Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-08 / 54. szám
Kétnapos tanulmányút tapasztalatairól Elindultunk ... Az autóbuszban egész Szlovákia legjobb cukorrépatermesztői ültek és hallgattak. Még nem Ismerték egymást, talán azért volt ez a csend. Különben a nevezett exkurzió célja ■z volt, hogy a cukorrépatermesztő szakemberekkel megismertessék az égycsírás és a kevesebb csírájú répavetőmag csírázóképességét, életerejét s a környezethez való alkalmazkodását. Ez évben 7000 hektáron vetettek egy — illetve kevés csírájú vetőmagot. (Nem szabad összetéveszteni az égycsírás magot a kevés csírással, mivel az utóbbit koptatással nyerik, és a répamag-gumóban több magvacska megmarad.) Ilyen vetőmagot vetettek a geleiek és az alistáliak. Az alistáli szövetkezetben nagyszerűen díszük a cukorrépa. Az a kevés kételkedő termelő, aki kétségbe vonta az ilyen vetőmag értékét, itt meggyőződhetett arról, hogy igenis ezen az úton kell haladni a cukorrépa termesztésében. Lényegében az új termelési technológia kérdése volt itt a tét: sikerül-e megteremteni azt a módszert, amellyel a minimumra csökkentjük az emberi munka szükségletét a cukorrépa termesztésénél, avagy nem. A tények azt mutatják, hogy jó úton haladnak a szakemberek. Az égycsírás vetőmagot, illetve a kevesebb cslrásat olyan gépekkel kell vetni amely képes betartani a négy cm-es magtávolságot. De ez csak az egyik feltétel, amelyet rövidesen míegoldanak a technikusok. Fontosabb, Illetve a legfontosabb a talaj mintaszerű előkészítése. Ez az alapja az új technológia megteremtésének. Nem gondolunk itt a hagyományos talajelőkészítésre, persze az is beletartozik, csak sokkal alaposabban kell végezni. A legfontosabb a gyomirtás, hogy tiszta legyen a föld, gyommentes. Pontos utasítást még nem lehet írni, mivel mindez csupán a kezdeti Stádiumban van még; kialakulófélben. Mindenesetre megszívlelendő az alistáliak tapasztalata Tehát: tökéletes gyomirtás már az előző évben (többszöri szántással) a talaj kertszerű előkészítése, kellő mennyiségű szerves és szervetlen trágya adagolása. Ajánlatos a szervetlen trágyák felét, vagy egyharmadát már a mélyszántással a talajba juttatni, hogy a vegetáció idején legyen mindig egyenletesen tápanyag a növények számára. S még valami: ki kell választani az alomszalmát, amelyből a cukorrépa alá kívánunk trágyát készíteni. Enynyire komolyan veszik az alistáliak a gyomokkal való harcot; s ha így teszik, okuk van rá. Tehát olyan alomszalmát kell használni, amelyben nincsenek gyommagvak! Szándékosan nem beszéltem eddig a gépek szerepéről. Itt az egyelés, az egyéb kultiváciős munkafolyamatok géppel való végzése kerül előtérbe. Hogyan küszöbölhetjük ki a fárasztó és hosszadalmas kézi munkát? Elsősorban is a már említett alapos talajelőkészítéssel, a gyomtalanítással és az egyelésnél az egy, y-4- illetve kevesebb csírás vetőmag használatával. Ezenkívül a kikelés után a répasorokba keresztben történő ritkítófoaasolással. amely után ugyancsak a sorokra keresztbe történik a sarabolás. Ennél a munkánál minden attól függ, mennyire hozzáértő és lelkiismeretes emberek végzik. Legjobb, ha egy emberre bízzuk az ápolási munkák mindegyikét; így kellő prémium buzdító hatása tízmázsákban térül meg hektáronként. Még a kézi egyelésről valamit. A fent leírt módon ritkított répát az emberek utánritkítják. Természetesen ez sokkal könnyebb munkafo-A. Nővé Zámky-i járási Nemzeti Bizottságon Slávik elvtárs minden kertelés nélkül kijelentette, hogy a tejeladás időtervét egyetlen szövetkezet sem teljesíti. Először hihetetlennek tűnt a megállapítás és megkockáztattunk egy ártatlan kérdést. — Mondja, mikor lesz tej, ha még júliusban sem. Hisz most van elég takarmány! — Nevessek?... — válaszolta némi iróniával. Áttanulmányoztuk a járási kimutatást és megállapítottuk, hogy sajnos, a helyzet nem valami kecsegtető. Az érsekújvári járás tényleg elmarad a tejeladás teljesítésében. Szöget ütött a fejünkbe a probléma és meglátogattunk két szövetkezetét. Vajon mi az oka a lemaradásnak. A koltai szövetkezet 1700 hektáron gazdálkodik, tehát lényegesen kibontakozhat a nagyüzemi termelés. Ezzel szemben már a helyi nemzeti bizottságon 'hidegzuhanyt kaptunk. Ondrej Zlechovec, a helyi nemzeti bizottság elnöke kerek-perec kimondta, hogy a szövetkezet 330 tehéntől naponta csak 680 liter tejet ad a, közellátásnak. Hisz egy becsületes kecske is több tejet ad ... — Igaz, de nálunk ez a helyzet. Vita a répaföldön---------------------------------------> lyamat már, mint ha az egyelést • hagyományos módon végeznék. Például hosszúnyelű kapával is végezhető, mivel egy helyen csak egy egyed van. Az alistáli szövetkezetben ily módon négy nap alatt elvégezték az egyelést. Természetesen a munkaverseny egyik olyan formáját is alkalmazták, amely ezidáig még nem volt. Mégpedig: aki három napnál hamarább végezte el a cukorrépa egyelését, áronként 2 korona jutalmat kapott, aki négy nap alatt végezte el, az 1 koronát s akinek tovább tartott, nem kapott semmit. Hát ilyen nagyon kevés volt... A tanulmányúton résztvevők bejárták a nyugatszlovákiai kerületet, Bratislavától BuCany-ig, ahol a tanulmányútat egy jólsikerült vita keretén belül értékelték ki.-98-a tejjel sem maradunk le. De nem ám! Százhetven tehéntől 700 liter tejet fejnek. Persze az eredmény még nem végleges, de meglepő, hogy az év első napjától csak kis kilengés van a tejtermelésben. A tehenek erőnléte egyáltalán nem csökken, öröm járni az istállóban. A szövetkezet már ősszel alapos takarmánytervet dolgozott ki, és mikor sok volt, nem pazarolták, napokra beosztották. A zootechnikus szinte minden nap figyeli a teheneket. »— A szárazság miatt kissé silányabb a legelő. A vastartalékból kell pótolni a hiányt. De a lucernakazlat meg nem kezdem, bármi történjen. A takarmányt az állatállomány szükségletének megfelelően termelik. Két szövetkezetben jártunk, kétféle eredményt láttunk. Talán jó volna, hogyha Koltán is többet vitatkoznának a takarmánytermelés problémájáról, mert akárhogy is keresünk objektív okokat, például, hogy a múlt évben szárazság volt. Az idén eső is volt, száraz idő is, mégsincs takarmányunk. Takarmányt helyettük sem a járási nemzeti bizottság, sem más nem termelhet. Hihetetlen, és leírni is szégyen, hogy az átlagos napi tejhozam alig két liter. Bállá József Hol folyik el a tej? Gyenge az állatállomány, legalább 100 klshasznú tehenet kellene kiselejtezni. Nem maradtunk az irodán, meglátogattuk a gazdasági udvart. Hát bizony, a koltaiak nem igen dicsekedhetnek. Teheneik inkább paripára emlékeztetnek. Nyúlt lábúak, összeaszott hassal. » — Miért ilyen gyenge az állományuk? — kérdeztük Lévárdl Béla zootechnikust. — Hát kérem, nincs takarmány. — Mikor lesz? — Nem tudom. — Csűrtük-csavartuk, vitattuk a takarmánytermelés problémáját, a vezetőkkel és a fejőkkel is. Különösebb etetési módszerről nem beszélhetünk, mert ha kevés a takarmány, vajmit ér a módszer is. Most szecskára vágott zöld rozsot etetnek szalmával. Ettől bizony kevés a tej. — Nem fejünk mi már sosem elég tejet - állapították meg nem kis szomorúsággal a fejögulyások. — No, de más szövetkezetek mégiscsak jobban állnak. Miért nem termelnek elég takarmányt? — vetettük fel újra a kérdést. — Hát, a gombosherét kiszántottuk, azt nem kaszálhattuk. De csináltunk egy nagy baklövést. Az Őszön kiszántottunk 130 hektár lucernát, hogy majd kukoricát vetünk a helyére. Pedig most jól jött volna a lucerna. — Mennyi lucernát szárítottak hideg levegővel? — Egy mázsát sem. Milyen következtetést vonjon le az ember? Kiszántják a lucernát, helyette szudáni fűvel vesződnek, nem növelik a fehérje értéket hldeglevegős szárítással. Miért nincs takarmány? Mert nem az állatállomány szükségletéhez mérten tervezik a többéves takarmányok vetésterületét. Abban is van valami, hogy ha 100 selejt tehenük van, ki kellene cserélni. Ne tartsák, ha nincs belőle haszon. Nitriansky Hrádokon másképp beszélnek. Lőrincz Dezider zootechnikus egyáltalán nem jön zavarba. — Ja, kérem, azért választottak zootechnikusnak, hogy előszedjem a kobakomból, ami benne van. Eleget mondják a tagok, hogy örökké spekulálok, tervezek, dekázom a takarmányt, de hát meg is van az eredmény. A húsbeadást túlteljesítjük és Két növényápolási kép Első képünkön Kolárik Lajost, az okánikovói szövetkezet traktorosát látjuk. A dúslevelü cukorrépát már harmadszor kapálja. A cukorrépa megkapta a fejtrágyát is és a növényápolás sem mostohagyerek. A traktoros szerint 500 mázsás hektárhozamot ad majd ez a tábla. o Második képünk Hegyétén szintén jó növényápolóról készült. Orosz György szakszerűen irányítja a kapálóekét. A gyönyörű, nagylevelü Jcukoricát már harmadszor k< oálják. Amint a képen is látható, gyomnak se híre, se hamva. Ilyen növényápolási munka után természetes az 50-60 mássa szemeskukorica hektáronként. Kép és szöveg: Bállá Szarut jbwmífun 3 1962. július 8. A rozsnyői járásban néhány évvel ezelőtt minden burgonyát kézzel ültettek. Eke után vödörből vagy kosárból egyesével vagy kettesével dobálták a gumókat a barázdába. A nagy burgonyát pedig ketté vágták. A kikelt növényt egyszer megkapálták, később feltöltötték és végül kézikapával kiásták, mivel nem volt gép. A szövetkezetek megalakulásakor annyit változott a helyzet, hogy a szántást már géppel végezték, de a burgonya gépi ápolása soká váratott magára. Ebben az időben a 100 — 120 mázsás hektárhozam csúcseredménynek számított, s legtöbb helyen megelégedtek a 60 — 80 mázsával is. A múlt év volt az első, amikor a poprádi mozgalom és a szepességi módszer révén olyan eredmények születtek, hogy egyesek egyszerűen nem akarták elhinni, mások meg csodájára jártak. A borzovai szövetkezet 217, a rőcei 205 mázsás hektárhozamot ért el az új módszer segítségével, kísérleti parcelláin. A kétszázasok sorába felküzdötte magát a honcei, Cierna Lehota-i, Vysná Slana-i, rédovai, gömörhorkai, Gemerská Milhosf-i szövetkezet, valamint a Poprádi mozgalom - Szepességi módszer a rozsnyói járásban berzétei és csetneki állami gazdaság. Összesen 18 gazdaság kapcsolódott be a poprádi mozgalomba, 280 hektár területtel. — Meg kell hagynunk, alapos szervező munkát végeztünk, míg ezt elértük — emlékszik vissza Varjú József, járási propagandista, amint a burgonyatermesztés fejlődéséről érdeklődik. — Az idén már könnyebb volt, mert serkentőleg hatottak a tavalyi eredmények, azonkívül Ján Hlavác mérnöktől, a Veiké