Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-07 / 11. szám

A járási népmúvelődési otthonok fontos feladatai közé tartozik a népművelödés 'új formáinak meg­honosítása és a népművelés külön­böző ágazataiban dolgozó szakkáde­rek továbbképzése. A Dunaszerdahelyi Járási Népmű­velődési Otthon az utóbbi időben jól látja el ezeket a feladatokat. Az iro­dalmi színpad járási népi együttes szervezése „illik nem illik“ estek rendezése, állandó műkedvelő szín­pad létesítése igazolják úttörő mun­kásságukat. A népművelési otthonnak jő a kap­csolata a különböző szervezetek já­rási vezetőségeivel, s különösen szo­ros az együttműködés a CSEMADOK járási bizottságával. A műkedvelő színjátszó mozgalom irányítását is új módszerrel oldják meg. Az ősz folyamán 8 körzetre osztották fel a járást, s az egyes körzetek színjátszó rendezőivel kü­­lön-külön vitatták meg a színjátszás különböző problémáit. A jó előkészítő munka eredménye, hogy a szocialista dráma fesztiválján 32 együttes vetél­kedik a járás legjobb színjátszó cso­portja cím elnyeréséért. A jelentke­zett csoportok közül már 14-et érté­kelt a bíráló bizottság. A dunaszerdahelyi járásban is „baj van a szerelemmel“. Ugyanis a fesz­tiválra 17 csoport Lovicsek Béla Baj van a szerelemmel című vígjátékával jelentkezett. A járási népművelődési otthon színházi osztálya legfontosabb fel­adatának tartja a műkedvelő szín­játszás eszmei és művészi színvona­lának állandó emelését. Ennek az út­ja a színjátszás szakaszán dolgozó káderek állandó szakmai továbbkép­zése. A színjátszó csoportok rendezőinek nagy része tanító. Ezért az iskolai tanítás zavartalan menete érdekében a féléves szünetet használták fel arra, hogy háromnapos tanácskozásra hívják meg a rendezőket. Ezen a rö­vid tanfolyamon is az új formák ke­resésével jeleskedett a népművelő­dési otthon. A fősúlyt nem az elmé­letre, hanem a rendezők gyakorlati munkájának továbbfejlesztésére he­lyezték. Az előbbiekben már említettem, hogy 17 színjátszó csoport tanulja Lovicsek színjátékát. A színjátszó osztály dolgozói ebből indultak ki, s a következő programmal tartották meg a rendezők- szemináriumát: 4 óra általárros efrrfílét. "2 óra sokoldalú elemzése a Baj van a szerelemmel című vígjátékának, este a színmű próbájának megtekintése, másnap reggel a próbán látottak bírálata, a hibás jelenetek újjárendezése a „Baj van a szerelemmel“ rendezőinek köz­reműködésével. Este egy szovjet szín­műnek „Felnőnek a gyerekekének próbája, másnap ennek bírálata, to­vábbá időszerű színpadtechnikai és más problémák megbeszélése. A ta­nácskozásra meghívták a „Baj van a szerelemmel" íróját, Lovicsek Bé­lát, aki a vígjáték elemzésénél nagy segítségre volt a rendezőknek. A nagypakai színjátszók még nem játszottak ilyen furcsa közönség előtt, A kuttúrházban alig telt meg néhány széksor, mégis nagyobb volt az izgalom a szereplők között, mint amikor a kultúrház zsúfolásig meg­telik közönséggel. A rendező hiába intette őket nyugalomra. Nem min­dennapi esemény 35 rendező, a drá­ma szerzője és újságírók előtt ját­szani. Hiába akarták legjobb tudásu­kat adni az egyébként rutinos nagy­pakai szereplők, sok hiba csúszott játékukba. A próba befejeztével elbeszélget­tünk a színjátszókkal. Főleg az író felé szegeződött a kérdések sorozata. — fgy képzelte el az én alakításo­mat? Ilyennek írta meg a Laliját? stb. Zúbor István, aki Szobi Károlyt alakította, nemcsak kérdezett, hanem bíráló megjegyezéseket is tett.- Több segítséget is nyújthatná­nak a színjátszó csoport munkájához. Mennyivel könnyebb lenne a falusi rendező munkája, ha ismertetnék a szerepkönyvben vagy a sajtón ke­resztül a dráma eszmei mondanivaló­ját és a szereplők rövid jellemrajzá­val is foglalkoznának. Ez volt a vé­leményük a próbán részt vett rende­zőknek is. Másnap reggel mielőtt a szerep­lők elemzés alá vették volna a látott próbát, kérdések özönével árasztották el az Írót a darab eszmei mondanivalójával és az egyes alakí­tásokkal kapcsolatban. Hosszú érdem­leges vita folyt erről a kérdésről. S mivel több mint 100 színjátszó cso­port tanulja Lovicsek vígjátékét, né­hány mondatban megírnám a szerző és a rendezők közösen kialakult vé­leményét a mű eszmei mondanivaló­jához és az egyes alakításokhoz. Minden társadalomban vannak ha­ladó és maradi erők. A mi társadal­munk sem mentes a maradiság baj­nokaitól. Csak amíg a burzsoá tár­sadalomban rendszerint a maradiság képviselőinek kezében van a hata­lom, addig a dolgozó nép társadal­mában a haladás erőié a döntő sző. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a maradi erők nem akadályozzák a tár­sadalom fejlődését. A klasszikussá vált drámairodalom mindig a haladás szolgálatában állott. A társadalmi életben levő konfliktu­sok elmélyítésével, kibontakoztatásá­val segítették a fejlődést. A szocialista drámairodalomnak is feladata élesen ábrázolni a konflik­tust, elmélyíteni azt, s megoldani a haladás képviselőinek javára. Lovicsek Béla vígjátékot írt, amely­­lyel a szocialista falu kibontakozását akarja elősegíteni. A drámaíró kü­lönböző korosztályok képviselőinek felsorakoztatásával bizonyítja, hogy minden korosztálynak vannak haladó és maradi erői, tudatosan vagy ösz­tönösen. A vígjáték konfliktusa a fiatalok szerelme, akik boldogságának útját állja Szoblné maradi gondolkozása. Ha már nincs 20 hold, nincs vagyon, amelyet egy másik 20 holddal össze­házasítanának, akkor van még egy mentség a kiemelkedéshez, hogy lá­nyának értelmiségi férjet szerezzen. Maradi tervének megvalósításához minden eszközt megragad, eszközül használja, fel az élet problémáit nem ismerő fiát. is, hogy megakadályozza a két szerelmes fiatal boldogságát. Szobiné azokat képviseli, akik nem tudnak megváltozni, akik nem látnak túl a konyhaajtón, akiknek semmi közük nincs az új élet megteremté­séhez. Lovicsek vigjátékának erőssége, hogy jól ábrázolja a haladás irányát jelző erőket. Szobi Károly, a cselédsorból „látszólag“ kimentett vő, csak az új életben, a közösség nagy családjában válik gondolkodó emberré, s ezáltal a haladás képvi­selőjévé. Nem hibáktól mentes em­ber Szobi Károly. Ismeri felesége hi­báit, s mégis tűri basáskodását és fia helytelen nevelését. De ennek az oka az is, hogy sokszor belefojtották a szót, szemére hányva nincstelen­­ségét. Szobi igazi paraszttípus, aki rengeteget tűr, hallgat, de ha egyszer kitör és kezébe veszi a gyeplőt, tű­zön-vízen keresztül viszi akaratát az igazság érdekében. Lovicsek vígjátékában komoly he­lyet kap az ifjúság problémája. Ta­nítója a talpig becsületes új értelmi­ség, aki szereti munkáját, az embe­reket, a közösséget. Jóska a trakto­ros szerepében, a fatu egészséges gondolkodású, a szocialista falu meg­teremtőjének képviselője. Fiatal tü­relmetlen természet, aki nehezen érti meg, hogy a falunak vannak még Íratlan törvényei. Berta, a szerelme, habár némileg apja természetét örö­költe, s a közösség is formálja, mégis Szobiné nevelése folytán még mindig nagy fontosságot tulajdonít a falu íratlan törvényeinek. Nyílt levél Nagypakán Bertát András Erzsiké, Jóskát Péter Attila alakította A Gizikből még sokat találunk fal­­vainkon Gizi az a típus, aki nem bánja, ha az ördög viszi is el, csak ne falusi dolgozó legyen az illető. Nagyon érdekesen megírt Szobi lali alakítása, s talán ez az alakítás adott legtöbb okot a vitára. Jampec. csibész, bajkeverő hangzottak el a vélemények. Igaz, Lali bajkeverő, s akár komoly tragédiát is okozhatott volna intrikus viselkedésével, a meg­írt levéllel. Az is igaz, hogy hatott rá az anyai nevelés, illetve a hely­telen nevelés. De viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy Lali tizedik osztályos. Ez azt jelenti, hogy szocia­lista iskolában nevelik, továbbá neveli a CSISZ-szervezet is, ^melynek tagja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Lali az a tizenhatéves gyermek, akinek a feje tele van fantasztikus tervekkel. Hiszen a filmezőgép is azért kell ne­ki, mert filmrendező akar lenni, és kiváló filmekkel akarja meglepni a társadalmat. Szobi Lali az a fiatal tí­pus, akiben megtalálni a jót, rosszat, s további nevelésétől függ, hogy a jó, vagy a rossz irányában fejlődik-e. A Lali féle típusok csak azokkal szem­ben szemtelenek, vásottak, akiktől nem tartanak, akiket nem becsülnek. Az egyes epizódszerepek is a kon­fliktus elmélyítését és megoldását se­gítik elő. Nem lehet igy rövid ismertetés­ben mélyebben elemezni Lovi­csek vígjátékát. Minden rendező tart­sa kötelességének alaposan áttanul­mányozni a szövegkönyvet és mélyen elgondolkodni az egyes alakításokon, mert, gsqk Jiitelgs alakításokká} érhe­tik el a „Baj van a szerelemmel“ mondanivalójának eszmei kidomborí­tását. A népművelési ház nemzetiségi osz­tálya pedig segítse a rendezőket az­zal, hogy a sokat játszott színdara­bokat elemezzék a „Népművelésben“ vagy erre célra kiadott mellékletben. Tóth Dezső a uilágsége ügyében Kedves Márt Néni! Ne vegye tőlem rossznéven, hogy levélben fordulok Önhöz. Bizonyára emlékezni fog rám, a múlt héten együtt utaztunk a vonaton. Én munkába, a Kedves Mári Néni — természetesen a korai munkásvo­nattal - kirakatokat nézegetni, meg miegymásért rándult fel Bra­­tislavába. Sok örömet okozván ez­zel a rendszeresen utazóknak mind az ülőhely mind a beszéd hatalmas sugárban omló minemüsége szem­pontjából, mely élesebben hatott ránk, a korán-kelő emberek ideg­zetére. mint bármely svájci csoda­vekker valaha is hatni tudott. Most itt ülök kedves kis szo­bámban; ma. 1962. február 5-én és minden pillanatban várom a fe­­hér-kötényes, nagy-harsonás ark­angyalt, hogy megfújja fülem mel­lett harsonáját, jelezvén — a Ked­ves Mári Néni nem tévedett, nem hazudott — készülj földi halandó, itt a világvége. j Őszintén szólva nagyon várom ezt a pillanatot. Már fél tizenegy is elmúlt - az angyal úgy látszik késik, vagy a jó öreg Szent Péter bácsi szunnyadt el a mennyei por­tán, megakadályozván a kijövetelt s igy közvetve a világvégét jelző harsonaszó felbödülését is. Ügy tudom legkésőbb ma kell megszólalnia ennek a harsonaszó­nak. Igen, ma, 1962. február 5-én az esti órákban. A Kedves Mári Néni - jól emlékszem - így mon­dotta: „Leghamarabb másodikán, legkésőbb, de legeslegkésöbb 5-én. Ötödikén xyéae, az szent!“ U. i. Ez a levél csupán azért láthatott napvilágot a sajtóban, mert a mennybéli szakértők a világvégét technikai okok folytán elhalasztot­ták. Több mint valószínű hasonló módszerekkel dolgoznak, mint az amerikai rakétakilövő telepeken. P. L A Kedves Mári Néninek mindezt sok, tagadhatatlan jellel adta tu­domásra a Mindenható öregúr. S mi mindnyájan, akik ott ültünk a Kedves Mári Néni körül a vonat­ban, „szentül“ el is hittük ezt. En már másoglika óta kémlelem, lesem esténként az eget - csak­nem akar megnyílni - mert ni gyón szeretném látni amint a pon­gyolába bújt „angyali seregek", az alabárdos anqyalfik. szép csata­sorba állva elindulnak lefelé a vég­ső ítélet végrehajtása végeit. Micsoda nagyszerű érzés lesi, amikor a haldoklás bonyolult, és úgy gondolom kissé fájdalmas fo­lyamatát elkerülve, csak úgy egy­szerűen, természetesen, kibújok a bőrömből s az Or Lába été libe­gek. Bár én tudom, hogy még tisz­títótűzzel sem úszom meg. mégis nagyon várom ezt a pillanatot. Ugyanis elképzelésem szerint a pokolban pokolian jó társaságba kerülök majd - királyok, hóhérok, politikusok, csalók, bohémek, pa­pok, szépasszonyok stb.. stb., jól megválogatott társaságába. Csakhogy ... Van valami, amitől rettegek, ami megborzongatja a hátamat. Ked­ves Mári Néni. Már előre látom amint Lucifer bácsi betuszkol egy lobogva forró olajjal, szúrókkal teli aláfűtéses fürdőkádba, s rögtön utánam, terjedelmes télek-alfelé­­vel mellém ülteti a Kedves Mári Nénit is. Maradok őszinte tisztelettel s a viszontlátásra (ha már úgy kell tenni) az alvilágban. P. Imre Ismételgessük a közmondást • Eredményesen fejlődik a magyar népgazdaság. A Magyar Népköztársa­ság Központi Statisztikai Hivatala jelentést adott ki a második ötéves tervidőszak első évének eredményei­ről. A jelentés szerint a szocialista ipar tavaly mintegy 12 %-kal haladta meg az 1980. évi szintet. A jelentés ismerteti a magyar szocialista mező­­gazdaság kiváló sikereit is. Az elmúlt év végére a szántóterület több mint 95 °/o-a a szocialista szektorhoz tar­tozik. Az ember nem szeret ismételgetni, De ha már egyszer nem bírja ki sző nélkül, hát akkor... Meg kell mondani, hogy ebben az évben a dunaszerdahelyi és a sikabonyi szövetkeze­tekben nem működnek úgy a CSISZ szerveze­tek, mint ahogyan azt a szövetkezet tagjai, s rajtuk kívül mindenki más. elvárná. Az új vezetőségeket még a múlt esztendő szeptemberében válasz­tották meg, s ezek meg­választásuk után szép ígéreteket is tettek, amelyek szerint hama­rosan fellendítik az em­lített szervezetekben a kulturális munkát. Nos, az Ígéret 6ta immár fél év is eltelt. A CSISZ vezetői pedig mindedé dig még arra sem bizo­nyultak képesnek, hogy tagsági gyűlést hlvjtr nak össze. Ügy gondoljuk, ehhez nem kell különösebb kommentár. S bár tart­sák az embert unalmas­nak, Ötlet-szegénynek, mégis csak elsüti a köz­mondást: „Az ígéret szép szó, ha megtart­ják úgy jő." Nagy Lajos (Dunaszerdahely) Szövetkezeti klub Szálkán A harmadik felvonás egyik jelenete „Végre ezt is megértük!" — mond­ta egy néni a szomszédjának a szál­kái szövetkezeti klub avatásán. A nagy tömegben nem tudtam megálla­pítani, hogy ki volt az illető. De nem az a fontos, hogy ki mondta. A lé­nyeg az, hogy igazat mondott. Mert nem kis dolog egy faluban olyan helyiséget a tető alá hozni, aho! csakis a kultúra kap hajlékot, ahol fejlődhet, Izmbsodhat, mert ehhez minden előfeltételt megteremtenek. Különösen akkor és ott nagyjelen­tőségű dolog ez, ahol mindeddig nem létezett népmúvelődési otthon. Az ilyen községek közé tartozott Szalka is. A klub létesítésének gondolata még az ősz elején, a szövetkezeti gazdál­kodás hatékonyságának felülvizsgálá­sa idején, került a porondra. Hama­rosan határozatba is foglalták a fel­vetett ésszerű javaslatot, és — bár sok nehézség leküzdése árán — aránylag rövid időn belül eljutottak az ünnepi aktushoz, amikoris bennső­­séges ünnepély keretében átadták rendeltetésének a szövetkezeti klu­bot. Mondanunk sem kellene talán, hogy az ünnepélyes megnyitóra nagyszámú közönség gyűlt össze. Trencsik elv­társ, a HNB elnöke meleg szavakka' üdvözölte a közönséget s ismertette azokat a szórakozási és művelődési lehetőségeket, amelyek már most rendelkezésére állnak ,a szálkái dol­gozóknak. Utána Szlabik József mér­nök, a helyi szövetkezet elnöke emel­kedett szólásra. Beszédében tömören ismertette azokat a körülményeket, amelyek szükségszerűvé tették a klub létrehozását. Hiszen ha jól meggon­doljuk, a községben az iskolán kívül nem volt még egy olyan helyiség, ahol a fiatalok s a tömegszervezetek tagjai hasznosan tölthették volna sza­bad idejüket. A kulturális és nép­nevelőmunka természetesen ilyen kö­rülmények között nem tartott lépést a rohamos fejlődéssel. Még a klub megnyitása sem old meg minden problémát a kulturális és népnevelő­munka terén. Mégis hatalmas jelen­tőséggel bír létesítése, amennyiben sokoldalú kihasználása esetén nagy­ban hozzájárul majd a kulturális munka fellendítéséhez. A szövetkezet vezetőségének már szintén van konkrét elképzelése a klub kihasználására vonatkozóan. — A cél az *e mondotta az elnök — . hogy a fiatalság ne kívánkozzék el a faluból, de az idősebbek is jól érezzék magukat. Irodalmi estek, tea délutánok, műsoros estek szervezése válik szükségessé. Megtekinthető per­sze naponta a televízió műsora, s a látogatónak 1000 kötetnyi könyv, új­ságok, sakk, zeneszekrény áll a ren­delkezésére. Egy dolgot még meg kell említe­nünk, bár a szalkalaknak a klub megnyitásán erről is beszélt a sze­­vtekezet közkedvelt elnöke, amikor arra kérte a jelenlevőket és az egész falu lakosságát, hogy a klubot te­kintsék magukénak, berendezésére ügyeljenek, teremtsenek meghitt, ba­ráti hangulatot, hiszen mindez elősegíti az egészséges kollektív szellem kialakulását, ami a mai tár­sadalmat építő ember számára szinte nélkülözhetetlen. Végül ne feledkez­­zük meg azokról sem, akiknek kö­szönet jár szorgalmas munkájukért, amellyel a klub mielőbbi felépítésén fáradoztak. Nos. mint ahogyan azt az ilyen alkalomkor szokás, a beszédek után kulturális műsor következett A helyi Alapfokú Kilencéves iskola tanulói és tanítói ugyancsak kitettek magu­kért. A nagy eseményhez méi'ó szín­vonalas műsorral lepték meg a kö­zönséget. Befejezésül a szövetkezet felett védnökséget vállaló párkányi hely­őrség zenekara szórakoztatta a kö­zönséget. A klub megnyitása nagy ünnep után persze következnek a dolgos hétköznapok. Meggyőződésünk, hogy a klub esetében is Így lesz. Tennivaló van éppen elég. Vércse Miklós, Szalka 1962. február 7.

Next

/
Thumbnails
Contents