. Nem a szövetkezete' Illegi ttam meg. A fuiu, a hatalmas rápahalmo>: az oroszkai cukorgyár ideiglenes térolóhelyévé változtatták. Auróbáger áll a prizmák között, -mellette teherautók, és emberek villákkal. A sofőr tolat, odaáll a báger mellé, aztán kiszáll a kabinból. Gál Istvánnak hívják, egy cseppet rokonok is vagyunk. Csak így név szerint. A báger dübörög, s a teherautó féderéi egyre jobban kinyúlnak. Nincs idő sok beszélgetésre. Valahogy az emberek sehol se érnek rá, mert mi lesz a répával, ha esni fog. Ki kell használni a jő időt, mert ha ez a föld itt esőt kap, többet autó nemmegy át rajta. Gond ez is. Az emberek gondja, valamelyik azt mondja írjam meg, hogy az utak rosszak, s a vasútig — mert Ipolyságra szállítják ‘ a répát — sok idő kárba vész; meg a vagonokkal Is baj van ... Emberi gondok ezek, a mindennapok gondjai. A hétköznapok hozzák, a hűvös reggelek, s elkísérnek végig az esti szürkületbe vesző dombok és utak végtelenjébe. GÁL SÁNDOR Itt a tavasz Az ókori időkből tudjuk, hogy az időszámítás mindig nagy gondot okozott az emberiségnek. Így aztán az egyes népeknél az időszámítás különböző módozatai alakultak ki. A régi görögök például az olimpiai játékok, más népek királyaik uralkodása szerint stb. számlálták az éveket és aránylag hosszú, bonyodalmas folyamat zajlott le addig, amíg mai időszámítási rendszerünk kialakult. Nos, tudatjuk olvasóinkkal, hogy a Szabad Földműves szerkesztőinek egy csoportja, közép-szlovákiai riportútján újabb időszámítást rendszerre bukkant, amely a chrono l o g la tudományába és a szakirodalomba „losonci időszámítás“ (rövidített alakjai: 1. i. e. — losonci időszámítás előtt; l. I. u. — losonci időszámítás után] néven vonul majd be. Történt ugyanis, hogy a járási székhelyen, az Orava szálló előtti újságárus-bódéban 1962. november 7-én, szerdai napon a Szabad Földműves 1962. május 9-iki r, r jzdmdt akarta nekünk minden áron eladni az elárusító. Rögtön megállapíthatjuk, hogy a mi időszámításunk és a „losonci időszámítás“ között mindössze 191 nap az eltérés, azaz 6 hónap és egy hét. Amennyiben szerkesztőségünk nem tartja magát illetékesnek e időszámítási rendszer keletkezése, kialakulása és fejlődése egyes mozzanatainak a feltárására, az ügy tovább-bonyolítását az illető „tudományág“ szakértőire bízzuk, a környék földműves szövetkezeteit pedig figyelmeztetjük, nehogy megfeledkezzenek a tavaszi csúcsmunkák időbeni elvégzéséről. (polák) Hiányosságok a talajjavítás és öntözés körül A trágyaleves öntözésben a banszkábisztricai járás vezet. Eddig már huszonegy 50 hektáros trágyaleves öntözőberendezést készítettek el. Sajnos, a kihasználás körül baj van. Mindössze 10 Volt üzemben. Michal Verkin mérnök-agronómus szerint a kerületben összesen 48 trágyaleves öntözőberendezés van, de megközelítőleg sem használják ki teljesítőképességüket. A két déli járás nem igen dicsekedhet a tiszta vízzel való öntözéssel sem. A rimavszkászobotai járásban 67 berendezőéből csak 49 működött és a tervezett 850 hektár helyett 435 hektárt öntöztek. A terv szerint 879 hektár vizenyős területet kellett volna lecsapolni, és még csak 319 hektárnál tartanak. A lucsenyeci járásban a trágyaleves öntözés terve szerint 241 hektárt kellett volna öntözni, de csak 50 hektárról beszélhetfink. A Filakovoi Állami Gazdaság például késve kapta meg a felszerelést. Ján Bistriansky, a járási nemzeti bizottság dolgozója elmondotta, hogy a berendezéseket csak az utóbbi Időben szerelték be, tehát kihasználásuk már csak a következő évben kezdődik meg. Tiszta vízzel mindössze 415 hektárt öntöztek. A kerületi talajjavító vállalat és a talajjavító szövetkezetek most alaposan hozzáfogtak a munkához. Van elég munkaerejük és az év végéig még sokat behozhatnak a lemaradásból. —b— Miért porosodnak a fejőgépek A közép-szlovákiai kerületben végre megbecsülik már a gabonakombájnokat. Az idei aratásból több mint 100 hektár jut átlagosan rájuk. A fejógépekról nem mondhatjuk el ugyanazt. Július Miékei, a lucsenyeci járás zootechnikusa elmondotta, hogy a 88 fejögépböl csak a fele dolgozik, téli időszakban még annyi sem. — Érthető — állapította meg — ahogy csökken a tejhozam, úgy szorulnak ki a gépek. Kőrútunkon bekukkantottunk néhány istállóba. Cseri Gábor, a kolári szövetkezet elnöke csak legyintett, amikor a fejógépekról érdeklődtünk. — Ott porosodnak a raktárban. Nincs emberfia, aki üzembehelyezné őket. Hasonló esettel találkoztunk máshol is. Kismulyadra esti fejőskor érkeztünk. A gulyások javában fejtek. R u s s zó László 21 tehenet fej. — Bevált a gép? — érdeklődtünk. — Nincs ezen semmi hiba Persze, a munkát becsületesen kell végezni. A gép után nem árt, hogyha kicsit utánafej az ember. En azt mondom, ha kevesebb tejet is fej az ember, érdemes gép pel fejni, mert az utánfejés már nem sok erőt és időt vesz igénybe. Sajnos, mi sem nagyon dicsekedhetünk a gépekkel nem azért, hogy rosszak — mert a 12- böl csak öt üzemképes. Meg kellene már végre oldani ezt a kérdést. Szereljék be becsületesen a gépeket és adjanak hozzá használati utasítást. Amint látjuk, nem a fejőgépek a hibásak, hanem elsősorban az emberek. B. J. Gyümölcs- és zöldség-problémák A közép-szlovákiai kerületben, főleg az északi járások piaca, nagyon sokszor vitaminszegény. Feltehetjük a kérdést, vajon miért? nálnák a Rima, az Ipoly és más folyók vizét, annyi zöldséget termelhetnének, hogy az északi járásokba is jutna bőven. ORAVEC elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság agronóinusa kissé neheztel a nyugat-szlovákiai kerületre, hogy nem szállított elég zöldséget. A vita után azonban maga is rájött, hogy van mit söpörni saját portájuk előtt is. Főleg a két déli járás, a lucsenyeci és a rimavszkászobotai jóval több zöldséget termelhetne. A lehetőségeket megközelítőleg sem használják ki. Az Ipoly mentén például 3—4 hektáros kertészetek vannak túlsúlyban. Nem is beszélve az egy hektárra eső alacsony piaci termelésről. Eddig a kerületben 35B kertészet volt, de a jövő évben 225-rc csökkentik a szakosítás után. Helyes, hogy főleg az Ipoly mentén, ahol SDk a víz, kibővítik a kertészeteket, de vigyázni kell arra is, hogy minden szövetkezet legalább annyi zöldséget termeljen — már ahol megvan rá a lehetőség —, hogy a falut ellássa zöldséggel. Az elaprózott kertészeteket nem szüntethetjük meg addig, amíg nem helyettesítjük őket nagyüzemi kertészetekkel. Ha a kerületben felhasz-226 000 FA HELYETT CSAK 172 980-AT ÜLTETTEK A kerületben a domboldalakon nagymennyiségű gyümölcs teremhetne. Sajnos, a hanyag gondozás miatt még a meglévő gyümölcsösök is tönkrementek. Egyedül Krupina vidéke ad nagy almatermést. A kerületi nemzeti bizottság törődik a gyümölcsfák ültetésével, de sajnos, a járások a tervet nem teljesítik. A tervezett 22B 0110 darab fa helyett csak 172 980-at ültettek ki. A lucsenyeci járásban 40 000 facsemetével kellett volna szaporítani a gyümölcsösöket, de csak 21820-at ültettek ki. A rimavszkászobotai járásban még rosszabb a helyzet, több mint 30 000 facsemetéből alig 12 GOO-et ültettek. Az illetékesek azzal védekeznek, hogy nincs elég kerítésdrót, de ez főleg csak a törpefákra vonatkozik, amiből még igen Kiváló szőlőmester Kisinó István, a kötényes ember Galba mérnökkel a szklabonyai földeken HUSZÁR István az Ipolykeszi Állami Gazdaság szölömestere legjobban érzi magát a szőlöskertben. Evek hosszú során ismer már minden tökét, a szőlőtermelés minden csínját-binját. A kipusztuló szőlőtőkék helyére maga olt újakat és még a metszést sem bízza másra, annyira szívéhez nőtt a szőlőtőkék fejlődése. A gondos munkának meg is volt a gyümölcse. Az 1,45 hektáros területen 102 mázsa szólót termelt. Az oportónak 20 fokos mustja volt. Az eredeti terv 70 mázsa szóló termelését írta elő. De ö 10 mázsával többet vállalt és vállalását túlteljesítette. Most már hozzáfognak a szőlőtőkék takarásához, hogy jövőre is biztosítsák a gazdag termést. — b — kevés van a kerületben. Magasabb törzsű fákat papírral meg lehet védeni a nyulak kártevése ellen. Facsemete van elég a kerületben, csak hozzá kell fogni a fásításhoz. GYORSÍTSUK meg A SZŐLŐTELEPÍTÉST A nemes szőlő termelése szinte elenyésző. Számottevő szőlészet csak Velkékrtísen, Leszenyén és Ipelyszkékoszihin van. A vidéket főleg a magántermő szolok uralják. A lucsenyeci járásban például 810 hektár szőlőből csak 6 hektár a nemesített oltvány. Vinyicán már megkezték a bárom méter sorközös gépesített szőlészet kiépítését, ahol a jövőben 80 hektárra szélesítik a szőlőtermelést, de máshol még nem igen fogtak hozzá. A kerületben 1965-ig 1400 hektár szőlőt akarnak telepíteni, sajnos ehhez nincs elég dugványuk. Leszenyén tervbe vettek egy korszerű oltványkészitő üvegházat, de anyaghiány miatt rövidesen nem tudják megvalósítani. Jó lenne, ha erre a problémára több gondot fordítana a járási és kerületi nemzeti bizottság. Amint látjuk, a közép-szlovákiai kerületben is megvan minden lehetőség a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés kibővítésére. Hatalmas mennyiségű vitamint nyerhetnénk, ha legalább a kerület által kitűzött terveket teljesítenék. —b— FÓUWVVff 3 1962. november 18.
