Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-11 / 12. szám
Alig négyszáz lelket számlál ez a felsőcsallóközi falucska. Szövetkezetének földterülete csak 376 hektár, az is kavicsos, vékony a termőtalaja. Az itteniek annak örülnek a legjobban, ha esős, csapadékos év köszönt rájuk. Ilyenkor megtelik a magtár, a csűr, s szemlátomást gyarapodik a közös vagyon, teltebb a tagok éléskamrája. A jólét ilyenkor nem vendekként költözik a földet közösen művelők otthonába, egynéhány napra, hanem tartósan megtelepszik. Jókedvű békeiek ••zályos esztendőt hagytak naguk mögött a békeiek. 4égis, az emberek közösbe etett hite, bizakodása, deűs életkedve nagyobb bármelyik környékbeli falu lakóinál. Pedig a föld, a kertészetet kivéve, szűkmarkúan honorálta a szövetkezetesek fáradozását. Az örökmozgó titkár Először a helyi nemzeti bizottság irodájába kukkantunk be. Véletlenül itt találjuk Gyökeres József elvtársat, a titkárt. Örömében alig találja helyét ez az alacsony, szikár, élénk tekintetű ember, akire nagyon is ráillik az örökmozgó jelző. — Éppen ideje már, hogy a Szabad Földműves foglalkozzék a mi szövetkezetünkkel is. Mert nem éppen a legutolsó...! Tagjai iparkodók. Nem félnek az újtól. Ismerik a mezsgyenélküli határt, s hogy mit lehet belőle kihozni — beszéli Gyökeres elvtárs. Mi kérdezgetünk, ő meg felelget. Néhány perc múltával elénk tárul a kis falu társadalmi élete. Nagyközségnek is dicséretére . válna! Hiszen élénk a kulturális tevékenység. — Tavaly tizenhárMn alkalommal lépett fel helyben a lfc tagú tánccsoportunk, a 22 tagú énekkar, s az ugyanilyen létszámú színjátszó cso•port. S vendégszerepeitek két járási rendezvényen, Tonkházán és Bősön — ad számot a titkár. Ez bizony nem lebecsülendő eredmény! A kultúra istápolói e derekas munkájukért elismerést érdeméinek, mert nemcsak a helybéli lakosságot szórakoztatják, nevelik, hanem a járási rendezvényeken cselekvésre buzdítják más falvak kultúrmunkásait is. Közben Tóth István elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke is megérkezik. S azon minutumban ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe.- Népgyűléseink, szövetkezeti taggyűléseink mindig sikeresek, látogatottak.- S, ezt minek köszönhetik? — kérdezzük nyomban a pártelnöktől, jó adag kíváncsisággal. Tóth elvtárs elmondja, hogy mindig gondoskodnak megfelelő műsorról, kulturális betétről. A pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság is törődik azzal, hogy a szövetkezeti taggyűlések rendszeresen, havonta legyenek -laiegtartva. Nem akármilyen szürke taggyűlések ezek. Alaposan megvitatják a termelési feladatokat. Minden tag tisztában van azzal, milyen munka vár rá a termelési terv teljesítése szempontjából. Az egész hónapi munka alapos értékelése után kerül sor a prémiumkiosztásra. Ennek a prémiumosztásnak nagy a serkentő, mozgósító ereje, mert az egész tagság szemeláttára történik, s a tagok módjában áll véleményt nyilvánítani... „A kertészet a mi gyöngyünk“ Gyökeres elvtárs szóba hozza a kertészetet.- Öt hektárról 399 ezer korona bevételt könyveltünk el. Igaz, hogy a tervet is jó magasra állítottuk, 60 ezer korona jövedelmet irányoztunk elő. — No de a szövetkezet gazdasági udvarában is akad elég látnivaló. Menjünk! — indítványozza. A kertészet jövedelmével a titkár elvtárs úgymond „bogarat tett a fülünkbe“, s az menetközben is birizgált bennünket.- Hát ez meg hogyan lehetséges? Minek tudható be a kiváló eredmény ?- Majd a kertészünk... az részletesebben megmondhatja. A gazdasági udvar tőszomszédságában két üvegház húzódik meg sze„Pénztermelők" csoportja rényen, szinte egymásba bújva. A harmadik meg fedetlen, az üveg hiányzik a keretekből. Ennek híján nem tudják üzembehelyezni. Ám a 160 négyzetméternyi belterületű két üvegházban már tavaszi hangulat uralkodik. Belül serény női kezek szorgoskodnak. Pikírozás közben kuncog a fiatalabbja, nevetgél. Életvidámságuk átragad a náiuknál idősebbekre is. Nyelvelnek, de a kezük szaporán jár, dugdossák- jól elkészített földbe a pirinyó növénycsemetéket. Mindannyiuknál magasabb a vezetőjük, Blehó Gábor. Az ő gondjaira bízta a tagság a kertészeti munka irányítását. Tehát helyben vagyunk. Az előbb már felvetett kérdés ismét elhangzik. Ezúttal a kertész válaszol: — Soknak tűnik a bevétel? Főleg korai zöldségféléket termelünk, s a lehető legkorábban értékesítjük. Nem ér az olyan kertészet sémit, amely megtermi ugyan a magáét, de későn kerül a piacra. Az ilyen árúnak nincs akkora értéke, mint a korainak. Bizony Blehó Gábor kertész naponta 16 — 18 órát is dolgozik. Jól irányítja a kertészetet. A szezónban alig alszik valamit. Jalkóczy Irén. Ozogány Rózsi, Hüttner Mari, Razgyel Kató, Suplata Teri és a kertészet többi dolgozójának munkájával elégedett, mert szorgoskodásuk úgyszólván nem ismer határt. De a szorgalmukat prémium is serkenti. Most, a zárszámadáskor a terven felül elért jövedelem 5 °/o-át prémium címén megkapják, ez munkaegységenként mintegy 5 koronát tesz ki. A békéi szövetkezetben a múlt évben 80 ezer koronát osztottak ki prémium, illetve idényprémium címén. Több figyelmet a növénytermesztésre! A növénytermesztésben is elértek bizonyos sikereket, de itt sok még a megoldásra váró probléma. Árva Bélával, a szövetkezet elnökével vitatjuk a kibontakozás lehetőségeit. — Mi az oka, hogy ilyen alacsony hektárhozamot értek el burgonyából? — Szégyen ide, szégyen oda, a burgonyát géppel ültettük, s bizony nagyon sekélyre tetté a gumókat. Olyannyira, hogy a burgonya méghallotta a déliharangszót — vallja be az elnök. Ez úgy értendő, hogy a gumók egyharmada a föld színén maradt. Tehát nem is várhattak jó hektárhozamot. öntözőberendezésük is van 60 hektárra, de a felére sem használták ki. Most panaszkodnak, hogy kevés a szálastakarmányuk; pedig, ha a hereféléket öntözték volna, több kazlat láthatnánk a gazdasági udvaron. Az idei termelési tervbe már belefoglalták, hogy az öntözőberendezést teljes mértékben kihasználják. Azt is feltüntették, miből mennyit öntöznek. A burgonya ültetését pedig majd alapos talajelőkészítés előzi meg. „Moslékgyár“ Állattenyésztésből: a jövedelem 70 százaléka A tavalyi esztendő pénzügyi tervét ez a szövetkezet 107 százalékra teljesítette. Ezt jórészt az állattenyésztők és a kertészeti dolgozók igyekezetének köszönhetik. Igaz, hogy a tehénállományuk 98 százaléka tébécés, de már az új, gümőkórmentes tehénállomány előfeltételeit megteremtették. Az új, mélyalmos szabadistállóban 65 üsző ficánkol, ezek már nem fertőzöttek. Weingartner Jenő, a nyugdíjas Nagy Józseffel közösen gondoskodik a növendékállatok takarmányozásáról és tisztántartásáról. Száz tehéntől 86 borjút választotak el, s 9 üsző ment át tehénsorba. Nincs okuk szégyenkezésre a tehenészeknek, hiszen a jövő év végére kitűzték a gümőkór teljes felszámolását. Tejtermelési tervük teljesítéséből csak 95 liter hiányzott a múlt évben. Állattenyésztésük gyöngéje: a sertéshústermelés. Az ötszáz férőhelyes sertéshizlalda még egyáltalán nincs gépesítve. S itt a bökkenő. Sok-sok tapasztalat szól amellett, ahol az új technológiát érvényesítik — kellő takarmányszükségletről sem feledkeznek meg — ott megoldották a sertéshústermelés, valamint a sertéshúseladási tervük teljesítésének kérdését. Takarmányt a szövetkezet a somorjai takarmánykeverő üzemtől kapja. Mindamellett okosan forgatják az eszüket. Tavaly 9 vagon cukorrépát használtak fel, amelyet takarmányozási célra termesztettek. Idén már 12 vagon cukorrépa takarmányozását tervezték. Mégpedig olymódon akarják e cukorrépamennyiséget elérni, hogy az előirányzott hektárhozamot magasan túlteljesítik. Vettek egy „moslékgyárat“ 38 700 koronáért, s az említett 12 vagon cukorrépát ezzel feldolgozzák. Egyszerre 16 mázsa cukorrépa fél el benne, s 4,5 perc alatt válik moslékolásra alkalmassá. Ha továbbra is ilyen nagy figyelmet szentelnek az állattenyésztésre, s a takarmány-kérdést gazdaságosan oldják meg, valamint több fehérjedús szálastakarmányt termelnek, s az új technológia még nagyobb teret hódít, hát a mostani közel másfél millió korona jövedelmet könnyen kikerekíthetik kétmillióra. Jól gazdálkodnak a közösség pénzével A tervezett munkaegység értékét elérték. Előlegként 16 koronát fizettek munkaegységenként, most pedig 11 koronát. Ettől többet is fizethettek volna, hiszen a pénzügyi tervüket 107 százalékra teljesítették. De ezt nem tették! Gondolnak a holnapra is, meg az öregekre, a családos szövetkezeti tagokra, ,a bővített újratermelésre. Ugyanis, az oszthatatlan alapra 13,9, az üzemi tartalékalapra 3,1, a szociális alapra 3,33 és a művelődési alapra pedig a 1,24 százalékát fordították a nyersbevételnek. Egy jól fejlett üsző, a fékentartóival Saját szövetkezeti alapszabályaikba lerögzítették, hogy a munkából kiöregedett 9 tagról gondoskodnak. Mégpedig olyképpen, hogy fejenként 250 kiló kenyérgabonát, 25 ár háztáji földet, s tüzelőt kapnak. Családi pótlék: első gyerek után 70 korona, a többi után meg 100-100 korona jár. A tagság nem engedi meg, hogy a különféle alapokra fordított pénz kimerítetlenül maradjon. Azt vallja: arra a célra használódjék fel, amire tartalékolták. Bállá József - Kovács István Gépesítés a baromfitenyésztésben Szakosítás! Ez a fogalom napról napra nagyobb jelentősséggel bír mezőgazdaságunkban. Vannak üzemek, ahol a sertéshús termelésének szentelnek nagyobb figyelmet, máshol a tejtermelést részesítik előnyben. A komáromi Állami Gazdaságban mindenekelőtt a tojás a legfontosabb termék, ha nem is képezi az ottani állattenyésztési dolgozók egyedüli feladatát. Misková Terka éppen a tyúkokat etette meg a tojócsarnokban. Megnyomott egy gombot, s az önműködő takarmányszállító üresen a tárolóba siklott, megtelve visszaérkezett, hogy élelemmel lássa el a tyúkokat. Eköz-Nem egészen három kilométerre fekszik egymástól a kassai járásban két ezer hektáron felüli szövetkezet: Csécs és Szeszta. A csécsi szövetkezet mezőgazdasági területe 1176 hektárt tesz ki, a szesztai szövetkezet „csupán“ 1020 hektáron gazdálkodik. Azt képzelné az ember, hogy a szomszédok igyekeznek egymástól ellesni a termelés minden csínyjátbínyját, hogy ezáltal a nemes versengéssel gyarapítsák saját, s egyúttal a társadalom vagyonát is. Talán mégis másképpen van! Közeli szomszédok, távoli eredmények Elindult az 1961-es év. A csécsi szövetkezet előlegként a munkaegységekre 8 koronát kezdett kifizetni, a szesztai szövetkezet áttért a szilárd jutalmazásra és munkaegységenként 13 koronát fizetett tagjainak. A jutalmazás eme módja nagy kihatással volt a munkafegyelem megjavítására, s egyre jobban bekapcsolódtak a munkálatokba azok az asszonyok is, akik idáig csupán a háztartásban dolgoztak. Mind jobban és jobban amolyan „asszonyszövetkezetté“ alakult a szesztai szövetkezet, hiszen a 126 állandó dolgozója közül nem kevesebb mint 80 az asszonyok száma. Ez persze érthető dolog is, hiszen egyre inkább az asszonyok veszik a kezükbe a mezőgazdasági termelés irányítását és annak minden munkáját, persze a gépek segítségével, hiszen a férfi-munkaerők — különösen járásunkban, egyre inkább bekapcsolódnak az iparba, tekintettel a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésének fontosságára. Három csoportban 29 szövetkezeti tag határozta el, hogy szocialista módon fognak dolgozni és szocialista módon fognak élni. A vezetőség segítségével igyekeztek feltölteni a marhaállományt úgy, hogy ennek hiánya miatt a termelésben ne történjen lemaradás. Különös gondot fordítottak a borjak nevelésére. Jó munkájukat dicséri az, hogy egész éven át a borjúelhullás csupán 3,7 % volt. A száraz év ellenére is biztosítottak elegendő mennyiségű takarmányt a téli időszakra. Az évvégi mérleg azt mutatja, hogy a szesztai szövetkezet jó munkaszervezéssel és azzal, hogy minden munkát maguk' végeztek el, megtakarított közel 2000 munkaegységet. Az össztermelés értéke hektáronként 4720 koronát tesz ki és míg tavaly egy állandó munkaerő 628 munkaegységet dolgozott le, addig az 1961-es évben már 741-et. Szép eredményt ért el a fejőnők csoportja, akik az összállományból átlagban darabonként 2532 liter tejet fejtek ki. S amikor ezen eredmények kimutatása után mérlegelték a pénzügyi helyzetet is, rá jöttek arra, hogy a kifizetett 13 korona szilárd jutalomhoz minden munkaegység után még 4 korona lesz a részesedés, amihez hozzájárul 2,45 korona mint a természetbeni járandóság értéke. A szövetkezet nem kevesebb mint 373 ezer 620 koronát oszt ki tagjainak részesedés címén. Az átszámítások alapján egy állandó szövetkezeti tag átlagban tehát 14 418 koronát kapott. Ezért a pénzért érdemes dolgozni. S hogy jövőre, vagyis 1962-ben ugyancsak szép eredményeket érjenek el, 288 000 koronát a biztosítási alapra helyeztek el. Tudják, hogy ez a pénz kamatosán visszatérül. A CSÉCSIEK ahol bizony azelőtt a legjobb egyéni gazdálkodók laktak és amely községnek a talajviszonyai a környéken a legjobbak, valahogyan mindig egy helyben topognak. Nehezen értik meg, hogy ennek változnia kell. Szesztán is hozamnál ez nem kevesebb mint 24 vagon szemestakarmányt jelent. Viszont az, hogy az állatállomány száma nincs betartva, kihatással van a trágyatermelésre, ami világosan megmutatkozott a hektárhozamoknál. Az árpából 18,5 q, cukorrépából 138,8 q, burgonyából 43,6 q és silókukoricából elért 108,3 q hozamok bizony nagyon alacsonyak. Csécsén nem talált termőtalajra a versenyzés a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Alig három kilométerre fekvő két község egymás mellett, valóban közeli szomszédok, viszont eredményeik nagyon távol esnek egymástól. Azt hisszük, ezen változtatni kell. Itt az idő, hogy gondosan és felelősségteljesen tárjunk fel mindén problémát és segítsünk a hibák eltávolításánál. Barátságot kell kötni a szesztaiakkal, tapasztalatcserét kell szervezni és megtanulni mindazt, ami a szesztai szövetkezetben jő. Tartsák ezt kötelességüknek a helyi pártszervezet, a nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetői, hiszen egy tízéves szövetkezetben a jelenlegi helyzet nem a legmegnyugtatóbb. Iván Sándor (Kassa) ben Cervenák Magda csak nézdegélt, időnként védencei közé lépett és utána nézett, rendben van-e minden. A két lány 3000 darabnak viseli gondját. Munkájukat a már említett etetés, a tároló időnkénti feltöltése különleges takarmánykeverékekkel és a tojások összeszedése képezi. Még a piszkot sem kell naponta eltávolítaniuk — a tyúkok ugyanis mély-aloniban töltik életüket, egy évig. És azután? Hát kell bizony a szárnvashús is! A tojósokat tehát meghízlal.iák és eladják vágási célokra. A közelben még két tojóház áll. Ezek kissé különböznek az előbbitől. 5000 darab tyúk itt a földszinten és a két emeleten ketrecekben él. Leghorn- és hampshirei fajták. Ezekről két ügyes nő, Bujdosó Aranka és Tóth Erzsébet, valamint a baromfitenyésztés egyedüli férfidolgozója, Tót(i Lajos gondoskodik. Takarmánynyal látják el az állatokat, keverékkel, lefölözött tejjel vagy állati hulladékokkal etetik őket. A tojósok a ketrecekben tizenegy hónaponként váltakoznak. 30 napi tisztogatás, a gépek javítása és a fertőtlenítés után újabb tyúksereg költözik a tojóházba. A gépesítés tehát lényegesen csökkentette a munkát. Ami pedig a tojáshozamot illeti, nincs ok aggodalomra. Tavaly a tyúkok a ketrecekben átlag 188 tojást tojtak, a mélyalomban pedig 180 darabot. Egy tojás termelése ketrecekben 0,608 koronába, a mély-alomban 0,506 koronába került a 72 fillére tervezett költséggel szemben. Az eladás feladatát pedig az állami gazdaság 41000 db tojással túlteljesítette. És ez már szép sikernek tekinthető. 1962. február 11. csak az embereken múlik a szövetkezet sorsa, s Csécsen is csak az emberek változtathatnak ezen. Azt hiszem, nem kellene szégyenkezni a esécsieknek azért, hogy Szeszta túlhaladta őket. Ellenkezőleg: nagyon szoros kapcsolatot kellene létesíteniük egymás között s egymástól tanulniuk kellene. Jelen esetben a csécsiek a szesztaiaktól nagyon sokat tanulhatnának. Persze a csécsi asszonyok is példát vehetnének a szomszéd községiektől. Míg Szesztán a munkaerő kétharmadát az asszonyok képezik, addig Csécsen bizony a 183 állandó dolgozóból csak 75 az asszony. Nem kellene a betakarítási időkre brigádmunkásokhoz folyamodni, — mint a múlt évben — és talán nem kellene a tervezett munkaegységet se 8 000-rel átlépni. Többet kellene törődni a növénytermesztéssel is. Egy ilyen szövetkezet a takarmányalapban alaposan megérzi azt, hogy 34 hektár árpával és 84 hektár kukoricával szemre kevesebbet vetettek, mint a terv előírta. A kukoricánál elért 30 mázsás
