Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-09 / 72. szám
fkmíifif 1 1962. szeptember 9 lésügyi minisztérium is. A galántai járásnak ez a legnagyobb földtulajdonosa határozza' meg a mezőgazdasági munkásság bérét és erre vonatkozó döntései túllépik a galántai járás határait. A nép a diószegi cukorgyárban már ezért is kizsákmányolóinak vezérkarát látja. A nagy vállalat egy részvénytársaságé, amelynek igazgatósági tanácsában megható egyetértésben ülnek egymás mellett a cseh Zsivno-bank és a prágai Földművelési minisztérium képviselőivel báró Kuffner és Guttmann. bécsi kapitalisták. A Bradáíok. Preissok, Guttmannok és Kuffnerek által kiszipolyozott mezőgazdasági családok helyzete elképzelhetetlen és alig írható le. Felnőtt "férfiak 10 ledolgozott óráért hét korona bért kapnak, a nők 6 koronát, a fiatalok pedig 40 filléres órabért. A naponta 12, 14 sőt 16 órát robotoló béresek havi keresete 84 korona. A mezőgazdasági munkások ezért voltak kénytelenek sztrájkokkal kicsikarni maguknak béremeléseket és nevetségesen csekély természetbeni javításokat. Kosúton 1925 óta nem volt tavasz, mely folyamán a mezőgazdasági munkások a járás többi községében lakó elvtársaikkal együtt sztrájkba ne léptek volna. Idén tavasszal 90 filléres órabért kaptak a mezőgazdasági munkások. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a törvény által előírt munkaidőn kívül ledolgozott órákért soha egy fillért som kaptak. Az asszonyok és az ifjúság órabére 40 fillérnél nem tett ki többet. Május második felének első napjaiban a diószegi cukorgyár birtokán újra sztrájk tört ki. A munkások 1,30 koronát követeltek a felnőttek 1,10 koronát pedig a nők és a fiatalok számára. Pfeffer és Schiketanz, a diószeg: cukorgyár igazgatói hallani sem akartak béremelésről. A járásnak mintegy 2000 mezőgazdasági munkása sztrájkba lépett. A járási hivatal megbízottja a helyzetet mérlegelve aggasztónál találta a nép feszült hangulatát s ezért azt tanácsolta az igazgatóságnak és a járás földbirtokosainak tárgyaljanak a munkásokkal és fogadják el azok feltételeit. A munkaadók május 22-én pénteken valőbar alá is írták a megállapodást, mely szerint a férfiaknak egy korona é: harminc fillért, az asszonyoknak é: gyerekeknek egy korona tíz fillér fizetnek. Major kommunista képviseli a sztrájk egész lefolyása alatt a já rásban tartózkodott. A galántai járás kétezer mezőgaz dasági munkásának küzdelmét a több járások egész munkássága feszül figyelemmel kísérte. A diószegi cu korgyár földművelőinek győzelmi természetesen szikraként hatott é más majorokban, községekben és já fásokban is sztrájkokat lobbantot.t ki A galánta-vidéki földeken lezajl sztrájk győzelme példa volt más bir tokokon dolgozók részére is. Hisze: a nyitrai, sellyei, trnavai vagy má vidékeken basáskodó földesurak jel lerne nem nagyon különbözik a dió szegi Pfeffer és Schiketanz urakétól Kosút Krompachy, Ardenová, Ru manóvá, Trencsén, Zvolen, Köröskénj stb. után következett. A csendőrsor tűz mindig a munkássztrájkok leg mozgalmasabb napjain dördül e amikor a sztrájk magával ragadja a munkások és szegényparasztok legszélesebb rétegeit, amikor a gyárosok és földbirtokosok engedményekre kényszerülnek. A krompachi halottak a szlovákiai gyárak leszerelését torlaszolták el, a trencséni lövéseket szlovák munkások ellen adták le, akik emberségesebb bérekért indítottak mozgalmat, és azt a halott köröskényi asszonyt elrettentésül szánták a sztrájkolók és az 1928. tavaszán további sztrájkokra készülő mezőgazdasági munkások ellen. Akikről tehát itt dr. Slávik miniszter úr azt állította, hogy a köztársaság biztonságát veszélyeztették, azokat a nagyobb darab kenyérért, emberségesebb bérekért való küzdelem toborozta sztrájkokba és hajtotta csendőrszuronyok és puskák elé. „A mi helyzetünkben harc nélkül nincs megoldás" - ezt tudatosították a végtelen gabonatáblákon robotoló mezőgazdasági munkások tízezrei, akik verejtékező testtel arattak ismeretlen idegenek gazdagodására. Megélhetésükért, hogy ma és holnap, de télen és tavaszra is meglegyen a betevő falatjuk — ez volt-ezrek krédója, azoké, akik mielőtt aratásra kezdték volna tenni kaszájukat, elküldték megbízottaikat a földesurakhoz. Kenyérért, puszta létükért harcoltak, lázadoztak az éhség és a nyomor ellen — és ezért csendőrszurony hasított Thurzó mellébe, ■ csendőrgolyó roncsolta szét Gyevát szívét és tüdejét és zúzta szét Zsabka hátgerincét." (Folytatjuk) MÓRICZ ZSIGMOND 1879-1942 Az egyik legnagyobb magyar realista prózaíró halálának 20 évfordulója méltó alkalom arra, hogy felidézzük rendkívül gazdag irodalmi munkássága mai életünknek is sokat mondó erejét. Móricz Zsigmond az igazságtalanság és elnyomás kérlelhetetlen bírálója, egy szabad, boldog emberi társadalom megteremtésének tántoríthatatlan harcosa volt. Müvei — több mint 60 jelentős alkotás — ma sem vesztették el jelentőségüket, sőt a szocialista magyar és világirodalom örökké fénylő gyöngyszemei maradnak. Ebből az alkalomból közlünk az alábbiakban egy meghatóan szép részletet a nagy író közismert müvéből, a „Légy jó mindhalálig" című regényéből. CSEMADOK a népművelés fejlesztéséért A CSEMADOK dunajszkásztredal járási vezetősége háromnapos aktián vitatta meg a szocialista társadalom további fejlesztésének távlataival foglalkozó pártdokumentumot. ai airtí„4n cnl< értékes javaslat hangzott el a népművelési munka fokozásával kapcsolatban. Fél Miklóssal, a CSEMADOK járási titkárával a vita alapján adódó tennivalókról beszélgetünk. — Milyen népművelési ágat kell jobban szorgalmaz: ni a magyar dolgozók között ? — m ccrvczlet megállapította, hogy az utóbbi időben nem szorgalmaztuk eléggé a tudományos előadások szervezését. Továbbá azt is, hogy az ateista propaganda vonalán jóformán semmit sem tettünk. Az elkövetkező időszakban ezen a szakaszon kell az eddiginél jobb, sokoldalúbb munkát végeznünk és bátor kezdeményezőnek lennünk. — Az irodalom népszerűsítése terén melyek a további tennivalók? — Az értekezleten arról vitatkoztunk, hogy ezen a téren elég rendszertelen volt a munkánk. A jövőben az a tervünk, hogy egy-egy CSEMADOK szervezetben, illetve faluban irodalmi est-sorozatot, vagy rendszeres könyvismertetést szervezünk. Cseh, szlovák, szovjet, csehszlovákiai magyar és magyar, valamint a világirodalom kimagasló műveinek ismertetéséből áll majd az irodalmi est-sorozat. Az irodalmi estek szakszerű irányítása céljából a közeljövőben megszervezünk egy irodalmi csoportot, amelynek tagjai járnak majd ki az irodalmi estek vezetésére. — A szííijátszómozgalom irányításában mi új várható a járásban? — A járási népművelődési otthonnal karöltve meghatározzuk azocat a színdarabokat, amelyeket lejátszásra javasolunk. Azok a színjátszó csoportok, amelyek e színdarabokból választanak, automatijaisan beneveznek a járási színjátszó szemlére. Ezeknek a csoportoknak munkáját nem csak értékelik, hanem szakmai segítséget is nyújtanak nekik a felkészüléshez. — Milyen új népművelési formákkal szélesedik a CSEMADOK népművelő tevékenysége? — Elsősorban is mezőgazdasági jellegű népi akadémiákat szervezünk. Dunajszkásztredában, Csalovóban, Gabcsíkovóban és Samorínban vannak megfelelő mezőgazdasági szakelőadók. Azért szervezünk a megnevezett helységekben népi akadémiákat. Oj lesz még a munkánkban, hogy kiállítások rendezésével segítjük a járásunkban lévő képzőművészek munkáját. Talán azt is érdemes megemlíteni, hogy a jövőben a mezőgazdaságban kiválóan dolgozó CSEMADOK tagok részére tanulmányi kirándulásokat szervezünk a nagyüzemi gazdálkodásban élenjáró szövetkezetekbe. A