Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-29 / 69. szám
Európa fekélye Hiszen Nyugat-Berlinben béke van — jelentette ki egyik tavalyi beszédében Kennedy, az USA elnöke, amikor az újságírók megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye a Szovjetunió határozat javaslatáról a német békeszerződés megkötésére és a nyugatberlini probléma rendezésére. A Fehér Ház főnöke tehát nem látta és még most sem akarja látni, hogy a nyugat-berlini helyzet veszélyesen hasonlít egy testben lappangó rákfenéhez, amelyet, ha időben nem sikerül eltávolítani, végzetessé válhat. Minden kommentár nélkül bizonyítják ezt a legújabb fejlemények is. Nyugat- Berlin ma már nemcsak a hidegháború legveszélyesebb központja, hanem a tényleges, minden eddigit felülmúló háború veszélyes tűzfészke. A tényekkel a helyzet komolyságához mérten kell szembenézni: a bonni militaristák nem titkolják a második világháborúban elszenvedett vereségükért való visszavágás szándékát és csupán „alkalmas" pillanatra várnak, hogy lángra lobbantsák a szikrát. Nyugat- Berlin napjainkban könnyen válhat egy veszélyes „tűz" színterévé. Most már nem arról kel! beszélnünk, hogy milyen veszélyeket rejt magában Németország kettéosztottsága és a nyugat-berlini helyzet, hiszen ezt a kialakult helyzet bizonyítja, hanem keresni kell az azonnali rendezés módját. A Szovjetunió kormánya ezúttal is a józan észre hallgatva, és szilárd békepolitikájának elvétől vezérelve, kezdeményező lépést tett. A berlini szovjet helyőrség parancsnokságának megszüntetésével , — ezt világszerte hangsúlyozzák a józan emberek — egy lépéssel előbbre vitte az égetően sürgős német kérdés megoldását. Amíg azonban a világ haladó erői és mindazok, akik a háború nélküli világ megteremtésén fáradoznak, megelégedéssel fogadták a Szovjetunió döntését, addig a nyugati fővárosokban, — leginkább pedig Bonnban — idegességet váltott ki a Szovjetunió kormányának lépése. Washingtonban, Londonban és Párizsban közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben azt próbálják bizonygatni, hogy Berlinben még most is valamiféle négyhatalmi katonai parancsnokság létezik. (Köztudomású, hogy ez a négyhatalmi katonai parancsnokság a nyugati hatalmak elkülönítő magatartása miatt 1948-ban gyakorlatilag megszűnt.) A közlemény „egyoldalú szovjet lépésről“ beszél és azt hangoztatja, hogy a Szovjetuniónak nincs jogában ezt a katonai parancsnokságot megszüntetni, vagy változtatni rajta. Ugyanakkor megismétlik nyugatberlini „jogaikat“ és esetleges megtorlásról beszélnek. A kérdés az, vajon Washingtonban, Londonban és Párizsban számítanak-e azzal a valósággal, hogy az állig felfegyverzett Bundeswehr Hitlert is kiszolgáló tábornokai egyszer majd kérdezés nélkül is meghúzzák a ravaszt és lángbaborítják Európát? Ha tudják is, és számítanak vele, eljöhet az idő, amikor már nem lesz módjukban változtatni rajta. A gyilkosok kezét addig kell lefogni, amíg nem késő! A szovjet kormány, az egész szocialista tábor, a világ haladó erői, a történelmet veszik alapul, amikor megalkuvás nélkül törekednek a második világháború maradványainak felszámolására. A világ népei már nagyon beleúntak a feszültség bénító állapotába. A nyugat-berlini helyzet csak azoknak kedvez, akik a nemzetközi helyzet feszültségét akarják megtartani, sőt újabb vérontásról álmodoznak. Most, amikor a Szovjetunió kormánya megtette az első gyakorlati lépést a nyugatberlini helyzet rendezéséhez, hi, deg zuhanyt kaptak azok a forró fejek, amelyek lázban tartják a haladó emberiséget. De ez még nem elég. Még további zuhanyra van szükség, amíg véglegesen le nem hülnek és Európa egéről eltűnnek azok a vésztjósló felhők, amelyek különösen az utóbbi napokban beárnyékolják a világot.-tfl-2 fétmfvis 1962. augusztus 29. Jól szervezzük meg az őszi munkálatokat Közlemény az SZNT elnökségének üléséről A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége megvitatta és jóváhagyta az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésére irányuló politikai-szervezési intézkedéseket. Az elnökség ezenkívül arról tárgyalt, miként biztosítható néhány további feladat teljesítése, különösen a mezőgazdasági termelés s az iskolaügy beruházási építkezések szakaszán. Az idei őszi mezőgazdasági munkák rendkívül nagy igényeket támasztanak a munkaszervezéssel szemben, mivel az aratás a szokásosnál későbben kezdődött, ezenkívül a szemeskukorica, a silókukorica, a takarmánycukorrépa termését illetően, sokkal nagyobbak a feladatok, mint a közelmúltban. A nemzeti bizottságoknak a mezőgazdasági technikai vállalatoknak és üzemeknek, valamint a mezőgazdasági üzemeknek ezért az aratási munkák elvégzésével párhuzamosan rendkívül gondosan kell előkészíteniük az őszi munkákhoz szükséges mezőgazdasági gépeket, egyetemesen gépesített munkacsoportokat kell szervezniük és a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyt, valamint a kötelezettségvállalási mozgalmat úgy irányítaniuk, hogy szintén hozzájáruljanak az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzéséhez. Minden mezőgazdasági üzemben — tekintette! az őszi mezőgazdasági munkák idejében való elvégzésére — okvetlenül ki kell dolgozni a politikai-szervezési és anyagi-műszaki intézkedések pontos tervét. Rendkívül fontos feladat az is, hogy mindenütt idejében gondoskodjanak elegendő mennyiségű s megfelelő minőségű vetőmagról. Az SZNT elnöksége ülésének további részében a gazdasági állatok 1962. július 1-ével végzett összeírását elemezte, majd az állattenyésztési termékek 1962 első felében eszközölt felvásárlásával kapcsolatos problémákkal foglalkozott. Az említett öszszeírás arról tanúskodik, hogy még mindig aggasztó az állattenyésztési termelési feladatok hiányos teljesítése s a szervező munkában előforduló gyakori fogyatékosságok következtében a felvásárlással kapcsolatos feladatok teljesítése sem kielégítő. Szlovákiában 1962 első felében csak 90,2 %-ra teljesítették a hús, 82,1 százalékra a tej és 77,2 %-ra a tojás felvásárlásának tervét. Az első félévre előirányzott felvásárlásra vonatkozó időtervet Szlovákiában egyetlen egy kerületben sem teljesítették. Az SZNT elnöksége ezért meghagyta az SZNT mezőgazdasági bizottságának, hogy a felvásárlási üzem körzeti igazgatóságával együttműködve olyan intézkedéseket foganatosítson a kerületekben, amelyeknek még ez idei végrehajtása jelentősen járulna hozzá a takarmányalap gyarapításához, a rendelkezésre álló takarmánykészletek gazdaságos felhasználásához, úgy hogy mindez a termelési és felvásárlási feladatok eddiginél sokkal jobb teljésitését eredményezze. Az SZNT elnöksége az SZNT mezőgazdasági megbízottja beszámolójának alapján az EFSZ-ek nem kívánatos melléktermelésével kapcsolatos kérdések megoldásával is foglalkozott. • Argentínában változatlanul feszült a helyzet. Lapjelentések szerint tovább tart az argentin belpolitikai válság. Nincs kizárva, hogy a jelenlegi kormányt katonai diktatúra váltja fel. A rendőrség megtorló intézkedései az országban fokozódnak. A kubai forradalmi kormány egyik legjelentősebb feladatai közé tartozott a földreform végrehajtása, hogy megszabadítsa a parasztságot az idegen kizsákmányolok sanyargatása alól. A kubai szocialista mezőgazdaság fellendülése majdnem teljesen megszüntette a zöldségfélék import ■ ját, különösen paradicsomból. A tervek teljesítéséért Szlovákia egyik legnagyobb kendergyára, a szládkovicsovói. E gyár dolgozói valóban példásan teljesítik feladataikat. Az első fél évi tervet 102,7 százalékra teljesítették. Kik e szép eredmények kovácsoló!? A gyárban több, jól megszervezett szocialista munkabrigád működik. Jung, Szalay, Szabó és Estók elvtárs brigádja állandóan versenyben áll egymással. íme, a szép eredmények titka. A négy szocialista munkabrigád pártunk XII. kongresszusa tiszteletére is értékes kötelezettségeket vállalt. P 1 e s n i v y László (Galanta) Hasznát veszi majd a szövetkezet... A NAGY CIRKUSZ — Ügy látszik, most az angolok is lovat adtak alája! Lassan két esztendeje lesz annak, amikor György István búcsúzott a feleségétől, édesapjától és a martovcei szövetkezet vezetőségétől, hogy eleget tegyen állampolgári kötelességének - megtanulja védeni drága hazánkat. A szövetkezetben több munkahelyen megfordult. Volt sertésgondozó, gyalogmunkás stb. Mindenütt becsülettel, helytállt. A katonaságnál is nagy kedvvel látott a munkához. Eleinte bizony nehéz volt megbirkózni az altiszti iskola tananyagával, de hát György Istvánt kemény fából faragták. Erős akarata győzedelmeskedett. Kitűnőre vizsgázott. Oj dolgokkal ismerkedett meg, s ami a legjobban szívéhez nőtt — a gépek. Olyanokkal állt versenyben, akik már a katonaság előtt is szerelők, autóvezetők voltak. Megszerezte a hajtási engedélyt s vele együtt a „Példás Katona“ című kitüntetést is. A számtalan dicséret, elismerés nem tette őt elbizakodottá. György Istvánt a pártba is javasolták. Hamarosan tagjelölt lesz. György István szerette a katonaéletet. Gondolatban azonban már faluja határában jár. Hamarosan leveti az egyenruhát. Ha hazatér, traktoros szeretne lenni. A szövetkezetnek sok ilyen lelkes, szorgalmas fiatalra lenne szüksége. • Már a nyugati lapok is egyre nagyobb érdeklődéssel írnak arról az önműködő villanyszerkezettel ellátott vasúti mozdonyról, amely a Moszkva és Leningrád közötti szakaszon sikeresen megtette próbaútját — mozdonyvezető nélkül. Ember alkotta gépezet helyettesíti az embert. e Semmeringen, a világhírű magaslati gyógyintézetek környékén autótolvaj garázdálkodott. Hosszas keresés után egy csendőrjárőr végre rátalált és megadásra szólította fel a megátalkodott bűnözőt, aki azonban futásnak eredt. Eközben csendőrgolyó fúródott ülepébe, de a körözött tolvaj - orvoshoz nem mervén fordulni — még három napig bolyongott az erdőrengetegben. Amikor negyednapra lefülelték és a kórházban műtétnek vetették alá, az orvosok „sebészeti rejtély“ előtt állottak: a három napig magában hordozott pisztolygolyó semmilyen kárt nem tett egészségében. • A franciaországi Trou d’Enfer nevű katonai erőd udvarán két OAS- banditát kivégeztek, akik tavaly Algériában meggyilkoltak egy francia rendőrbiztost. A kivégzettek egyike az ausztriai Linz városából származó Albert Dovecar volt, aki merő kalandvágyból az idegenlégióhoz szegődött, ahol az ultrák felhasználták piszkos céljaikra. — Ismét bevált a régi mondás — írja egy bécsi lap — a kicsinyeket felakasztják, a nagyokat futni engedik. Belányi János, őrvezető A „szalonka“ esete Nem mese, hanem valóban megtörtént. Méghozzá akkor, amikor az idegen betolakodók talpa alatt „égni kezdett" Kuba földje. Csak most vált ugyanis ismeretessé az a nem mindennapi kaland, amelynek hőse egy vékony dongájú kubai rendőrnyomozó volt és akinek villámgyors következtetési készségét még egyes nyugati lapok is kénytelenek voltak elismerni. Ádam, hol vagy? Tanúskodnod kell! M indig is különös fajzat volt a szudétanémet — tisztelet persze a kivételnek. Amíg az első köztársaság idején a cseh népközösség keretében élt, fészkelődött, uszított, lázadozott mindenki és minden ellen, ami nem volt germán. Heim ins Reich! — volt akkori bősz csatakiáltésa, vagyis „haza" az ún. harmadik birodalomba, mert a hitleri Németországot tekintette hazájának. Hogyan is tudott volna a vajszívű káplár ellenállni a kintrekedt báránykék panaszos bégetésének? — Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a harmadik birodalom! - mondá bibliai ellégyulással és bekebelezé a szegény árvákat. Mégpedig az egyszerűség kedvéért Szudétaföldestül, nagyvonalúan, hogy szívüket ne gyötörje honvágy. 1945-ben azután újból az aklon kívül rekedtek a báránykák. Ezúttal nem a szudétanémetek, hanem a szövetséges hatalmak hozzájárulásával a csehszlovák kormány adta ki helyettük a parancsot: Heim ins Reich! — szintén nagylelkűen. Hadd menjen mindenki oda, ahová a szíve húzza! Ezek után minden épeszű ember feltételezhette volna, hogy a szudétanémetek végre „otthonosan" érzik magukat, miután másodszor is sikerült „hazakerülniük" Hitler utódállamába, a Német Szövetségi Köztársaságba. De nem úgy a volt csehszlovákiai németek. Hiába szorították keblükre nyugat-németországi egyívású fajtestvéreiket, nem elégszenek meg második otthonukkal, ahová annyira vágytak. Valamennyi parádés felvonuláson, az egymást érő tömeggyüléseken most újra első számú „hazájukat“ sírják vissza és egyre hangosabban igényt támasztanak csehszlovákiai „őshazájukra" Mondanunk sem kell, hogy ezen „igény“ alatt elsősorban a Szudétavidéknek Nyugat-Németországhoz történő kisajátítását értik. Természetes, hogy ezt az „igényt” semmivel sem tudják alátámasztani. Nagyot és merészet gondolt tehát egyik sötét lelkű vezérük Seebohm, jelenlegi bonni miniszter, aki az Augsburgban megtartott revansista összejövetelen nagybölcsen kijelentette: — A Nyugat-Németországban élő egykori szudétanémeteknek olyan küldetést kell teljesíteniük, amellyel isten már Adámot bízta meg a paradicsomban! Ezt a Neues Deutschland hasábjain szőszerint leközölt Seebohm-féle „kinyilatkoztatást“ hiába igyekszünk elemezni, boncolgatni, értelmezni, még egy félig-meddig ésszerű indokolást sem tudunk belőle kihámozni. Még találós kérdésnek is — enyhén szólva — vérszegény. Hacsak Adám nem fordulna meg sírjában és erélyesen kikérné magának a „tetemrehívást“ azzal, hogy eljárást indíttat Seebohm ellen hamis tanúzásra való rábírás címén. A miniszter úr pedig alighanem jobban tette volna, ha megszivelte volna a jó öreg latin közmondást: Si tacuisses, philosophus mansisses — Ha hallgattál volna, bölcs maradsz. zatot, egy kubai munkást, eltemették, miután előzőleg a meredek lejtőről levált kőtömeg oltotta ki — állítólag — életét. — Ki kell ásnunk a holttestet! — rendelkezett a nyomozó és olyan gyorsan kapta fel a lábánál heverő csákányt, hogy az óriás előmunkás egyszeribe futásnak eredt és eltűnt a sűrű bozótban. így a rendőrtiszt kénytelen volt egyedül munkához látni. Olykor-olykor kifújta magát és színleg önfeledten hallgatta a fákon tanyázó varjak perlekedését. De amikor az egyhangú károgásba hirtelenül belehasított a mocsárt szalonka füttye, villámgyorsan előkapta pisztolyát és tüzelt: egyszer, kétszer, háromszor... A cserjés felől keserves nyögés hallatszott. Tim fetrengett ott vérében, átlőtt lábszárral. Hatalmas mancsából kihullott a bumeráng. Ezzel a nesztelenül ölő hajító-fegyverrel némította el a kubai munkakulikat, amint azt az utolsó áldozat kihantolt tetemén észlelt nyomok is igazolták. Kubai repülőgépek motorzúgása hallatszott át a kis szigetre. Az Office ajtajában ácsorgó amerikaiak meg se mukkantak, amikor könnyen sebesült bérencüket hordágyon a motorcsónakba szállították. Jól tudták, hogy nekik is kijárna egy kis „sétacsónakázás". Timnél is inkább. — Tim arca mindjárt ismerősnek tűnt fel előttem — számolt be másnap felettesének a rendőrnyomozó. — Később eszembe jutott, hogy a Sidney-! fegyházban láttam utoljára háborús szolgálatom idején, ahol mint háborús bűnösnek 15 évi börtönbüntetését kellett volna kitöltenie — Fred Firestone-nak, de megszökött. Biztonság kedvéért próbára tettem a csákány hirtelen megragadásával: elugrott és megfutamodott. A madárhang utánzása pedig társainak szólt, hogy bekerítsenek Hogy honnan tudtam, hogy ő volt a „szalonka"? Nos, ez a madár tél elején délebbre költözik és ezért akkor már egyetlen szalonka se lehetett hazánkban. K. E. Az elme diadala a nyers erőszak fölött. Nagy volt az izgalom a telepen amikor híre járt egy kubai rendőrtiszt érkezésének. Mert a Kubátó északra fekvő ingoványos szigetet a bennszülötteken kívül csak olyar rovott múltú idegenek vállaltak munkát, akik „leküzdhetetlen ellenszenveit" éreztek a hatóságok iránt. Jól tudta ez az American Fibre Container Ltd. vezetősége, amiért nemigen firtatta a nála „meglapulni“ kényszerült, idegen munkások előéletét. Ellenkező esetben képtelen lett volna megfelelő számú munkaerőt toborozni a gyilkos éghajlatú fatelep számára — éhbérért. — Majd ellátjuk a hekus baját! — vigasztalta hasonszőrű társait — de önmagát is — Tim, az előmunkás, aki egyúttal bizalmija és besúgója volt amerikai kenyéradóinak. Ez az anglo-ausztráliai szökött fegyenc gondoskodott továbbá arról, hogy kubai munkatársait „véletlen baleset" érje, ha valamelyikük a jogos béremelés kérdését megpendítette. A havannai forradalmi kormány azután megelégelte a véletlenek gyanús sorozatát és egyik legügyesebb közegét bízta meg a gyakori balesetek felderítésével. Mire partot ért a kubai rendszámot viselő motorcsónak, már csak két amerikai hivatalnok lézengett az Office feliratú barakban. Nekik is tudomásuk volt a véletlen balesetekről, sőt azoknak „megrendezésénél“ serényen közreműködtek. Ezért a piszkos munkát, vagyis a rendőrnyomozó „elintézését“ most is hű segítőtársukra, Timre bízták. Lekenyerezett hóhérjukban pedig vakon megbízhattak: az óriás termetű börtöntöltelék gyilkos fegyvere, az ausztráliai bumeráng sohasem tévesztett célt. A rendőrtiszt elvezettette magát arra a helyre, ahol az utolsó áldó
