Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-31 / 9. szám

Eredmények és hiányosságok tükrében Értékelni egy járás évi munkáját, nem könnyű feladat. Ha mindehhez olyan vegyes eredmények szolgálnak, fnint a terebesi járásé, úgy ez több­szörösen megnehezíti a vállalkozást. Mert míg az egyik oldalon jónéhány olyan eredményt értek el, ami or­szágszerte ismert (a polyáni és a terebesi mozgalom), némely mező­­gazdasági üzem, gyönge eredményei­vel akarva, akaratlanul rontotta ezt a jó hírnevet. Ezzel magyarázható aztán, hogy a járás mezőgazdasági termelésében némi visszaesés mu­tatkozott. A legtöbb kibeszélés, — az egyes üzemek részéről, — a nagy aszályra esik, s tagadhatatlan, hogy a kör­nyéket a legnagyobb mértékben sújtotta. De nem lehet mindent a szárazság rovására írni. Mert hát Pólyánban, Vékén vagy még jóné­hány szövetkezetben éppen olyanok voltak az éghajlati viszonyok, mint a többi szövetkezetben. Annál na­gyobbak az eltérések a hektárhozg­­mokban, igazolva, hogy nem az idő­járással van baj. Hát akkor hol a hiba? Azt mond­ják, hogy a bő termés alapjait ősz­szel rakja le a jó gazda. Ám a járás néhány szövetkezete 1960 őszén „el­felejtett“ felszántani 10 000 hektárt. Mi több, a búza vetésterületét nem tartották be, amit aztán tavaszi búza vetésével részben pótoltak, de még így is adósak maradtak a tervvel szemben 1240 hektárral. A hanyag­ság megbosszulta magát. A tervezett 20,6 mázsa helyett, 19,3 mázsát értek el hektáronként, s nem teljesítették a búza szerződéses felvásárlási ter­vét sem. Még így is a pólyáni szö­vetkezet például 10 vagon terményt adott terven felül, a szürnyegiek 2 vagonnal és így említhetnénk még jónéhányat. Azt mondja a közmondás, hogy saját kárán tanul az okos. A tere­besi járás mezőgazdászai úgy látszik megszívlelték az elmúlt év kellemet­len tapasztalatait. Legalábbis arra vall az őszi munkák során mutatkozó igyekezet. Az őszieket maradék nél­kül elvetették, sőt némely gabona­féléből túl is lépték a tervezett ve­tésterületet: rozsból 932, őszi rep­céből 330, őszi árpából 268 búzából pedig 363 hektárral. Ám baj van a takarmányféleségek­kel, mindamellett, hogy a takarmány­hiány a járás szövetkezeteinek szinte már idült betegsége. Őszi keverékek­kel a tervezett’ 6400 hektár helyett csak 4153 hektárt vetettek be. A múlt évi termésből egy szarvas­­marhára csupán 17,6 mázsa silót, 7,6 mázsa szénát, 2,6 mázsa kapás ta­karmánynövényt biztosítottak, a ga­bonafélék pedig a szükségletnek csak 26,2 %-át fedezik. Ez nem kis s az állatok hasznossága is alacsony. Száz tehéntől a tervezett 70 borjú helyett, átlagosan 62,3-at, egy anya­kocától a tervezett 12 malac helyett, 8,6-ot választottak el. Az évi tejho­zom tehenenként, a várt 1750 liter helyett 1521 liter, ami több mint 5 millió liter hiányt jelent. Nehezen tör utat az új technoló­gia. A növendékállatok szabad istál­lózását csak 19 szövetkezetben ve­zették be, a sertések önetetését 6 üzemben alkalmazták, a tyúkokat 4 üzemben tenyésztik kalitkás mód­szerrel. Kevés a szakember az állat­­tenyésztésben. A vezető dolgozók, feladat elé állítja majd az amúgy is takarmánygondokkal küzdő szövet­kezeteket. De hát mindenki vessen magára. A takarmányalap biztosítása érdekében a szántóterület 12,3 %-án kellene évelő takarmányféléket ter­melni, s eddig csupán a 6,2 %-a van vetve. A takarmány ízesítését 73 szövetkezetben alkalmazzák a 90 közül. Mindössze öt üzemben etet­nek a járás területén erjesztett ta­karmányokat. Az évelő takarmányok vetéstervét 1961 tavaszán csak 48,8 százalékra teljesítették. Állítólag nem volt elegendő vetőmag. Az igazi ok? Egyes szövetkezetek az évelő­takarmány-vetőmagot eladták. Több szövetkezet, mint a terebesi, gálszécsi, bodrogszerdahelyi, bélyi, kaposkelecsényi stb. kevés figyelmet szentel a trágyázásnak. Járási mé­retben a szántóterületnek 20,2 °/o-át trágyázták meg istállótrágyával. A komposztkészítés tervét is csak 51 %-ra teljesítették, s nem készí­tettek el 134 663 köbmétert. Tudva­lévő, hogy a járás termőtalajának nagy része savanyú, mégis csak 3164 hektárt meszeztek az elmúlt évben. Nem alkalmazzák eléggé az ipari trágyákat. Pedig az újonnan feltört területek is fokozott kezelést kíván­nak. Tavaly összesen 3550 hektár rétet és legelőt szántottak fel, jóval túllépve az előirányzott területet. Az állattenyésztésben, a már em­etetők, fejők alacsony szakképzett­séggel rendelkeznek, s a szakembe­rek még mindig csak hivatalnos­­kodnak, ahelyett, hogy közvetlen a mezőgazdasági üzemekben, az istál­lókban segítenének megoldani a ter­melés problémáit. Ezzel magyarázható, hogy az állati termékek felvásárlásának mérlege a legtöbb termékből passzív. A hiány pénzértéke több mint 88 millió ko­rona. Ha ezt az összeget átszámít­juk a mezőgazdasági terület egy hektárjára, kitűnik, hogy 1008 koro­nával növelhették volna az egy hek­tárra jutó bevételt, a munkaegysé­gek értékét pedig az eddigi 10,60 koronáról 17,20 koronára. A szövet­kezeti tag évi keresete 3687 koro­nával több lehetett volna. Szép ösz­­szeg bizony. Bezzeg nem elégedet­lenkednek a pólyáni, bolyi, kistár­­kányi, és még jónéhány szövetkezet tagjai, akik szép osztalékot kapnak kézhez. Ha már a felvásárlásnál tartunk, rá kell mutatni a helytelen felvá­sárlási módszerre is. Csupán az el­múlt éven mintegy 6197 olyan nö­vendékmarhát adtak el a járás szö­vetkezetei, amelyek még nem érték el a vágósúlyt. A felvásárló üzemek készséggel átvesznek mindent, csak a tervet teljesíthessék. Megengedhe­tetlen, hogy a haszonborjúkat vágó­áron vásárolják fel, mint azt gyak­lített takarmányhiány folytán szin­tén egy helyben topogás tapasztal­ható. Nincs meg a kellő állomány, Isiállóügy, ó... Csavaros észjárású emberek a ka­­mocsai szövetkezetesek. Olyanok, akik egy rókáról két bőrt nyúznak le. Illetve ..talán még többet is. Van ugyanis egy „kis“ istállóügyük, s ez­zel aztán védekeznek, támadnak, — egyszóval mindenre ez a fegyverük, minden kérdésre, minden bírálatra. Istállóügy ... A járásban szinte már szállóigévé vált a kamocsai szövetke­zet istálló-ügye, és a szövetkezet ta­lán már létezni sem tudna enélkül. Mert a használat során jó plasztikus anyagnak bizonyult, amit lehet min­denfelé húzni, nyúzni és minden rést be lehet vele tömni. A kamocsaiak nem is feledkeznek meg soha alkal­mazásáról. Ha például azt kérdezzük tőlük, hogy miért nem teljesítették a múlt évi húseladási tervüket, a válasz: kevés a férőhely... mert az istálló így, az istálló úgy és amúgy... és megmagyarázzák, kézzelfoghatóan és szigorúan tudományos alapon, hogy az ember szinte beleszédül. Érdeklődünk a hasznosság felől. Nehéz kérdés, mormolás, egy kis fej­kaparás, s aztán kivágják: tudják, az istálló... és jön a régi lemez min­denféle változatban. Kinek hogy és melyik tetszik, választhat. Talán kérjünk magyarázatot az ál­lomány feltöltéséről. Hát... és újra az ismert nóta. Csoda állóképes va­lami, lassan már két éve állandó mú­­sorszám. Kár is volna ezért az is­tálló-ügyért, ha elintéződne. A ka­mocsaiak ugyanis ezzel egy nagyon hatásos fegyvert veszítenének. Mert ugye, mi mást lehetne akkor vála­szolni a fentiekhez hasonló ' kérdé­sekre, mint az igazságot?! Az őszi mélyszántást elvégezték-e? — kérdezzük, hogy másról is beszél­jünk, s a válasz: tudják, nehézsé­geink vannak, mert az istálló... Nono! Megálljunk! Erre már azért mégsem alkalmazhatjuk. Hogyhogy nem? A kamocsaiak csak tudják, hogy mi a lemaradásuk oka. Különben nem mondanák. Mondják, sorolják azokat, akik hi­básak, s abba bizony a járási épít­kezési vállalattól kezdve az újságig (mivel nem írt róluk, nem adott ösz­tönzést a jobb munkára) mindenki hibás. Csak egy valamiről feledkez­nek meg a kamocsaiak „méltó harag­jukban“, hogy valami kis közük azért talán nekik is van ehhez az ügy­höz. Tóth János (Érsekújvár) ran teszik. A felvásárló üzemek rovására legyen írva az is, hogy nem szervezik meg kellőképpen a felvásárlást. Az üzemnek 250 alkal­mazottja van, ebből csak 26 dolgozik a felvásárlás szervezésében. A Jed­­notának 1007 alkalmazottja közül is csak 246 van közvetlenül bekapcsolva a felvásárlásba. Rossz szervezésre vall még, — s ez inkább a HNB titkárokat vá­dolja, hogy a háztáji gazdálkodások­ból elenyésző tejmennyiséget adnak közfogyasztásra, annak ellenére, hogy a tehenek 51,5 %-a még min­dig háztáji. Nemegy községben, mint Cékén, Csicseren, Kistoronyén, Csarnahón, Bariban, Ráskán, Galsán, Ptruksán és Milhostovon a titkárok egyenesen támogatják a lakosság helytelen állásfoglalását. Ennek, no meg a hiányos összeírásnak tudha­tok be az ún. „fekete“ sertésvágá­sok, amelyeknek a száma nem teljes kimutatás szerint eddig meghaladja a 400-at. A járás számos szövetkezete vál­lalta, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesíti. Adott szavát eddig nem mindegyik tartotta be. A múlt év elején tett vállalások pénzértéke több mint 37 millió koronát tesz ki, de csak alig 8 millió korona érték­ben teljesítették. Azt is csak a már fentebb említett szövetkezetek jóvol­tából. Idén, a járási fejlesztési terv a mezőgazdasági termelésnek hatalmas, 19,52 %-os fejlődését irányozza elő. Igyekezni kell, hogy a terv ne ma­radjon csupán terv, az ígéret pedig szép sző. Palágyi Lajos Rövid idő óta Indonézia újból az érdeklődés középpontjába került, mert fel akarja számolni a holland gyarmaturalom utolsó maradványát, fel akarja szabadítani Nyugat-Iriánt. Indonézia 1945-ben harcolta ki függetlenségét, de már ugyanabban az évben az angol, majd 1947-től holland megszálló csapatokkal kellett szembeszállania. 1958-ban holland és amerikai támogatással belső bom­lasztó erők indítottak támadást a köztársaság megdöntésére. INDONÉZIA CÍMERÉN az ősi garu­­damadár látható. 45 tolla jelképezi az 1945-ös felszabadulás évét. Far­kán nyolc, szárnyán 17 a tollak szá­ma, ami a nyolcadik hó 17-ét, a fel­­szabadulás napját szimbolizálja. Jel­mondata: „Bhinekka taggal ikka“ annyit jelent, hogy „számtalan, de egy“. Hirdeti a sok ezer szigetből álló, több tucat nyelvet beszélő nép által lakott ország egységét. A függetlenség, a felemelkedés és a béke elválaszthatatlanul egybe­forrt az indonézek tudatában. Az előttük álló feladatok nagyok, mert a szigetország tipikusan gyarmati gazdaságot örökölt a 350 évig tartó holland uralomtól. Ipara fejletlen, mezőgazdasága elmaradott, félfeu­dális. Az ország gazdasági életét a múltban a holland nagytőke irányí­totta, a tőkebefektetések 91 százalé­ka külföldi tőke volt, s ennek is 70 százalékát a hollandok tartották kézben. így az ásványi kincsek, az olaj termelése, a gazdasági hatalom alapját képező gumi-, kopra-, kávé- és tea-ültetvények, a cukorgyárak, a textil- és gumigyárak, a hajózás mind túlnyomóan külföldi ellenőrzés alatt állt. A TERMÉSZET IGEN BŐKEZŰEN BÁNT Indonéziával. A világ termé­szetes gumi termelésének több mint 30 százalékát, a kopra, bors és egyéb fűszerekből és pálmaolajből ugyan­csak jelentős részét adja a világ­­termelésnek. 1954-ben még az ország területé­nek csak 12 százaléka állt mezőgaz­dasági művelés alatt, amely azonban a lakosság kétharmadát foglalkoz­tatta. Jáva szigetének háromnegyede állt művelés alatt, míg a többi szi­get nagy részét erdő borítja. Az egész mezőgazdasági termelés egy­részt a kisparasztság elmaradott, külterjesen termelő önálló gazdasá­gaira, másrészt a művelt terület 10 százalékát kitevő jávai és szu­­mátrai nagy ültetvényeken folyó exporttermelésre oszlik. Az indonéz lakosság fő tápláléka a rizs, melyből a múlt években nem termett meg az egész szükséglet, úgyhogy még sokat importálni kel­lett. A rizsen kívül még maniokut, kukoricát, földimogyorót, szójababot, fűszereket, édesburgonyát (batátát), gyümölcsöket, dohányt., cukornádat, kávét és teát termelnek. Az állat­­tenyésztésnek csak másodrendű sze­rep jut, ellenben a tengeri halászat nagyon elterjedt. Az őserdők legfon­tosabb termékei: a kopálgyanta, ro­­tangnád, teakfa, bambusz, kinin, Szantálfa, ébenfa, szágópálma és mások. A NYOLCÉVES FEJLESZTÉSI TERV (1961 — 1969) az élelem és ruházat biztosítását tűzi ki célul. Habár In­donézia a világ egyik leggazgadabb országa, még migdig elmaradt or­szág. A terv második szakaszában a főfeladát az ország iparosítása, s ne­hézipar megteremtése. További nagy problémát jelent, hogy a hatalmas területű Indonézia, melyet 3000 la­kott és 7000 lakatlan sziget alkot, ^z államosításkor úgyszólván hajó nél­kül maradt. így a hajóhiány miatt a jávai cukorfelesleget nem tudták eljuttatni a többi szigetre. A földreform első szakaszában nagy állami gazdaságok, — rizster­melő központok alakultak. Ev év vé­géig 500 ilyen állami gazdaság lesz hárommilllió hektár földdel. Néme­lyik ilyen állami gazdaság a szocia­lista országok segítségével épül, amelyek Indonéziának hitelt nyújta­nak, gépeket és berendezéseket szállítanak, szaktanácsokkal látják el. Amikor Indonézia kivívta függet­lenségét a lakosságnak csupán 7 szá­zaléka tudott írni és olvasni. Azóta tervszerűen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. 1960-ban már 45 százalék volt az írnitudók száma és 1964-ig teljesen likvidálják az írástudatlan­ságot. Indonézia az egész nép élet­­színvonalának emelését célul tűző gazdaságfejlesztési programot saját erőforrásaiból nem tudja megoldani. A szocialista országokkal kötött ke­reskedelmi és kulturális egyezmé­nyek alapján lehetővé teszik indonéz diákok szakmai és tudományos ki­képzését. AZ INDONÉZ KOMMUNISTA PÁRT a kínain kívül a Távol-Kelet legerő­sebb kommunista pártja. Tevékeny­ségét támogatja a 6 milliós prole­tariátus zömét tömörítő SOBSI, szakszervezeti szövetség. Ma már az egykori „kulik népe“ megindult a felemelkedés útján és megbecsülést, tekintélyt vívott ki magának a világon. Gr. A Szovjetunióban nagyon sok kí­sérletet végeztek a jövő traktorának elkészítésére. Az eddigi traktorok­nak, főképpen az volt a hibájuk, hogy lassan jártak, erejüket nem használhatták ki gazdaságosan, a traktoros pedig ki volt téve az idő­járás viszontagságainak. Ezután az új traktoroknak olyan bódéjuk lesz, amely 18 — 20 fok meleget biztosít állandóan, a levegő páratartalma 60 — 70 százalék között mozog és por­mentes vagyis olyan mikroklíma lesz benne, akár csak a TU 104-es repülőgépben. Automatikus vezérlés A Charkovi Gépgyár az eddigi ta­pasztalatok alapján egyéb változá­sokat is eszközölt az új traktorokon. Megállapították, hogv az öt kilomé-JÓ takarmányalap - jövedelmező állattenyésztés Kevés helyen van olyan szép ál­latállomány, mint a mokcsa-mogyo­­rósi szövetkezetben. A múlt évi jövedelmük nagy részét is az állat­­tenyésztésnek köszönhetik. Szép a szarvasmarha tenyészetük. Csupán decemberben több mint 30 000 koro­nát kaptak tejért. A prerovi minta­vásáron egy üszőt 19 000 koronáért adtak el. Jelenleg 514 szarvasmarhá­juk van. Szép eredmény ez. A mok­­csa-mogyorósiak tudják, hogy az állattartás alapja a jő minőségű takarmány. A múlt évben 820 mázsa lóheréjük, 1188 má-sa lucernájuk, 814 mázsa bükköny és 800 mázsa szénájuk termett. Ezenkívül van ta­karmányrépájuk és 12 vagon jó mi­nőségű burgonyájuk. Nem is félnek a téltől, sőt még nyárra is jut be­lőle. Ám a meglévő takarmányokat sem pazarolják. Szecskázva etetik, mert így gazdaságosabb és jobban ízesíthető. így gazdálkodnak a takar­mánnyal a mokcsa-mogyorósi szövet­kezetesek. Hogy ez évben még több takarmá­nyuk legyen, 102 hektár lóherét és 64 hektár lucernát vetnek tavaszra alávetésként. Az elmúlt év mérlegé­ből kitűnik, hogy az állattenyésztés segítségével sikerült megszilárdítani az EFSZ gazdasági helyzetét, ami az osztalékban is megnyilvánul. Körül­belül 5 — 6 koronát fizetnek egy-egy ledolgozott munkaegységre, míg a múlt évben ez csupán 50 fillért tett ki. Kertész Tál (Nagykapos) sportágakban mi, hivatásos lótenyész­tők mintegy próbakövet, selejtezőt látunk, amely fokozatosan kiválasztja a legigénytelenebb és legnagyobb teljesítőképességű állatokat. Rükkert százados, a Német Ló­­sport-Szövetség alelnüke pedig így nyilatkozott: — A technika nem szabad, hogy teljesen kiszorítsa a lovat. Eltekint­ve attól, hogy a lovaglósport lénye­gesen hozzájárul a falusi dolgozók kultúrszínvonalának emeléséhez, de­rék négylábúnk, akárcsak a szarvas­­marha meg a kutya, mint legrégibb háziállatunk továbbra is hűséges se­gítőtársa marad az embernek. Legyen az a kitartó és igénytelen shetlandi törpeló, vagy a türkmén sztyeppvidé­kén otthonos telivér, szövetkezeteink és nagyüzemi mezőgazdasági terme­lésünk ezentúl sem nélkülözheti a lovat. Gondoljunk csak a hepehupás, nehezen járható terepre, ahol derék lovacskáink akár mint igavonók, akár mint hátaslovak egyszerűen pótolha­­tatalnok. Belátható időn belül tehát nem arról van szó, vájon ló vagy gép, hanem: ló és gép. Ford.: K. E. KITŰNŐ DOLOG Ha idegen vetődik az alsőszerda­­helyi anyasertés-istállóba, egész bi­zonyos, hogy meglepődik, mivelhogy a kismalacok nem igyekszenek ma­gukat a szalmába befúrni. A titok nyitja: a szövetkezet villanyfűtő­­testeket szerelt a ketrecek padlóza­tába. így a meleg állandóan 30-35 fők között mozog. Vadovics József (Gálánta) Kiadja a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban — Megjelenik hetente kétszer — Főszerkesztő: Pat.ió Károly — Szerkés2tőség és kiadóhivatal: Bratislava, Suvorovová 16. - Telefon: főszerkesztő 515 58. szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont: 543 91, 511 10 , 550 93. - Belső vonalak: főszerkesztő helyettese: 634. Polit. titkárság 659, mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztály: 635, szakmelléklet 519. — Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d. — Terjeszti a Postai Hírlápszolgálat előfizetést felvesz minden postahivatal és kézbesítő. Külföldi megrendeléseket a Postai Hírlapszolgálat — sajtókiviteli osztály . Praha I., JindriSská ul, 14. intézi. —. Előfizetési díj éven_e 56^40 Kős. K-1G*21025 A tízezer sziget országa Van-e a lónak jövője? Napjaink egyre nagyobb arányi gépesítése folytán felmerült a kér­dés: van-e a lónak egyáltalán jövője? Nem válik-e „munkanélkülivé“ a gé­pek tömeges alkalmazásával? Neír fejezi-e be „földi pályafutását“ a vá­góhídon, a lómészárszékben, az állat­kert rácsa mögött vagy a múzeum dohos sarkában? A Német Demokra­tikus Köztársaság újságíróinak ezen kérdéseire határozott nem-mel vá­laszolt Grosse elvtárs, a hoppegar­­teni állami ménes vezetője: — Ha bármilyen nemesnek minő­sítjük is a lósport különféle faját, mégsem tekintjük az ügető- vágj akadályversenyt puszta szórakozás­nak vagy népünnepélynek. Mindezen ;eres gyorsasággal szántó traktoi jsetében egy hektár föld megszán­­.ása 3 új rubelbe kerül, 12 kilomé­teres gyorsaságnál 2,1 rubel, 15 kilo­­néteres gyorsaságnál pedig 2 rubel­je. Az új fajta 200 — 220 lóerős nagy­­<erekű traktorok a mostaninál sok­­<al nagyobb sebességet elérhetnek jagyis 13 — 15 kilométeres sebesség jeí szánthatnak és fuvarozáskoi 50 — 40 kilométert tehetnek mei éránként. De lesz egy különlege: szerkezet is rajta. A gyorsaságo jgy automatikus vezérmű szabályoz za a talaj szerkezete szerint. Nehé; talajon lasabban, könnyű talajoi pedig gyorsabban megy a traktoro: beavatkozása nélkül is. Ezeknek i traktoroknak már kétfajta proto­típusát elkészítették és rövidesei megkezdik sorozatgyártásukat, (est r Uj szovjet traktorok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents