Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-31 / 9. szám
Okosan, megfontoltan fl madárvédelem a növényvédelemmel egyenlő csoportosításánál természetesen az állatokat hasznosság szempontjából válogatjuk ki, mivel a darabszám 20 százalékos emelése mellett a tejhozamot is 20 °/o-kal kell növelnünk. Külön feladat az állomány egészségessé tétele. Ennek a fontos kérdésnek a megvalósítását már a borjúneveléssel kezdjük. Az egészséges teheneket külön istállózzuk, a növendékállományt szintén, de szabadistállókba helyezzük őket. A sértéstenyésztésben darabszám emelésre nin'cs szükségünk, csak a termelési költségeket kell csökkente- ■ nünk. A malacelválasztásnál még 1961-ben bevezettük, hogy a malac 25 kg-os súlyig, az anyasertésgondozónál marad. Ezáltal az elválasztás zökkenőmentes, s így elérjük a sertéshús-termelés tervszerű emelkedését. Azelőtt ugyanis gyakran megesett, hogy az elválasztás után eltelt egy hónap alatt az elválasztott malacok könnyebbek lettek a közbeejtett átcsoportosítás következtében. A baromfitenyésztésben a tojástermelés biztosításához a tyúkállomány létszámát 25 °/o-kal kell növelnünk. A tojáshozamot pedig tojónként 10 százalékkal. Itt főként a takarmányozási technikát kell javítani. Főleg a fehérjékben gazdagabb takarmány adagolása fontos, továbbá télen a gumós takarmányok nagyobb mérvű adagolását alkalmazzuk. A közeljövőben építenünk kell egy csibeneveidét, egy szabadistállót növendékállatok részére, egy 100 férőhelyes tehénistállót, be kell fejeznünk az 1000 férőhelyes sertésszállás másik felét, építenünk kell egy 1000-es baromfiólat és legalább 30 vagonos gabonaraktárt. Továbbá ki kell építenünk két központi trágyatelepet, a trágya minőségjavítása érdekében, mivel helytelen trágyakezeléssel nagyon sok értékes anyag kárba vész. Akad tennivaló a gépesítés terén is. Ennélfogva elhatároztuk, hogy a kukorica betakarítását már idén 100 %-ra gépesítjük, 1963-ban pedig az egész művelését. Idén 50 %-ra gépesítjük a cukorrépa betakarítását, 1963-ban 100 %-ra a betakarítást, majd 1964-ben pedig 100 %-os gépi művelést. A len betakarítását, valamint a takarmány behordását (a gyűjtés már gépesítve van) is gépesítjük 1963-ban. Még ebben az évbén gépesítjük a szalma begyűjtését, a gabonaforgatást, s a kertészetben a' kézi munkálatokat is fokozatosan gépi munkával váltjuk fel. Az állattenyésztésben a sertéstenyésztés gépesítését tökéletesítjük úgy, hogy a növekvő termelési feladatok ellenére is egy dolgozót fel tudjunk szabadítani a sertéstenyésztésből. Szarvasmarha-tenyésztésünkben a növendékállatokat szabadistállózzuk, s az istállót úgy gépesítjük, hogy egy gondozó legalább 80 növendékállatot tudjon ellátni. Tehenészetünkben pedig úgy tervezzük a gépesítést, hogy a 20 %-os állománynövekedés mellett se kelljen több fejőt beállítanunk a jelenleginél. Ami a bérezést és a szociális juttatásokat illeti, családipótlékot fizetünk az üzemekhez hasonlóan, 1963- ban pedig áttérünk a szilárd díjazásra. Persze ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, az ember alkotó ereje szükséges, vagyis egyszerűen munkaerőre van szükség. Szövetkezetünk már több mint 10 éves. Aki a megalakuláskor 50 éves volt, most 60 éves, és aki 60 volt, talán már nem is él. Olyan fiatal viszont, aki az eltelt 10 év alatt tért vissza a katonaságtól, nagyon kevés maradt a szövetkezetben. Pedig a gépek kezeléséhez éppen ezekre az emberekre lenne szükség. Fontos tehát, hogy a fiatalokból is nyerjünk dolgozókat szövetkezetünk számára. Mi éppen itt, ebben látjuk az új díjazási formák jelentőségét. A megnövekedett feladatok nagyobb szakképzettséget igényelnek. Szükség van szakkáderekre, öntudatos dolgozókra. Nem szabad tehát semmiképp sem megfeledkeznünk az egész tagság továbbképzéséről, a szakkáderek neveléséről. Ötéves tervünk első évének termelési feladatait az aszály ellenére is teljesítettük. Ez további jó munkára serkenti mindannyiunkat. Ahhoz, hogy szövetkezetünk a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesítse, az itt elmondottak megvalósítását tartom fontosnak. GÁSPÁR IMRE, a nagyabonyi szövetkezet mezőgazdásza gyedik esztendejének végére 42 mázsára kell növelni. Itt a trágyázás pontos (mennyiségi) betartása a legfőbb biztosíték, hogy elérjük az élénk tűzött irányszámokat. A cukorrépa négyévi hektárhozamátlaga 390 mázsa. S ezt 1964-re 420 mázsára kell növelnünk. Ebben az esetben azonban más nem hiányzik, mint a csapadék, mert ha figyelembe vesszük, hogy 1961-ben a hatalmas szárazság ellenére is 350 mázsás termésátlagot értünk el, rájövünk: csak egyedül a csapadékhiány volt az oka annak, hogy már a múlt évben el nem értük a harmadik ötéves terv végére tervezett termelési szintet. Hogy a jövőben kiküszöböljük az időjárás szeszélyességéből származó károkat, a cukorrépát öntözzük. A zöldségtermesztésben 1964-re 20 százalékkal akarjuk fokozni a termelést. Ez elsősorban kellő mennyiségű trágva biztosításától függ. Fontos probléma szövetkezetünkben a takarmánykérdés. Ezt úgy igyekszünk megoldani, hogy a silókukorica vetésterületét a hektárhozam emelése mellett állandóan növeljük, s ugyanígy járunk el a takarmányozási célra szánt cukorrépa termesztésében is. A burgonyatermesztésben biztosítjuk az ültetőanyag kétévenkénti cserélését, s ezáltal kívánjuk elérni a burgonyatermesztő körzetek termelési színvonalát. A jó állattenyésztés alapja az elegendő takarmány. Ha elegendő a takarmány, nem kell szalmát etetni, van tehát alom és trágya is elegendő, amely biztosítja az újratermelést. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a trágyaléről sem. Kitűnően használhatjuk — természetesen felhígítva — rétek, legelők, valamint az évelőtakarmányoknál (a magtermesztő parcellák kivételével) az egész terület trágyázására. A takarmánykérdéshez visszatérve, különösen az évelők betakarításánál, kell ügyelnünk, hogy a takarmány minél jobb minőségű legyen. Betakarításuknál válasszuk mindig a leghaladóbb módszereket. Mi a takarmányok fehérje-keményítő arányának javítására bővítjük a takarmány-hüvelyesek termesztését. Állattenyésztés: Szövetkezetünkben — ha ezen a téren is helyt akarunk állni — nagyon sok tennivaló akad Terv szerint a szarvasmarhaállományt 160 darabbal, ebből 90 db tehénnel kell emelnünk. Nem kis feladat. Mi azonban például az utóbbit sajátnevelésű üszők tehénállományba sorolásával biztosítjuk. Ennél az át-Mi is vár reánk egyes munkaszakaszokon? Kezdjük talán a növénytermesztéssel, mivel ez az alapja s kiindulópontja a mezőgazdasági termelésnek. A nagyabonyi szövetkezet 1160 ha mezőgazdasági területen gazdálkodik. Ebből 1020 ha a szántóterület. Első feladatként a 140 ha kevéstermő rétünkön és legelőnkön alagcsövezéssel próbálunk segíteni és mintegy 30 hektárnyit pedig felszántunk. Több mint 28 ha mocsaras területet még aí ötéves terv első évében befásítottunk. Hogy miért jártunk így el? Ez a mocsaras terület határunk legszárazabb részét veszi körül. Ha mi a nedves terület talajvizét alagcsövezéssel lejjebb visszük, ez a magasabb és száraz terület altalajvizél még alacsonyabb szintre csökkentené. A fásítás tehát jobb megoldásnak bizonyult, már annál is inkább, mert az itt idővel kialakuló erdősáv e terület mikroklímáját is bizonyos, hogy megváltoztatja. A talaj termőerejének fenntartása illetve fokozása megköveteli, hogy a tervezett vetésforgót pontosat betartsuk. Szövetkezetünkben mi is ezt részben a trágyázási terv pontos betartásával (háromévenként) valósítjuk meg. Részben pedig azzal hogy a szántóterület 22 %-án évelőtakarmányokat termesztünk, de kél évnél tovább sohasem hagyjuk msj őket. Így használjuk ki nitrogéngyűjtő és talajszerkezet-javító hatásukat. Az évelő takarmányok termesztéséhez szükséges vetőmagoi saját termelésből biztosítjuk, és kihasználjuk a műtrágyázás nyújtott, lehetőségeket is. Szövetkezetünk termelését szakosítjuk, vagyis az eddij termelt 50 féle növény helyett „csak' 20 félét fogunk termelni. Hogyan kívánjuk a tervezett terméseredményeket elérni? A gabonaneműeknél az 1958 — 61-es évek termésátlaga 29,60 mázsa volt (azér beszélek átlagról, mivel a növénytermesztésben egy év termése nen ad tiszta képet). Az ötéves terv negyedik évének végére a terv 33 mázsás hektárátlagot irányoz elő, vagyii csaknem négy mázsával kell a hektárhozamot fokoznunk. Már idén i vetésterület 60 %-án nagyhozami búzafajtát termelünk, s 1963-ban pedig 100 %-ban áttérünk termesztésükre. Nagy tartalékokat látunk méj az árpatermesztésben is. Itt is me< kell keresni a nagyobb hozamoka adó fajtákat. '*“* A kukoricatermesztésben az utóbb három év termésátlaga 33* rnázs. volt. Ezt a harmadik ötéves terv ne] Hogy a harmadik ötéves tervet 5 négy év alatt teljesíthessük, aprö- i lékosan ismernünk kell a ránk váró ] feladatokat, a rendelkezésünkre 1 álló termelési eszközöket, a szüksé] ges munkaerőt, valamint a munka í végrehajtásának módszereit. Enél- i kül a véletlenen múlna a terv ] teljesítése. egérpusztító és csak ezek után kö- | vetkeznek a magvak és egyéb nővé- [ nyi eleségek. A téli hónapokban táplálékának közel háromnegyed része növényi eredetű: búza, kukorica, árpa és zab hulladékmagvai. Állati tápláléka: mezei egerek, rovarok és azok álcái. Márciusban a növényi és állati táplálék már egyensúlyban van. Ilyenkor a vetéseket rongáló rovarok egyidejű irtásával biztosan kiegyenlíti azt a kárt, amelyet a vetés gyérítésével okoz. Áprilisban táplálékának 72 — 73 %-a már állati eredetű. Májusban, napi háromszori étkezést véve figyelembe egy varjú gyomortartalma a következőket mutatja: 6 gr kukorica, 36 — 37 rovar, amiből a mezőgazdasági kártevő rovarok száma 31 darab. A kártevő rovarok közül 24 — 25 ormányos bogár, a többi: cserebogár és lárvája, tücsök, lótücsök, sáska, vetési bagolypille hernyója, szerecsenpoloska és egyéb rovarok. Néhány pillanatra álljunk meg és a kártevő rovarok közül kísérjünk figyelemmel egy vagy két ormányost. Például a kukoricabarkót, amely, ha annyira elszaporodik, hogy egy négyzet méter területre 66 bogár jut, tönkreteheti az egész kukoricavetést. A lisztes répabarkó qttelelt imágőja egy szikleveles répával 5 perc alatt végez. Pontosabban: egy bogár naponta kereken 10 répát tehet tönkre. Körülbelül ennyire veszélyesek a többi rovar-kártevők is. Ezek után nem szükséges vitatni a vetési varjú hasznosságát, főleg ha tudjuk, hogy rovarbőség idején (tartós meleg idő, rovarok rajzása) a rovartáplálék 100 %-ra emelkedhet e hasznos madarunknál. Minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a varjak számának apadása, tehát irtásuk a kártevő rovarok elszaporodását vonja maga után. Persze ilyen esetben nem marad más hátra, mint a kártevők vegyi irtása, ami fölösleges munkaerőpazarlás és egyben pénzkidobás is. Befejezésül csak annyit, hogy hasznos madaraink, így a vetési varjú kímélésével, esetleg a fészkelésre alkalmas helyek kibővítésével nagyban hozzájárulhatunk a biológiai nöűényvédelemhéz, vagyis a mezőgazdasági rovarkártevők tömeges pusztításához. Még a kémia igen fejlett időszakában sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vegyi növényvédelmen kívül jelentős szerepe van a biológiai növényvédelemnek is, amiből adódik, hogy a madárvédelem mindig egyenlő a növényvédelemmel. Szuh Kálmán A múltban sokat vitatott téma volt, hogy madaraink közül a vetési varjú hasznos-e, vagy a káros madarak csoportjába tartozik. Feleletet mindenki a saját módja szerint keresett rá. Ma már közismert tény, hogy egész éven át lövési tilalom van az egyszínű fekete vetési varjúra. Igen ám, de egyesek úgy gondolják, hogy a törvény alól is van kivétel és a „szövetkezet" érdekében nyugodtan puffantanak néhányat, hogy a következő percben 5 — 10 darab heverjen a földön! Mindezt csupán azért teszik, mert a varjakat a kukoricaszárítók körül láthatjuk néha. Sokan azzal érvelnek, hogy a vetésekben tesznek kárt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ilyen emberek tévednek. Figyeljük csak meg a vetési varjú hasznos munkáját, illetve kártékonyságát. Igaz, hogy a vetési varjak a fiatal gabonavetéseket előszeretettel járják, nagy csapatokban seregeinek össze, keresnek, kutatnak, s ha idővel megnézzük munkálkodásuk helyét, ott szanaszét heverő, a földből kihúzgált gabonatöveket találunk. Ez kártételnek látszik. De ha közelebbről megnézzük a kihúzott töveket, észrevesszük, hogy azok betegek. A növénykék levelei sárgák, elvesztették az életerőről tanúskodó zöld színüket. Lényegében a varjú a gyökéren nem a búza-, vagy kukoricaszemet kereste, hanem a kártevő rovart, illetve annak lárváját, a drótférget vagy a cserebogárpajort, amelynek kártételét a kihúzott palánta tövén jól láthatjuk és amelynek jelenlétét a beteg növény sápadt színével a varjúnak elárulta. Le kell szögeznünk, hogy a friss vetésben csak akkor tehet kárt a varjú, ha ősszel túlságosan későn vetettük, tavasszal pedig túlságosan korán, amikor már nincs, illetve még nincs rovarélet. A jó vetésben egyszerűen nem tud kárt tenni. Persze, ahol a talaj felszínén magot talál a varjú, ott tovább kutat, mert a felül talált pár szem keresésre ösztönzi. Nem szabad elfelednünk, hogy a varjú elsősorban húsevő és csak hús hiányában válik növényevővé. Húsételei közé a rovarok, elsősorban a rendkívül káros mezőgazdasági kártevők tartoznak. A vetési varjú tehát rovarpusztító, továbbá igen fontos szer külső határán hatalmas üstökösfelhő kering a Nap körül. Az új üstökösök onnan kerülnek be a naprendszer belső terébe, valamilyen háborgató hatás következtében. Minthogy az üstökösök a magvat alkotó szilárd részeket csak a különböző vegyületek jege köti össze, a jég elpárolgása, elgőzölgése után szerkezetük lazává válik, az üstökösök idővel felbomlanak. Szétdarabolódásukat több esetben megfigyelték már a csillagászok. A felosztás folyamata ezután már nem állítható meg. Az ilyen felbomlott üstökösök a Föld közelében elhaladva hullócsillag-jelenséget okoznak. Az augusztusi hullócsillag-raj nem más, mint egy felbomlott üstökös végső üzenete, az ember számára. Ez az üzenet a mai emberben már nem félelmet, hanem gyönyörűséget okoz, föjdrehulló darabjai pedig elhozták annak az üzenetnek hírét, hogy az üstökösök is a Földön ismert anyagokból állanak és a világ anyagi egységének kézzelfogható bizonyítékai lettek. „ Dr. Kulin György millió vagy több százmillió kilométeres gáz és porcsóva képződik. A magból a Nap,melegének hatására kiáramló anyag elhagyja az üstököst, ezért az üstökös minden napközelsége idején anyagának egy részét felemészti, szétszórja a térben. Az üstökösök tehát nem állandó képződmények. Élettartamuk sokkalta rövidebb, mint a bolygóké. Tömegük is sokkalta kisebb még Földünk tömegénél is. Manapság mintegy 50 olyan üstököst tart nyilván a tudomány, amelynek keringési ideje 200 évnél kevesebb. Ezeknek visszatéréseit rendszeresen megfigyelik a csillagászok. Csak azok jelentenek váratlan szenzációt, amelyek több százezer évvel ezelőtt jártak itt, vagy akkor, amikor még nem tudtuk pályájukat kiszámítani. Mai felfogásunk szerint a Naprend-és visszatérésük idejét pontosan ki i is lehet számítani. Pályájuk alakja i azonban eltér a bolygók pályáitól. A különbség a kettő közt az, hogy : a bolygók pályaalakja alig valamivel i tér el a szabályos körtől és vala- i mennyien közelítőleg abban a síkban, i keringenek, amelyben a Földünk is ! kering a Nap körül és mozgásuk iránya az óramutató járásával ellentétes I irányú. i Az üstökösök túlnyomó része erősen elnyúlt ellipszis-pályán kering. Ennek következtében napközeiben erősen megközelítik a Napot, jobban, mint a Naphoz legközelebb keringő , Merkur bolygó, naptávolban viszont a Naptól legtávolabb keringő bolygónak, a Plútónak is többszörös távolságára távolodnak el. Pályájuk hajtása igen különböző. Ez a jellemzés az üstökösök többségére vonatkozik. Van azonban egy csoportjuk, amelyek már meghonosodtak a bolygórendszerben és pályáik a bolygópályákhoz idomulnak. Keringési idejüket tekintve van olyan, amely 3,3 év alatt kerüli meg a Napot, de olyan is, amely csak millió év múlva tér ismét vissza. Az üstökösök másik eltérő jellemvonása alakjukban és szerkezeti felépítésükben van. Amíg az üstökös távol jár a Naptól, csupán a szilárd anyagokból, kőből és ércből jéggel összecementesedett összefüggő magból áll. Néhány százmillió kilométerre a Naptól a jég párologni kezd és az üstökös szilárd magját ködszerű por és gázanyag burkolja be, ezt nevezzük az üstökös kómájának, ami magyarul hajzatot, üstököt jelent. Még nagyobb napközelségben az anyagkiáramlás oly erős, hogy hosszú, több Sok ember leéli az életét anélkül, hogy fényes üstököst látott volna. Ebben az évszázadban volt ugyan több szabadszemmel látható üstökös, de feltűnőbbek csak az 1910-es és az 1956-os évben megjelentek voltak. A régiek babonás üstökös-félelmének egyik fő oka éppen az volt, hogy váratlanul jelentek meg. A félelem másik oka az üstökösök különleges alakjával magyarázható. Az igazi ok azonban az volt, hogy évezredeken át az embereknek nem volt helyes ismerete róluk. Így érthető az a sok babona, amely az égitestekhez fűződött és a babo-> nás emberek körében még ma is él. Az ártalmatlan üstökösre ráfogták, hogy királyok, hadvezérek halálának okozói, pusztító járványokat, éhínséget, dög vészt és aszályt hoznak és a háborúk előhírnökei. Mindent rájuk lehetne fogni, mert amióta rendszeresen vizsgálják az eget, nem telik el egyetlen év sem, hogy legalább négy-öt üstököst ne észlelnének, de vannak olyan évek is, amikor számuk meghaladja a tizet. Hosszú ideig tartotta magát az a vélemény, hogy az üstökösök kóbor égi vándorok, amelyek kényük-kedvük szerint vándorolnak és jelennek meg a Föld közelében. Mi a tudomány mai álláspontja az üstökösökről? Az első felismerés Newton-tói és Halley-től származik, akik kimondták, hogy az üstökösök is anyagi testek. Pályájuk tehát nem tetszés szerinti, mozgásukat pontosan meghatározzák azok a törvények, amelyek a többi égitestek mozgását is szabályozzák 1962. január 31. Röviden a túzokról A Vinátorul si pescarul című rommán lap egész oldalas tanulmányt közöl a mezőgazdasági szocialista átszervezés kapcsán a túzokállomány szaporodásának lehetőségéről. A földművelés elterjedése előtt a vad sztyeppén a körülmények kedvezőek voltak, az éghajlat sem különbözött lényegesen a maitól, bár sok volt a ragadozó, a túzok nagyon elterjedt, csoportjaik feltehetően az ezer példányt is elérték. Az egyéni gazdálkodás időszakán a földek apróbb részekre osztódtak, a mezőn dolgozó földművesek és állataik kiszorították a túzokot. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban a nagy táblákban a túzok otthonosan érezheti magát. A talaj gépi megmunkálása nem érinti a túzokot, mivel a zaj hallatára nem búvik meg, hanem távolodik. Ezen kedvező tényezők figyelembe vételével joggal vetődik fel: miért nem szaporodott el a túzok nagyobb mértékben? A válasz világos: a mezőgazdaság ^szocialista átszervezése viszonylag újkeletű, viszont a túzok 4 — 5 éves korban éri el a teljes érettségét, így még nem volt ideje nagyobb szaporodásra. (K)
