Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-11 / 90. szám

Lóúsztatás 'Nyár volt, perzselöen sütött a nap. A• kavicsgödör­ben vidáman lubickoltak a gesztenyebarnára sült fiúk, lányok. Örültek a napnak, a levegőnek, élvezték az üdítő víz húsét. A vízfröcskölés és hancúrozás hangzavarába bele­olvadt a diitőút felöl érkező kocsi zöreje. Egy vén le­gény két sötétpej kancával a víz felé hajtott, majd megállt a gödör szélénél. A kfcsis kifogta a lovakat, s mindkettőt a lőcshöz kötötte. Azútán maga is neki­látott a vetkőzésnek. Komótosan vetkőzött alsónadrágra, majd a lovakhoz lépve megszólalt: — No ... most úszunk egyet, Manci! Az egyik lovat elkötötte, hátára ült és belegázolt a, vízbe. A fürdözök figyelme most a lovasra irányult. Egy lóúsztatás mindig nagy élményt jelent. Az állat eköz­ben hasig gázolt a vízbe, de a legény bíztatta... to­vább, tovább. Mind mélyebb lett a víz, míg egyszeresük a ló lovasával együtt eltűnt a nézők szeme elől. Nagy hahotázás fogadta a mutatványt. A következő pillanat­ban rémült csend váltotta fel a kacagást, mert a löfej helyett négy kalimpáló láb meredezett ki a vízből, az­tán egy pillanatra a lovas fenyegette lábával az aget. Utána csak a víz örvénylett és bugyborékolt. A parton * állók dermedten figyelték a jelenetet, közben a lófej és a nyakban kapaszkodó ember ismét megjelent a víz fölött. A nézők fellélegeztek. Mennyire megijesztette őket ez a legény! Gondolatuk felénél sem jártak, amikor ló és lovasa ismét alámerült. Egy-egy pillanatra felvetette a víz mindkettőjüket, de egyre ritkábban jelentek meg a víz fölött. A fürdözök ereiben megfagyott a vér. Rémült kiáltásokkal szidták, kérlelték a lovast, engedje el a ló nyakát. — Ne fojtsa a vízbe... ne kínozza halálra azt a sze­gény jószágot ... — kiabálták. A legény nem hallgatott sem a szidalmazó, sem a könyörgő szóra, hanem görcsösen csimpaszkodott a ló sörényébe és hamuszürke arccal pislogött a part felé. Egy végső erőfeszítéssel a ló felágaskodott és ki­nyomta fejét a vízből. — Engedje el a lovat, mert agyonvágom! — üvöl­tötte egy izmos fiatalember -, miért akarja elsikkasz­tani ? — Akarja a nyavalya — ordította eszelősen a legény. — Ha elengedem, magam fulladok bele. A következő pillanatban mentőövek repültek a lovas felé. — Kapaszkodjon belé - bátorították a partról. A legény elengedte az állatot és mohón nyúlt az élet­mentő öv fejé. A lónak ekkor már csak az orrlyuka volt kinn a víz­ből, de amint megszabadult a tehertől, új erőre kapott és kievickélt a partra. Remegő lábakkal, nagyokat fúj­va, prüszkölve lerázta magáról a vizet. Eközben a le­gényt is partrahúzták. Nagyokat fújt, káromkodott, majd a jelenlevők nagy megrökönyödésére kijelentette: — No, Manci, te alaposan megjürödtél. Most pedig megúsztatom párodat, a Vilmát! Molnár Ferenc ŐSZVÉGI HÍRADÁS Az őszi mélyszántásnál, bár lelki­­ismeretes munkát végeztek traktoro­saink, a szárazság miatt mégsem tudtak olyan minőségű munkát vé­gezni, mint szerettek volna. Az őszi gabonaféléket terv szerint elvetették. A cukorrépa betakarítását is be­fejezték. Az időjárás a munkákra kedvező volt, de a termésre bizony ezt nem állíthatjuk. A fűszerpaprikát is leszedtük. Az időjáráshoz viszonyítva elég jó ter­mésünk lett. A munkálatoknál pionír­jaink is segítettek tanítás után. A takarmányalappal elég gyengén állunk. Egyes felelőtlen személyek a kukoricát, répát, a közös tulajdont Csáky szalmájának tekintik.- Ezzel megkárosítják a szövetkezetei és csökkentik a tagság jövedelmét is. Michelberger Natália (NoVásztrázs) Végeláthatatlan sárguló mezők, vég­telen kék ég — ez a Sztavropol vi­dék. Olyan kék az ég, hogy a leg­kisebb fuvallattól is szinte vibrál. Az országnak ez a legrégibb élés­­tára# az aranylő " búza és a gazdag gyümölcsösök vidéke, most a Szovjet, unió más tájaival együttesein oldja meg'azokat a nagy és bonyolult fel­adatokat, amelyeket a kommunista párt a mezőgazdaság dolgozói elé tű­zött. A Sztavropol vidék természeti gazdasága kimeríthetetlen, joggal vár tőle többet a nép. Az Oroszország (Rossz!ja) kolhoz, amely Grigoriopol kozák faluban van, erre a vidékre jellegzetes gazdaság. Területe 22 500 hektár. A kolhoz bú­zát, cukorrépát, borsót, napraforgót, hajdinát termel. Hatalmas kertjeiben bőségesen terem p. gyümölcs. A kol­hoz körüljárása sok napot igényelne, s gépek segítsége nélkül egyszerűen lehetetlen volna.a földet megművelni. Óriási gépparkjában számos traktor, kombájn, talajgyalu s több tucat gép­kocsi található. A kolhoz állattenyésztése szépen fejlődik. Meglátogattuk a tejgazdaság második munkabrigádját. Ligyija Mal­ceva, a tejgazdaság vezetője meg­ismertetett minket munkájukkal, va­lamint munkatársaival; Tánya Bany és Ljuba Sztupnyikova fejőnőkkel, s Gálja Naligacs borjúgondozónővel. A telep új, „fenyőfa“ rendszerű fejőgé­pet kapott, ezzel a két fejőnő több mint 200 tehenet tud ellátni. A kol­hozban fejlett módszereket alkalmaz­nak: a teheneket nem kötik be az istállóba, a jószágot egész évben nyi­tott istállókban tártják. A lányok nagy szeretettel végzik munkájukat. Gálja Naligacs például a bórjúneve lésben szép súlygyarapo­dást, 820 grammos napi átlagot ért el. Jól megszervezett brigád dolgozik a kolhoz nagy baromfitelepén is. Zina Csujkova, Válja Perunova és a többi baromfigondozónők komoly szakértelemmel gondozzák a csirké­ket. Pedig 300 000 csirkéjük vanl Kiválóan dolgoznak a kolhoz pász­torai is, akik 27 000 juhot őriznek. Csodálatra méltó a kolhoz gazdag­sága, azonban a mindig jobbat, szeb­bet kereső, tudásra szomjazó, nagy­szerű emberek itt a legcsodálatosab­bak. Az elmúlt évben körülbelül négy­millió rubel volt a kolhoz jövedelme. A mostani év mérlege még nem ké­szült . el, de minden' jel arra mutat, hogy a jövedelem a négymillióinál is több lesz. Szerteágazó népművelést és egész­ségügyi hálózat, jóformán városi ké­nyelem áll Grigoriopol kozákfalu . la­kosainak rendelkezésére. Szélesvász­nú filmszínház, több iskola, egy me­zőgazdasági technikum, klub, óvodák, napközi otthonok, kiváló kórház, szü­lőotthon, üzletek, fodrászműhelyek működnek a faluban. — Ügy élünk, mint a városban — hangoztatják a falu lakói. Szavaikből kicsendül, hogy büszkék falujukra, kolhozukra, amely az „Oroszország“ megtisztelő nevet viseli. K. Csórni) Koraérési világrekord... A Csabagyöngyénél is korábban érő magas cu­korfokú vörösbort adó szőlőfajtát nemesítettek Egerben Novemberi teendők a baromfiudvarban Ha az állami gazdaságok és az EFSZ-ek baromfitelepeit járjuk, majd­nem mindenhol egész éven át üres, kopár, gondozatlan kifutókat találunk. Pedig a tenyésztelepeken és csibene­velők kifutóiban csak úgy tudunk még nagyobb eredményt elérni, ha igyekszünk minél jobb körülményt biztosítani tenyészállatainknak. Természetesen a kimondott áruter­melő baromfitelepeken, ahol zárt nagy tojóházakban tartják a barom­fit, erre nincs szükség. Ott legfeljebb kisebb „napozókat“ építünk és azt nem lehet zölden tartani. Hisz a mo­dern nagyüzemi tojástermelő tojók és a húsra nevelt pecsenyecsibék állandóan zárva élnek. Itt legfeljebb az épület környékét fásíthatjuk, fü­vesíthetjük, de ebből az ott tartott baromfinak se haszna, se kára nem származik. Sokkal fontosabb a gondozása, fá­sítása, füvesítése az olyan ólak ki­futóinak, ahol tenyésztojás-termelés­­sel és továbbtenyésztés céljára nevelt csibék nevelésével foglalkoznak. A ZÖLDEN TARTOTT, gyümölcsfák­kal beültetett kifutókban tenyésztyúk­­jaink jól érzik magukat, többet mo­zognak, állandóan csipegetik a zöl­det, rovarokat szednek össze, a le­hullott férges gyümölcsöt elfogyaszt­ják és tojástermelésük nagyobb lesz. Nagyban emelkedik a tenyésztojások kelési eredménye is. Arról , nem is kell szólni, hogy milyen fontos a tenyészcsibék kifutóinak zölden tar­tása. A nevelőólak mellett levő kifu­tókat minden körülmények között tartsuk zölden. Tenyészcsibéink éle­tüknek első 6—7 hetét itt élik le — aztán kerülnek a vándorólakba — és így a további növésükhöz, egészséges fejlődésükhöz nagymértékben hozzá­járuld jó ólazás és a napfényes zöld kifutó. ITT AZ ŰSZ, most van alkalom arra, hogy az elhanyagolt kifutóinkat rendbehozzuk. Ha a kifutó talaja trágyában szegény lenne, először trágyázzuk meg, majd szántsuk fel és vessük be. Ha nincs váltó-kifutós rendszerű udvarunk, úgy az ól. előtt a kifutót ideiglenesen elkerítjük — 4 f h wúívir 1962. november 11. itt lesznek a tyúkok, míg ai többi részt felszánthatjuk, jól eldolgozhat­juk, majd fűmag-keverékkel vessük be. Kérjük ki a gazdaság agronómusá­­nak tanácsát, hogy a kifutó talajmi­nőségének legjobban megfelelő fű­mag-keveréket állíthassunk össze. A keverékben lehet lucerna, lóhere, baltacím, réti vagy angolperje. De na­gyon szép zöld legelőt kapunk a bük­köny — borsó — és gabona (árpa, búza) keverék vetése után is. A HELYESEN ÉS IDEJÉBEN elve­tett magokból a tavaszi hónapokban már szép zöld legelőt kapunk, amit mind a tojótyúkjaink, mind a növen­dékcsibék már értékesíteni tudnak. Ha a kifutót valami oknál fogva nem tudnánk felszántani, úgy kapa után szórjunk gabona-bükköny-borsó keveréket. Az így elültetett mag egy csomóban kel ki, de tovább marad gyenge, amit állataink jobban szeret­nek. Már egyészségügyi szempontból is fontos a kifutók évente egyszeri fel­szántása, mert így a sok ürülék, pi­szok, mindenféle peték, baktériumok mind a föld mélyébe kerülnek és a kifutóban lévő állatok így nem fertő­ződnek könnyen. Ha kifutóink még nem lennének fá­sítva, úgy -szintén itt a legfőbb ideje annak elvégzésére. Barcmfikifutókban csak magas törzsű fákat ültessünk és ne nagyon sűrűn, a baromfi nem sze­reti a nagyon árnyas, hűvös helyet. Természetesen csakis jó termő gyü­mölcsfákat ültessünk, mert így majd a gyümölcs értékesítésével emelni tudjuk bevételeinket. A gyümölcsfá­kat a kifutókban bátran permetezhet­jük, mert a lefolyt permetlétől 25 évi baromfitenyésztési gyakorlatom alatt egyszer sem kapott mérgezést a baromfi. Ugyancsak itt az ideje a kerítések mellé, főleg az északi szél ellen bok­rokat ültetni. A sűrűn ültetett bokrok felfogják az erős, hideg északi sze­let és védelmet nyújtanak a barom­finak. De ezek a bokrok nagyon sok­szor jó búvóhelyül is szolgálnak a ragadozó madarak ellen. HASZNÁLJUK ki az idei szép őszi napokat és hozzuk rendbe az ólak és kifutók környékét, hogy az elkövet­kező évben még nagyobb eredménye­ket érjünk el. PÉTERFALV1 LÁSZLÓ (Nyitra) KUKORICA! KUKORICA! KUKO­RICA! Ez a termény jelenti és a jö­vőben is jelenteni fogja a takar­mányalap biztosításának döntő té­nyezőjét. A dunajszkásztredai me­zőgazdasági kiállításon az orszá­gos hírű Topolnyíki Vetömagneme­­sítő Állomás kiállított termék­mintái utat mutattak, milyen kukoricafajtákat vessünk. A ki­állítás e hó 4-én zárta be kapuit. Fényképezte VI. Balazic A Szőlészeti Kutató Intézet egri telepén öt év óta kísérleteznek olyan vörösbort adó szőlőfajta kitermelésé­vel, amely egymagában alapanyagul szolgálhat a bikavér előállításá­hoz. A világhírű egri bikavér ugyanis több­féle szőlőből készül, amelynek különböző időben történő érése befolyásolja a minősé­get és lényegesen nö­veli az előállítási költ­séget. A kísérletezés dr. Csizmadia József tudo­mányos kutató irányí­tásával két ágon halad. A kadarkát azoknak a szőlőfajtáknak a virág­porával termékenyítet­ték meg, amelyek a bi­kavér előállításához szükségesek, mint pél­dául a kékfrankos, a cabernet a ’ medoc­­noir és az opportó. Az így folytatott keresz­teződésekből olyan hib­rideket kaptak, ame­lyek jól egyesítik ma­gukban a bikavér szín­anyagát. Ezeket a faj­­tajelölteécet 2, 3, 4 né­ven ismerik. ♦ A tökéletes színanyag előteremtése után a minőség javítása volt a cél, s ehhez a kivá­lasztott hibrideket to­vábbkeresztezték. Sike­rült egy olyan vörös­bort adó fajtát előállí­tani, amely minden más szőlőfajtánál, még a Csabagyöngyénél is korábban érik. Három­éves tőkéjéről ez idén szedték le az első ter­mést. Az új egri szőlő­fajta korai érése vi­lágrekordnak számít és normális időjárású év­ben már július végén szüretelhető. A még névtelen egri szőlő a vizsgálatnál 19 cukorfokot mutatott, míg azonos területeken termő medoc-noirnál 15 cukorfokot, a Csaba­gyöngyénél pedig 14-et mértek. Az egyik ágon a ko­­raiság, az íz és a za-* mat, a másik ágon a tö­kéletes szín; e két egyed keverékéből te­remtik majd meg azt a szőlőfajtát, arilely egyedül szolgálja a bi­kavér alapanyagát. (sz) Hogyan értékeljük a silótakarmányt Miután kibontottuk a silóvermet, elsősorban meg kell néznünk a ben­ne levő takarmányt. Különösen ab­ból, a szempontból vizsgáljuk meg, hogy a legfelső és fal melletti ré­teg nem penészes-e, Ha a silótöltés item történt folyamatosan és a ta­karmányrészek közül a levegőt ta­posással nem távolították, el, a ta­karmány belső tömegében is mu­tatkozhat penész. A penészes takar­mány nem való etetésre, mert meg­árt a jószágnak. A penészes része­ket tehát ki kell válogatni, hordjuk trágyatelepekre és ott takarjuk le. Nem elégedhetünk azonban meg csak a penészes részek, eltávolításá­val, a silózott takarmányt éélszerű meg is bírálnunk, mielőtt etetni kezdenénk. A silózott takarmányt ugyanis minőségének figyelembevé­telével kell felhasználnunk. A tel­jesen kifogástalan silózott Takar­mányt mindenféle állatnak adhat­juk, a gyengébb minőségű takar­mányt viszont csak a kevésbé igé­nyes és kevésbé kényes felnőtt álla­tokká) etessük fel. 'A silózott takarmányok minőségé­nek elbírálásakor négyféle minőségi osztályt különböztetünk meg a külső érzékelhető sajátosságok (például túlságosan nedves, túl száraz, nyú­lós, tapadós,) valamint a szín és szag alapján. A IV. osztályú romló vagy romlott silóstakarmányt nem szabad az állatok elé adni. A minő­ségi osztályozást a kérdéses takar­mánymennyiség viszonylatában kell elvégezni. így például a silózott ku­koricaszárat nem lenne helyes a si­lózott bükkönyös keverékekhez ha­sonlítani, de még a silózott kukori­cához sem. A ■ továbbiakban azokat Szakkérdésekre válaszéi wnk a sajátosságokat soroljuk fel, ame­lyek a silózott kukorica szár és a legalább 2/3 rész kukpricaszárból álló keverék minőségi osztályozása alkalmával kell alapul venni. A takarmány külseje. Az I. és a II. osztályú silózott kukofricaszár sajátossága a nyirkos szecska, amely, ben durvább felaprított részek is le­hetnek (5—10 cm hosszú szárdara­bok és 5—30 cm hosszú levéldara­­bok. . A III. és IV. osztályú kukorica­­szár felaprítottsága ugyanaz, mint az I. és II. osztályúé. Jellemzője, • hogy egyes részek felülete szemmel láthatóan nedves, vagy az egész szecska aránylag száraz. Színe. Az I. osztályú mindig sár­ga, a II. és IV. osztályú öhrnás­­sárga, barnás vagy b^rna. Szaga. Az I. osztályú kellemes, határozottan savanyú szagú, lehet kissé ecetesen savanykás is, (mint a frissen tépett zöld fű; vagy méh­­viasz-szjigú, de lehet édeskésen sa­vanyú is. A II. osztályú szaga szin­tén kellemes, elég erős; édeskésen savanykás (nem olyan mértékben savanyú, mint az I. osztályú). A III. osztályú gyengén savanykás, esetleg édeskés, szilvalekvárra emlékeztető. A IV. osztályú szaga igen gyengén savanykás, esetleg egyáltalán nem savanyú,- hanem korhadt, nedves hordó vagy rothadó növény szagára emlékeztet. A silóból etetésre kiszedett ta­karmányt hacsak lehet, ne készítsük elő az istállóban, hafiem a takar­mánykamrában, vagy más helyiség­ben tároljuk, hogy attól a tej szagot ne kapjon. A szabadban tartás — ha időleges is —nem helyes, mert melegebb időben a naptól erjed és igen gyorsan romlik, hidegen pedig deres vagy fagyos lesz. Ügy helyes, ha a silózott takar­mányt, amíg etetésre kerül, há­lómban tartjuk, nem pedig vékony rétegekben. Csak etetés előtt kever­jük egyéb takarmányokhoz, hogy fe­leslegesen ne levegőztessük. Ettől csak akkor térünk el, ha az állato­kat a silózott takarmányhoz szok­tatjuk, vagy pedig a szoktatás elle­nére, nem fogyasztják szívesen. Ilyen esetekben a silózott takarmányt a pácolásra kerülő keverékhez ad­­■ juk. A silózott takarmány etetésekor a leglényegesebb a helyes bevezetés. Akár evett már életében a jószág silózott takarmányt, akár nem, ete­tését egészen kis adagokkal kell kezdeni. Szoktatás céljából az újon­nan etetésre szánt sllótakarmányt a már megszokott takarmánnyal kér verten etessük, azután mennyiségét a régi takarmány rovására fokozato­san növeljük. A silót folyamatosan, nap nap után kell etetnünk. Viszont ha va­lamilyen különleges ok miatt a siló­­zott takarmány etetését huzamosabb időre mégis meg kell szakítanunk, akkor a silót földtakaróval szabá­lyosan le kell fednünk. A nyitott, tetővel el nem látott silóveremben elhelyezett takarmány felületét megkezdése után a fagy, a napsütés és csapadék ellen szal­matakaróval óvjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents