Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-10-17 / 83. szám

A Fehér Ház sötét játéka Jemenben Amikor Adlai Stevenson, az USA ENSZ-beli képviselője az ENSZ poli­tikai bizottságában a nukleáris lesze­relést sürgető indiai delegátusnak dölyfös szavakkal felelt, hogy „az Egyesült Államok kormánya nem hát­rál meg semmiféle moralizálás előtt, és nem hajlandó semmiféle szóbe­szédet, meddő felhívást meghallgat­ni", mindnyájan tudtuk, hogy ezek a szavak Washington imperialista és agresszív külpolitikájának nyílt szín­vallása. Ehhez különben sem kell túlságosan magas politikai képzett­ség, hiszen a Kuba-ellenes kampány, a nyugat-berlini provokáció, Csang- Kaj-sek, a Dél-koreai, a Dél-vietnami és sok más korrupt népellenes re­zsim pénzbeli és katonai támogatása minderről igen kézzelfoghatóan ta­núskodik. Es ha valaki még eddig is kételkedett abban, hogy Washington piai urai öt kontinensen valóban a vi­lágcsendőr szerepére tartanak igényt, akkor azt a késői hitetlen Tamást Róbert McNamara, amerikai hadügy­miniszter szerdai beszéde minden bi­zonnyal meggyőzte. McNamara úr, aki különben is fenegyerek, ha szó­nokolni kell, az amerikai hadsereg szövetségének bankettjén, nyíltan ki­jelentette: „Az amerikai hadseregnek az az egyik feladata, hogy a világ minden részén harcoljon a nemzeti felszabadító mozgalom ellen. A had­sereget modernizáljuk és megerősít­jük, hogy sikerrel végezhesse parti­zánellenes hadműveleteit és lokális háborúit." A hadügyminiszter úr azt is beje­lentette, hogy a bevetésre kiképzett hadosztályok számát az utolsó 14 hó­napban 45 %-kal emelték és a kato­nai szállító repülőgépek száma, ösz­­szehasonlitva az elmúlt esztendővel, duplájára emelkedett. És ez a létszámemelés bizony úton­­útfélen meg is mutatkozik. Az ame­rikai katonai repülőgépekkel ugyanis a földgolyóbis minden részén talál­kozhatunk. Így találkoztak ezen a héten a világlapok tudósítói négy ilyen amerikai géppel a kairói repü­lőtéren. Igaz, hogy a gépeken nem volt rajta az amerikai csillag, és az US Air Force felirat helyett a gép törzsén ezt olvastuk: Royal Saudi Air Force. Szaud-arábiai tisztek léptek ki a gépekből amelyek különben teli voltak amerikai fegyverekkel és lő­szerrel. A lőszeres ládák oldalára erősített papírlapon pedig ez állott: „Az amerikai nép ajándéka“. Pedig hamis volt ez a jelszó is, csak úgy mint a gép felségjelzése Is, mivel mind a gépet, mind a fegyve­reket és a lőszereket az amerikai imperialisták küldték a Közép-Kelet reakciós törzsfőnökeinek, hogy har­coljanak a fiatal Jemeni Köztársaság ellen. Csupán a szaúd-arábiai repülő­tisztek becsületén múlott, hogy nem a' jemeni köztársasági kormány ellen­ségei kapták meg az amerikai fegy­vereket. Mert Washingtonnak nincsenek gátlásai! Neki mindegy hogy partizá­nok vagy törvényes kormányok ellen használják fel fegyvereiket! Az ame­rikai dollárcápáknak, csak úgy mint Quatemala vagy Kuba esetében, Je­menben is a külföldi monopóliumok rabló-érdekeit veszélyeztető forradal­mi erők megbuktatása a fő céljuk. Ezért nem ismerték el eddig (az Egyesült Államok az új jemeni kor­mányt, ezért támogatják fegyverrel Szaúd-Arábiát és Jordániát, ezért csempésznek fegyvert és pénzt né­hány jemeni törzs megvásárolható fő­nökének. Jemen északi határán súlyos har­cok folynak! Amerikai és angol su­gallatra Jordánia és Szaúd-Arábia fegyveres agressziót követtek el Je­men ellen. Az új Arab köztársaság déli határán pedig angol egységek gyülekeznek tankokkal és más nehéz fegyverekkel felszerelve, az USA vi­szont újonnaii szerzett közel-keleti — pontosabban szaúd-arábiai — tá­maszpontján nagyszámú tengerész­gyalogságot és ejtőernyős csapatokat összpontosított. A haladás kerekét ma már nem lehet tankokkal meg nehéz tüzérség­gel visszafordítani. Jemen esetében­­sem! Az új, antifeudális antiimperia­­lista jemeni kormányt, amellyel a szocialista országok is rokonszenvez­nek, az Egyesült Arab Köztársaságon és Irakon kívül a többi arab állam is megsegíti. / Barsi Imre 2y/r»tmé Földműves 1962. október 17. A barátsági hónap megkeidése elüt A Nagy Októberi Szocialista For­­, radalom 45. évfordulójának idei ünnepségei november 7-én érik el tetőfokukat, Prága népének az óvá­ros terén tartandó manifesztációjá­­val. E napon a főváros lakósainak tízezrei nézik végig a hagyományos Béke- és Barátság Staféta indulását, amely népünk üzenetét viszi a szov­jet embereknek. A hét végén ülést tartott a sta­féta központi vezérkara. Megtárgyal­ták a csehszlovák —szovjet barátság e nagyarányú manifesztációjának elő­készítését az egyes kerületekben. Köztársaságunk valamennyi része sok meglepetést készít elő. Minden 10. kilométer után növekszik a futók és a nézők száma, gyarapszanak az üzemek, a városok és a községek ál­tal küldött üdvözletek. A dél-morva­­országi kerületben az üzemek díszes külsejű jelentéseket készítenek a XII. pártkongresszus tiszteletére vál­lalt kötelezettségeik teljesítéséről. Az ifjúság ajándéktárgyakat készít A Nyugat-szlovákiai Péküzem dol­gozói kötelezettséget vállaltak a XII. kongresszus tiszteletére, hogy az ez idei tervet, december 4-ig teljesítik. Képünkön a szocialista munkacímért versenyző kollektívának a tagjai munka közben. HOLCZER LÁSZLÓ (Komárno) ---------------------------------------------------► J Ű 2 a határban Az elmúlt hónap végén nagy tűz­­keletkezett Klenovec községben. Kö­rülbelül 12 szarvasmarha takarmány­adagja égett el, a becslés szerint 20 000 korona _ értékben. Ezen kívül széna és szalmakazlak Is. A tüzet gyerekek okbzták. Addig játszottak a gyufával, amíg a kazal lángra ka­pott. Nagyon fontos, hogy a szülök figyelmeztessék gyermekeiket, kellő­képpen oktassák ki, hogy a meggon­dolatlanságból milyen károk kelet­keznek, s mennyire veszélyeztetik a szövetkezet, az állami gazdaság vagy egyéb üzem készleteit. Ebben az esetben is a tűzoltóknak köszönhető, rugalmas és hibátlan munkájuknak, hogy nem égett le kb. 15—20 családi ház gazdasági épületeivel együtt. Stefo Kováé (Rim. Sobota) Békegyűlés Velykékapusanibart Nemrégiben a város mozitermében békegyűlést rendeztek. A zsúfolt te­remben Horák elvtárs, a Szlovákia Békevédelmi Szövetség elnöke tartott beszámolót a moszkvai békekongresz­­szusról. A beszámoló után a jelen­levők nagyon sok kérdést intéztek Horák elvtárshoz és így szívélyes légkörben nagyon sok érdekeset és értékeset hallottak a dolgozók. A gyűlés befejezte előtt a dolgozók re­­zolűciót fogadtak el, amelyet a Cseh­szlovák Békevédelmi Szövetségnek küldtek. KERTÉSZ PÁL (Velykékapusany) a szovjet gyerekek részére. Az ön­kéntes szervezők ez^ei, a testnevelési egységek, a CSSZBSZ és más szerve­zetek tagjai gondoskodnak arról, hogy a béke hírvivőit mindenütt mél­tóképp üdvözöljék. A stafétabotot több százezer futó viszi váltakozva. Még több nézője és résztvevője lesz ezeknek a közös gyűléseknek és ba­rátsági csillag-stafétáknak, amelyek a községekből a járási városokba futnak be, amelyeken a staféta fő útvonala haled. Ezek az események lesznek a barátsági hónap legnagyobb akciói. A staféta központi vezérkara már pontosan meghatározta e nagyszerű rendezvény egyes útszakaszait és állomásait. Az idén a központi sta­féta végig halad az összes prágai körzeten is, majd pedig két irányban indul — északi és déli vonalon — köztársaságunkon keresztül, összesen mintegy 7000 kilométer utat tesz Tanulni akarnak Mezőgazdaságunk állandóan több és több gépet kap s így a munka bo­nyolultabbá válik, illetve újabb és újabb szakembereket követel. Ezt a tényt a diákovcei szövetkezet vezető­sége is felismerte és ez évben sok­kal nagyobb körültekintéssel és jobb szervezéssel készülnek a szövetkezeti tagok téli iskolázására, mint az el­múlt években. Az EFSZ vezetősége a HNB és a pártszervezet közösen vállalt felelősséget ennek sikeres le­folyásáért. Bizottságot alakítottak, melynek gondjaira bízták az iskola megszervezését és vezetését. A bizott­ság tagjai között találjuk a HNB tit­kárát, a pártszervezet elnökét, a he­lyi iskola igazgatóját és Takács Gáb­ris elvtársat, a szövetkezet ökonómu­­sát, aki egyben a bizottság elnöki tisztségét tölti be. Ez a bizottság nagyon rugalmasan fogott hozzá fel­adatához s napjainkban már ki is dolgozta az aprólékos tantervet, már előre bebiztosította az előadókat és a szövetkezeti tagokat is beosztották egyes csoportokba, figyelembe véve ki-ki milyen részlegen dolgozik, a' téli iskola tantervében a legnagyobb súlyt az új technológiai ismeretek terjesztésére fektetik, azaz a több­menetes aratásra, valamint a komp­lex mechanizáció kérdéseire. Ezenkí­vül a diákovceiak nem feledkeztek meg arról sem, hogy beiktassák a tervbe pártunk XII. kongresszusának anyagát, hogy a dolgozók apróléko­san megvitathassák ezt; tanulmá­nyozhassák s eszerint dolgozzanak munkahelyeiken. Ebből látható, hogy minden szükséges előkészületet meg­tettek a diákovceiak és bíznak a si­kerben. V. J., Galánta meg. A staféta ezután december el­sején eléri a Szovjetunió határát. Ugyanezen időben érkezik a határ­ra a szovjet honvédelmi szervezet és a Szovjet-Csehszlovák Baráti Tár­saság stafétája is, amely szovjet barátaink üdvözletét és ajándékait hozza hazánk népének. jy ésőre járt az idő, amikor hazatértem a gyűlésről. Gon­dolataim azonban ottmaradtak a vitától zajos teremben: „Távla­taink ... terveink ... jövőnk... életünk..." Életünk? Igen, mai életünk! Gondokkal telt és mégis gondtalan. Gondokkal telt, mert töprengünk, vitázunk, hogy még zökkenőmentesebb legyen, hogy mi­hamarabb fussunk be a végső cél­ba .. . Mégis gondtalan, mert nen\ kell Rettegnünk a holnaptól. Azok­tól a sötét holnapoktól, amelyek az emberek, családok ezreire, szá­zaira törtek kegyetlen kísérőjük­kel: a bizonytalansággal, nyomor­ral, éhhalállal. Gondolataim vissza kalandoztak a múltba. Emlékeze­tembe tolakodott néhány kép, tör­ténet. Az első világháború után húgom heveny vakbélgyulladásba esett. Azonnali beavatkozásra szo­rult. Az állami kórházban - ame­lyet keserű gúnnyal pr öli-folt ózó - nak neveztünk, — nem vették fel azzal a válasszal: „Sajnos, nincs fekhelyünk.“ Kétségbeesetten kö­nyörögtünk, azonban az orvos te­hetetlenül legyintett és befordult a fehér ajtón. Apámmal húgom el­­kínzott arcára tekintettünk. Szinte megbénított a gondolat, hogyha sürgősen nem nyújtanak segítsé­get, akkor... Nem mertem végig gondolni. Minden perc drága volt, cselekedni kellett... Beszállítot­tuk a bratislavai Grand szanató­riumba, a mai Ortopédiára. Az ügyeletes orvos azonnal megálla­pította, hogy operálni kell a bete­get. Azonban kis szünet után a legnagyobb természetességgel meg­kérdezte, van-e nálunk 4000 koro­na, mert e tiszteletdíj előzetes le­fizetése nélkül a sebész úr nem kezdi meg a műtétet. Tudniillik, ez a szanatórium egy részvénytár­saságnak volt tulajdona, s az emlí­tett összeg nélkül szóba sem áll­tak az emberrel. Arra ocsúdtam fel, hogy apám remegő hangon va­lami olyansfélét motyog, hogy meg­>-♦ ♦ » « ■< lesz a kívánt összeg. Némán tekin­tettem rá, s még akkor sem kér­deztem meg tőle, hogy honnan, amikor már becsukódott az ajtó mögötte. Nem tudom meddig, el­vesztettem az idöérzékemet, ott álltam és vártam. Nehezen teltek a percek, az órák, egyszerre még­­könnyebülten vettem észre apám görnyedt alakját, s láttam, hogy, kezében borítékot szorongat.,. Gondolatok, történetek egy letűnt világról Csak később tudtam meg, hogy lóhalálban rohanta végig ismerő­seinket s kisebb-nagyobb kölcsö­nökkel összehozta a követelt ösz­­szeget, amelynek visszafizetését évekig nyögtük. Akaratlanul is ezzel párhuzamo­san eszembe jutott az a fiatal em­ber, aki nemrégiben az orvosi vá­róteremben hevesen méltatlanko­dott azért, hogy milyen sokat kell várakozni, amíg az ember sorra kerül. Akkor nem szóltam rá, most azonban utólag annyit mondanék neki, hogy mi akkor szívesen vár­tunk volna...! A képek tovább elevenedtek, és egyszerre a munkaközvetítő hiva­tal előtt találtam magam. Ä súlyos gazdasági válság idején a munkanélküliek tízezrei és köztük én is ácsorogtunk nap­hosszat e hírhedt intézmény előtt. Vártuk a jószerencsét. Hátha ma... Azonban munkát nem kaptunk, a legjobb esetben felvettek a munka­­nélküliek listájára, s heti 10, leg­feljebb 15 korona segélyt könyör­­adományoztak. Persze, hogy ezt az összeget is megkaphassa az em­ber, hetenkint háromszor kellett jelentkeznie, hogy „lestemplizzék“ azt a nyomorult koldus igazol­ványt. Ez az összeg éppen arra volt elegendő, hogy az ember vé­gül is tüdővészben, vagy hiányos táplálkozásban pusztuljon el. Nem akarok oktatni, ezt a leg­kevésbé. De azért nem ártana, hogy ha az elégedetlenek, az állandóan panaszkodólc visszapillantanának a múltba, s ezen keresztül mérnék fel a mát. Szeretném látni szomszédunk kislányának, jobban mondva nagy­lányának arcát, amikor érettségi után jövendő állásának főnöke ezekkel a szavakkal fogadta volna: „Kisasszony, az állást csupán abban az esetben töltheti be, hogyha oko­san viselkedik velem szemben.“ S szavait bizalmaskodó, félreérthe­tetlen érintés követné. Igazán sze­retném látni Marikát abban a pil­lanatban. Avagy azt a faluról fel­jött kislányt, aki városon keres alkalmazást. Annak idején, „nagy­szerencse“ mellett a szeszélyes úri dámák kénye kedvét kellett szolgálniuk. Azonban ezt megelőzően a cseléd­­szerzők zsarolását kellett elszen­vedniük. Az ún. cupringerek a köz­vetítésért pénzjutalmat vártak. Végül a zsebkendőből előkotorá­szott pénzt zsebrevágták s a lányt elkísérték a nagyságosasszonyhoz. Ez mielőtt szóba állt volna a lány­nyal, először végigtapogatta iz­mait, „megsaccolta“ a Szolgálót, hogy elég erős-e, egészséges-e a négy-öt szobás lakás rendbentar­­tására. * * * Elég. Nem akarok tovább idézni. Elég volt. Belefáradtam. Megköny­­nyebülten zökkentem vissza a má­ba s öröm töltött el, hogy 1962-őt írunk itt, hazámban és a feleveniVt képek a régen letűnt világ kísér­teiéi. Visszatértem a vitától zajos te­rembe: „Távlataink ... terveink... jövőnk ... életünk ..." Ezeken töp­rengtem tovább. K. E. *A Csehszlovákia és az Afgán Ki­rályság közötti baráti szerződés alá­írásának 25. évfordulója alkalmából Mohamed Azim Amini, Afganisztán csehszlovákiai ügyvivője ünnepi estet rendezett. A találkozón résztvettek Ján Pillér, miniszterelnök-helyettes, Oldrich Beran, a Nemzetgyűlés al­­elnöke, dr. Alois Neumann igazság­ügyminiszter, dr. Antoriín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, va­lamint köz- és kulturális életünk más képviselői. • E napokban a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elleni kéftikedés miatt letartóztatták a washingtoni Robert Roy Budway 34 éves tanítót, az USA polgárát. Budway édesanyja cseh asszony,. Férje halála titán 1932-ben elhagyta az USA-t, és Plzeft környékén telepedett le. Fiá­nak azonban meghagyta amerikai állampolgárságát és így Budway 1948-ban katonai szolgálatra hívták be a Nyugat-Németország területén állomásozó amerikai hadseregbe. Ek­kor vonták be a kémszervezet szol­gálatába. • Prága melletti Liblicén, a tudo­mányos dolgozók házában véget ért az aeroszolokról tárgyaló első orszá­gos értekezlet, amelyet a CSTA Fizi­kális Vegyészeti Intézete rendezett. Az értekezlet egy hete alatt csak­nem 100 tudományos előadás hang­zott el, 160 csehszlovák és 40 kül­földi szakértő és tudományos dolgo­zó vett részt rajta. • Ahmed Ben Bella, az Algériai Demokratikus Köztársaság miniszter­­elnöke Viliam Sirokynak, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság mir^isz­­terelnökének táviratot küldött, mely­ben megköszöni az Algériai Demo­kratikus Népköztársaság kormánya megalakulásának alkalmával küldött jókivánatát, A távirat hangsúlyozza, hogy az a rokonszenv, amelyet Cseh­szlovákia népe és kormánya a há­ború folyamán tanúsított Algéria iránt, a haladás útjára lépett és a világbéke megőrzéséért harcoló két ország együttműködésének biztosí­téka. • E napokban Szlovákiában 975 orosz nyelvkörben kezdődött meg a tanítás. Az idén a nyelvkörök csak­nem egy negyedében mezőgazdasági dolgozók tanulnak oroszul. • A Hydrostav vállalat tervezési dolgozói sikeresen teljesítik a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket. Például a salai nitrogéngyár építkezésén a ká­belelosztóknál a tervezésnél alkalma­zott ésszerűsítő intézkedésekkel 440 ezer koronát takarítanak meg, ezen­kívül a tervező központ dolgozói 359 különféle újítási javaslatot nyújtot­tak be, amelyeknek megvalósítása több mint negyedmillió korona meg­takarítását eredményezi. • A Találmányok és a Normalizálás Állami Hivatalának jelentése szerint az idei év első felében 671 új cseh­szlovák találmányt vezettek be a ter­melésbe, vagyis 115-tel többet, mint a múlt év hasonló időszakában. E találmányok felhasználása egy év alatt több mint 28 millió koronát hoz népgazdaságunknak. • Érdekes hirdetés jelent meg e napokban a londoni „Times“-ben: Lord John Robert Russel, Bedford hercege (sorban a 13-ik) ez úton kéri azt az általa személyesen nem ismert herceget, hogy haladéktalanul küldje vissza hercegi koronáját, ame­lyet az illető 1933-ban a királyi ko­ronázás alkalmából kért kölcsönbe a bedfordi herceg időközben elhunyt édesapjától. Értékes felajánlás A nyitrai Magasépítő Üzem dolgo­zói a XII. kongresszus tiszteletére nagyon értékes vállalást tettek. Tud­niillik a vállalat a hrncsarovcei szö­vetkezet határának egy részét bérbe vette homokkitermelés céljából. A homokréteget agyag takarta s ennek eltávolítása révén dombok keletkez­tek, melyek nagy darab földet tettek terméktélenné. Az üzem dolgozói vállalták, hogy földgyaluval kiegyen­lítik a talajt, és így 1983 tavaszán két hektárt már meg is művelhet a szö­vetkezet. SE3ŰK ANTAL (Hrncslarovce) Pionírok a XD. kongresszus tiszteletére A leszári pionírok büszkén jelen­tik, hogy pártunk XII. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállaláso­kat teljesítették. 8180 kg vasat, 815 kg papírt és 17 kg gyógynövényt gyűjtöttek össze. Ezenkívül a falu, az iskola szépítésénél, valamint ez EFSZ földjein 5224 brigádórát dol­goztak le. Az eredmények teljesítésé­hez Levicka Irén tanítónő is nagyban hozzájárult jó szervező munkájával. CZAKŰ GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents