Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-05 / 71. szám
A helyes tervkidolgozás feltétele az önálló elszámolás Az önálló elszámolás (hozraszcsot) a szocialista vállalatok tervszerű gazdálkodásának bevált módszere. Célja a termelési terv teljesítésének és túlteljesítésének biztosítása a lehető legkevesebb munkával és a legkisebb költséggel úgy, hogy a vállalat bevételeivel fedezhesse kiadásait és ténykedése rentábilis legyen. Az ipari nemzeti vállalatokban az önálló elszámolás alkalmazása révén e követelmények teljesítése rendszeressé vált. Ezért igen nagy a jelentősége bevezetésének EFSZ-einkben, különösen a termelési költségek hatékonyságának emelése szempontjából, valamint a termelés gazdaságosabbá tétele és magas tiszta jövedelem — mint a saját eszközökből eredő bővített újratermelés forrása — elérésének tekintetében. A Mezőgazdasági Ökonómiai Kutatóintézet több szövetkezetben irányítja és figyelemmel kíséri a hozraszcsot bevezetését, tekintettel arra, hogy a földmúvesszövetkezetekben a szervezési és termelési feltételek mások mint az iparban, a hozraszcsot rendszert az adott feltételekhez kell igazítani. Tapasztalatok alapján a hozraszcsotnak a szövetkezetekben történő bevezetésekor a következőkben vázolt szakaszos sorrendet ajánlhatjuk: • a) tervezés, • b) nyilvántartás, • c) jutalmazás, • d) irányítás és ellenőrzés, • e) politikai-nevelési és oktatási munka. E cikkben figyelmünket főleg a tervezés során szükséges intézkedésekre és a nyilvántartásra összpontosítjuk, mivel ezek adják a hozraszcsot bevezetéséhez az alapot. Ezek az önálló gazdaságos elszámolás üzemegységeinek időszakokra felbontott termelési és önköltségi tervei, valamint a terv teljesítésének kiértékeléséhez szükséges adatai. A hozraszcsot bevezetésekor reálisan, leginkább az utolsó néhány évben elért átlageredmények alapján, tekintettel a távlati célok elérésének biztosítására, az összeállított évi termelési tervből indulunk ki. A terv készítésekor terinészetesen figyelembe kell venni a megváltozott, megjavult termelési feltételeket, a magasabb fokú gépesítést, a kiadósabb műtrágyázást, a fejlettebb növényvédelmi intézkedéseket, a nagyobbhozamú fajták bevezetését stb. A reális terv biztosítja az egyes termelési ágazatok közötti helyes viszonyt és a termelés helyi adottságokhoz mért legalkalmasabb beállítását. A helyesen kidolgozott évi termelési terv elválaszthatatlan része azon technikai és szervezési intézkedések tervének, melyek révén az év folyamán a termelést és annak gazdaságosságát fokozni szándékozunk a termelési terv eredményes teljesítésének érdekében. A hozraszcsot megköveteli az évi termelési terv és az önköltségek tervének felbontását, mégpedig két tekintetben: M a) rövidebb időszakokra, ■ b) az önelszámolási üzemegységekre. 132 ^ífipíífjf^éKShf! 19Ő2. szeptember 5. Az évi tervet lehetőleg egyhónapos időszakokra bontjuk fel. Ez azonban csak az állattenyésztésben lehetséges nagyobb nehézségek nélkül. A növénytermesztésben, tekintettel ennek kevésbé egyenletes elosztására, az évi tervet csak a termelési folyamat egyes szakaszaira bonthatjuk fel: pl. a tavaszi munkák időszakára, az aratás időtartamára, az őszi munkák és a kapások betakarításának idejére. Az évi termelési terv rövidebb időszakokra történő felbontása a terv teljesítésének ellenőrzését, a felfedezett hiányosságok kiküszöbölését és az elért eredmények kiértékelését teszi lehetővé, még a termelési folyamat tartama alatt. A terv által kitűzött feladatok teljesítése a szövetkezetekben több üzemegység (munkacsoport) között oszlik meg. Az egyes üzemegységek munkaerédményeinek helyes értékelése az év végén és az egyes időszakokban szükségessé teszi, hogy a tervet necsak rövidebb időszakokra hanem az egyes önelszámoló üzemegységek részesedésére is felbontsuk legalább a főbb termelési feladatok és a főbb közvetlen költségelemek szempontjából. A hozrascsot rendszerben önelszámoló üzemegység alatt oly a szövetkezeten belüli önálló elszámolást végző üzemegységet (munkacsoportot, brigádot stb.) értünk, amelyre a szövetkezeten belül önálló tervkötelességet bízunk, állandó munkaeszközökkel (földek, gépek, szerszámok, épületek, állatok stb.), és amely a tervezett időszakban változatlanul ugyanazokból a dolgozókból áll. Az évi terv felbontása önelszámoló üzemegységekre tehát azt jelenti, hogy minden Ilyen üzemegység (munkacsoport) a terv bizonyos kitűzött részének teljesítéséért felel, a terv által megállapított és az üzemegységekre felbontott költségek és munka igénybevételével. A tervet az önelszámoló üzemegységekre mind pénzbeni, mind pedig természetbeni adatokban bontjuk fel. A növénytermesztésben az önelszámoló üzemegységek részére ajánlható a tervfeladatok termékcsoportokban történő kifejezése (gabonafélék, kapások, takarmánynövények stb.). A terv teljesítését aztán szintén e termékcsoportok szerint ítéljük meg. A növénytermesztésben a tervfeladatokat mind természetbeni egységekben jelöljük meg, mind pedig térvárakban kifejtett pénzegységekben, ami egyúttal a bruttó termelést összehasonlítható értékelésben adja meg. A kölségtételekből az egyes önelszámoló üzemegységekre csak a közvetlen költségtételeket bontjuk fel (munkaköltség, vetömagfelhasználás. trágyázás s amenynyiben a csoport saját gépesítési eszközökkel rendelkezik a gépesítési költségek is), mert az üzemegység mint olyan, csak ezekre gyakorolhat közvetlen befolyást. Esetleges önálló gépesítési csoportra felbontott terv a gépesített munkák mennyiségét átszámított hektárokban és a munkák szerinti valóságos hektárokban tervezzük, a közvetlen költségek közül ftxlig az élőmunkát, hajtó- és kenőanyag-felhasználását, a karbantartást és a javítások költségeit bontjuk fel. Az állattenyésztésben a termelési feladatokat szintén természetbeni egységekben és térvárakkal kifejezett pénzegységekben bontjuk fel az önelszámoló üzemegységekre. A közvetlen költségelemekből ismét az élőmunkát és a takarmányfogyasztást tervezzük az üzemegységekre. ! A növénytermesztésben a saját vetőmag, az állattenyésztésben pedig a saját takarmány fogyasztását térvárakban ajánlatos kifejezni, míg a bevásárolt vetőanyagot és ültetöanyagot, valamint a vásárolt takarmányt vételárban fejezzük ki. Fontos az, hogy a tervezett és a valóságos költségeket egyenlő árak használatával értékeljük. Ha a tervezett időszakon belül a takarmányösszetétel a tervtől eltérően változna, át kell dolgozni ez időszak tervének többi összefüggő részét is. Miután az önelszámoló üzemegységre rövidebb időszakokban úgy a termelési tervet, mint az önköltségek tervét felbontottuk, kiszámítjuk minden üzemegység részére, minden időszakra az önelszámolási végmutatót olyképpen, hogy a tervezett bruttó termelés állandó (terv-) árakban kifejezett értékét osztjuk a tervezett önköltségekkel. Ilymódon megtudjuk, az egy normára tervezett bruttó produkció értékét, összehasonlítva a valóban elért értékekkel e mutató igen fontos alapja az eredmények kiértékelésnek. A szövetkezeti nyilvántartás terén is szükséges betartani az önelszámolás rendszerének követelményeit. A termelési terv és még inkább az önköltségek tervének rendszeres ellenőrzése és az önelszámoló üzemegységek gazdasági eredményeinek helyes kiértékelése (ami a prémiumfizetés alapját szolgáltatja), megköveteli, hogy úgy az elsődleges nyilvántartásban, mint a könyvelésben minden tekintetben pontosság és feltétlen megbízhatóság érvényesüljön. Az önelszámolás szempontjából fontos, hogy az elsődleges nyilvántartást az önelszámoló üzemegységek szerint vezessük. Ez főleg az elvégzett munkáról, az anyagfelhasználásról és az állatállományban végbemenő változásokról szóló jelentéseket illeti, melyeket az egyes önelszámoló üzemegységek feltétlenül külön-külön vezetnek. Ugyanez vonatkozik a termelési jelentésekre (pl. mérlegnapló, termelési napló stb.) is. Mint az elsődleges nyilvántartásban, úgy a könyvelésben szükséges a költségek szigorú elemzése, az egyes üzemegységek, sőt az üzemegységeken belül az egyes termékcsoportok szerint is. A nyilvántartás áttekinthetőségét úgy segíthetjük elő, hogy az önelszámolási időszakokra vonatkozó adatokat segédkimutatásokon összegezzük. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a nyilvántartásra helyezett követelményeknek a jelenleg érvényes elsődleges nyilvántartási és könyvelési rendszer nagyon jól megfelel, anélkül, hogy ezen változtatni kellene. A mondottakból látható, hogy a terv és a nyilvántartás a önelszámolás rendszerében összefüggenek és egymást kiegészítik. A terv által kitűzött feladatok teljesítését a nyilvántartás adatai alapján értékeljük. Az így kimutatható elért eredmények képezik a munkadijazás és főleg a prémiumelosztás alapját. Haeberle Lajos mérnök, a Bratislavai Mezőgazdasági dolgozója ökonómiai Kutatóintézet
