Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-28 / 8. szám

Hol volt, hol nem volt.. . Kutyád. Valamivel kisebb falu Renyhéd­nél. Csevicéjéről és gyógyforrásá­ról híres. Meg termékeny földjéről. Enyhén dombos erre a vidék. A lankásokon kitünően megterem minden. Kövér rétjein gyorsan hí­zik a jószág. Ám mindez nem elég a hírnév­hez. A falu mezőgazdasági gépeivel kerüli a figyelem középpontjába. Érdekes, ugye? Nincs a köztársa­ságban egyetlen falu, tanya vagy település, ahol ne lenne minden­féle modern mezőgazdasági gép. És mégis Kutyád kerül a figyelem középpontjába! Miért ? .Fogódzkodjanak meg. Kutyádon a gépek akárcsak a papagájok. Be­szélni tanulnak. S ami meglepő, hogy nem tanítja őket senki. Ma­guktól kapnak kedvet a szóra. Szorgalmasan készülnek az embe­rekkel való beszélgetésre. Persze, nem egyszerű a dolog. Ugyanis kutyádi ember nem /jár arra, amerre ók vannak. S ha vé­letlenül arra adódik útjuk, akkor sem veszik észre a beszélő gépe­ket. Pedig mindjárt a falu szélén ott szomorkodik egy aratógép. Fújja a szél, paskolja a havasesö, próbára teszi a fagy, ázik-fázik szegény, de a kutyádiak nem ve­­szik észre.- Bezzeg jó voltam, amikor aratásban a traktor után kötöttek. Áldották, dicsérték, égig magasz­talták a munkám. Babusgattak, dé­delgettek, lezsíroztak, miután meg­tisztítottak a portól, egyszóval mindig rendben tartottak. A büsz­keségtől fénylett a testem, ragyo­gott a karom. Jóságukat jósággal viszonoztam. Gyönyörű munkát végeztem. Becsületesen bekötöttem a kévéket. Es boldog voltam, hogy egyik táblából a másikba vontat­tak. Itt elhallgat, mélységesen elszo­morodik, majd tűnődve folytatja:- A falu szélén arattam utól­­jára. Ott kötöttek el a traktortól. Ketten beszélgettek mellettem, A traktoros és a kezelőm. Azt mond­ták, hogy eljönnek értem. Még ak­kor nem tudtam beszélni, nem tudtam rimánkodni nekik: embe­rek, most vigyetek! Most és ne máskor. Ne holnap, vagy holnap­után, Elfelejtkeztek rólam, nem gondoltak többé rám. Keserűen felnevet.- Mennyire igazam volt. Nem jöttek értem. Sőt, mintha megha­ragudtak volna rám. A töltés itt fut el mellettem, gyakran elmégy erre a brigádvezetö, de még csak a fejét sem fordítja felém. Kegy­­vesztett lettem. Tél van s nincs szükség a munkámra. Vagy harag­szik talán? Nem tettem neki sem­mi rosszat.- A szövetkezet elnöke?- Az nem törődik velem. Majd nyáron kapkod, amikor esetleg a kombájnok mellett ismét szükség lesz rám. Akkor tűvé tesz értem ■ mindent, talán még gyanúsítani is fog, hogy elloptak. Pedig hát csak kint felejtettek. A szabad ég alatt. Hosszan gondolkodik.- Mindenki elhagyott, mindenki elfelejtkezett rólam, csak egy-két rendesebb kutyádi jegyzi meg saj­nálkozva, ha elmegy mellettem:- Jaj, ez a szegény gép! Hát nem kerülne számára tisztessége­sebb hely? Ahol fedél lenne a feje fölött és száraz a talpa alatt.- Nem vagyok érzékeny, de ilyenkor hevesebben dobog a szí­vem, mert az jut eszembe, hogy vannak még jó emberek Kutyádon. De aztán ezekre is megharagszom.