Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-12 / 73. szám

(folytatás a 133. oldalról) ják silózás céljaira. A silózáshoz a kö­vetkező oldatot készítjük: faedényben (erre a célra a legmegfelelőbb a fa­hordó) a tiszta vízbe Silosilt keverünk. Mindig a Silosilt öntjük a vízbe, soha­sem ellenkezőleg, mégpedig olyképpen, hogy a fahordóba előbb bekészítjük a szükséges vízmennyiséget, amelybe 10 — 15 percig tartó erős keverés közben lassan, óvatosan öntjük a Silosilt. Ha 35 %-os Silosilt kapunk, akkor 10 liter Silosilra 80 liter vizet számítunk, ha pedig 85 %-osat, akkor 10 liter Silosilt 200 liter vízbe keverünk. Mivel a Silosil maró anyag, amely ki­marja a bőrt és a nyálkahártyát, a Silo­­sillal dolgozóknak védőruházatot adunk: gumicsizmát, gumikesztyűt, gumikötényt és szemüveget. Kezünk ügyében állan­dóan meszes vizet tartunk arra az esetre, ha a Silosillal mégis leöntenénk valamely testrészünket, mivel a meszes oldat semlegesíti a Silosil maró hatását. A Silosil oldatot is a silótakarmány fe­hérje- és cukortartalma alapján adagol­juk. A hereféléket, lucernaféléket és fű­­féléket 100 kg zöldanyagra számítva 4 liter oldattal, a többi silózható takar­mánynövényeket pedig 3 liter oldattal tartósítjuk. Ugyanolyan vastagságú ré­tegeket készítünk és ugyanúgy perme­tezünk, mint a melasszal végzett silózás esetén. Az oldatot úgy is elkészíthetjük, hogy víz helyett írót használunk, fő­ként ha az írót előzőleg vízzel hígítjuk. Silózás szóda-pirokénszulfáttal Ennek a silózási módszernek meg­vannak az előnyei, mivel elősegíti a tejes erjedést és korlátozza az egész­ségtelen és rothasztó ’növényi parányok szaporodását A szilázs természetes ízű, színű és illatú, s ezért az állatok szíve­sen fogyasztják. A szóda-pirokénszulfátport tiszta víz­ben feloldjuk: 10 liter vízre 2 kg vegyi anyagot számítunk. Silózáskor 100 kg here, lucerna stb. tartósítására 3 — 3,5 liter oldatot, más, könnyebben silózható takarmány tartósítására pedig 100 ki­lónként 2,5 — 3 liter oldatot használunk fel. Az emberre és a meleg vérű állatokra nézve a szóda-pirokénszulfát nem ár­talmas, ám ingerli a nyálkahártyát, s ezért munka közben e vegyszerrel ke­rüljük a közvetlen kapcsolatot. Silózás sósavoldattal Mivel ebben az időszakban a hagyo­mányos tartósító anyagokból hiány mu­tatkozik, a silótakarmányok tartósítására sósavat vagy pedig a sósav és a kénsav keverékét használjuk. A sósavat 50 kg-os csomagolásban és 32 %-os töménységben árulják a silózás céljaira. A sósavat 1:5 arányban vízzel keverjük, tehát 100 liter oldat készítésé­hez 84 liter vízre és 16 kg sósavra van szükségünk. A sósavat is a Silosilhez hasonlóan állandó, 15 — 20 percig tartó keverés közben a vízbe öntjük (sohasem ellenkezőleg!). Mivel a sósav is maró­anyag, a sósavval dolgozók védőöltözetet kapnak. A hüvelyes-gabona keverékek és a fűfélék tartósítására 100 kg zöld­anyagra számítva 3 liter sósavoldatot, 134 1 iftílMjt&dhShft 1962. szeptember 12. a herefélék tartósítására pedig 4 — 5 liter oldatot használunk. A silógödröt először kitisztítjuk, fer­tőtlenítjük (mésztejjel) és a gödör aljára 20 — 30 cm vastagon pelyvát vagy szecs­kázott szalmát szórunk. Erre a rétegre 20 — 30 cm vastag takarmányréteget he­lyezünk, amelyet egyenletesen sósavol­dattal permetezünk. A silógödörben tá­rolt silótakarmány alsó harmadát féladag tartósító anyaggal permetezzük, vagyis 100 kg zöldanyagra csupán 1,5 — 2 liter oldatot számítunk. A második harma­dát 3 — 4 liter, a harmadik harmadát pe­dig 5 — 6 liter sósavoldattal öntözzük. Nagyon fontos, hogy a felső réteget ala­posan megöntözzük, hogy így megakadá­lyozzuk a takarmány penészesedését, rothadását és kinyomjuk a takarmányban található levegőt stb. Meg kell említe­nünk, hogy a szalmából vagy pelyvából készített alsó réteget nem használjuk fel a takarmányozás céljaira. Az előírt sósavmennyiséget föltétlenül be kell tartani. Ha nagyobb mennyiségű sósavat adagolnánk, a silótakarmány sa­vanyú lenne és az állatok nem szívesen ennék. Silózás a sósav és a kénsav keverékével A silózásnak ezt a módszerét földmű­veseink már ismerik, mivel az elmúlt években több állami gazdaság és szövet­kezet a sósav és a kénsav keverékének oldatával tartósította a hereféléket. Így például a Szenyeci és a Malacki Állami Gazdaság, valamint a drietomai- és más szövetkezet tavaly több mint 10 vagon vörösherét silózott le ezzel a tartósító anyaggal, és a silótakarmány nagyon jó minőségű volt. A drietomai szövetkezet­ben az egyik silógödröt februárban, a másikat pedig májusban nyitották föl, a silótakarmány mind a két esetben jó minőségű volt. Példájukat követve ma már a trencsíni járás legtöbb szövetke­zete ilyen módszerrel tartósít. Ez év jú­niusában a Dobroveci Állami Gazdaság­ban a szövetkezetek és állami gazdasá­gok dolgozói számára szlovákiai bemu­tatót rendeztek, amelyen bemutatták a silózásnak ezt a módját. A tartósító oldatot a következőképpen állítjuk össze: 85,91 liter vízbe 12,21 liter 34 %-os sósavat és 1,88 liter 96 %-os kénsavat öntünk állandó keve­rés közben. így összesen 100 liter tar­tósító oldatot kapunk. Az oldatot ebben az esetben is fahordókban készítjük, a megfelelő mennyiségű vízbe 10 — 15 per­cig tartó állandó keverés közben bele­öntjük a megfelelő mennyiségű kén­savat. Majd ezután 20 — 25 percig tartó állandó keverés közben a kénsavoldatba lassanként beleöntjük a sósavat is. Eb­ből az oldatból 100 kg zöldanyagra 6 — 7 litert a 15 — 25 cm vastagon rétegezett takarmányra permetezünk. A permete­zést tökéletesen kell elvégezni, hogy az oldat eljusson a takarmány minden ré­szére és így biztosítsa annak tartósítá­sát. Ezzel az oldattal tartósítjuk a fehérjés silótakarmányt. A tartósitó anyag meny­­nyiségét a takarmány fehérjetartalma alapján állapítjuk meg. A hüvelyes­gabona keverékek tartósítására 100 kg zöldanyag esetén 5 — 6 liter oldatot szá­mítunk. Az alsó egyharmadát 4 — 5 liter oldattal, a második harmadát 6 — 7 liter oldattal, a fölsö harmadát 7 — 8 liter oldattal permetezzük. A permetezést permetezőkészülékkel vagy kannával vé­gezzük el. Az oldat készítésekor, a per­metezés és a silótakarmány taposása idején védőöltözetet használunk. A silógödröt kitisztítjuk, fertőtlenítjük, és az aljára 25 — 30 cm vastag pelyva­vagy szecskázott szalmaréteget szórunk, amelyet nem takarmányozunk fel. A si­lótakarmányt fölszecskázzuk és első­sorban a silótérség szélein tapossuk le. A közepén nem fontos olyan erősen le­taposni. A silózást több napon keresztül végezhetjük, azonban minden esetben, amikor megszakítjuk a silózást a gödör tartalmát lepréseljük (minden egy m2-t körülbelül 300 kg-mal). A préselést be­tonnégyzetekkel vagy vízzel öntözött szalmabálákkal végezzük el. Ha a silózást folytatni akarjuk ezeket a nehezékeket egyszerűen eltávolítjuk. A silózás befe­jezése után az utolsó réteget az említett tartósító oldattal jól megöntözzük, 15 — 20 cm vastag szecskázott szalmaréteget szórunk rá és fából készült fedővel vagy más nehezékkel takarjuk be. A nehezék négyzetméterenként legalább 300 kg-ot nyomjon, hogy a zöldtömegben található levegőt kiszorítsuk. Végül meg kell említenünk, hogy az összes silózási módszerek alkalmazása­kor a silótakarmányt föl kell szecskázni, alaposan meg kell permetezni és le kell taposni, hogy kinyomjuk a levegőt és így biztosítsuk a tejes erjedést. A siló­zás befejezése után a silógödröt ala­posan le kell préselni, hogy megakadá­lyozzuk a levegő beszivárgását. Ebben az időszakban hozzá kell lát­nunk a fehérjedús silótakarmányok ké­szítéséhez, amelyekre nagy szükségünk lesz a téli hónapokban. Eöl kell hasz­nálnunk minden rendelkezésünkre álló tartósítóanyagot. A kénsavat és a só­savat a Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó Üzemen keresztül a brati­­slavai vagy a zsilinai Chema nemzeti vállalatban kell megrendelni. Kalisky Daniel mérnök, az SZNX mezőgazdasági főosztályának dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents