Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-11 / 12. szám

A világ háladó közvéleményét to­vábbra is felháborítják a francia szélsőséges jobboldali erők gyaláza­tos gaztettei Algériában és az anya­országban egyaránt, ezért nagy ér­deklődés előzte meg de Gaulle elnök e heti rádlő- és televízlőbeszédét. Nemzetközi politikai körökben azt várták, hogy a köztársasági elnök valami nagyjelentőségű javaslattal lép a világ közvéleménye, különösen pe­dig az algériai és a francia nép elé Az Elysée-palota gazdája azonban - mint már annyiszor - ezúttal sem mondott semmi olyan fontosat, ami rövidesen véget vetne az esztelen al­gériai háborúnak. Bár nagy gesztus­sal jelentette be, hogy a francia — algériai titkos tárgyalások előrehala­dott szakaszba jutottak éa újból meg­ismételte Algériának szám önállósá­gát, de mindezt olyan feltételekhez kötötte, amelyek szerint Franciaor­szág bizonybs jogokat élvezne Algé­riában. Ez pedig nem más, mint az új gyarmatosítás politikájának bá­ránybőrbe öltöztetett farkasa. Ami újat jelent a tábornok beszédében, az, hogy először Ismerte be sz OAS nevű titkos hsdsereg létezését. Az elnök éles szavakkal bírálta a fasisz­ta salán tábornok által vezetett tit­kos szervezet tevékenységét és eré­lyes Intézkedéseket helyezett kilátás­ba a taaiszták megfékezésére. Mind az algériai kérdésben, mind pedig az OAS létezésének elismerésé­vel kapcsolatban elfoglalt legújabb hivatalos francit álláspontban van valami bíztató, de Algéria és Fran­ciaország népe végre tetteket vár. Most pedig vesslik pillantást az új év első napjaiban megindult s azóta több ízben meg-megújult moszkvai Gromlko-Thompson megbeszélések­re. Amint ismeretes, a Szovjetunió külügyminisztere és az USA moszkvai nagykövete ún. puhatolódzö tárgya­lásokat folytatnak a két vezető vf­­lághatalomnak nyugat-berlini politi­káját Illetően. Az Izvesztyija című szovjet napilap a két diplomata eszmecseréjéről ép­pen ezen a héten közölt igen érde­kes kommentárt. Többi között meg­állapítja, hogy a Nyugat semmit sem nyerhet és Igen sokat veszíthet, ha merev nemmel válaszol a nyugat­berlini helyzet rendezésére és a né­met kérdés megoldására tett szovjet javaslatokra. A lap továbbá megjegy­zi, hogy a nyugati politikusok eddig még nem tettek semmiféle jelentő­sebb indítványt, hogy tulajdonkép­pen miért nincs Ínyükre Nyugat-Ber­­linnek békés, demilitarizált szabad várossá nyilvánítása. Az Izvesztyija leszögezi, hogy a Szovjetunióban és a világ más országaiban sincs senki, aki nem lenne hajlandó meghallgatni és megvitatni a nyugati diplomácia javaslatait a német kérdés és Nyu­­gat-Berlin ügyében. A baj azonban ott kezdődik, hogy a Nyugat semmi­féle építő javaslatot sem terjeszt elő, a szovjet javaslatokat legtöbbször kereken elutasítja, és halogatásával pedig a jelenlegi nyugat-berlini ren­dezetlen állapotok meghosszabbítását szolgálja. Maradjunk meg pillanatra a nyu­gati politika berkeiben. Kennedy el­nök szokásos sajtóértekezletén beje­lentette, hogy kormánya gyorsított ütemben készíti elő a angoloktól ki­kölcsönzött Karácsonyi-szigeteken tervezett légköri atombomba-robban­tásokat. Az elnök közölte, hogy a London és Washington között létre­jött megállapodás szerint angol szak­értők is résztvesznek a robbantási kísérletek munkálataiban és Anglia is részesül a „kísérletek tapasztala­taiban“. Ügy látszik, hogy Washing­ton bűnrészest keres a tömegpusztító fegyverkísérletek robbantásai miatt feiháborodott haladó közvélemény til­takozásának pergőtüzében. Itt említjük meg, hogy amíg ame­rikai és angol részről az atombomba­robbantások meggyorsítását tűzték napirendre, Carapkin, a Szovjetunió megbízottja, a megszakított genfi há­romhatalmi értekezleten résztvett szovjet küldöttség vezetője nyilatko­zatot adott, amelyben kijelentette: „A Szovjetunió kész más szinten folytatni a tárgyalásokat az USA-val és Nagy Britanniával, amennyiben megvan a biztosíték arra, hogy ezek a tárgyalások bizonyos sikert hoz­nak." „A Szovjetunió számára — mon­dotta Carapkin amely évek óta következetesen síkra szállt az atom­fegyverkísérletek beszüntetéséért, nem a tárgyalások formája vagy szintje, hanem tartatma és sikere a lényeges.“ Íme, a Szovjetunió kormánya űjból nyitva tartja a tárgyalások lehetősé­gének kapuját. A nyugati hatalmakon a sor, hogy kövessék a szovjet pél­dát. Az élet alkonyán ezer 895 koronát tesz ki — dicsek­szik Baka elvtárs. Ez bizony igen nagy összeg, és mennyi ilyen intézet van hazánk te­rületén. Sok millióra rúg az az ér­ték. amelyet államunk az aggok, a munkában elfáradtak gondozására fordít. Hálásak is érte az intézet lakói. Itt él többek közt a 73 éves Michal Kalpach Is, aki 1919-ben aktfvan vett részt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A legendás hírű Vö­rös Gárdában szolgált, s ahogy haza­került, terjeszteni kezdte a lenini eszméket. A 74 éves Veres Margit néni 1919- ben a Horthy-féle fehér terror elől menekült férjével együtt Csehszlová­kiába. Ők ketten politikai szempontból széles látókörrel rendelkeznek, sokat olvasnak, figyelemmel kísérik a napi sajtót, érdeklődnek a kül- és bel­politikai események iránt. Sebő István bácsi 72 éves korát meghazudtolva, fürgén és nagy szor­galommal gondozza az intézet hízóit. Semmi áron sem mondana le önként vállalt tisztségéről. Bizony nem ta­gadja, hogy szolga korában nem is­merte a fehér paplanos ágyat. Kulák gazdái „jóvoltából“ élete legnagyobb részét nyirkos istállókban élte ie. Ma neki és mindannyiuknak, akik a malinovcei kastélyban otthonra talál­tak, boldog öregségük, nyugodt éle­tük van. Ma már van életüknek tar­talma. Hoksza István odpa. és íeÁnya. A Tornaijai Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola negyedik osztá­lyában 25 fiú és leány várja a nagy napot, az érettségi napját. S bi­zony Ilyenkor mindegyiknek a fe­jében megfordul, hogy az iskola elvégzése után hogyan is lesz to­vább, hogyan is kezdik el a min­dennapi munkát. Az utolsó padban egy piros­pozsgás vígkedélyű lány hajol fü­zete fölé. Zsebík Sarolta. Körtvé­­lyesről került ide az iskolába. Mint a többi diák, ő is tervezget. • Tizenötezer új tagja van a Fran­cia Kommunista Pártnak, - jelenti a rHumanfté, a párt központi lapja. • A bonni hadügyminisztérium 1962-ben 1,65 milliárd márka érték­ben szándékszik rakétákat és repülő­gépéket vásárolni, főleg az USA-től és Angliától' • Súlyos bányaszerencsétlenség a Saar-vldéken. A saarvídékl bányák egyikében február 7-én súlyos bá­nyaszerencsétlenség történt, Mintegy 500 méternyi mélységben gáz robbant. A robbanás idejében 480 bányász volt a föld alatt. Eddigi jelentések szerint a halálos áldozatok száma 289 s közel 100 súlyos sebesült van. A mentő­munkálatok tovább folynak, a többi bányász kiszabadításáért. • További holland haderőket szál­lítanak Nyugat-Iriánba. Nyugati hír­ügynökségek jelentései szerint a hol­land katonák további csoportját szál­lították Nyugat-Iriánba. Az elutazás­kor számos katona kijelentette a je­lenlevő újságíróknak, hogy nem akar szolgálni a nyugat-iriáni holland had­seregben. LAK. Nem sokatmondó helységnév, kevesen ismerik. A vasúti kalauzok nem kiébálják a nevét a Bratislava — Komárom vonalon és a két várost összekötő műüt Is elkerüli a falucs­kát. Ennek ellenére Csallóköz leg­kedvesebb fajújának tartom. Lehet, hogy van ebben részemről némi lo­kálpatriotizmus, ugyanis a szülőfa­lum. A? utóbbi években ritkán va­gyok vendége falumnak, de ha haza­látogatok, mindig valami újjal, szép­pel kedveskedik. A felszabadulás óta eltelt tizenhat év távlatából nehezen tudom tisztán felidézni a falu egykori képét. De jól emlékszem még a kis ablakon kiszű­rődő petróleumlámpák fényétől gyé­ren megvilágított sáros utcáira, a gondozatlan kultúfházra, amely a falu közepén didergett elhagyottan, mint a falu árvája, düledező falakkal, be­ázott tetővel. A gyermekkorom kiet­len, köves iskolaudvarára, amely egy délután képes volt elkoptatni néhány rongyfutbailt. MI A HELYZET MA? A kultúrház falunk egyik büszkesége, a színjátszó és szórakozni vágyó fiatalok második otthona. Az iskolaudvaron, amelyen hajdan az egyedüli sportfelszerelést az általunk berakott kapufát jelző sapkák jelentették, a röplabda és ko­sárlabda pálya áll. Az iskolaudvar szépen parkírozott és a közepén álló szökőkút a tanítók szorgalmát és szépérzését dicséri. Probléma csak az, hogy az iskola három épületben van elhelyezve, és a tanítás két vál­tásban folyik. Igaz, hogy már nem sokáig, mert az új Iskola építését is tervbe vették. Az új áruház, beton­járda, ’mozi és egy egész falura való új ház és a sok televíziós antenna a háztetőkön tanujele, hogy a falu hatalmas lépést tett előre az utóbbi 16 esztendőben. Hiszen ez természetes — mondhat­ná valaki. Ez minden falura többé­­kevésbé jellemző. De amivel újévre meglepett a falum, az már mégsem Jellemző minden falura. Éjjel is nap­pali fényben úsztak az utcák, házak. Igen, neónlámpás utcai világítás van Lakon. A leejtett tűt Is meg lehet találni a falu bármely pontján. ORSZÁGOS ÉRDEK, hogy a falut a város színvonalára emeljük. A Laki Helyi Nemzeti Bizottság mindent el­követ, hogy ezt a folyamatot meg­gyorsítsa. Így került a sor a neón­­égők felszerelésére is. Tudom, hogy falum példáját más községek is követik majd. De a szá­momra ez a kedves újévi meglepetés örökké emlékezetes marad. Németh Ödön A tömegek és az egyén szerepe a társadalomban A marxista-leninista világnézet tudományos alapon bebizonyította, hogy a történelem fejlődésében mindig a dolgozó tömegeké a döntő szerep. A legmeggyőzőbb példa erre minden forradalmi változás. Semmiféle tár­sadalmi változás nem lehet egyének alkotása, hanem a szó szoros értelmében a milliós tömegeké. Különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, majd Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerlka országaiban lejátszódó forradalmi változások támasztják alá ezt az igazságot. A tömegek történelmet formáló szerepét igazolja az az időszak is, amelyre leginkább jellemző a személyi kul­tusz létezése. A Szovjetunió és a többi szocialista Ország népet, tekintet nélkül erre a káros hatású je­lenségre, szinte felmérhetetlen eredményeket értek el a szocializmus és a kommunizmushoz vezető úton. De leginkább példaképül vehetjük a szovjet nép önfelál­dozó harcát és győzelmét a német fasizmus felett, amelyben milliók áldozták fel életüket és természete­sen a siker is a szovjet dolgozók millióinak érdeme, nem mint ahogy ezt sokan Sztálin érdemének könyvel­ték el. 1962. február 11. A kiváló személyek feladata A marxízmus-Ieninizmus tehát min­den Időkben a tömegek szerepét he­lyezte előtérbe. Jogosan felvetődik azonban a kérdés, hogy miként ér­tékeli a kiváló történelmi személyek feladatát, küldetését. Mindenesetre, a marxista-leninista ideológiától ide­gen és elfogadhatatlan az egyén „emberfeletti" érdemeinek idealista értékelése. Ez nem azt jelenti, hogy a marxizmus tagadja a munkásosz­tály harcaiban kiváló öntudatot, ál­dozatkészséget felmutató és vezető szerepet betöltő egyének jelentősé­gét. A munkásosztály vezetői, irányí­tói, szervezői, csupán abban külön­böznek a többi dolgozótól, hogy ők Jobban ismerik a tömegek szükség­leteit és vágyait, mélyebbre hatolnak a társadalmi fejlődés ismereteiben és törvényszerűségeiben. Ezáltal job­ban megértik a kor feladatait és azokat a tömegek felemelkedésére alkalmazzák. Ilyen emberek nélkül, a politikai érettség nagyobb fokát elérő vezetők nélkül, a munkásosz­tály nehezen jutott volna hatalomra. Különösen Marx, Engels és Lenin nevét kell megemlíteni, akiknek hal­hatatlan érdemeik vannak a proleta­riátus győzelméért folytatott harc­ban. Magatartásukkal és a munkás­­osztály igaz ügyéhez való mérhetet­len odadásukkal, egész életükkel a történelem legkiválóbb gondolkodóivá és forradalmáraivá váltak. Lenin elv­társ külön hangsúlyozta a tömegek jelentőségét a társadalmi fejlődés minden egyes szakaszán. Élesen bí­rálta a személyi kultusz bármiféle megnyilvánulását, s főleg a párt ve­zető funkcionáriusaitól megkívánta a pártdemokrácia szigorú betartását és a közös irányítás érvényesítését. A kollektív vezetés, a közös irá­nyítás jelentősége azonban nemcsak a történelem folyamán domborodik ki, hanem mai életünkben is hatvá­nyozottan jut kifejezésre. Népgaz­daságunkban végérvényesen győze­delmeskedtek a szocialista termelési viszonyok. Dolgozó parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodás útján halad előre a szebb holnap felé. Ez a nagy jelentőségű munka igényes, körül­tekintő vezetést követel meg és nem nélkülözheti a szövetkezeti paraszt­ság tevékeny részvételét. A szövetkezet alapszabályai is megkövetelik a szövetkezeti demok­rácia szigorú betartását. Hogy ez mennyire fontos, azt hazánk nem ejíy szövetkezetében és állami gaz­daságában elért kiváló termelési eredmények igazolják. Ahol a terve­ket az egész tagság bevonásával ké­szítik és ennek következtében telje­sítésüket minden szövetkezeti tag szívügyének tekinti, ott nem fordul elő, hogy az Irányszámök csak papí­ron maradnak. Emberekre kell ter­veznünk, mert a tervek végrehajtói is emberek, az egész közösség. Előfordul, hogy a szövetkezet ve­zetősége. az elnök, a mezőgazdász vagy a könyvelő saját érdemének tekinti, ha a szövetkezet sikereket mutat fel. Ha pedig nehézségek mu­tatkoznak, hiányzik a tervteljesítés, akkor igyekeznek a tagságra hárítani a felelőséget. Mindkét eljárás hely­telen. A szövetkezet gondjainak és sike­reinek egyaránt közösnek kell len­nie. Sok jó példa van arra, hogy szövetkezeteinkben a vezetőség és a tagság szorosan együttműködik a helyi nemzeti bizottsággal és a falusi pártszervezettel, ami a közös irá­nyítás legszebb példaképe. A pártszervezetek és a szövetkezet vezetőségének szoros együttműkö­dése jó eredményeket szül. így nem fordulhat elő az, hogy a szövetkeze­ten belül az egyszemélyi vezetés jut uralomra. Vannak kiváló szövetkezeti funk­cionáriusaink, mezőgazdászaink, ál­latgondozóink, akik mind a munka frontján, mind pedig a szervezésben kimagasló eredményeket érnek e! és jogos megbecsülésben van részük. Ezeket az eredményeket azáltal érik el, hogy nem állnak meg a fejlődés útján, hanem állandóan igyekeznek bővíteni szakismereteiket, tanulnak, művelődnek. Sőt, ami a legértéke­sebb, ezeket az ismereteiket nem tekintik saját birtokuknak, hanem átadják tapasztalataikat többi tár­saiknak, s így közkinccsé válnak. Az ilyen vezetők már tudatosították, hogy nem a közösség hivatott szol­gálni őket, hanem ők hivatottak szolgálni a közösséget, a dolgozó nép ügyét. Ezeket a kiváló vezetőket, szervezőket meg kell becsülnünk. A tekintély nem jelent személyi kultuszt Ha figyelmesen olvastuk az SZKP új programját, amelyet a XXII. kong­resszus hagyott jóvá, igazi marxista­­leninista választ kapunk a munkás­­osztály, a dolgozó parasztság, vala­mint a kommunista párt vezető sze­mélyiségeinek értékelésére. A prog­ram világosan kimondja, hogy nincs szó a vezető államfők, pártfunkcio­­náriusok vagy más személyek kima­gasló munkájának, a szocialista épí­tés során szerzett sikereinek elhall­gatásáról, hanem arról, hogy ezt szorosan össze kell kapcsolni a tö­megek szerepével. Tehát ha a személyi kultusz bár­milyen formában is jelenik meg, káros hatású jelenség, s a leghatá­rozottabban harcolni kell ellene. A harc egyik legjobb eszköze a szö­vetkezeti demokrácia elmélyítése, amellyel megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy ennek a marxista elle­nes vezetésnek elejét vegyük. Tóth Géza / A beszélgetés folytán az Is kide­rült, hogy az intézet 40 ár saját föld­területtel rendelkezik, ahol az öre­gek dolgozhatnak. Tavaly zöldségbő és kukoricából 15 346 korona értékí mezőgazdasági terméket állítottak eh 7914 koronás termelési költség mel­lett. Tehát zöldségből önellátók let­tek, a kukoricát pedig saját sertés­­hizlaldájukban értékesítik. Ilyenfor­mán jelentős, megtakarítást értek el Van egy ideig saját termelésű húsuk zsírból pedig egész éven keresztü önellátók. Az így megtakarított pénz­összeget jól felhasználják. Ilyen pénz­ből vették a televfziós készüléket is és a bankban levő több mint 400C koronát kitevő közős pénzen mosi könyveket és más kultúrfölszerelé­­seket vásárolnak. Az Irodában egész halom férfiöl­tönyt látunk szépen, sorjában lerak­va. Baka elvtárs kérdő tekintetünkre felvilágosítást ad, hogy az öltönyöket most hozatták. Ugyanis mindenki, aki az intézetbe belép, azonnal egy ün­neplő és egy köznapló ruhát kap a hozzávaló lábbelivel együtt. Az alsónemüt hetente váltják.- A raktáron és a használatbar levő összes ruhaneműek értéke 294 Két hektár gyönyörű park, köze­pén mesebeli kastély. A fák közt sü­vít a harapós, korareggeli szél. A tej­fehér ködbe burkolt ház lakói ugyan­csak korán kelhettek, látni a szapo­rán füstölgő kéményeken, hogy oda­benn folyik az élet. Az uram-bátyám-világ idején a malinoveci kastély parkjával és tel­jes kényelmével együtt a Török bá­róéké volt. Igen, csak volt, mert vége szakadt a kapitalista népnyúzó ura­lomnak és a nép kezébe vette sorsa irányítását. Oj korszak kezdődött, a szocializmus építésének időszaka, ahol minden tevékenység az emberről való gondoskodás jegyében történik. Ma a kastély a nyugdíjasok és a hozzátartozók nélkül maradt öregek számára nyújt hajlékot. Itt kénye­lemben, nyugatomban élik le életük hátralevő részét. Az otthon gondnoka - Baka elv­társ -, amikor betoppantunk hiva­talos ügyekkel volt elfoglalva. Min­dig akad valami jelentenivalója vagy kérelme a felsőbb szervek felé.- Hány lakója van a kastélynak? - tesszük fel a kérdést.- összesen 43 - feleli.- Mivel foglalkoznak ilyenkor a kastély laköl?- Főleg olvasással töltik el az időt. Van mit olvasniuk, hiszen tlzen­­hatféle újságot járatunk és köny­vünk Is akad bőven. Ezenkívül he­tenként egyszer filmet vetítünk, a hátralevő estéken pedig a televízió szolgáltat műsort. Elhatározta, hogy mezőgazdász lesz. Tanulmányait a Nyitrai Me­zőgazdasági Főiskolán folytatja. — Nagyon szeretem a termé­szetet — mondja Sárika —, a vi­rágzó rétet s a ringó búzatáblát. Mindezt pedig édesapámnak kö­szönhetem, aki kicsi koromban gyakran elvitt magával a mezőre. Elhallgat. Szemén elégedett mo­soly csillan meg. Egy kicsit gon­dolkodik, majd tovább szövi a be­széd fonalát. — Édesapám is az idén érett­ségizik. Velem egy időben. Én a négyévesen, ő az egyévesen. Ügy örülök neki! Egy kicsit azért szur­kolok is, hogy melyikünk bizonyít­ványa lesz jobb. Ezt előre eldönteni nehéz lenne, de egészen bizonyos, apuka sem marad szégyenben. Jól tudja ezt Sárika is. Hogyne tudná! Gyakran elbeszélgettek egymással a tanu­lásról, de különösen a földműve­sek egykori nehéz munkájáról. Sárikának már nem kell annyit gürcölnie, mint édesapjának. Ta­nulnia keli, hogy tudásával még szebbé tegye, megkönnyítse a földművesek munkáját. — Mezőgazdász leszek — mond­ja Sárika határozottan. Miért ne lenne. Hisz ma már nem alantasabb foglalkozás ez, mint az orvosoké vagy az ügyvé­deké. Csupán egy kell hozzá: sze­retni és igazi hivatásnak tekin­teni. -nj-

Next

/
Thumbnails
Contents