Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-15 / 65. szám

A kolhozföldekről a világűrbe ANDRIJAN GRIGORJEVICS NYIKO­LAJEV 1929-ben született Sorsali­­ban, a Csuvas Autonóm Köztársaság (a Volga középső folyásánál terül el) egyik falujában. Apja 1944-ben be­következett halála előtt kolhozban dolgozott, anyja úgyszintén. A csu­vas Nyikolajevék családja nagyon nagy volt, hatan voltak gyermekek. Andrijan amikor még iskolába járt, sokat segített szüleinek. Gyakran látták őt a mezőkön, vagy az állat­farmon. Azt tervezte, hogy orvos lesz és általános iskolái elvégzése után valóban egészségügyi iskolába iratkozott be. Egy idő után azonban megváltoztatta eredeti elhatározását és átment az erdőgazdasági techni­kumba, ahol már két bátyja tanult. Mint tényleges katona, a szovjet hadsereg egyik délvidéki alakulatánál szolgált. Repülős rádiólövész kikép­zést kapott. A fiatalember a repülés szerelmese lett. Katonáskodása alatt lépett be az SZKP tagjai közé. Társai emlékeznek rá, hogy a fiatal pilóta csodálatos önuralomról tett tanúságot, amikor egy alkalommal leszállt egy lökhaj­­tásos repülőgéppel, amelynek motorja felmondta a szolgálatot. Egy ízben Nyikolajevet behívták a törzshöz s megkérdezték tőle, akar-e űrhajós lenni. Igennel válaszolt és ezután bekerült a szovjet űrhajósok csoportjába. Itt találkozott Gagarin­­nal és Tyitovval. Nyikolajev volt Tyitov tartaléka, űrhajós ruhába öl­tözve. teljesen repülésre kész álla­potban elkísérte Tyitovot egészen a Vosztok —2 űrhajóig. Andrijan Nyikolajevet 1961-ben, a kormánytól kapott feladat sikeres el­végzéséért, Vörös Csillag Renddel tüntették ki. Nyikolajev nőtlen. 62 éves édes­anyja Sorsabban él. Egyik bátyja fa­kitermelő gazdaságban dolgozik, öcs­­cse gépkocsivezető, húga pedig ápoló­nő. (Befejezés az 1. oldalról.) állapotában megvizsgálhassák munka­­képességét. Nyikolajev közölte, hogy űrrepülés körülményei között is mun­kaképes. A világ csodálja a szovjet űrkutatás sikereit Találkozás az űrben Röviddel a Vosztok-3 felbocsátása után Nyikolajev őrnagy kabinja abla­kán keresztül megpillantotta a ne­gyedik szovjet űrutas hajóját. Mi­helyt a Vosztok-4 elérte keringési pályáját, Nyikolajev, Popovics és á földi megfigyelő állomáson tartózkodó Gagarin első szovjet űrhajós rádió­­telefon beszélgetést tartottak. Nyikolajev és Popovics szovjet űr­hajósok a világűrből üzenetet intéz­tek a Szovjetunió Kommunista Pártjá­hoz és az egész szovjet néphez, amely ben kifejezik szilárd meggyőződésü­ket, hogy jelenlegi űrutazásuk tovább szolgálja a világűr békés célokra történő meghódításának magasztos eszméit. Hruscsov elvtárs az egész szovjet nép nevében külön-külön rá­dió-telefonbeszélgetést folytatott a bátor űrutasokkal. Megköszönte nagy­szerű hőstettüket és azt üzente ne­tert, az űrhajókat pedig a Földről irányították tovább. Kedden , reggel mindkét ürutas kitűnő közérzettel ébredt és hozzálátott a kitűzött napi program végrehajtásához.. Űrhajósok társalgása Randevú a világűrben Ukrajna bátor szülötte PAVEL ROMANOV1CS POPOVICS 1930-ban, a kijevi terület déli részén, Úrin kis városban született. Annak az országnak fia, amelyben a hatal­mas Dnyepper folyik, ahol a Kárpá­tok csúcsai emelkednek az ég felé, ahol beláthatatlan rónákon ring az aranysárga kalász, ahol az ukrán nép szabad énekétől hangos a táj. Amikor 1941-ben kitört a Honvédő Háború, Uzin a hitlerista csapatok által megszállott területekhez tarto­zott. A körülmények folytán a Po­­povics-család, mint cukorgyári fűtő, nem tudott evakuálni. A 11 éves Pa­vel a megszállás idején állandóan szembe nézett a halállal és megta­nulta gyűlölni az ellenséget. A szovjet ágyúk hangja aztán egyre közelebbről hallatszott, majd a szov­jet hadsereg felszabadította Uzint. Pavel ismét folytathatta tanulmányait. Elhatározta, hogy a tanulással egy­idejűleg az esti órákban dolgozni is fog, hogy könnyebb legyen a család élete. Egy pillanatig sem habozott, amikor lehetőség nyílott arra, hogy ipariskolában folytathatja tanulmá­nyait. Később iparintézet növendéke lett. Már 1951-ben tervező lett, majd katonai repülőiskolára jelentkezett. Elvégzése után egy vadászkötelék keretében szolgált, majd Moszkvába helyezték át. Itt megnősült, feleségét Mariját, aki maga is pilóta, a moszk­vaiak a hagyományos tusinói légi­parádén látták repülni. Egy kislá­nyuk van, Natasa. Pavel Romanovicsot 1951 júniusá­ban felvették a Szovjetunió Kommu­nista Pártjába. 1961-ben a Vörös Csillag Renddel tüntették ki a kor­mánytól kapott feladatok eredményes teljesítéséért. Pavel fáradságot nem ismerve ké­szült barátaival a csillagok közé ve­zető útra Nemcsak jó pilóta és bátor ember, hanem sokoldalú szakember akart lenni, az aerodinamika és elek­tronika alapjainak elsajátítására tö­rekszik. Gyenge már a szó ereje, kifakultnak tűn­nek a jelzők, amikor hőstettetek nagyságáról akarunk szólni, kedves Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics. Rólatok beszél az egész világ, s ez mindennél többet jelent. Ti, akik a csil­lagok világában a kitű­nően megszerkesztett űrhajókon repültök egymás mellett, örökké fénylő dicsőséget sze­reztetek hazátoknak és az egész emberiségnek. Ha most kezünk elérne hozzátok, magunkhoz ölelnénk benneteket, mert számunkra nem lenne felemelőbb érzés, mint a ti öleléstek. Mi, „földi emberek", tőletek várjuk, hogy elmondjátok nekünk mindazt, amit ott lát­tok és érzékeltek. Al­maink valóraváltói vagytok, a csillagok bátor meghódítói. Randevúkon, tudjá­tok, itt a Földön is, sokszor beszélnek a csillagodról, a Holdról. A ti világűr-randevútok azonban nem ábrándo­zás, hanem igazi tar­talmat ad a nagy cse­lekvésnek. Az ember eltökélte: meghódítja a világűrt. Nektek ju­tott a nagy megtiszte­­lés, hogy űrutas-előd­­jeitek nyomában előbb­re vigyétek ezt a ma­gasztos ügyet. Általatok újból fel­csendült az orosz nyelv dallamos muzsikája a világűrben, amelyet ott fenn már „ismernek". Ti egyszerre ketten is beszélgettetek is, bizo­nyítván, hogy vissza­vonhatatlanul ezen a nyelven írják meg az űrkutatás történetét. Láttuk és hallottuk rohanó űrhajótokat, me. lyekben úgy éreztétek magatokat, mint akár egy földi dolgozószobá­ban. Az űrnaplóba tör­tént feljegyzések, üze­netváltások szeretett hazátok népével és kép­viselőivel, kozmikus­­testvéri szórakozástok egymásközt olyan pá­ratlan esemény, amely­hez még hasonlót sem alkotott az emberi agy. Feljuttattatok a legma­gasabb csúcsra, amelyet a Föld lakója elért, s onnan köszöntitek kom­munizmust építő drága hazátokat. A ti világűr-találko­zástok egy sérthetet­len ügynek, a világbéke nagy ügyének is szol­gálatot tesz. Üzenete­tek nemcsak nekünk szól, a békére vágyók milliós táborának, ha - nem oda Túlra is, ahol „nem értik a ti nyel­vetek". Oda, ahol békés űrhajók helyett inkább pusztító atombombákat próbálnak felküldeni a ti világtokba. Ezért még erősebb és jogosabb üzenetetek: vessenek véget a pusztítás öl­döklő fegyverei készí­tésének és Onnan is szánjanak fel a békés űrhajók. A világűrnek még na­gyobb találkozóra van szüksége. Oly könnyen nem adja meg magát az emberiségnek. De oda csak békés célok­kal lehet indulni. Vár­ják őket a szovjet űr­hajósok, azok, akiket már ismer a világ és azok, akiket majd ez­után ismer meg. -tg-A SÓLYOM ÉS A SAS Nyikolajev és Popovics űrhajósok állandóan rádióösszeköttetésben van­nak egymással és a Földdel. Nyiko­lajev így jelentkezik: — Itt