Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-16 / 74. szám
DREPKAUCI falu Észak-Moldáviában fekszik. A széles utcák mentén fehérre meszelt, cseréptetős házak bújnak meg a gyümölcsösökben. A Lenin kolhoz parasztjai gyümölcsöt és kukoricát termesztenek, tejet termelnek. Az emberek reggelenként dalolva, tréfálkozva sietnek munkába. A jókedvben a fiatalok járnak az élen. De hát hogy is tudnának a legények vagy a lányok akár egy fél órát Is meglenni dal és tánc nélkül? A zöldellő szőlőskertekből, a földekről, legelőkről mindenfelől vidáman száll a fiatalok éneke. Dalolva szaporábban megy a munka. Egyébként a fiataloknak, a helybeli műkedvelőknek megvan a lehetőségük, hogy tudásukról a nyilvánosság előtt is számot adjanak. A kolhoznak 600 személyes művelődési háza van a faluban. A falusi fiataloknak különböző az ízlésük. Vannak, akiket a fúvószene vagy a könnyűzene vonz, mások inkább énekelni szeretnek, s vannak, akik a színjátszást kedvelik... Jelenleg több mint ötven fiatal traktoros, fejőnő, kombájnvezető és szőlőmunkás vesz részt az öntevékeny művészeti munkában. Az .előénekes“ kifejezést arra használják, aki elsőnek kezdi el a dalt. De a szó átvitt értelmében azt is jelenti, hogy „kezdeményező“. Drepkauci ifjúsága is ilyen kezdeményező szerepet visz sok érdekes dologban és nemcsak kulturális téren... A tó partján, a dombon azelőtt kopár telkek éktelenkedtek. Erre a napégette földre még a birkák sem szívesen tévedtek. Az idén tavasszal aztán, alighogy a föld előbújt a hótakaró alól, csákánnyal és ásóval felszerelt fiatalok jelentek meg a telken: — Parkot építünk magunknak ... S MEGCSINÁLTÁK A PARKOT. Egyúttal fedett tánchelyet is építettek hozzá. Drepkauciban az utóbbi három év során 180 új ház épült. Építkeznek a családosok is (hogy még kényelmesebben lakjanak), meg a fiatal házasok is. Az utóbbiak persze többen. Nehezebb a dolguk, mert kevesebb a megtakarított pénzük, meg segítségük sincs úgy, mint a nagy családoknál, ahol sok a munkáskéz. Újabban azonban segítségük is akadt! A falu fiataljai jó szokást honosítottak meg: közösen segítenek a fiatal házasoknak otthonuk megteremtésében. Mi magunk is tanúi voltunk egy megy a munka. Viktor Kozsokarj így válaszolt: — A brigád nem régóta dolgozik együtt... A szövetkezetben gyenge volt a kukoricatermés, a növényápolás sem volt megfelelő. Már már veszély fenyegette a „szántóföldek királynőjének“ renoméját... Akkor mi, fiatalok összejöttünk, és őszintén meghánytuk-vetettük a dolgot. Vajon nézhetjük-e tétlenül tovább ezt a helyzetet? Elmentünk a vezetőséghez. Megkértük, hogy bízza miránk a kukoricát. Aztán munkához láttunk ... S nem is dolgoztunk rosszul. Az elmúlt évben a brigád a 74 hektárnyi földről hektáronként 56 mázsa szemeskukoricát takarított be, ez pedig sokkal jobb az előző évek eredményeinél. Ahol az acélos búzát termelik ilyen esetnek. Antonyina C s eb a n kolhoztag elhatározta, hogy házat épít magának. Fiatal brigádtársai azonnal a segítségére siettek. A lányok a téglát készítették, a legények pedig felhúzták a falakat, megcsinálták a tetőt. Néhány társadalmi munkában töltött vasárnap kellett hozzá, és már készen is volt a ház! Láttuk az állattenyésztő telepeken, építkezéseken, gyümölcsösökben és javítóműhelyekben dolgozó fiatalokat. Azt tapasztaltuk, hogy a termelés fontos területein felelősségteljes munkával bízzák meg őket, adnak a véleményükre, megbíznak bennük. De ez természetes is, mert a fiataloknak aztán igazán nem kell a szomszédba menniük sem lelkesedésért, sem leleményességért. A kolhoztagoktól sok jót hallottunk Viktor Kozsokarj ifjúsági brigádjáról, ezért ellátogattunk közéjük. A NAP MÁR VÉGE FELÉ JÁRT, mire kiértünk a mezei. szállásra. A A „Kami“ Tizenhét éves, és a Kosicei Középfokú Ipariskola másodikos tanulója. Ezzel a mondattal be is fejezhetnénk ha ... igen, ha ez a tizenhét éves fiatalember csak ennyi lennie. Dq több, mert szorgalmával már a középiskolában is kitűnt. Az idei szünidőt szülőfalujában, a mocsi szövetkezet földjein töltötte. Az aratás kezdetétől agész a befejezésig dolgozott, vágtdk az aranysárga búzát, árpát a rendrakóval. Hogy mennyit keresett? Nem árulta el otthon, meglepetésnek szánta. Mi azonban most már bátran elmondhatjuk: az első 15 nap alatt 39 munkaegységet Írtak a neve mellé. Milyen szép lenne, ha minden diák olyan odaadással segítene, mint Kovács Kálmán, a mocsiak „Kamija" ... Ma már ismét az iskolapadban ül, készül az életre, tanul, s most is bizonyára épp olyan szorgalmas, mint az aratás idején. TRENKA TIBOR (Marcelová) A drepkauci fiatalok számára a nap nem egyformán kezdődik. A szenvedélyes horgászokat például a tóparton találja a hajnal. fehér falú, tágas szobába egymás után léptek be a traktorosok, növénytermesztők, s a föld meg a gépolaj szagát hozták magukkal. Sorra nyújtották nekünk kérges, áthevült kezüket. Megkérdeztük tőlük, hogy AJ indig jó híre volt a pelsőci hegyek lábánál termesztett acélos búzának, amely párját ritkította a környéken. Különösen örvendetes az idei termés gabonafélékből. Régen fizetett ilyen jól a gabona, igaz, hogy a plesiveci szövetkezet esek alaposán meg is munkálták a földet, betartották az agrotechnikai határidőket. — Szép, nagyon szép volt az idei termés — beszélte a szövetkezet könyvelője, Molnár László. - Búzából 30, árpából 34,5 mázsát értünk el hektáronként. Ugyanakkor a rozs és a zab is kielégítő termést adott. A plesiveciek az elsők között teljesítették a járásban a gabonaeladási kötelezettségüket. —' Idén nem sikerült úgy, mint tavaly. Akkor elsők voltunk a járásban. Hisszük, hogy jövőre újra kivívjuk az elsőséget. Eképp fogadkozott a könyvelő.- Miként teremtik meg rá az előfeltételeket? — érdeklődtem. — Traktorosaink derekasan megállták a helyüket a nyári munkák során, reméljük, hogy a szántás-vetés, valamint a kapások betakarítása idején sem hagynak cserben minket. J7 égül Molnár köny' velő azt is elújságolja, hogy a szövetkezet legkiválóbb tagjai társaskiránduláson vesznek részt. Ütjük során több élenjáró szövetkezetét meglátogatnak, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodjanak. (des) A tapasztaltabbak segítsége MIVEL MAGYARÁZHATOK ezek az eredmények? A fiatalok egyszerű választ adtak erre: — A barátsággal! A nótánk is azt mondja, hogy „elvtársak módjára segítsük egymást...“ Mi is ezt teszszük. A fiatalok áldozatkész munkája hozzájárul a közös gazdaság felvirágzásához, s ezzel együtt egyéni jövedelmük is növekszik. Az egyre fokozódó jólét, s a jövőbe vetett szilárd hit is nagy szerepet játszik abban, hogy a faluban évente 40 — 50 házasságot kötnek. Lakodalomban nem volt alkalmunk részt venni. A kolhoztagok azonban meghívtak bennünket: — Jöjjenek el ősszel! Majd ha betakarítottuk a termést, lesz itt lakodalom ... Csaknem mihden háznál! NÉHÁNY FIATAL HÁZASPÁRRAL azonban sikerült találkoznunk. Viktor Cseban traktoros családja jólétben, vidámságban él. Viktor és Ólja a lelkűket is kiteszik kisfiúkért, Surkáért. Üj házban laknak. Nemrég szép bútort és motorkerékpárt vettek. Most azon vitatkoznak, hogy mit vegyenek legközelebb. Viktor szereti a zenét meg a színdarabokat, ezért a televízió mellett kardoskodik. A háziasszony azonban a hűtőszekrény pártján van. A legkisebb Cseban — a kicsi Surka — még nem vesz részt a vitában. De neki nincs is oka izgalomra, mert mire felcseperedik, addigra lesz a lakásban televízió is, meg hűtőszekrény is ... Szabad idejében Viktor a könyveket bújja. Nagyon határozottan jelentette ki: — Hamarosan befejezem az esti iskolát. Utána főiskolára megyek! Természetesen mezőgazdasági szakra. .,. E RIPORT KERETÉBEN nem számolhatunk be valamennyi drepkauci élményünkről. De ha megkérdeznék tőlünk, hogy mi jellemzi leginkább ezeket a falusi fiatalokat, határozottan azt felelnénk, hogy a derűs életkedv, a munkaszeretet és a tudásszomj. V. JEGORUNYIN ÉS A. PTYICIN riportja A szövetkezetek szervezeti, gazdasági megerősödésének egyik feltétele az, hogy valamennyi közös gazdaság megismerje és alkalmazza a legfejlettebb termelési eljárásokat. Ez nemcsak a szövetkezetek magánügye, hanem fontos közügy. Éppen ezért hozta létre egy évvel ezelőtt Magyarországon a Földművelésügyi Minisztérium a szaktanácsadó-bemutató gazdaságok hálózatát. A tapasztalatcserék, az üzemi látogatások korábban sem voltak ismeretlenek a parasztok körében. Nagyobbára azonban ötletszerűek voltak, s nem elégítették ki a korszerű mezőgazdasági termelési módszerek, a tudomány és technika legújabb vívmányai iránt érdeklődő szövetkezeti gazdák, szakmunkások, vezetők igényeit. A bemutató gazdaságok hálózatának kialakításával tervszerűbbé és szervezettebbé vált a gazdaságok egymás közötti tapasztalatcseréje, és a szaktanácsadás. A bemutató gazdaságok feladata, az, hogy a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát megteremtve, a nagyüzemi gazdálkodásban szemléltetően mutassák be az alapvető és a korszerű, fejlett növénytermesztési, állattenyésztési, gépesítési munka, üzemszervezési, számviteli stb. módszerek előnyét és hasznát. Ugyanakkor tanítsák meg alkalmazásukra a körzetükhöz tartozó közös gazdaságok vezetőit, tanulni vágyó tagságát. A szaktanácsadói-bemutatói tevékenység ellátására a legjobb, a legtapasztaltabb állami-, tan- és kísérleti gazdaságok, valamint a termelőszövetkezetek közül járásonként kettőt-hármat bemutató üzemnek választottak ki. Számuk 390,’s mintegy fele állami gazdaság, fele termelőszövetkezet. Szaktanácsadói tevékenységgel hivatalosan caBem 500 képzett szakember foglaltaik, ezenkívül azonban — főleg az állami gazdaságokban — mégegyszerannyi szakember segít ebben a munkában. A szakemberek többsége agráregyetemi végzettséggel és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. A bemutató üzemek túlnyomó részben általános növénytermesztési, állattenyésztési, üzemszervezési, kisebb arányban pedig speciális zöldség-, gyümölcstermesztési-, öntözési- és könyvelési szaktanácsadást végeznek. A szaktanácsadást néhány szövetkezet szakköri tevékenységgel is összekapcsolja. 4(YZr,facC ■hwJvff 1962. szeptember 16. 1/ ír rr CT ám fényt vet sok funkcionárius Ix I O t O EZ I , jellemére A következő kis eset a szomotori körzet szövetkezeti elnökeinek és HNB titkárainak rendszeres körzeti gyűlésén történt, még aratás idején. A gyűlésen az aratással járó .ügyes-bajos dolgokat tárgyalták meg a trebisovi JNB mezőgazdasági osztálya vezetőjének a jelenlétében. Akadt is bőven. De most nem erről akarok szólni. A gyűlés végén rátértek a nemzeti bizottságok és szövetkezetek közti szocialista munkaverseny értékelésére, azaz csak rátértek volna, de egyes HNB-titkárok nem tartották érdemesnek, hogy az előre kiküldött formulát kitöltsék. Eszerint kellett ugyanis értékelni a versenyfeltételek teljesítését. Fejből természetesen nem tudták, így ennek, vagy annak odaítélni az elsőséget, igazságtalanság lett volna. Juhász Lajos mérnök, a JNB képviselője a gyűlés végén mégis azzal az ajánlattal áljt elő, hogy mivel az eddig elért eredményei alapján legérdemesebb a vándorzászlóra a bodrogi szövetkezet, a következő gyűlésig adják át nekik. — Mennyi jutalom, mennyi pénz jár vele? — hangzott innen is, onnan is h széksorokból. Juhász mérnök bejelentésére, hogy ezzel bizony nem jár semmi, kitört a nevetés, s a nevetésen * át is hallani lehetett nem egy funkcionárius hangját: — Akkor csak adják oda nekik! Zelenák József, a bodrogi szövetkezet elnöke felállt és átvette a legjobb községnek kijáró vándorzászlót. Aztán rövid beszédbe kezdett. amely valószínűleg mély benyomással volt a jelenlévő funkcionáriusokra is, mert egyszeriben elhallgattak. — Tisztelt jelenlévők! — kezdte. — Engedjétek meg, hogy e kis zászló átvételekor néhány szót szóljak. Mosolyogtatok, amikor nekünk ítéltétek, úgyhiszem azonban, hogy eddigi munkánkkal rászolgáltunk. Meg szeretném még jegyezni, hogy. a pénzt nem jutalomként hajkurászszuk, hanem szorgos munkával kitermeljük. Ez alkalommal most itt valamennyietek előtt kijelentem, hogy ettől a kis zászlótól egyhamar nem válunk meg. Ennyit akartam mondani, elvtársak! A teremben mindenkinek ajkára fagyott a szó és a nevetés. Még mielőtt Juhász mérnök bezárhatta volna a gyűlést, Zelenák József valamennyi jelenlévőt meginvitált egy ünnepi pohárkára, ezzel is bizonyítva, hogy a zászlót végérvényesen meg akarja tartani. Kis eset csupán, de rávilágít sok funkcionárius jellemére, akik féktelen pénzhajhászás közben elfelejtik, hogy annak legjobb útja a szorgalmas és becsületes munka. Palágyi Lajos A bemutató üzemek szaktanácsadói tevékenysége alig egy esztendőre tekinthet vissza, hatásuk azonban máris lemérhető. Számos szövetkezetben javult a szakmai vezetés, a munkaszervezés színvonala. Munkájuk eredményeként különösen jelentős az előrehaladás az okszerű talajművelésben, a tőszám növelésében, a nyári és az őszi betakarítás megszervezésében, a bőventermő búzafajták termesztésében, a korszerű, kevesebb veszteséggel járó szénaszárítási módok alkalmazásában, a korszerű gyomirtó vegyszerek használatában, a hibridkukorica-vetőmag széleskörű használatában. A szaktanácsadásnak, tapasztalatcserének négy fő formája alakult ki. Az első forma a tapasztalatcserével egybekötött szakmai bemutató. A szaktanácsadók fontosabb munkák, nagyobb kampányfeladatok előtt meghívják a hozzájuk tartozó szövetkezetek felelős vezetőit (elnököket, agronőmusokat, brigádvezetőket) és személyes megbeszélés, gyakorlati bemutató keretében ismertetik saját tervüket és a termelőszövetkezet részére javasolt megoldásokat. Bevált módszer az is, hogyha a bemutatót a szaktanácsadó a körzetéhez tartozó valamelyik szövetkezetben . tartja, megvitatja az ott tapasztalt üzemi megoldásokat. Számos bemutató gazdaságban a kampánytervüket (aratásra, őszi betakarításra stb. való felkészülés) legalább 1 — 2 héttel előtt elkészítik a többieknél, hogy a szomszédos szövetkezetek is tanulhassanak belőlük. Második módszerként a gazdaságok vezetői, szaktanácsadó napokat rendszeresítettek. E napokon az érdeklődő szövetkezeti vezetők rendelkezésére állnak, s a tanácsért, útmutatásért hozzáfordulóknak közvetlen felvilágosítást nyújtanak. A szaktanácsadói tevékenység harmadik módja a helyszíni személyes száktanácsadás. E célból a szaktanácsadók keresik fel külön-külön a hozzájuk tartozó szövetkezeteket és ott vitatják meg velük a problémáikat. A szövetkezeti szakmunkások, tanulni vágyó tagok körében igen népszerű a szaktanácsadás negyedik módja, a bemutató gazdaságban közvetlen gyakorlati munkán való részvétel. A termelőszövetkezetből egy vagy több szakmunkás néhány napon vagy héten keresztül tanfolyamszerű jelleggel résztvesz a bemutató üzem munkájában (baromfi-, sertéstelepen, borjúnevelőben, műhelyben), s ott tanulmányozza azokat a módszereket, amelyeket az üzem bevezetésre ajánl a szövetkezetnek. Arra is van példa, hogy bemutató gazdaság küld egyegy szakmunkást a hozzá tartozó szövetkezetbe, hogy egy-egy fejlett termelési módszert ott a tagokkal megtanítson. A bemutató gazdaságok szaktanácsadói ezirányú megbízatásukat a tapasztaltabb testvér módján — egyéb gazdasági munkájukon felül — önzetlenül látják el. Ebben hevíti őket az a tudat, hogy a szövetkezeti mozgalom megszilárdulásában, a gyengébb szövetkezetek megsegítésében ilyen irányú tevékenységük éppen olyan, vagy talán még fontosabb forradalmi megbízatás, mint volt a mezőgazdaság számszerű szocialista átszervezése. E nemes fáradozásukért széleskörű társadalmi 'megbecsülés övezi a bemutató gazdaságok szaktanácsadóit. Fehér Gyula (Budapest)