Lomnice-i Burgonyanemesítő Kutatóintézet vezetőjétől olyan előadást hallhattak szövetkezeteseink itt, Rozsnyón, amely egymagában eloszlatott minden kételyt az új módszer felől. . — Ogy bizony — kapcsolódik a beszélgetésbe Kerekes József, a rozsnyói szövetkezet gépesítője. Majd kissé elgondolkozik, hogy élményei tárházából összeszedje a legértékesebbeket. Addig megjegyezzük, hogy autóbuszban megyünk tanulmányútra, és számos burgonyatermesztő van köztünk, akik az útmenti gyönyörű burgonyatáblák láttán nem győznek eleget beszélni a poprádi mozgalomról és a szepességi módszerről. Most pedig adjuk át a szót Kerekes József elvtársnak. — A mi szövetkezetünkben tartottuk meg a gépi burgonyaültetés bemutatóját, Hlavác elvtárs útmutatásai szerint, de akkor még magam sem hittem, hogy minden kézi munka nélkül, ilyen könnyen elvégezzük a növényápolást és hogy olyan nagyra nőjjön a növény, amilyenre ezen a vidéken még nem volt példa. Az idén már 29 gazdaság kapcsolódott be a poprádi mozgalomba és alkalmazza a szepességi módszert, azonkívül az összterület 70 százalékán géppel végzik a növényápolást. Vajon mi különbség van a kettő között? — Az, hogy 29 gazdaság vállalta a 200 mázsás hektárhozam elérését, a poprádi mozgalom keretében, és természetesen a szepességi módszert alkalmazzák — magyarázza Ferenc Gyula járási agronómus — amely szerint bakhátakba géppel ültettük az egyöntetű gumókat. A növényápolást és a gyomirtást pedig láncboronáből és töltögető ekéből alakított gépcsoporttal végezzük. Elől ment a láncborona, utána a töltögető eke. A borona kitépte a gyomot és meglazította a talajt, de maga után sok földet beontott a bakhátak közötti barázdákba, ezt a töltögető eke tolta vissza és növelte a bakhátakat, aszerint, hogyan állítottuk be. Ilyen boronálással egybekötött töltögetést 3 —4-szer végzünk, és gép ássa ki a burgonyát is a fészekből. Tehát ez az egyik csoport, de mit csinál a többi, hisz mint már említette. a burgonyaterület 70 százalékát géppel művelik? A gazdaságok 60 százaléka már magáénak tekinti a szepességi módszert, de ez évben még nem bíznak a 200 mázsás hektárhozam elérésében. Igyhát a poprádi mozgalomba nem kapcsolódtak be. Tíz százalékot meg azok képeznek, akik maguk módja szerint végzik a gépi munkát, a többi helyen pedig vagy egyáltalán nem lehet géppel dolgozni, vagy a jövő évben kapcsolódnak be a gépesített burgonyatermesztésbe. — Ezek szerint annál a 10 százaléknál okoz a legtöbb gondot az új módszer meghonosítása, amelyik a maga módja szerint értelmezi a gépi munkát ? — Ezt éppen nem mondhatnám — veszi át a szót Varjú elvtárs —, Itt van például a hárskúti szövetkezet. Az idei burgonyája párját ritkító. Nem alkalmazta még a bakhátas gépi vetést, de a trágyázást, vetőmagkiválogatást és a növényápolás nagy részét Hlavác elvtárs útmutatásai szerint végzi. A síma táblát háromszor megboronálták, egyszer sarabolták és háromszor töltögetnek. Ami pedig a legfontosabb, 200 mázsát várnak hektáronként. Sok szó esett még a burgonya ápolásáról, gépekről, a jó vetőmagról, a fajtamegválasztásról, degenerációról, új fajták előállításáról és sok mindenről, de ki győzné ezt leírni. Az egészből a tanulságot levonva, annyit azonban szükséges megjegyeznünk, hogy új utakon halad a rozsnyői járás a burgonyatermesztésben. Az új módszereket nem másolják, hanem saját tapasztalataikkal feltöltve alkalmazzák és mindez a helyes irányítás, a kitartó, meggyőző munka eredménye. Csurllla József