Sólyom! Popovics alezredes jelentkezése vi­szont: — Itt Sas! A rádióállomások hétfőn délelőtt a következő rádióbeszélgetést fogták fel. Popovics: — Itt Sas, hívom Sóly­mot! Jól hallom Önt. Hőmérséklet 18 fok, a levegő nedvessége 65 szá­zalékos. Jól értette? Nyikolajev: — Itt Sólyom, hívom Sast! Értettem. Nálam minden rend­ben. Hőmérséklet 15 fok, a levegő nedvessége 65 °/o-os. Kitűnően érzem magam, jól aludtam. Popovics: — Itt Sas! Kitűnő han­gulatban vagyok. Jól aludtam, reme­kül érzem magam. • A Szovjetunió acéltermelése rö­videsen eléri az Egyesült Államok produkcióját. A szovjet acélöntők fél­évi tervüket 103 %-ra teljesítették és tavaly óta 10 %-kal fokozták a termelést. Munkatermelékenységük pedig 6 %-kal növekedett. Az egész­évi termelés a Szovjetunióban meg­haladja majd a 75 millió tonnát. • Sálán tábornok, a fasiszta OAS- mozgalom életfogytiglani fegyházra ítélt vezetője a párizsi Fayard-kiadó­­val történt megállapodása értelmében emlékiratait készül megírni. Az első kötet „Hat év Indokínában" c. részben Satan a II. világháború alatt de Gaulle tábornokkal folytatott levelezését szándékozik ismertetni. • A Hamburgban megjelenő „Spie­gel" folyóirat hosszabb írásban fog­lalkozott Adenauer párizsi látogatá­sának diplomáciai előkészületeivel. A lap szerint a nyugat-német kancellár kísérőinek jegyzékében 72 órával el­utazása előtt ott szerepelt többek közt a kancellár hű csatlósának, Globke államtitkárnak a neve is, aki tudvalevőleg annak idején Hitler árja­paragrafusait szerkesztette. 24 órával a repülőgép indulása előtt maga Blan­­kenhorn párizsi nagykövet azt taná­csolta Adenauernek, hogy jobb lesz, ha államtitkárát Bonnba hagyja, mivel a „francia nép érzelmei mégsem diri­gálhatok egykönnyen". • Igazságügyi csúcseredmény. Coe Man-haeng, délkóreai bíró 12 óra le­forgása alatt 5196 bűnügyet intézett el, azaz egy perc alatt 7 büntető­ügyet „likvidált". Összesen 4534 vád­lottat ítélt el. • Kennedy - az angyal. Csak nemrégiben lett ismeretes, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnöke 1945-ben (amikor az apja londoni nagykövet volt) Irene Wiley, amerikai szobrásznőnek állt modelt, mint an­gyal egy Szent Terézt és híveit ábrá­zoló fametszet részére, amely a Vati­kán megrendelésére készült. Az újság­írók felkutatták az egész Vatikánt, de a szobrot nem találták meg. A vati­káni irattár szerint a Művet valame­lyik, római püspökséghez tartozó templomban kell keresni. Ezekből azonban mintegy 1000 van. Az ameri­kai újságírók jelenleg a római és a környékbeli templomokban keresik elnöküket - az angyalt. Nyugdíjazták a gyilkos foállamügyészt A bonni kormány az ismert Oberländer-ügy óta először volt kénytelen újra meneszteni egyik legfontosabb hivatalnokát. Ez év áprilisában kapta birodalmi főállamügyészi kinevezését Frankel államügyész, akinek náci­­üzelmeiről az elmúlt évek folyamán gyakrabban írtak az NDK-lapok. Mindez azonban nem zavarta Adenauerékat abban, hogy Frankéit magas posztjára ki né nevezzék. De újabban egyes NDK-ban megjelenő újságok arról szántottak be, hogy Frankel úr a Hitler-uralom alatt legkevesebb 34 esetben követelt halálos ítéletet német hazafiak ellen, illetve hozzájárult halálos ítéletek végrehajtásához. Az erre vonatkozó bírósági iratok fotó­kópiáit is nyilvánosságra hozták. Bármennyire is vakarták a fejüket az illetékes tényezők — Éránkéi úr helyzete tarthatatlanná vált és azonnali hatállyal — nyugdíjazták. így sem járt azonban rosszul, ha tekintetbe vesszük, hogy havi nyugdíját 2000 márkában állapították meg. Miután pedig Frankel úr a halálos ítéletek túlnyomó részét a hitleri fajvédő törvényekre hivatkozva hozta, joggal kérdezhetjük, mikor tűnik el a sülyesztőben e fajvédő törvények szerzője, Adenauer kedvence, Globke államtitkár úr? A német kérdés rendezése nem tűr halasztást 2 fíimffusr 1962. augusztus 15. EGY ÉVVEL ezelőtt, 1961. augusz­tus 13-án a Német Demokratikus Köztársaság népe gátat emelt fővá­rosában a szocializmus kártevői ellen, akik addig szabadon szivárogtak át Nyugat-Berlinből. Az NDK kormánya egy önálló, független ország érdekei­nek védelmében tett törvényes intéz­kedéssel elzárta a csatornákat és kettészelte mindazokat az ereket, amelyeken keresztül a kapitalizmus mérges kórokozói — kémkedés, di­­verziós cselekmények, felforgatás, szabotáscselekmények — Nyugat- Berlinből akadály nélkül hatoltak he az NDK területére. Természetesen ezzel az intézkedéssel még mindig nem oldódott meg az NDK, a Szov­jetunió és a többi szocialista állam részéről oly sokszor sürgetett német békeszerződés és Nyugát-Berlin prob­lémájának rendezése. A „frontvárosban“ változatlanul ab­normális a helyzet, mert a potsdami egyezményekből származó megszállási státus régen elavult, és a külföldi katonai egységek jelenléte Nyugat- Berlinben ma már teljesen indoko­latlan. A Szovjetunió és az NDK, va­lamint az egész szocialista tábor minden igyekezetével azon van, hogy tárgyalások útján, a nyugati hatal­makkal kötendő megállapodással, alá­írják a német békeszerződést, amely­­lyel megoldanánk ezt az évek óta fennálló súlyos problémát. Nyugat-Berlin jelenlegi helyzete gazdasági szempontból is tarthatat­lan. Mindenek előtt azért, mert a város teljesen elszigetelten él az ún. természetes hátországtól. A város gazdasági kapcsolatai a bonni állam­mal természetellenesen mesterkéltek. Nyugat-Berlin szoros kötelékei a nyugat-németországi piachoz kedve­zőtlen feltételeket teremtenek a vá­ros fejlődésére. A „frontváros“ elértéktelenésének egyik jellegzetessége, hogy elvesz­tette gazdasági önellátását. Még a háború előtt aktív jövedelmű volt, ma gazdasági mérlege teljesen passzív. 1959-ig évente átlagosan 1200 millió márkát tett ki deficitje. Ezeket a pénzügyi nehézségeket használta fel a bonni kormány ürügynek, hogy Nyugat-Berlint a szövetségi költség­­vetésből állandó segélyekkel lássa el. Ezenkívül jelentős tételeket kapott a város az amerikai segély keretében is. Mindezt összevéve Willy Brandt városa összesen 13 738 millió márkát kapott. Ennek ellenére mégsem tud­ták megszilárdítani a város gazdasági helyzetét, amely továbbra is defici­tes és a bonni kormány hiába eről­ködik, a monopóliumoknak semmi kedvük nincs további nyugat-berlini beruházásokra. Amikor a Szovjetunió 1958-ban ajánlatot tett Nyugat-Berlinnek sza­bad, demilitarizált várossá nyilvání­tására, Bonnban új intézkedéseket hoztak. Minden áron be akarták bi­zonyítani, hogy a város az ő gazda­sági rendszerük keretében jobb gaz­dasági feltételekre számíthat. Egy évre rá, 1959. márciusában a szövet­ségi parlament már az ötödik kiegé­szítő törvényt szavazta meg Nyugat- Berlin gazdasági megsegítésére és 100 millió márkáról 500 millió már­kára emelte az állami segély össze­gét, hogy fedezhessék a városnak szánt árú szállítási és egyéb költsé­geit. Az NDK Minisztertanácsa által ta­valy augusztus 13-án kiadott rendelet véget vetett a diverzáns spekulá­cióknak és biztosította az NDK gaz­daságának egészséges fejlődését. Ami pedig Nyugat-Berlint illeti, e város gazdasági lehetőségeit, politikai és társadalmi helyzetét nem szabhatják meg Bonnban az esetről-esetre ösz­­szetákolt megállapodások szerint. Csakis kölcsönösen előnyös kereske­delmi kapcsolatok a demokratikus Berlinnel, az NDK-val és a szocia­lista tábor többi országaival old­hatja meg vélegesen a város gazda­sági helyzetét. Hogy Nyugat-Berlin valóban fekély Európa testén, amely állandóan mér­gezi a nemzetközi légkört és egyre inkább egy új világháború kitörésé­nek veszélyes tűzfészkévé válik, bi­zonyítja a Berlinben nemrég meg­tartott nemzetközi sajtóértekezlet, amelyen több szocialista ország hír­­ügynöksége, köztük a szovjet TASZSZ. az NDK-beli ADN, a csehszlovák CTK és a magyar MTI „Tények Nyugat- Berlinről" című leleplező dokumen­tum-gyűjteményt tárt a nyilvánosság elé. A könyv kiadása nagyon is idő­szerű. mert a benne közölt megcá­folhatatlan adatok és tények újabb bizonyítékát szolgáltatják annak, mennyire abnormális és veszedelmes jelenleg a nyugat-berlini helyzet. A könyv szigorúan tárgyilagos hang­nemben, dokumentációs pontossággal vizsgálja — akták, bírósági jegyző­könyvek és bizonyítási eljárások adatai alapján — azokat a tényeket, amelyeket a Varsói Szerződés orszá­gainak illetékes szervei bocsátottak a hírszolgálati irodák rendelkezésére. Tanulságos például „Nyugat-Berlin -a kémkedés és a diverzió fő bá­zisa“ című fejezet, amelyből meg­tudjuk, hogy eddig több mint 90 az olyan nyugat-berlini épületek száma, amelyek a titkos szolgálatok által irányított kártevésre szolgálnak. Jel­lemző, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba és más szocialista or­szágokba irányított kémeket jórészt a bűnözők soraiból toborozzák. A könyv megemlíti pl., hogy az NDK bíróságai által elítélt kémek közül minden ötödik rablásért, sikkasztá­sért vagy más bűnök miatt már ko­rábban börtönbe ítélt személyek. Egy éve annak, hogy ezeknek a kártevő személyeknek, szabad mozgá­sának gátat vetett az NDK dolgozó népe. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is elengedhetetlenül szükséges intéz­kedés volt. Ezzel azonban még nem oldódott meg a nemzetközi helyzet egyik legfontosabb kérdése, a német békeszerződés megkötése és Nyugat- Berlin problémájának rendezése. A Szovjetunió és a többi szocialista állam most minden igyekezetét arra irányítja, hogy a legrövidebb időn belül megoldódjék ez az égetően sür­gős probléma/ Juraj Svrcina A Vosztok-3 és a Vosztok-4 szovjet űrhajók, amelyeket Nyikolajev őr­nagy és Popovics alezredes irányíta­nak, folytatják az előre megjelölt űr­kutatási program végrehajtását. Hét­főn 17 óráig a Vosztok-3 űrhajó 37- szer, a Vosztok-4 pedig 21-szer ke­rülte meg a Földet. Hétfőn este mindkét űrutas aludni Valamennyi rádióállomás félbesza­­dtotta adását, amikor a szovjet rádió közölte a TASZSZ hírügynökség hiva­talos jelentését a Vosztok-3 és Vosz­tok-4 sikeres kilövéséről. Még a bur­­tsoá lapok is első oldalon közölték Mylkolajev és Popovics szovjet űrha­jósok páratlan győzelmét. Londonban a szombaton este meg­jelenő lapok már beszámoltak a Vosz-Program szerint haladnak a „kozmikus testvérek,, tok-3 útjáról. Az esemény megtörte a hagyományokat. Az angol lapokban ugyanis a hét végén rendszerint csak sporteseményekről lehet olvasni. Eb­ben az esetben azonban a lap szen­zációja Nyikolajev őrnagy repülése volt. A Bild am Sonntag című nyugat­német lap öles címek alatt számolt be a szovjet tudomány és technika újabb diadaláról. A francia állami rádió hangszalag­ról közvetítette a szovjet űrhajós beszélgetését a Földdel. Bulgáriában pillanatqk alatt terjedt el a Vosztok-3 felbocsátásának híre. A rádió többször közvetítette a TASZSZ híradásait. De így volt ez Havannában, Buda­pesten, Berlinben, Bukarestben, Del­hiben és másutt is. Az egész világ közvéleménye hihetetlen gyorsaság­gal tudomást szerzett a szovjet tudo­mány ragyogó győzelméről. Ä kommunizmus és a béke erőinek ragyogó győzelme Nyikolajev és Popovics űrhajósok diadalűtia kik, hogy a szovjet haza nagyon vár­ja hős fiainak ölelését.

Next

/
Thumbnails
Contents