Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-02 / 70. szám
Mire ügyeljünk a SILÓZÁSKOR Mezőgazdasági termelésünk egyik legfontosabb feladata a takarmányalap megteremtése, továbbá a gazdaságos takarmányozás. A gyakorlatban elsősorban a helyes takarmányozási technika bevezetését kell szorgalmaznunk, amely a lehető legkisebb költségek mellett a lehető legnagyobb termelékenységet biztosítja, ugyanakkor jó hatással van az állatok egészségi állapotára. A gazdasági takarmányok a legtermészetesebb és a legjobb minőségű takarmányt nyújtják. Ezért igyekeznünk kell nemcsak elegendő menynyiségű, hanem megfelelő választékú takarmányt termeszteni. A változatos takarmányadag biztosítása mellett gondoskodnunk kell arról is, hogy tavasztól késő őszig folyamatos zöldtakarmányozást tegyünk lehetővé, amelyet zöld futószalaggal biztosíthatunk. A takarmány, tárolása szempontjából nagyon fontos annak megfelelő tartósítása, szárítása vagy silózása. A legjobb takarmányok egyike a kukorica, s elsősorban a silókukorica. A kukorica ugyanis 18 % szárazanyagot, 0,7 emészthető fehérjét és 9 % keményltőegységet tartalmaz,- s Így a szénhidrátos takarmányok hiánya idején megfelelő takarmányozást biztosít. A takarmányok tárolásának egyik legbeváltabb módja a' szárítás mellett a silózás. Minden nedvdús zöldtakarmányt és kapástakarmányt silózhatunk. Abban rejlik a silózás egyik legnagyobb előnye a szárítással szemben, hogy az egész növényzetet vagy annak akármelyik részét az év minden szakában, amikor a zöldtakarmány még a mezőkön van, silózással tartósíthatjuk. ható legyen. A takarmány között található levegőt taposással, döngöléssel ki kel! szorítani. A fiatal takarmánynövények mindig több vizet tartalmaznak, s ezért a silózáskor a zöldtakarmányt szárazabb takarmánnyal vagy törekkel kell kevernünk. Amint már említettük, nehezebben silózhatók a fehérjedús, cukorszegény takarmányok, amelyeket a könnyebb silózás kedvéért szénhidrátos takarmányokkal keverünk. A keverés néhány módja: • a) A fehérjedús takarmányhoz kukoricát, gabonafélét stb. keverünk a következő arányban: egy rész szénhidrátos takarmány + 2 rész fehérjedús takarmány. • b) A fölszecskázott takarmányt, amelyet a silózáskor állandóan taposunk, meleg vízzel hígított melasszal öntözzük. A keverési arány 1 rész víz és 1 rész melasz. Egy mázsa takarmányra kb. 2 kg melaszt számítunk. • c) A adózásra szánt fehérjedús takarmányhoz főtt vagy füllesztett, vízben szétnyomkodott burgonyát keverünk. Egy mázsa takarmányhoz 4-5 kg burgonyát adunk. • d) A fehérjedús takarmányhoz fölszecskázott répát is keverhetünk (1 q takarmány, 2—3 kg répa).' A túlságosan nedvdús takarmányt szárazabb takarmánnyal vagy törekkel keverjük össze, hogy így megfelelő százalékra csökkentsük a silózott takarmány nedvességtartalmát. A túlságosan száraz takarmányt viszont nedvesebb takarmánnyal keverjük, vagy pedig hígított melasszal permetezzük. A takarmányt azonban vetkeztében keletkezett repedéseket (lásd a 2. sz. ábrát!). A silótérség nagyságának meghatározásakor tudatosítanunk kell, hogy egy köbméter ledöngölt takarmány 3,5 — 4 q súlyú, a leülepedés után viszont eléri a 7-8 mázsát is. Például ha 250 q takarmányt akarunk lesilózni, akkor 32 — 35 köbméteres silótérségre van szükségünk. A frissen ledöngölt takarmány azonban 30—50 százalékkal nagyobb silőtérséget kíván. Ezért ha 50 q takarmányt akarunk Iesilózni, akkor 71 köbméter silótérséget kell biztosítanunk, tehát a silótérség 3 m széles, 2,5 m magas (mély) és 8 m hosszú legyen. A silőtakarmány minőségét feletetése előtt színe, szaga és íze alapján kell megállapítani. A jő silótakarmány színre és tekintetre hasonló ahhoz a takarmányhoz, amelyből készítették. A jó silótakarmány kellemes, a savanyúkáposztára emlékeztető illatú. Ha a silótakarmány erősen savanyú illatú, akkor sok vajsavat tartalmaz. A penészszagú takarmányt viszont már semmire sem használhatjuk, mivel takarmányozásra alkalmatlanná vált. A silótakarmány etetésekor ügyelnünk kell a következő lehetőségekre: ■ 1. A silótakarmány felszíne gyorsan romlik, ezért csak annyit veszünk el belőle, amennyi egyszeri etetésre elegendő. Ügyeljünk arra, hogy a silótérség felnyitásakor olyan nagyságú nyilas keletkezzen, hogy az egész felfedett takarmányréteget egy nap alatt feletethessük. Ha például naponként 100 szarvasmarhát takarmányozunk és egy állatra 10 kg silótakarmányt számítunk, akkor 1,5 köbméter silótakarmányra lesz szükségünk. Ha a silógödör 3 m mély és 3 m széles, akkor 17 cm-es réteget választunk le, vagyis kb. 1,53 köbmétert. ■ 2. A könnyebb rághatóság és emészthetőség kedvéért a silótakarmányt szecskázott szalmával, törekkel vagy szénával keverjük, így felhasználjuk a kevésbé jó és ízletes takarmányokat. ■ 3. A silótakarmányt ajánlatos a fejős után adagolni, mivel a tej magába szívja környezetének szagát. Un FŐLSZINI SILO LENBUGÄZÄS ff* hektáron termesztett nemesített lent vetőmag céljára a topolnyíki szövetkezet. Az elmúlt napokban csépelték a lenbugát, amelyet szőlUtószalag hord jel a gépre. így mindössze két dolgozó szükséges a lenbugázáshoz. (Foto: NWj Újítsuk fel a régebbi alagcsövezést Hazánk területén az 1900-as években volt nagyobbméretű alagcsövezés elvégezve. Ezen nagy része már elavult, és évek óta nem teljesíti funkcióját. A kifolyók részben vagy már teljesen betömődtek, az alagcsövezett terület számos pontján az elsásosodás jeleit észleljük, ami jelzi a talaj elváltozását. A terméseredmények Is elmaradnak a szokásos átlagtól. A talaj összetételének1 a megváltozása, kilúgozódása figyelmezteti a jó gazdálkodót. Népgazdaságunk szempontjából szükségesnek véljük felvetni a régebben végzett alagcsövezések megújításának szükségességét. A teendők a megrongálódás fokának megállapításával kezdődnek. Több szonda által megállapítjuk, hogy milyen állapotban található a szívórendszer. Ha a szívócsövek nincsenek túlságosan megrongálva, úgy „átkeféléssel“ újra használhatókká tehetjük őket. Ez úgy történik, hogy a szívócsőrendszereken, mondjuk 10 — 15 méter távolságra szondákat ásunk és puha, de elég ruganyos drótkötéllel átkeféljük a csöveket. A »zondákat tanácsos pár napig nyitva hagyni, hogy funkciójukat ellenőrizhessük. Ha a fent leírtak alapján végrehajtjuk a csövek tisztítását, meghosszabbítjuk az alagcsövezés élettartamát. Azon esetben, ha a rendszerben „teljes szakadás“, nagy nagymérvű megrongálódás észlelhető, célszerűbb annak teljes újjáépítése. Ami persze igényesebb műszaki mérést és felkészültséget igényel. Jelenleg egy hektár komplett alagcsövezése (a nyitott hálózatot is számítva) 9-11000 koronába kerül. A befektetés azonban néhány év alatt megtérül. A részletes karbantartás költsége hektáronként legfeljebb 3000 koronáig terjedhet. A javított alagcsövezés élettartama körülbelül 6-8 év. Ha figyelembe vesszük, hogy a különböző gazdasági uborkaszezonok alatt ezt a munkát szövetkezeti tagok is elvégezhetik, úgy az alagcsövezés megújítása csak javára válhat népgazdaságunknak. Demeter István, Kalná A jó minőségű szilázs egyik alapvető feltétele a tejes erjedés, vagyis a takarmány tartósítása.tejsav segítségével, amikor a silótakarmány megőrzi a lesilózott takarmánynövény összes eredeti tulajdonságait. Silózás közben ugyanis nem mennek végbe olyan folyamatok, amelyek csökkentenék a takarmány proteinjének emészthetőségét. A helyes módszerrel végzett silózás megőrzi a zöldtakarmány jó tulajdonságait, s ezen kívül különféle aromatikus anyagok keletkeznek, amelyek növelik az állat étvágyát. Mindennek ellenére a silőtakarmány nem képezheti az állatok egyedüli téli eledelét, ezért föltétlenül szükséges a silózáson kívül a takarmányokat szárítással is tartósítanunk. Ugyanis a silótakarmány tulajdonságai csakis a friss zöldtakarmánnyal, vagy télen szárított takarmánnyal (szénával) együtt érvényesülnek. Jó silótakarmányt csakis a következő alapvető követelmények betartása esetén állíthatunk elő: ■ 1. A takarmányban elegendő cukor (szénhidrát) legyen, amelyből tejsav keletkezik. A tejsav ugyanis a silótakarmány legfőbb tartósító szere. A szokványos takarmányok, például a kukorica, a cirok, a napraforgó stb. elegendő cukrot tartalmaznak, s ezért kiválóan silózhatók. A fehérjedús takarmányok azonban szénhidrát-szegények (pl. a zsenge fű, herefélék stb.), és ezért nehezen silózhatók. Föltétlenül ki kell őket egészíteni szénhidrátos takarmányokkal. ■ 2. A takarmány megfelelően nedves legyen — a takarmányt akkor tekinthetjük megfelelő nedvtartalmúnak, ha nem esik széjjel, amikor a markunkban golyóvá gyúrjuk. A túlságosan száraz takarmány penészedik, az igen nedves pedig nagyon savanyú silótakarmánnyá érik. Ezért kell ügyelnünk a lesilózott takarmány megfelelő nedvtartalmára.' ■ 3. A silótérség légmentesen elzár-4 s/reM Földműves 1962. szeptember 2. mindig azonnal a kaszálása után silózzuk, amíg nem fonnyad el. A kukoricát a legegyszerűbb módon halmokban silózhátjuk, mint ahogyan a cukorrépaszeletet szoktuk, mivel a silózásnak e módja feleslegessé teszi a beruházási építkezéseket és a lehető legkisebbre csökkenti a silózás költségeit. A takarmányt 4. A silótakarmány-maradvényokat a vályúból eltávólítjuk, mivel könnyebben romlanak, mint a többi takarmányok. 5. A Silosillal készített silótakarmányok etetésekor a takarmányadagba föltétlenül több szénát és ásványi anyagot keverünk. Hogy étrendünk változatosabb legyen Un ECYSZEBlP silocődör nehéz henger vagy más eszköz segítségével állandóan döngöljük és a halmokat 3 — 3,5 méter magasra, 2 — 4 méter szélesre és tetszés szerinti hosszúságúra készítjük. A halmokat magasabban fekvő helyen helyezzük el, ahova nem folyik az esővíz és könnyen hozzáférhető. A kész halmokat szalmával, törekkel, esetleg kátránypapírral letakarjuk, majd 40 — 50 cm vastag földréteggel fedjük be., A száradás következtében keletkezett repedéseket föltétlenül be kell tapasztani, hogy a levegő ne juthasson el a silótakarmányhoz. (Lásd az 1. sz. ábrát!) A takarmányt 2—3 méter hosszú silógödörben is tárolhatjuk, amelynek az oldalfalai ferdék legyenek. A silőgödröt is magasabban fekvő helyen építsük. Az oldalfalakat ledöngöljük és szalmával, deszkával, vagy kátránypapírral borítjuk be. Hasonlóképpen kibéleljük a silógödör alját is. A takarmányt jól ledöngöljük, s mivel idővel leülepedik, púposán megrakjuk. Töreket rétegezünk rá, majd 50—60 cm vastag földréteggel takarjuk be. Ebben az esetben is be kell tapasztanunk a száradás kö-V. Nádasky mérnök, A Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója Néha bizony unalmassá válhat, ha mindig egyféleképpen, „csuszpájz“ módjára készítjük el. De próbáljuk meg másképp, francia módra feltálalni, mindjárt változatosabb lesz az étrendünk. Elkészítése is egyszerűbb így, maga a zöldség pedig finomabb, ízletesebb és vitamindúsabb, ha nem is olyan kiadós és laktató, mint a rántással vagy habarással készült főzelék. De nyáron különben sem egészséges a sok folyadék, sem a főzelék leve. Dobjuk tehát a kifejtett zöldborsót, a felmetélt káposztát vagy az apró kockára vágót karottát forró zsírra, öntsük fel kevés vízzel és fedő alatt pároljuk. Tálalás előtt kissé megsózzuk. Körítésként akár húshoz, akár burgonyához ehetjük. A kelkáposztát és vajbabot egészben, a meghámozot és nagyobb szeletekre vágott tököt sós vízben kifőzzük és vajas zsemlemorzsával tálaljuk. Legjobb hozzá a zöldpetrezselymes, kissé pirított új burgonya. Finom és könnyű étel, főleg nyáron ajánlatos. Bármilyen zöldségfélét akár különkülön, akár vegyesen sós vízben kifőzünk, majd apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk. Egy nyers tojással, fűszerrel és annyi zsemlemorzsával összedolgozzuk, hogy formálható legyen. Pogácsákat készítünk belőle és zsíron kisütjük. Bármilyen behabart vagy párolt főzelékféléhez ehetjük „fasírt“ hús helyett. Ugyanazt gombából is elkészíthetjük. Változatosabb és ízletesebb a valódi húspogácsánál. A bolgárok kedvelte, lila színű tojásgyümölcsöt meghámozzuk, vékony, hosszanti szeletekre vágjuk, kissé megsózzuk és „bécsi szelet“ módjára kisütjük. Pirított burgonyával és savanyúsággal tálaljuk. Izletesebb, mint a kirántott hal. Még az „erősebb nem" sem unja meg a zöldségfélét, ha — szakítva a hagyományos nyári főzeléksorozattal — egy kis változatosság kerül asztalára. Itt a zöldpégidény, hasznain juk ki tehát maradéktalanul! K. E. Egy lépéssel közelebb az ipari termelés színvonalához Földműveseink minden igyekezete arra irányul, hogy a mezőgazdasági termelést az ipari termelés színvonalára emeljék. Ennek egyik legbiztosabb módja a mezőgazdasági munkálatok komplex gépesítése. Az egyetemes gépesítés felszabadítja mezőgazdasági dolgozóinkat a nehéz munkától és a földműves megszűnik a föld rabszolgája lenni. Tudják ezt a Mikulási Állami Gazdaság szemerovói gazdaságának dolgozói is, s ezért minden új módszert megragadnak, amely hozzájárulhat munkájuk megkönnyítéséhez. így például tavaly kísérletképpen kipróbálták a cukorrépa kétmenetes betakarítását. A kísérletet 16,3 hektáron végezték el, s az eredmény valóban meglepő volt. Az RS — 09-es eszközhordozó traktorra rászerelték a 2-OCN — 1-es jelzésű kétsoros répafejelőgépet, amelynek tárolójában 1100 kg répafej fér el. Ezt a gépet Jozef Král traktoros és annak segítőtársa Stefan Král kezelte. Óránként 0,17 hektárról takarították be a répafejet. Egy hektár cukorrépa termését három ember (a traktoros, annak segítőtársa és a szállítást végző traktoros) 12 óra alatt elvégezte. A betakarítási költségek hektáronként 77 koronát tettek ki. A répafejelőgép'után a Zetor 3012-es traktorral vontatott 2—VCZ jelzésű répakiszántőgép haladt, amelyet Ladislav Sás és annak segítőtársa Kardos Pál kezelt. Óránként 0,15 hektáron szántották ki a cukorrépát. Egy hektár cukorrépa kiszántását, rakodását és elszállítását 13,38 óra alatt végezték el 86,64 korona költséggel. Nem csoda, ha a jól sikerült kétmenetes cukorrépabetakarítás után a gazdaság dolgozói elhatározták, hogy idén az összes cukorrépát kétmenetesen takarítják be. Ezenkívül ez évben egymagvú cukorrépavetőmagot vetettek, s így fölöslegessé vált a cukorrépa egyelése. Tehát az összes munkálatokat — a talajelőkészítést, a vetést a csokrozást, a sarabolást, az ámmóniákozást, s amint már említettük a betakarítást is, — gépekkel végzik. így a cukorrépa termelési költségeit az eddigi 7200 koronáról 1400 koronára csökkentik, s ezenkívül a cukorrépatermesztők megszabadulnak a nehéz munkától. Tehát a szemerovói gazdaság dolgozói egy lépéssel közelebb vitték munkájukat az ipari munka színvonalához. G. P.
