Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-04 / 53. szám
Tarlókeverékek vetésével javítsuk a homokos talajt Homokos talajaink a csekély termőképesscgü talajok közé tartoznak. Terméshozamuk alacsony és ingadozó, nagyobb mértékben az időjárási viszonyoktól függ. A magas homoktartalom következtében kevés a talajban az agyagos elegyrész, ezért hamar kiszárad, gyenge a víztartó- és a tápanyagmegkötő képessége, a benne végbemenő biológiai folyamatok élénkek, a szervesanyag elbomlása gyors. Az ilyen talaj vízáteresztő képessége túlságosan nagy. A víz a talaj felszínéről gyorsan az altalajba szivárog s így a növények számára hozzáférhetetlenné válik. A jó terméshozamok elérése érdekében tehát javítanunk kell a homokos talaj fizikai és kémiai tulajdonságait. Humusztartalmának növelésével, vízháztartásának, s ezzel egész kémiai dinamikájának javításával megfelelő viszonyokat alakíthatunk ki, az egyes mezőgazdasági termények számára. Köztársaságunkban ilyen talajok főleg a szárazabb körzetekben találhatók, és csak egy részük a csapadékdúsabb vidékeken. Kiterjedésük mintegy 235 000 hektárt tesz ki, amiből a legtöbb (143 ezer hektár) a kukoricatermesztő és a répatermesztő (74 000 ha) körzetben található, kevesebb a burgonyatermesztő körzethez tartozik (18 000 ha), míg a hegyaljai körzetekben homokos talajok nem fordulnak elő. A homokos talajokat többféleképpen javíthatjuk. Termékennyé tételükre legalkalmasabb az istállótrágya, s ennek hiánya esetén a zöidtrágya. Zöldtrágyázásra a terményeket az adott termelési-, főleg a talaj- és éghajlati viszonyok szerint választjuk meg. Míg Délnyugat-SzIovákiában az őszi keverék vált be a legjobban, Délkelet-Morvaországban a csillagfürt és Elba vidékén a füveshere keverékek a legalkalmasabbak. Köztársaságunk különböző körzeteiben például felhasználhatók zöldtrágyának az őszi keverékek nyári keverékekkel (őszi rozs őszi bükönnyel, tavaszi bükköny mustárral és napraforgóval), a fehér somkóró olaszperjével (alávetve őszi rozsba), a kék és fehére csillagfürt, bíborhere, szeradella stb. A zöldtrágyanövényeket főnövényként, de főleg tarlókeverékként és alávetésként termesztjük. Főterményként csak a talajjavítás kezdetén vetjük ezeket, később csak magra termesztjük. A tarlókeverékeket zöldtrágyának hektáronként a következő összetételben vethetjük: 1. 80 kg csillagfürt, 6 — 8 kg napraforgó, 6 kg mézontófű vagy mustár, 2. 70 kg bükköny, 6 — 8 kg napraforgó, 6 kg mézontófű vagy mustár. A bükkönyt részben homoki borsóval is helyettesíthetjük, 3. 70 kg őszi bükköny, 70 kg őszi rozs. A tarlókeveréket hántott tarlóba vetjük és vetés után meghengereljük. Ajánlatos a műtrágyázás is, hektáronként legalább 150 kg-os adagolásban, és a nem pillangósvirágú növények nitro-94 r$mrjA&ÍASfUi 1962. július 4. génes trágyázása, hektáronként 20 kg-os adaggal. Herefélékben és herefüves keverékekben alávetésként például a következő zöldtrágya-növényeket termeszthejük: 1. 25 kg fehér somkóró (őszi rozsba), 2. 20 kg fehér somkóró és 12 — 15 kg olaszperje, 3. 10 kg fehérhere, 12 — 15 kg olaszperje jobb talajokba. A fehérherét vörösherével és nyúlszapukával is helyettesíthetjük. Az alávetéseket rendszerint tavasszal gabonafélékbe, főleg őszi rozsba vetjük gyökér- és gumósnövények zöldtrágyázására. Az alávetések megfelelő menynyiségú meszet kívánnak, ezért szükség esetén meszeznünk is kell. Növekedésüket műtrágyákkal, főképp foszforsavval (Thomas salakkal) segítjük elő. A szeszélyesi EFSZ-ben a szemeskukorica különböző trágyázása esetén a következő termésnövekedést állapították meg: Nitrogén-, foszfor- és káliumtrá-gyázással hektáronként 51,9 mázsa szemeskukoricát termeltek, míg 500 mázsás istállótrágyázással 67 mázsa és őszi keverékkel való zöldtrágyázással 64,7 mázsa termést értek el, sőt bíborherével zöldtrágyázva a szemeskukorica 68,6 mázsás hektárhozammal fizetett. Az ellenőrzött, nem trágyázott parcellán csupán 37,4 mázsa szemeskukoricát takarítottak be. A homokos talajok javításának egy másik módja a szántó alatti réteg termékennyé tétele. Ezt a szerves trágyák mély vagy rétegezett talajba dolgozásával érjük el, s így 10 — 12 évre is biztosíthatjuk a homokos talajok termékenységét. Ezt a módszert köztársaságunk szélsőséges (extrém) talajain alkalmazhatjuk, amelyek a homokos talajok egész területéből kb. 80 — 100 000 hektárt tesznek ki. Ősszel, amikor a talaj megfelelően nedves és a talajszelvény ezt megengedi, A tarlókeverékek vetésének talajelőkészítését jó minőségben végezhetjük el az újtípusú 4-DDZ-35 jelzésű tárcsakorongos ekével, amely tarlóbuktatásra és 24 cm-es mélyszántásra egyaránt alkalmazható. — Ku — ekével 60 cm mélyre istállótrágyát, tőzegkomposztott, ammóniával telitett tőzeget és különféle hulladékanyagokat, mint például cukorgyári mésziszapot stb., továbbá a halastavak iszapját és egyéb gazdasági szerves anyagokat dolgozunk a talajba. Istállótrágyából hektáronként 800 — 1200 mázsát, vagy tőzegkomposztból 1000 — 1200 mázsát, vagy hulladékanyagokból, például pelyvából 800 mázsát használunk. A halastavak iszapját előzőleg komposztáljuk. Adagja nedvességtartalmától függően mintegy 50 — 60 köbméter körül mozogjon. Néhány kísérlettel már megállapították, milyen hatást gyakorol a szántó alatti réteg trágyázása a mezőgazdasági termények, főleg a burgonya hektárhozamának növelésére. Az obrístvíi EFSZ- ben (mélníki járás) 60 mázsával növekedett a burgonyatermés, a második évben pedig, amikor burgonya után cirokot vetettek, 181 mázsás terméshozamot értek el. a nem trágyázott parcellán elért 41 mázsával szemben. A záhoriei EFSZ-ben (Bratislava-vidéki járás) hektáronként 250 mázsa burgonyát takarítottak be, míg azon a táblán, amelyen nem szántottak be istállótrágyát, csupán 60 mázsa volt a termés. Hasonló szép eredményeket értek el a rohateci EFSZ-ben is (hodonini járás), ahol ezzel a módszerrel 52 %-kal és az állami gazdaságban 68 °/o-kal növelték a burgonya terméshozamát. Ezeken az eredményeken kívül az is bebizonyosodott, hogy a szerves anyagok kiváló vízbefogadó képessége folytán négyszeresen is javulnak a vízviszonyok a talajban, és a növények gyökérrendszerének mélyebbre hatolása következtében alapvetően növekedik a talajszelvény vastagsága is. Az eddig nyert tapasztalatokból tehát kitűnik, hogy a homokos talajok termékennyé tételével igeri jó tenyészteret alakíthatunk ki mezőgazdasági terményeink számára, nevezetesen akkor, ha a kedvező éghajlati viszonyok is közrejátszhatnak. Nádrasky V. mezőgazdasági mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója
