Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-12 / 73. szám
(folytatás a 133. oldalról) ják silózás céljaira. A silózáshoz a következő oldatot készítjük: faedényben (erre a célra a legmegfelelőbb a fahordó) a tiszta vízbe Silosilt keverünk. Mindig a Silosilt öntjük a vízbe, sohasem ellenkezőleg, mégpedig olyképpen, hogy a fahordóba előbb bekészítjük a szükséges vízmennyiséget, amelybe 10 — 15 percig tartó erős keverés közben lassan, óvatosan öntjük a Silosilt. Ha 35 %-os Silosilt kapunk, akkor 10 liter Silosilra 80 liter vizet számítunk, ha pedig 85 %-osat, akkor 10 liter Silosilt 200 liter vízbe keverünk. Mivel a Silosil maró anyag, amely kimarja a bőrt és a nyálkahártyát, a Silosillal dolgozóknak védőruházatot adunk: gumicsizmát, gumikesztyűt, gumikötényt és szemüveget. Kezünk ügyében állandóan meszes vizet tartunk arra az esetre, ha a Silosillal mégis leöntenénk valamely testrészünket, mivel a meszes oldat semlegesíti a Silosil maró hatását. A Silosil oldatot is a silótakarmány fehérje- és cukortartalma alapján adagoljuk. A hereféléket, lucernaféléket és fűféléket 100 kg zöldanyagra számítva 4 liter oldattal, a többi silózható takarmánynövényeket pedig 3 liter oldattal tartósítjuk. Ugyanolyan vastagságú rétegeket készítünk és ugyanúgy permetezünk, mint a melasszal végzett silózás esetén. Az oldatot úgy is elkészíthetjük, hogy víz helyett írót használunk, főként ha az írót előzőleg vízzel hígítjuk. Silózás szóda-pirokénszulfáttal Ennek a silózási módszernek megvannak az előnyei, mivel elősegíti a tejes erjedést és korlátozza az egészségtelen és rothasztó ’növényi parányok szaporodását A szilázs természetes ízű, színű és illatú, s ezért az állatok szívesen fogyasztják. A szóda-pirokénszulfátport tiszta vízben feloldjuk: 10 liter vízre 2 kg vegyi anyagot számítunk. Silózáskor 100 kg here, lucerna stb. tartósítására 3 — 3,5 liter oldatot, más, könnyebben silózható takarmány tartósítására pedig 100 kilónként 2,5 — 3 liter oldatot használunk fel. Az emberre és a meleg vérű állatokra nézve a szóda-pirokénszulfát nem ártalmas, ám ingerli a nyálkahártyát, s ezért munka közben e vegyszerrel kerüljük a közvetlen kapcsolatot. Silózás sósavoldattal Mivel ebben az időszakban a hagyományos tartósító anyagokból hiány mutatkozik, a silótakarmányok tartósítására sósavat vagy pedig a sósav és a kénsav keverékét használjuk. A sósavat 50 kg-os csomagolásban és 32 %-os töménységben árulják a silózás céljaira. A sósavat 1:5 arányban vízzel keverjük, tehát 100 liter oldat készítéséhez 84 liter vízre és 16 kg sósavra van szükségünk. A sósavat is a Silosilhez hasonlóan állandó, 15 — 20 percig tartó keverés közben a vízbe öntjük (sohasem ellenkezőleg!). Mivel a sósav is maróanyag, a sósavval dolgozók védőöltözetet kapnak. A hüvelyes-gabona keverékek és a fűfélék tartósítására 100 kg zöldanyagra számítva 3 liter sósavoldatot, 134 1 iftílMjt&dhShft 1962. szeptember 12. a herefélék tartósítására pedig 4 — 5 liter oldatot használunk. A silógödröt először kitisztítjuk, fertőtlenítjük (mésztejjel) és a gödör aljára 20 — 30 cm vastagon pelyvát vagy szecskázott szalmát szórunk. Erre a rétegre 20 — 30 cm vastag takarmányréteget helyezünk, amelyet egyenletesen sósavoldattal permetezünk. A silógödörben tárolt silótakarmány alsó harmadát féladag tartósító anyaggal permetezzük, vagyis 100 kg zöldanyagra csupán 1,5 — 2 liter oldatot számítunk. A második harmadát 3 — 4 liter, a harmadik harmadát pedig 5 — 6 liter sósavoldattal öntözzük. Nagyon fontos, hogy a felső réteget alaposan megöntözzük, hogy így megakadályozzuk a takarmány penészesedését, rothadását és kinyomjuk a takarmányban található levegőt stb. Meg kell említenünk, hogy a szalmából vagy pelyvából készített alsó réteget nem használjuk fel a takarmányozás céljaira. Az előírt sósavmennyiséget föltétlenül be kell tartani. Ha nagyobb mennyiségű sósavat adagolnánk, a silótakarmány