Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-11 / 55. szám
Csapadékszegény esztendő tanulságai Növénytermesztésünk sikerei többnyire azon múlnak, hogy mennyire ismerjük vidékünk éghajlatát, talaját. Nem minden esetben tudjuk, milyen agrotechnikát alkalmazzunk és milyen tápanyag gazdálkodást folytassunk, továbbá, hogyan válasszuk meg a termesztendő növényfajt, illetve fajtákat. Az éghajlati tényezők közül a hőmérséklet és a napfényhossz szántóföldi növénytermesztés szempontjából tájanként adva van. Változtatni rajta jelenleg még nem áll módunkban. A hőmérsékleti és napfényviszonyok ugyan évenként többé kevésbé eltérőek, de több év átlagában tájanként jellemzőek, tehát a szántóföldi növénytermesztés szempontjából eléggé megbízhatók s ezért előre számításba vehetők. Az éghajlati tényezők harmadik fontos tagja a csapadék. Ez már sokkal bizonytalanabb, úgy mennyiségre mint megoszlásra nézve. Dél-Szlovákia csapadékmennyiségének sokéves állaga 450 — 550 mm között ingadozik. Erre a menynyiségre minden évben nem számíthatunk, mert vannak évek, amikor a lehullott mennyiség 250 — 500 mm, viszont előfordul 700 mm-es csapadék is. A 300 mm körüli évi csapadékmennyiség már magában véve is kevés, amit még nagyont ronthat annak megoszlása. A kis csapadékmennyiség káros befolyását jelenleg még csak nagyon kis területen tudjuk ellensúlyozni. Ezt mindenekelőtt a kertészetben tehetjük. A legtöbb esetben a termésmennyiség erős ingadozását, illetve kieséseit, az erősen változó csapadékellátás okozza. Az 1958, 1959 és 1960-as évek csapadékellátására, főleg a nyári időszakban nem panaszkodhatunk. Sajnos, ezek az évek sok helyen víz és tápanyaggazdálkodási könnyelműsködésre csábították a növénytermesztőket. Növénytermesztésünk arculata a kollektivizálás megvalósulásával nagyot változott. A jó éghajlati és talajviszonyok, a jól alkalmazott agrotechnika, a megfelelő tápanyaggazdálkodás, a helyes növényfaj- és fajtamegválasztás hatványozhatja termésemelö hatását, de az esetleges baklövések ezen a téren nem oszlanak úgy meg, mint a kisparcellás gazdálkodásnál, hanem teljes súlyukkal éreztetik hatásukat. A növénytermesztésünk feladata az, hogy a terméshozamok állandó emelésével egyidőben biztonságossá tegyük azokat. A nagyobb termésbiztonság érdekében a száraz jellegű tájainkon egyik legfontosabb feladatunk a jó vízgazdálkodás. Ennek közvetlen formája az, ha talajműveléssel és a humusztartalom fokozásával a lehullott csapadékból visszatartjuk a lehető legnagyobb mennyiséget a termesztendő növényeink számára. Közvetett formája a helyes vízgazdálkodásnak a jó tápanyagellátás, a termesztendő fajták szakszerű megválasztása és azok egymás utáni váltogatása a vetésforgóban, annak érdekében, hogy a megőrzött csapadékból minél jobb termést érhessünk el mennyiségben és minőségben egyaránt bizonyos területegységről. Növényeink leghasznosabb vízforrása a talajban elraktározott őszi és téli csapadék. Tehát talajaink művelését egész éven át úgy kell végeznünk, hogy ebből az elraktározott vízből minél kevesebb párologjon el. Ezt Dél-Szlovákia mezőgazdaságának aluviális talajain úgy oldjuk meg legjobban, ha ősszel, az őszi mélyszántással mélyen fellazítjuk a talajt az őszi és téli csapadék maradéktalan befogadására. Tavasztól őszig pedig — amikor a víz intenzívebben párolog — csak sekély talajművelést végzünk lehetőleg talajforgalás nélkül. A sekélyen megművelt talajt késedelem nélkül porhanyóra munkáljuk el, hogy minél jobban korlátozzuk a víz elpárolgását. Az ősziek alá — kevés kivételtől eltekintve — szántani kell, de ezt úgy végezzük, hogy utána azonnal eldolgozzuk a termőtalaj felszínét. A humusztartalom emelésével növelhetjük talajaink vízbefogadó és víztartóképességét. Talajaink jó tápanyagellátása közvetve segíti elő a helyes vízgazdálkodás megvalósítását. (1 kg növényi szárazanyag előállítására jó tápanyagellátás mellett, lényegesen kevesebb víz szükséges.) A jó tápanyagellátást nemcsak a tápanyagok talajbajuttatása jelenti, hanem, ha a jó vízgazdálkodás alapszabályai szérint műveljük talajainkat, akkor ebben csaknem egész éven át intenzíven folyik a mikroorganizmusok természetes-tápanyagot feltáró tevékenysége. • Az Öntözőgazdálkodás Kutatóintézetének szomotori állomásán az öntözetlen cukorrépa 400 q-t, az öntözött pedig 850 q-t adott hektáronként. Képünkön Tóth Bélát látjuk a kukorica gumiszivornyás hajtóerőnélküli öntözése közben. Közvetve szintén jobb vízgazdálkodást jelent a növényfajok és fajták helyes megválasztása is. Dél-Szlovákia szárazjellegú talajaira, talajtípusonként úgy kell megválasztani a növényfajokat, hogy azok tenyészidejűkkel vagy kikerüljék a legkritikusabb száraz időszakot, vagy pedig szárazságtűrők legyenek. Jobb tápanyagellátást és egyben vízgazdálkodást jelent a helyi talaj és éghajlati viszonyoknak és a termesztett növényfajoknak legmegfelelőbb vetésforgó, amely e fajok egymás utáni váltakozását jelenti a talajok tápanyag és vízgazdálkodása, valamint a sekélyen gyökerező, utána mélyen gyökerező növények váltakozását olyan formában, hogy ez minél jobban elősegítse a nagyobb és biztonságosabb termés elérését. Pl. a csapadékszegény években a (mélyen gyökerező kukorica és cirokfélék (ritkán vetett) után a sekélyen gyökerező tavaszi árpa lényegesen biztosabb és magasabb termést ad, mint a sekélyen gyökerező cukorrépa után. Vagy a burgonya többnyire akkor terem bőven, ha az előveteménye az előző évben a talaj mélyebb rétegeiből merítette a vizet és tápanyagai legnagyobb részét. Nagyon fontos szempont, amit figyelembe kell vennünk, még az, hogy melyik tápanyagból mennyit fogyasztanak a növények. Ebből kifolyólag lényeges a tápanyagokat műtrágyával pótolni. Ugyanilyen fontos a műtrágyázás formája is, tekintettel arra, hogy meszes talajokról van szó, ahol a műtrágya tápanyagait leköti a mész, mégpedig vízben oldhatatlan formában. Szükséges az istállótrágyázás idejét, mennyiségét az adott viszonyokhoz szabni (pl. száraz jellegű meszes talajokon nyáron és őszszel kell istállótrágyázni kisebb adagodban és gyakrabban). Talajainkon a biztonságosabb termés elérése érdekében nagy vonalakban vázolt alaptételeket mindig szem előtt kell tartanunk, mert anélkül a gyakran megismétlődő csapadékszegény években esuán alacsony terméshozamokat érnénk el. BARTALOS MENYHÉRT, mezőgazdasági mérnök, a Sósszigeti Növénynemesitő Kutató Állomás dolgozója 99 1962. július 11. • Elegendő csapadék hiányában, de még az aránylag gyakori esők közötti időszakban is, rendszeres öntözést végeznek a Szomotori Állami Gazdaság földjein. Az öntözőrendszert 3000 ha-ra bővítik ki terv szerint, s az Óbodrog éltető vize a közeljövőben Kiskövesd, Nagykövesd, Vécs és Kisújlak határában is elősegíti a hektárhozamok emelését. Képünkön Kovács István gépkezelőt és Iván Lászlót a locsolócsoport vezetőjét látjuk a kibetonozott csatorna partján. (Kúti Sz., felvételei)
