Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-11 / 12. szám

Kulturális élet a lévai járásban Falvainkon talán most, ezekben a Ezért tehát a sáróiak a „Bolondos napokban vesz teljes lendületet, csú­csosodik ki a kulturális tevékenység. Igen, ilyenkor, a tél derekán lehe­tünk évről-évre tanúi falvainkon a kulturális élet igazi pezsdülésének. Ennek több oka van természetesen. Elsősorban az, hogy a tél elején induló műkedvelő csoportok nagy többsége ebben az időszakban ér a célegyenesbe, illetve ez idő tájt jut el a heteken, hónapokorj keresztül nagy gonddal begyakorolt műsor, avagy színmű bemutatásához. Máso­dik okként az eredményesen működő kulturális csoportok jó példáját könyvelhetjük el, amelyek példája nyomán egyre-másra alakulnak meg a különböző szervezetek műkedvelő együttesei, s nagy sebbel-lobbal — lehetőleg még a szezonban — látnak hozzá egy-egy színmű betanulásához, abban a reményben, hogy legalább még a farsang farkán bemutatásra kerül a kiválasztott színmű. Ez az időszak a vendégszereplé­sek időszaka is. Több olyan színjátszó csoportot találunk, amely már tíznél is több helyen előadta az otthon nagy sikerrel bemutatott színművet. Bár falvaink kulturális életének keresztmetszetét vizsgálgatva a leg­szélesebb réteget a színjátszás ké­pezi, szólnunk kell arról is1, hogy most ezekben a napokban fejeződ­nek be, illetve közelednek a befeje­zéshez a különböző tanfolyamok, amelyek szintén egy-egy kulturális rendezvény megszervezésével igye­keznek pontot, találóbban mondva' felkiáltójelet tenni a többhetes tanu­lás végére. Itt elsősorban a szabá­­szati- és varró tanfolyamokra, ame­lyek mint az már szokássá vált divatbemutatóval, s utána a főző­tanfolyamokra, amelyek — könnyű kitalálni — a nagy műgonddal elké­szített ételek „országos“ kóstolgatá­sával, jő borral való meglocsolgatá­­sával, de mindkét esetben kulturális műsorral végződnek. S mindezeken kívül — felsorolni is sok lenne — azoknak a különböző rendezvényeknek — irodalmi estek­nek, vitaesteknek, tanfolyamoknak, összejöveteleknek — a számát, ame­lyek falvainkat e napokban valóság­gal elárasztják. Mi ezúttal a lévai járásból adunk olvasóinknak ízelítőt — CSEMADOK vonalon — ahol nem kevésbé moz­galmas a kulturális élet mint má­sutt. Természetesen egy cikk keretében korántsem lehet számot adni mind­arról a munkáról, amelyet a lévai járás 69 CSEMADOK szervezete vé­gez. Az előtérbe, a legnagyobb ak­cióként a szocialista dráma feszti­válját helyezhetjük. A csoportok már piajdnem mindenütt felkészültek a fesztivál keretében bemutatandó szín­művek betanulásával, sőt, amint azt a CSEMADOK lévai járási titkársá­gán megtudtuk az értékelő bizottság is megkezdte a munkáját, illetve az értékelést. vasárnap" című három felvonásos bohózatot készítették elő s ebben nem is lenne semmi kifogásolni való, de ... Katajev előbb említett, nagy közkedveltségnek örvendő alkotását a pásztóiak is bemutatják. Tehát két csoport. S ha meggondoljuk — bár a fesztivál változatosságának a kárára lesz, az bizonyos — érdekes is lehet az ugyanazon színmüvet be­mutató csoportok, konkréten az em­lített két csoport versengése a jobb helyezésért. Sőt, talán még bizonyos tekintetben hasznos is lehet az ilyesmi, már ami a teljesítményeket, jobban mondva a színvonalat illeti. Viszont van egy nagyobb baj is ... S ha most szellemeskedni akarnánk, azt mondanánk, hogy mégpedig a szerelemmel van ez a nagyobb baj. Ugyanis az egegiek, a nagysallóiak, a lökiek, a szakállasiak is Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel“ című, országszerte nagy sikert aratott színművével neveztek be a szocia­lista dráma fesztiváljára. (S ez még nem végleges szám!) Tagadhatatlan, hogy ez már bizo­nyos egyoldalúsághoz, s nem utolsó sorban a fesztivál ellaposodásához vezethet. A szocialista dráma fesztiválján a változatosságot azok a csoportok nyújtják majd, amelyek jól körül­néztek a színmű kiadó polcain. A farnadiak Egri Viktor „Házasság“, a fegyvernemek Kónya József „Mi is emberek vagyunk“, a csatáik — ők néztek körül talán a legjobban — A. Kudja „Hulló virágszirmok“ című. színművével neveztek be. A csataiak választása tehát olyan darabra esett, amelynek eszmei mondanivalója az atomháború ellen száll harcba s a béke megvédésére mozgósítja a né­zőt. S a csataiak az előbb említett színművel párhuzamosan Sipos J. „Dalol a nyár“ című színművét is bemutatja. Nos, epnyit a színjátszók­ról, ennyi a tapasztalatunk a CSE­MADOK helyi szervezeteinek a mű­sorpolitikájáról, amely bár erősen kifogásolható, mégis mentes a gics­­cses, agyoncsépelt népszínművektől, mégis a mai színművek felé hajlik s mégis hinni merjük, hogy ebből az egyoldalúságból hamarosan ezer­színű tarkaság lesz, bár ez színmű­íróink érdeme is lenne. Nos, mint azt már említettük, fa­lusi kulturális életünk egyre sokré­tűbb, színesebb s így tehát nemcsak a színjátszócsoportok munkájáról kell szólnunk, hanem másról is. Ébredeznek, éledeznek a tánccso­portok is. Az ő számukra inkább a tél jelent pihenőt — már ami a fel­lépéseket illeti. A CSEMADOK járási vezetősége á közeli napokban tánc­tanfolyamot rendez a tánccsoportok vezetői számára. Miért éppen most? Hát a népi muzsika, a bőszoknya, a feszes csizma, a ropogós csárdás szerelmesei immár a tavaszra gon­dolnak, pontosabb a dalos, táncos találkozók tavaszutói, nyárelejei és őszi idényére. Mert ugyebár minden­nek meg van a maga ideje. Ezért a tánccsoportoknak már e hónap fo­lyamán el kell kezdeniük a rendsze­res próbákat. Persze nem akarjuk azt állítani, hogy januárban és de­cemberben nem akadt volna erre idő, de ha e két hónap stagnációjá­­nak az okát kutatjuk, talán rájövünk arra, hogy a fürge tavaszi táncosok a téli hónapokban fürge színjátszók, legalább is jelentős részük, s így tehát a vagy ez, vagy az alapon a táncpróbák lassan-lassan elmaradnak. A járásban egyedül csak a lévai he­lyi csoport táncegyüttese próbál és lép fel rendszeresen, s mondanunk sem kellene, hogy ez a rendszeresség lényegesen befolyásolja a színvonal állandó emelkedését, javulását. A lévai járásban egy pillanatra sem szünetel talán az irodalmi estek szervezése, megrendezése. A CSEMA­DOK járási titkárának a szavaival élve, ezt a problémát állandóan a felszínen tartják. Csak néhány jól sikerült irodalmi estről teszünk em­lítést. Üjbarson nagy sikerrel zajlott le a Jilemnicky-est, Kálnán, Csontos Vilmos és Lovicsek Béla részvételé­vel emlékezetes vitaestet rendeztek meg. Az elmúlt év folyamán több­ször lenn jártak a járásban Egri Vik­tor, Gyurcsó István és Szőke József, s a megtartott irodalmi estek úgy­szólván mindenütt a várakozásnak megfelelően, jól sikerültek. Bizonyá­ra nem új tapasztalat, de tény az, hogy az írók jelenléte sokat segít az irodalmi estek már-már helyenként ellaposodó, színvonaltalan, könyvis­mertetések felolvasására szorítkozó színvonalán, s talán mondanunk sem kellene, hogy nagyobb tömeget vonz. nagyobb érdeklődést kelt fel. Elkeserítő a helyzet az énekkarok terén. Felnőtt énekkar nem működik a járásban. Nem működik egyetlen CSEMADOK énekkar sem olyan já­rásban, ahol 5500 tagot tartanak nyilván. S ami a legcsodálatosabb még Léván sem működik énekkar, pedig ha jól meggondoljuk, jtt csak akadna szakember, zeneértő peda­gógus, aki vezetni tudná és kedve is • lenne hozzá. S azt sem hisszük, hogy falvainkban nem akad ilyen tanító. Akad. Hogyne akadna. A legjobb az lenne természetesen, ha olyan akad­na, akinek bár a tapasztalatai, szak­mai ismeretei nem is kielégítőek, de kedve van hozzá és szívügyének te­kinti az énekkarok, az ének kultúra ügyét falvainkon. A szakmai tudás megszerzése, természetesen ha adott­sága van az illetőnek, csak szorgalom kérdése, különben ha jól értesültünk a CSEMADOK központi szervei éven­te rendeznek karvezetői tanfolyamo­kat, ahol a fiatal pedagógusnak al­kalma nyílna a szaktudás bővítésére. Ami pedig a tapasztalatot illeti, hát mindeddig nem tudunk róla, hogy bő tapasztalatokkal rendelkező ériekkar­­vezető jött volna a világra. Ennyit a járás CSEMADOK szerve­zeteiről, ennyit a végzett munkáról, ennyit a fogyatékosságokról. P. I. Nehéz lenne el­dönteni, hogy a ké­pen látható kislány bátorsága, vagy a mellette ülő farkas­kutya szelídsége igazolja e kedves felvétel élethűsé­gét. Bárhogy is van, egy biztos: a fel­vétel pillanatában egyikük sem gon­dolt haragra ... (Foto: inz. Cestrová) Röviden szóljunk talán arról, hogy mivel készültek az egyes csoportok. A szocialista dráma fesztiválja elne­vezés részben és lényegében elárulja milyen irányú, milyen jellegű szín­művek bemutatására kerül sor. Szo­cialista, a mai életünket tükröző drámai alkotásoknak kell természet­szerűen képeznie a fesztivál tartal­mát. Másként nem is lehet, hiszen ezt szabja meg a fesztivál kerete. ■ Berlinben, a Csehszlovák Kultu­rális Központban kiállítás nyílt meg a gyermekek és az ifjúság számára, amelyen mintegy 200 könyvet állítot­tak ki. Rövid gyermekfilmek is ke­rültek bemutatásra, A kiállítást ké­sőbb Drezdába helyezik át. ■ A páduai egyetem 350 tanára sztrájkba lépett az alacsony fizetések miatt, amelyet gyakran nem is kap­nak meg időben. ■ A Moszkvai Nagyszínház balett­együttese afrikai körútja során e napokban Addis-Abebában szerepel nagy sikerrel. ■ Moszkvában március 2-án kez­dődik a II. nemzetközi P. I. Csajkov­szkij verseny, amelyen 33 ország 40 zenésze vesz részt. ■ Zlaté Moravcében megalakult a műkedvelők állandó színháza, amely a Jankó Kráf Színház nevet viseli. 1962-ben több mint 200 előadást tar­tanak a műkedvelők. 1962. február 11. A szürkület úgy ült a szobában, mint a sötét szűrös, hallgatag pásztorember. András gazda a falilócához vetette széles hátát és meg se moc­cant. Szinte a lélegzetét is visszafojtotta, nehogy háborgassa a bóbiskoló csendet. Annál nyugtala­nabbul kergették egymást gondolatai: „Tavaly bezzeg nem értem volna így rá,... Most?__Mi van az istállómban? Egy tehén... A lovakat is összeszedték Ugyan mit hoz a tavasz? Megkezdődik a munka a közösben. Hm ... Dolgozhatok akár Szöges Jani, meg a többi zsellér ...“ Hirtelen megnyílt az ajtó. Terebélyes párja for­dult be rajta. Az asszony fölgyújtotta a villanyt, behúzta a függönyt, leszűrte a tejet, azután leült a férje mellé. Hallgattak. Panni únta meg először. — Jön a tavasz. Dirigál majd a szövetkezet elnöke. — Elég baj az — gyújtott rá keserűen a gazda. — Nem sütöttél ki semmi okosat? — vágott szavába az asszony. András bodorított néhány füstfelhőt majd von­tatottan megszólalt. — Holnap bemegyek a városba. Elintézem a beteg segélyzőt... — Elviszed a háztól azt a kevés megtakarított pénzt is — sopánkodott az asszony. — Pedig sze­rettem volna hús vét ra új kabátot varratni. Ha oda is a föld, meg minden, mégsem járhatok úgy mint Szöges Teri vagy Botos Julcsa... A templomban miénk marad az első sor ... — Tudom, hogy ezer helyre kell a pénz, hogyne tudnám. De aki tartozik a betegsegélyzővel, nem kaphat öregsegélyt, se rokkantságit, se nyugdíjat se semmit... — Szakadna rájuk az a magasságos ég — fo­hászkodott az asszony, magában még cifrábbakat is kanyarítva. — Szóval orvoshoz mégy. Követed Patkós, Pin tye, meg a többi példáját. Jól teszed András Hétrét görnyedhetnél a határon. Ki fog dolgozni? Az a néhány zsellér? Nincs értelme! Kettecskén megélünk a iég hátán is. Meg ám. Gyerek nem sir ... — fejezte be összeszorítva ajkát, nehogy sóhaj törjön elő, mert ha erre terelődött a szó, keserűség fogta el, hogy mellét, mely még most is feszíti viganóját, sohase szopta csecsemő. — Ügy gondolom — folytatta Perjés —, hogy mivel a szívem ezelőtt is fájogatott, hát elmegyek a doktorhoz, kezeltetem magam és kérem a rok­kantsági segélyt. Vagy legalább könnyű munkára utaltatom magam. — Az öreg orvos van-e még dtt? — vetette közbe a felesége, míg a párolgó ételt az asztalra készítette. — Akkor szüret lenne - derült fel Perjés gazda arca. Vacsora után korán nyugovóra tértek. Nehezen szállt álom a szemükre. Mellükre nehezedett bá­natuk, a közös — és a nagy ház csendje. Másnap már korán reggel útrakelt András gaz­da. Gyalog indult. Közel a város. A kelő nap sugarai szerteszét áradnak a tájon. Itt-ott még hó csillog ... Nemsokára itt a tavasz. Elgyönyör­ködött a tájon, ám nyomban elkedvetlenedett. A szövetkezet elnöke tartott vele szembe, már messziről köszönt. — Jó reggelt András gazda, hát hová igyek­szik? Nagy szükség lenne ám a dolgos kézre... Három traktort kaptunk a trágyahordáshoz ... Csak győznénk megrakni. — Orvoshoz megyek — vágott keserves ábrá­­zatot András. Annyira sajog a szívem táján. Azt hittem meg se látom a mai napot. No, de aki áll, nem halad Minden jót . . — Na, megint egy szívbajos - morfondírozott mintegy magában az elnök, s tovább indult. Perjés egész úton fjistölgött magában. „Aki ■szövetkezetét akart, hát dolgozzon magának.“ Nem sietett, mégis kiverte a veríték, amikorra a rendelőhöz ért. Kicsit remegett a keze, bizony­talan kopogás után benyitott. — Vetkőzzön le — szólt rá a fiatal orvos, föl se nézve, amíg ing nélkül nem állt előtte. — A szíve? Perjést rossz sejtelem fogta el. Lám, már nem az öreg doktor van itt. Fulladozó hangon vála­szolt. — Igen. Állandóan szúr, hasogat. Az orvos alaposan megvizsgálta. Megmérte a vérnyomását... — Ezelőtt is érezte? - kérdezte nyugodt, barátságos hangon — Ereztem, kérem alássan... De akkor még fiatalabb voltam, könnyebben elviseltem. Eljár az idő doktor úr. Ötven felé járok. — Hát valóban észleltem a szíve körül kóros tünetet — veregette vállon az orvos — de két­ségbeesésre nincs oka. Inkább elzsírosodási folya­mat ez. Kerülje a sós és fűszeres ételeket, az alkoholt és az erős dohányzást. Nagyon jót tesz a szabad levegőn való mozgás, a rendszeres, de nem túlfeszített mezei munka. Viszont látásra két hét múlva. Természetesen csak ha szükségét érzi — búcsúzott a doktor jóindulatú mosollyal. A kedves tavaszi nap hiába simogatta hazafelé András gazdát Az ébredező táj arany áradatban úszott. A boldogságtól áradó tájban csak Perjés mozgott sötét árnyként. Föl se nézett, csak ami­kor falujába ért. Traktor közeledett felé. Perjés káromkodását nyeldesve húzódott el útjából a házak mellé. A kocsiról Varjas Józsi kiáltott feléje. — András gazda, a rakodásnál elkellne egy jó­­erőben levő ember. Perjést végképp elfutotta a méreg. Egykedvű­séget színlelve bólintott. Mogorván lökte be a kiskaput. — Sikerült-e? - lépett eléje felesége kellemes ebédszagot árasztva Perjés felelet helyett csak vállat vont. Az ebé­det is szótlanul ette, csak utána fordult az asszo­nya■ felé. — Hozd a viselőt, azt az erősebbet... Meg •i villát .. Még kimegyek ... — Hová? - csodálkozott el az asszony. — Ganajt rakni. Nem tudom ráírta-e a eceptre a porok mellé a doktor — folytatta ke­sernyés mosollyal - de nagyon ajánlotta. — Na, ilyenek ezek a mai orvosok — sopán­kodott az asszony, de azért vitte a viselőt, meg a villát... • Lóska Lajos Falvainkon aránylag szép számban élnek értelmiségi dolgozók, olyanok, akik nem dolgoznak a faluban. Ezek­nek az elvtársaknak persze nem sza­badna úgy gondolkozniok, hogy amennyiben nem a faluban dolgoz­nak, nem felelősek falujuk kulturális fejlődéséért. Ha a falun élő dolgozó értelmiség valóban feladatának tekintené fal­vaink kulturális életének fellendíté­sét, nagyszerű eredmények születhet­nének. Szövetkezeteinkben — falunkban Is — a korszerű technológia alkalmazá­sa szakmailag képzett, művelt embe­reket követel. Fontos lenne, hogy a szövetkezet minél több tagját küldje el különböző mezőgazdasági iskolára. A kulturális alap ésszerű felhaszná­lása lehetővé tenné azt is, hogy a téli hónapkban a szövetkezeti tagság minél több értékes, esetleg filmelő­adással összekötött ismeretterjesztő-, tudományos- és szakmai előadást, előadássorozatot hallgasson végig. Gondolni kellette arra is, hogy a szö­vetkezetek könyvtárát — ha van — a szakkönyvek tömegével bővítsék ki. Ez bizonyára nagy hasznára válna a tagságnak. A szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság karöltve a többi kulturális dolgozóval kollektíván legyen irányí­tója a népművelési munkának, Baráti segítséget kell nyújtanunk egymás­nak, hogy a falusi embert megtanít­suk, rászoktassuk a kulturális életre, és a kulturális tevékenységre. Öröm­­, mel üdvözöljük a „Szabad Földmű­­ves“-ben indított vitát és bízunk . benne, hogy a lap hasábjain értékes tapasztalatcsere alakul majd ki. K u r u c z Nándorné, Izsa Falvainkon a kulturális élet, annak fejlődése, általában még nem bonta­kozott ki teljesen. Bár a falu az évek folyamán hatalmas változásokon ment keresztül, rengeteget fejlődött, ezzel a fejlődéssel nem tartott lépést a kulturális élet fejlődése. Feltehető tehát a kérdés mennyit és mit tet­tünk annak érdekében, hogy gazda­sági téren átalakult falvainkon dol­gozóink kulturális élete is átalakul­jon, illetve tovább fejlődjön. Bátran állíthatjuk, hogy a falusi ember igénye a kultúra iránt meg­nőtt. Ha szétnézünk teszem azt a mi községünkben, örömmel tapasztaljuk, hogy sok ház épült a felszabadulás óta, több mint kétszáz a televízió­­tulajdonosk száma, állandóan gyara­podik a népkönyvtár; ezenkívül kor­szerű mozival rendelkezünk s a falu­ból nem hiányzik a népműveiődési otthon sem. -Naponta sok-sok újság kerül dolgozóink kezébe; s a felso­roltak mind arra mutatnak, hogy a falusi emberek ma már ezen a téren is teljesen másként*'éínek, mint az­előtt. Bár a tömegszervez^teken be­lül is jelentős kulturális tevékenysé­get ' fejtenek ki falvainkon, mégis meg kell mondanunk, még mindig nem elég ez ahhoz, hogy kulturális téren lépést tudjunk tartani a fejlő­déssel. Igaz és helyes az a megállapítás, hogy a falusi kulturális élet irányí­tójának a tanítónak kell lennie. Ám igaz az is, hogy ha nem kap elegen­dő segítséget dolgozó értelmiségünk falun élő további tagjaitól, magára hagyva képtelen megoldani a kitűzött feladatokat. Itt is jobban ki kell bon­takoznia az elvtársi segítségnek és a kölcsönös együttműködésnek. Közösen egy célért Hozzászólás a „Műveltebb faluért“ című cikkhez ITalvtlitll/rtM n l.'í tlín^ól ir lílnt qnnnlr Cnltmlnhr.M crAn coiívnknM UúMumüs fureL/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents