Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-02 / 70. szám

A múlt héten taggyűlésen tárgyalta a párt dokumentumának irányelveit a budulovi EFSZ. Minden szóbajött a szövetkezet fejlesztésével kapcsolatban; többek között a mezőgazdasági földterület bővítése, a növényterrrjesztés fokozása, elegendő takarmány biztosítása saját forrásból, a szarvasmarhaállomány gyarapítása, a sertésállomány felújítása, a gümőkór felszámolása, új technológia, a gazdálkodás szakosítása, a dolgozók és vezetők szakképzettségének növelése, stb. Egyszóval minden, ami azt célozza, hogy mezőgazdaságunk 1970- ig az ipar színvonalára emelkedjék.

Ezek a nagy feladatok gondolkodóba ejtettek minden embert, a várt heves vita mégis elmaradt. Keveset beszéltek a megvalósításról, csupán annyiban foglalták össze az egészet: „Előbb érjük utói a péderieket, — a többi már gyefekjáték!“

A két szomszéd szövetkezet egyforma körülmények között gazdálkodik, s az egyik az élen jár, a másik meg hátul kullog, a kosicei járás szövetkezetei között. Ennek okát már régen kutatják a buduloviak. Részben már meg is találták, csak az a baj, hogy sokan beletörődtek lemaradásukba. Most azonban, hogy a pártdokumentum meghatározott feladatokra figyelmezteti mezőgazdaságunkat, nem múlik el egy nap sem, hogy ne beszélnének róla a szövetkezetesek. Néhányat mi is megkérdeztünk, hogy miben látják a szomszédos szövetkezet utolérésének módját, illetve, hogy a budulovi szövetkezet is az ipar színvonalára emelkedjék 1970-ig.

Komjáti József, az EFSZ elnöke:

— Én még csak néhány hónapja vagyok a szövetkezet élén, de már meggyőződtem róla, hogy mi is képesek vagyunk annyira, mint a péderiek. De ehhez legfontosabb az ifjúság megnyerése. Az meg jó kereset nélkül nem megy, azonkívül a kultúra és a sport is nagyon szűk-A dokumentum útmutatása szerint

séges hozzá. A jó kereset feltétele, hogy megvalósítsuk azokat a feladatokat, amelyeket a dokumentum magában foglal. Földjeink jók, gépünk is van elegendő, csak az ember kevés.

Szmetana László, a HNB titkára pedig így toldotta meg:

— Kevés az olyan ember, mint Komjáti elvtárs, aki akkor is szorgalmasan dolgozott, amikor hónapokig elmaradt az előleg, sőt mi több, lankadatlanul bíztatta társait. Most neki is ilyen segítségre van szüksége. Jó szóra, megértésre, összefogásra.

Csak később tudtuk meg, hogy miért. Ugyanis a szövetkezet kerékkötői nem nézik jó szemmel, hogy az új elnök kezébe vette a gyeplőt. Minden nap kimegy a mezőre, személyesen irányítja és ellenőrzi a munkát, ügyesen dolgozik az irodában és emellett még az állattenyésztésben is. Az utóbbi funkciójától nehezen, akar megválni, azzal érvelve, hogy a közgyűlés még nem választotta meg. Valóban még csak elnökhelyettes Komjáti elvtárs, de a tagság már tudja, hogy igazi vezetőre akadt.

Minden hibát a régi elnökre nem lehet hárítani, mert mások is hozzátartoztak a vezetőséghez. Az ilyen problémának megoldására megint csak a dokumentum figyelmeztet, ami feladatul tűzi a vezetők és dolgozók szakképzettségének növelését. Meggondolatlan lépés- volt, hogy a 200 mázsa lóheremagot mind eladták, és maguknak egy szemet sem hagytak. Későn kapkodtak fűhöz-fához, s időbe került, míg beszerezték. így a májusi, júniusi alávetésü here semmire se ment.

— Az a szerencsénk, hogy elég silókukoricát vetettünk és a Berek is kitett magáért — vette át a szót lakács Béla agronómus. — Láttak már ilyen zabot? ... A Berekben termett.

