Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-26 / 68. szám
Ne hazardírozzunk a szántófölddel! „Fel kell számolnunk a szántóföld csökkenésének eddig megnyilvánuló kedvezőtlen jelenségét; hatékony irányítással és szervezéssel elsősorban a szántóföld gyarapítására és a talaj termékennyé tételére kell törekednünk. Számos községben tervszerűtlenül, a szántóföld rovására építkeznek, ezért felül kell vizsgálnunk a községek építkezési tervét és olyan intézkedések foganatosítására lesz szükség, hogy belterjesen művelhető földön ne építkezhessenek. Aki a kijelölt építkezési területen kívül épít házat, az számolhat azzal, hogy elesik a villanytól, vízvezetéktől, csatornarendszertől.“ (A pártdokumentum anyagából.) A mezőgazdasági termelés növelésének egyik módja a szántóföld rendszeres védelmezése. Ez nemcsak a talaj minőségének javítását jelenti, hanem terméketlenné válásának és a területcsökkentés megakadályozását is. Mezőgazdasági földalapunk kiterjedését és minőségét nagymértékben befolyásolják a kedvezőtlen jelenségek. A föld használóinak úgy kell gazdálkodniuk, hogy a mezőgazdasági földalap terjedelme és minősége ne csökkenjen, hanem növekedjék. Indokolt esetekben a törvény lehetővé teszi, hogy a végrehajtószervek elrendeljék a mezőgazdasági föld szántóvá nyilvánítását (5. § 1. bek.) azzal, hogy a föld használójától az egész társadalom érdekeinek szem előtt tartását követelik meg A talajerő fokozását csakis ésszerű intézkedésekkel biztosíthatjuk, például helyes vetésforgóval, megfelelő talajműveléssel, tápanyagellátással, a helyi adottságoknak megfelelő gazdálkodással, a szükséges talajjavítási intézkedések betartásával stb. Éppen a szántóföld megfontolatlan használata következtében keletkeztek mezőgazdasági termelésünkben pótolhatatlan károk. Természetesen, a törvény nem akadályozza a bányászat és egyéb iparágak, valamint a városok és falvak kiépítését, de óva inti azokat, akik hajlamosak a szántófölddel való hazardírozásra, akik nem fontolják meg előre a föld mezőgazdasági termeléstől való elvonását politikai és gazdasági szempontból. Mezőgazdasági földterületté nyilvánítható olyan föld is, amely gazdasági szempontból indokolt, hogy a mezőgazdasági termelés célját szolgálja (a termelésből önhatalmúlag elvont földek). Erről a második paragrafus bekezdésében esik szó. A törvény lehetővé teszi olyan földek mezőgazdasági területté nyilvánítását is, amelyek, közvetlenül nem járulnak hozzá a mezőgazdasági termeléshez (mezei utak, segédtelkek, víztárolók, védőgátak stb.). A törvény 4. és 5. paragrafusa szerint a nemzeti bizottságok kötelesek megállapítani, mennyi föld nyilvánítható mezőgazdasági területté, s mennyi változtatható szántófölddé. A helyi nemzeti bizottságok feladata az is, hogy erről pontos áttekintést vezessenek (6. §). A helyes és pontos nyilvántartás hozzájárul a mezőgazdasági földalap védelmezéséhez és bővítéséhez. Továbbá a törvény 7. §-a gazdasági földalap javítását célzó helyes szántást és talajművelést, lejtős területeken a rétegvonalak irányában történő vetést, a víz- és szélerózió által veszélyeztetett területeken az erózió ellenes vetésforgók bevezetését, füvesített víznyelő szalagok és véderők kiültetését stb. tartja szem előtt. Ha a beruházási építkezések megkövetelik a föld elvonását a mezőgazdasági termeléstől, gazdasági szempontból előre meg kell fontolni az építkezés szükségességét és mérlegelni azokat a veszteségeket, amelyek ezáltal a mezőgazdasági termelésben beállnak. Építkezésre elsősorban a rosszabb minőségű gazdasági földet válasszuk ki és védjük különösen a szántóföldet. A mezőgazdasági földalapból a lehető legkisebb területet vonjuk el és az építkezés befejeztével olyan tereprendezést hajtsunk végre, hogy az építkezéskor érintett terület továbbművelésre alkalmas legyen. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági földalap egy részét az ipar, különösen a bányavállalatok használják fel, a vállalatok kötelesek biztosítani a kitermeléssel érintett földek újramüvelését. A müveit feltalajt és esetleg a mélyebb talajrétegeket is elkülönítve kell megőrizni az újraművelés céljaira. Az érintett földeken megfelelő tereprendezést kell végrehajtani úgy, hogy azok újraművelésre, esetleg más gazdasági szükségletekre megfeleljenek. Az országutak, vasutak, földfölötti és földalatti vezetékek, vízgazdálkodási müvek és berendezések építésekor a beruházónak olyan intézkedéseket kell tennie, hogy a lecsapolási és öntözőberendezések eddigi hálózata továbbra is céljának szolgáljon, miközben szem előtt kell tartania a mezőgazdasági földalap védelmezéséről szóló intézkedéseket. Geológiai és hidrológiai vizsgálatok, valamint a földfölötti és földalatti vezetékek építése esetén a munkák vállalkozói kötelesek a járási és helyi nemzeti bizottságoknak időben jelenteni a munkák végrehajtását. A munkát lehetőleg a tenyésznyugalom idejében kell végezni úgy, hogy minél kisebb kár álljon be a kultúrákban és a mezőgazdasági földalapban. A munkák megkezdése előtt gondoskodni kell a feltalaj elszállításáról, megőrzéséről és a munkák befejeztével a táblát az eredeti állapotba kell hozni. A 12. és 13. § a mezőgazdasági földalap védelmezésével és helyes kihasználásával foglalkozik. Ez tartalmazza a mezőgazdasági földalap csökkentésének politikai és gazdasági megindokolhatóságának, valamint a mezőgazdasági termelésben beálló veszteségek legkissebbre csökkentésének követelményeit. Tekintettel a követelményekre — a helyi nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek meghallgatása után — a járási nemzeti bizottságok döntenek. Ha azonban olyan nyomósabb beavatkozásról van szó, amelyek alapvető mértékben kedvezőtlenül befolyásolják a mezőgazdasági termelést vagy ha a mezőgazdasági földalap jelentékenyebb területcsökkentését kérik, ez esetben a kerületi nemzeti bizottságok döntenek. A mezőgazdasági földterület csökkentését jóváhagyó szerv (járási nemzeti bizottság) az említetteken kívül tekintetbe veszi azt is, vajon végrehajtották-e az építkezések alkalmas és célszerű összpontosítását, kihasználták-e az eddigi helyeket s közöket és megakadályozták-e az építkezés szétforgácsoltságát, különösen az egyéni lakásépítések, valamint a szövetkezetesek és állami gazdaságok közös berendezéseinek építése esetében. Helyesebb megítélés érdekében a járási nemzeti bizottság a mezőgazdasági földterület csökkentésének engedélyezése előtt elrendelheti a kérvényezőnek, hogy írásbelileg indokolja meg a földterület felhasználását és terjessze elő becslését a mezőgazdasági termelésben beállhatő veszteségekre vonatkozólag. A mezőgazdasági földalap csökkentésének döntésekor a járási nemzeti bizottság elrendeli a kérvényezőnek, hogy a mezőgazdasági földalap és a mezőgazdasági termelés védelme érdekében bizonyos intézkedéseket hajtson végre, miközben ügyel az intézkedések gazdaságosságára és célszerűségére. A járási nemzeti bizottság által elrendelt intézkedések közül megemlítjük főleg azt, hogy a kérvényezőnek gondoskodnia kell a mezőgazdasági föld kihasználásáról, annak más célokra való felhasználásáig idejében értesítenie kell a föld használóját az építkezési munkák meg. kezdéséről, saját költségére kell végrehajtania a feltalaj megőrzését és elszállítását a felhasználási helyre. A mezőgazdasági földalapból való területelvonást mindig annak a beruházónak kell kérvényeznie, akinek érdeke, hogy a föld a mezőgazdasági termeléstől eltérő célokat szolgáljon. A mezőgazdasági földalap védelmezésére vonatkozó előírások hathatós segítőeszközt jelentenek mezőgazdasági termelésünkben, ezért főleg a mezőgazdasági dolgozók kötelessége, hogy azokat népgazdaságunk javára érvényesítsék. Dr. Semotán Dobroslav, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója Délidöben A rekeszekben nyugodtan pihennek az anyasertések, ^ kint- forrón tűz a nap, de itt kellemesen hűvös a levegő. Nyitva a kifutókba vezető ajtók is, s az apró, rózsaszínű malacok fürgén ki-be futkároznak rajta. Lassan már a tizenkettes felé közeledik az óra mutatója, itt a déli etetés ideje. — Ma nem én etetek — mondja Bogi Géza — úgy tudom Makó Sándor a soros, — Nem ő, hanem Kovács Gyula — Rácz Mihály, a zootechnikus, pontosan tudja. Én meg a fenti rövid beszélgetésből azt tudom meg, hogy a csilizkéradvani szövetkezet anyasertéseit hárman gondozzák. Két istállóban 113 darabot helyeztek el. Van itt munka bőven három ember számára. — Mi azért eljárunk máshová is dolgozni ilyenkor aratás idején, mert felváltva etetünk; úgy van az már, hogy amíg kint a gabona, addig senki sem alhat nyugodtan ... Ez igaz. Itt a Csilizközben nem olyan egyszerű az aratás sem. Mélyfekvésűk a földek, közel a víz és néha hiába a gép, nem dolgozhat, mert nem bírja el a talaj. — Most meg a legyeket pusztítjuk, átkozottul sok van belőle, de ez a permet, ez áldásos dolog, úgy hullnak tőle, mintha parancsszóra tennék. A szaporulat felől érdeklődöm. — Tizenkettőt terveztünk - mondja a zootechnikus. — Tizenkét és fél malac az eddigi átlagunk — Bőgi Géza csendesen mondja ezt, mintha szégyelné, hogy „csak fél" malaccal, választottak el többet anyakocánként... A sertések minden nap kijárnak a legelőre, a friss levegő, napfény és nem utolsósorban a mozgás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen nagyszerű a szaporulat. A környezeti viszonyokat sehol se szabadna lebecsülni. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy a szaporaság javuljon, s hogy az állatok egészségi állapota szilárdabbá váljon. Megmutatkozik a helyes takarmányozás eredménye is a csilizkéradvani szövetkezetben: 1200 darab az összállomány, s az elmúlt hónapban az átlagos súlygyarapodás 36 dekás volt. A malacokat 15 kilós korukban választják el. Ha az egy alomból való malacok valamelyike nem éri el azt a súlyt, akkor továbbra is az anya mellett marad. A hizlaldába csakis azután kerülnek, ha elérték az említett súlyt. így a szakaszos hizlalásba teljesen kiegyensúlyozott csoportok kerülnek, amelyek egyformán értékesítik a takarmányt. — No, ballagjunk mi is haza, mert még kihűl az ebéd ... A szövetkezet udvarán sár van, esett az éjjel. Bőgi Géza mellettem jön, tolja a biciklit, kabátja szárnyasán repdes a friss szélben: „Tizenkét és fél malac az eddigi átlagunk...“ Ennyit mondott csak; arról nem szólt egy szót se, mennyi gond, munka, igyekezet kellett ehhez. S én se tudok többet elmondani róla, mert nem is lehet könnyű szavakba összefogni három ember, munkás hétköznapjait. ( —8*“) Bőgi Gézi és Rácz Mihály a szövetkezet zootechnlkusa Telnek a gabonaraktárak. Csőri elvtárs, a busincei felvásárlóüzem vezetője a kiarovi szövetkezet acélos búzáját vizsgálja. Ha kell, még munkaidő után is dolgozik. Az elmúlt napokban éjfél után két óráig teljesített szolgálatot, hogy az állami gazdaság teljesíthesse gabonaeladási tervét. (Foto: Bállá) o A szorgalmas munka eredménye Lassan megszűnik a kombájnok és cséplőgépek zúgása, de azért érdemes visszapillantani a kenyércsata be az alábbi levelezőink. • A' kehnyeci szövetkezet sikeresen befejezte az aratást. Három kombájn 216 hektárt aratott le kétmenetesen, és három aratógép 60 hektáron végezte el a munkát. Az átlagos hektárhozam 35,8 mázsa. Az árpa 42 mázsát, a búza 40. a zab 37,2 és a rozs 29 mázsát adott hektáronként. Eladási kötelezettségének idejében eleget tett a szövetkezet, 1870 mázsa gabonát adott közellátásunknak. A többi mezei munka is jól halad; a szalmabetakarítás és a tarlóhántás szintén a befejezéshez közeledik. (Korán József, Kehnyec) • A kalnái útkereszteződésnél 15 kombájn csoportosult, hogy onnan Csehország felé vegyék az irányt. A hragyecieknek segítenek az aratásban, mert ők is nagy segítséget nyújtottak a levicei járás mezőgazdasági üzemeinek az idei aratásban. (Demeter István, Kalná) • A Bajcsi Állami Gazdaságban augusztus 5-én az utolsó hektárról is magtárba került a gabona. A munkakedv és a jó szervezés meghozta gymölcsét, a termelési tervét 107 °/ora teljesítette a gazdaság. Németh elvtárs, a részleg technikusa felelősségtudattal , irányította az aratást. Tabi Ferenc rendrakóval 163 hektár gabonát vágott le, B o r s á n y i Miklós pedig 210 hektárról csépelte ki a magot SZK — 3-as kombájnjával. (Papp Sára, Bajcs) utolsó küzdelmeire. Erről számolnak • A velkészlemeneel szövetkezet 10 nap alatt végezte el az aratást és gabonaeladási tervét 100 %-on felül teljesítette. Az aratással egyidőben végezték a szalmabetakarítást és ■ tarlóhántást. A siker elsősorban az új technológia révén született. Nágyon jól dolgoztak a kombájnosok, Bodnár Miklós vezetésével. De a traktorosok is kitettek magukért. Minden nap, még vasárnap is arattak. Nem hiányoztak a brigádosok sem. A CSISZ és 'CSEMADOK tagok együttes erővel láttak munkához; Matyi Miklós CSISZ elnök és I g n á c z Gyula CSEMADOK elnökhelyettes vezetésével. A csoportok szocialista munkaverseny keretében vetélkedtek egymással, s a győztesek között a szövetkezet vezetősége rövidesen kiosztja a prémiumot. (Szabó József, Velkészlemence) o A levicei járás augusztus 16-ra 100,4 °/o-ra teljesítette gabonaeladási tervét. Több. szövetkezet nemcsak eleget tett eladási kötelezettségének, de terven felül is adott el. Csajakovo 300 mázsa, Tekovszkéluzsani 300, Mikula 200, Farná 218, Kvetná 151, Bajka 118, Hulvinki 129, Csaka 116, Drzsenyice 100, Hornászecs 100 és Levice 100 mázsát adott terven'íelül. (T óth Károly, Levice) Jobban válasszuk meg, kit küldjünk mezőgazdasági iskolára ANTAL VALÉRIA a Sahi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában idén fejezte be tanulmányait. Érettségi után haza, a vinyicai szövetkezetbe került, ahol már várták őt. A szövetkezet vezetőségének, valamint a nemzeti bizottság tanácsának közös megegyezésére egyelőre a baromfitelepre osztották be gyakorlatra azzal, hogy ezt a részleget a jövőben úgyis kiszélesítik és nem árt majd, ha akkorra alaposan begyakorolja magát, hiszen» őrá szándékoztak bízni a telep vezetését. Ez pedig nagy bizalom. A szövetkezet fejlesztési terve szerint még ez évben átadják rendeltetésének a 6000 baromfit befogadó farmot, s a közeljövőben ezt 20 000-es telepre szándékoznak kiépíteni. Ilyen hatalmas részlegnek lett volna vezetője Antal Valéria, ha ... Ő másként gondolta a dolgot. Amikor a szövetkezet elnöke, Szalai elvtárs és a helyi nemzeti bizottság titkára Jarabka elvtárs erről beszéltek vele, hallani sem akart róla, hogy a termelésben kapjon elhelyezést. Hol van most? — tehetné föl az olvasó a jogos kérdést. Természetesen irodában, a felvásárló üzem vinyicai részlegének irodájában. Elérte, amire vágyott. S most fölmerül a kérdés, vajon miért költött taníttatására annyit az állam? Ez nem hagyott bennünket nyugton, mire leutaztunk Vinyicára, hogy az esetet a színhelyen ítéljük meg. ELSŐ VÉLEMÉNY: Szalai elvtárs, a szövetkezet elnöke a következőket mondja: — Ha valahol támogatják a szövetkezet szakemberekkel való feltöltését, mi aztán igazán támogatjuk, hiszen környékünkön nemigen akad még egy szövetkezet, ahol annyi iskolázott szakember lenne, mint nálunk. Érthető, örültünk annak, hogy újabb szakkáder érkezik, akit a megfelelő gyakorlati idő letelte után baromfitelepünk élére állíthatunk, de sajnos, nagyon csalódtunk. MÁSODIK VÉLEMÉNY: — A nemzeti bizottságon mindent megtettünk, hogy meggyőzzük őt helytelen álláspontjáról — jegyzi meg Jarabka elvtárs, a nemzeti bizottság titkára — sajnos, ez sem használt, egyre csak azt hajtogatta, hogy csakis az irodában vállal munkát. Ezen egybehangzó vélemények után fölkerestük Antal Valériát. — Miért hagyta ott a szövetkezetei? — tettük fel a kérdést. — Azért, mert a baromfifarmra, a csirkékhez akartak beosztani. Méghogy én keverjem a takarmányt?! — Valahol el kell kezdenie, az elmélet mellé meg kell szereznie a gyakorlatot, hiszen az egész baromfitelep vezetőjévé szándékozták kinevezni, persze, nem azonnal, hanem bizonyos idő múltán. Vagy talán más szakaszon szándékozott vállalni felelős munkát? Talán a sertés- vagy a szarvasmarhatenyésztésben? Talán mint segédzootechnikus? Ez is nagyon igényes, szakembernek való beosztás. — Nem. Nem szándékoztam semmiféle vezétőszerep betöltését elvállalni, sem a baromfitelepen, sem másutt. / — ?- Az irodában akartam elhelyezkedni, oda pedig nem voltak hajlandók beosztani. Nagyon jól tették. Egy növénytermesztési-állattenyésztési szakot végzett szakembernek nem az irodában, hanem a termelésben a helye. Ezek szerint a szövetkezet és a falu vezetőinek igazuk volt, Antal Valériában csalódott a szövetkezet. Ebből pedig az a tanulság, hogy a falusi szerveknek a jövőben az iskola igazgatóságával együtt jobban meg kell válogatniuk, kiket küldenek mezőgazdasági iskolára. Hoksza István 1862. augusztus 26.
