Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-05 / 71. szám
Teljesen gépesítjük a cukorrépatermelést (Befejezés a 129. oldalról.) százalékkal csökken a terméshozam és rosszabb minőségű zöldtakarmányt ad. Nagyon helytelen, ha az előírtnál kevesebb vetőmagot használunk. Ilyen esetben a növényzet ritka és kifagyásra hajlamos. A kevesebb vetőmag mindig kisebb terméshozamot jelent, főként, ha a talaj tápanyagszegény vagy pedig gyengén trágyázunk. Az őszi keverékek súlyösszetétele kihat a takarmány fehérjetartalmának és keményítőértékének kölcsönös arányára is. Az őszi keverékek termesztésében is éppen úgy, mint a többi terményeknél, fontos szerepe van a trágyázásnak. Ezt a kérdést nálunk gyakran elhanyagoljuk, s legtöbbször gyengén trágyázunk. Az őszi keverékek termesztésében döntő szerepet játszik a nitrogéntrágyázás. A nitrogén ugyanis mind a tisztán vetett rozs, mind a hüvelyes-gabonakeverékek esetében támogatja a rozs és a gabona fejlődését. A nitrogén elsősorban a bokrosodás erélyét növeli. Az őszi takarmánykeverékek alá a legnagyobb hatású nitrogéntrágya a salétrom. Könynyen oldódik, s már a vetést követő első napokban hatékonyan támogatják a növény fejlődését. Egy hektárra 2,5 mázsa salétromot számítunk. A növényzet egyenletes fejlődése érdekében ajánlatos a nitrogéntrágyát két részre osztani. Az első adagot ősszel, a vetés előtt szórjuk ki a földekre, és a második adaggal tavasszal fejtrágyázunk. A nitrogéntrágyázáson kívül az őszi másodnövényeknek kiegészítő foszfor- és kálitrágyázásra van szükségük. Nagy és állandó terméshozamokat érhetünk el, ha a takarmánykeverékek vetésterületét a vetés elvégzése előtt trágyalevezzük. Az őszi takarmánykeverékeket gyakran termesztik a kapásnövények előveteményeként, mivel a kapásnövényeket istállótrágyázni kell. Ilyen esetben ajánlatos az istállótrágyát középszántással az őszi takarmánykeverékek elvetése előtt Ieszántanf. Így a keverékeknek elegendő tápanyagot biztosítunk, s a trágya azok tenyészideje alatt megfelelően lebontódik. A talajelökészítés szempontjából ügyelnünk kell arra, hogy a szántó a rozs és a rozsosbükköny elvetése előtt megfelelően leülepedjen. Ellenkező esetben a tisztán vagy a keverékekben vetett rozs gyengén gyökeredzik és kifagyásra hajlamos. A gabona + bükköny keverék alá nem szükséges leülepedett szántót készíteni, mivel a gabona jól bírja a friss barázdát is. Rendszerint közepes mélységű szántást végzünk, és a szántás elvégzése után simítózunk és boronálunk. A megszokott módon vetünk és ugyanolyan sortávolságot hagyunk mint a gabonafélék vetésekor. Gyakori hiba nálunk, hogy a vetés elvégzése után nem törődünk az őszi keverékek fejlődésével. A száraz ősz vagy az erős tél esetén a növényzet rosszul fejlődik. Ezért tavasszal hozzá kell látnunk a rosszul áttelelt és a fagytól kinyurgult növényzet ápolásához. Tavasz idején a hengerelés és a mészsalétromozás segíti legjobban a növényzet megerősödését. Ahol erre lehetőség van, a takarmánykeveréket öntözzük. Az öntözés segíti mind a takarmánynövény, mind az utána vetett főnövény fejlődését. Doc. Stefan Üurina mérnök 1962. szeptember 5. A cukorrépabetakarítás gépesítésének lehetősége már sok fejtörést okozott mind a földműveseknek, mint a gépészmérnököknek. Elsősorban a betakarítás egyes munkaszakaszait, főként a cukorrépa kiszántását igyekeztek gépesíteni. Am a kiszántáson kívül sok munkát emészt fel a répa fejelése, rakodása, valamint a répa földfeletti részének rakodása is. Az elmúlt években a cukorrépaföldeken kombájnok jelentek meg, amelyek a répát egyetlen menetben kiszántották, lefejelték s esetleg a cukorrépát kocsira is rakták. Ám ezek a gépek, ha egysorosak, akkor kisteljesítményűek, ha pedig kétsorosak, akkor túlságosan nehezek. S nálunk, ahol a cukorrépabetakarítás jdején rendszerint csapadékos időjárás uralkodik, a nehéz gépeket nemigen alkalmazhatjuk. A szakemberek ezért arra a véleményre jutottak, hogy a mi feltételeink között a kétmenetes betakarítás válik be a legjobban. Ez annyit jelent, hogy az egyik gép először lefejeli a cukorrépát, és a cukorrépafejet azonnal kocsira rakja. Utána halad a másik gép, amely a cukorrépát kiszántja, megtisztítja, és szintén az utána haladó pótkocsira rakja. Az elmúlt évben már kipróbáltuk ezeket a gépeket és a felfedezett hiányosságok kiküszöbölése után gépiparunk ez évben már 400 ilyen gépi berendezést készít. A gépi berendezés első résizét a 2—i OCN-l-es jelzésű kétsoros répafejelőgép képezi, amelyet az RS —09-es szerszámhordozóra szerelünk fel. Két sor répát fejel le egyszerre és a cukorrépafejet szállítóberendezéssel a billenthető tárolóba szállítja, amely a cukorrépaföldek végén hidraulikusan fölemelkedik, és kiborítja az összegyűjtött répafejeket. így a répafej halmokban vár a továbbszállításra, vagy pedig egyenesen az oda állított pótkocsiba kerül. A gép megbízhatóan működik és csak kis mértékben csonkítja meg a cukorrépát. A cukorrépafej tiszta, földmentes. A gép 450 mm-es sortávolságra dolgozik és átlagos teljesítménye óránként 0,2 hektár. Utána a másik gép, a 2 —VCZ jelzésű cukorrépakiszántógép halad, amely a lefejelt cukorrépát szántja ki és a mellette haladó traktorvontatású pótkocsiba rakja. Szintén 450 mm-es sortávolságra dolgozik és a 3011-es univerzális, vagy a 3012-es Zetor traktor vontatja. A gép teljesítménye 0,2 hektár óránként. A gépek idényteljesítménye 30 hektár és munkájuk mennyiség és minőség tekintetében megfelelő. Tehát cukorrépatermesztőink az elkövetkező években új, megbízható „munkatársakat“ kapnak. 3. L. A tyúkok selejtezése Hazánkban egyre több tojást fogyasztanak a dolgozók. Ezért baromfitenyésztésünk legfontosabb feladata a tojástermelés növelése. A tervet csakis jó tojóstyúkokkal teljesíthetjük és tehetjük olcsóbbá a termelést. Nincs értelme az állományban olyan tyúkoknak, amelyek csak néhanapján tojnak. Az ilyen tyúkok tartásával nagyon megnövekszik az önköltség. Az állomány megjavítására nagyon gondosan végezzük el a tyúkok selejtezését. A baromfitelepek vezetőinek és dolgozóinak oda kell hatniuk, hogy az 1952— 63-as tojóévre minél több magas tojáshozamú tojótyúkot tartsanak az idei kelésű jércéken kívül. A selejtezés olyan baromfitelepeken, ahol a tenyészetet, a termelt tojást egyedi csapófészkezéssel, tojásnapló vezetésével ellenőrzik, semmi nehézségbe nem ütközik. Hisz a napló adatai szerint könnyű kiszedni a keveset tojó egyedeket. Sokkal nehezebb a munka, több gyakorlatot kíván azokon a baromfitelepeken, ahol a tojóházakban 3 — 4 tojó is van egy ketrecben. A nyilvántartás csak a napi tojáshozam összegére terjed ki. A tojóházak csoportos tojófészkeiben egyedi ellenőrzést nem végezhetünk. Az ilyen körülmények között a tyúkokat csakis külső jellegzetességük után bírálhatjuk, illetve selejtezhetjük. Szakembereink sokat vitatkoznak azon, hogy a külső jellegzetességek milyen összefüggésben vannak a baromfi tulajdonságaival és van-e értelme ezen az alapon való selejtezésnek. Törzstenyészetekben és nemesítő állomásokon természetes, csakis az egyedi csapófészkezéssel, tojásnapló vezetésével, tojások mérésével, azok elbírálásával hajtanak végre selejtezést. Szem előtt tartva a kitűzött tenyésztési célt. Több helyen azonban a külső jellegzetességek figyelembevételével is nagyon jó eredménnyel hajtják végre a selejtezést. Tekintsük meg tehát közelebbről, mik azok a külső jelek, amelyek nyomán a jó tojáshozamra következtethetünk. A jő tojótyúk mozgékony, erős izomzatú, feje széles, kissé megnyúlt, tekintete élénk és tüzes. Taraja, állebbenyéje (fajta szerint) fejlett, világospiros színű. Csőre rövid és enyhén hajlott. Melle széles, mély, mellcsontja kidomborodó, egyenes és fejlett. Háta egyenes és széles. Szárnyai szorosan a testhez simulnak. A láb egyenes, erős, a tojásidény kezdetén szép sárga, de végefelé elhalványul. A jó tojótyúknak nagy és lágy hasa van, amiből arra lehet következtetni, hogy az emésztő és a nemző szervek fejlettek. Kloakanyílása széles, nedves, puha és kissé rózsaszínű. Testsúlya megfelelő (fajta szerint) és jó erőben lévő. A rossz tojóknál ezeket a jellegzetességeket nem találjuk. Ugyancsak figyelembe kell vennünk a tyúkok vedlését. A jó tyúk későn vedlik és a vedlés rövid. A jó tojó tollazata a tojásidény befejeztével már kopott, rendetlen és töredezett. Ez részben a tojófészkek gyakori felkeresésével is magyarázható. Hogy ezeket a külső jellegzetességeket alaposan megbírálhassuk, minden egyes tyúkot kézbe kell vennünk. Hogy a nagy tojóházak 2 — 3 vagy ötezres állományát ne törjük nagyon, a selejtezést minden körülmények között este vagy éjjel végezzük. Ilyenkor a tojók már fent ülnek az ülőrudakon és az összefogdosásuk zavarás nélkül történhet. A tojóházban a tyúkokat egyenként adják a segítők a szakember kezébe, aki egy mozgatható spanyolfal mögött erősebb villanyfénynél végzi a selejtezést. A jó tojókat azonnal visszahelyezik az ülőrudakra, a kiselejtezetteket pedig gyűjtőládákba teszik. Ilyen selejtezést évente többször is végrehajthatunk, mert a gyenge tyúkok eltávolításával megjavul az állomány és csökken a tojástermelés költsége. Péterfalvi László
