Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-12 / 73. szám
VI. ÉVFOLYAM • *5. SZÁM aszabad földműves szakmelléklete A silótakarmány r ^ TAR < ALOM ÁLLATTENYÉSZTÉS K a 1 i s k y Daniel mérnök: A silótakarmány tartósításának új módszerei ... .... 133 NÖVÉNYTERMESZTÉS B a r t a 1 o s Menyhért mg. mérnök: Nemesítés szerepe a búza terméshozamának emelésében 135 ÜZEMSZERVEZÉS Dr. Cséfalvay Gábor mezőgazdasági mérnök: Évközi és eredményprémiumok a termelés fellendítői ...... 136 V_______________________________J tartósításának uj módszerei A silótakarmány jelentőségét nem kell külön hangsúlyoznunk, hiszen az elmúlt téli időszakokban éppen a siióiakarmány, mint egyedüli rendelkezésünkre álló takarmány mentette meg állatállományunkat, mert szénából nagyon kis uicnynyiséget tartalékoltunk. A silótakarmány nagyon értékes, mivel csaknem maradéktalanul megőrzi a zöldtakarmány összes tápanyagát. A fehérjedús és a szénhidrátos silótakarmányok megfelelő arányú adagolásával csaknem teljesértékü takarmányadagot állíthatunk össze, főként a 8 — 16 literes átlagos tejeléke«nységű fejőstehenek számára, ha a silótakarmányt kisebb adag szénával egészítjük ki. Ilyenkor nincsen szükség abraktakarmányra. A szilázs azonban csakis akkor őrzi meg a zöldtömeg takarmányértékét, ha a silózást helyesen végezzük el, egész sor technológiai beavatkozást foganatosítunk, a takarmányt gondosan előkészítjük (megtisztítjuk, fölszecskázzuk, megfelelő mennyiségű tartósítóanyaggal permetezzük), a zöldtömeget letapossuk és letakarjuk, továbbá a silótérséget olymódon készítjük el, hogy megakadályozzuk a levegő, valamint a talajvíz és az esővíz beszivárgását, stb. A mezőgazdasági gyakorlatban eddig főként a melaszt, a hangyasavat (Silosilt) és az utóbbi időben a szóda-pirokénszulfátot használtuk a silótakarmány tartósításához. Amikor elegendő gabonadara és burgonya állt a rendelkezésünkre, akkor ebből készítettünk tartósítóanyagot. Ma azonban az említett tartósító anyagok egyikével sem rendelkezünk, s ezért olyan tartósító anyagokat kell keresnünk, amelyek hozzáférhetőek és ugyanolyan hatékonyak, mint a szokványosak. Ezek közé az új tartósító anyagok közé tartozik főként az iró, a sósav, továbbá a sósav és a kénsav keveréke. Az említett új tartósító anyagokat a következő módszerekkel használhatjuk fel: Silózás íróval A silózáshoz a savanyú író megfelelőbb, mint az édes, mivel nagyobb a tartósító hatása. Az írót nem szabad vízzel higítani és tejcukor tartalma 3,2 —3,6%, tejsavtartalma pedig 0,45 % legyen. Az író ezen felül 0,70 % fehérjét tartalmaz, ami a takarmányozás szempontjából igen értékes, mivel ez a fehérje az állati eredetű fehérjék csoportjába tartozik. Értékes még a C-vitamin, és a B-vitamin tartalma, valamint a benne található mész és foszfor. A savanyú író természetes erjesztőszer, amely nagy menynyiségü tejsav baktériumot tartalmaz és ezek számára tejcukor formájában elegendő tápanyagot nyújt. Sikeresen alkalmazhatjuk a fehérjedús herefélékbol, fűfélékből és a hüvelyesgabona keverékekből készült silótakarmány készítésére. Célszerű 25 — 30 % szárazanyagot tartalmazó fonnyasztott takarmánynövényeket silózni. A takarmány fonnyasztását 6 — 12 óra alatt végezhetjük el, ha a kaszálás idején napfényes, szép idő uralkodik. A fonnyasztott zöldtömeget 2 — 3 cm-es darabokra szecskázzuk fel és az előkészített silógödörben 25 — 30 cm vastagon rétegezzük. Előzőleg a silógödör aljára 20 — 25 cm vastagon pelyvát vagy szecskázott szalmát teregetünk széjjel, amely fölfogja a fölösleges víztartalmat. A silótakarmány mindeb rétegét íróval permetezzük. Száz kilogramm zöldanyagra 3 — 5 liter írót számítunk. A szükséges író mennyisége a takarmány szárazanyagtartalmának mennyiségétől függ. Minél nagyobb a szárazanyagtartalma, annál több íróra van szükség, és ellenkezőleg. Az írószükségletet továbbá a takarmány fehérjetartalma alapján állapítjuk meg. A fehérjedús hereféléket és lucernaféléket 100 kg zöldanyagra számítva 5 — 7 liter íróval permetezzük. A fonnyasztott silóanyagot ajánlatos marhasóval megsózni; 100 kg zöldanyagra 0,4 —0,6 kg marhasót szórunk. A silótakarmány ilyen esetben ízletesebbé és emészthetőbbé válik. Silózás melaszoldattal Ez a silózási mód nálunk a legközismertebb. A melasz 48 — 50 % cukrot tartalmaz, amelyet a tejsavas erjedést előidéző baktériumok jól felhasználnak a saját fejlődésükre, s a légmentesen elzárt térségben korlátozódik a rothadást előidéző és más káros baktériumok beszivárgást lehetősége. A melaszt tiszta vízzel 1:1 arányban hígítjuk és ezt az oldatot a takarmánynövény fajtája szerint különbözőképpen adagoljuk. A hüvelyes-gabona keverékekből, cukorrépafejből stb. készített fehérjés szilázst 2,5 — 3 liter melaszoldattal, a herefélékböl, lucernafélékből stb. készült fehérjedús szilázst pedig 3,5 — 4 liter melaszoldattal öntözzük A melaszoldaltal 20 — 25 cm vastag rétegeket öntözünk; az alsó rétegeket kisebb mértékben mint a felsőket. Silózás hangyasavval (Silosillal) Mezőgazdasági üzemeink a Silosilt 35 %-os vagy 85 %-os töménységben kap(folytatás a 134. oldalon) Ae ároksiló előnye abban is megmutatkozik, hogy a szilázs lánctalpas traktor segítségével tömöríthető, ami az eddigieknél jobb és olcsóbb megoldás. A nemes erjedés szempontjából fontos, hogy a silótakarmányt megfelelő szigetelő réteg fedje. Az ezzel kapcsolatos munkát ma már gépieróvel végezhetjük. (Kúti Szilárd felvétele)