savanyú lenne és az állatok nem szívesen ennék. Silózás a sósav és a kénsav keverékével A silózásnak ezt a módszerét földműveseink már ismerik, mivel az elmúlt években több állami gazdaság és szövetkezet a sósav és a kénsav keverékének oldatával tartósította a hereféléket. Így például a Szenyeci és a Malacki Állami Gazdaság, valamint a drietomai- és más szövetkezet tavaly több mint 10 vagon vörösherét silózott le ezzel a tartósító anyaggal, és a silótakarmány nagyon jó minőségű volt. A drietomai szövetkezetben az egyik silógödröt februárban, a másikat pedig májusban nyitották föl, a silótakarmány mind a két esetben jó minőségű volt. Példájukat követve ma már a trencsíni járás legtöbb szövetkezete ilyen módszerrel tartósít. Ez év júniusában a Dobroveci Állami Gazdaságban a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói számára szlovákiai bemutatót rendeztek, amelyen bemutatták a silózásnak ezt a módját. A tartósító oldatot a következőképpen állítjuk össze: 85,91 liter vízbe 12,21 liter 34 %-os sósavat és 1,88 liter 96 %-os kénsavat öntünk állandó keverés közben. így összesen 100 liter tartósító oldatot kapunk. Az oldatot ebben az esetben is fahordókban készítjük, a megfelelő mennyiségű vízbe 10 — 15 percig tartó állandó keverés közben beleöntjük a megfelelő mennyiségű kénsavat. Majd ezután 20 — 25 percig tartó állandó keverés közben a kénsavoldatba lassanként beleöntjük a sósavat is. Ebből az oldatból 100 kg zöldanyagra 6 — 7 litert a 15 — 25 cm vastagon rétegezett takarmányra permetezünk. A permetezést tökéletesen kell elvégezni, hogy az oldat eljusson a takarmány minden részére és így biztosítsa annak tartósítását. Ezzel az oldattal tartósítjuk a fehérjés silótakarmányt. A tartósitó anyag menynyiségét a takarmány fehérjetartalma alapján állapítjuk meg. A hüvelyesgabona keverékek tartósítására 100 kg zöldanyag esetén 5 — 6 liter oldatot számítunk. Az alsó egyharmadát 4 — 5 liter oldattal, a második harmadát 6 — 7 liter oldattal, a fölsö harmadát 7 — 8 liter oldattal permetezzük. A permetezést permetezőkészülékkel vagy kannával végezzük el. Az oldat készítésekor, a permetezés és a silótakarmány taposása idején védőöltözetet használunk. A silógödröt kitisztítjuk, fertőtlenítjük, és az aljára 25 — 30 cm vastag pelyvavagy szecskázott szalmaréteget szórunk, amelyet nem takarmányozunk fel. A silótakarmányt fölszecskázzuk és elsősorban a silótérség szélein tapossuk le. A közepén nem fontos olyan erősen letaposni. A silózást több napon keresztül végezhetjük, azonban minden esetben, amikor megszakítjuk a silózást a gödör tartalmát lepréseljük (minden egy m2-t körülbelül 300 kg-mal). A préselést betonnégyzetekkel vagy vízzel öntözött szalmabálákkal végezzük el. Ha a silózást folytatni akarjuk ezeket a nehezékeket egyszerűen eltávolítjuk. A silózás befejezése után az utolsó réteget az említett tartósító oldattal jól megöntözzük, 15 — 20 cm vastag szecskázott szalmaréteget szórunk rá és fából készült fedővel vagy más nehezékkel takarjuk be. A nehezék négyzetméterenként legalább 300 kg-ot nyomjon, hogy a zöldtömegben található levegőt kiszorítsuk. Végül meg kell említenünk, hogy az összes silózási módszerek alkalmazásakor a silótakarmányt föl kell szecskázni, alaposan meg kell permetezni és le kell taposni, hogy kinyomjuk a levegőt és így biztosítsuk a tejes erjedést. A silózás befejezése után a silógödröt alaposan le kell préselni, hogy megakadályozzuk a levegő beszivárgását. Ebben az időszakban hozzá kell látnunk a fehérjedús silótakarmányok készítéséhez, amelyekre nagy szükségünk lesz a téli hónapokban. Eöl kell használnunk minden rendelkezésünkre álló tartósítóanyagot. A kénsavat és a sósavat a Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó Üzemen keresztül a bratislavai vagy a zsilinai Chema nemzeti vállalatban kell megrendelni. Kalisky Daniel mérnök, az SZNX mezőgazdasági főosztályának dolgozója
