Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-04 / 10. szám
Miért és hogyan szervezzük az egyetemesen gépesített munkacsoportokat Az eddigi állapot elemzése Az EFSZ-ek növénytermesztésének munkaszervezeti alapegysége eddig az állandó munkacsoport volt. Ilyen munkaszervezésnek abban az időszakban volt létjogosultsága, amikor a gépi munkákat a traktorállomások végezték és a szövetkezetnek csupán a kézi és fogatos munkákat kellett megszerveznie. Az állandó munkacsoport a kézi és fogatos munkákat végző helyes szervezeti alakulat volt. A szövetkezeti termelőerőre ebben az időben jellegzetes volt a kézi és a fogatos munka, úgyhogy ez a szervezeti forma összhangban állt a termelőerők színvonalával. Alapvető változás állt be azonban akkor, amikor pártunk határozata alapján a gépeket a traktorállomásoktől a szövetkezetek vették át. fgy bizonyos az EFSZ-ek egyik napról a másikra olyan hatalmas gépparkkal rendelkeztek, hogy az számban és géptípusban meghaladta azt az állapotot, amely a gépállomás megalakításakor fennállt. A szövetkezetekre igen komoly és igényes feladat megoldása várt, , mégpedig a géppark beillesztése saját szervezeti rendszerükbe. A szövetkezetekben nagyobbrészt ezt a kérdést kétféleképpen oldották meg: a) egyes szövetkezetek önálló gépesítési központokat alakítottak, bj mások pedig a gépeket a már meglévő állandó munkacsoportokba sorolták be. Mindkét megoldásnak megvolt a maga előnye, de a komoly hátránya is. Azok az EFSZ-ek, amelyek önálló gépesítési központokat alakítottak, szakképzett gépesítőket alkalmazhattak s így jó feltételek alakultak ki a folyó javítások, a karbantartások és az üzemanyag-gazdálkodás kérdéseinek megoldására. Ezekben a központokban azonban nem volt egységes a növénytermesztés vezetése, mert az állandó növénytermesztési csoport vezetőjén kívül a gépesítő is részt vett a munkák irányításában, ami tulajdonképpen a személyes felelősség elvének megbontását jelentette. A másik esetben, amikor a gépekéi az egyes állandó munkacsoportokba sorolták be, egységes irányítás alá került ugyan a gépek munkája, de a termelés szempontjából legfontosabb eszközöknek, a gépeknek nem volt saját termelési feladatuk, hanem a csoport szükségletének voltak alárendelve. A további hátrány az volt, hogy a munkacsoport vezetője nem volt szakképzett gépesítő, hanem mezőgazdász, és ennek következtében nem mindig tudta megoldani a gép üzemeltetésével, teljesítménye ellenőrzésével, karbantartásával és az üzemanyag-gazdálkodással kapcsolatos kérdéseket. A gépek számára nem dolgozták ki előre a szükséges normatívákat, és a költségeket nem részletezték, ezért csökkent a traktoristák anyagi érdekeltsége és személyes felelőssége, munkájuk költséges volt. Ám ,a gépek besorolása az egyes munkacsoportokba nem feleit meg azoknak a gazdasági követelményeknek, amelyeket a nagyüzemi termelés szervezése megkíván, hiszen a főid tagosításával éppen a gépek nagyüzemi jellegű kihasználását tartottuk szem előtt. Ha tehát a gépeket az egyes termelőcsoportokba soroljuk, ezzel csökkentjük a gépek műveleti körforgalmát és kihasználásának lehetőségét. Ezt a hiányosságot azzal, sem oldjuk meg, ha az egyes termelőcsoportok a gépekkel kisegítik egymást, mert a gyakorlat arra utal, hogy a traktoristák sohasem tanúsítanak oiy jó viszonyt- a munkához a szomszédos csoportban, mint saját munkaszakaszukon. Mindkét szervezeti forma fő és döntő hiányossága abban van, hogy nem indul ki a termelőerők elért színvonalából és r.em áll összhangban annak, követelményeivel. A gépek átvétele után azok a szövetkezeti termelés döntő tényezőivé váltak. A növénytermesztésben legtöbb munkát a gépek végzik, s némely terménynél ezek segítsége ’ meghaladja valamennyi munka 90 —95 %-ét. A emberi munka hova tovább, annál inkább csak a gép kiszolgálására korlátozódik. Ezért teljesen helytelen a gépparkot szervezésileg a termelőerők fejlődése következtében elavult és kinőtt szervezeti rendszerbe kényszeríteni. Az állandó munkacsoportok a termelőerők jelenlegi fejlődési fokán már nem tölthetik be eddigi termelésirányító funkciójukat, mert a termelőerők üj színvonala és a technika fejlődése az igazgatási rendszer átépítését követeli. Ne a gépeket soroljuk be az állandó munkacsoportokba, hanem a gép legyen a szervezeti egység gerince s körülötte építsünk ki új termelési szervezetet. Az eddigi termelöcsoportokat olyan munkaszervezési formává fejlesszük, amelynek középpontjában a gép áll, de már nem csupán szervezési egységként, hanem mint termelési egység* amelyet az eddigi munkafeladatok helyett termelési feladatokkal ruházunk fel. Az egyetemesen gépesített munkacsoport lesz tehát a növénytermesztés minden munkájának hordozója. Az ipari munkaszervezéshez hasonlóan itt is a termelési feladatokat a gépekre tervezzük és részletezzük. Ennek a csoportnak munkakörébe nemcsak a fő munkaműveletek tartoznak, hanem a mellékműveletek is. Minden egyes gépesített munkának feltételeket kell kialakítania a további művelet gépesítésére. A gépesítés teljessége a géppark teljességétől függ majd. Természetesen akadnak olyan műveletek is, amelyeket még ma nem gépesíthetünk, vagy amelyek esetében a gépesítés ökonómiai hatékonysága alacsony lesz, ezért a mellékműveleteket és az ún. közbeeső munkákat fogatokkal kell elvégeznünk. Miben különbözik tehát az egyetemesen gépesített munkacsoport az eddigi gépesítési részlegektől? Elsősorban abban, hogy ezek a csoportok termelési egységek. Az eddigi gépesítési részlegeknek csupán munkafeladataik voltak, munkákat és szolgáltatásokat nyújtottak az állandó termelőcsoportoknak. Ezzel szemben a gépesített csoportokat a termelési feladatok megoldására szervezzük, Feladatuk nem csupán az, hogy a mezőgazdász vagy az állandó termelócsoport vezetőjének utasítása szerint az egyes munkaműveleteket elvégezzék, hanem termelési feladatok megoldása vár rájuk, egy megszabott területen, vagyis előre meghatározott költségráfordítás mellett a vevustetrv egyes terményeiből bizonyos mennyiségű terméket kell megtermelniük. Ezek a csoportok tehát a közös gazdaságon beiül nem csupán termelési, hanem egyben a jövedelmezőség rendszerén alapuló (hozraszcsot) egységekké válnak. A szövetkezet vezetősége minden termelőeszközt »a csoport rendelkezésére bocsát, amelyet az önállóan, saját termelési, illetve önköltségterve szerint használ, S mivel a csoport számára a termelési terven kívül önköltségének tervét is kidolgozzuk, munkáját n tcsak a termelési feladatok mennyiségpbeli teljesítése szerint értékeljük, hanem tervezett önköltségeinek betartása alapján is. Ebb&l kifolyólag a csoport közvetlenül és konkrét formában érdekelté válik, munkája minőségének állandó növelésébe.: és a termelés gazdaságossá tételében. Ez a tény arra serkenti, hogy gyakorlatilag is érvényesítse a személyes felelősség elvét, betartsa az agrotechnikai határidőket, hatékonyabb és gazdaságosabb munkamódszereket keressen, tökéletesítse a termelés technológiáját, növelje a brigád tagjainak szakképzettségét stb. Ez természetesen olyan díjazási rendszert követel meg, amelyben az anyagi érdekeltség közvetlen kapcsolatban áll a termelés eredményeivel és vonatkozik a csoport minden egyes tagjára. Az egyetemesen gépesített c-oportok kiaiaktíásával véget vetünk az eddigi egészségtelen állapotnak, mert hiszen a múltban nem biztosítottuk a géppark arányos üzemeltetését, nem szabtuk meg számára a szükséges normatívákat, következésképpen tehát egész működésével nem értük el a kívánt hatékonyságot és gazdaságosságot. A csoportalakítás lehetőségei Aránylag sok vita f«' ~t már akörül, vajon a szövetkezetek jelenlegi gépellátása mellet megszervezhetjük-e az egyetemesen gépesített munkacsoportokat. A kérdés tüzetes és mindent felölelő elemzése alapján helyeslőleg válaszolhatunk. A termelés követelményei ugyanis teljesen függetlenek a szervezet formájától. A gépesítés lehetőségét a mezőgazdasági üzemek gépellátottsága szabja meg. Minél teljesebb a géppark, annál nagyobb mértékben mellőzhetjük a kézi és fogatos munkákat, és megfordítva, minél hiányosabb a gépellátás, annál inkább válik szükségessé a gépi munkák kiegészítése kézi és fogatos munkákkal. Ezek azonban mindkét esetben csak kiegészítő jellegűek lesznek. Egyetemesen gépesített brigádokat tehát minden mezőgazdasági üzemben szervezhetünk. A különbség csak abban lesz, hogy az egyik esetben kisebb, a másikban nagyobb mértékben
