Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-28 / 8. szám
Kocsisáé nagyokat lélegezve ül az ágyában. Hallgatja az óra egyhangú ketyegését. Valami szorítja a szívét, a torkát, — úgy érzi, mintha kevés levegő lenne a kicsiny szobában. A lefüggönyözöt ablakon átdereng a holdvilágos éjszaka fénye. A szobában kirajzolódnak a bútorok körvonalai. A másik ágyon férje alszik, nyugodt egyenletes szuszogással, de ó nem tud aludni. Egyre föl-fölriad álmából, s úgy érzi, mintha fulladozna. Pedig már nem sír, elapadtak a könnyei, de nyugtalansága még most, a hajnal közeledtével sem szűnik. Egymást kergetik gondolatai. Újra és újra felteszi önmagának a kérdést, hogy hol rontotta el legkisebbik lánya nevelését? Miért érdemelte meg ö azt, hogy ennyire, ilyen fájón megbántsa öt lánya - öt, aki annyi anyai gondoskodással elhalmozta. A feleletet, a magyarázatot nem találja. A másik két leány soha, de soha nem sértette meg ót ennyire, pedig azok már férjes asszonyok, és távolról sem kaptak annyi segítséget, gondoskodást tőlük a szülőktől, mint Sárika. Hiszen a másik kettőt nem is iskoláztatták — még akkor más világ járta — de Sárikának, aki jó tíz évvel fiatalabb a nénjeitől, mindent, de mindent megadtak, amit csak szülő adhat gyermekének. Ilyen ruha, olyan ruha, ez a cipő, az a cipő, sálak, kendők, kesztyű, csecsebecse — mindene megvan Sárikának. De miért ne? Hiszen már érettségi után áll, nagy felnöt lány lett, szeptemberben már főiskolás lesz, kell tehát, hogy szép dolgai legyenek, akár a többi lánynak. Már előre örült annak, hogy leánya a legszebbek, a legelegánsabak közé fog tartozni az érettségizők bankettjén, s elképzelte önmagát a fehér abrosszal letakart asztal mellett ülve, a fényesen kivilágított teremben, a többi mama között, amint hol ennek, hot annak adja örömtől sugárzó arccal a felvilágosítást, hogy „igen, az a szép szőke lány, az az ő Sárikája." Szép lett volna, nagyon szép, de... * * * Már reggel — alighogy Sárika elment az iskolába - szerető gondoskodással .kezdte meg a készülődést. Talán tízszer is kiakasztotta érettségiző leánya ruháját a szekrényajtóra, s úgy gyönyörködött a finom holmiban. Na meg aztán magának is előkészítette az ünneplő ruhát, fejketidöt, cipőt. Az ebédfőzést is csak úgy gyorsan intézte el, munkába sem ment, szabadnapot kért a csoportvezetőtől. A férje — Sándor — szintén el akart jönni délutánra munkából', de őt sajnos nem tudták kivel helyettesíteni, mert az állatgondozók csoportjából hárman is betegek voltak. Ügy beszélték meg tehát Sándorral a dolgot, hogy csak ö egyedül kíséri el a lányukat, hiszen neki mint anyának jobban illik az ilyesmi. Már vagy öt óra lehetett délután, amikor Sárika végre hazakerült. — Mindent elkészített mama? Adja akkor hamar, mert sietek — sürgőit, forgott a lány. És már vetkőzött is, majd megmosdott és nagy, fontoskodó gondossággal szedte magára, az erre az alkalomra készült új ruháját, cipőjét, mígnem a végén kiválasztotta a ruhához illő ékszereket is. Közben a másik szobában Kocsisné is elkészült az öltözködéssel. Neki nem kellett tükör az öltözködéshez, csak éppen a fejkendőjét jött át megkötni lánya szobájába a tükör elé. Arca kipirult az izgalomtól, az örömtől. A kendőt is csak másodszorra sikerült megkötnie. Ekkor szólalt meg a lánya. — Maga is megy valahová mama? Kocsisné nem értette a kérdést — nem bírta felfogni mit jelentsen, de már érezte, hogy valami nincs rendben. Ezért csak kissé késve válaszolt. — Persze hogy megyek. Veled megyek én is... Nem tudta befejezni a megkezdett mondatot, lánya közbevágott, furcsa hangsúllyal, hosszan húzva a szókat. — Maga? Hogy velem akar jönni. Megbolondult? — De Sárika... — akart szóhoz jutni Kocsisné, pedig maga sem tudta, hogy mit akar mondani. Ügy érezte magát, mint akit képen vertek. Megakadt tehát a beszédben, s az így támadt csendben