Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-12 / 64. szám
öttömnyi kis legénykoromban sehogy sem tudtam megérteni, hogy vasárnap miért nem szabad azt csinálni, amit más napokon. Bármit is kezdtem, anyám mindig rám szólt: — „Tedd le azt a Szarajevót, mert a kezedre ütök. Nem tudod, hogy vasárnap van, nem szabad faricsgálni". - Vagy így: „Hagyod abba azonnal azt a sárfészek gyúrást, teszed le azt a kalapácsot!'' Még gombozni sem volt szabad vasárnap. Anyám gyakran hangoztatta: „Aki vasárnap dolgozik, azt megveri az isten!“ Vasár- és ünnepnap jobbik ruhámat kellett felhúzni. Ha véletlenül hiányzott róla valahonnan egy gomb (ami gyakran előfordult), anyám jelesebb ünnepeken azt sem volt hajlandó jelvarrni. Az ünneplő gúnya felhúzása azt is jelentette, hogy úgy kellett viselkedni, mint egy „szentnek". Nem lehetett leülni a földre, fára mászni, lovazni, szóval semmit, ami a gyermekvilág kedvenc szórakozásai közé tartozik. Ezenkívül minden vasárnap templomba is kellett menni. Ott hosszú■ prédikációt hallgattam végig, amiből semmit nem értettem. A templom bejáratánál lévő szegények egyházában szoktam ülni a nagymamámmal. A templomnak ebben a legeldugottabb sarkában meghúzódó kopott, feketeruhás asszonyseregtől jóformán semmit sem láttam. Unalmamban az orromat piszkáltam, körmöm rágtam, a kezembe nyomott olvasót tépegettem - amíg a nagymamám szigorúan rendre nem utasított. fisé, litánia, terefere a házelőtti kispadon, s nekünk ott kellett ücsörögni a szülök mellett. így volt ez vasárnapokon évról-évre, amíg apám kölcsönpénzen nem vett két hóid földet. Apámnak régi vágya, álma valósult meg az „istenhátamögötti“ két holddal. Koratavasztól az esténkénti beszélgetés témája a földdel járó gond és öröm volt. „Nincs pénz a szántásra" - mondta apám. „Majd ledolgozod“ — bíztatta anyám. Aztán a mi kukoricánkról beszéltek, amely már szépen sorol, a mi krumplinkról, amelyik kiválik a többi közül. „Olyan a búzánk, mint a nád" - mondogatta apám. Apám akkoriban harmadmagával aratott szakmányt egy „nyakas“ nagygazdánál. Közel 50 hold várt évente három kaszásra. A forró júliusi napokon volt mit csinálni látástól vakulásig. Az előző években ment is minden símán, nem volt semmi fennakadás. Egyetlen gond a gazda gabonája volt. De most sokszor csak az apám kaszája suhintott a gazda földjén, gondolata a saját kis birtokán kalandozott. Ott is beérett már a gabona, erősen kunkorodtak a kövér kalászok.- Aratni kéne már azt is - sóhajtott esténként halálra fáradt apám. Szólt is a gazdának, hogy engedje el egy napra.- Megbolondultál? - hangzott a válasz - majd ha az enyémet befejezitek. Különben meg egész vasárnap otthon lazsálsz ...- Vasárnap... aratni? - botránkozott meg apám.- Miért, talán félsz, hogy elvisz az ördög - gúnyolódott a bivalynyakú paraszt. — Lesz, ami lesz, gazduram - szólt bele a beszélgetésbe Kovács Pista, qpám aratótársa — vasárnap mégsem aratunk. Azon úgy sem lenne az isten áldása. — En egy szóval sem mondom, hogy vasárnap arassatok — ugrott fel kétkerekű bricskájára a gazda és elkocsizott. Apám két este is elkezdte, míg végül kinyögte a vasárnapi aratást. Anyám nem akart hinni a fülének. Végül az apámat meg a gazdát is lehordta mindenféle eretneknek, istentagadónak. Apám meg szontyolodva hallgatott el. Másnap azonban újra előhozakodott az aratással. Anyám végül megtört és ráállt a vasárnapi aratásra. Vasárnap pirkadat előtt indultak. Anyám nem igen aludt, mert a frissen főtt bab már az ételhordóban gözölgött. Jócskán vittek belőle, hogy jusson reggelire, ebédre is. Már tizedmagával sütött a nap, mi még mindig az ágyban hancúroztunk. ■ Csak az éhség húzott ki a csatatérré változott vacokból. Elkanaloztuk a babot (közben kétszer is összeverekedtünk), aztán a konyha közepén lyukat ástunk és megkezdődött a gombozás. A bátyám elnyerte az öszszes gombomat. (Azt is, amit a nadrágomról levagdostam). S mivel nem volt hajlandó kölcsönözni, abbamaradt a játék. Előszedtem hát apám fejszéjét és a favágótokét faricsgáltam sokáig. Aztán kibékültem a bátyámmal, lovaztunk, majd vályogot gyúrtunk. Gondtalan játékunkat a templomba hívó harangszó zavarta meg. Egy pillanatra összerezzentünk. De aztán eszünkbe jutott, hogy most minket nem hív. Senki sem mondja „siessetek gyerekek, mert elkésünk!". Boldogan folyt hát a játék, épült a sárvár. Jó délutánba nyúlt az idő, amikor valami dörömbölés zavarta meg önfeledt játékunkat. Mintha valahol messze, hordókat gurítanának le a hegyről. — Zeng — szólt a bátyám. Csak most vettük észre, hogy a merőlegesen tűző napot az előretörő komor felhők gyorsan eltakarják. A sebesen száguldó felhötömeg egykettőre gyászba borította az égboltot. Hirtelen éles villámlás szakította ketté az eget, amelyet hátborzongató mennydörgés követett. A kert végében kapargáló kotlós ijedten szaladgálta körül kiscsibéit. A csibesereg hangosan csipogva szaladt krácsáló anyja után. Otthagyva a féligkész várat, mi is szedtük a sátorfánkat. Kíváncsi ijedtséggel tekintettünk a szürkésfehérre vált felhők felé, amelyen mindenféle alakban cikkázott a villám, recsegett — ropogott az egész égbolt. 'A konyhában megszeppenőe* bújtunk egymáshoz. — Megvert az isten, mert farics gáltunk — súgta ijedten bátyám. Vakító fény, éles csattanás, recscsenés. Mintha ránkszakadt volna az ócska vityilló. Egyik csattanás a másikat érte. A bátyám halálra ijedten bújt az ágy alá. S én nem engedtem el a nadrágját. Már csak az eső zuhogását hallottuk, mégsem mertünk kibújni az ágy alól. Nagysokára bátyám mégis megemberelte magát. — Gyere gyorsan — kiabált izgatottan — ilyet még nem láttál! Az udvar ezüstös fehérségben ragyogott. Gyorsan belegázoltunk a nyári furcsaságba. A bokáig érő jég kellemesen hütötte lábunkat, amelyet kupacokba húztunk össze. Nagyokat kacagtunk, szívből örültünk az újfajta játéklehetőségnek. Örömünk nem sokáig tartott, mert a szétfoszlüdozó felhók közül utat törő, hevesen tűző nap sütésétől a jégkupacok szenynyes vízként folydogáltak el. Tehetetlenül búslakodtunk a menthetetlen jégfillérek fölött, amikor kasza villant a napfényben. Apám meg anyám furcsán hatottak a rájukszáradt ruhákban. Összehúztuk a nyakunkat, mert apám rendszeresen haragos volt, ha kiverte az eső a határból. Csudák csudájára most mosolyogva szólt hozzám. — Nem féltetek, legények? — Mitől? - hencegett bátyám. Apám a favágótöke mellett lévő szilvafára akasztotta kaszáját. — Jaj, csak észre- ne venné a faricsgálást — kalapált a szívem izgatottéin. Észrevette. Az első pillanatban szigorúan ránknézett, de aztán felengedett az arca, mosolygott a szeme. — A fejszét a helyére tehettétek volna - mondta. — Mindjárt kitaposom a hurkátokat — ripakodot ránk anyám. Hányszor a szájatokba rágtam már, hogy vasárnap nem szabad dolgozni —, ragadta meg bátyám fülét. Bátyám szabadulni igyekezett, de sikertelenül. — Nektek meg szabad volt aratni? — kiabálta kétségbeesetten. Nektek mindent szabad?... — Hallgass! — lendült pofonra anyám keze. — Anyjuk!' Hagyj békét annak a gyereknek! — Anyám keze lassan lehanyatlott. A bátyám ijedten ugrott apámhoz. Apám megsimogatta szöszi fejét. — Az egészévi kenyerünket mentettük meg - mondta szinte bocsánatkérően. Legyen ma békesség - lágyult el a hangja, s gondolatban végigtekintett a büszkén sorakozó harminc kereszten. Majd összeszűküli a szeme, elborult az arca, amikor szomszédja, aratótársa földjén derékbatört, kivert, lehullott búzaszálakra terelődött a gondolata. TÓTH DEZSŐ I Emberség, béke, kultúra S ¥ FÄBRY ZOLTÁN 65. születésnapjára » tashfiz felé. Közvetlenül utánuk már a pap is megjelent. Gyevát Jam anyja már nem sírt. Annyi erő sem volt már benne, hogy felfoghatta volna, mi is történt. A gyász teljesen megtörte. A lábai is alig fogadtak már szót. Fájdalma kettős volt. Nem elég, hogy elvesztette a fiát, most meg azt sem engedik a csendőrök, hogy drága halottját haza vigye és otthon, Diószegen temesse el. Gyevát anyja már reggel óta rimánkodott, kérte a járási és a bírósági urakat, könyörgött a csendőröknek, de mindenütt süket fülekre talált. Még mindig reménykedik... A halottasház előtt térdre esik, a kezeit tördeli és a szeme Jánoáík főhadnagyra merevedik ... A meggyilkolt anyja a gyilkoshoz esedezik. ( Hozzálép a többi hozzátartozó is. íz. gatottan, az egyik haraggal, a másik könnyekkel a szemében, de ugyanazt kérdi mind: — Hogyan, még látnunk sem szabad gyermekeinket, testvéreinket? Nyissátok fel a koporsókat! A gyászoló anya mégsem viszi haza fit tetemét, hogy Diószegen temesse el'és a koporsóknak még a fedelét sem szabad elmozdítani ... A temetést sem halasztják holnapra és a csendőrök mások jelenlétét sem tűrik a temetésen. Ilyen temetés még sohasem volt Kosúton. Több volt ott a csendőr, mint a gyászoló. A csendőrök többször is sürgették a papot, hogy amennyire csak lehet, igyekezzen a szertartással. A szülők el sem búcsúzhattak drága halottaiktól. Hozták is már a koporsókat, amikor a sírásó és a segédei kiugráltak a sírgödrökből, idejük sem volt,- hogy olyan mélyre ássák azokat, mint rendesen. És alig hogy leengedték a koporsókat, a csendőrök máris zavarták kifelé a temető kijáratához a gyászolókat. Csak odahaza sírhatták ki magukat. Bratislavában az elnök úr, az Országos Hivatal első tisztviselője mér nagyon türelmetlenkedett. Bizalmas küldönce már felkészült, de a XIV. ügyosztályról még mindig semmi hír. Pedig az ő tervezetét készen kapták meg, csak a már megszokott hivatalos formába kellett öltöztetniük és ellátni a megfelelő paragrafusokkal. Ujjaival türelmetlenül kopogott az asztalon és üres szemekkel bámult az ablakon keresztül az égbolt végtelen kékségébe. Végre! A titkárnője bebocsátja a XIV. ügyosztály vezetőjét. (Folytatjuk.) Nagyjában, de mégis teljes egészében a címben foglalt három gondolat vezeti Fábry Zoltán harcos tollát jövőnkért vívott harcában E három gondolat egysége tömör megfogalmazása mindannak, amiért minden igaz tollat forgató embernek ma élnie és küzdenie kell. Ez a tiszta emberségből fakadó hitvallás nem adhat ember. nek szebb életfeladatot, de elsősorban művésznek, írónak, publicistának, mint felfigyelni mindarra ami az ember békés jövőjét, kulturáltabb életét fenyegeti, s felvenni a harcot a fenyegetés és a fenyegetők ellen. Fábry Zoltánnak megadatott a szivhez és az értelemhez szólni tudás ereje, mely a bátor megnemalkuvás szilárdságával párosult. Mindazokat az erényeket és adottságokat egy kiművelt szellem tudatos bevetésivel állítja az emberség, a béke és a kultúra szolgálatába. A béke igaza című művében Thomas Mannt idézi: „Az ember ne engedjen át semmi teret a halál uralmának.“ Egész életműve igazolja, hogy a nagy német humanista hitvallása Fábry hitvallása is. Alkotó életének nagyobbik részét a második világháború előtt és után a fasizmus szenvedélyes, de emellett tudományosan alapos elemzésének szentelte. Ez nem is lehet másképp. Hiszen ha valaki igenli az emberséget, a békét, és a kultúrát és harcot vállalt ezek védelmében, ismernie kell annak leggyilkosabb ellenlábasát: az embertelenséget, a barbarizmust, a fasizmust. Csak az alapos elemzésből, a történelmi múlt és a társadalmi fejlődés jelenségeinek összehasonlításából kiformálódó megismepés teremthet alapot egy nagy tümeghatást igénylő harchoz. Ebben a rendszeres munkában és a megismert jelenségek tanulságának, a feltárt belső törvényeknek szenvedélyes frontbavetésében van Fábry Zoltán sugárzó hatásának forrása. Idézünk a Hidak és árkok című cikkgyűjteményéből: „Ha igaz, hogy a béke »az emberhez méltó gond«‘elseje, ahogy ezt József Attilánk meghatározta, akkor kezeljük s írjük, védjük és ápoljuk emberhez méltó figyelemmel és fegyelemmel, méltó gonddal és gondossággal." Ilyen tömörséggel és világossággal megfogalmazott program Fábry Zoltán harci munkaprogramja. Ez a program minden emberhez szól és sajátosan a toll harcos eszközét forgató emberhez figyelmeztetésként és tanulságul. A 65 éves Fábry Zoltán üdvözlésével a békéért, az emberségért és az igazi kultúráért küzdő és alkotó harcost köszöntjük, a legszebb emberi értékek védelméért és magatartásáért síkra szálló írót és publicistát, a szlovákiai magyar írás élvonalbeli egyéniségét. Kívánjuk, hogy egészségben és erőben még sokáig teljesíthesse nagyszerű vállalását. P. E. Új fontos tankönyv A szocialista mezőgazdaság gazdaságtanának tárgya a mezőgazdaságban fennálló termelési viszonyoknak és fejlődésüknek vizsgálata a termelőerők jellegével és hatásával összefüggésben. A gazdaságtan a mezőgazdasági termelési viszonyok konkrét formáit és a gazdasági törvényeknek a mezőgazdaságban való megnyilvánulási formáit vizsgálja. Feladata mindenekelőtt az, hogy feltárja azokat a tényezőket, amelyektől a szocialista mezőgazdasági üzemekben a szocialista termelési viszonyok további fejlődése és szilárdulása függ. Ezekkel a problémákkal foglalkozik részletesen* Brada Karel és munkaközösségének kézikönyve; „A szocialista mezőgazdaság gazdaságtana“ címmel. A könyv, amely bizonyára minden mezőgazdasági üzem könyvtárábíti helyet talál, egyszerű nyelvezettel, hozzáférhető módon tárgyalja a szocialista mezőgazdaságtanával öszszefüggő problémákat, mint külön tudományágat. Áttanulmányozásával tárgykörben kevésbé jártas olvasó is megfelelő alapismeretekre tehet szert, ami megkönnyíti a komplikáltabb gazdaságtan! kérdések megértését is. Bevezető fejezeteiben a szerzők az ipar és a mezőgazdaság feladatáról és a népgazdaságban elfoglalt helyéről adnak felvilágosítást. Ismertetik a mezőgazdaság sajátosságait a népgazdaság többi ágazataival szemben, majd a szocialista mezőgazdaság feladatairól beszélnek. A további fejezetek a mezőgazdaság termelési viszonyairól, a szocialista mezőgazdaság termelőerőiről és termelési feltételeiről tárgyalnak. Nagy terjedelmű fejezet foglalkozik a szociaffsta mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának eredményeivel, amelyben nagy súlyt helyeznek a legfontosabb mutatók részletezésére. Ezt követi az önköltéég fogalmáról és ismeretének jelentőségéről szőlő fejezet, amely külön tárgyalja az állami gazdaságok és egységes földmüvesszövetkezetek önköltségének kalkulálását a termelés minden szakaszán s végül rámutatnak az önköltségcsökkentés útjaira. A további fejezet a gazdálkodás eredményeinek elosztásáról szöl a szocialista mezőgazdaságiVüzemekben s ezzel kapcsolatban a szerzők nagy fontosságot tulajdonítanak a mezőgazdasági termelés belterjessé tételének. Ezzel szorosan összefügg a következő fejezet is, amely a munkatermelékenység fogalmáról, méréséről és mutatóiról, valamint emelésének módjairól ad részletes magyarázatot. Értékes ismeretekre talál az olvasó a további fejezetekben is, amelyek a szocialista mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségével és a mezőgazdasági termelés hatékonyságával foglalkoznak. A könyv befejező része a szocialista mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának gazdasági elemzését tartalmazza. Az olvasó a mű utolsó oldalain megtalálja a szövegben előforduló fontosabb szakkifejezések magyarszlovák szótárát is. A kézikönyv a mezőgazdasági műszaki középiskolák tananyagéul szolgál, azonban bizonyos menynyiségü példányszám a levelező tanulók és az olvasó közönség rendelkezésére áll. (Oldalszám 209, ára fűzvé 8,40 Kis). LMI A lakásprobléma megoldása — fő- , leg városainkban — sok fejtörést okoz. Gyors és célszerű megoldásnak mutatkozik azonban a szövetkezeti lakásépítés. Lucsenyecben is teljes ütemben folyik a szövetkezeti lakásépítés. Októ-( berben adják át a boldog tulajdonosoknak az első 72 lakást, de a következő 72 lakásos tömb szintén hamarosan elkészül. Felvételünk a Május 1 téren folyó szövetkezeti lakásépítést ábrázolja. (Agócs Vilmos felvétele) fÖUHKMíf 7 1962. augusztus 12.