- Mert azok sem visznek be! Kutyádi Márton | eggel volt, s a csípős hideg dércsíllagokat aggatott a fákra. Az emberek mégis kts­­:abátban, zsebredugott kéz- Izel álltak a kapuban. Hall­gattak. Felfelé figyeltek a hangszó­róra. Munkabeosztás volt, az emberek azt hallgatták. A szavak a hangszóró öblös torkából mint a szárnyát tört madár zuhantak a deres házak közé. Az emberek hallgattak, s aztán ki-kl elindult munkahelyére. Sípos Imre bácsit, a szövetkezet mezőgazdászát nem a hangszóró hív-Gímesi hétköznapok Reggeli tereíere ta munkába. Amikor ugyanis belép­tem a szövetkezet irodájába, már alig látszott ki a hatalmas irathalmaz rtiögül. Nem mondja, de tudom, hogy a termelési terv kidolgozásán törik fejüket Fazekas Istvánnal, az egyik növénytermesztési csoport vezetőjé­vel. Dűlők szerint ellenőrzik még­­egyszer a tervezést.- Én csak most vettem át a me­zőgazdászi tisztet - magyarázza Sípos elvtárs, - aztán egyszerre ilyen nehéz dologba csöppentem, mint a tervkészítés. Mert nehéz dolog ám ez — bólogat a fejével, hogy még nagyobb nyomatékot adjon a szavának - nehéz dolog. Nem Jár­tam mezőgazdasági iskolát, elméleti szaktudás nélkül, csak a tapasztala­tokra támaszkodva nehéz boldogulni. Cigarettára gyűjt, s Így Fazekas István váltja fel a beszédben:- Azt szokták mondani, hogy a Jó terv fél siker, s ha úgy vesszük, ez igaz is. De különben volt nekünk mezőgazdászunk, három évre szerző­dött ide és most, egy év után mégis itthagyott bennünket. Nincs valahogy ezekben a fiatalokban kitartás. Túl rózsásan képzelik el az életet, aztán, ha az élet a lábukra lép, meghálál­nak. elszaladnak előle. Igaz lehet, de ha az idősebbek en­gedik őket szaladni, ők maguk is felelősek. Miért nem támogatják, miért nem nyújtanak segítőkezet nekik? Nagy hümmögés a felelet és Sipos bácsi elémbe teszi a tervvázlatot, hogy nézzem. Nézem is. Szép szá­mok vannak abban. A múlt évi ter­vezett kukoricavetési tervüket 60 hektárról 85 hektárra emelik, s a 33 mázsás hektáronkénti szemtermés helyett most 38 mázsát akarnak el­érni. A gabonanemüek vetésterületét va­lamivel csökkentették, viszont a ta­karmánynövények vetésterületét min­denben növelték. Magyarázat: rossz minőségű, savanyú széna terem a réteken. Ezért szükséges 140 hektá­ron vöröshere alávetés a 25,44 hek­tár lucerna, 90,46 hektár tavaszi keverék, 32,17 hektár őszi keverék és a 32 hektár most feltört rétbe is ezért szántak silókukoricát. Takarmánykérdés. A megoldása nagyon fontos dolog. A tej és a marhahús tervének teljesítése nagy­ban függ tőle, illetve ... — Hatalmas talajjavítás! munkába kezdtünk — mondja az idő közben bejött Puchovszky Vendel könyvelő. — Minden rétünket és vizenyős terü­letet alagcsövezünk. Az ötéves terv végére körülbelül mind a 300 hek­tárnyi ilyen területtel végzünk. A szövetkezet 1053 hektár mező­­gazdasági területen gazdálkodik, amelyből 874 hektár a szántóterület. Gépekkel jól diszponálnak, van 10 kerekes, (ebből 3 Super 50-es) és DT —54-es traktoruk, és itt a nagy kérdőjel. — Hogy van az, hogy mégis 170 hektáron nem végezték el a mély­szántást? — Hát... — húzzák a szót vala­mennyien, amíg végül Is aztán Pu­­chovsky János, a szövetkezet elelnö­­ke rászánja magát a válaszra. — Önkritikát kell gyakorolnunk, rossz' volt a munkaszervezés, az irá­nyítás. Fölapróztuk az erőnket. Hisz az utolsó kőrót karácsony előtt vit­tük le a földről, 8 hektár takarmány­­sárgarépánk pedig a földben van. Hibát követtünk el, de mit csinál­junk? Hát igen! De ki szervezze meg jól a munkát, ki küszöbölje ki a hibákat, ki irányítsa az embereket a kukorica­­földre, ha nem a vezetőség, s ki ássa ki helyettük a sárgarépát (hisz 236 tagja van a szövetkezetnek), amely most kitűnő takarmány lenne ? — kérdezzük, ki csinálja meg mindezt, ki gondolkodjon a vezetők helyett? A hibákat könnyű beismerni, kü­lönösén ha tudjuk, hogy semmi bán­­tődásuftk nem lesz belőle. Ez az egész vezetőségre vonatkozik, mert egy tízéves múlttal rendelkező szö­vetkezetben mégis csak furcsák, ezek az (induláskori) alaphibák. Hisz azt bizonyára tudják a gímesiek is, hogy helyettük nem fog senki sem gondolkodni, sem pedig dolgozni. Mintegy 170 hektáron nem végez­tek mélyszántást, annak ellenére, hogy a gímesi határban nehéz, agya­gos a talaj, s a mélyszántás elen­gedhetetlen követelmény. És mégsem szántottak meg 170 hektárt. De vajon gondolkodtak-e már azon a vezetők, hogy ezáltal hány mázsa árpával rö­vidítették meg magukat azzal, hogy nem szántották fel az említett terü­letet? Vagy mondjuk, a takarmány­sárgarépára, vagy arra, hogy a már használhatatlanná vált kukoricakőrő­­val mennyi értékes silőtakarmányt vesztettek? Gondoltak-e vajon erre a vezetők? Vagy a hibák továbbra is hibák maradnak? — Nem, nem maradnak meg a hi­bák — tiltakozik Sípos bácsi mind­­annyiuk helyett is. — Elég volt be­lőlük! Most közösen készítjük a ter­veket. Ezenkívül majd a gépek jobb kihasználására fordítjuk a fő gondot, hisz van 16 traktorosunk, úgyhogy a traktorok kétműszakos üzemelte­tése sem okoz majd gondot. Meg aztán elegendő az istállótrágyánk is, úgyhogy a mélyszántás okozta hiá­nyosságot némiképp be tudjuk majd hozni. — A hatvan hektár kukorica .dudváját-gyomját vegyszerrel irtot­tuk. Sikerrel! Idén már a kórósilőzás miatt sem kell majd szégyenkeznünk — toldja meg az alelnök. Sok még a hiányosság. Beismerni sokkal könnyebb, mint a hibákat el­kerülni. Ezt a vezetők is megjegyez­ték. Ebben igazuk van, de egy tízéves szövetkezettől már azt is el lehetne várni, hogy a munkamenetben ne forduljanak elő ilyen alapvető hibák, amelyek megbontják a szövetkezet egész gazdasági rendjét. Tóth Elemér Amíg a tej a fogyasztóhoz kerül EGY POHÁR TÉJ. egy karéj vajas­kenyér ... Sokan nem is sejtik, meny­nyi munka rejlik benne. — hány kézen megy keresztül, amíg az asz­talra kerül. Épp akkor érkeztünk a Kelet- Szlovákiai Tejfeldolgozó Üzem ipoly­­sági részlegére, amikor az első kan­nákkal telt teherkocsik a rakodó mellé siklottak. Serény munkáskezek öntik a hó­fehér tejet az ajtóhoz közei beépített medencékbe, miközben minden kan­nát ellenőriznek, nehogy savanyú tej Figyelmetlenség!...- Máskor vagy kisebb nyu­­lakat lőjön, vagy hosszabb ka­bátot hozzon!...- Itt a Szabad Földműves szer­kesztősége. Kivel beszélünk?- Itt Dömény Ernő, a Dunaszerda­­helyl Járási Nemzeti Bizottság me­zőgazdasági osztályának dolgozója.- Hány évzáró taggyűlést tartot­tak már meg?- Járásúnkban csak február else­jén kezdődnek a szövetkezeti évzáró taggyűlések.- Az évi termelési mérlegek ké­szen vannak már?- A legfrissebb jelentések szerint a járási nemzeti bizottság mezőgaz­dasági albizottsága az évi termelési és pénzügyi mérlegeknek csak a 80 százalékát hagyta jóvá.-*■ Milyen eredményekkel zárnak a szövetkezetek?- A hegyétei szövetkezet 3Ö koro­nát ad egy munkaegységre. Hasonló eredményekkel dicsekedhet az izsapi és még más szövetkezetek is. Bővebb felvilágosítást majd a jövő hét kö­zepén adhatunk, amikor már több évzáró gyűlés befejeződik.- Köszönjük a tájékoztatást és a szövetkezeti tagoknak hasznos év­záró gyűléseket kívánunk! -b­karüljön a tartályba. Minden szövet­kezet küldeményéből mintát vesznek, hogy megállapíthassák a zsírtartal­mat. Ügy folyik itt a munka, mint a karikacsapás. Mindenki tisztában van feladatával. Július Daxner üzemvezető-techni­kus géptől-gépig száguld. Szinte egy­szerre látható mindenütt. Szükséges is, mert kellő elővigyázatosság híján a tej mellékúton a csatornába szök­ne. Azonban ez nem fordulhat elő, mert gondos, vigyázó szemek ügyel­nek rá. NINCS MÁS HÁTRA, mi is tartjuk a futólépést az Üzemvezetővel, mi­közben kérdéseket intézünk hozzá: — Milyen termékeket gyártanak a tejből? — Naponta 6000 litert sajtnak dol­gozunk fel, 3500 litert egalizálva fo­gyasztásra a tejcsarnokokba szállí­tunk, a többiből 1500 — 2000 liter tejfölt és kazeint állítunk elő. A tej­föl legnagyobb részét vajnak dolgoz­zuk fel. — Hogyan értékesítik a fölözött tejet és a savót? — A szövetkezetek és állami gaz­daságok áltál beküldött tej 18 %-ét fölözött tej formájában visszaadjuk a termelőnek, a savót pedig szükség­let ázerlnt ingyen adjuk. Ezek a melléktermékek főleg a növendék­sertések számára fontosak, mert sok olyan tápanyagot tartalmaznak, ame­lyek az állatok fejlődése szempont­jából szinte nélkülözhetetlenek. ÜZEMNÉZÉS KÖZBEN nem kerüli el figyelmünket a serénykezű sok fiatal. Megtudtuk, hogy eltökélt szán­dékuk versenyre kelni a szocialista munkabrígád megtisztelő címért. Ez az elhatározás dicséretre méltó. Kell, hogy az üzem vezetősége is támo­gassa a fiatalokat nemes elhatáro­zásuk valóraváltásaban. Az irodában Gradziel Rózsitól — aki a terv teljesítését tartja számon — tudomást szerzünk arról, hogy a három környező járásból, a lévaiból 18, a losonciból ugyancsak 18, és a zvoleni járásból pedig 21 szövetke­zet szállítja a tejet az üzemnek. — Melyek azok a szövetkezetek, amelyek a múlt évben a legjobb tervteljesítők közé tartoztak? — A legjobbak közé sorolhatjuk a palásti 59 311, gyerki 49 240. lísői 19 422 és a ladzanyi 13 600 literes túlteljesítést felmutató szövetkeze­teket. Ezek az 1962-es év első de­­kádját is magasan túlteljesítették. — Melyek a lemaradozők? — tesz­­szük fel a további kérdést. — Sajnos, ilyenek is vannak, s ez­által múlt évben napi 4500 liter tejjel kevesebbet kaptunk feldolgo­zásra. Ide sorolhatjuk a nagyfalusi szövetkezetét 54 250, a nagycsalomi­­jait 48 226, az alsószemerédit 32 579 és a felsőszemerédit 25 682 literes tartozással. Megállapítottuk, hogy e szövetkezetekben a tejtermelés továbbra is megmaradt a régiben, mert ez év első dekádjában is mé­lyen a terv alatt maradtak. Nem ár­tana, ha ellátogatnának valamelyik jól teljesítő szövetkezetbe, s elles­nék a tejtermelés hogyanját, hiszen avtöbbtermelés elsősorban saját ér­dekük, mert maguk látják hasznát. A nyilvántartás azt Is elárulja, hogy tavaly a lévai járás 194 745, a losonci 183 237 és a zvoleni 90 387 liter tejjel maradt adós. Az említett járásokban minden bizonnyal felfi­gyelnek ezekre a hiányosságokra és kedvezőbb feltételeket teremtenek az 1962-es terv teljesítésére. Amíg az irodában adatokat gyűj­töttünk. újabb teherkocsik érkeztek a rakodóhoz. AZ ÜVEGCSÖVEKBEN mint meg­annyi ütőérben lüktet a tej. Tejföl, vaj, sajt, túró és más egyéb készül itt a fogyasztó részére, Hogy mennyi munkába kerül mindez, amíg a vá­sárló a kosarába teszi, azt nem min­denki tudja. Hoksza István A tél sem akadályozza hazánk leg­nagyobb talajjavitási építkezését a kelet-szlovákiai kerületben. A nagy teljesítményű Szovjet gyártmányú kotrógépek naponta 500 ms földet mozgatnak meg. (Oy) A sintavai ferdetorony Sok vízre van szüksége a gálán­­tai járás egyik legnagyobb szövet­kezetének, a sintavainak. A szö­­vetkezetesek már 1958-ban beter­vezték víztorony építését. Elkészült a tervrajz is; az említett évben a járási épít­kezési vállalat szeredi fiók­­váilalata hozzálátott a víz­torony építéséhez. Eleinte • minden ment a maga rend­jén, de nem sokáig ... Ezután az ígéretek láncolata következett: ekkorra, akkorra el­készül. — Hatvanegy szeptemberében készen lesz — fogadkoztak. A tavalyi esztendő elszelelt, új évet kezdtünk, s a víztorony még ma sincs befejezve. Nincs ember­fia, aki pontot tenne a dolog vé­gére, azaz, befejezné az építke­zést. Pedig már csak 46 ezer ko­rona értékű munkáról van szó. De nincs egyetlen felelős egyén se, aki embereket küldene a víztorony befejezésére. Várnak a birkatürelmű sinta­­vaiak, egyre várnak. Ám az effajta türelemnek is egyszer végeszakad. Feltesszük a kérdést: a Galán­­tai Járási Építkezési Vállalat sze­redi fiókvállalatának vezetői med­dig húzzák-halasszák még a víz­torony elkészítését? Reméljük, már nem sokáig...! Szekeres Kornél 1962. január 28. Hás kárán tanul az okos Á SeSovská Polianka-i szövetkeze­­tesek (nagymihályi járás) új kor­szerű istállót építettek. Persze, ha korszerű az istálló, abban már víz­vezeték is van. Ha pedig vízvezeték van, akkor egy motor is, amely a vizet húzza és továbbítja az istállóba. S ha van motor, afölé okvetlen Szük­séges egy motorház is. Nem is teketóriáztak sokat, hanem építettek egy ügyes kis motorházat. Csakhogy megjött a tél, s hogy a motorba és a csövekbe bele ne fagy­jon a víz, tüzelni kellett bent a mo­torházban. Beállítottak hát egy kivá­gott fedelű pléhhordót kályha gya­nánt. Megrakták benne a tüzet, égett is kitünően, annyira, hogy a lángok néha a padlásig szökkentek. _ Az éjjeliőr, aki egyben a tűz vi­­gyázója is volt, szólt a zootechni­­kusnak, hogy rendes kályhát kell oda beállítani, mert így az a veszély fenyeget, hogy leég az egész motor­ház. — Vigye el az ördög, — szólt a zootechnikus és legyintett hozzá a kezével. Az ördög pedig szót foga­dott neki. Másnap már leégett a kis épület, tönkrement a motor és min­den hozzávaló. Nem a tűzkárt akarjuk elsiratni, hanem azt nem értjük, hogyan tűr­hetnek meg olyan felelőtlen embert, mint a zootechnikus, (aki vezetőségi tag Isi), mégsem tudja a közösség vagyonát kímélni, védeni. Hiszen csak egy szavába került volna, s jó pár ezer koronával gazdagabbak marad­nak az említett szövetkezet tagjai. Huttman Mária (Secovská Polianka)

Next

/
Thumbnails
Contents