mint a korbácsütés, úgy érték leánya szavai. — Ha maga oda jön, inkább én nem megyek sehová. Mit gondol, lehet oda úgy jönni, ahogy maga fel van öltözve? Csak nem nevettetem ki magamat ... Kocsisné előtt elsötétedett a szoba, elsötétedett a világ. Hirtelen annyi minden tolult a nyelvére, hogy nem találta meg a szavak elejét. Néma maradi, nem bírt szólni. Pedig bensejében ordító hangon ébredt a felismerés, hogy édes lánya, Sárika szégyenli őt, az édesanyját. Csak az ajtó kilincsének záródó pattanására riadt föl. Sárika ment el sietve. Tüsdrkú cipőjének szapora kopogása behallatszott az ablakok alól. Kocsisné csak állt, állt, mint akit a villám sújtott. Képzeletében látta magát fiatal lánykorában, amint mezítlábasán ballag a poros falusi úton, a végtelen forró mezők felé, az uradalom földjeire, hogy keserves verejtékező munkával keresse meg a betevő falatot. tyegése hallatszik. A lefüggönyözött ablakon átdereng a holdvilág fénye. * * * Hajnalodik. Kocsis éppeh végzett az öltözködéssel. Kocsisné csak siirögforog a konyhában. Reggelit készít. Megdobban a szíve. Lépéseket hall az ablak alatt. Sárika jön. Már nyílik is az ajtó. Éppen akkor lép a. konyhába a férje is, aki mielőtt még szólhatna, a leány, odalép hozzá, magához öleli öt. — Ne haragudj ránk kislányom, hogy ilyen szép alkalomra nem mehettünk veled. Engem tartott a kötelesség, az anyádnak pedig szerencsétlenül megfájdult a feje. Hiszen tudod . . Én azért az ö helyén elmentem volna, de ö tudja mennyire fájt, ami fájt. Nem baj no, majd pótoljuk máskor. Te jó kislány vagy, megérted a dolgokat. De azért egyet még utólag el szeretnék neked mondani. Mégpedig azt. hogti úau viseld Kövér Tcseppekben eredtek meg könnyei. Még akkor is szipegett, amikor a késő esti órákban megjött a munkából Sándor. Ekkor már az ágyban feküdt és szeretett volna kitérni, elbújni valahová emberének kérdő tekintete elől. — Hát te nem mentél Sárikával? Vagy már haza jöttél? Akaratlanul csúszott ki száján a hazugság: — Nem mentem.... Megfájdult a fejem... No meg a gyomrom is... Hát inkább itthon maradtam ... Az ember nem szólt mindjárt. Csak vetközés közben jegyezte meg. — Kár. Pedig, annyira készültünk mind a ketten. — Sárikának is biztosan rosszul esik, hogy egyedül kellett mennie. Csend. Csak az óra egyhangú kemagad ezután is, mint eddig, szeretnénk, ha örömünk telne benned. Ne felejtsd el soha, hogy mindaz a szép és jó, ami számotokra ma már természetes, az nem magától jött. Doh goztak érte mások, s dolgozni, munkálkodni kell tovább, hogy még' jobb legyen. Látod például ez a szép új ház, ahol lakunk, ez is az állami gazdaság dolgozói jól végzett munkájának a gyümölcse. Sőt az egész ország dolgozóinak a munkája benne van abban, hogy mi ilyen szép lakást kaphattunk, de benne van azoknak az elvtársaknak a vére is kislányom, akikkel én is szervezkedtem a múltban — és az az iskolapad is azért, lett számodra elérhető, mert ők, mert mi nem adtuk fel a harcot. Nem akarok neked a régi időkről beszélni, hiszen az akkori életünkről remélem, tanultatok az iskolában is. De fontos az, hogy ma már másképp van. És az is fontos, hogy ti ezt értékelni tudjátok, ha majd végleg kikerülsz az életbe, sohase jeledd azt, hogyan indultunk mi a szüleid, és hogy hová kell elérned neked, s unokáinknak. Kocsisné nem bírta tovább tartóztatni könnyeit, keservesen jelzokogott. Kocsis elengedve leányát, aszszonya felé fordulva folytatta. — Ne sírj mama. Nincs már miért sírni. Aztán rövid csend lett. Sárikában megfordult a világ. Az egyik pillanatban azon csodálkozik, hogy az apja, ez az egyszerű béres ember, akiről mindeddig azt gondolta, hogy két mondatot sem bír egymás mellé rakni, honnan szedi azokat a szavakat, amelyeket neki az ünnepi vacsora előtt az osztályfőnökük mondott el. Rádöbben arra, hogy nem ismeri a saját apját, talán az édesanyját sem. Rettenetesen szégyenli magát, a másik pillanatban pedig újra felágaskodik benne valami, maga sem tudja mi, olyan „csakazértis“ féle. Őneki bizony prédikálhatnak, megél ö a maga lábán is. Majd ismét felülkerekedik benne a másik érzés és rájön arra, hogy hamis életet épített fel magában és embernek lenni az egészen más, mint ahogyan ő azt elképzelte. Lám az apja, az ő négy elemijével sokkal világosabban látja az élet célját, mint ő. Kocsisné közben előkészíti férje elemózsiáját, aki e furcsán előállott csendben kabátja felöltésével foglalatoskodik, felteszi sapkáját és indul. Csak az ajtóból köszön vissza. . — Na, viszontlátásra'. Sárika, te meg feküdj le, hogy kipihenjed magad ... Kocsisné már ekkor ott guggol a tűzhely előtt, annak parazsát igazgatja. Sárika a szoba ajtajában áll. Befelé indul, de tanácstalanul megállt a küszöbön. Most hirtelen elindul az anyja feles és némán átöleli a nyakát hátulról, beszéd helyett a könnyei erednek meg. Az anyja már nem sír, óvatosan felemelkedik,,nyakán csüngő leányával együtt, aki egyik kezével anyja őszülő haját simogatja, a másikkal pedig anyja kezét tartja. — Bemocskolódik a kezed kislányom — szól Kocsisné, — nézd csak kormos lett a kezem feje, a masinaajtótól ... S akkor Sárika hirtelen mozdulattal ráhajlik anyja eres kezére, s amit még eddig soha nem tett, egy hoszszú-hosszú csókot csókol rá, pont oda a koromfolt mellé. Majd fölnéz anyjára, könnyel teli szemekkel és megkérdi. — Apa tudja, hogy ... — Nem tudja, azt mondtam neki, h°9y a fejem s a gyomrom fájt, pedig ... - Kocsisné elhallgat, csend lesz a konyhában, csak az éledő tűz lángja pattog, nagyon sokára szól ismét Sárika. — Édesanyám bocsásson meg ... Neharagudjon rám. Közben hevesen szorítja anyja kormos kezét, és érzi, tudja, hogy többé már soha nem engedi el. Meleg van a konyhában — kellemes meleg, mert valahogy hűvösek még az éjszakák, a reggelek, és így bizony jólesik a tűz barátságos melege. Levelekből röviden • Jól működik a padányi népművelődési otthon mellett a fiatalok színjátszó csoportja. A napokban mutatták be V. Katajev „Bolondos vasárnap“ című három telvonásos színmüvét. A színmű nagy sikert aratott a íakósság körében. A színjátszócsoport ezért elhatározta! hogy a környező falvakba ts ellátogat, sőt Pastuchyban már vendégszerepeitek is és a siker itt sem maradt el. Mindezért dicséret illeti a színjátszókat de nem utolsó sorban a darab rendezőjét, Vaszily Ambrőzt és segítk társát Bodó Árpád elvtársat is. (ifj. Lábady Imre, Padány) • Az ipolykeszl fiatalok sem tétlenkednek a tél folyamán. A CSISZ tagjai gazdag kulturális tevékenységet fejtenek ki. Az iskola igazgatója, Dénes elvtárs vezetésével műsort állítottak össze. A fellépés a várakozásnak megfelelően jól sikerült. így tehát az ipolykeszl fiatalok is bebizonyították, hogy nem hagyják kihasználatlanul újonnan épült népművelődési otthonukat. Élnek a lehetőségekkel s harcolnak falujuk kulturális színvonala emelkedéséért. (Buris Béla, Dolinka) • A vámosladányi CSISZ fiataljai szintén gondoskodnak arról, hogy a tél folyamán szórakoztassák és neveljék a falu lakosságát. A CSISZ szervezet tagjai, szabad téli estéiket jől kihasználva, a „Lelenc“ című dráma betanulásával töltötték el. A színművet közkívánatra még egyszer be kellett mutatniok és ez talán elég bizonyítvány ahhoz, hogy a vámosladányi fiatalok a tél folyamán jó munkát végeztek, nem hiába töltöttték el próbálással szabad estéiket. (ifj. Gál Gyula, Vámosladány) • Szép tevékenységet fejt ki Görgőn a CSEMADOK helyi szervezete. Az élmúlt évben például két három felvonásos színmüvet vittek színre, amelyeket a szomszédos községekben is nagy sikerrel mutattak be. Tánccsoportjuk, amely szorosan együttműködik a CSISZ táncosaival több ízben lépett fel otthon és különböző versenyeken is, ahol becsülettel megálltak a helyüket. Úgyszintén gondoltak a szövetkezetre is. Többször előfordult, hogy brigád-munkával segítettek a szövetkezeteseknek. A sikerek titkát abban látjuk, hogy a görgői CSEMADOK soraiban sok a fiatal, akik az idősebb, tapasztaltabb tagokkal közösen munkálkodva nagy eredményekre képesek. '(Dévai Ferenc, Görgő) • Nagy az öröm a pereszlényi Íakósság körében. Végre felépült és már fel is avatták az új népművelődési otthont. Mindez azonban kötelezi is a pereszlényi fiatalokat. A jövőben még hathatósabb, még szélesebbkörű kulturális tevékenységet kell kifejteniök mint a múltban. (Agárdi János, Pereszlény) Az utca hétköznapi sivár, szürke csendjébe lágy zene hangja vegyül. Aha! Jó helyen járok. Könnyen, mintegy a zene fürge ritmusára, átugrom még két jókora tócsán, s aztán ... Bocska bácsi örökké mosolyog.* Másként nehéz lenne őt elképzelni. Hiszen mestersége ez. Arra hivatott, hogy jó kedvre, táncra perdítse az embereket. Mit jelent a szombat délelőtti zenélés? Látóban Bocskáéknál zene csodálatos világába... Mert csodálatos világ ez. Ebben a csodálatos világban éli életét Bocska bácsi, az immár országszerte ismert „Bocska-zenekar“ prímása, délelőttönként maga köré gyűjtve fiataljait, igyekezvén őket megtanítani mindarra, amit ő, az „öreg“ Bocska Teljes a létszám 1962. január 28. — Én állandóan tehetséges fiatalokkal bővítem a zenekart — magy^rázgat Bocska bácsi. — Tudja, manapság a fiatalok inkább a dzsessz felé kacsingatnak. Hát én, a fiataljaimat elvezetem a népi negyvenöt esztendő alatt megtanult. — Hát igen, negyvenöt éve — emlékezik vissza Bocska bácsi — tizenhat éves koromtól állok a zenekar élén. Már biz meg is öregedtem. Hát ez ellen tiltakozunk, Bocska bácsi. Aki úgy tud mosolyogni, szívből kacagni, és aki olyan jól megtalálja a helyét a fiatalok között — az nem öregszik meg. Inkább fiatalodik. Jelenleg tizenegy tagja van a zenekarnak. Köztük egy hölgy is, Adél, Bocska bácsi leánya. S a prímáson kívül még Farkas Gyula, Farkas Viktor és Farkas Károly azok, akik a zenekar bölcsőjénél is ott álltak és akik negyvenöt eéztendő alatt megfeszített munkával kiérdemelték a mai hírnevet. Hosszú évek teltek el, amelyeket Bocskáék Udvardtől messze töltöttek el. Végtére azonban „hazahúzta“ őket a honvágy, s hazahívták őket az udvardiak. Hiszen Bocska bácsi nélkül nem mulatás a mulatós. Ők persze azért ki-ki ruccannak. S ezekről a kiruccanásokról rendszerint oklevéllel térnek haza. Többízben tapsolhatott bravúros teljesítményeiknek a zselízi dalostáncos találkozók közönsége, stb., stb. S a prímás, Bocska bácsi — elárulhatjuk — már kiszemelte utódját is. A kis Bocska — Guszalovics Józsika, aki mindössze hat esztendős, már ügyesen tartja a A kis Bocska vonót, sőt a tavalyi zselízi zenekari fesztiválon egy számnál felváltotta a nagyapát is. S utoljára hadd mondjuk el azt is, hogy a közkedvelt zenekar ebben az évben is feljön Bratislavába, hogy a hagyományos farsangi CSEMADOK bálon vérpezsdítő cigányzenével szórakoztassa a közönséget. P. I. Kéthetes munkaiskola Üj módon szervezték nteg a szövetkezeti tagok szakképzését a dunaszerdahelyi járásban. Két hétig tart. Naponta délutánonként kerül sor a szakelőadásokra, s azt kimerítő vita követi, összesen 11 előadásra kerül sor, valamint egy tanulmányútra, melynek keretében meglátogatják valamely példás mezőgazdasági Üzemet. Ilyen kéthetes szövetkezeti munkaiskola működik a többi között Egyházgellén is, amely január 15-én kezdődött. Az előadások közül négyet a járási előadók tartanak, a többit pedig a helybeli vezetők a szövetkezetből, s a kilencéves iskola tahi tói. Az iskola hallgatói tudatában vannak, hogy a mezőgazdasági termelés növekvő feladatait csakis szakképzettségük fokozá. sával tudják megvalósítani. Ezért nagy érdeklődéssel figyelik az előadásokat, s bekapcsolódnak a vitába. Kovács Mihály (Gelle)
