Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-08 / 54. szám
A moszkvai béke-világkongresszus előkészületei, Algéria, Laosz és a párizsi Adenauer-de Gaulle találkozó jelzik az elmúlt hét kiemelkedő nemzetközi eseményeit. A Szovjetunió fővárosában összesereglett békeharcosok százmilliók nevében emelik fel szavukat a békéért, a fegyverkezés és a nemzetközi feszültség élezése ellen. Algéria népe örömmámorban él a függetlenség kivívása után. A genfi Nemzetek Palotájában pedig újból összeült a 14 hatalmi értekezlet, hogy Laosz ügyéről tárgyaljon. Ezek között az események között azonban egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyni Adenauer párizsi látogatásának a nemzetközi helyzetre kiható befolyását. Az algériai népszavazás fényes győzelmet hozott az algériai népnek. Felvételünkön: már a kora reggeli órákban óriási embertómeg várt a szavazó helységek előtt, hogy minél előbb leadhassák szavazatukat az ország függetlenségére. Az algériai „igen“ jelentősége Napokon keresztül valamennyi hírügynökség, rádió és újság elsőszámú hírként közölte az elmúlt vásárnál) végrehajtott algériai népszavazás eredményeit, amelyben a szavazók egységesen, majdnem 100 %-osan s függetlenségre adták le szavazatukat Algéria épületein a zöld-fehér színű nemzeti lobogókat lengeti a szél, ujjong a lakosság, hogy 130 évi idegen elnyomás, megaláztatás és tengernyi szenvedés után ünnepelje a kivívott függetlenséget. A több mint hétéves felszabadító háborúban megedzett, szörnyű megpróbáltatásokat kiállt algériai nép szava egységes és határozott volt: függetlenséget és szabadságot! S ezt az egyértelműséget a történelmi jelentőség magaslatára emeli az a tény, hogy alig van nép, amely annyit szenvedett, ennyit állt volna ki azért, hogy független hazát mondhasson ki magáénak. S az algériai nép győzelmének értékét nemcsak a felszabadító hadsereg hősi helytállásán mérhetjük le a korszerű, a számbeli és technikai túlerőben levő francia hadsereggel szemben. Nemcsak a közel egymilliós vérveszteség számadatain, nemcsak a koncentrációs táborok és kínzókamrák borzalmain, hanem azon az áldozatkészségen, szinte emberfeletti -önuralmon is, amelyet az OAS terrorjának legnehezebb pillanataiban kiállt és megingathatatlanul hitt a győzelemben, amely most ráköszöntött. Az új, független Algéria természetesen óriási feladatok előtt áll. Súlyos örökséget vesz át a több mini egy évszázados gyarmati uralom után S itt nemcsak az OAS plasztikbombái nyomán keletkezett romokról, nemcsak a háború ütötte sebekről van szó, hanem arról is, hogy az ország gazdasági életének egyeduralkodói csaknem egészében a francia monopóliumok. Algéria jövőjének, társadalmi haladásának legfontosabb feltétele: a politikai függetlenséget a gazdasági függetlenségnek kell követnie. Ennek első és legfontosabb lépései pedig a gyökeres, határozott földreform és az iparosítási programm végrehajtása. A haladás minden hive azt kívánja, hogy Algéria népe ezt az óriási feladatot is sikerrel oldja meg. „Két öregúr kezet fog“ Szimbolikusnak tűnik a fenti cím, de értelme kettős valóságot is jelent. Az egyik a puszta tény: Adenauer nyugat-német kancellár a hét elején Párizsba érkezett, ahol a repülőtéren de Gaulle elnök meleg kézszorftássak üdvözölte, majd szigorú biztonsági intézkedések közepette az Elysée-palotába hajtattak. A másik tény fontosabb és sokkal veszélyesebb is: a nagyhatalmi vágyakkal telített tábornok, akt minden áron Franciaország régi dicsőségét akarja visszaállítani, hajlandó országát teljesen a bonni militaristák szekeréhez láncolni, csakhogy elérje célját. Az Adenauer által nemrég beharangozott Bonn —Párlzs-tengely létesítése kedvező fogadtatásra talált de Gaullenál, amelynek megvalósítása szinte napról napra közelebb kerül a valósághoz. Mondanunk sem kell, hogy Washlng-és egyre jobban vonakodnak a végső döntéstől. Figyelemre méltó kijelentést tett erre vonatkozólag Montgomerl angol nyugalmazott tábornok (6 már járt Kínában is és állást foglalt a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagsága mellett), aki Anglia csatlakozási szándékával kapcsolatban kijelentette: „Anglia csatlakozása a Közös Piachoz országunk nemzeti érdekeinek elárulása lenne és ez ellen elszántan küzdeni kell az angol népnek.“ Bár a párizsi francia-nyugatnémet megbeszélések valódi eredményeit szigorúan titokban tartják, nem nehéz megfejteni a rejtélyt: Adenauer a nemzetközi helyzet további kiéleződését, a Közös Piac körüli bonyodalmak számára hasznos irányú fejlesztését és a NATO részére a Washingtontól már beígért atomfegyverek megkaparlntását szorgalmazta. Dehát de Gaulleval ezekben a kérdésekben ' nem sok baja volt, hiszen ,könnyű a békát a tóba ugrasztani, ha a tó partján U1“. Megoldódik-e végre a laoszi kérdés? A nemrég megalakult laoszi nemzeti egységkormány hivatalba lépése óta jóval enyhült a nemzetközi feszültség Ázsia eme tartományában. Az a bejelentés is, hogy Kennedy 1000 szárazföldi katonát rendelt viszsza Thaiföldről, bizonyítja, hogy az imperialista körök egyelőre lemondtak Laosz belügyeibe tervezett közvetlen beavatkozásukról. Legfrisebb jelentések szerint Géniben összeült a 14 hatalmi értekezlet, amelyen a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az USA, Anglia, Franciaország, Lengyelország, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, India, Kanada, Dél-Vietnam, Burma, Kambodzsa, Thaiföld és Laosz vesz részt. * Ez az értekezlet már tavaly megállapodott a laoszi semlegessség kérdésében, s ugyancsak a tavalyi bécsi Hruscsov —Kennedy találkozó erősítette meg ezt az elhatározást. Néhány probléma azonban megoldatlan maradt, mert ezeknek eldöntéséhez szükség volt a laoszi nemzeti agységkormány megalakítására. Az értekezlet első napjairól érkezett jelentésekből figyelmet érdemel Puskinnak, a szovjet küldöttség vezetőjének felszólalása, aki a többi között kijelentette, hogy az értekezletnek rövid időn belül megállapodásra kell jutnia a még függőben levő kérdésekben és a résztvevőknek alá kell írniuk a Laosz semlegességének és függetlenségének tlszteletbentartásáröl szőlő egyezményt. A laoszi kormány minisztere hangozatta: ha megvan az eltökéltség, hogy nem avatkoznak be Laosz bel- Ugyeibe, akkor az értekezlet a legrövidebb időn belül befejezheti munkáját. A kínai küldöttség vezetője pedig rámutatott, hogy a megoldásra váró legfontosabb kérdés a Laosznak ígért SEATO „védelem“ megszüntetése. Az elmondottak alapján úgy látszik, hogy a hosszú időn keresztül vajúdó laoszi kérdés végre megoldódik, s a laoszi nép elnyeri Igazi függetlenségét, amelyért oly kitartóan küzd. (tg) ülésezett a Nemzetgyűlés A Nemzetgyűlés július S-én tar-' tóttá XV. ülését. Napirenden a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1961. évi zárszámadása áa néhány törvényjavaslat szerepelt. Az ülésen Zd. FIERLINGER elvtára beszámolt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése küldöttségének a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról. Ezután Frantisek KEIDA képviselő felolvasta a terv- és költségvetési bizottságnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1961. évi állami zárszámadásáról szőlő beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy bár a tavalyi év során népgazdaságunk fellendülése tagadhatatlan és a köztársaság védelme is megerősödött, az összeredmények mégsem kielégítők. A terv- és költségvetési bizottság letárgyalta az állami zárszámadásról szóló beszámolót és a zárszámadás jóváhagyását javasolta. A Nemzetgyűlés jóváhagyta az állami zárszámadást. Egy nap alatt 315 hektár 8 Az elmúlt vasárnap nemzeti múlj; szakban 3580 ember dolgozott a trebisovi járás földjein. Ebből 1179 a védnökségi üzemekből. Egy nap alatt felkazlaztak 315 » hektár szénát — pl — ■ A mainzi Gutenberg-múzeumban, amely a napokban újra megnyílik, a nyomtatás kezdeti időszakából 3000 nyomtatványt és 1100 kéziratot őriznek. ■ Megfejtették a szumir képírást, amelynek eddig csak bizonyos jeleit tudták értelmezni. Az 5000 évvel ezelőtt agyagtáblákra írt szöveget egy leningrádi orientalista fejtette meg teljesen. A Szocialista Munka Hőse is Moszkvában lesz A Moszkvai Béke-Világkongrea*. ' szusra készülő csehszlovák küldöttség tagjai között ott találjuk a brnőí Sverma művek technológusát, FrantiSek Hamr elvtársat, a szocialista munka hősét. Hamr elvtárs, a dél-morvaországi kerület csaknem 2 miillő lakosát képviseli majd Moszkvában és ezek nevében emeli fel hangját a béke érdekében. — Mint a sokezer újító egyike, akik úttörők a haladó termelési módszerek alkalmazásánál — jelentette ki Hamr elvtárs, a sajtóértekezleten — rá szeretnék mu-^ tatnl a kongresszuson arra, hogy a békés termelés szolgálatába állított új technika, mennyiben segíti egyes országok gazdasági fejlődését. A moszkvai kongresszus tiszteletére ajánlotta fel újítónk, hogy még gyorsabb ütemben fejleszti azt a módszerét, amely hatékonyabbá teszi gépeink egyes műveleteit az alkatrészek termelésénél. — Alig várom, — mondotta végezetül Hamr elvtárs az újságíróknak, — hogy Moszkvában találkozhassam a Kalibr üzemek újítóival, hogy értékes tapasztalat-csere után még jobban gazdagíthassam szakismereteimet. (CTK) Äz Egyesült Államok kormánya az embermilliők éles tiltakozása éllenére is megvalósítja — azaz szeretné megvalósítani — a nagy magasságokban és az űrben tervezett kísérleti atomrobbantásokat. Hangsúlyozzuk: szeretné megvalósítani azokat, mert már eddig a Csendes Óceán fölött két próbálkozása mondott csődöt és a rakéták bombaterhükkel együtt a tengerbe zuhantak. Washington arról igyekszik megnyugtatni Amerikának és az egész világnak a Pentagon atombombás hazárdjátékát elitélő közvéleményét, hogy ezek a kísérleti robbantások ártatlanok, nem okoznak kárt a világűrben és a Földön és egyáltalában nem veszélyeztetik az emberiséget. Maga Kennedy elnök is hangoztatta ezt utolsó sajtókonferenciáján. — „A mai helyzetben — mondotta az Egyesült Államok elnöke — ezek a kísérletek javunkat szolgálják és egyáltalában nem veszélyesek.“ Megjegyezte azonban azt is, „világos azonban, hogy amennyiben a kísérleteket tovább folytatnák ... akkor a probléma igen súlyossá válhat...“ De tekintsünk el annak az államférfinak az elgondolásaitól, aki a világűrben végzendő atomrobbantásokra adott parancsot és adjuk át a szót a legilletékesebbeknek, a tudósok-Kockázatos játék 2 iiiemifiiif 1962. július 8. nak, hogy tiszta képet szerezzünk, mit jelentenek az USA atombombapróbai a viágűrben. Ismeretes, hogy a tudósok százai — angolok, franciák, japánok, indusok és amerikaiak is élesen tiltakoztak a népekkel együtt e kísérletek ellen, kézenfekvő érvekkel intve az USA kormányát és az emberiséget. Bebizonyították, hogy a kísérletek az emberiség, tudomány és a haladás ellen elkövetett bűncselekményekkel egyenlők. Miből indulnak ki ezek a tudósok? Mindenekelőtt az ún. sugárzási övezetekről van itt szó. amelyek a Föld atmoszférájával együtt egyetlen bonyolult rendszert alkotnak, mely elnyeli, felszívja a veszélyes röntgen és ibolyántúli sugarakat és a Napból az űrbe lövellő részecskék veszélyes áradatát. A még teljesen fel nem derített folyamatok kutatása ezekben a sugárzási övezetekben többek közt a bolygónkon uralkodó időjárást irányító törvények teljes felismerésére is óriási jelentősséggel bírnak. Ez a kutatómunka lehetővé teszi, hogy tudósaink hosszabb időtartamra megállapíthassák a várható időjárást, aminek beláthatatlan fontos szerepe lesz majd mezőgazdaságunk részére, hatalmas károktól kíméli meg az emberiséget, amelyeket szárazságok, árvizek, váratlan fagyok vagy viharok okoznának. A várható időjárás pontosabb ellenőrzése az embereket milliárdokra rúgó mezőgazdasági termékekkel gazdagíthatná. Nem csekélyebb jelentőséggel bírnak ezek a kutatások a legrövidebb hullámú rádióösszeköttetések részére, azonkívül a légi és a tengeri forgalom tökéletesítése szempontjából és további, még ránk váró feladatok megoldásában is. A tudósok csak nemrégiben fogtak hozzá a „Békés Nap Nemzetközi Éve“ keretében a sugárzási övezetek és az atmoszféra felsőbb rétegeinek felkutatásához, hogy újabb ismereteket szerezzenek róluk az emberiség számára. És éppen most lenne fontos, hogy az ember ne bolygassa erőszakos beavatkozásokkal az atmoszférát és a sugárzási övezeteket, azaz mindenek előtt az atombombák robbantásait kellene eleve kizárnunk a világűrnek e részein. Mindezekkel az érvelésekkel szemben az Egyesült Államok politikai és katonai tényezői fittyet hánynak a tudósok figyelmeztetéseire és áldásos tevékenységükre, éppen most végzik a robbantásokat, s ezzel lehetetlenné teszik a további kutatómunkát. A robbanások káros termékei széles rétegekben hatolnak a sugárzási övezetekbe és hosszú időre zavarokat okoznak bennük. Nagy térségekben hosszú időre zavarják a rádióösszeköttetést. Hajók, repülőgépek elvesztik rádiókapcsolatukat s ezáltal fokozódik a szerencsétlenségek lehetősége. A biológusok pedig azt hangsúlyozzák, hogy a rádióaktivitás fokozódása a halálozások és a megbetegedések emelkedésének veszélyét idézik elő az emberek közt. De az amerikai nukleáris robbantások nagy magasságokban további, közvetlenebb veszéllyel is fenyegetnek. Amint már ismeretes, eddig két amerikai kísérlet csődöt mondott, s ezáltal az amerikaiak a nemzetközi biztonság és a béke alapvető feltételeit sértették meg. Hiszen a Thorrakéta egy megatonnás bombával a tengerbe zuhant, ki tudja hová és hol robbanhat fel. Megtörténhetik az is, hogy a start után két percre időzített bomba nem az előre meghatározott két perc után, hanem néhány perccel később, éppen valamelyik sűrűn lakott nagyváros fölött robban fel. Mi történik pl. ha a Thor bombája mondjuk a Szovjetunió fölött robbanna és megtorló, pusztító csapást kényszerítene ki? Mert ki tudja majd gyorsan megállapítani, hogy üzemzavarról, tévedésről volt csak szó?! Végül pedig: A világűrt még alig ismerjük és ki tudja, milyen erőket válthat ki majd benne egy több megatonnás nukleáris robbanás ... Ahelyett, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval - ahogy azt az utóbbi javasolta — a kozmikus térség békés feltárását szorgalmazná, bombákkal hatol be oda. Az amerikai próbálgatások nagy magasságokban súlyos veszélyekkel fenyegetik az emberiséget, s a Föld lakossága világszerte tüntetésekkel, gyűléseken fejezi ki tiltakozását elítélve az USA kormányának kockázatos kalandor-politikáját. Juraj Svréina Paraguay legfontosabb kiviteli cikke — az ember A diktatúra alatt sínylődő Paraguayban a munkaerő a legfontosabb kiviteli cikk. Nem hivatalos adatok szerint tíz év alatt három negyedmillió polgár, vagyis a lakosság fele hagyta el az országot. A kivándorlók zöme Argentínába megy. Számukra az Asuncióntól ezer kilométerre fekvő Buenos Aires mintegy zarándokhely. A kivándorlás oka a bizonytalan politikai helyzet és a munkábaállás korlátolt lehetőségei. Legtöbben azért távoznak, mert nem értenek egyet Alfredo Strössner elnök politikájával. Az ellenzék sok ezer híve azonban Paraguayban marad, de a meghirdetett rendkívüli állapot miatt nem fejthet ki jelentősebb tevékenységet. Az ostromállapot már tizenhárom éve tart. A kongresszus minden kilencven nap után felújítja. Az elnök 1954 óta van hatalmon és ígéri, hogy jövőre szabad választások lesznek. Ezt így magyarázza: földrajzi szempontból Paraguay olyan ország, amelyet nem lehet megvédeni. „Az ostromállapot bevezetése lehetővé teszi a demokratikus intézmények megvédését a kommunista beszivárgástól“ - állítja. Paraguayban úgy vélik, hogy a teljes szabadság a sajtó- és szólásszabadságot is jelenti, ami feltárná a hadsereg és a kiváltságosak soraiban a botrányos megvesztegetéseket. Az elnök azzal bélyegzi meg ellenfeleit, hogy kommunistáknak nevezi őket. Hatalmát a hadsereg és a diktatúrát szolgáló erők segítségével tartja fenn. Nem lehet megállapítani, hogy önkényuralma vetekszik-e Trujillo és Batista véres rendszereivel, de Paraguayban sokszor hallani a börtönök szörnyűségeiről. (Msz) tonnák komoly aggályokat okoz a két európai „öregúr“ feltűnő barátsága és együttműködése. Arról ugyan már irtunk, hogy Kennedyék Angliának a Közös Piachoz való csatlakozásában látnak valamiféle biztosítékot egy minden bizonnyal nyugat-német vezetésen alapuló, az atlanti politika amerikai hegemóniája ellen irányuló nyugat-európai egység kialakításának megfékezésére, de ez nem megy olyan egyszerűen. Az óceánon túl ugyanis aligha számolnak azzal az állandóan erősödő tiltakozással, amely különösen a Brit Nemzetközösség (Commenwalth) tagállamainak részéről nehezedik a sziget-országra belépési tervei miatt. De maguk az angolok is mintha csapdának látnák a Bonn és Párizs által irányított Közös Piacot