járási vezetőség költségén még szeptemberben 30 CSEMADOK tagot viszünk tanulmányútra. Sokkal nagyobb gondot fordítunk a szakkáderek nevelésére is. Felhagyunk a két-három napos szakmai megbeszélésekkel és egy-két hetes tanfolyamokat szervezünk majd főleg a népművészet vonalán tevékenykedő szakemberek számára. — A CSEMADOK ezeket a feladatokat önállóan akarja megvalósítani? — Eddig is, de a jövőben még szorosabban együtt működünk a járási népművelési otthonnal. A munkánk azonos, s csakis egységes irányítás mellett lehet eredményesen dolgozni. — A CSEMADOK 'szervezetekkel megvitatják a járási vezetőség ülésén felvetett problémákat? — Tervezünk értekezletet a helyi csoportok vezetői részére is. Ezenkívül szeptemberben és októberben minden szervezetben taggyűlést hívunk össze, amelyen megtárgyal/"’ pártunk vitára bocsátott irányelveit és főleg a járási vezetőségnek népművelodési munka vonalán tett javaslatát. Tervek, gondolatok, amelyeknek valőraváltása komoly lépést jelent majd a népművelés fejlesztésében.-tő — Álliunk me? e?v szóra Szenteljünk néliány rövid percet Július Fucík emlékének: az író és költő, a sziklaszilárd meggyőződésű kommunista, a fasizmust utolsó leheletéig gyűlölő, az embereket szerető mártír halálának évfordulóján. Negyven éves korában, férfikora derekán oltották ki életét a véres kezű nácipribékek. Mint minden halandó, ő is szeretett élni, szerette hazáját, népét, családját, az egész emberiséget. A fasiszta gyilkosok csak a torzban lelték kedvüket, az emberkínzásban, égő falvak tűzijátékában és szuronyvégre hányt csecsemők halálsikongásában tudtak gyönyörködni. Ezért kellett Fucíknak is meghalnia. 1939, márciusában, amikor Hitler szoldateszkája a cseh burzsoázia támogatásával megszállta Cseh- és Morvaországot, Fucík illegalitásban dolgozott. A fasiszta ököl ekkor még nem sújtott le egész súlyával a cseh népre és a kommunistákra. Egy évvel később, 1940-ben már elfogató parancsot bocsátott ki ellene a gestapo és ugyanazon év áprilisában le is tartóztatta. Megjárta a német kínzókamrákat, átvészelte a nácik valamennyi tűz- és vérpróbáit, testét cafatokká tépték, de az emberiségbe, s annak szebb jövőjébe vetett hitét nem tudták megtörni. Pedig ember volt ő is és éppúgy szenvedett, mint bárki más. Árulóvá azonban a pokoli kínok ellenére sem alacsonyodott. 1943. május elsején pankráci cellájának deszkapadlóján feküdt. Zárkájának ablaka alatt a női foglyok indultak reggeli sétájukra. Fucík felmászott a gyalulatlan asztalra és az udvarra pillantott a rácson keresztül, hátha észreveszik. és csakugyan meglátták. Felemelt ököllel üdvözölték, s 6 viszonozta köszöntésüket. A szolgálatot teljesítő cseh börtönőrök nem láttak semmit, legalább is úgy tették. A német őröket ezen a napon Prágába rendelték be iesipuskásoknak, készültségbe helyezték a határországi tartalékokat is. Következett a férfiak reggeli sétája és tornagyakorlata, egy kettő, egy kettő... A mai ünnepen más gyakorlat van soron! - súgta oda Fucík szomszédjának — Add tovább! — Öklével kétszer a levegőbe sújtott, mint a pörölycsapás, majd jobb karját behajlítva kaszáló mozdulatot végzett jelképesen: sarló-kalapács, sarló-kalapács. Fogolytársai megértették a némajátékot és utánozták mozdulatait. Most üti el a moszkvai Kreml toronyórája a tizet, most harsan fel a Vörös téren az Internacionálé dallama.. Ez volt Fucíknak és társainak néma tüntetése a világ proletariátusának nagy ünnepén. Ma, Fucík mártírhalálának tizenkilencedik évfordulóján, amikor az 1943-ben béklyóba vert fasiszta sátán újból csörgeti láncát, hatványozott mértékben kell megszívlelnünk a proletariátus halhatatlan emlékezetű hősének utolsó üzenetét: Emberek, legyetek éberek? K. E. részét, csak azért is, hogy na maradjon belőle Misinek. Misi eltette a csomagot ,a ládába. Ezen az estén nem lehetett egyébről hallani, csali a kenőcsről, amit Böszörményi meg Tök Marci bekaptak. Este Böszörményi már átkozott dühös volt s végül is kirukkolt: — Elloptátok a késemet! — Ki lopta el? — Itt vót az asztalon, mindenki avval ett, mit tudom én, mék vágta zsebre. — Fogd be a szád. — Aggyátok elő! — Add elő te a kenőcsöt. Mindennek ez lett a vége. Még a teológusok is mind megtud- ] ták, még akkor este a konviktusban, I hogy egy kisdiáknak csomagja jött s legelőször a csizmatisztító kenőcsöt zabálták meg belőle a coetusbeliek. Este későn aludtak el s még mikor mindenki szunyókált is már, akkor is megszólalt Nagy úr, a kisebbik nyolcadosztályos, aki nagyon tréfás tudott lenni, pedig rém komoly ember volt: — Mintha subickolást hallanék ... valamelyiknek a hasába ... Böszörményi szuszogott az ágyában, s viharos kacagásban törtek ki a diákok a megjegyzésre. Felverték Böszörményit, aki felállott az ágyban s pokrócából kötelet csavart s azzal verekedett. — Elloptátok • késemet, alávaló tolvaj bitangok — ordította. — Ilyen piszok pakk, ami ez vót, ilyen kódus pakk, majd azt nézzétek meg, amit én fogok kapni: egész sült liba lesz benne! — Ebbe is vót egy kis jó kenőcs. Éjfél is elmúlt, még mindig tombolt, s- újra meg újra fellobbant a kenőcs-hecc. Másnap az iskolában folytatódott a dolog, a kenőcsevés híressé lett, s Böszörményi mint egy kivert bika, tombolt. A másik kettőn nem száradt rajta semmi, mert mindig egy bűnbak kell a világnak, a legfeltűnőbb valaki, s a kisebbek elsikkadnak, eltűnnek, hogy arra az egyre járjon a rúd, támadás és harag és nevetség. A csomagban levő holmiknak olyan furcsa szaga van, „madárlátta kenyér" mondta az édesapja, ha megjött messze útról, s a tarisznyából kenyeret vett ki: ilyen ajándékot szokott hozni, s ennél nagyobb örömet nem is adhatott volna egy apa sem a gyermekének. Mikor nem kacagtak, akkor mindig a szüleire gondolt. Az édesanyja levelét a fűvészkertben olvasta el alaposan, mert ott legkesebben szoktak lenni. - • . - -. ...... ,, ..... valami olyan is van benne, amit nem szabad másnak látni. — Itt a levél! — kiáltott fel Andris, aki első diák létére szintén ludas volt a dologban. Az A-istáknak nem volt második órájuk, s feljöttek a coetusba; ők hárman bontották fel, Andrási, Böszörményi s egy 21-coetusbeli, akit Tök Marcinak csúfoltak. Pogácsa volt a levélbe pakkolva, mert nem szabad levelet küldeni a csomagban. Misi az ablakhoz sietett vele s elolvasta, közben egy pogácsát majszolt. Mikor gyorsan végigolvasta: — Hol a kenőcs? — mondta. — Micsoda kenőcs? — Azt írja édesanyám, hogy kenőcsöt csinált, azzal kenjem a kezemet, ha a szél kifújja, meg a cipőmet is itassam ált'al, vele, akkor nem járja át a víz... Itt van megírva! — Kenőcs! — mondta Böszörményi sápadva — hát az kenőcs volt? — Micsoda? — Hát amit kenyérre... kentetek. — Ki kente? Te kented! - szólt elvörösödve Andrási. — Nézd csak, ó ette meg, oszt még ránk kenné! — kiabált Tök Marci. — Hát te nem ettél belőle? Nem te kented legjobban? — Nem hát! Mer nem attál belőle, alávaló pimasz, szemtelen disznó, piszok gazember, nem aszontad, hogy ezt magadnak szántad? — kiabált kivörösödve Tök Marci. — Ne ordítson itt! — kiáltott rá a szobafőnök. — Ha én ettem ő is ette! Ha én ettem, ő is ette! A többiek előbb elámultak, aztán rettentően kacagtak. — Én azt hittem, hogy vaj. — De jó, hogy nem ettem belőle, mondtam, hogy avas. Én mondtam, hogy avas!... Büdös, azt mondtam! — kiabált Andrási. — Büdös is vót, no! — Mégis megettétek! — Kicsit büdös de jó! — Jó bendőbe jó. — Most aztán mi lesz? — Ki lehet rókázni. Iszonyú kacagások és öklöndözések lettek. Böszörményin mindenki nevetett, mert ö falta fel a legnagyobb nat Krajcárt: mar csaK annyija volt, pedig elsején nem fizette ki Csigainét sem. Az órán már bent volt a latintanár, Gyéres tanár úr, de még a katedrán ' volt s az osztálykönyvbe írta be a . tananyagot. Gyorsan a helyére ült. — Hun voltál? — súgta a fülébe Gimesi, aki belül ült. — Pakkot kaptam. — Pakkot? Misi érezte, hogy Gimesi irígykedve.néz rá s boldogan mosolygott. A tanár úr felállott a pódiumon, a körülnézett az osztályon. Ez egy feszült s kínos pillanat volt, ( mert most nézte ki, hogy kit szólítson fel feleletre. Igyekezett tehát , mindenki olyan közönyös és fel nem ‘ tűnő lenni, hogy valamiképp ki ne ' híjjá a figyelmét. A diákok úgy ér- j tene-k a mimikrihez, mint semmiféle más moszat sem a természetben. , Misi pláne a mindentudó és semmire sem gondoló gyereket utánozta: isten ( ments, hogy meglássák rajta a pakk boldog?ága, akkor a tanár szeme most mindjárt rácsapna, s jaj. Valahol egy hátulsó padban szólított ki egy gyereket a tanár s Misi ( fellélegzett, most már látta, hogy j meg van mentve, mert a tanár szokása az volt, hogy rávetette magát az osztálynak egy-egy tájékára az egyforma tudású tanulókat leckéztette ki. Hát most a jó tanulók megpihentek, most a gyengék fognak izzadni máma. Hát ezen a napon bizony a kisdiák nem sokat tanult, de annál nagyobb önérzetre tett szert: a pakk büszke- 1 sége dagasztotta a szivét s még soha I ilyen frissen nem ment fel a coétusba. Ahogy benyitott, látja, hogy mindenki az asztal körül áll s eszik. Gyanút fogott, nem tudta, mit esznek, de megérezte, hogy baj van. Az ő csomagja fel van bontva, azt ették. Persze nagy kacagás lett az ő rovására. A szobafőnök csak később jött be, s szigorú lett. — Ki bontotta fel? Nem akadt gazdája, azt mondták, hogy mikor bejöttek, akkor már fel volt bontva, s az asztalra téve: azt hitték, Misi tálalta ki, de ez hazugság, mert Misi nem bontotta fel, ő a ládájában hagyta. Bár lezárta volna! Szégyellt szólani, csak félt, hogy Oktober középén, egy szomorú es borús pénteki napon, óra közben, mint mindennap, elszaladt a pedellushoz s megnézte a kátrányszagú, vasrácsos, fekete hirdetőtáblán az érkezett levelek lajstromát. Legnagyobb rémületére ott látta a nevét a többi közt. Ha a nevét kimondták, vagy leírva látta, mindig szívdobogást kapott. Két krajcárt kellett fizetni a pedellusnak minden levélért s előre kikészítette a markában, mikor bement a nagy pedellusi szobába. Végignézték az összes leveleket, nem találták az övét.- Hogy hívják?- Nyilas Mihály második gimnázium. A csizmás kis pedellus a pipát a másik oldalra tolta a szájában s még egyszer végignézte a leveleket.- Olvasta odaki a nevit?- Igen.- Osztig Nyilas András?- Nem András: Nyilas Mihály második gimnázium, Bé.- Az a, ’sz ipp a nincs. Egyszer csak a homlokához kap és még a kalapot is feltolja rajta, a kis karimás kerek kalapot, amilyet a debreceni cívisek viselnek:- Nizzik csak! iszen magának nem levele van, hanem’ pakkja! Pakkja! A kis Misinek a szívébe csapott egy újabb öröm ijedtsége. Pakkja! Az édesanyja pakkot küld! Egész elsápadt bele aztán újra elpirult. Odahaza megmondta az édesanyja, hogy „fiam, csomagot he várj mert én nem tudok olyan finomságokat küldeni, mint a többi gyermekeknek a szüléi, hát inkább nem küldök, minek lássák azt mások, hogy milyen szegények vagyunk, édes kis fiam." Aláírta az ívet, hogy átvette a szállítólevelet, s odaadta a két krajcárt- Öt píz *- mondta foghegyrő! a pedellus. De ö olyan izgatott volt, hogy nem figyelt rá.- Hallja? öt píz! Csak az újabb kiáltásra figyelt hogy ez neki szól. Erre olyan zavarba jött, hogy elkezdett minden zsebében kutatn s végre is szerencsésen kifordított! az összes pénzét a földre, úgy kellett asztal alá bujkálni érte, majd elsüllyedt a szégyentől. Kint csengettek, erre még jobban sietett, s újr< kipotyogtatta a markából a harminc-
