Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-11 / 55. szám
^iér.fc.í! h°gy?n hasznosítsuk a tarlót Ha jó állattenyésztési termelést akarunk, akkor a tenyészidő alatt a lehető legnagyobb mennyiségű takarmányt kell előállítanunk. Ezért a júliust és az augusztust a tarlótakarmányok termesztésére kell kihasználnunk, amelyek a tenyészidő második felében használják ki a talaj- és az éghajlati feltételeket és zöldtakarmányt nyújtanak. Ha kedvező talajnedvesség és jó munkaszervezés esetén az előtermény betakarítása után megfelelő területet azonnal tarlótakarmányokkal vetünk be, akkor: a gabona leszántott gyökere és tarlója szervesanyagot képez, amely a leszántás után televénnyé és tápanyaggá változik és növeli a talaj termőerejét, 10—11 hét múlva olcsó zöldtakarmányt rtyerlink, amelyet friss állapotban föletethetünk, silózhatunk, legeltethetünk, esetleg zöldtrágyaként leszánthatunk. ' Az említett célok elérése több tényezőtől függ. A legdöntőbb tényező a vetés ideje, az elvetett keverékek fajtaösszetétele, a csapadék mennyisége és eloszlása, a talaj trágyázottságának foka, és az agrotechnika minősége. A tarlótakarmányok termesztésének gazdasági hatékonysága az elért hektárhozamok és a termelési költségek nagyságától függ. Eddigi tapasztalataink szerint a tarlótakarmányok termelési költségei aránylag alacsonyak, ha saját vetőmagot használunk és a munkálatokat teljesen gé-pesítjük. Jgy a tarlótakarmányok termesztése kifizetődik. Napjainkban néhány takarmánynövényből vetőmaghiány mutatkozik, s ez részben fékezi a tartótakarmányok vetésterületének nagyobb arányú növelését. Ezért minden lehetőséget fel kell használni a vetőmaghiány leküzdésére és szükségessé válik az egyes mezőgazdasági üzemek közötti vetőmagcsere is. A tarlótakarmányok termesztésének sikere elsősorban az elővetemény helyes megválasztásától függ. Az olyan elővetemény után. amely idejében lekerül a földekről és a talpjt eléggé nedves állapotban és megfelelő tápanyagmennyiséggel hagyja hátra, sikeresen termeszthetünk tarlótakarmányokat. Ilyen elővetemény a tavaszi keverék, a korai zöldség és burgonya, az őszi repce, az őszi árpa, valamint más korai gabonafélék. Sok esetben döntő jelentősége van a tarlótakarmányok lehető legkorábbi vetésének, mivel ismert dolog, hogy a július 15-ig elvetett tarlótakarmányok mindig 35 —45%-kal nagyobb termést hoznak, mint a július második felében, esetleg augusztusban elvetett tarlótakarmányok. Ügyelnünk kell arra is, hogy a legnagyobb hozamú takarmányféléket vessük. A melegebb éghajlatú vidéken, vagyis a kukoricatermesztési és répatermesztési körzetekben a következő takarmányfélék jönnek számításba: napraforgó, kukorica, lóbab, takarmányborsó, őszi repce, mustár, bükköny, szeradella, csumiz, muhar, facélia stb. Az említett takarmányok közül némelyiket tisztán is termeszthetjük, legtöbbjük azonban csak akkor ad megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt, ha taakrmánykeverék formájában vetjük. Nálunk a követ-1962. július 11. kező tarlókeverékekkel szereztük a legjobb tapasztalatokat: • 110 kg kukorica + 78 kg lóbab. Ezt a keveréket július közepéig kell elvetnünk. Jó minőségű zöldtakarmányt nyújt, amelynek a 30 %-a lóbab és a 70 °/o-a kukorica. © 12 kg napraforgó + 60 kg kukorica. Ez a legismertebb és a leggyakrabban alkalmazott tarlókeverék, amely jelentékeny nitrogéntrágyázás esetén jó szénhidrátos takarmányt nyújt. A vetést július első felében el kell végezni. • 11 kg napraforgó + 80 kg lóbab + 20 kg takarmányborsó. Ezt a keveréket július végéig vethetjük. Fehérjedús, értékes takarmányt nyújt. A zöldtömeg 60 %-át napraforgó, 40 %-át pedig hüvelyesek képezik. • 75 kg takarmányborsó + 75 kg bükköny + 20 kg lóbab. Ez a keverék jelentős fehérjetartalmú, nagy értékű zöldtakarmányt nyújt. Főként a kötött talajokon ad nagy hozamokat. Vetését július végéig kell elvégezni. Augusztusban is vethetünk tarlótakarmányokat. Ebben az időpontban azonban ügyelnünk kell arra, hogy a mag megfelelő nedvességgel rendelkező talajba kerüljön. Ellenkező esetben a növényzet egyenlőtlenül sorol és nagyon alacsony termést ad, amely sok esetben kaszálásra teljesen alkalmatlan, s így csak legeltetésre alkalmas, vagy zöldtrágyázás céljából leszántásra. Augusztus első felében a következő összeállítású tarlókeverékeket vethetjük: 9 kg fehér mustár + 54 kg takarmányborsó, + 32 kg szöszösbükköny. A zöldtömeg 60 %-át mustár, 40 %-át pedig hüvelyesek képezik. 20 kg őszi repce + 20 kg fehérmustás -f- 125 kg facélia. A tarlókeverék ilyen összeállításban előnyösebb termelési feltételek között jó termést ad. Az említett keverékeken kívül némely takarmánynövényt külön is termeszthetjük. Azonban az önállóan vetett takarmányok kevésbé ízes anyagot nyújtanak, ám a tartaléklétesítés szempontjából ezeknek a természtése is szükséges. Biztos termést ad a fehér mustár. Rövid a tenyészideje ékért a gabonafélék után is vethetjük. Vetését augusztusban végezzük és 6 — 8 héten belül zöldtakarmányt nyújt. Kaszálását virágzás előtt kell befejezni. Augusztusban vethetjük a facéliát is, amely gyorsan növő igénytelen takarmánynövény. Szárazságtűrő és a homokos jól trágyázott talajokon is termeszthetjük. A tarlótakarmányok agrotechnikájára megfelelő gondot kell fordítani. Az előtermény betakarítása után középszántást kell végeznünk 15 cm-es mélységben. A betakarítás után azonnal szántunk, mivel minden egyes elvesztett nap hozzájárul a talaj kiszáradásához. A munkaeszközöket az elővetemény fajtái szerint választjuk meg. A gabonafélék után többtestű ekével műveljük meg a talajt, a kapásnövények után előnyös talajnedvesség esetén kultivátort alkalmazni, esetleg előhántó nélküli ekét. A szántás után a talajt boronáljuk, esetleg nehezebb hengerrel megjáratjuk, és csak azután boronáljuk. Közvetlenül a talajelőkészítés után gyorsított ütemben vetjük a tarlókeveréket. A tarlótakarmányok sorolása után előnyös a talajt ismét könnyű boronával megművelni. A boronálással irtjuk a gyomokat és megakadályozzuk a talaj nedvességének elpárolgását. A terménybetakarítás után azonnal végezzük el a tarlókeverékek magágyának előkészítését. Képünkön az öttestű ekével 15 cm-es középmély szántást végző DT-54 jelzésű lánctalpas traktort látjuk munka közben. • (ksz) A hektárhozamok nagyságát igen befolyásolja a könnyen felvehető tápanyagok mennyisége. A rosszul trágyázott talajon átlagon aluli hozamokat és rossz minőségű takarmányt nyerünk. A nitrogéntrágyák és a megfelelő talajnedvesség döntő tényezők a tarlótakarmányok termesztésében. A nitrogén nemcsak a takarmányok földfeletti tömegének képzését segíti elő, hanem támogatja a gyökérrendszer kialakulását is, amelynek nagyon nagy jelentősége van a talajnedvesség felszívása szempontjából. Csak akkor biztosíthatjuk a tarlótakarmányok jó fejlődését, ha a nitrogéntrágyán kívül a talajba megfelelő foszfor- és kálitrágyákat is juttatunk. A műtrágyákat szántás előtt vagy 'tarlóhántás előtt dolgozzuk a talajba. A tarlótakarmányok alá a következő trágyakeverék hozta eddig a legjobb eredményeket: 1,5 q mészsalétrom (vagy 1 q mészammóniumos salétrom), 1 q szuperfoszfát és 1,2 q 40 %-os kálisó. Ajánlatos a nitrogéntrágyák egy részét még a takarmánynövények sorolása előtt szétszórni a talajra. A talaj vetés előtti trágyalevezetésével kedvezően befolyásolhatjuk a hektárhozamokat. A trágyalevet ilyen esetben 1:2 arányban vízzel hígítjuk. Ha a trágyázást trágyalével végezzük el, akkor minden esetben kisebb mennyiségű szuperfoszfátot adunk kiegészítésképpen még a vetés előtt. A foszforos trágyát legelőnyösebb egyenesen a trágyalébe keverni. 100 liter trágyalevezésével kedvezően befolyágolunk. A tarlótakarmányok a folyó évben termést adó utolsó szántóföldi takarmányok. Ezt a tényt tudatosítania kell mindazoknak, akik a mezőgazdasági termelést irányítják. Igaz, hogy a tarlótakarmányok hozamai igen ingadozóak, ám kedvező éghajlati viszonyok esetén 100 mázsás átlagos zöldtömeghozammal számolhatunk. Ezért a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak érdeke, hogy a kukoricatermesztési és a répatermesztési körzetekben a szántóterületnek legalább az 5 —6 %-át tarlótakarmányokkal vessék be. Csak így biztosíthatnak a mezőgazdasági üzemek megfelelő takarmánytartalékot. Doc. Durina Stefan, mérnök, Ökonómiai Főiskola (Bratislava)
