Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-19 / 66. szám
A kévekötő-fa meséje... Egyszer mindent el kell mesélni. A múlt meséje nélkül nem lenne teljes, nem lenne igazi a ma. A múlt tanulsága ízesíti meg a jelent — ad valóságos, megfogható értelmet ennek. Kár, hogy csak az ember tud mesélni. A föld, a tó, a nagylombú fa, a szegre akasztott, rozsdásodó kasza, sarló, csupán néma tanú. De most szólaljon meg a néma tanú. Hallgassuk meg a kévekötő-fa meséjét... .......a csillagok lassan aludni tértek. Pirkadt. Nyúl-álmából riadt a béres. Sikongott a kasza. A tarisznya sejtelmes homályában gubbasztva lapult a hagyma, pihegett a szeletnyi kenyér ... Láttam a marokszedő lány cserzett karját, kéreg-markú béres gyalulta ily barna-fényesre testem. Aztán kiszáradtak a fü könnyei. Csillogó-szemű nyulak menekültek a kasza suhintása elől. Ilyenkor a lányok ajkáról csilingelve szállt a nevetés, ilyenkor a kaszás is elmosolyodott egy pillanatra. De a nap kegyetlen hevében hamar ellobbantvk ezek a kacagások. Szürke hamujukat messze kergette a hancúrozó szellő. Izzadt a testem. A száraz, kemény kévék hosszú sorokban feküdtek mögöttünk. A kereszteken méltóságosan trónoltak _ a pap-kévék. A keresztek tövében megszorult egy kevés árnyék. Az aratók vizet rejtettek oda. A vízből mindenki csak keveset ivott. A kaszások sokszor kiköpték a langyos italt. A buksi fejű lurkók nem bírták szájukhoz emelni a nagyhasú demizsont. Az aratólányok itatták őket. Míg ittak a tüdejük mohón zihált. Belestem az aratók ebédhordó fazekába. A savanykás leves mindig nagyon hamar elfogyott. És hallottam a kaszások káromkodását. Az alkonyat dicséretére is jól emlékszem. Tompán csillant az est hajnalcsillag a marokszedó lány szemében. Kaszása fáradtan bandukolt mellette. Testüket csípte a por. Már messziről vélték érezni a vacsora illatát. A fű szeme könybelábadt léptük nyomán..." * * * Adamkó Géza futó pillantást vet a kévekötő-fára. — Hej, de sokat tudna még mesélni ... A konyha hűs homályában nagyot pislant a csönd. Az asztalon elnyúlva fekszik a kévekötő-fa. Némán, mozdulatlanul ...- Nézzék az utcákat - forgatja körül tekintetét Adamkó bácsi. - Elárulják-e, hogy a faluban ma feje-Fürdőző emberek zödik be az aratás? Eldrulja-é ezt a taksonyi utca ... Sehol egy szalmaszál. A kévekötő-fát ajándékba kaptuk. Táskánk csücskéből tompán pislog elő fényes vége. S mi lenne, ha most mi mesélnénk... Ha elmondanánk, hogy ma az emberek arcán nem fáradt az öröm. Hogy a csoda-gépek nyergében a béresek unokái ülnek s eres karjukat nem döfi fel a búza kemény szára. Két hét tempós munkájába került az aratás és a cséplés. A munkából hazatérő aratókat minden este nótával köszöntötték. Hej, de megfogyatkoztak az aratók. A majd félezer helyett csak félszáz jön-megy, robog gépén a határban. Dehogy érted ezt meg kévekötő-fa. Hogyan magyarázzuk meg, hogy ma már a földekről eltűnt a kereszt. A kévékről leginkább csak te tudsz beszélni. Esténként fiatalok, idősebbek készülődnek az aratási ünnepélyre. Szép ünnepély lesz ez. Vidám, táncos, hangos ünnepély — a falu ünnepe. — Ma van az aratás utolsó napja - mondja boldogan Mézes István a szövetkezet elnöke. - A fiúk azt mondták nem jönnek be addig, amíg nem végeznek. Már nincsen sok hátra. A gépesített csoport munkája aranyat ér... Táti ét kuttűre. f Az irodalmi estek, a színművek, • mozi, a könyvtár, az épülő művelődési otthon, az agitációs központ rádiós-köre, az iskola ez mind-mind kultúra. De elsősorban a munka kultúrája az ami kiemelte a zsupptetejü házak népét a múlt posványából. Az öregek kinn állnak a házak előtt. Beszélgetnek. Mesélnek. Mert mit érne a jelen, ha az öregek nem mesélnék el a múltat. Ezért van rád szükség kévekötő-fa. POLAK IMRE A galántai járás pionírjai nem tétlenkednek a nyári szünidő idején. Nagy szorgalommal dolgoznak az iskola kertjében. Felvételünk Pusztéúlyaniban készült, éppen akkor, amikor Kubliniák Mária és Répa Anna szedték a hagymát. A háttérben látható kukorica is bizonyosan szép termést hoz. (Borgula Péter felvétele.) A vidám strandolók. A kánikulai hőségben valóságos autókaravánok robognak Szantovkába. Már messziről látszik a fürdő épületének üvegkupolája. A fürdeni akarók állandóan özönlenek. A jegypénztáros egy percig sem pihen. A fiatalok tágas medencében úszkálnak. A gyerekek két kisebb medencében lubickolnak. Nagy a jókedv, mindenki kacag, nevet. Csak az alkalmazottak lótnakfutnak. Tizennyolc felszolgáló hordja az ételeket, frissítőket. A tágas éttermen kívül még két büffét is nyitottak. Az egyikben ropogós cigánypecsenyét sütnek. Schmidt Stefan, a fürdő vezetője a jegyeket ellenőrzi. Közben néhány szót mond a fürdő fejlődéséről. Azelőtt mindössze 7 kád és egy 30-40 embert befogadó medence volt. Az utolsó években sokat fejlődött a fürdő. Vasárnaponként 3000 fürdőző látogatja. A fedett fürdőépületben 23 kád és egy kisebb, gyógyvízzel teli medence van. A 27 fokos meleg víz nagyon jó hatással van az idegekre, szívre és a reumatikus betegségekre. Az előszobába fejkendős nénik és nagybajuszú bácsik várakoznak. Letelepszek Valkovics Vince mellé.- Használ a fürdő? — kérdezem.- Nagyon elégedett vagyok. Hetenként jövök Léváról és az Isiásom rohamosan javul. Voltam már Trencsianszkéteplicén, Szklenétepllcén, de az itteni víz sokkal jobb. Isiásra mindenkinek ajánlom a szantovkai gyógyfürdőt. Szantovkában mindenki jól szórakozhat. Az árnyas fák alatt, a domboldalon ki-ki kedvére heverészhet. A fürdőt ízléses víkend-házak szegélyezik. Eddig 35 egyéni és 25 üzemi víkend-ház épült. Már néhány sző-Kapanyél, kapanyél Sejlik már a kukorica bajsza, szőke szellő hancúrozik rajta. Kapanyél, kapanyél, megfizettél magadér'. Sárga tököt dajkál a barázda, levelekkel jól bebugyolálja. Kapanyél, kapanyél, megfizettél magadér’. Elvirágzott már a krumpli bokra, lefekszik a porhanyós homokra. Kapanyél, kapanyél, megfizettél magadér'. Megbámult a hüvelye a babnak, gyermekei sorra kipotyognak. Kapanyél, kapanyél, megfizettél magadér’. Napraforgó, paradicsom, borsó, kézről-kézre jár a csecses korsó. Kapanyél, kapanyél, megfizettél magadér’. DÉNES GYÖRGY Mivel táplálkoznak az űrhajósok vetkezet is hozzá akar fogni az építkezéshez. Pár év alatt nagy hírnévre tett szert a fürdő. Elsősorban a környékről látogatják, de Novézámkiból, Karlovévariból, Osztravából, Magyarországról, Kanadából, Szovjetunióból, s ki tudná felsorolni honnan is akadnak látogatók. Jó volna, ha az Illetékesek többet törődnének a gyógyfürdővel és környezetével. A vendégek részére építhetnének egy szép szállodát. A szakszervezet is nagyszerű rekreációs központot létesíthetne Szantovkán. Bállá József Georglj Artyunov, az orvostudo* mányok kandidátusa Nyikoiajev és Popovics űrhajósok táplálkozásáról érdekes adatokat szolgáltatott. Ezek szerint a csoportos űrrepülést végzett űrhajósok étrendje sokkal változatosabb volt mint Gagariné és Tyitové. Az űrhajósok ezt az ellátást „istenek kosztjának" nevezik és a két szovjet hős jó étvágyát ítélve, találónak nevezhetjük ezt az elnevezést. Étlapjukon ezúttal a kozmikus élelmiszereken kívül teljesen normális, bár különlegesen elkészített „földi" ételek is találhatók voltak. Mivel magyarázható, hogy Nyikoiajev és Popovics rendes „polgári" éte★ ★ ★ Megmondom én a császárnak... nálkoznak — a csendőrséget védik és támadják a kommunista pártot. A polgári lapok: sajnálkoznak és a kommunisták ellen uszítanak. A kommunista újságok: Kenyeret az éhezőknek, ne ólmot! Malypetr, a Nemzetgyűlés elnöke megnyitja a parlament rendkívüli, 124-ik ülését. A tárgyrend: A mentelmi bizottság jelentése a bratislavai FőállamügyészSégnek Major István kommunista képviselő letartóztatását és büntető eljárását tárgyaló kérelméről. Előadó: Dr. Suchy képviselő. Felszólalásra jelentkeztek: Kopecky képviselő, Dr. Slávik belügyminiszter, Kubac képviselő, Zápotocky képviselő, Krosnár képviselő, Hodinová képviselőnő. Stern képviselő ... Az ülésteremben templomi csend uralkodik. De a boltozat alatt mintha viharfelhők gyülekeznének. Malypetr elnök: „Stetka képviselő úr és elvtársai javaslatot tettek, hogy a tárgyrend első pontja helyett a miniszterelnök úr vagy helyettesének, a belügyminiszter úrnak és az igazságügyi miniszter úrnak a bejelentését vegyük napirendre a kosúti eseményekről és Major képviselő őrizetbevételéről E javaslatot nem tehetem szavazás tárgyává, mivel tanácskozási rendtartásunk 39. §-a szellemében nem engedhető, hogy a napi tárgyrendünkbe felvett tárgyat a programunkban nem szereplő témával pótoljuk. A bizottság előadója dr. Suchjf képviselő úr. Átadom a szót a képviselő úrnak. A képviselők feszülten várják a mentelmi bizottság megbízottjának szavait. Igaz lenne, hogy a bizottság Major kiadátását javasolja, hogy az államügyészség büntető eljárást indíthasson ellene? Bizony igaz! A kormánynak céltáblára van szüksége, hogy rá irányíthassa a nép haragjának és tiltakozásának minden tüzét. Csak nem dobják oda koncnak Souceket, Jánosíkot! Lehetetlen még csak elképzelni is ilyesmit. Hiszen .talán már holnap, holnapután, egy hét vagy egy hónap múlva újra szükség lesz hóhérmunkájukra. Kit áldozzanak fel tehát? A csendőrök közül egyetlen egyet sem! Azok csak parancsukat teljesítették. Néhányat a kosútiak közül? Az nem volna meggyőző lépes és — nem is imponálna ... Kit hát?... Majort! A kommunista képviselő a kormány és a burzsoázia legalkalmasabb bűnbakja a kosúti vérontásért! Egy csapással két legyet ütnek agyon: megszabadulnak ettől a nagyon is népszerű, jobb jövőt, igazságot és haladást hirdető népszónoktól és rajta keresztül elmarasz talják az egész kommunista pártot A képviselők magyarázatra, a mentelmi bizottság javaslatának megindokolására várnak. Suchy képviselő azonban nem so kát magyaráz, nem indokol meg semmit. Egész előadása mindössze egy percig tart. A parlament csupán a csendőrjelentések megismétlését hallja, a kommunista képviselők éles közbekiáltásaival tarkítva. (Folytatjuk.) öt év híján száz esztendeje, hogy lezárult a régi Magyarország egyik legsötétebb fejezete, a Bach-korszak. A szabadságharc leverése után bujdosó honvédek összefogdosása — legalább is papíron — az 1867. évi ún. „kiegyezéssel“ befejeződött. Csupán azért, mert a Habsburgok 1859-ben Solferinónál az egyesült francia-piemonti seregektől, majd 1866-ban Hradec Králové (Königgrätz) mellett a poroszoktól döntő vereséget szenvedtek. De a magyargyülölő bécsi udvar azután is áskálódott a magyar nép ellen, miután I. Ferenc József magyar királlyá koronáztatta magát és megalakult az Osztrák-Magyar Monarchiának nevezett „kényszerházasság". Hogy milyen volt ez a testvéri közösség, ezt jól jellemzi a következő történet: Egy alkalommal tizenhárom magyar újonc — ketten közülük szlovákiaiak voltak — megelégelve a Herr Feldwebel örökös pocskondiázását és rugdosását, megtagadták a gyakorlatozás folytatását. És amikor a tekintetes őrmester úr ábrázatán a közelgő kirobbanás csalhatatlan előjelei kezdtek mutatkozni, az egyik legény „megelőzésképpen" olyan csárdás pofont talált leborítani a hápogó zupásnak, hogy a napsütötte kaszárnyaablakokat fáklyásmenetnek nézte. 'A császári hadbíróságnak persze kapóra jött a „rebelláns magyarok" függelemsértése. Mivel a tettest nem árulták el, felbujtással és zendüléssel, majd lázadással és hazaárulással vádolták mind a tizenhárom újoncot, végül pedig halálra Ítélték őket. A drákói büntetés nemcsak Magyarországon, hanem Ausztria haladó köreiben is méltó felháborodást keltett. Kegyelmei csupán „Ausztria császára és Magyarország apostoli királya" gya korolhatott volna. A koronás királytól viszont távol állott, hogy holmi parasztnépséggel szemben ilyen apostoli cselekedetre ragadtassa magát. Amíg a tizenhárom alföldi legény kétség és remény között gyötrődött a siralomházban, Bécsbe érkezett Blaha Lujza, a magyar színházközönség dédelgetett kedvence. A budapesti Nemzeti Színház művésznőjének bécsi vendégszereplésén feltűnően sok magyar jelent meg a nézőtéren. De az osztrákok is kíváncsiak voltak a rokonszenves művésznő játékára a Piros bugyelláris című népszínműben, jóllehet egy mukkot se értettek magyarul. Amikor azután szerepének énekbetétje következett, Blaha Lujza előrelépett a színpad peremére, és az udvari páholy felé fordulva az eredetitől eltérő, rögtönzött szöveg éneklésébe fogott: Megmondom én a császárnak magának, hogy adjon pardont tizenhárom bakának! Először az „alacsonyabb néposztályok“ látogatta állóhely és kakasülő közönsége figyelt fel ösztönszerűen a rögtönözésre. A jelenlevő magyarok pedig Add további-bal értették meg a bécsiekkel, hogy tizenhárom parasztfiú életéért eseng, sír, könyörög egy számukra ismeretlen asszony. Az uralkodó már idegesen fészkelődön, amikor környezete lefordította neki a „megzenésített" kegyelmi kérvényt. De mivel az első világégés akkoriban már előre vetette rőt fényét és nemsokára szükség lehet ágyútöltelékekre, a konok császár leereszkedő gúnnyal odaszólt szárnysegédjének: — Mondják meg annak a Blahánénak, életben maradnak a katonái! És a közönség nemzetiségre való tekintet nélkül tombolt, ami újból bosszantotta az öreg urat. Amit nem értek el vagy nem is akartak elérni Magyarország feudális bírái, maradéktalanul sikerült egy bátor művészasszonynak — különben Blaha cseh színházi karmester feleségének — a diákálló szegénylegényei és a karzatok „alacsonyabb néposztályai" tömegének segítségével (K. E.) lekkel is táplálkozhattak? A felelet erre igen egyszerű: Az orvosok Gagarin és Tyitov repülése előtt nem tudhatták még pontosan, miként működnek a súlytalanság állapotában az ember, emésztési szervei (rágás, nyelés, gyomor- és bélműködés). Az első szovjet űrhajósok repülése alatt aztán bizonyságot nyert, hogy az ember a súlytalanság állapotában is nyugodtan étkezhet; az ételek rágása, nyelése stb. nem okoz nehézségeket. Ezek után tehát az űrhajósok egyéni ízlése is érvényesülhetett és étrendjükben helyet kaphatnak olyan megszokott jó falatok is, mint pl. a sült karaj, a borjúsült, húsos tekercsek, szendvicsek stb. Reggelire, ebédre és vacsorára tésztát, gyümölcsöt, sőt fagylaltot is ehettek. Mindezt szeretetteljes gonddal moszkvai szakácsok és cukrászok készítették el. Az említett ételekhez Nyikoiajev és Popovics kávét, vizet és különféle gyümölcsszörpöket ittak. Artyunov doktor arról is beszámolt, hogy az étkezés megkönnyítése érdekében az összes ételeket kis falatokba adagolták részükre. Az űrhajósok élelmezését részletes tudományos kutatómunka előzte meg. Az orvosok megállapították, hogy az űrrepülés bonyolult feltételei nem befolyásolják különösképpen a szervezet ellátását és a testi munkát. Inkább az űrrepülők idegrendszerét, lelki életét veszik igénybe, ami érthető is, ha tekintetbe vesszük az új, rendkívüli, szokatlan körülménveket, amennyiben nagy magasságokban, távol megszokott környezetüktől óriási sebességgel száguldó űrhajójukban tartózkodnak. Az orvosok a repülök orvostanából és az első űrhajósok tapasztalataiból indultak ki, de tekintetbe vették a „kozmikus testvérek" gyakorlataiból szerzett tapasztalatokat is. A. Nyikoiajev és P. Popovics űrrepülése a kozmikus orvostudományt újabb ismeretekkel gazdagította. Az új adatok a további kutatást szolgálják majd, hiszen a várható, hosszabb időtartamú űrrepülések újabb orvostudományi feladatok megoldását feltételezik. ■ A televízió és a zene viszonyát vitatják meg harminc ország 150 zeneszakemberének részvételével f. é. szeptember elején rendezendő salzburgi nemzetközi kongresszuson ■ Érdekes előadást tart Budapesten a Népitanácsok Bemutató Színpada augusztus 11-én este az Állami Népiegyüttes színháztermében: az államdíjjal kitüntetett Ci erfaßen táncegyüttes mutatkozik be a közönségnek. i ”. 1—; — • — fiiimíutf 7 1962. augusztus 19.