A zab embermagasságú. A Berek

>edig hatalmas, mihaszna rét volt, írekkel, mocsarakkal átszőve. Kevés :avanyú szénát termett, szárazságkor neg azt sem. Sorsát a Kanyapta paak és a Bódva folyó szabályozása íáltoztatta meg. Az idén már bőven ermett rajta köles, silókukorica, zab :s egyéb kultúrnövény. A zab több nint 35 mázsát adott hektáronként.

— De ezt még nem lehet szántóöldnek elkönyvelni — érvelt Komját ilvtárs. — Most örülünk a szép ternésnek, de baj lenne, ha a legelőül megfeledkeznénk. Gulya-marhánk nőst is a medzevi hegyekben legel, >edig itthon is megélne. Szerintem :gy-két év múlva újból be kell gyejesíteni a Berket. Jó széna lesz rajta s szakaszosan legeltethetjük villany)ásztor segítségével.

— Én is amondó vagyok — toldja neg a szót Molnár Imre zootechnicus. — A múlt télen a kevés takarnány miatt elapasztottak a tehenek, dost aztán hiába etetjük őket nyadg. A mostani takarmányozásnak isak később mutatkozik meg az erednénye. Azonkívül, ha jövőre is ternelünk ennyit és veszteség nélkül betakarítjuk, akkor a tejtermelés ninden bizonnyal megkétszereződik. A sertésállományunk már jó. ;

— A betakarítás kérdése teljesen a gépekre hárul. — szól Blasko Bertalan főkönyvelő, Ritter Dezső mechanizátor felé mutatva.

— Az idén még azok sem bíztak a teljes sikerben, akik legjobban bíztattak bennünket — mondja Ritter elvtárs. - Igaz a traktorosok fele még iskolába jár, vagy nemrég került ki onnan, de ne felejtsük el: az új technológia legjobb terjesztői a fiatalok. Érdemes velük többet foglalkozni.

Ezzel el is rohant a mechanizátor és a munkába induló fiatalokhoz sietett. A dicséret itt van, az nyilatkozott róluk, akit dicséretben szófukarnak ismernek.

Ezután a talajerő fokozására terelődött a szó. Ennek kérdését nemcsak a jó vetésforgóval és a vadvizek lecsapolásával oldják meg, hanem évente 3 köbméter komposztot készítenek hektáronként. Már most is van ennyi készen a megmaradt tavalyi komposzttal együtt.

Beváltak a nagy termőképessége gabonafajták is, különösen a Kasticei és Pavlovicei búza. Ezeknek a vetésterületét ez őszön kibővítik. A jövőre pedig a pillangósok vetésterületét növelik. Meghagytak 6 hektái lucernát magnak, tehát lesz mag bőven, a lucerna nagyobb tömegei nyújt, s tápértékben is vetekszik e lóherével.

Az egészet összegezve, a budulov szövetkezetesek megteltek tenniakarással és munkához láttak a párl dokumentuma nyomán.

Csurilla Józsei

Vita a helyi nemzeti bizottság épülete előtt. Balról jobbra: Csinger,

Jakab és Petrezsély elvtárs.

Bor, baromfi

és a szakosítás

Péntek délután egy óra. Kezdődik a helyi nemzeti bizottság tanácsülése. Molnár Ervin elvtárs nyitja meg a gyűlést. Fő pont a nyári munkák értékelése. Csinger agronómus kér szót.

— A gabonafélék több mint felét kétmenetesen arattuk. Soha nem ment még ilyen könnyen a munka. Tizenhárom nap alatt befejeztük. Az önköltséget is lényegesen csökkentjük. A magtáros sem panaszkodhat, tavaly csak 94 vagon szemes termett, idén 111 vagont gyűjtöttünk a csűrbe.

Értékeli a mezőgazdasági albizottság munkáját is. Ennek segítségével dolgozták ki az aratási tervet.

— Bár megvolt az igyekezet, a terv kissé hibás volt — szól bele Jarabka elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára. Még mindig sok szalma van a határban. Több szalmaprésre lenne szükség. Meg más eszközökkel is összehúzhatták volna a tarlót.

— Silókombájnnal is szecskázzuk a szalmát — érvel Szalai József, a szövetkezet elnöke.

— Előbb kellett volna — vág viszsza a titkár. — A szalmának már rég kazalban kellene lenni. Bizony megkéstünk és emiatt... folytassa csak agronómus elvtárs ...

— Hát bizony, a tarlóhántással is elmaradtunk a szalma miatt.

Szó szót követ. A végén leszögezik, hogy a gabonabetakarítás gépesítése megoldható, s a jövőben az öszszes gabonát kétmenetesen aratják. A következő aratási tervben több gondot fordítanak a szalmára is.

A vita tovább folyik, a pártdokumentum pontjai körül. A földdel való gazdálkodás itt is időszerű.

■ — Épp most fejezzük be 50 hektáron az alagcsövezést — mondja az agronómus. — Jó terület. Öntözéssel 600 mázsa cukorrépát akarunk majdrajta hektáronként termelni. A savanyú határt meszezni kell.

A nagy szót a szövetkezet az állattenyésztés szakosítása terén mondja ki.

— Huszárvágást teszünk — mondja az elnök. — Legnagyobb örömünkre végre megvalósítjuk a szakosítást. A szarvajmarhaállományt nem emeljük, mert a dombos határban a mesterséges takarmány nem minden évben sikerül. Inkább nagyobbhasznosságú teheneket tartunk. Szövetkezetünkben nem lesz sertéshizlalás, mindössze 50 anyasertésünk lesz. Fő súlyt a baromfitenyésztésre fektetjük.

— Több lesz a bevétel baromfiból, mint eddig az egész állattenyésztésből — teszi hozzá Jarabka elvtárs. — Már elkészül egy 6000 férőhelyes tojóterem. Még idén tető alá kerül a másik is. A 12 000 tyúktól évente 1500 000 tojást várunk. A baromfihús-eladásával együtt két millió koronát bevételezünk a szárnyasokból. Mondja még valaki, hogy ez nem a szakosítás és az ipari színvonal megközelítésének útja.

Amint már említettük, a vinyicai határ dombos és. hegyes. A község bora párját ritkítja. De a lehetőségek eddig nem voltak teljesen kihasználva.

— Hogy állnak a szőlészettel? — kérdezem.

— Ezen a szakaszon bontakozik ki nagy méretekben a szakosítás — jelenti ki az agronómus. — 1967-ig 110 hektár szőlőt telepítünk. Természetesen a művelésben a gépeké lesz a szó. Széles sorközi művelést alkalmazunk. Mondanom sem kell, hogy a kiváló borért nagy jövedelemhez jut majd a szövetkezet és foglalkoztatni tudjuk a tagokat is.

— Rövidesen elkészül a 6000 férőhelyes baromfiól — mondja Szalai

Két óra. Molnár elvtárs bezárja a gyűlést. A tömör, rövid határozatok megvalósítására máris indulnak a tanácstagok. Rövid volt a gyűlés, mégis sokat megtudtunk. Nagy tanulság, hogy a mezőgazdaság ipari »zintre emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a szakosítás. A baromfitelep valóságos gyárüzem lesz. Antal Valéria, aki nemrég végezte el a mezőgazdasági szakiskolát, vezeti a baromfitenyésztést. Persze, az ipari színvonalhoz hozzátartozik a szak<épzés is. Ebben rílncs hiány a szövetkezetben. A régi agronómus a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán tanul. Az elnök nemrég jött haza a szakiskoláról.

A vinyicaiak fölkészülnek a pártdokumentum által kitűzött feladatok megvalósítására.

— Bor, baromfi, ez nálunk a szakosítás — mondotta a helyi nemzeti bizottság titkára.

Bor, baromfi, ez a helyes. A.szövetkezetben e két termelési ág fejlesztésére van meg a legnagyobb lehetőség. ínyencfalat a csirkepaprikás és ha borral leöblítjük, még jobb kedve támad az embernek. Bor, baromfi a vinyicai szövetkezetben a szakosítást jelenti. Ésszerű elgondolás jót hoz a szövetkezetnek és a népgazdaságnak. Bállá József

Az idei gabonabetakarítás tanulságai a trebisovi járásban

Embermagasságúra nőtt a zab a Berekben. Laczkó József csoportvezető, Takács Béla agronómus és Szmetana László, a HNB titkára boldogan nézegetik a gazdag termésből eltett mintát.

(A szerző felv.)

VÉGÉTÉRT A NAGY CSATA. Elnémultak a gépek. A kombájnok, rendrakók a gépszínbe kerültek. Csak a cséplőgépek egyhangú búgása tör még néha át a nyárvégi fullasztó hőségen.

Az utakon itt is, ott is zsákokkal teli traktorok igyekeznek' az állami raktárakba. A szövetkezetesek arcán a megelégedés mosolya ül. Pedig egy hónappal ezelőtt még vegyes érzésekkel tekintettek az eljövendő aratás elé. Az idő alaposan próbára tette földműveseink türelmét. Hetekig szakadt az eső, már-már úgy látszott, hogy tönkremegy a gazdag termés. A rossz idő miatt jóval eltolódott az aratás ideje, ám sikerrel befejeződött, s ez a fontos.

Az aratás az idén sokkal rövidebb ideig tartott, mint más években. Kétségtelen, hogy ez az új technológia széleskörű alkalmazásának köszönhető. A trebisovi járásban például, alig három hét alatt valamennyi mezőgazdasági üzem elvégezte az aratást.

Sokhelyütt azonban nehéz volt keresztülvinni az új munkamódszereket. Olyan meggyőző eszközökhöz kellett folyamodni, mint Oborínban. Az őszi árpának a felét kétmenetesen vágták, a másik felét hagyományos módszerrel, kévekötő aratógéppel. Csak aztán, amikor a tagság meggyőződött róla, hogy így kisebt a szemveszteség, könnyebb és olcsóbb az aratás — egyeztek bele s kétmenetes aratásba. A 352 hektáros vetésterületből közel 200 hektárt vágtak új módon.

EZ VOLT A HELYZET Malíkamenyecen is. - A tagság hallani serr akart az új módszerről — mondjí Máté József, a szövetkezet elnöke — Most valamennyien elismeréssé beszélnek róla. Bari Gábor, 76 éve: szövetkezeti tagnak, aki már nagyot sok aratást megért, ez a véleménye „Az embernek nem kell rengeteg por nyelni a cséplőgépnél."

Hát ez is egy ok, amely az új módszer mellett szól. ^

Legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az új technológia előnyének a bodrogi szövetkezet példája. Valamennyi gabonájukat kétmenetesen vágták. Alig egy hétig tartott az aratás, s a kelet-szlovákiai kerületben elsőként tettek elegt állam iránti kötelességüknek.

A szép siker nem szorul bővebb magyarázatra.

Van, ahol persze még nem győződtek meg az új módszer előnyeiről.

A zemplíni HNB titkára, Compoly József például, még az aratás első szakaszában azzal állt elő az egyik körzeti gyűlésen, amelyen a trebisovi JNB dolgozója is jelen volt, hogy nekik nem adott a „járás“ kombájnt, így nem tudnak kétmenetesen aratni. Ez akkor volt, amikor a bodrogi szövetkezet gabonája már egy szemig a raktárban volt.

Mi az igazság?

A járási aratási bizottság az aratás előtt elosztotta a kölcsön-kombájnokat az egyes szövetkezetek kérése alapján. Két kombájnt már nem tudtak kinek adni, mert senki sem kérelmezte, ezért a sztredanadbodrogomi szövetkezetbe küldték, annak ellenére, hogy a szövetkezetnek három saját kombájnja van. Ügy gondolták, hogy a szövetkezetnek nagy a vetésterülete, elkél még oda két gép. Természetesen szívesen fogadták a segítséget, nem utasították vissza. A zemplíniek akkor nem kértek gépet, csak később kapkodtak, amikor már - ahogy mondani szokás — szorult a kapca. •

A KOMBAJNELOSZT.ÄS körül felmerült egy másik hiányosság is, melyet a nemzeti bizottságok titkárai okoztak. Éspedig a helytelen és pontatlan jelentéseikkel.

A járási aratási bizottság az aratás befejező szakaszában a naponta befutó jelentések szerint kidolgozta

es irányította a kombájnok átcsoportosítását.

Előfordult ugyanis, hogy egyes HNB titkárok az aratási elsőségért folyó versenyben több területet jelentettek be, mint amennyit a valóságban levágtak. Amikor a bizottság ennek az alapján utasította a szövetkezetei, hogy küldje át gépét egy másik szövetkezetbe, azzal álltak elő, hogy még nekik is van ennyi meg annyi aratnivalójuk. Konkrétan megtörtént ez a vécsi és szvinyicei szövetkezet esetében.

Hogy elejét vegyék a képzett kombájnvezetők hiányának, a járási nemzeti bizottság kombájnvezető tanfolyamot rendezett a velykékapusani gépállomáson. Sajnos, több szövetkezet nem küldött senkit az említett tanfolyamra. A vécsi szövetkezet kombájnján például egy mozdonyvezető dolgozott a csiernánadtiszoui vasútállomásról. Amikor letellett a szabadsága, a gép vezető nélkül maradt.

Nem egy helyen lánctalpas traktorosok ültek a kombájn nyergébe, így az aratással nem tarthatott lépést a tarlóhántás, mert a lánctalpas traktorokon nem volt aki dolgozzon. Emiatt a járásban a tervezett 359 hektár tarlónak augusztus 18-ig alig a felét szántották fel a járás mezőgazdasági üzemei.

Éppen a legfőbb ideje lenne már, hogy a vezetők a szövetkezet műszaki berendezéséhez elegendő szakembert biztosítsanak.

AZ IDEI ARATÁSBAN határozottan győzött a gépi munka. Ám döntc szerepe jutott még mindig az embernek, kombájnvezetőknek, traktorosoknak. Ezt az állítást nemegy országoshírű kombájnos eredménye igazolja. Bodrogon például nemcsak kizárólag az új technológiának köszönhetik az aratás gyors elvégzését hanem - s ezt nem is titkolják - Németh Pálnak, a híres kombájnosnak, aki naponta 4-500 mázsa szemet csépelt.

Sajnos, sok olyan kombájnos van még, aki 100 — 120 mázsát csépel ki. Egyforma géppel, eltérő eredmények. Miért ?

A trebisovi JNB elnökhelyettese, Cupík mérnök egyízben elragadtatással beszélt Németh Pál munkájáról:

— Nem megy a fejembe, hogy miért ér el ez az ember jóval nagyobb teljesítményt, mint a többi kombájnos. Semmi különöset nem csinál, és mégis ...

Ügylátszik a szép eredmények titkát mégiscsak az emberekben kel! keresni, mert a gép, az csak gép, akármilyen sok és nagy teljesítményű is.

Még egy észrevétel: az, amely az aratással legalább úgy összetartozik, mint a sziámi ikrek.

Itt van augusztus vége, és még egy szövetkezetben sem kezdték meg a trebisovi járásban az ősziek vetését, sőt mi több, az előkészületek is csak nagyon lassan haladnak.

Többen azzal érvelnek, hogy száraz a föld, nem érdemes vetni. Ezeknek csak annyit, hogy tavaly is rendkívüli szárazság idején vetették az őszieket, mégis gazdag terméssel fizettek.

VÉGÜL EGY MEGJEGYZÉS, amelynek az aratáshoz nem sok a köze, mégis hozzátartozik.

A minap, amikor még javában állt ; az aratás, keresztül-kasul utaztam a 1 trebisovi járást. Néhány száz kilométeres utam alatt egy csepp nem sok, de még annyi sört sem kaptam i sehol.

i Az aratóember gyakran megszomjazik. Jól esik ilyenkor egy kis hűsítő sör. Jó lenne, ha a sörelosztó és egyéb illetékes szervek, a nyár■ eleji ígérgetések helyett inkább ele: gendő sört biztosítanának.

A fenti észrevételeket abban a hi, szemben, hogy többen okulnak belőle, jegyzetfüzetéből kiböngészte

Palágyi Lajos