Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-31 / 9. szám
Tervek, gondok Tesmngon Hallgatag hegyek fogják karéjba ezt az apró falucskát. Határának éghajlati és domborzati viszonyai nem éppen a legkedvezőbbek. Sok a vízmosás, sziklás, hepe-hupás terület. A falu lakosai 52-ben szakítottak az elavult egyéni gazdálkodással. Kezdetben sokat botladoztak a kitaposatlan, soha nem járt, új úton... Amikor már-már átküzdötték volna magukat a közös gazdálkodás kezdeti nehézségein, egyszeriben megszaporodott a vezetőség gondja-baja. Széthúzás, megnemértés lett úrrá, olyannyira, hogy a szövetkezet 1954- ben csaknem teljesen feloszlott. Csupán öten állták a sarat. Ám keményen, megalkuvás nélkül. S e helytállás révén a közösnek hátat fordítók — akik megelégelték újabb négy év tengés-lengését — ismét beléptek a közösbe. Tesmag 1958-ban vált szövetkezeti faluvá. Az egybeolvadt mesgyétlen határ 614 hektár, s közös erővel mintegy 120 tag műveli. A szántó bővíthető Ennek a közepesen gazdálkodó szövetkezetnek kevés a szántója. Mindössze 372 hektár. Csak két tábla valamirevaló, 30-30 hektáros, a többi csupán parcellának mondható, mert 1-3-5 hektárnyi kiterjedésű. Hetvennégy tagban fekszik a falu határa: fekvésénél fogva nemigen táblásítható. Mégis, a lehetőségeket számbavéve, mintegy 80 hektárral lehet a szántót gyarapítani. Ennek megvalósítása nem megy egyik napról a másikra, ezért 1963-ig lett előirányozva Ugyancsak kiterjesztődik az öntözött terület negyedszáz hektárra, és öt hektár szőlőt is telepítenek. A rétek is jobban kihasználhatók. A sovány rétek feltöréséről sző sem lehet addig, amíg az Ipoly medrének szabályozása meg nem történik. Ugyanis az Ipoly áradatának sodrása pokolba vinné a megmozgatott termőtalajt, morzsányi sem maradna belőle ... Jobb agrotechnika, nagyobb termés A múlt évi hektárhozamok közötti különbség aránytalanul nagy. Búzából 24 mázsa volt tervezve és betakarított a szövetkezet hektáronként 31,2 mázsát. így 222 mázsával több került magtárba. Viszont a zab vetése jócskán megkésett és csak felényi termést adott. A rozs hektárja is 8 mázsával kevesebbet adott. Ez még csak hagyján, de a borsó: J0/hektáron összesen 6 mázsa termett. Cukorrépából is több lehetett volna, ha valamennyi őszi szántásba kerül. De 10 hektár csak tavaszi szántást kapott. Nemcsak az ember, a növény is megkívánja a magáét! A hektárhozamok közti nagy kilengés oka nem más, mint a gyenge, nem idejekorán végzett talajelőkészítés, a nem szakszerű és tervszerűtlen műtrágyázás, az agrotechnikai határidők be nem tartása, valamint a gépek nem teljes kihasználása. Gazdaságosabb gépi- és igaerő kihasználást Bizony, előfordult a múltkoriban is, hogy a tagok villával rakták szekerekre az istállőtrágyát, pedig van már a szövetkezetnek trágyarakó gépe is. A villa csak villa, sokat kell azzal szúrni, feszegetni. Csakhát, a szokás hatalma ... Az még gyakran fékezi az előbbrejutást. Hét traktora van a szövetkezetnek. Ám tökéletesebben is ki lehetne használni, s rendet kellene teremteni az üzemanyag fogyasztás körül is. Ebédre hazajárnak a traktorosok „vastáltosukon“: ez naponta legkevesebb 14 liter üzemanyag elpocsékolást jelenti, s évente kitesz legalább 3000 litert. Ha ehhez hozzászámítjuk a nafta-pumpa híján elcsöpögtetett havi 230 litert, úgy a megtakarítható üzemanyag litere felszökik legalább 6000-re. Ilyenformán közel 12 000 korona taposódik a sárba. Ha a gazdaságosság elve érvényesülne, ezt a summát gép vételére lehetne forítani. TOVÁBBI REJTETT TARTALAK: a lófogatok vonóereje nincs kellően kihasználva. A 8 pár 16 elég sokat áll az istállóban. A munka öt pár lóval elvégezhető, mert a felesleges 6 ló takarmányozása évente 7552 koronával növeli a termelési költségeket. A fölös 6 lovon túladnak. Nincsen ok eibizakodásra Ami az állattenyésztést illeti, ugyancsak van mit behozni, főleg a munkaszervezés vonalán. Az állatsűrűség eléri a járási átlagot. Mindamellett eibizakodásra nincsen ok. Erre int az állatelhullás magas százalékaránya. Például a múlt év háromnegyedében a borjak 10,7 %-a s a malacok 11,3 %-a elhullott. Pontosabb nyilvántartást kellene vezetni az állatszaporulatról s a tehenek befolyatásáról. Ezáltal elejét lehetne venni számos hibának, gondatlanságból eredő, kárnak. Némelyik istálló túlzsúfolt. A tehénállomány létszámának 147-re emelésével (ennyit ír elő erre az évre a terv) újabb tehénistálló építése válik szükségessé. Az állatsűrüséghez képest szűkös a férőhely. Mégis a K-98-as tehénistálló elletőhelyisége át van alakítva darálónak. A korszerű, nagyüzemi állattenyésztés követelményei megkívánják, hogy a daráló másutt kapjon helyett, s az ellető pedig legyen a vemhes, illetve borjas tehenek „szanatóriuma“, ahol megkülönböztetett jó bánásmódban részesüljenek az oda „beutalt“ tehénjelöltek vagy tehenek. Hogy ne hiányozzék.., Szemestakarmányból mintegy 550 — 600 mázsa hiány mutatkozik. Ez nem gyerekjáték! Éppen ezért, ha okosan gazdálkodnak a 152 hektár réttel és a 88 hektár legelővel, még jobban kihasználják a lehetőségeket, akkor az abrakhiány jórészt pótolható. Természetesen, a szakaszos legeltetés, az „elektroms csősz“ beállítása, a legelőn nyári szállások létesítése, több takarmánykeverék vetése — ez mind, mind bekerül most a termelési tervbe. Az évi terv a gazdálkodás tükre. De ha nem nézünk bele gyakran, nem aszerint cselekszünk, eltorzul a gazdálkodás valódi képe. Tehát vigyázni kell arra, nehogy görbe tükör váljék a tervből. • Parázs vita kerekedik. Az egyes istállótípusok korszerűsége van terítéken s az, hogy megfelel-e a legújabb követelményeknek... A heves szócsata zaja lassacskán elcsitul, végre egyenesbe jövünk. Megállapítást nyer, hogy az új technológia, s takarmányellátottság nélkül nem lehet az állattenyésztés termelési feladatait teljesíteni, nem lehet olcsóbban jobbat és többet termelni. Márpedig sok húsra, tejre, tojásra van szüksége a hazának. Végre-valahára elkészült a 200 férőhelyes sertéshizlalda, és érvényesül majd benne a kombinált hizlalás módszere. Az újat továbbra is pártfogolni kell, s mindenkor nézzék a dolognak a gazdasági oldalát is. Annának eddig arra sem volt ideje, hogy gyermekéveire visszagondoljon. Ogy nőtt fel, mint virág a kertben. Bimbóban duzzadó élete még ki sem nyílhatott, jött egy derék bányász - legény s leszakajtotta magának. A csillogó szempárban végtelen óceáni látott. Árja ellen nem tudott horgonyt vetni. De nem is akart. Megérezte, hogy a boldogság felé sodródik. És ketten értek partra. A tarka mezők legszebb virága nászkoszorúba került a föld méhének legértékesebb kincsével, a bányászemberrel. Egy év sem telt el, gyermekük született. Egészséges fiúgyermek. Ennek a szemében is a jövő óceánja csillog, igazgyöngy csillogásával.- Mintha az apja szeméből potytyant volna ki, olyan ez a poronty - mondogatták a szomszédok.- Ha már a szeme az apjáé, legyen a neve is az — határozott a család. A kis lepény (a szülök már le-él génynek tekintik) mintha szintén erre vágyódott volna, mindig elmosolyodik, valahányszor a Marián nevet hallja. Az apja szlovákul beszél hozzá, az anyja magyarul, de neki mindagy: egyformán örül, csak beszéljenek hozzá. Beszélnek is, gügyögő gyermekbeszéddel, mint ahogy másutt is szokás. Az apa korán ment munkába. Azóta két oldalról kialudták magukat, anya és gyermeke. Újból beszélgetésbe kezdnek... Anna most döbben rá, hogy még önmagával sem vetett számot arról, amit e néhány hónapos gyermekének szeretne elmondani. Amint a díványon heverésznek, a háló diójaszekrényen úgy látják ma-VÉGKÖVETKEZTETÉS: a tesmagi szövetkezet is felküzdheti magát a jól működő közös gazdaságok soraiba, ha saját szakember-gárdája lesz (jelenleg négyen vannak mezőgazdasági iskolán: ketten gépesítési szakon Galántán, egy Ipolyságon és egy pedig Ipolybélen). Ám ez nem elég. Nem szabad magukra hagyni őket. Nap mint nap érezzék, hogy a közösség, a szövetkezeti tagság számit rájuk, törődik velük, érdeklődik tanulmányi előmenetelük iránt, s anyagilag is segítsék őket. Továbbá a vezetőség mihamarabb gondoskodjék arról, hogy az elöregedett tagság megifjadjék, mert hiszen 54,4 év a tagok átlagéletkora. A Ifarmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatainak teljesítése a szövetkezet vezetőségét és tagságát arra kötelezi, hogy a jó gazda gondosságával lássanak munkához, teljesítsék állami kötelezettségeiket és gyarapítsák a szövetkezeti,vagyont. A cikk szerkesztésében közreműködtek: Pásztor Tibor, a Tesmagi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke: Sztudva János HNB-titkár; Smlknya István, a helyi pártszervezet elnöke; Kapa Sándor, a szövetkezet könyvelője. A Szabad Földműves részéről: Nádszegi Kovács István szerkesztő. gukat, mint a tükörben. Értékes bútor. Hát még ami benne van! Ruha, kelengye, megtakarított pénz: rádió is van a szobában s mindez Anna lánykori keresete. Milyen jó lenne megértetni a kis Mariánnal, amíg az anyaszabadság tart. Azután nem lesz ideje. Hisz máris ég a 'föld a talpa alatt. Szeretné már fejni a szép 13 tehenét, amit helyei is nővére gondoz míg szabadsága tart. No meg azért is most mondana el mindent kisfiának, mert amit ezután vesznek, az már közös szerzemény. A múltkor majd megvettek egy televíziót. De eszükbe jutott, hogy most úgysem néznék. Ébren is, állomban is . úridig a kisfiút szeretnék látni. Amint mclázgat magában, nyílik az ajtó.- Nem alusztok, lányom? - lépett be Szorókáné. Ö is Anna, mint a lánya. Talán azért, hogy az ö szemükben is egyforma tűz lobogott... Az unokáért jött, hogy egy kicsit játsszon vele. Ez meg is történt, de a kis Marián nemsokára visszakéredzkedett az édesanyja ölébe. 1\J egint magukramaradtak. Annanak másfelé terelődött a gondolata.- Szegény anyám, mennyit gürcölt a grófnál és most sincs veszteg, pedig már anélkül is megélne közöttünk. Tizenhárom tehenet gondoz őis, mint a többi fejő, méghozzá mily lelkiismeretesen. Azelőtt nyomorgott, most jól keres. Kár érte, hogy már nem tudja úgy feltalálni magát, mint a fiatalok. Mindenkit urazgat, a gazdaság vezetőjét meg intéző úrnak hívja. Mindenkitől fél, mint régen, Eredményes évzárás Már elmúlt 9 óra, amikor Bohále elvtárs a kétyi szövetkezet elnöke megnyitotta az évzáró közgyűlést, majd ezt követően megtartotta az elmúlt gazdasági évről szóló beszámolóját. Az eredmények mellett rámutatott az előfordult hibákra is. Többek között arra, hogy csaknem 200 hektár maradt a szövetkezet határában az elmúlt ősszel szántatlan. Rámutatott arra is, hogy a szövetkezet traktorai alig idősebbek öt évnél, mégis a hanyag kezelés miatt csaknem mind „beteg“. Hogy ez így van — mondotta Bohále elnök, ezért elsősorban a vezetőség a felelős. A szövetkezet zootechnikusa örömmel számolt be, hogy a hús, tej s egyéb állati termékek eladását teljesítették. Az elmúlt évben felépült egy tethén és egy sertésistálló, va- ' (amint egy tíz vagonos tengeri szárító. S míg az 1960-as évben 14 korona volt a munkaegységek kifizetett értéke, addig ez már 1961-ben 19 koronára emelkedett. Ezen szép eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult, a gépi fejés bevezetése. amikor az őszinte szóért, ha az úrnak nem tetszett, le is út, fel is út volt a cselédember bére. Ahogy tovább tépelödött é- összehasonlította életét az anyjáéval, arra a következtetésre jutott, mintha öt már nem is az anyja nevelte volna. Ha jól meggondoljuk, nem is. Az iskola és az élet iskolája faragott belőle embert, ahol ö már a szocializmust tanulta. A háború idejében született. Két éves volt, amikor a szörnyű ágyúdörgéseket felváltotta a béke. Az élet iskolájában, 7 társával, a múlt évben szerezte meg a szocialista munkabrigád büszke címet. Ő a brigád legfiatalabb tagja s ennek ellenére ö érte el a legszebb eredményeket. Anyai szabadsága előtt néhány nappal hirdették ki szocialista munkaversenyük eredményét. A kassai kerület egyéni győztese lett, mert 9 hónap alatt 289i liter tejet fejt tehenenként, ez 10,6 literes átlagos napi tejhozam. Második helyre Bányász Miska került 10,2 literes átlagos napi teljesítménnyel. A brigád többi tagja: Téglás Pál és felesége, G ruj ó Lujza, István fiával, Polc István meg Fazekas Zsófia szintén kimagasló eredményeket értek el, s valamennyi az egykori kisemmizett cseléd, vagy azoknak gyermeke. Most a Tornái Állami Gazdaságban dolgoznak. Az ö munkájuk nyomán változtak meg az innnen, onnan megvásárolt tehenek jó tejelőkké és ők is megváltoztak. A jó kereset is sokat jelent. Az idősebbeknél talán majdnem minden bankó egymáshoz rakódik a ládafiában, de a fiataloknál javarésze bútorra, könyvre és ki tudná megmondani mire nem változik. Qt okát, nagyon sokat kellene a kis kJ Mariánnak elmondani. Később törheti a fejét azon is, ki nyerte a versenyt az anyukája vagy a nagyanyja. Tornán mindkettőt Szór óka Annának hívják, pedig az ő anyja már F ir ák, a nagyanyja meg azóta Szoróka, hogy férjhezment. A barátságos meleg szoba és a több mint ezerkoronás havi fizetés, anyai szabadság idején, messze vitte Anna képzeletét. Azelőtt meg, hogy 1800- 2000 koronát keresett mégjobban sarkantyúba került gondolata. Ügy bolyong a képzelete a múltban, jelenben és a jövőben, mintha rakéta hordozná. De amint tekintete meghalt bátytyának képére tévedt, egyszerre olyan lett mint az anyagalamb, amikor szárnybontogató fiát vércse üldözi. — Szegény gyermek! Azt hitte aranyceruzával játszik... Agyonütötte az aknagyutacs. Tíz éves korában nyelte el a sötét sírverem. Kisfiam, fiacskám, kis Mariánom csak ettől féltlek! A háborútól. Mindenünk van s mindenünk lesz, csak béke legyen! Féltve átölelte s erősebben keblére szorította, mint máskor. Azután anyjához futott a másik szobába.- Édesanyám, legyen egy kicsit az unokájával, én addig megfejem a teheneket magahelyet t. Mintha a tehenek is megérezték volna, miért megy a harc. Több tej csordult a sajtárba, mint máskor. Csurilla József Mezőgazdasági üzemeinkben a munka helyes megszervezése nélkül nem érhetünk el kielégítő sikereket. Különösen azon szövetkezetekben bír óriási jelentőséggel a jó munkaszervezés, ahol a földterületek nagy távolságra fekszenek a központi épületektől. Nézetem szerint az ilyen szövetkezetekben a gépek csoportos bevetésének elvét kell érvényesítenünk. A gűtai szövetkezetben szerzett tapasztalataimmal szeretnék rámutatni a javasolt munkaszervezés előnyeire. A gépek csoportos bevetése lehetővé teszi a munkafolyamatok gyors elvégzését. Ez az eljárás legjobban talán a nagyipari futószalagos termeléshez hasonlítható. Példaképpen a gútai szövetkezet őszi vetését említem meg, amelyet 1300 hektáron végeztünk. A traktorosok munkáját oly módon szerveztük, hogy a hernyótalpasok szántottak, közvetlen mögöttük vízzel telített hengerek a nagyobb rögöket aprították. Utánuk tárcsás boronákkal ötvenes Zetorok lazították a talajt. Miután ezt a munkát befejeztük azonnal műtrágyaszórókkal és tárcsás boronákkal dolgoztunk. A munkák szalagszérűén következtek, s így gyorsan végeztünk a magágykészítéssel. Naponta ilymódon mintegy 80 ha területet készítettünk elő vetésre. A nagy táblán azután nap mint nap 10-12 vetőgéppel dolgoztunk. Vagy vegyük a silózást. A szövetkezet 3 silókombájnnal rendelkezik és 3 növénytermesztő csoportot foglalkoztat. A csoportok egyöntetű munkája érdekében eddig rendszerint mindegyik egy-egy kombájnt kapott. Ez azonban nem helyes! Elsősorban azért, mert a silókészítésnek minőségi szempontból a legfontosabb elve, hogy a gödör a legrövidebb :dőn belül megteljék és fedve legyen. Egy 500 m3 térfogatú gödör megtöltése azonban egy csoportnak egy táblán végzett munkájával háromszor annyi időt vesz igénybe egy kombájnnal, mintha három kombájn dolgozna. Azonkívül az egykombájnos silózás folyamán előforduló géphiba az egész munkacsoportot tétlenségre ítéli. A gödör nem telik meg, a tartalma pedig közben megromolhat. Ha azonban még két kombájn áll rendelkezésre, a csoport folytathatja munkáját. Azonkívül tapasztalatokból tudjuk, hogy három kombájn bevetésével a szükséglet szállítóeszközökben sem emelkedik háromszorosára és a silógödörben sincs szükség háromszor annyi munkaerőre. így tehát gépek és munkaerők is megtakaríthatók. További előnye a gépek csoportos bevetésének, hogy a felelős vezetőnek jobb az áttekintése, mert figyelmét egy helyre összpontosíthatja. A traktorosok maguk is mondták, hogy olyan környezetben, ahol többen dolgoznak, jobban folyik a munka és nem is oly fárasztó. Hasonló példákat említhetnék még a gabonafélék és a szemeskukorica begyűjtéséről is. Az új módszer az őszi szántás alkalmával is jól bevált. A traktorosok dicsérték az új munkaszervezést és hangsúlyozták, hogy különösen éjjel sokkal vígabbak. Az éjjeli ellenőrzések alkalmával nem is történt meg, hogy valamelyik traktor vesztegelt volna. * * * Idén egyetemesen gépesített brigádokat szervezünk. Gondolkoztunk rajta, hogyan érvényesítsük az említett tapasztalatokat a munkaszervezésben. Megállapítottuk, hogy helytelen lenne a volt brigádközpont gépeit feloszlatni egyes csoportok közt és úgy szervezni meg az egyetemes brigádokat. Érdekünk, hogy a munkákat a brigádközpont körzetében a lehető leggyorsabban elvégezzék. Ez azt jelenti, hogy az egyetemesen gépesített brigád nálunk 1600 — 1800 ha földterületről gondoskodna. Az egyes csoportok közt is megszűnnének a torzsalkodások, ki kapjon több gépet, hogy munkáját gyorsabban elvégezhesse. A jövőben szükséges lesz azonban a földterületeket a gépesítéshez alkalmazni. El kell távolítanunk a táblákról minden természetes akadályt és szabályosabbá kell alakítani azokat. * * * Több figyelmet szentelünk az új munkamódszerek bevezetésének is. Például tavaly minden kukoricánkat négyzetesen vetettük, s megosztott módon gyűjtöttük be a gabona jelentős részét: az őszi repcét pedig közvetlenül kombájnnal. A szénát hideg levegővel utánszárítottuk. Ez évben a széna begyűjtésének és szárításának új technológiáját alkalmazzuk. Ez a technológia azonban nálunk még igen kezdetleges. Ha e téren új eljárást akarunk alkalmazni, eddigi ismereteink mellett szükséges lesz megfelelő műszaki előfeltételek biztosítása is. Már ebben az időszakban számolnunk kell, hány szénaforgatóra, szénagyüjtöre és ventillátorra lesz szükségünk, mert csak kellő előkészületekkel és gépek beszerzésével biztosítható munkánk sikere. Mivel a komáromi járás részére az év folyamán csak 13 szénagyűjtőt utalnak ki, felkérjük védnökségi üzemünket, a komáromi hajógyárat, hogy számunkra továbiakat készítsenek. Hiszen csak nekünk 8 ilyen gépre lesz szükségünk. Ugyanis 900 hektáron termesztünk évelő takarmányt és könnyű kiszámítani, hogy a szövetkezet 115 000 koronát takarít meg, ha a szénát nem kézi erővel, hanem gépekkel rakatjuk boglyába, nem is beszélve a takarmány jobb minőségéről. Koáík Albert mérnök, a gútai EESZ agronómusa Danó János (Kéty) Egyetemes gépesítéssel 1962. január 31.
