Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-09 / 72. szám

Hol a legnagyobb hiba? Nevezzük szerencsés véletlennek, hogy kezembe akadt a Szabad Föld­műves augusztus 26-iki száma, mely­ben az ankét hirdetését találtam. Talán mindjárt csalódást kell okoz­nom kilétemmel — a témakörre néz­ve. laikus vagyok, a mezőgazdaság nagyüzemi fortélyai számomra egye­lőre „terra inkognita“; vagyis nem vagyok mezőgazdasági szakember (csak annak készülők). Amit mentsé­gemre fel tudok hozni, csupán annyi, hogy abból az örökzöld rétből vagyok egy fűszál, amit ifjúságnak neveznek, és még egyet — gyerekkorom óta falun élek, lent a Csallóközben, egy eléggé eldugott falucskában; de én mégis nagyon szeretem. Nos, ebben a mi kis falunkban is, mint másutt, sok fiatal él. Dolgoz­nak az EFSZ-ben, az AG-on és ta­nulnak a különböző iskolákban. Az utóbbi időben úgy látom, kissé meg­üúdUi ráJÁs híreké • Káromkodások gyűjteményét nyújtották át athéni telefonos kis­asszonyok a görög postaügyi minisz­tériumnak. Könyvet állítottak össze arról a 10 000 nyomdafestéket nem tűrő kifejezésről, amelyeket a tele­fonálóktól kell eltűrniük. • A moszkvai Nagy Színház balett­együttesének 120 művésze repülő­gépen New Yorkba utazott. A szovjet művészek szeptember 6-án léptek jel először a Metropolitanban, ahol Maja Pliszeckajaval és Nyikolaj Fagyeje­­■csevvel a főszerepben bemutatták a Hattyúk tavát, A szovjet balett­együttes három hónapig vendégszere­pei az Egyesült Államokban. • Torzított művészet. Salvador Dali, az ismert spanyol festő különleges szemüveget készíttetett, melyen ke­resztül mindent eltorzítva, elcsúfítva lát. E szemüvegen keresztül tanul­mányozza a megörökíteni kívánt tár­gyakat, s az agyában megmaradt torzkép alapján festi le azokat. • Kiemelkedő eseménye lesz Lon­don zenei életének szeptember 22-én. Ekkor tartják a Royal Festival Hall­ban David Ojsztrah és Jehudi Menu­­him közös hangversenyét. • Több mint 38 millió szovjet fiú és leány foglalja el helyét az iskola­padokban: az idei tanévben valósul meg országszerte a nyolcosztályos kötelező oktatás, az eddigi hétosz­tályos helyett. Az SZKP programja 1970-re irányozza elő a kötelező 11 éves oktatást. • A Német Demokratikus Köztár­saság 1962. évi Goethe-díjával Ruth Zechlin zeneszerzőt és Arno Mohr festőművészt tüntették ki. e Elhúnyt id. Rácz Béla cigány­­prímás. Id. Rácz Béla, a „Piros ró­zsák beszélgetnek“, „Jégvirágos hideg tél volt“, és még sok nagysikerű ma­gyar nóta szerzője, az európai hírű cigányprímás életének 65. évében elhúnyt. • Marilyn Monroet még el sem te­mették, amikor egy stuttgarti nyugat­német könyvkiadó már hirdetni kezd­te a nagy sztárról a közeli hetekben megjelenő könyvét. Kevés szöveg, sok kép, tömérdek meztelen és fél­meztelen felvétel — ára 19,80 márka. Nem olcsó, nem ízléses, de az üzlet — üzlet. « Megfilmesíti a Hamletét Grigorij Kozincev szovjet filmrendező. A film zenéjét Sosztakovics írja. © A velencei színházi biennalet szeptember 10. és október 4. között rendezik meg s a szovjet, francia, NSZK, spanyol, olasz és angol együt­tesek lépnek fel. A moszkvai Vahtan­gov Színház társulata Tolsztoi Elő holttest és Arbuzov Irkucki történet című drámáját mutatja be. • Párizsban a napokban jelent meg André Stil legújabb könyve. Az utolsó negyedóra. A regény nagyhatású le­leplezése a nyomortanyák reményte­len sorsú lakóinak életéről. • Ketten a világűrben címmel adta ki az Izvesztyija 400 ezer példányban a két szovjet Űrrepülő út jóval kap­csolatos legfontosabb anyagokat. Ezen­kívül több, ugyanezzel a témával fog­lalkozó könyv is megjelent. Az első kiadások napok alatt elkeltek.-tr ISKOLÁSOKNAK. A dél-morva­­országi kerület alapfokú kilencéves iskoláinak tanulói 1313 000 tanköny­vet kapnak ingyen; további 200 ezret pedig a középiskolák és a dolgozók iskoláinak tanulói. (zn) ■fr SZÁZTIZENHAT ÉVES. a napok­ban ünnepelte születésének 116. év­fordulóját egy Benett nevű asszony az ausztráliai Sidney-ben lévő kórház­ban, ahova 19 évvel ezelőtt került; orvosai akkor legfeljebb három hónap megélését jósolták... (ze) fogyatkoztunk, elmentek „világot lát­ni“. Iparba és más szakmákba. (Ugye, éppen erről kell vitáz­nunk?) Általános észrevétel, hogy a fiata­lok egy részének nem tetszik a falu, a csendes, egyhangúnak látszó élet, nagyobb karierre teremtettnek érzi magát, szórakozni, táncolni akar és ezt csakis városon látja elérhető­nek. Vannak fiatalok, akik inkább a zajlóbb városi életmódot választják, nem hasonlítván azt össze az otthon melegével. Az ifjúság itthagyja a falut, az életadó környezetet, az otthont, aho­vá annyi emlék fűz mindenkit s ahe­lyett, hogy ugyanitt teremtsen magá­nak jobbat, elmegy oda, ahol mindez készen várja, már más megteremtet­te számára a zajos életet, ahol jó: érzi magát. Nézzük meg hány körülmény fo­­lyásolja be ezt, húzzuk szét az el­­nurculkodási mánia forgatagának szín­padát takaró füg­gönyt! — Egész életem­ben azért dolgoz­tam, hogy gyerme­kem jobb sorsra legyen érdemes mint én. — Szü- sBBHJaaKHCTMraK lök, akik földeken öregedtek meg, vé lekednek így. Egy szülő — ez érthető is — jövőt akar látni gyermeke kezé­ben, illemtudó, finom embert akar nevelni lányából, fiából. Ellenben a kérdés „hogyan“-ját sokszor elvéti. Van, aki azt gondolja, művelt embe­rek csakis városon élhetnek, csakis ott lehet jól megélni. Téves az a né­zet, mert a műveltség nem az iskola­évek számával kezdődik. Visszatérve — sok szülő ezért akarja, hogy vá ■ rosba menjen gyermeke. Valljuk be őszintén, mi fiatalok sokszor túl igényesek vagyunk. Talán azt is megkívánnánk néha, hogy idő­sebb emberek emeljenek előttünk kalapot. Ezt nem engedhetjük meg soha magunknak. Ellenben jogunk van arra, hogy udvarias viselkedésünkért kedves, jóakaratú, őszinte hangot várjunk. Megtörténik, hogy idősebb emberek nem becsülik a fiatalok munkáját, nem látják bennük az em­bert. Kedves idősebb munkatársak, vezetők, ne becsüljék le a fiatalokat, mert lehet, hogy éppen ezért hagyják ott a falut. De hol a legnagyobb hiba? Ben­nünk, fiatalokban, csak ezt nem akar­juk meglátni, felfedezni, inkább a szövetkezet vezetőiben vagy a mun­kahely funkcionáriusaiban kutatjuk a szálkát, feledvén a magunk gerendá­ját. Elhihetjük magunkkal, hogy sen­ki sem törődik velünk, El kell ismer­nünk, hogy maholnap el kell tűnnie a falu és a város közti különbségnek, de addig mit tegyünk? Üljünk ölhe­tett kézzel és várjuk valami tündér­lény megjelenését, aki szórakozást, pezsgő életet teremt kezünkbe? Nem, azt nekünk, fiataloknak kell megte­remteni, a falut hasonlóvá varázsolni a városhoz. A mi falunkban a háború éveiben a fiatalok mindent megtettek azért, hogy egy-egy kellemes estét tölthes­senek együtt; pedig ez sok nehézség­be ütközött. Mégis kedvvel tették. iw avnm K a magyarázza a fiataloknak az össze­tartás erejét. A mezőgazdasági munkakörülmé­nyek ma sokkal könnyebbek, mint a kapitalizmus időszakában voltak, nem kell kora hajnaltól késő estig dol­gozni, a gépek sokat segítenek. Ma­holnap pedig a mezőgazdaság gépe­sített munkaszakasz lesz, ahol öröm dolgozni, életkedvet adó a mezőn a madarak éneke, a búzatáblák belát­hatatlan végtelenje. Miért hagyjuk itt ezt mi a rónák szülöttei? Szégyel­­jük magunkat? Hisz a munka neme­síti az embert, az teszi emberré, és mindegy, hogy ezt hol végzi. Mindezen példákból összegezzük a végkövetkeztetést, vonuljunk vissza ítélethozatalra az örökzöld rét felett, amit az elején említettem. Szocialista társadalmunknak olyan emberekre van szüksége, akik meg­értik az építés célját. Öntudatos pol­gárokká kell válnunk, akik nem riad­nak vissza a munkától, minden lehe­tőt megtesznek a közért. Ez a fel­adat hárul az iskola után a tömeg­szervezetekre: olyan fiatalt nevelni, aki a népért él. A szövetkezetek és állami gazda­ságok törődjenek a fiatalokkal, se­gítsenek munkájukban és osztozzanak a siker babérján. Hozzuk össze a munkásfiatalokat az értelmiségi és diákifjúsággal, hogy egyesült erővel tegyék otthonossá a falut, teremtsék meg a szórakozást, mozit, táncot a falun is. Ha ilyen acélakaratú emberek le­szünk, nem vágyik el majd a fiatal­ság a faluról, sőt nagyon meg fogja szeretni, mert megtalálja számításait. így látom én, kedves olvasótársak, mindezt összesen tizenhat és fél évemmel. Iskoláim elvégzése után fa­lun akarok maradni, ahol megismer­tem az életet, falun, mit úgy meg­szerettem ... Bár ezért senki ne tartson mintaembernek! Mészáros Ágnes, Trávnyik Steiner Gáborra emlékezünk Hetvenöt évvel ezelőtt — 1887. szeptember 9-én — született Komár­­no elővárosában szegény család sar­jaként Steiner Gábor, a csehszlová­kiai munkásmozgalom kiváló harcosa Gyermekéveit 13 éves koráig Ko­máméban töltötte súlyos körülmé­nyek között. Azután Budapestre ke­rült, hogy ott tovább tanuljon, mivel nagyon vonzotta őt az írott szó. Sze­génysége miatt nem fejezhette be tanulmányait, elszegődött nyomdász­­tanoncnak. A tanoncélet súlyos fel­tételei között is olvasgatott és tanult, így lassan öntudatos ifjúvá fejlődött, s csakhamar bekapcsolódott az ifjú­munkás mozgalomba. 1914-ben kitört az első világháború. Ő nem került az akkori háborús so­vinizmus hatása alá, mert már tudta, hogy mind a magyar, mind a nem magyar dolgozók vére az uralkodó osztályok érdekében folyik. A háború befejezésével, — 1919 márciusában — megalakult a Magyar Tanácsköztár­saság. Harcosai között ott találjuk Steiner Gábort is. A Tanácsköztársa­ság bukása után a Horthy-bíróság halálra ítélte tanácsköztársaságbeli tevékenysége miatt. Azonban sikerült megszöknie a börtönből és eljutnia szülővárosába, Komárnoba. Nemsokára itt is bekapcsolódott a munkásmozgalomba, mégpedig kez­detben a szociáldemokrata párton be­lül. Amint azonban 1921-ben meg­alakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, rögtön csatlakozott a párthoz és kommunista szervezetet alakított Komárnoban, amelynek egyik vezető­je lett. Ekkor kezdte meg állandó forradalmi tevékenységét. Csakhamar kitűnt kitartásával és önfeláldozó munkájával. A hatóság üldözni kezd­te, 1924-ben két évi börtönre ítélték, amit azonban még nem kellett kitöl­tenie, mert közben a CSKP ország­­gyűlési képviselőjévé választották. Ettől kezdve Steiner Gábor teljesen a dolgozók érdekeiért folyó harcnak szentelte életét, főképp Szlovákia déli részén, magyar mezőgazdasági mun­kások között dolgozik. Buzdítja őket, és irányítja harcukat egész Dél-Szlo­­vákiában, főleg a csallóközi mező­­gazdasági munkások sztrájkharcait szervezi és vezeti. Faluról falura jár, sárban, esőben, hófúváskor egyaránt. Az országgyűlésen sokszor felemel­te szavát a dolgozók érdekében Egyik 1955-ben elmondott beszédé­ben így ecsetelte a magyar mező­­gazdasági dolgozók helyzetét: „Eszterházy, Jaross, Baranyai és a többi magyar földbirtokos a magyar földmunkásoknak ugyanúgy 6-7—3- 10 koronányi napibért fizet, mint a cseh és a szlovák maradékbirtokosok, valamint a zsidó bérlők. A magyar földbirtokosok és az egyházi birtokok majorjaiban a lerongyolódott magyar cselédek látástól vakuíásig terjedő munkaideje ugyanolyan hosszú, mint a cseh, szlovák és zsidó földbirtoko­soknál.“ Síkra szállt a magyar kisparasztok. érdekeikért is. Az 1852 júniusában elhangzott országgyűlési beszédében mondta: „Vannak olyan járások, ahoi már hónapok óta nem láttak kenye­ret, ahol a dolgozóknak már burgo • nyájuk sincs. A magyar kisparaszt, főképp Dél-Szlovákiában, aki azelőtt a nyomort csak hallásból ismerte, most a maguk (vagyis a kormány) rablópolitikája miatt, melyhez még természeti csapások is hozzájárulnak, gyötrelmes és elviselhetetlen nyomo­rúságban tengődik.“ Segített a kis­­parasztoknak, és élénken vett részt a végrehajtások elleni harcukban. Mindig a mezőgazdasági munkások bérharcának élén állott, és nem is­mert fáradságot, amikor az elnyomo­­rodott földmunkásoknak segítségét kellett nyújtani. így például közvet­lenül a kosúti lövöldözés után a köz­séget teljesen elzárták a világtól, hogy az így megfélemlített néptől bi­zonyítékot csikarjanak ki a közben lezárt Major István és a párt ellen. Ekkor a megfélemlíthetetlen Steiner Gábor négykézláb csúszva a csendőr­őrszemek között mégis eljutott Ko­­sútra, ahol tájékoztatta a dolgozókat és kitartásra buzdította őket. Az országgyűlésen is kiállt a kosú­tiak érdekében és kijelentette, hogy a burzsoá kormány a kosúti véreng­zéssel a „diószegi cukorgyár húsz­ezer hektáros tulajdonosának érde­keit és a magyar földbirtokosok ér­dekeit védelmezte. Az éhbért, a nyo­mort, a kizsákmányolást meg akarják örökíteni, és ezért kellett Kosúton három mezőgazdasági munkásnak el­pusztulnia. Azonban a Kosúton ki­ömlött munkásvér nem állíthatja meg a dolgozók harcát.“ Ilyen keményen, bátran emelte fel szavát a kosúti és a többi nyomorgó földmunkás érde­kében. Steiner Gábor harcolt a csehszlo­vákiai magyar dolgozók nemzetiségi jogaiért is úgy, hogy ezt a küzdelmet összhangba hozta a cseh, szlovák és a többi nemzetiségű dolgozó érdekei­vel. Tehát ezt a harcot is a proletár nemzetköziség szellemében folytatta. Ezért, habár csak törve beszélt szlo­vákul — a szlovák dolgozók sajátuk­­nak tekintették, mint a magyar dol­gozók. Amikor pedig a fasizmus veszé­lyeztette Csehszlovákiát és népeit, védelmére kelt, mert a magyar dol­gozók érdekei is megkívánták a har­cot a fasizmus további térhódítása ellen. A fasizmus mégis uralomra jutott Csehszlovákiában. Steiner Gábor a szovjet követségre indult, amikor 1959. március 50-án letartóztatta a gestapó. Hat hónapon át vizsgálták ki a pankráci börtön­ben, de nem tudták megtörni. Azután elvitték a dachaui táborba, onnét nemsokára Buchenwaldba. Itt viszony­lag erős ellenállási mozgalom támadt a foglyok között; amelyben szintén részt vett. Utolsó erejét is a moz­galomnak szentelte. 1942. október 8- án megszűnt dobogni Steiner Gábor önfeláldozó forradalmi harcos szíve. A csehszlovákiai dolgozók nem felej­tik el, kegyelettel adóznak nagy har­cosuk emlékének. Dr. Balogh-Dénes Árpád 6 ffimto 1962. szeptember 9. Az elnök (csenget): Uraim, csen­det kérek! Csend legyen! .......akik a második szakaszt ké­pezték, mégpedig mindegyik egy lövést adott le. Tehát összesen 14 lövés dördült el. Hat csendőr azon­kívül saját védelmére a gumibotját, egy a puskatusát, egy pedig szuro­nyát használta...“ „Az szúrta le tehát Thurzót? Ne­vezze meg azt a csendőrt!“ Szlávik miniszter száraz, hideg han­gon folytatta beszámolóját, mintha őt nem is érintő statisztikai adatokat sorolna fel, melyeknek magassága számára teljesen közömbös. „A helyszínen életüket vesztették: Ján Gyevát, 17 esztendős, nőtlen, Alexander Zsabka 24 éves, nőtlen és Stefan Thurzó, 33 éves, nős. A csend­őrök megállapítása alapján megsebe­sültek ... — és megnevezi a hét se­besültet, akiket kórházba kellett szál­lítaniuk. — A beavatkozás folyamán a tüntetők hét csendőrt megsebesí­tettek, mégpedig ötöt kődobás, egyet késszúrás által, egynél pedig a meg­állapított véraláfutások alapján foj­­togatás esete áll fenn... A csendőr­ség haladéktalanul hozzáfogott a rendzavarás tetteseinek kivizsgálásá­hoz és letartóztatásához... Major képviselőn kívül... hatósági szervek elleni lázítás és erőszakoskodás vád­jával eaclig li személyt őrizetbe vettek, 7 személy ellen pedig büntető feljelentés történt... Ami... a biz­tonsági szerveknek ... hm ... Major képviselővel szembeni állítólagos erő­szakoskodásait illeti...“ „Engedjétek ki a börtönből! Adja­tok neki lehetőséget mint képviselő­nek, hogy felszólalhasson itt, a kép­viselőházban!“ — kiáltja Gottwald képviselő. „ ... meg kell jegyeznem, hogy a beavatkozásnál jelen volt csendőrök kihallgatása során megállapítást nyert, miszerint közülük egy sem bántotta tudatosan Major képviselőt. Gúnyos nevetés a teremben. „Major a lövésre adott vezényszó után azonnal a földre vetette magát és nagyon valószínű, hogy ezáltal szerezte magának azokat a kék folto­kat és horzsolásokat, melyeket a testén a rendőrorvos állapított meg... A lárma és a nevetés nem szűnik. „ ... Az is lehetséges azonban, hogy Majort a tüntetők ... Minél hangosabban zajonganak a kommunista képviselők, annál bizony­talanabbá válik a miniszter hangja. .......a lövés következtében úrrá lett... pánik... hangulatban sodor­ták el és taposták össze. Bizony ez már nem egy ország törvényhozó testületének tiszteletet követelő helyisége. Variété, cirkusz van itt és a közönség gurul a neve­téstől, mint amikor egy bohóc jól sikerült szarkasztikus tréfája arat megérdemelt sikert. .......Logikus, tisztelt Nemzetgyűlés, ha mindezekkel kapcsolatban felve­tődik a kérdés, hogy emberi szem­pontokból ítélve jogosan használta-e fegyverét a csendőrség. Hiszen ha természetes halálesettel állunk szem­ben, önkéntelenül akkor is azt kér­dezzük, valóban lehetetlen volt-e az illető megmentése. Vérontás minden­esetre csak a legszélsőségesebb eset­ben alkalmazható... E súlyos idők­ben ... szükséges lesz,. .. hogy kö­zös igyekezettel.,. gondoskodjunk a nyomor enyhítésén. Felhívom a... törvényhozó testület tagjait, vállal­ják-e a felelősséget tiszta Ielkiisme­­rettel ezért a vérontásért.“ Kiáltások. — „A maga lelkiismere­te, Miniszter úr, vértől bűzlik! Érdek­lődjék gyilkos csendőrei lelkiismerete iránt!“ „A gyilkosok szabadlábon, de a képviselő ül!“ .......Mint ember és mint szlovák­mélyen sajnálom a történteket és az esemény áldozatait.“ Dr. Slávik belügyminiszter a kom­munista képviselők zajos elkeseredése közepette fejezte be beszámolóját. Tiltakoznak hazugságai ellen, amelyet itt, a nép fóruma előtt a burzsoázia bizalmi embereként adott elő. Beszéd­jének cinikus tartalmával három meggyilkolt munkás holttestén gázolt keresztül. A miniszter beszédje méltó volt azokhoz, akik Kosúton a tömegbe lőttek és gyilkoltak. A szónoki emelvényen Kubac kép­viselő jelent meg. Az új felszólaló a Kosúttal szomszédos Szereden él. Ez a kommunista képviselő tehát alapo­san ismeri a járási viszonyokat, a lakosság életkörülményeit és min­dent tud a kosúti tragédiáról. „Kosút — kezdi felszólalását — mezőgazdasági munkások, kisparasz­tok és néhány tehetősebb gazda faluja. A környékező földeket a dió­szegi cukorgyár birtokolja. E válla­latban mintegy 40 százalékos tőke­­részesedéssel érdekelt a Földműve-Nekünk nincsenek ilyen problémáink, mégsem végezzük kedvvel a szerve­zeti munkát. A faluban van művelő­dési otthon, ahol szórakozni lehetne (hisz a legtöbb fiatal ezt hiányolja), csak nem élünk az adott lehetősé­gekkel, hogy kicsit is mozdítsunk az érdekünkben. Miért? Várjuk, hogy valaki tálcán tegye elénk a készet, nekünk csak el kelljen foglalni. Erre soha nem várhatunk, magunknak kel! mindent megteremteni és akkor meg is fogjuk majd becsülni, megtaláljuk Ealun a szórakozást, a pihenést, nem togunk előle városba menekülni. A munkakörülmények, a kollektív élet hiánya is kedvetszegő körülmény néhány helyen. Mert a legnehezebb munka is játszi könnyedségnek tűnik »gy összekovácsolódott, jó kollektí­vban. Sokszor hiányzik ez a kollek­­ív szellem a fiatalokból. Ezen a mun­kahely vezetősége nagyban segíthet, iá egy-egy elkapott alkalommal meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents