Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-31 / 9. szám

Befejeződtek a CSEMADOK járási konferenciái

A győrkeiek Miglécen

A két falu elég /neszsze esik egymástól, mégis oly közvetlen közöttük a kapcsolat, mintha tőszomszédok lennének. A CSEMADOK helyi szervezeteinek a színjátszó csoportjai már nyolc esztendeje vendégszerepeinek kölcsönösen hol az egyik, hol a másik faluban. Fiatalok, javabeliek, idősek találkoznak tehát a kultúra terén minden évben. Az immár hagyományos vendégszereplésre ebben az évben is sor került.

A győrkeiek a „Számadó felesége“ című három felvonásos drámával látogattak el Miglécre. Stodola, neves szlovák Író jól sikerült műve került bemutatásra magyar fordításban. Telt ház fogadta a vendégszereplőket. Nemcsak a helyi lakosság, hanem a szomszédos Szina és Kenyhec színházlátogató közönsége is szép számban megjelent a bemutatón.

Talán mondanunk sem kellene, i hogy a nagy érdeklődést az eddig elért szép sikerek keltették fel. A

győrkeiektől tehát ezúttal is sokat vártak a nézők, s az előadás, után az a vélemény alakult ki, hogy többet adtak, mint amenynyi várható volt. Azóta is erről a találkozóról beszélnek faluszerte az emberek. Dicsérik a szereplőket, akik között 40—50 éves szövetkezeti dolgozók is voltak. Persze a nagy sikerrel vendégszereplő színjátszó csoportból nem hiányoztak a fiatalok sem. A legnagyobb meglepetést talán a két kis iskolásgyermek szereplése keltette, akik annyira élethűen alakítottak, hogy biz azt a felnőtt, tapasztalt műkedvelők is megcsodálhatták. A színjátszók minden mozdulatát nagy figyelemmel kísérték a nézők. A legjobban sikerült jelenetek, valamint az egyes felvonásokat szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a közönség.

Mindenki jól szerepelt, nehéz lenne valakit kiemelni. De azért Jakab Andrást külön is meg kell dicsérnünk. Jakab elvtárs immár tíz esztendős kulturális tevékenységre tekinthet vissza a gyürkéi helyi csoportban. Ugyancsak ez a helyzet Andor Rudolffal is. A drámában, mint a legidősebb juhász, a fiatalokat a bojtárkodás fortélyaira oktatta. Ez a szerepe a györkei műkedvelők körében „civilben“ is. ő szintén tíz esztendeje dolgozik a helyi csoportban szlvvel-lélekkel.

A bemutató után mulatság, társas összejövetel következett. A mígléciek megvendégelték a szereplőket, sokat közülük még házhoz is elhívtak. De azért az egésznek a vidám tereferében és a táncban volt a sava, borsa. Még az öregek is úgy táncoltak, mintha most, ezen a mulatságon ütötték volna őket legényekké.

Három falu a Hernád mellett — Szina, Kenyhec, Migléc. Egyforma volt a múltjuk. A nagy gazdák „arattak", a többiek pedig gürcöltek, nyomorogtak. S a mát, mai boldog életüket ez a találkozó is jól jellemzi.

Cs. J.

anyagiakat már biztosította az 1962- es évre. Komoly nehézségek mutatkoznak azonban a galfintai énekkar újjászervezése körül, és Így jelenleg csak a népi együttes deákl tánccsoportja és a peredi népi zenekar próbál rendszeresen.

A színjátszás terén az egyes csoportoknak van kimagasló eredménye. A deáki csoport tizenhétszer játszotta Lovicsek Béla ,',Húsz év után“ című színművét. A hegysúri színjátszó csoport már tizenkétszer lépett fel a „Balatoni csetepaté“ című vígjátékkal. Komoly hiányosság észlelhető azonban a szocialista dráma fesztiváljának megszervezése terén. Eddig mindössze két csoport nevezett be a nemes vetélkedésbe.

A konferencián elhangzott vita nem mondható éppen magas színvonalúnak. A küldöttek legnagyobb része csak arról számolt be, hogy mit csináltak az elmúlt évben. A munka miértjéről s hogyanjáról nagyon kevés szó esett. A konferencia küldöttei helyi szervezeteik nevében a XII. pártkongresszus tiszteletére kötelezettségvállalásokat tettek. A kötelezetségvállalások főleg a szervezeti élet megjavítására, a tagság kiszélesítésére, a sajtótermékek előfizetésére és a társadalmi munkára vonatkoztak.

Seres elvtárs, a járási pártbizottság küldöttségének a vezetője vitafelszólalásában kitért a kötelezettségvállalások jelentőségére és hangsúlyozta: „A kötelezettségvállalás ne csak papíron maradjon mint ez már *o kesetben megtörtént. Az aratási időszakra vállalt brigádórák ledolgozása szintén segítheti mezőgazdaságunkat. De szerintem a CSEMADOK többet tenne az aratásért, ha népművelő előadások keretében többet foglalkozna az új mezőgazdasági technológia propagálásával.“

A konferencia keretében a járási vezetőség magas színvonalú műsoros estet szervezett a küldöttek és a galéntai közönség számára. Th

• Hódosban is évröl-évre fejlődik a kulturális élet, a tömegszervezetek egyre jobb munkát fejtenek ki. Ma már nem múlhat el ünnepély anélkül, hogy ott a CSEMADOK tagjai ne szerepelnének. A legutóbb Felsőpatonyban találkozhattunk a hódosiakkal. A „Bástyasétány 77“ című zenés vígjátékot mutatták be nagy sikerrel.

(Pongrácz Gábor, Mihályfa)

afiscm^ítáncA.aAív.ó \

Künn dér szitál, jég reccsen s belerezdül a szél szavába a fák jegeces ága.

Embertelen, rideg a tél muzsikája,

húrjain lágyabb dallam sohase rezdül. j

Bent libegünk mint kerti tulipánok j

s hajladozásunk gyönyörű dal kíséri.

Farsang van pajtás, nem olyan mint a régi. j

Emberibb muzsikára járjuk a táncot. j

Majd összeállunk s pattogó ütemére j

dobogunk szilajon, mind nagyobb karikába. 5

Pirosak vagyunk, mint a nyár pipacsvirága. ;

de minket kalandosok vad keze le nem téphet. . j

Lásd hevülünk a bortól, Jó a józanság nappal ?

s jó fírró nyárban a hideg csobolyó.

De ünnepeinkre bor járja, az való ]

annak, akit végre jelene vígasztal.

/ 5

Hát gyere pajtás! győzzed velünk a táncot.

Ne-félj, ha megszorítunk te nappal visszavághatsz, 1 Soká ne vívódj! bennünk társra találhatsz.

Kopogjon mint a zápor, muzsikánkra a lábad.

Demény Ottó |

Biz ha az ilyen telek, mint az idei is folytatódnak, a vigén még azt is elfelejtjük milyen a hó. Legalább is mi, dél-szlovákia lakosai. Mert hiába kémleljük a súlyos felhőktől komorló eget, hó helyett csak vékony-szálú, szürke eső paskolja napok hosszat a {elázott jóidét.

Nos, megnyugtatjuk olvasóinkat, hogy hegyeinkben az idén is bőven jutott a tél fehér ajándékából. A fenti képen legeltethetik a szemüket. Gyönyörű a téli táj. Gyönyörű — és évente szövetkezeti dolgozóink tízezrei látogatna kel a téti hegyekbe. (CTK)

Levelekből röviden

A szovjet Irodalom távlatai a XXII. kongresszus után

• A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Iskola tanulmányi kirándulást szervezett a közelmúltban a diószegi cukorgyárba. A kirándulás nagyon jól sikerült. Az iskola diákjai sokat tanulhattak. Szeretnék a jövőben is minél gyakrabban hasonló tanulmányi utakon bővíteni tudásukat.

(ifj. Lábady Imre, Padány)

• Az alsószecsei CSEMADOK szervezet már néhány éve nem működik úgy, ahogy kellene. Nos, a tagságnak az emlékezetében kell még lennie az évzáró közgyűlésen elmondottaknak, amikor is kemény szavakkal bírálták a vezetőséget. Az új esztendőben tehát — s ezt merjük remélni — nagyobb lelkesedéssel látnak majd a tagok és a vezetőség is munkához.

(Kúcs Gyula, Alsószecse)

• Ahol a fáradságot nem sajnálják,- ott az eredmény sem maradhat el. így van ez Jánokon is. A CSEMADOK helyi szervezete nagyon szép eredményeket ér el az utőbbi időben. Móricz Zsígmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című színmüvét mutatták be nagy sikerrel. A színműve! több helyen vendégszerepeitek, s az a vélemény alakult ki, hogy igen, érdemes fáradozni. A sok-sok munkát meghálálja a közönség,

(Vámos László, Jánok)

• Az elmúlt esztendőben alig hallatta a hangját a szilicei CSISZ- szervezet. Azonban amióta új elnök, felfrissített vezetőség került a szervezet élére megváltozott a helyzet. A fiatalok az elmúlt napokban mutatták be a „Kubo“ című vígjátékot. A színmű rendezője, Várady János alapos munkát végzett. A színjátszók jól megállták a helyüket a bemutatón. Reméljük a jó kezdetnek Jó lesz a folytatása is, és nem történik meg többét Szilicén, hogy elalszik a CSISZ szervezet.

(Molnár Béla, Szilice)

szervezése terén eredményes munkát végeztek, addig a népművészeti tömegmozgalom szakaszán lemaradás észlelhető. A lemaradás főleg a CSE- madok-napok színvonalánál mutatkozott meg.

Még az ősszel beharangozott „Győzelmes Üt“ nevű járási népi együttes szervezése is nehezen mozdul előre. A járási nemzeti bizottságok kulturális és iskoiaügyi bizottsága az

A galintai járási konferencia küldöttei a mezőgazdasági tanonciskola tanácstermében vitatták meg a CSEMADOK kulturális népnevelő tevékenységét. A járási vezetőség beszámolója mélyen, elvileg boncolgatta a CSEMADOK-szervezetek egyéves ténykedését, bátran feltárva a munkában előforduló hiányosságokat.

Amíg a népművelés fontos ágazataiban az előadások és irodalmi estek

A CSEMADOK járási konferenciái január 20—21-én és

27—28-án üléseztek. A kétnapos konferenciákon beszámoltak az elmúlt évben végzett munkáról, irányt szabtak az elkövetkező év kulturális ténykedésének és megválasztották az új járási vezetőségeket, valamint a VIII. országos közgyűlés küldötteit.

szí élményhatást az olvasóban. Belinszkij szerint az irodalom az általános és az egyedi szerves egysége, vegyülete. Eszerint Jan Petrmichl, cseh irodalomtudós úgy határozza meg a sematizmust, mint az általános túlsúlyát az egyedi felett. Éppen ez oknál fogva gyakran találkoztunk papír-hősökkal, kitalált alakokkal, akiknek gondolkodásmódja valamilyen általános felfogásra épült, érzelmi világuk viszont teljesen háttérbe szorult. Ide sorolható Gallna Nyikolajeva „Aratás“, Jellzar Malcev „Szívvel-lélekkel" című regénye, valamint több más alkotás is.

A költészetből szintén hiányzott az érzelmek szabad és sajátos megnyilvánulásainak művészi kifejezése, visszaadása. Az egyes versek tele voltak szólamokkal, hangzatos frázisokkal, s így nem tükrözték hűen a szovjet ember lelki világát és mély érzelmi átalakulását. A költók gyakran felnagyították egy-egy ember érdemeit; nemritkán éppen Sztálin személyét dicsőítették.

A XX. kongresszus után már mélyreható változásokat észlelhettünk. Már ekkor megindult a szovjet irodalom megújhodási folyamata. A párton beálló változások a társadalmi életre is döntően hatottak, s jobb körülményeket teremtettek az írók alkotó munkásságának is. Jelentkezett a fiatalabb nemzedék. A költők közül Jevgenyij Jevtusenko tűnt fel, akinek költészete erős egyéni színezetet és mély érzelmi telítettséget tartalmaz. Az Írók közül Anatolij Kuznyecov „A legenda folytatása" című müvével ért el nagy sikert. Ez a kisregény rövid idő alatt világirodalmi rangot érdemelt ki. De jelentkeztek mis nemzetiségű írók és költők is, akik müveikkel gazdagították a szovjet Irodalom nagy egészét, sőt a világirodalmat is. Nem érdemtelen megemlíteni a kirgiz Csingiz Ajtmanov hosszabb terjedelmű elbeszélését, a Dzsamila

ségeivel kapcsolatosak. Milyenek a jelenkori irodalom feladatai, menynyiben alakíthatja az Irodalom ‘ az életet, milyen hatással lehet az ember lelki világára, valamint az újszerűség és modernség jellegét illették az egyes kérdések.

A folyóirat decemberi számában Mirza Ibragimov, Vera Ketllnszkaja, Aszkad Muhtar, Mihail Zsesztyev és Anatolij Kuznyecov válaszait közölték. Mindnyájan nagyra értékelték az irodalmat illető kongresszusi határozatokat. Ketlinszkaja írásában az irodalom embert formáló és átalakító szerepével foglalkozott. Muhtar szerint olyan korszak nyitánya a kongresszus, amelyre minden bizonnyal a jövőben majd sok-sok nemzedék nagy érdeklődéssel tekint vissza. Éppen ezért kell hűen és még pontosabban ábrázolni a valóságot. A legérdekesebb választ Kuznyecov adta. „Feladatunk megalkotni a klasszikus szovjet irodalmat“ — irta. Az embert szerinte úgy kell ábrázolni, mint ahogy azt Tolsztoj, Dosztojevszkij vagy Gorkij tette, mert máskülönben az alkotások sikertelenségre vannak ítélve. A szovjet emberek optimisták ugyan, de bonyolult lelkiséggel és magas intellektualizmussal rendelkeznek. E^ért az irodalmi mű nem lehet egysíkú, hiszen a kommunizmus felé vezető úton az emberek belső vívódásokon, erkölcsi, pszichikai, filozőfiai átalakuláson mennek át - fejtette ki nézetét Kuznyecov.

Befejezésül leszögezhetjük, hogy a szovjet irodalom új virágzás előtt áll. A XXII. kongresszus jelentősége tehát kiterjed erre a művészetre is. A XX. kongresszus után az írők az életet sokkal mélyebben, reálisabban ábrázolták. A mostani kongresszus után ilyen irányban további fejlődés várható. Az irodalomra is érvényes a párt jelszava: „Mindent az emberért, mindent az ember javára!"- zst—

szerelmét, amelyről Aragon, a neves francia író azt mondotta, hogy a világirodalom legszebb elbeszélése a szerelemről.

Az itt felsorolt müvek és nevek már a szovjet irodalom új fejlődését fémjelzik. Természetesen ezekkel az írókkal együtt haladt az idősebb nemzedék is.

A nemrégen lezajlott XXII. kongresszus újra megvitatta a személyi kultusz káros hatását az Irodalomra és kitűzte távlati terveit. Jekatyerina Furceva felszólalásában azzal foglalkozott, hogy az írók jelentős része a szövetségi köztársaság fővárosaiban él. Ez — véleménye szerint — helytelen. Mihail Solohov bírálta a drámai alkotásokat, amelyek menynyisége ugyan jelentős, de csak 2 — 3 tartós értékű születik évente.

Irodalmi körökben, folyóiratokban és másutt is sok szó esik a kongresszus utáni Időszakban az egyes kérdésekről. A moszkvai írók pártszervezete nemrégiben nyilvános taggyűlésen vitatta meg a kongreszszus tanulságait. A taggyűlés előadója Sztyepán Scsipacsov volt. Többek között beszélt azokról a feladatokról, amelyeket a kongresszus az Irodalom elé állít. Az elsőrendű feladat — mondotta — hogy klfejleszszük a szovjet emberekben az új világ építőinek tulajdonságait. Kitért arra a kérdésre, hogy a szovjet irodalomban sok szakember véleménye szerint kevés a valóban pozitív hős, akit az ifjúság követhetne, akitől tanulhatna kommunista módra élni. Scsipacsov példákkal bizonyította, hogy ilyen hősök ugyan vannak, de kis számban, s a kor igazi hősének alakját, amelyet már mindenki türelmetlenül vár, az irodalom még nem alkotta meg.

A Voprószi lityeratúri („Az irodalom kérdései") című folyóirat szerkesztősége kérdéseket intézett az írókhoz, amelyek a szovjet irodalom kongresszus utáni fejlpdési lehetőizovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa nagy jelentőségű az irodalom további fejlődésének, az élet elmélyültebb és sokoldalúbb ábrázolásának szempontjából is. Az új, ízig-vérig kommunista erkölcsű ember nevelése ugyanis nagy erőfeszítést követel. Sokkal könnyebb megteremteni az új társadalom gazdasági alapját, mint az igazi kommunista erkölcs kialakítását az emberekben. S éppen ennek az új, nemesebb embernek a kialakításában van fontos szerepe a művészetnek. Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolójában foglalkozott ezzel a kérdéssel is. Rámutatott, hogy a Szovjetunió társadalmi rendszerének előrehaladásával egyetemben világviszonylatban is növekszik a szovjet művészet jelentősége. A szépérzék fejlesztésével kapcsolatban a következőket mondotta: „A mai viszonyok között igen nagy figyelmet kell szentelni az esztétikai nevelésnek, valamennyi szovjet ember művészi ízlése kifejlesztésének, határozottan hadat kell üzenni az Ízléstelenségnek, bármilyen formában nyilvánuljon is meg — formalista hangulatokban, vagy a „szépség" kispolgári értelmezésében, a művészetben, az életben, az életmódban". S itt, ezen a téren van nagy szerepe az egyik leghatásosabb művészetnek — az irodalomnak.

Mielőtt még a szovjet irodalom mai helyzetével foglalkoznánk, vessünk egy rövid pillantást az elmúlt irodalmi korszakra. Nyilvánvaló, hogy a személyi kultusznak káros hatása volt az irodalomra, valamint a többi művészetre Is. Ennek a szüleménye a sematizmus, amikor az író leegyszerűsítve, sokszor Irreálisan ábrázolja a valóságot. Az ilyen irodalomnak a szépérzék fejlesztésében vajmi kevés szerepe volt, hiszen hiányzott belőle a meggyőző erő, s nem idézett elő kellő művé-