Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-16 / 74. szám
Zuzana MACKÓVÁ két éve dolgozik a vigyinai szövetkezet (lucseneci járás) baromfitelepén. Jelenleg 1100 darab baromfit gondoz. A napi tojáshozam több mint 500 darab. Szorgalmas munkájának az eredménye, hogy a szövetkezet 100%-ra teljesíti iojáseladási tervét. (Foto: Kajtor Pál) Űj termőterület Készítsünk szilázst a sertések részére is A szőlő és a avümölcs vámszedői Á vén természet idén ballábbal kfelt. Fösvényen, rendszertelenül oszlottá meg az 1962. évre szóló ajándékait. A tavaszi mogorva, napsugárszegény' időjárást növényhervasztó kánikula követte. Olykor pattanásig feszült a növényvilág élethúrja. A hadakozásban mégis mi, „az élet“ lettünk erősebbek, győztünk a szárazság hétfejü sárkánya felett. Az örökigazság, amely minden műveletnek, intézkedésnek előnyt és hátrányt tu - lajdonít, az idén is érvényes. Igaz, szántóföldi növényeink túlnyomórészét sanyargatta, a szőlőt viszont fölemelte a száraz időjárás. Földtekénk legnemesebb és legnapszeretöbb gyümölcse kedvezően hasznosítja az aszályos évet, amely nagyban hozzájárult ádáz ellenségeinek — a peronoszpórának és lisztharmatnak — megsemmisítési harcához. De mint minden növénynek, a szőlőnek is számos más ellensége van, amelyek ugyancsak nagy vámot szednek szőlőinkből, főleg érés idején. Többek között egyik ilyen komoly kártevőnk a darázs. Aki nem kíséri figyelemmel a szőlő és gyümölcs beérésének idejét, annak nem tűnik fel, de aki naponta bejárja a szőlőskertet, főleg hegy és partmentéken, figyelmét nem kerüli el a darázs szőlődézsmálása. Több fajtára oszlik: a közönséges darázs, a lódarázs és a kecskedarázs. Az előbbi főleg padlásokon, az utóbbiak pajtákban, korhadt fákban, kőrakásokban árokpartokban lévő darázsbarlangokban és másutt él. Ha beáll a tél, csak a megtermékenyült anyák telelnek át. Tavasszal az anya előjön, néhány sejtből álló fészket csinál, amelybe petéket rak, majd a lárvákból kikelnek a dolgozók, amelyek eleinte kis számban mutatkoznak, rovarokkal táplálkoznak, de gyümölcs és szőlőéréskor számuk megnő és vakmerő rablóként jelennek meg. A darazsak átrágják az érett gyümölcs héját, levét és húsát elfogyasztják úgyannyira, hogy csak az üres héj marad meg. Már az is nagy kár, ha csak megkezdik a gyümölcsöt, mert ezeket a sebeket ellepik a penészgombák, s a gyümölcs romlásnak indul. Esős időjárás esetén még az egészséges bogyóban is elterjed, tehát a darazsak üldözését minden lelkiismeretfurdalás nélkül megindíthatjuk A darazsak elleni harcot mindig akkor kezdjük, amikor még kevés van belőlük — tehát télen és tavasszal keressük fel fészkeiket, gyűjtsük össze és égessük el. Ezt ugyan megtehetjük ősszel is éjjel, nappal vagy hajnalban, amikor a darazsak nagy része a fészekben van. Mindenesetre veszélyes vállalkozás a darázsűzés, mert a csípés kellemetlen. Védőálarcot, kesztyűt használjunk miáltal csökken a darázscsípés veszélye. A darázsbarlangban folyó életnek pedig petróleum, vagy benzin, esetleg kén égetésével vethetünk véget. Egy másik irtási mód: befőttes üvegbe cukrosvizet, vagy mustot teszünk, s a lekötözésre használt pergament papírt pár helyen újjheggyel beszakítjuk. Az így bekerült darázs nem tud zárkájából kiszabadulni. Az érett szőlőben hasonló károkat tesznek a verebek, de főleg a seregélyrajok, továbbá a fácán, baromfi, kutya, róka és más kártevők. Igaz, a madarak egyrészt pusztítják a kártékony rovarokat, de ugyanakkor a gyümölcsöt is megvámolják. Alkalmazhatunk a kártevők ellen riasztókat, így például madárijesztőt is. Hasonló célt szolgálnak a kifeszített zsinegre kötött tükördarabok is. Igen eredményes védekezési módszer, ha rajtaütünk. Használhatunk kerepelőt, kolompot, riasztópisztolyt, sípot stb... Ezeket azonban időközönként váltsuk, mert az egyhangú zaj eloszlatja a félelmet. Bevált riasztó hatása van a lelőtt, lábbal felakasztott kitömött madárnak. Az említett kártevők elleni harc tökéletessége, valódisága iránt hiányérzetünk támadhat, de reméljük, hogy a jövőben tudományos dolgozóink segítségével már modern védőszereket alkalmazhatunk gyümölcsöseinkben és szőleinkben. Kása Mihály (Zemianszkáolcsa) Növeljük a oarasztakadémia színvonalát A PÁRTDOKUMENTUM fontos feladatul tűzte a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének növelését. Ez mindenkire vonatkozik; az egyszerű dolgozókra, mérnökökre egyaránt. Ismert tény, hogy az elméleti tudás gyakorlati tapasztalat nélkül nem érvényesül, viszont a gyakorlat sem boldogul, ha nem a tudományon alapul. Iskolánkban ezért vezettük be a politechnikai képzést. De bármennyire is egybekötjük az elméletet a gyakorlattal, az élet iskolája új feladatok elé állítja az embert. Csak azok a szövetkezetek érnek el évről évre szép eredményeket, amelyek a dolgozók továbbképzésével törődnek. Eddia különböző tanfolyamokon igyekeztünk megoldani ezt a problémát, az ipar példája nyomán. A múlt évben pedig már földműves, illetve parasztakadémiákat létesítettünk. Csupán a kelet-szlovákiai kerületben 19 akadémia működött. EZEK EREDMÉNYEIN FELBUZDULVA egyre többen érdeklődnek, úgyhogy az idén már 54 parasztakadémia létesítését készítjük elő. De mielőtt ezzel bővebben foglalkoznánk, megemlítjük a parasztakadémia lényegét. Ugyanis sokan parasztakadémiának nevezték a nagy terméshozamok mestereinek tanfolyamát is, mert mindkét tanfolyamon ugyanazok a hallgatók is részt vettek és az volt a tananyaguk. A különbség az, hogy a magas terméshozamok mestereinek tanfolyama egyetemi színvonalú. Ahol a hallgatók is komoly szakelőadásokat tartanak elért eredményeik módjáról és a termelés legfontosabb kérdéseit közösen vitatják meg a tudományos akadémia, kutató és nemesítő állomások dolgozóival. Ezzel szemben a parasztakadémia a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel általános elvek alapján foglalkozik, mint azelőtt a gazdatanfolyamok. AZ AKADÉMIA CÉLJA, hogy főképpen a fiatalokat továbbképezze és gyors segitséget nyújtson a legfontosabb problémák megoldásában. A múlt évben különböző korú hallgatók látogatták a parasztakadémiát. Jóformán nem volt más feltétel, minthogy az illetőt ajánlja a mezőgazdasági üzem, amelyben dolgozik. Az idén inkább az ifjúságot várjuk az akadémiára, mégpedig akik elvégezték a középiskolát vagy tanonciskolát és jól dolgoznak a mezógazaasagDan. A tanítás októberben kezdődik. A tanterv-tervezetet a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társulat mezőgazdasági osztálya, a Kosicei Állatorvosi Főiskola és a Mezőgazdasági Tudományok Tanszéke állította össze. Benne 40 előadás szerepel. Ebből választhatnak maguknak az egyes akadémiák. Az előadás, melynek másolatát minden hallgató megkapja, megjelöli a forrásmunkákat és müveket ajánl kiegészítés céljából. Az előadásokból megemlítek néhányat tájékoztatásképpen: A szarvasmarha leggyakoribb betegségeinek megelőzése és azok gyógyítása; a helyes takarmányozás és a rossz takarmányozás okozta betegségek gyógyítása. Egy-egy előadást üzemlátogatás követ a gyakorlati rész elsajátítása céljából. A helyes borjú és malacnevelést valamelyik szövetkezetben tekintik meg. Az állatot számára elsősegély-nyújtását, mini például a lábtöréskor alkalmazhatf kötözést az állatorvosi főiskolán , tanulják meg. A TANÉV HÁROM SZEMESZTERBŐL ÁLL s minden szemeszter nyolc előadást foglal magába. Azok az akadémiák, amelyek a múlt évben a növénytermesztéssel foglalkoztak, a: idén az állattenyésztést tanulják vagy fordítva. Viszont, ha a szakosítás úgy kívánja, tovább tanulhatna! ugyanabban a termelési ágban. Az idei tanfolyam tervét a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kerületi mezőgazdasági tanácsa készítette el é: küldte az illető járásoknak megvitaásra. A járás a helyi problémait figyelembe véve' módosíthatja vagy Dővítheti, azonkívül saját előadóit ajánlhatja. A parasztakadémiára a jelentkezőlapokat az ismeretterjesztő társaság járási vezetősége küldi a gazdaságoknak. Ezzel történik a jelentkezés, egyben a tanulók kötelezik magukat az előadások és a tanfolyamok látogatására. Eddig is sok az érdeklődő, s bizonyára még többen lesznek, mire a tanítás megkezdődik. Viszont egyes járások közömbösen fogadták a továbbképzésnek ezt a bevált módszerét. Most is ott mutatkoznak a hiányosságok, ahol a múlt évben. Ezért érdemes visszapillantani a parasztakadémiák első évfolyamára. A LEGSZEBB EREDMÉNYEKET a szpisszkánováveszi járásban érték el, ahol a múlt évben négy parasztakaiémia működött. Az eredmények főképpen annak köszönhetők, hogy az ismeretterjesztő társulat és a JNB mezőgazdasági osztálya közösen törődött az akadémiák megszervezésével, a tanítással és a hallgatókkal. Az akadémiák tanfolyamait főképpen szövetkezeti vezetők, mezőgazdasági szakemberek és HNB funkcionáriusok látogatták, akik az előadásokon rendszeresen résztvettek. Például Spiszszkístvrtokban átlag 27 hallgató volt az előadásokon. Az előadások általában magas színvonalúak voltak és nagy visszhangra találtak a hallgatóság körében. Az idén még két parasztakadémiát létesítenek a szpiszszkánováveszi járásban. Sajnos nem minden járásban sikerültek ennyire a parasztakadémiák. A kosicei járásban a tervezett hat akadémia helyett csak egyet sikerült létrehozni. De még ez sem fejeződött be sikerrel. Legrosszabb helyzet azonban a poprádi és trebisovi járásban volt, ahol egy parasztakadémiát sem alakítottak. Az első parasztakadémiák, ha mindenütt nem is váltották be a hozzáfűzött reményeket, hasznos tapasztalatokat hoztak. Okulva a múlt év hibáiból az idén korábban kezdtük a tanév előkészítését s figyelembevettük a pártdokumentum útmutatásait, amelyek a mezőgazdasági dolgozók továbbképzését egyik legfontosabb feladatul tűzik ki. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy minél többen részt vegyenek a parasztakadémiákon. A tanítást magas színvonalra emeljük olyan formában, hogy az a termelésben mielőbb megmutassa hatását. Dr. Bárd Sándor, a Kosicei Állatorvosi Főiskola tanársegédje Mohovce felett, a Dobric lábától ered a Tildi patak. Tavasszal, ősszel és bővizű években igen sok kárt okozott. Hosszú évék során új medret mosott magának. Mocsaras, lápos, hasznavehetetlen területek heverte’^ mellette, egész a Zsitváig. Ez már a múlté. A napokban adta át a Mezőgazdasági Talajjavító Vállalat a patakon létesített halastavat. Ez a 16 hektáros vízgyűjtő célszerűen oldja meg Mohovce és asscmtegcms Csifáre községek vízgazdálkodási problémáit. Kétszáz hektárt tesz ki a talajjavítás területe. A 16 hektáros tó 30 000 m3 víztartalommal bír. Halak és víziszárnyasok tenyésztése válik itt lehetővé és még ami a legfontosabb, az öntözéses gazdálkodást is elősegíti. Alig gyűlt össze víz a tógát tövében, de az öntözéshez szükséges csatorna már készen áll. Jövőre már a csifáre szövetkezetesek rendszeresen öntözhetik a tómenti 150 hektárnyi területet. A falu megszabadult az áldatlan talajvíztől, amely néhol még a lakásokat is megrongálta. Most 60 hektár termőtalaj, 150 hektár öntözéses gazdálkodás, halastó, ka~ csafarm és a nyári fürdőzés lehetőségei állanak fenn. Már a vadvizekkel nincs baj. Hatvanöt után majd rendezést nyer a község ivóvízellátása is. Addig azonban ez a vízrendezés is sok szép eredményt biztosít a szövetkezetnek és a község minden lakosának. Demeter István (Kalná) A sertés kifogástalan emésztéséhez, jó étvágyának megtartásához, és takarmányadagjában a táplálóanyagok helyes arányának biztosításához, feltétlenül a változatos takarmányozást igényli. Ezért a sertés táplálékát minél többféle takarmányból helyes összeállítani.'A legnagyobb változatosságot a zöld- és silótakarmányféleségek, valamint a gyökgumós-félék biztosítják. A tapasztalatok szerint, a gazdaságok jó részében ma is a sertés túlzott egyoldalú abraktakarmánj'on tartása dívik. Márpedig ez az említetteken kívül azért sem lehet helyes, mert így nő a sertéstartás takarmányozási költsége, valamint nélkülözi a természetes tartás követelményeihez elengedhetetlenül szükséges biológiai hatóanyagokat. De abraktakarmánykészleteink korlátozott volta is, más takarmányfélék beiktatását követeli a sertés táplálásába. Amellett, hogy az egyoldalú abraketetés miatt növekszik a sertéstartás önköltsége, az ilyen takarmányozással még az állatok életműködésében zavarok is előállhatnak, esetleg megbetegszenek és emiatt nem kifogástalanul növekszenek, fejlődnek. Gyengül a takarmányértékesítés, csökken a súlygyarapodás, ami végül is a jövedelmezőséget rontja. A sertés téli takarmányozásának változatossá tétele a tenyésztőnek gondot okozhat. Nem elégséges az, ha csak burgonyával vagy répával egészítsük ki a sertés abrakadagját, hanem fontos, hogy vitaminokban gazdag zöldtakarmányokból készült jó minőségű szilázs is rendelkezésre álljon. Az utóbbi időben végzett kutatások az A-vitaminnak mind nagyobb szerepét állapítják meg az állati szervezet ellátásában. Sertés esetében a jó eredmények eléréséhez szinte nélkülözhetetlennek tartják. Nyáron a zöldtakarmányokkal, télen az ezekből készült szilázsokkal tudjuk a fontos A-vitamin forrást, a karotint biztosítani. Amellett, hogy a szilázsetetéssel az életfunkciók normális életműködését elősegítjük, még abrakmegtakarítást is elérhetünk. A tenyésztésben lev» sertésekkel 20 — 30, a hízókkal 10 — 45 %-ot. Ez is igen fontos, különösen takarmányszükös időszakban, aminek bekövetkeztére az idei szárazság miatt számítanunk kell. Az elmondottak szerint a szilázsetetés fontossága miatt törekedjék minden gazdaság sertésállománya részére is a télire elegendő, jó minőségű szilázst készíteni. A kérődző állatok részére készült sziiázsok, mint pl. a silókukorica, az elvénült csalamádé, az őszi keverékek stb., azok nyers rostban gazdag voltuk miatt a sertések etetésére nem alkalmasak. Ugyanis a rostdús takarmányt a sertés rosszul emészti, de az ilyen takarmány az etetett egyéb takarmányok emészthetőségére is káros hatással van, miáltal végeredményben rosszul értékesíti valamenynyi etetett takarmányt. A célnak különleges keverékszilázsok felelnek meg a legjobban, mivel azok többféle, táplálóbb és rostszegényebb takarmányokból készülnek. A kísérletek, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján ilyen szilázs leginkább a cukorban gazdag, nedvdús és a pillangós virágú fiatal zöldtakarmányokból vegyesen készíthető. A cukorban gazdag, kevés nyersrostot tartalmazó nedvdús takarmány biztosítja a jó erjedést, a pillangós virágú zöldtakarmánnyal pedig a szilázs táplálóértékét növeljük, ugyanakkor benne a közönséges hatóanyagok is — vitaminok, zamatanyagok, ásványi anyagok — a sertés rendelkezésére állnak. A takarmányok egymással való keverési arányát azok cukortartalma szabja meg. A keverék-szilázs készítésére számbavehető cukorban gazdag takarmányok: a takarmánytök, a sárgarépa, a leveles cukorrépafej, a karórépa, a káposztafélék, a dinnye, a csuhés tejes kukoricacső, ezenkívül ide sorolható a keményítőtartalmú burgonya is; cukorban szegény takarmányok; a lucerna, a vöröshere és egyéb pillangós virágú takarmánynövény. A kísérleti adatok szerint a keverési arány megszabásakor akkor járunk el helyesen, ha a silózandó takarmány összmennyiségének a felét, a cukorban gazdag takarmányban adjuk. Ez az arány egyharmadra is csökkenhet, ha alapos felaprózás (pépesítés) következtében az összekeverést tökéletesebben tudjuk elvégezni. Ezen arányok betartásával a sertés részére jó minőségű szilázst készíthetünk: 1. lucerna, párolt burgonya; 2. lucerna vagy vöröshere, takarmánytök; 3. lucerna, sárgarépa, cukorrépafej; 4. lucerna, káposztalevél, sárgarépa, 5. vöröshere, párolt burgonya sárgarépa; 6. vöröshere, karórépa, dinnye; 7. lucerna, csuhés csöveskukorica, vagy ezek bármelyik kombinált keverékével. Ezenkívül a fiatal pillangós virágú zöldtakarmányokhoz kevert 4 —5 % melasszal, vagy 8 — 10% kukoricadarával, esetleg korpával is kiváló minőségű szilázs készíthető. Ne gondoljuk, hogy a silóba öntött kukoricadara, vagy korpa elveszik, mert csak igen csekély táplálóanyagveszteség éri a pépesített anyagokkal töltött silóban az erjedés folyamán. A szilázs készítésekor vegyük figyelembe az állatok téli szilázsszükségletét. Zsírsertés kanra és kocáig 360 kg-ot, tenyész- és hízósüldőre 100 kg-ot; hússertés kanra 460 kg-ot, kocára 540 kg-ot, tenyész- és hízósüldőre 150 kg-ot számítsunk. Ezek csak irányszámok a tervezéshez. A yrtés részére a szilázst betonból, esetleg kútgyűrűkböl épített, kisebb 4 — 12 köbméteres, lehetőleg kis alapfelületű (2 — 4 négyzetméter), légzáró fedeles silóba kívánatos készíteni. Nagyobb mennyiség készítése esetén a falközi áthajtós siló is felhasználható. A jó keverhetőség és tömörítés a takarmánynak alapos felaprózását igényli. Vizsgálatok szerint legjobb a szilázs anyagát pépesítő géppel felaprózni. Ily módon nemcsak a kitűnő erjedést, hanem annak táplálóanyag kihasználhatóságát is elősegítjük és a pépesítés következtében azonnal elhalt növényben az értékes karotint megőrizzük. A silózási kísérlet adataiból az is kitűnt, hogy pépesített anyaggal a siló térfogatát egyharmadával növelni tudjuk, mert ezáltal ugyanis 1 köbméter silóűr nem 7, hanem 10- mázsa takarmányt is befogad. A kívánatos keverést még jobban elősegíthetjük, ha az aprító gépbe a takarmányokat 1-1 villával egymás után vagy egyidejűleg tesszük. Az ilyen technológiával készült szilázs kitűnő tejsavas erjedésen megy keresztül, amit a sertés — abrakjához keverve, vagy önmagában is — szívesebben fogyaszt. Ennek azonban feltétele, hogy nem egyik napról a másikra hanem a megszokott eleséghez kisebb adagokkal kezdve, mindinkább növeljük a szilázs mennyiségét. Dr. MENTER LÁSÍLÖ • Ismét megnyílt — a moszkvai Kremlben — a vár déli és nyugati falai mentén húzódó arzenál, a világ legnagyobb ágyűgyűjteménye, amelyben az 1812-es napóleoni háborúban zsákmányolt ágyúkat, tarackokat, mozsarakat mutatnak be a közönségnek. • Egy nap alatt hatszoros apa lett Szaudi-Arábia 60 esztendős uralkodója, Ibn Szaud, akinek 80 „udvarhölgye" közül hat ugyanaznap szült 5 fiú- és 1 lánygyermeket. • A burmai kormány határozatot hozott, hogy az ország összes iskolájában és főiskoláján kötelező az orosz nyelv tanulása. A határozat utal a Szovjetunió tudományos és technikai eredményeire. r.ánrC föiPMuutr 5 1962. szeptember 16.
