Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-21 / 6. szám
A borkezelés új anyaga a műgyanta A második világháború utáni években az összes bortermelő, valamint borfeldolgozó államban mind gyakrabban kezdtek kísérletezni az ioncserélő műgyantákkal, úgy a természetes fehér szőlőborok előállításakor, mint azok kezelésekor. Bortermelőink előtt bizonyára ismeretes a természetes fehérborok azon kellemetlen tulajdonsága, hogy hoszszabb időn keresztül való hordóban tartás után. valamint a következő évben történő palackozás után gyorsan elvesztik kellemes üdítő ízüket és röviddel a palackozás után megzavarosodnak. Napjainkig e hibák javításéra csaknem kizárólag a sárgavérlúgsót használták (kálium ferrokyanid), mely a boroknál igen erélyesen kicsapja a bor feleslegben lévő fémes szenynyezéseit, valamint a nitrogéntartalmú anyagok egy részét. Ezenkívül továbbra is nagy gondot jelentenek a fenti borok kristályosodással összefüggő zavarosodásai, amit a savanyú borkőnek — főleg a téli hónapokban — történő kiválása okoz. Külföldön a kellemetlen tulajdonság ellen a savanyú borkőnek előzetes eltávolításával — kifagyasztással — védekeznek. A bor kifagyasztása által a borkő jól eltávolítható, azonban üde és harmonikus borokat e módon nem sikerül készítenünk, mivelhogy minél alacsonyabb hőmérsékletre hűtjük a bort, az annál több oxigén-gázt nyel el a levegőből, és így minden hűtéssel kezelt bor tulajdonképpen „megöregszik“, elveszti jellegzetes ízét. Ez okból kifolyólag, vagyis a borok kristályosodással öszszefüggő zavarosodásának megakadályozása végett különböző módszereket próbálnak ki, s így többek között kísérlet tárgyát képezik a különböző nevek alatt forgalomba kerülő ión-cserélő műgyanták is. A tulajdonképpeni ióncserélés folyamata a természetben már régóta ismeretes (pl. a talaj ióncseréje, mivel az egyes talajféleségek tulajdonképpen természetes katióncserélők). A fizikális és vegyi változások, melyek a talajban az iónok kicserélődése folytán bekövetkeznek közvetlen hatással bírnak a talaj termőképességére, nevezetesen a növények táplálkozására és a trágyázószerek hatásra. Egyes talajféleségek alumino-szilikátjait már régtől felhasználják az ipar legkülönbözőbb ágaiban, hogy csak néhány fontosabbat említsünk: az iparban használt víz előkészítésére és kezelésére (vizlágyítás), a cukorgyárakban a nyers cukorrépáié tisztítására stb. Ezen természetes ioncserélőket azonban az utóbbi évek folyamán csaknem teljesen kiszorították a mesterséges úton előállított műgyanták. Irányított és céltudatos előállításuk lehetővé teszi szilárd szerkezeti és ve-1 gyi összetétellel rendelkező termékek készítését. Épp ez a körülmény teszi lehetővé az ioncserélők felhasználását a borok állandósítására (stabilizálására). A borok technológiájában a csehszlovák gyártmányok közül — az eddigi kísérletek alapján — a következők használhatók fel: Az Anex MFD, Katex FN készítményeket — melyeket a Pardubicei Műgyanta- és Lakk Kísérleti Intézet állít elő, — főleg a borok savtaianítására, valamint kéntartalmuk eltávolítására használhatjuk. Azonban a borászatban ezideig a Katex S alkalmazása vált be leginkább. Használható a borok vas-, mész-, valamint káliumtartalmának csökkentésére, melyek éppen a bevezetőben említett zavarosodás okozói. E?en nem kívánatos kationokat nátriumra cseréli fel anélkül, hogy ez bármiképpen is a bor minőségének, valamint ízének kárára lenne. Tehát az eddig alkalmazott sárgavérlúgsós borkezelést a sokkal hatásosabb Katex S-el történő kezelés válthatja fel, mely minden szempontból előnyösebb: a bor kezelési idejét jóval csökkenti és lehetővé teszi a drága felszerelés használásának mellőzését, mely a régi módszernél elengedhetetlenül szükséges volt. Az ioncserélők ún. kolónákban történő felhasználása — melynél a kimerült műgyanták felfrissítéssel egyszerű módon újra használhatóvá válnak — egycsapásra megszüntette az eddigi, produktívnak egyáltalán nem nevezhető régi módszerek alkalmazását. Végül szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a borok tulajdonságainak tartósítása érdekében alkalmazott műgyanták használata egyáltalán nem vonja maga után a bor vegyi összetételének, valamint izének megváltozását. Számos kísérlet bizonyítja, hogy a kezelt borokban jelentősen csökkent a nemkívánatos kálium-, vas- és nitrogéntartalmú anyagok mennyisége, míg a többi alkotórész, mint pl. az alkohol, nitrogénmentes vonadékanyag, a titrálható össz-savtartalom gyakorlatilag nem változnak. Nem tapasztalható a bor ízének változása sem. Mint az elmondottakból láthatjuk, a műgyanták rendkívül fontosak lesznek a borkezelés technológiájában, alkalmazásuk nagyban hozzájárul majd a gazdaságosság emeléséhez. Bózner Miklós vegyész, az Ógyalla-szeszélyesi Kísérleti Állomás dolgozója. A takarmányalap gazdaságos felhasználása Az állattenyésztés fejlesztésének és a meglevő állatállomány termelőképessége fokozásának két alapfeltétele van. Ezek a megfelelő takarmányalap biztosítása és a szakszerű takarmányozás. Az idei rendkívüli száraz időjárás — különösen az aszályos vidékeken — igen kedvezőtlen körülményeket teremtett a takarmánya'ap biztosítása terén. A készletek, főleg szemestakarmányból, nem fedik valamennyi üzemben a szükségletet. Hogy ez mégse vezessen az állattenyésztési termelés nagyobbmérvű csökkenésére, szükséges fokozottabb figyelmet fordítanunk a célszerű takarmányozás kérdésére. A hiányos takarmányozás következménye leghamarabb a tejtermelés csökkenésében mutatkozik meg, tehát elsősorban itt szükséges olyan intézkedéseket foganatosítanunk, »melyekkel ezt meg tudjuk előzni. Mielőtt azonban rátérnénk a gazdaságos takarmányozás kérdésére, szükséges néhány általános érvényű dolgot megvilágítanunk. Ismeretes, hogy az állatok takarmányadagja két részből tevődik össze: 1. A létfenntartó takarmányadagból, •melyet .az állat az elhalt sejtek pótlására. testhőmérsékletének fenntartására, a mozgás és az anyegcsere energiaszükségletére és a testsúly változatlan fenntartására fordít. Ebből a takarmánymennyiségből az állat leromlás nélkül nem termelhet. Az életfenntartó takarmány szükségletét 100 kg élősúlyra vonatkoztatva szoktuk megadni. 2. A takarmány, másik része a termelő takarmányadag, amelyet az állat a termékek előállítására használ fel. A takarmányadagok fenti elosztása csak tájékoztató jellegű, hiszen a gyakorlatban az állatokat sohasem etetjük csupán azért, hogy az életüket fenntartsuk, hanem hogy termeljenek. így a létfenntartó takarmányadagokat mindig kiegészítjük bizonyos mennyiségű állati tennék előállítására szolgáló takarmányokkal. A kettőt együttesen alaptakarmánynak nevezzük. Ezt főleg olcsó terimés takarmányokból állítjuk össze, úgy hogy körülbelül 5—10 liter tej termelésére tegye alkalmassá a tehenet. A fokozott termelést biztosító tápanyagokat azután pótadag formájában adjuk a teheneknek. Ezek abrakkeverékek (koncentrált takarmányok), amelyek mennyisége az állat termelőképességétől függ. A helyes adagolás miatt azonban tudnunk kell, hogy egy liter tej előállításához 0,25 kg keményítőérték (s ebben 50 gramm emészthető fehérje, 5 gramm mész, s 5 gramm foszfor szükséges). Általában 0,40 kg pótabrakot számítunk az alaptakarmányon felül minden liter tejre. Eddig az állatok napi takarmányadagjának az összetételéről szóltunk, azonban célunk rámutatni arra, hogy miképp lehet a meglévő takarmánykészletet úgy felhasználni, hogy a termelés szintjében csökkenés ne álljon be még akkor sem, ha nem tudtunk kielégítő takarmányalapot biztosítani. A legnagyobb takarmánypazarlást akkor követjük el, amikor az egész tehenészetben egyféle takarmánynorma szerint állítjuk össze a tehenek napi takarmányadagját. Mondjuk, alapul vesszük a tervezett tejhozamot, például 10 literes napi átlagot, s tekintet néTkül az egyedek termelőképességére, ugyanazt adjuk a 4 liter tejet termelő tehénnek, mint annak, amelyik 20 liter termelésére is képes lenne. Ebben az esetben a 4 liter hozamú tehén a 6 liter tej termeléséhez szükséges takarmányt, esetleg saját erőnlétének feljavítására használja fel, ami a tejtermelés szempontjából elpazarolt takarmány. A 20 liter tej előállítására képes tehén viszont nem kapja meg a szükséges táplálékot, ezért egy ideig saját erőnlétének rová(Folvtatás a következő .oldalon.) a íeiterraelesben
